Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-11 / 238. szám
Péntek, 1963. október 11. 3 iw SOMOGYI NÉPtAf A POTONYI VETŐBRIGÁD Ax új 3004-es határosairól AZ Ö NEVÜKET MÉG NEM ŐRZI KRÓNIKA, pedig már jó pár őszt megértek. Sokszor földbe rakták a magot kézzel is meg géppel is Az idén ismét erre vállalkoztak. — Miért? — Meirt ez a legfontosabb. Ä jövő évi kenyérről van szó. Szeptember 4-e óta, amikor az időjárás engedi, mindig vetnek. Árpával és takarmánykeverékkel kezdték, most a búzán a sor. Százhatvan kilogrammot számítanák a külföldiből egy holdra, a feríődi- ből meg százharmincat. Gondosan ügyelnek arra, hogy megfelelő mélységbe kerüljön, mert tapasztalták, ha ezen a vidéken nem teszik le hét-nyolc centire a magot, akkor nem is számíthatnak jó termésre. Naponta reggel hétkor kezdenek, és vetnek, amíg csak látnak. Akkor a vetőgépkezelők — Zsárácz József, idős Szinyákovics Vince, Szekeres György és Dudás Pál — haza- indulnak, de a traktorosok — ifjú Szinyákovics Vince meg Gorjanecz József — ekére fognak. Szántanak sokszor este tízig is, aztán négykor újra kezdik. Hatig, fél hétig fcfiytatják a szántást, utána a vetőgéppel mennek tovább. Így vetették el az árpát és az őszi takarmánykeveréket meg a négyszáznegyven hold búzából is háromszázat. A POTONYIAK CSATLAKOZTAK a tiszaföldvári Lenin Tsz vetési felhívásához. A vetőbrigádot Szinyákovics Vince traktoros képviselte, amikor a vezetőségi ülésen megszavazták a csatlakozást. Most nem szeretnének széA traktorosokat nézem. Arcukon nyomot hagyott a rövidre szabott éjszakák fáradtsága. Mintha gondolataimra válaszolna, úgy mondja Szinyákovics Vince: — Ilyenkor nem ismerhetünk fáradtságot. Megállás nélkül vetnünk kell. Elmondja, hogy 1949 óta traktoros, de még ilyen jól soha nem álltak a vetéssel, mint most; igaz, • igyekeztek is. De azért nagyon vigyáznak a minőségre. Mezőfi György brigádvezető büszkén újságolja, hogy a korábban elvetett táblákon már nagyon szépen zöl- dell a vetés. Nincs sehol egyetlen sorhiba sem, látszik, hogy szíwel-lélekkel csinálják. A vetőbrigád így vall erről:, — Mi magunk jelentkeztünk vetésre, mert szeretjük ezt a munkát. AHOGY NÉZEM ŐKET. gyerekkori emlékek jutnak eszembe. Amikor az idős falusiak vetni indultak, a zsák mellé föltették a kocsira a teknőt is\ Abból szórták, hintették a magot naphosszat. Csodáltuk ügyességüket, mert ha sorok nem voltak is a földön, de hiány sem. Ok is így vetettek hosszú éveken keresztül{ de most a negyvennyolc soros vetőgépet használják. Ketten > kezelik, így jobban tudnak ügyelni arra, hogy egyenletesen hulljon a mag. Kint szitál az eső. Sár fröccsen a gépjárművek kerekei alól, ragad a friss szántás. Nagyon vizes a föld. A vetőgép csak gyúrná. Reggel korán elindultok ugyan, de mivel esett, rém tudtok munkába állni. Most az eget kémlelik. Várják, hogy elálljon az eső és egy kicsit szikkadjon a föld. AJkkor újra kezdik. Szeretnék pótolni az eső okozta lemaradást is.. s Csak szemet behunyva reggelizhet meg a legéhesebb vendég is a földművé sszövetkezet csurgói tejboltjában. Pedig sokan betérnek ide — naponta kétszáz-kétszázötvenen. Havonta száz-százhúszezer forintot forgalmaz a kis tej- és kenyérbalt. Ennek ellenére még a legelemibb egészségügyi feltételekéi sem teremtették meg. A falak feketék a penésztől és a piszoktól, nedves, zsúfolt az üzlet. Á bolt dolgozói mozdulni is alig bírnak a sok vásárlótól és reggelizőtől. A poharakat hideg vízben mossák el, s ez még akkor sem étvágygerjesztő, ha Ultrát tesznek . a mosogatóvízbe. A vendégek — más híján — o fal mellett levő hűtőszekrény tetejére helyezik poharaikat, úgy reggeliznek. A földművesszövetkezet most tárgyal a ház megvételéről, s tervezik a reggeliző bővítését, rendbehozatalát. Addig is teremtsenek olyan körülményeket, amik elengedhetetlenek egy tejivóban, reggelizőben. A termelőszövetkezetek po- litikai, gazdasági és szervezeti megszilárdításához az évek óta szinte mór hagyományossá vált 3004-es kormányhatározatok — melyek egy-egy évre magukba foglalják az állami támogatás rendszerét — jelentős segítséget nyújtanak. A 3004-es kormányhatározatok évről évre újból és újból megjelennek, de az állami támogatás alapelveit tekintve nem tartalmaznak eltérést. Ez abból adódik hogy a párt által kidolgozott agrárpolitika helyességét maga az élet igazolta, így az e politika alapján kidolgozott állami támogatás rendszerében sincs szükség alapvető változtatásra. A 3004- es határozatok tükrözik azokat az új vonásokat, amelyeket a termelőszövetkezeti gazdálkodás gyorsabb ütemű fejlesztése évről évre megkövetel. Nyilvánvaló, hogy az 1959. évi 3004/1-es határozat óta mélyreható változások következtek be a termelőszövetkezeti gazdálkodásban. Ennek megfelelően az 1964. évre vonatkozó 3004/6-os kormányhatározat a mezőgazdaság jelenlegi helyzetének megfelelően mindenekelőtt legfontosabb termeléspolitikai céljaink megvalósítását helyezi előtérbe. A termelőszövetkezeti gazdálkodás fejlődésének ebben a szakaszában néhány közös gazdaság gyorsabb előrehaladását olyan kedvezőtlen természeti és talajadottságok gátolják, melyeknek megjavítása az adott gazdaság saját erejét feebből eddig a hitelelengedéa mértéke férőhelyenként 50 forint volt. Az új határozat értelmében a férőhelyenkénti állami támogatás 200 forintra emelkedett. Sertésfiaztató esetében férő- helyenként 1000—4000 forintig, süldőszállás létesítésekor 500 forint, csibenevelőnél 40 forint állami támogatást kapnak a termelőszövetkezetek. A korábbinál nagyobb kedvezményt biztosít az új határozat az öntözéses gazdálkodás bevezetése esetén is a szövetkezeteknek. A sertéstenyésztés, fejlesztése céljából a termelőszövetkezet saját kocájának első ellése- kor nyújtott eddigi 800 forint középlejáratú hitelt 1500 forintra emelte, feltéve, hogy a tsz a kiselejtezett állatokat pótolta. A szarvasmarha-tenyésztési kedv növelését ösztönző korábbi rendelkezést, mely szerint a termelőszövetkezetek részére minden előhasi üsző után 4000 forint vissza nem térítendő állami támogatás illeti meg a szövetkezeteket, az új 3004-es határozat megerősítette. Az új telepítéseknél a 3004/ 5-ös határozaton túl az új 3004/6-os határozat termelés- politikai céljainak megfelelően spárgatelepítés esetében holdanként az eddigi 5000 forinttal szemben 10 000 forint, komlótelepítésnél 25 000 forint állami támogatást biztosít. IV agy gondot jelent szá1' mos, elsősorban, gyenge termelőszövetkezetben, hogy a szakmai vezetés segítésére kiszakemberek állami 1964-ben megszűnik. Az új határozat értelmében a gazdaságilag meg nem erősödött termelő- szövetkezetekben öt évig, a közepesen gazdálkodó tsz-ék- ben pedig Icét évig terjedő tartalomra meg lehet hosszabbítani a jövedelemkiegészítést, ha a szakember abban a termelő- szövetkezetben marad, ahová átirányították, illetőleg további átirányítás során került. A 3004/6-os kormányhatáro- zat a kihelyezett szakemberek! részére továbbra is érvényesíti az alkalmazottakhoz hasonlóan a társadalombiztosítási és egyéb szociális kedvezményeket. Rögzíti a határozat a társadalmi tanulmányi ösztöndíj állami támogatását. Ugyancsak megerősíti a határozat a szakemberek részére építendő lakások állami támogatását ia azzal, hogy egy-egy lakás építéséhez 80 000 forint vissza nem térítendő állami támogatást biztosít. Az 1964. éviié vonatkozó állami támogatásnak itt csak a leglényegesebb új vonásait említettük meg. Most az a legfontosabb feladat, hogy a termelőszövetkezetek vezetői és tagjai mielőbb teljes részletességgel igyekezzenek megismerkedni a határozattal. Ehhez a megyei és a járási szerveknek kell megfelelő segítséget nyújtaniuk. Ez azért is igen fontos, mert az őszi munkák befejezése után termelőszövetkezeteinkben a soron következő feladat az 1963. év eredményeinek számbavétele és az 1964-es tervek kidolgozása. Mind a zárszámadások előkészítésével, mind a tervkészítéssel szorosan összefügg az állami támogatás, A z állami támogatás so- kát segíthet abban, hogy a termelőszövetkezetek 1964-ben újabb jelentős előrehaladást érjenek el a politikai, gazdasági és szervezeti megszilárdulás útján. Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha az állami támogatás párosul a termelőszövetkezeti vezetők és az egész parasztság szorgalmas munkájával. Ha az állam biztosította kedvezményekkel termelőszövetkezeteink jól gazdálkodnak, termeléspolitikai céljaink megvalósítását segítik elő. Kercza Imre Sz. L. yenben maradni. Ezért is meg íz időjárás bizonytalansága niatt is igyekeznek annyira. Jgy tervezik, ha jóra fordul íz időjárás, a jövő héten befejezik. A szövetkezet célprémiumot s tűzött ki. A vezetőség úgy tatarozott, hogy a vetőbrigád ninden tagját száz forint ju- alomban részesíti, a vasóma- >i műszakért pedig több mium- raegységet ad. — Mennyit tudnak így meg- reresmd? — Függ a tallaj minőségétől, neg attól is, hogy egész nap sgy táblán dolgozunk-e, vagy ámdorolni kell. Ügy kettő, rettő és fél munkaegységet teresünk naponta. — És a talaj-előkészítésiben Hires fennakadás? — Most is már nyolcvan »óidban vethetnénk, ha az dőjárás engedné. Mindig van Előkészített föld. lülmúlja. Ezen az új 3004-es | küldött Zsák- és ponyvaüzem épül Tabon. Az építkezés hárommillió forintba kerül. A tervek szerint 1964. május 30-ra készül el az.üzem. A Szovjetunióban 50 millió család él. Minden ezer szovjet emberre 242 család esik, minden ezer családból 260 család kéttagú, további 260 család háromtagú, 217 család négytagú, 134 család öttagú, 129 család pedig öt- vagy- ennél több tagú. * * * A szovjet családokban minden évben körülbelül ötmillió fiú és leány születik. Minden száz újszülött közül 38 gyermek elsőszüSTATISZTIKAI KALEIDOSZKÓP lőtt 27-nek egy testvére, 14-nek pedig két testvére van. * * • A Szovjetunióban a legtöbb újszülött januárban látja meg a napvilágot: januárra esik az évi születések egytized része. Az újszülöttek másik -kedvenc« hónapja a március, ebben a hónapban jön világra az újszülött szovjet állampolgárok egytizenegyed része. Az Egyesült Államokban minden ezer mérnök közül 8 nő, a Szovjetunióban pedig 320. A Szovjetunióban annyi nő szerez diplomát évente, mint ahány mérnököt az Egyesült Államokban összesen képeznek. határozat úgy kíván segíteni, hogy a kedvezőtlen természeti adottságokkal rendelkező termelőszövetkezeteknek állami támogatást biztosít. Az 1964. évre vonatkozó -í*- termeléspolitikai céljaink között egyik legfontosabb feladat a tej- és a tojástermelés növelése. Ennek egyik legfőbb feltétele, hogy a termelőszövetkezeteik olcsóbban, több és korszerűbb tehénistállót és tojóházat építsenek. Egy korszerű istálló építése férőhelyenként kb. 15 000 forintba kerül. Eddig a termelőszövetkezeteknek egy férőhely létesítése esetén 1000 forint hitelelenge- déstoen részesültek. Az új 3004-es határozat alapiján — korszerűség szerint differenciálva — férőhelyenként 1000- től 11000 forintig terjedhető állami támogatásban részesülnek. A tojóház építése férőhelyenként 3—400 forintba kerül, jövedelemkiegészítése A mitológiák világmagyarázatában éppen olyan képtelenség az, hogy egy óriás teknős« béka hátán áll egy elefánt, s ennek hátán nyugszik a Föld (buddhizmus), mint a keresztény »teremtéstörténet«, amely szerint isten előbb hozta létre a világosságot, s csak azután a Napot és a csillagokat. Jens Bjerre dán utazó nemrég megjelent könyvében (Az utolsó kannibálok) olvashatjuk, hogy az új-guineai bennszülöttek egyszerűen nem értik a kérdést: Honnan származik, hogyan került a Földre az ember? Szerintük »ember mindig volt«, sőt a csillagokat is ő teremtette. Ellentétes felfogások ezek, de van egy közös vonásuk: semmibe veszik — mert tévesen tükrözik a valóságot — a környezet egyedül reális, teremtő hatalmát, Kölcsönös hatások | Mi a környezet? Mindig és mindenkinek más, ha a részleteket tekintjük. De ha azt nézzük, melyek bolygónkon az élet környezeti feltételei, bizonyos határok között azonosságot találunk. A földön egyforma a levegő és a víz összetétele, nincsenek sok száz fokos hőmérsékleti különbségek, mint más égitesteken. Ez tette lehetővé, hogy az élet »megszületett«, majd elterjedt a földön. A környezeti hatásokat mind magasabb fokú és egyre bonyolódó kölcsönösség jellemzi. A növény- és állatvilág kölcsönösen egymás környezetéül szolgált, s amikor — a fejEMBER ES VILA I. TEREMTŐ KÖRNYEZET lődés láncolatában — színre lépett az ember, tovább bővült a hatások és visszahatások köre. A Nap hő- és fényenergiája először a növényekben, majd a táplálkozás útján az állatokban és az emberben válik mozgássá, növekedéssé, szaporodássá — életté. Sok más tényező is közrejátszik az életjelenségekben — a föld tápereje, a hőmérséklet, a csapadék körforgása .—, mindez együtt a környezet. Azt is tudjuk, hogy az élet nem földi »kiváltság«; csak a mi Tejútrendszerünkben biztosan sok millió, talán több százmillió égitesten a mienkhez hasonló körülmények között az élet különböző fokozatai alakultak ki. Aki a tudomány világánál figyeli a tényeket, annak semmi kétsége nem lehet arról, hogy az élet bonyolult környezeti hatások terméke. Nem mindig I kedvező... A környezet nem mindig segíti fennmaradásában az élőlényt, sőt gyakran ellenségesen a vesztére tör. A jégkorszakban az ember legfőbb védekezése a menekülés volt. Nagy területek sivataggá válása ugyancsak arra késztette az embert, hogy más vidékre költözzön. Nem is gondolhattok arra, hogy úrrá legyenek a természet vad erein. Miért élnek akkor mégis emberek az északi sarkkörön túl és a sivatagokban? Azért, mert messze földön nem láttak mást, csak jeget, illetve forró homokot, s azt gondolták, hogy az egész világ ilyen. Jack London egyik érdekes novellája — Nem-Bok, a hazug — arról szol, hogy egy eszkimó megismeri a civilizációt, visz- szatér övéi közé, de egy szavát sem hiszik el. Hazugnak nevezik, és elűzik a törzsből, amikor az örökös napsütésről, meleg tájaikról »mesél«, s azt állítja, hogy mindez igaz... Sokan ott maradtok tehát a kietlen éghajlatú vidékeken. Működésbe lépett az élőlények, különösen pedig az ember egyik legfontosabb sajátossága, az alkalmazkodási képesség Az eszkimók és az északi indiánok éppen úgy, mint a beduinok vagy a magas heevek lakói alkalmazkodtak környezetükhöz. Ez szervezeti elváltozásokkal is járhat; a hegylakók vérének összetétele az eltérő oxigénjeid ol gozás miatt más, mint a mérsékelt égövi emberé. Nem mindig | sikerül... Az alfcalmazíkodásnak határt szab a természet. Ha minden élőlény mindig beilleszkedett volna a változott körülményekbe, akkor valamennyi faj fennmarad. Ezzel szemben például csak az ormányosok (elefántfélék) 350 kipusztult fajtájáról tudunk, nem is szólva a már csak maradványokban fellelhető őshüllők tömegéről. A környezet változásaitól támasztott követelmények meghaladták erejüket. Átadták helyüket az alkalmazkodásra képes fajoknak. Minden ma létező faj — az ember is — a sikeres alkalmazkodás diadala. Ä változott körülményekbe való beilleszkedés sohasem egyszerre történik. Számos egyed elpusztul, néhányuk apiró szervezeti változásokkal felel a környezeti hatásokra, a változások pedig összegeződ- nek és öröklődnek. Ezt nevezte Darwin a természetes kiváloga- tódás elvének. Érvényességét ma már nemcsak az igazi tudások, hanem minden gondolkodó ember is elismeri. Az alkalmazkodás és kiválo- gatódás ma is észlelhető, természetes folyamai, és kizárja bármilyen »teremtés« lehetőségét. Az is, hogy egy »felsőbbrendű lény« csak egyetlen csírát teremtett, s ebből fejlődött ki, ágazott szerte az élet és az első csíra (fehérje) hosszú ideig tartó, bonyolult alkalmazkodásának eredményeként. Ha sikerül Hárommilliárd ember létezése bizonyítja, hogy az emberi faj — ahogy félig tréfásan mondani szokták — »a természet legsikerültebb kísérlete«. Ez azt jelenti, hogy a kedvező környezeti hatásokat a maga javára fordította, a kedvezőtlenekhez pedig alkalmazkodott, illetve átalakította őket. Erre csak és egyedül az.ember vált képessé a munka által. (Az állatok vacokkészítése, a madarak fészekrakása is változtatás, de jelentéktelen.) Az ember, az élővilágnak ez a »telitalálata« lényeges új vonásokat vés a természet arculatára. Következő cikkeinkben arról szólunk, hogyan változott a növény- és állatvilág, továbbá a táj az ember tevékenységétől Végül utalunk majd legfrissebb gondunkra: a »telitalálat« kezd túllőni a célon, az embernek már védenie kell a természetet — önmaga ellen. (Folytatjuk.) Gjenes István Dankovicx László
