Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-10 / 237. szám
Csütörtök, 1963. október 10. 3 SOMOGYI NE Szerény, de célratörő kollektíva Két éve »Lakúit újjá a textilművek Kállai Éváról elnevezett fonóbrigádja. Hét asszony határozta el, hogy megmutatják: ők is képesek arra, amire a lányok. Szerényen, csöndesen, de kitar- tóara dolgoztak. Nem dicsekedtek eredményeikkel, s ha dicsérték őket, csak mo-. solyogva egymásra kacsintottak: , »Várjatok csak, visz- szük mi még többre is ...« És úgy is lett: a múlt óv végére megszerezték a szocialista brigád címet, és a csoport két tagja — Apró Ferencné brigádveze- tő és Weinhardt Erzsébet — ►'Km'Hó fonóik»« kitüntetést kapott. Ekkor kezdtek fölfigyelni a kis kollektívára. Kiérdemelték az elismerést, hisz majd Késés nem volt,». A Kállai Éva-brigád műszakkezdés elő« megbeszélést tart. valamennyien több gyermekes anyák. Nekik nehezebb volt teljesíteni a feltételeket. A társadalmi munka, a közös mozi-, színház- és üzemlátogatás sem volt könnyű számukra. Nem csoda tehát, hogy érdeklődéssel fordultak feléjük a brigádon kívül álló foHAZATÉR A SZEMÉLYZET Ma utoljára világos az étterem, holnaptól zárt ajtókra talál az erre tévedő. Majd csak a jövő nyáron lesz itt élet ismét, addig a személyzet is hazautazik. Balatonf'öldváron visszatér minden a régi kerékv ágasba. Nem rikoltoz éjszaka a dzsessz, a borkóstoló pincéjéből sem ballatszik cigányzene. Jönnek az emberek a központi étterembe, sokan bőröndöt is hoznak már magukkal.— a vígság közepette kell vonatra ülniük —, s fölelevenítik az élményeket. Hányán is jártak itt? Tizennégyezren. És a külföldiek? Nehéz lenne megszámolni. De őrzi őket az emlékezet meg a vendégkönyv. Egy drillbetűs beírás is dicséretet rejt: »Köszönet mindenkinek mindenért. Az ízletes, finom magyar ételekért. Jövőre is ide jövünk!« Ide jönnek, mert jó volt, szép volt minden. Kedvesek voltak a felszolgálódé is, Erzsiké, Éviké, Ilike, Katika, Margitka. A repetákat meg Bandinak köszönik. Most, a búcsúzás perceiben végiggondolják az eltelt hónapokat. Eszükbe jut a nehéz munka is. Mert nehéz volt. Sok ember, sokféle igény. De győzték, bírták. Sőt versenyezték is a dél-balatoni üdülők, hogy hol érzi magát legjobban a vendég. S a verseny eredménye: emelkedett az étkeztetés színvonala, nagyobb volt a tisztaság, virágágyak pompáztak mindenfelé. Erről is szó esik a búcsúzás pillanatában. S átadják az okleveleket a legjobbaknak. A Balaton Üdülő személyzetének, a központi étterem dolgozóinak és a széplaki Vasöntő Üdülő minden felszolgálójának, szakácsának. Rajtuk kívül még öt üdülő dolgozói kapnak kitüntetést és pénzjutalmat a jó munkáért. Összecsendülnek a poharak, a sikeres évre isznak az emberek. Aztán hazatér a személyzet azzal, hogy a nyáron újra itt randevúzmak. Egymással és a vendégekkel.. s Polesz György nómők, és kérték felvételüket e kollektívába. Hamarosan megduplázódott a brigád taglétszáma. A megerősödött gárda most is állja a sarat. Termelési tervüket mindig száz százalék fölött teljesítik. Augusztus havi minősítésük 4-es volt. A szál- kötésben 0,052-es átlagot értek el. A brigád átlagos órabére 7,28 forint volt ebben az időben. De még ennél is többet keresett Fadgyas Anna és Husztig Mihályné. Üzemi dicséretben részesült a brigád leszedő csoportja (Gemer Györgyné, Kovács Ottómé és Pável Mária). Ha valamelyik brigádtag valami ókból késik, vagy távol marad munkahelyétől, közösen ellátják annak gépét is. A múlt télen többször előfordult, hogy néhány briigádtag a közlekedési akadályok miatt késve vagy egyáltalán nem érkezett meg a műszakra, de a gépek akkor sem álltak, mert a brigád többi tagja helyettük is dolgozott. Remélhető, hogy még sok jót hallat magáról ez a szerény, de lelkes, célratörőkollektíva. Sz. F. INDULÁSRA KÉSZ a 419es számú motorvonat. Hiffner Ferenc vezető még egyszer körüljárja a kocsit, megnézi a kerekeket, végül tékpróbát tart. Minden "rendben. Befut a dombóvári, s az indulást engedélyező előjelző karja föl- éinelkedik. A vonat elejénél már ott áll a forgalmista, lendül a zöld tárcsa, éles síp-, elnyújtott kürtszó hangzik, s a felsőmocsoládi motorvonat ulasokikál zsúfolva kigördül a kaposvári állomásról. — Hányadik útja ez? — Tíz éve vezetek ... Ezerk ilmcszázö tvenháromtól ötvenhatig teher-, hatvanig személy-, azóta pedig motorvonatot. Havonta tizennyolchúsz szerelvényt. Egy pillanatra sem veszi le ■zemét a pályáról. Egyik keze i féken, a másik a kürtön. Nem túlzott óvatoskodás ez. A Gorkij utcánál á leeresztett sorompót megkerülve égy fekete ruhás asszony igyekszik ét a síneken. A sorompó közötti! terüílteten két hat-nyolc év körüli kislány játszik. Éles, figyelmeztető kürtszó... A siető asszony megtorpan, a gyerekek megmerevednek. A szerelvény továbbsuhan a cukorgyár mellett, előtűnik a közvágóhíd előtti beláthatatlan kanyar. Csökken a sebesség, újból felharsan a kürt. — Éppen egy éve lesz néhány nap múlva — emlékezik. — A délelőtti személlyel mentem Mocsoládra. Ahogy beérek a kanyarba, látom, hogy két »kislány sétál egymás kezét fogva a sínek között. Szívemet mintha marokra fogta volna valami, s még a lélegzetem is elállt. Semmi másra nem tudtam .gondolni, csak arra, hogy mi lesz, ha nem tudok megállni ... Ösztönösen cselekedtem. Behúztam a gyorsféket, homokot engedtem le, nehogy a kerekek megcsússzanak. Alig egy méterre tőlük állt meg a szerelvény. Én jobban meg voltam ijedve, mint az apróságok. A kisebbik — kétéves szőke kislány — még mosolygott is. Nem tudta, mitől menekültek meg. A nagyobbik sem volt több négy- evesnél. Hogyan kerültek a sínek közé, nem tudom. Szólni sem bírtam jó ideig, nevüket sem kérdeztem meg, csak kivezettem őket a vágányok közül a vasút mellé. Álltunk néhány percet, de azért késés nem volt... ELHAGYJUK A VÁGÓHIDAT, eltünedeznek a város házai is. Egy domb, majd a sínek mellett levő jelzőtábla szerint egy beláthatatlan átjáró következik. Kilenc másodpercig tartó éles kürtszó. Hiffner Ferencet azonban még ez sem nyugtatja meg. Kihajol a fülke ablakán, s úgy kutatja messze előre a vasút mentét. — A tavasszal itt, Kisiván- ■puszténál súlyos baleset történt. Személyautót ütött el a vonat. Egy ember meghalt, egy másik pedig életveszélyesen megsebesült. — Szabad a bejárat...’ — Szabad a bejárat...! A vezetőfülkében ülő Kovács János is a pályát figyeli, s amint meglátja a vasúti előjelzőket, közli a vonat vezetőjével, s az szabit megismétli. — így írja elő az utasítás. Ezzel ellenőrizzük egymást* hogy nem tévedtünk ... Gyorsain telik az idő. Az állomáson az utasok mint jó ismerősöktől búcsúznak, ahogy ‘keresztülhaladnak a vezetőfülkén: »Jó éjszakét«; Viszontlátásra.« — Törzsvendégek — jegyző meg Hiffner Ferenc. — Ha valamelyik elmarad, már hiányzik. Koromsötét van. Visszafelé robog a 419-es. Mennyén a forgalmista elfelejtette sapkájára föltenni szolgálati jelvényét, a vörös szalagot, Szólnak neki, beszalad föltenni, mert anélkül nem indulhatnak. Ha ugyanis baj történik* akkor arra hivatkozhatnak, hogy nem a szolgálattevő adott, engedélyt az, indulásra.' Feltűnik Kaposvár. Veszélyes hely ez a Gorkij ütem átjáró, és sok a könnyelmű ember. Hiába a leeresztett sorompó, 30—40 méterre a vonat előtt egy ballorikapátos férfi rohan át. Rágondolni Kocsma a tanácsházán Nem hangzik szépen, igaz, de az sem szép, amit To.bon, a járási tanács épületében tapasztaltunk. Az ember mintha egy kocsmába vagy italboltba tévedne itt. A földművesszövetkezet vezetői néhány hónappal ezelőtt elhatározták, hogy büfét nyitnak a járási tanács épületében. Nem volt ez rossz ötlet, s a tanács alkalmazottai is bizonyára helyesléssel fogadták. Egy hivatali büfében a nap minden órájában kellene kapni feketét, süteményt, szendvicset, zsemlét, kiflit, üdítő italokat stb. Itt azanban másképpen van. Hivatalosan reggel 8—10 óráig, délután 2—i- ig kellene nyitva lennie a büfének, de vezetője gyakran egész nap nyitva tartja, hogy többet keressen. Ez érthető, de nem ok arra, hogy a büféből kocsmát csináljon. A szendvics, a zsemle, a kifli legtöbbször már 9 órakor elfogy. Fekete nincs. Ellenben van sör, öt-hatféle likőr, konyak és pálinka. Főleg fizetési napokon tucatnyi ember álldogál a büfé előtt és iszogat. A szövetkezet vendéglőiben ez természetes. De a járási tanácson, munkaidőben félde- eizgetni?í.>* Sz. fc. VILÁGMEGVÁLTÓK ÉS MESSIÁSOK —- ön valóban Krisztus em~! béri alakban? Krishna Venta megvetően mérte végig a hitében ingadozót, s ünnepélyesen válaszolt: — Kedvetekért sem hazudhatok. Igazat kell szólanom Isten előtt. Én Isten fia vagyok. A tömegből egy asszony hisztérikusan kiáltott fel: — Tudtam!..: A szakállas, mezítlábas, tunikába öltözött messiás alázatosan folytatta szavait: — Igaz, gyermekeim, hogy fedezet nélküli csekkek kiállításáért börtönben ültem, s elítéltek állítólagos lopásért is, de.;s De a tömeg már nem figyelt szavaira. A megváltót, az üdvözítőt látták benne. Krishna szerencséjére feltűnően hasonlított Jézus hagyományos ábrázolásaira. Ezért alakíthatta Los Angelesben, egy passiójátékon a megváltót. Tulajdonképpen ekkor találta ki, hogy civilben tovább játssza szerepét. Folytatta is a jól jövedelmező üzletet egészen addig, amíg egy szép napon meg nem gyilkolták. A derék üdvözítő ugyanis nem elégedett meg híveinek lelki gondozásával. Feltételül szabta, hogy a tanítványok vagyonukat a »Bölcsesség, Hit, Tudás és Szerelem Forrása« elnevezésű cégre írassák, melynek tulajdonosa természetesen Krishna volt A naív hívők aztán — hogy elnyerjék üdvösségüket — egy távoli kis farmon töltötték napjaikat munkával, elmélkedéssel. A messiás is velük együtt élt, időnként azonban eltűnt. Hamarosan kiderült, hogy a Las Vegas-i játék- kaszinókat látogatja. Amikor megkérdezték a mestert, miért teszi ezt, azonnal kész volt a válasz: — Isten fiát semmiféle emberi gyengeség nem érintheti. Viszont közvetlen tapasztalatokat kell gyűjtenem az emberek romlottságáról, hogy majdan odaát eredményesebben szervezhessem meg a világ megmentését. S az emberek most is hittek neki. A botrány csak akkor tört ki, amikor két követője észrevette, hogy messiásuk túlságosan sokat és túlságosan hevesen legyeskedik feleségük körül. Miller és Kamenoff ekkor a bírósághoz fordult, s leleplezték »isten fiának« erkölcsi és gazdasági, ügyleteit. De minthogy Kaliforniában hetvenöt dollár lefizetése után bátrki bármilyen vallási eszmét szabadon hirdethet, mint egy bejegyzett szekta — ha úgy tetszik — tulajdonosa, a törvény emberei mosták kezüket, A két fiatalember -ekkor elhatározta, hogy maga torolja meg a házasságán ejtett foltot. Dmamitot szereztek, s a halhatatlan istenséget főhadiszállásán a levegőbe röpítették. A hatóságok természetesen most már közbeavatkoztak. A messiás nevelője | De nemcsak szélhámosok illesztik homlokukra a világ- megváltók glóriáját. Ebben a meglehetősen vegyes társaságban szép számmal akadnak vallási fantaszták is. Az angliai Earlshiltonban történt nemrégiben a következő eset. Egy rajztanár — isteni sugallatra — rájött, hogy a tizenegy éves Tony Stephens, egyik diákja az eljövendő messiás. Titkát senkinek sem árulta eL Viszont — minthogy elhivatottságot érzett magában a me- siásjelöit nevelésére, eüiatáí'ozta, hogy elszöktetí a gyereket. Az elhatározást tett is követte, s egy szép napon a kalandok iránt fogékony gyerek titokban útnak indult tanárjával a kontinens felé. Fél Európát becsavarogták, voltak Olaszországban és Párizsban, s közben a fiatal gyerek állandóan hallgathatta a megszállott férfi fejtegetéseit a kommunisták, a pénz, az erkölcstelenség, a nők elleni harcról, naponta órákat kellett imádkozással töltenie, és természetesen meg kellett ígérnie azt is, hogy tanítóját majdan prófétává emeli. Amikor a gyerekrablót végül is a nyugatnémet Ulmban letartóztatták, Tracey megátkozta a rendőröket, s foggal- körömmel próbálta védeni a »messiás«-!, az azonban — minthogy megunta a sok ostoba prédikációt — boldogan tért haza szülei házába. Máglya és sortűz | Egy másik messiás szereplése a múlt év derekán már nem ilyen tragikomédiába illő fordulattal végződött. Mexikó északi részén található egy Jerbabuena nevű helység. Itt lépett színre a »földre szállt isten«, és az elmaradott vidék lakóinak babonás hitét kihasználva különféle varázslatokat művelt. Az »isten« aztán, aki a civil életben Caietdno Heman- áes névre hallgatott, egy napon azzal állt elő, hogy sógornőjét máglyán kell elégetni. Testvére bele is egyezett, Caie- tano ugyanis azzal nyugtatta meg hogy a nő — ha ismét elégetnek valakit — feltámad. A Hemandes fivérek el is fogtak egy parasztot, lekötözték és elégették. A sógornő azonban ennek ellenére sem akart feltámadni. Ekkor az »élő isten« újabb áldozatot keresett. Talált is egyet, de annak sikerült elmenekülnie, és fellármázta a rendőrséget. Amíg a riadóztatott rendőrség Jerbébuena felé igyekezett, a harmadik áldozat rokonsága már önkezűleg számolt le az »isten«-neL Az ügy azonban még nem ért véget. Hemandes fivére bosszút esküdött, és felbujtotta a szekta többi tagját a rendőrség ellen. így mire a rend fegyveres őrei megérkeztek, a fanatikusok már fegyverrel várták ő|ket A lövöldözésben aztán hét ember életét vesztette. Maga a rendőrök parancsnoka is csak csodával határos módon maradt életben. Egy golyó szíven találta — volna, ha nem ott hordja a nagy fémcsdllagot, hivatásának jelvényét. A földre szállt istenek, világmegváltók és messiások tehát tulajdonképpen szélhámosok és veszélyes vallási fantaszták. Mégsem nehéz tanítványokat gyűjteniük maguk koré. Olyan világban, ahol a földi élet annyi megpróbáltatásra és kínlódásra épül, ahol minden bizonytalan és kiszámíthatatlan, ahol a politikai és a gazdasági élet oly.sok hamis prófétája csapja be őket, ott az emberek menedékként fogadják a túlvilági misztikus javak ígérgetőinek szavait, s megnyugvást találnak tőlük. Ezt pedig könnyű kihasználni szélhámosoknak és megszállottaknak egyaránt. Ki is használják Kaliforniától — mint láttuk — Mexikóig, de kihasználják Olaszországban éppen úgy, mint Franciaországban vagy Angliában. O. Gy. szörnyű, mi történne, ha meg* botlik és elesik. VÉGÁLLOMÁS. Percnyi pontossággal érkeztünk. Éjszakai műszakiba, színházba igyekvő emberek özönlenek a városba. Hiffner Ferenc a fű- tóházba siet, hogy az útközben meghibásodott villamos berendezésit, megjavítsa. Kóborai pihenő, és ismét elindul Ugyanerre az útra. — Nem sok ez, nem fárasztó? — Apám is mozdonyvezető volt, s hogy én is az lettem, gyerekkori álmom teljesült. Szeretem a hivatásomat... Jó érzés tudni, érezni a felelősséget, azit, hogy emberek százai bíznak bennem. Igaz, sok áldozattal jár ez. Ünnepünk, vasárnapunk nincsen. Nekünk mindig készen kell állni... Nem nagy szavak ezek. A hiva-tásszeretet, a kötelességérzet mondatja őket. Ezért nyerte el néhány évvel ezelőtt a »Szakma ifjú mestere« aranyfokozatát, s kapta meg a »Kiváló dolgozó«-jelvónyt, a KISZ aranykoszorús jelvényét és a KISZ-érdemérmet. Fárasztó munkája mellett sok társadalmi feladatot is vállai. Titkára a vasutas KISZ- szervezetnek, tagja a KISZ megyei és a KISZ központi bizottságának. Munkásőrfelada- tát is példásan, lelkiismeretesen látja el, ezért már több dicséretet, jutalmat kapott. Hiffner Ferenc egy a sok vasutas közül. Éjjel vagy nappal, ünnep vagy vasárnap ott ül a motorvonat vezetőfülkéjében, vigyáz a mögötte ülő sok száz emberre, utasaira, s azokra, akik figyelmetlenül, ■meggondolatlanul rohannak a vonat elé. ÉJSZAKA VAN... Messziről éles kürtszó hallatszik ... A felsőmocsoládi motorvonat — vezetőfülkéjében Hiffner Ferenccel — most indul ki a kaposvári állomásról..; Szalai László
