Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-01 / 229. szám
Irodalmi pályázat tanulók számára AZ M3ZMFP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI tANÁCS LÁPJA Járási szakreferens-hálózatot szervez a Népművelési Tanácsadó A területi munka megjavítá- ’ sa végett az 1963/64. művelődési évben a Népművelési Tanácsadó megszervezi a szakreferens-hálózatot a j á rási székhelyeken is. A megyei szak- bizottságok tagjaiként minden fontosabb népművelési szakágazatnak (színjátszás, irodalmi színpad, ismeretterjesztés, műveliődésiotthon-klub, zene- és karvezetés, . honismereti szakkör, tánc, bábjáték, képzőművészet) felelős szakreferense lesz minden járásban és Kaposváron is. A járási szakreferens aktívák támogatásával elvi, de főleg gyakorlati segítséget nyújt a körzeti-és a községi művelődési otthonoknak. Megszervezd év közben a továbbképzéseket, gondoskodik az utánpótlásról, és gazdája lesz a járási művelődési ház színmű-, lemez-, illetve szemléltetőeszköz-tárának. A járási szakreferensek és a művészeti bázdscsoportok vezet őrnek továbbképzéséről továbbra is a Népművelési Tanácsadó gondoskodik. Az első ilyen továbbképzés szeptember 11-én kezdődött, és előreláthatólag október 3-ig tart Bala- tonföldváron, a megyei tanács üdülőjében. A foglalkozások szakágamként 4—5 naposak. Eddig a tánc, a báb, a művelő- désiotthon-klub, a honismereti és a zenekarvezető szakreferensek verteit részt továbbképzésen. Általános művelődés- politikai kérdésekről, a megye népművelési feladatairól, a művészeti szakkörök szervezési kérdéseiről és a további feladatokról tájékoztatták őket. Szélesvásznú vándormozi járja a községeket Szélesvásznú vámdonmozit helyezett üzemibe a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat. A vándormozi szeptember 26-án Nagybajomban tartotta első előadását. Mintegy 250-en tekintették meg a Dumas-re- gényből készült Három testőr c. filmet. A vándormozi a napokban Toponáron, Tapsony- ban, Somogytúron, Kadarkú- ton, Nagyberkiben és Igáiban tartott, illetve tart előadást. Októberben a Monte Cristó grófja c. kétrészes francia és az Aranyember c. magyar filmet mutatja be. Ebből a három filmből 35 előadást tart a szélesvásznú vándormozi a megye falvaiban. A Jelenkor című, Pécsen megjelenő irodalmi és művészeti folyóirat szerkesztősége és a KISZ Baranya megyei Bizottsága a középfokú iskolák (gimnáziumok, technikumok, MTH ipari iskoláik, szakiskolák) tanulói számára országos pályázatot hirdet a folyóirat ötéves fennállása alkalmából. A pályázók az alábbi témák közül választhatnak: 1. Mi a véleménye a folyóirat eddigi munkájáról? 2. A folyóirat melyik írása (vers, novella, tanulmány stb.) tetszett leginkább és miért? 3. Ismertesse és értékelje a Jelenkor egyetlen szerzőjének a lap közelmúlt számaiban megjelent írásait! A pályamű a szokásos házi dolgozat (3—5 gépelt vagy jól olvasható kézírásos oldal) terjedelmű legyen, s a pályázó csak a papír egyik oldalára írjon. A pályázat beküldésének határideje 1963. december 1. a jeligés pályaműveket a Jelenkor szerkesztőségének címére (Pécs, Széchenyi tér 17.) kell küldeni. A pályázó zárt borítékban mellékelje a nevét és lakcímét, Valamint egy igazolást, hogy melyik iskola tanulója. A legjobb dolgozatokból a folyóirat részieteket közöl szerzőjüket pedig a Jelenkor szerkesztősége az alábbi összegeknek megfelelő vásárlási utalványokkal jutalmazza. (Az utalványon tetszés szerinti -tárgyak vásárolhatók.) Két 500 forintos első díj. Három 300 forintos második díj. Három 200 forintos harmadik díj. A pályázat eredményét a lap 1964. januári számában közöljük. A Jelenkor szerkesztősége. A KISZ Baranya megyei Biz. ÉRDEKES ÜJ KÖNYVEK A Világkönyvtár-sorozatban jelcint meg a Magvető Kiadónál Ya- sa Kemal fiatal török író világsikert aratott regénye, A sovány Mebmecl. 35 év írói munkásságát foglalja össze Kodolányi János új kötete, a Baranyai utazás. A könyv második részében ifj. Kodolányi János tanulmányai találhatók. Színi Gyula legszebb novelláit tartalmazza most megjelent kötete, a Rózsaszínű hó. Az Európa Könyvkiadó kiadásában jel-ént meg Gogol világhírű regénye, a Holt lelkek. Az ismert nevű szovjet írónak, Nyikoláj Csukó vszkljnak most megjelent regénye, a Hercegzug két kisregényt' és egy elbeszélést foglal magában. . Pr'A Gondolat Kiadó adta ki Fritz Husch német karmester önéletrajzát. Címe: Egy muzsikus élete. Az Irodalomtörténeti Kiskönyvtárban jólent meg Kardos Pál tanulmánya Fagyejevről. A Képzőművészeti Kiadó újdonsága Genthón István kötete Ferenczy Károly életéről és munkásságáról. A 40 egész oldalas, színes Illusztráció díszíti a kiadónál megjelent Gótikus festmények Magyarországon című kötetet.' A mű szerzője Radocsay Dénes. Harmadik kiadásban jelent meg a Móra Kiadónál Gál György Sándor Hazám, hazám, te mindenem című könyve, amely Erkel Ferenc életregényét tartalmazza. A mai szovjet ifjúság életét állítja az olvasó elé Nyikoláj Pogonyin új kötete, a Borostyán nyakék. Ismét napvilágot látott Beecher Stowe népszerű regénye, a Tamás bátya kunyhója. Jacob Grimm halálának századik évfordulójára jelentette meg a kiadó a gyermekek kedvenc meséit, a Grimm-meséket. Második kiadásban' jelent meg a Zenemű Kiadónál Ormay Imre kötete a Megbukott zenekritikák. Második, átdolgozott kiadásban látott napvilágot a Műszaki Könyvkiadónál Szántó Tibor Könyvnyomtatás ^ Tipográfia című munkája. az ajtón levő felirat. A kislány éppen azt tanulmányozza. A derék mester, úgy látszik, nem szereti a szószaporítást, ezért táblát tett a műhely ajtajára: »Szíves marasztalásomat ne vegye komolyan. Az idő pénz!« ^őái'őm fií/ijeImezleth A síron még nem szárad- talc meg a rögök. A sebek még fájdalmas-nyitottan tátongtak. Hátul összekulcsolt kézzel, égre fordított szemmel összesúgtak az öregasszonyok. A tömeg lassan, nehezen szé- ledt... Berta Mihály észrevette a kalaplevéve álldogáló elnököt, és odalépett hozzá ... Amikor először szólt neki, akkor is nyárutó volt. Fáradt- laposan sütött a nap óriásra nyújtva az árnyékot. — Egy kis beszédem volna veled, Imre... ■ — Várj egy percet, mindjárt végzek..4 Berta Mihály állt az asztal •mellett, nézte, hogy a térképen egyetlen tollvonással hogyan születik egy tábla, s az »■enyém, tied, övé« parcella mint lesz egy egésszé. Nézte, de nem látta. Mert közlendője volt, s azt forgatta a fejében. A szék. fájdalmasan felnyi- kordult, mikor leült rá. Nem is tudni honnan került ide az irodába .. i — Te, Imre, szeretnélek valamire figyelmeztetni... Ne vedd tőlerrí rossz néven. A sógorom ... tudod, Pál Jani... róla van szó... Egy pillanatra elhallgatott, az indulat felkúszott a torkáig, s nyelnie kellett egyet, hogy ki ne csússzon a száján az a kellemetlen délutáni beszélgetés. — Szóval... arra kérnélek, hogy fogd, fogjátok őt nagyon szigorúan. Eddig, míg a maga gazdája volt, én egyengettem az útját. Tudod, hogy milyen, a csillagos eget is megműveli, ha kérik rá, de egy pohár borért odaadja a lelkét is. Rám már nem, hallgat, azt mondja, semmi közöm hozzá... Vigyázzatok rá ti. Hosszúra nyúltak az árnyékok; valamivel könnyebb szívva1 ballagott hazafelééi — ég ez a Mihály, ez oktat engem! No, pajtás, egészségedre. Majd megmutatom én a közösben is, hogy milyen a magyaros lószeretet meg a munkabírás!... Mint egy tolvaj, úgy surrant el a kocsmaajtó előtt Berta Mihály, de a kihallatszó szavak még éjszaka is kalapáltak a fejében. És Pál Jani hajtotta a lovakat. Hajnalban első volt, aki befogott. — Ni, a bolondja! Minek kezded olyan korán?! — Dolgozni kell, komám, dolgozni! — Dolgozni, hogy legyen miből innod, ml?! De ezt már nem hallotta. Messze járt a szürkékkel. Mint tollcsomót, úgy rakta a tele zsákokat; délutánra csaknem kétszer annyit fordult a trágyával, mint a többiek. Pedig majd minden forduló után megállt egy percre a kocsmánál a maga decijét felhajtani. • — Nem lesz ez így jó — mondogatták —, estére mindig részeg. Egyszer majd bele fordul az árokba..i De a szürkék, mintha ismerték volna gazdájukat, alkonyat felé óvatosabban lépkedtek. — A vezetőknek kellene figyelmeztetni. Annyit keres, annyit dolgozik, mint másik három, de mi haszna? Mind lefolyik a torkán... A gyerekek este kikerülték, az öregasszonyok fejcsóválva néztek a tántorgó ember után... s másnap Pál Jani indult elsőként a munkába. Tavasz volt, hordta a vető- krumplit. . Már nem sok volt hátra, s az elnök ezt találta mondani: — No, emberek, ha estére végeznek, megisszuk az áldomást. É‘ — No, erre nyeljünk le egy korty előleget — rántotta elő zsebéből Pál Jani az elmaradhatatlan lapos üveget. Ittak. Az elnök fejében megfordult, szólni kéne: előleg nélkül is meglesz az áldomás. De csak megrántotta vállát: minek bántsa ezt a törekvő embert, még megsértődik, aztán baj lesz a vetéssel.,, Alig jutott szusszanásnyi idejük a szürkéknek, napestig mentek.. 4 A kocsmában jöttek össze mind a tízen, de mire megürült a nyolcadik üveg, Pál Jani maga maradt. — Ideje volna már kifogni, hazamenni, Jani bátyám... — A kirelejszumát! Hát ezek mind elpárologtak már? No, Pál János, akkor inni kell magadban! A reggel vetette haza. Az asszony kéztördelve állt a kis- Icapuban, hiába kérdezte; — Hát a lovak? — Eltévedtek... — Akadozó, csetlő-botló szavak. Csak ennyi választ kaphatott. Nem értette, és a félelem összeszorította a torkát. Igen, azon az éjszakán elbi- tangoltak a szürkék, lehajtott fejjel, kókadtan, kocsis nélkül bandukoltak hazafelé, mintha csak bocsánatot kémének; mi nem akartunk kárt csinálni, összegázolni a vetést, feltúrni a kazlat, de mintha ördög szállta volna meg, hajszolt bennünket... ... Berta Mihály ekkor kereste föl másodszor az elnököt. Most nem volt indulat a szívében, csak bánkódó keserűség. — Te,. Imre, egyszer már szóltam neked, emlékszel. Fogd szigorúbban a Jani sógort, mert ennek rossz vége lesz. Zúgnak az emberek is miatta. És nézd magát Janit. Nem ártasz neki a szigorúsággal, csak segítesz neki. Pál Jani sokáig dünnyögött magában. — Még hogy engem megfenyegetnek! Az kéne, hogy elvegyék a lovakat, az én szürkéimet! Tőlem, aki mindig lószerető ember voltam, aki nem is tudnék élni nélkülük... No, jó, tegnap ittam egy kicsit, de kivel nem fordul ez elő?! Ti/íeleg napok következtek. A tavasz nyárrá érett. Nyüzsgött, pezsgett, forrt az élet. S nem csöndeseden ák- Icor sem, amikor ismét nyúlni kezdtek az árnyékok. Naphosz- szat hordták befelé a termést a fogatok. Pál Jani szürkéi, mint korábban, alkonyatfelé óvatosan poroszkáttak. A lapos üveg estére kelve most is kiürült, és hol többet, hol kevesebbet, de valamennyi pénzt mindennap a kocsmában is hagyott Pál János. — Jani bátya, vigyél el! — sipított fülébe a gyerekhang. Megállította a szürkéket, egy kicsit már elnehezült fejjel a hang irányába fordult. A kocs- márosék hétéves fia ücsörgött az út mellett, kezében egy bütykös faág, rajta madzag. Pál Jani elmosolyodott. Az italon kívül volt még egy gyengéje: a gyerek. Nekik sohasem lett... — Gyere, öcskös, úgyis tife- létek megyek. — Hajthatom a szürkéket? — Hát persze. Kocsis leszel, te, ha megnősz, már látom... Azért fogta ő is a gyeplőt. Félig lehunyt szemmel figyelte a gyereket. Ha neki ilyen fia volna! — Jössz velem tovább? — A kocsma előtt álltak. — Megyek hát! — No, akkor várj egy kicsit. Leszállt, bement, hogy a szokásos decit felhajtsa. Alig lépett az olajos padlóra, egy furcsa robaj és egy velőtrázó sikoly megbénította. Hirtelen akart hátranézni, megtántoro- dott... Az utcán árokba fordulva a szekér, alatta összetörtén, eszméletlenül a gyerek. Kezében szorongatta kis ostorát — nem akart rosszat, csak a gyeplőt rántotta meg. De nagyon a part szélén állt a kocsi. — Megölted a gyerekemet! — Minek adnák ilyen részegnek a kezébe lovat?! — Mit tettél, Jani, mit tettél?!... A mentőautó szirénázva száguldott végig a falun. Tolongtak, lökdösődtek az emberek, ki tudja, hogy a nagy munkaidőben hogyan gyülekeztek össze pillanatok alatt ennyien. Pál Jani csak állt, nem tudott gondolkodni. Kezével fura, tétova mozdulatokat tett. — Eredj haza, Jani! — ismerős volt a hang, az elnök hangja —, de holnap ne gyere a lóistállóhoz, meg holnapután se. Jelentkezz a brigádvezetőnél más munkára, többet nem ülhetsz kocsira ... Maga se tudta, hogyan ért haza. Nem tántorgott, nem volt már részeg. Az asszony csöndesen sírdogált. Jani be se ment a házba. Ült az udvaron egy fatuskón. Mereven nézett maga elé. Nem ment be hozzá senki, 6 se szólt senkihez. . Az asszony nem vette észre, mikor tűnt el, csak sötétedéskor kezdte keresni. A szénapajtában akadt rá, ott lógott élettelenül egy régi lókötélen. Valamikor a szürkéké volt... A síron még nem szárad- tok meg a rögök. A sebek még fájdalmas-nyitottan tátongtak. Berta Mihály észrevette a kalaplevéve álldogáló elnököt, és odalépett hozzá: — Harmadszor jövök hozzád, ’ Imre ... Szigorúbban kellett volna fognod őt... Hátul összekulcsolt kézzel, égre fordított szemmel összesúgtak az öregasszonyok .. Vörös Márta nnniimw m&sofiíJK. A jóság Egy öreg K. u. K. tábornok, aki rendkívül büszke volt arra, hogy üvegszeme olyan tökéletes, hogy képtelenség megkülönböztetni az éptől, megkérdezte egy újságíró ismerősét. — Nos, ön bizonyára jó megfigyelő. Meg tudná mondani, melyik szemem van üvegből? — A bal — felelte határozottan az újságíró. — Csodálatos! -» ámuldozott a tábornok. — Miből állapította meg? — Nekem már az első percben feltűnt, hogy a bal szeméből mennyi jóság sugárzik. * * * Á horkoló kakas Barábei, a hivatalnok a nyáron elhatározta, hogy szabadságát a nagyvilágtól és az iktatótól messze, falun tölti — és elutazott Toliadra. Kaponya Berbice néninél bérelt egy földszagű kis szobát; aludtejet, puha házikenyeret reggelizett; aludt, pihent, aludt, pihent, ám egy reggel ... ? Hajnalban! A harmadik naptól minden hajnalban megjelent az ablak alatt egy díszes tollazatú kakas, és harsány baritonján szünet nélkül kukorékolt, felriasztva Barábelt legszebb hajnali álmából. A hivatalnok altatóval próbálkozott, de a szárnyas baritonista szárnyaló baritonja legmélyebb altatós álmából is fölébresztette. Vasárnap hajnalban is... Ekkor kétségbeesetten, tántorgó léptekkel az ablakhoz vonszolta fáradt testét, és a teli doboz altatót dühében az udvarra hajította. A doboz szétesett, a tabletták a kakas elé gurultak, a fiúszámyas pedig gyors mozdulattal bekapta őket. Néhány másodpercig még harsányan üvöltött a kakas, aztán egyre halkabb, szaggatottabb lett a hangja, végiül mély álomba merült... Barábei később, amikor barátainak elmesélte az esetet, esküdött, hogy a kakas horkolt is.is » * * Szórakozott orvosok Ferdinand Massole nyugatnémet bányász dühösen ébredt a kórházi ágyon. Előzőleg azért vitték a műtőbe, hogy jobb lábából eltávolítsanak a második világháborúból származó néhány re- peszdarabot. De amilcor Massole magához tért, rájött, hogy a bal lábát operálták meg. A sebész restelkedve magyarázta, hogy sajnálatos tévedés történt. Az orvosok csak akkor jöttek rá, amikor nem találták meg a repesz- darabokat. Ferdinand Massole ezek után nem volt hajlandó megengedni, hogy ugyanebben a kórházban a jobb lábát is megoperálják. Érthető... Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál! és postáskézbesítőknéi. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca 9,
