Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-06 / 234. szám

Tasármap. 1963. f'któter 6. 10 SOMOGYI VEPLAP Hej, megállni emberek! Ez a ház marad!... (Toncz Tibor rajza) SZIGORÚ BÍRÁLAT... Modern idők — Akárhányszor kelet felé haladnánk, ész nélkül fé­kezni kezd! (Endreiéi István rajza). A BONNI LABIRINTUS így él az emberiség... Az ENSZ most megjelent néprajzi évkönyvéből értesü­lünk a következő adatokról: 1961 közepén a világ népes­sége 3 milliárd 69 millió volt. Egy év alatt a szaporulat ánnyit tett ki, mint az USA lakosságának egyharmada vagy Argentina lakosságának háromszorosa. Az 1950—1961 között eltelt 11 esztendős idő­szakban földünk népessége 560 millió fővel emelkedett, vagyis többel, mint amennyi India összlakossága. A népsza­porulat 60 százaléka, körülbe­lül 337 millió ember, ázsiai eredetű. Néhány érdekesség: Tokió a világ legnépesebb metropolisa (8 310 027), a má­sodik New York (7 781 984), a harmadik Sanghaj (6 990 000). Az átlagos népsűrűség föl­dünkön négyzetkilométeren­ként 23 személy, tíz évvel ez­előtt még 18 volt. A legmaga­sabb a népsűrűség Hollandiá­ban (346), a legkisebb Ausztrá­liában, ahol az egy főt sem éri el. A születési arányszám a legmagasabb (56,1 ezrelék) az Elefántcsontparton, de itt a legmagasabb a halálozási arányszám is (33,3). A leg­alacsonyabb születési arány- számmal Nyugat-Berlin »di­csekedhetik-«. A halálozási arány-szám a legalacsonyabb (7,2 ezrelék), a Szovjetunióban és Izlandon. A csecsemőhalan­dóság a legmagasabb az afri­kai Gabonban. Itt ezer csecse­mő közül 160 nem éri meg az egy évet; a legalacsonyabb Hollandiában és Svédország­ban, 15,4, illetve 15,5. A há­zasságkötések arányszáma a legmagasabb a Falkland-szigie- teken, ahol minden ezer em­berre 1961-ben 13,7 házasság- kötés jutott. A válások ará­nya a legmagasabb az ameri­kai Virgin Islandson: 1000 személyre 4,31 válás jut. A Tamás-templom kórusa : A lipcséi Tamás-templom kórusa tagjainak hófehér in­gét és sötét ruháját ismerik Párizs, Moszkva, Zürich, Bue­nos Aires, Firenze, Prága hangversenytermei. A világ sok országában emberek tíz­ezrei látták a lipcsei fiúkat, az öt világrész milliói hallot­ták hangjukat rádióban és te- levízióbaih. E2 a világhírű kórus a múlt évben ünnepelte fennállásának 750. évfordulóját; történeté­ben érdemes visszalapozni: 1212-ben az Agoston-rendi szerzetesek Lipcsében a Szent Tamás-templomhoz iskolát csatoltak, amelybe Szászország minden részéből huszonnégy kóristát vettek fel. A fiatal énekesek hamarosan nagy hír­re tettek szert. 1409-ben az ő énekük csendült fel a lipcsei egyetem alapítási ünnepélyén, és tizenegy évvel később az ö daluk jelentette a Luther Márton és ellenfele közti vita kezdetét. Évszázadokon át mindig ismert muzsikusok áll­tak a Tamás-iskola élén. Valamennyiüket felülmúlta azonban Johann Sebastiam Bach, aki 1723-tól 1750-ban be­következett haláláig vezette az iskolát. Bach a Tamás- templom kórusának sok kó­rusművet írt, amelyeket elő­ször szinte kivétel nélkül a Tamás-templomban adtak elő. Vezetése alatt nőtt a kórus létszáma hatvanra. A Bach halála utáni évtize­dekben úgy tűnt, mintha kom­pozíciói feledésbe merültek volna. De a XIX. század má­sodik felében megkezdődött a Bach-müvek feltámadása. A Tamás-templom kórusa 1948-ban utazott a háború után első külföldi útjára Svájcba. A következő évek­ben egyir. a követték a hang­versenyek több országban — Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban, Dániában, Finnországban, Svédországban és Csehszlovákiában. Különö­sen emlékezetesek a Szovjet­unióban tett utak, ahol Bach János passióját első ízben a Tamás-templom kórusa adta elő, és egy dél-amerikai turné, amely Brazília, Uruguay, Ar­Utcaseprő a világ körül Snovey Tobin londoni utca­seprőnek az a «-hobbyja«, hogy szabadságát különböző nagyvárosokban tölti, és min« pontja Johann Sebastian Bach J denütt sepregeti a város leg- hat brandenburgi koncert jé-f szebb terét. Járt már seprű­nek előadása volt a Gewand- i jével a moszkvai Vörös téren, haus-zenekar tolmácsolásában. ♦ T.,, . _ A Tamás-templom kórusa o » a Par,ZSI Champs-EI.ysees-n, jelenlegi karnagy, Erhard J Amszterdamban, most pedig Mauersberger vezetésével mo-l a New York-i Times Square- tettákon és kantátákon kívül a I ^^ jelent meg, bogy a televí— gentina és Chile lakosait elra- < gadtatással töltötte el. Az; NDK kormánya méltányolta a < kórus nagy teljesítményeit és • kitüntetésben részesítette. A 750. születésnap fény-; Missa Solemnist (h-moll) is előadta. A hangversenyek egész sora, amit a kórus az elmúlt évek­ben adott, megmutatta, hogy Johann Sebastian Bach élet­műve az NDK-ban — nem utolsósorban a Tamás-temp­lom kórusa jóvoltából — az egész nép tulajdonává vált. Itt a szocialista állam talaján bontakozhat ki először szaba­don Bach humanizmusa Ez a humanizmus elfoglalta méltó helyét szocialista nemzeti kul­túránkban. zió- és filmkamerák előtt sep- regessen. A New York-i új­ságírók persze felhasznál rák az alkalmat, hogy kikérdez­zék Tobint: melyik fővárost találta eddig a legtisztább­nak? Tobin diplomatikus hallgatásba burkolózott, nyil­ván attól félve, hogy kijelen­tései politikai bonyodalmakat okozhatnának. Csupán any- nyit mondott el magáról* hogy tizenhat esztendeje spó­rol amerikai útjára, s New York, valamint Boston után még a kanadai Montreal egyik terét is tisztára szerét­re seperni. A PIPÁK DOKTORA dohányzás különböző régebben. Ha »elromlik« ha­módszerei közül a pápázást tartják az egészségre legkevés­bé ártalmasnak. Mégis egyre kevesebb ember szájában lát­ni ma már ilyen füstölgő al­kalmatosságot. A modern élet, a gyors tempó különösen a nagyvárosi embernél nem tű­ri meg a hosszúlélegzetű, sok szöszmötöléssel járó pipázást. Gállwitz Károly, a híres pá­pakészítő család tagja 63 éve formálja, gondozza, javítja a tajték, a gyökér-s egyéb pipá­kat. Rendbe hozza az elefánt- csont, az agancs, a bambusz szivar- és cigarettaszipkákat. A műanyag azonban már ide is »betolakodott«, a művészi faragásé értékes »füsthosszab- bítókat« kiszorítja az olcsóbb plexi. Nincs is olyan becse a pipáknak, a szipkáknak, mint Óránként kétszáztizennégyezer kilométer Érdekes adatok a hazai személy gépkocsi-forgalomról Magyarországon a legutóbbi adatok szerint hatvankét és fél ezer személygépkocsi járja az utakat, közülük mindegyik átlag több mint 30 000 kilomé­tert tesz meg évente. Ez azt jelenti, hogy együt­tes menetteljesítményük kö­rülbelül tizenkét és félszerese a Föld és a Nap, s csaknem ötezerszerese a Föld és a Hold közötti távolságnak. Ilyen hosszú szalaggal majdnem negyvenhétezerszer lehetne az Egyenlítőnél körülcsavami a Földet. És ha ez a forgalom időbelileg egyenletesen oszla- nék meg, az esztendő minden órájára több mint 214 000 meg­tett kilométer jutna. Tiszteletet parancsoló szá­mok ezek, de még messze va­gyunk a csúcstól. Hiszen az Egyesült Államokban, amely jelenleg a rekordot tartja ezen a téren, már most több mint 90 millió gépjármű — személy- és teherkocsi, valamint autó­busz — közlekedik. Ilyen »te­lítettségre« nálunk a jóval nagyobb népsűrűség miatt ter­mészetesen nincs szükség. Sőt lehetőség sem. Hiszen ha ide­jutnánk, vagyis ha gépjármű­veink száma elérné az 5 mil­liót— mivel az úthálózat fej­lesztése semmiképpen sem tarthat lépést a gépkocsiállo­mánynövekedésével —, a ko­csik úgy ellepnék az utakat, hogy minden hatméteres sza­kaszra jutna belőlük egy. mar megválnak tőle, hiszea százszámra kapható hasonló* Nincsenek már nagy szenve­déllyel felkutatott és összeállí­tott, kincset érő pipatóriumok. Az arany és dióbamára kiszí­vott öblös tajtékpipákat is már inkább »műemléknek« .tartják, mint füstölő szerszámnak. Nem ritka, hogy a régebben kincsnek tartott tajtékpipából dísztárgyat, sőt — uram bocsa’ — asztalilámpát készítenek. A pipajavítónak egyre keve­sebb a dolga. Ma már csak a pipa és a szipka igazi, idősebb szerelmesei keresik fel a »pi- pa-kilinikát« az évtizedek óta megszokott, szájhoz idomult kedvencek rendbe hozásáért. Ilyenkor 1 azonban a ' szakem­ber kezében újjászületik a meg­rokkant tajték és gyökér egyaránt, új kupak kerül az el­veszett helyére, gyűrű szorítja össze ismét az elrepedt tajté­kot, új csutorát kap a pipa­szár, észre sem vehető tömést, foltot a kilyukadt gyökér. Nagyot változott a divat a lábhajtású esztergával alakí­tott pipától a mai modemvo­nalú, nagyüzemi pipákig. Ne­ves készítőjük mindenben ha­lad az idővel, egyben azonban hajthatatlan maradt. Bármeny­nyire is hihetetlen az, hogy aki­nek szinte százezerszámra volt dolga életében pápával, nem szívott el egy pipa dohányt sem. Cigarettára is tízéves kob­rában gyújtott rá először, s egyben utoljára a pipák »dok­tora«. kilószám küldik, a kérdőíveket, mi ki tudjuk tölteni? Maguk egy vacak, száz pontból álló kérdőívre nem tudnak felel­ni? Visszakullogtam a szobába, s pár perc múlva mellettem ült egy méhes ember, egy képügy­— Na, látja, fiatalember — mondta az öreg. — Egészen jól bírja már a dolgokat. Ezzel bekötötte a szem.emet, s kivitt a kertbe. Ott levette rólam a kötést, és felmutatott egy fára. — Tessék megmondani, hogy milyen fa ez! cÁ nztíieL eél — Milyen ügyben tetszett jönni? — Ellenőrizni szeretném, hogy a szövetkezet eleget tett-e az eperfaültetési kötelezettsé­gének — válaszoltam szerényen egy alacsony, hajlott, kopasz, szemüveges bácsikának, aki az Erős Tsz irodájában fogadott. A kisöreg bólintott, ezzel is je­lezve, hogy érti a látogatásom célját. Aztán áttessékelt egy külön szobába, ahol száz pont­ból álló kérdőívet nyomott a kezembe. — Minden hozzánk érkező­nek egy ilyen kérdőívet kell kitölteni, ez az új rend — mondta, és a sorsomra hagyott. Hüledezve néztem a kérdőív pontjait. Ki vagyok, honnan jöttem, milyen ügyben, majd a pártállásom, a katonai rend­fokozatom érdekelte a tsz-t. A többi pontokban aziránt érdek­lődtek, hogy voltam-e büntet­ve, ha igen, akkor miért. Sik­kasztottam, loptam, betör­tem. .. stb. Milyen nyelveket beszélek, mikor és hol jártam külföldön, van-e családom ... Ijedten kerestem meg a kis- öreget: — Kérem, én ezt éjfélig sem töltöm ki! — Dehogynem — mondta el­néző mosollyal. — Maguk is K ____________________ n ők s egy patkányirtó, aki a görényeit jött felajánlani. Szó nélkül körmölték a kérdőívet. Aztán újabb sereg ember jött, alig fértünk a szobába. En let­tem legelőbb kész. Amikor a kisöreg átvette tőlem a kérdő­ívet, mohón kérdeztem: — Akkor hol és mikor talá­lom meg az elnököt? — Lassan a testtel, fiatal­ember — nyugtatott. — Az el­nök dolgozik a határban. Ma­gának még néhány próbán is át kell esni. Bevitt egy másik szobába, ahol két teljes órát ültem egy széken mozdulatlanul, csak né­ha jutott eszembe, hogy azért mégis csinálni illenék valamit, esetleg legyeket kellene fogni. — Eperfa — nyögtem, de ak­kor már késő este volt, és még semmit se csináltam. Csak pa­pírmunkával foglalkoztam. Iszonyú méreg fogott el: vég­tére is a szövetkezetben nem lehet bürokrácia! Ezt mi a hi­vatalban sokkal jobban csinál­juk! Meg aztán mit csinált az elnök, amíg a. kérdőívekkel ve­sződtünk? Dolgozott? Mutyi- ban dolgozik, amikor mi az ellenőrzéssel fel akartuk tar­tani? Na ez szép dolog. — Idefigyeljen — mondtam ennek a makacs kisgregnek. — Maguk piti kezdők a bürokrá­ciában! Ajánlok néhány apró­ságot. 1. Minden kiküldött négy nappal az érkezés előtt jelent­se be írásban a szövetkezet­nek, hogy ekkor és ekkor ér­kezni szándékozik. 2. Megérkezéskor a kérdőív­hez csatoljon egy önéletrajzot. 3. Az önéletrajzhoz csatolni kell: a) a születési anyakönyvi kivonatot, b) a házassági anya­könyvi kivonatot, c) a himlőúj- raoltási bizonyítványt, d) a ví­zi jártassági engedélyt, e) a fe­lettes hatóság 10 forintos ok­mánybélyeggel ellátott enge­délyét a szövetkezeti látogatás­hoz stb. Érti, ember!? A kisöreg nem hökkent meg. Először lehunyt szemmel, lát­ható élvezettel hallgatta a ki­oktatást. Majd hirtelen papírt, ceruzát ragadva feljegyezte szavaimat. Erre megdöbben­tem. — Jóember! Térjen észhez! — ragadtam meg a vállait. — Hátha ilyen bürokrácia-tenger­be fürdetik meg a tsz-be érke­ző szegény kiküldötteket, a ku­tya se jön többé magukhoz el­lenőrizni, kérdezősködni, okos­kodni! Az öreg átölelt, megcsókolt, s azt mondta: — Na, látja, éppen ezt szeret­nénk elérni... Griff Sándor __________________J

Next

/
Thumbnails
Contents