Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-31 / 255. szám

Érdemes szóvá fewwsi Osztályon alul AZ MSZMP MEGYE' BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA FILM SZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Vörös Csillag FOTO HÁBER mmm mmmmm I«™ r a ^$ v M-' ... m ^ÍM:m á 1 - *3T . ^§íW"' i L. P* # Csiky Gábor teológus, miután az államrend el­leni szervezkedésért ki­szabott börtönbüntetését letöltötte, a Foto Hé­ber cégnél talál alkal­mazást. Háber minden­féle munkát elvállal, még titkos rajzok fény­képezését is. Sőt meg is szerzi ezeket... A teológus segítőtársaként részt vesz az R—100-as akcióban. Ezzel kezdő­dik a rendkívül izgal­mas, fordulatos magyar kémfilm cselekménye. A film Várkonyi Zoltán rendezői munkája; a fő­szereplők Szakáts Mik­lós, Latino vits Zoltán, Ruttkai Éva, Csákányi László, Sulyok Mária és Páger Antal. Népes iddogáló társaság a kaposvári Diófa vendéglőben. — Utast kérek — állít oda a pulthoz egy vendég. A csa­pos — lehet, hogy az Utas iránti ellenszenvből — leveszi a zárókupakot, majd a vendég elé állítja az üveget, rábízva, mit akar vele tenni. Kiissza az üvegből, vagy elvesz a pul­ton levő poharakból egyet, és kitölti magának. Ez úgy lát- szik, az ismerősökkel beszél­gető, nevetgélő csaposnak nem feladata. Hányadik osztályba is so­rolták a Diófa vendéglőt? ... És a kiszolgálást? Szabad •»1 .«mi.. KÁLÓJÁN CAR Nem kaptunk másikat... A magyar történelem is bővelkedik középko­ri belső viszályokban éppúgy, mint a Bulgá­ria történelme. Ez a színes bolgár film a XHI. század elején ját­szódik, amikor a fiatal Kálóján cár kezébe ke­rül a hatalom. Bemu­tatja az ifjú uralkodó küzdelmeit az önző, ha­talmaskodó bojárokkal, az elnyomó Bizánccal és a IV. keresztes had­járattal, az összeeskü­vésekkel. Amikor már mindén elveszettnek lát­szik, fölkel a nép szü­lőföldje védelmére, és megöli az áruló bojáro­kat, a döntő csatában pedig szétzúzza a le- győzheletlennek hitt lo­vagok seregeit. Hideg szél kergeti be az utasokat Siófokon egy kis me­legítő italra a Balaton Cuk­rászdába. , — Három centiliter pálinkát kérünk — tolmácsolják kíván­ságukat a felszolgálónak. Az rövidesen hozza is a kért ita­lokat. Decis borospohár alján lötyög a kevéske folyadék, csaknem elvész benne. — Stampedlis poharuk nincs? — Sajnos... Akartunk ven- áni, de nem kaptunk másikat — hangzik a válasz. A Balaton Cukrászda a földművesszövetkezet egyik legmodernebb Balaton-parti szórakozóhelye. Még szeren­cse, hogy hitelesítetlen decis- poharakat is kaptak, s nem söröskorsóban szolgálják fel a röviditalt... Duplát a marxisnak. Hatvan év körüli, alacsony, L testes férfi. Korán kezdhette ja napot, mert még dél sincs, Ide már tökrészeg. Az ajtóból kiabálja a Belvárosi Eszpresz- szóba: — Duplát főzzetek ... Majd meglátom, milyen kávét csi­náltok... — Megkapja, iszo­gatja, fintorog, hangoskodik: — Hát a zamat? Valami hiányzik ebből... Miért spó­roljátok el a kávét? Figyelmeztetik, de neki áll feljebb. — Engem ne figyelmeztesse­tek. Azért, mert csak hat ele­mim van, még finom gyerek vagyok... Énekelni, majd fütyülni kezd, aztán elkiáltja magát. — Duplát a manusnak... Megiszik vagy hat feketét, vitába száll a szomszéd asz­talnál ülőkkel, vallomást tesz a felszolgálónőnek, letérdel a mellette levő asztalnál ülő férfi előtt. Ha józanul látná ezt, bizo­nyára kiábrándulna saját ma­gából. Figyelmesség Nyújtja a beteg a receptet, a gyógyszerész rápillant, meg­szólal: — Néhány percet várni kell. Tessék addig helyet foglalni. A várakozók részére szé­kek, a kis asztalon képesla­pok, folyóiratok, rövid egész­ségügyi tanácsokat tartalma­zó röplapok... A néhány percnyi várakozási idő így ha­mar elszalad a balatonboglári gyógyszertárban. — Parancsoljon, elkészült. — Hat forintot tetszik fizetni. Jólesett a figyelmesség. • • • Nem nagy dolgok esek. De sok embert érintenek. Egy ré­szük bosszant, van ami jól­esik.;. S ezért érdemes szóvá tenni ... (Szalai) J Háry János Észtországban Észtország legrégibb szánká­ssá, a Tairtu-i »Väinemöinen« színház bemutatta Kodály Zoltán: »Háry János-« című operáját. A premier nagy Ki­kent hozott Karel Idr, az ope­ra rendezője közölte az APN tudósítójával, hogy a kiváló magyar zeneszerző, akivel a színház már régóta levelezés­ben áll, értékes tanácsokat adott az opera rendezéséhez. Kodály Zoltán gyönyörű ope­rájával a moszkvaiak is meg­ismerkednek — jelentette ká Karel Mr — mivel a »Väime- möinen« színház moszkvai vendégszereplésekor a Kreml színházban is bemutatják a »Háry János«-t Szikra János festőművész kiállítására készül a Képcsarnok Vállalat kaposvári boltja Örvendetes jelenség, hogy a Képcsarnok Vállalat nemcsak a festmények és Iparművészeti tárgyak ávisításával irányítja a jóíz­lést, hanem alkalmanként módot talál arra, hogy egy-egy festőmű­vész alkotásait is bemutassa. Mindannyian emlékezünk még Szaba­dos János nagysikerű kiállítására, s most ismét somogyi festőmű­vész lép a nyilvánosság elé: Szikra János. A Képcsarnok Vállalat kaposvári boltjában november 5-én nyit­ják meg a tizenöt képből álló kamarakiállítását. Szikrát aligha szükséges bemutatni részletesebben, hiszen 1950 óta rendszeresen szerepel a megyei tárlatokon, első önálló kiállí­tását pedig Budapesten, a Fényes Adolf teremben rendezték meg. Jelenleg egy olaszországi kiállításra készül, s emellett jutott ideje a kaposvári bemutatkozásra is. Most — egyetlen képe kivételével — az 1962-ben és 1963-ban készült alkotásokat láthatjuk tőle. A fő­leg balatoni témájú képeket a magyar tenger örökké változó, de mégis maradandó látványa ihlette. A művész optimizmusa alkotá­saiból is kicsendül, és külföldi tanulmányainak hatása már reali­zálódik. Említésre méltó, hogy Szikra az egyetlen élő somogyi festőművész, akinek képét, a Gdyniai kikötőt a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. A második önálló képki állításával nyilvánosság eíé lépő Szikra János tudatos művész. Sajnos, csupán tizenöt képével ismerked­hetünk meg, pedig bizonyosan van mondanivalója t ezeken kívül is az embereknek. OOCXDOOCXXXXXXXÍXXXXXXOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXDOOOOOOOOOOOOOOOOCXXjCXXXXXXXXXXXXXXXlOOOOCXXXXXÍOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXX: SENZI YAMAGUTT: A VÉGZETES NAP Ezren és ezren feküdtek a vágányok mellett, széliében, hosszában. Katonáik vigasztal­ták a nyöszörgő, reményvesz­tett embertársakat. — Nyugodjatok meg, a vo­nat nemsokára jönni fogj — mondták sokszor egymásután. Bádogvödrökben vizet hordtak, itatták a sebesülteket. Mind­annyian hevültan szomjaztunk és faltuk a vizet. A vonat elég­gé sokára jött. Egymást taposva rohanta meg. a . sok sebesült, mindenki első akart lenni, aki e szörnyű helyről eltávozik. — A súlyosan sebesültek az elsők!. Tessék nyugodtan vár­ni! Mindenki sorra kerül! — rendelkezett egy tiszt. A súlyos sebesülteket hordágyra ralcták, úgy tették föl egymásután,, majd mi is felmászhattunk. Én csak álltam és türelmesen vár­tam, hagytam előttem beszáll­ni mindenkit. Máshogyan nem tudok segíteni! — gondoltam. De mi ez a fekete rongyhoz ha­sonló nedves massza, ami úgy ragad keaemszárain? Tűzron- gálta karom bőre! Mindkettőn! Leszedegebtern a vékony hár­tyát, könnyen lejött, és a csu­pasz hús volt látható, csúnya, haloványpiros! Megrázkódtam a vonaton sokszor.. Az ülőhelyeket a súlyosab­bak foglalták el szorosan. A vagonok padlózatát véres sár borította vastagon. Kellemet­len cuppogással fröccsent min­den lépésre ránk. Ezen a vér- lucsikos padlón is feküdtek se­besültek. Magam is csak kis ideig bírtam az állást, kime­rültén odafeküdtem a padlóra, a többi mellé. Fejem alá rak­tam kezeimet, hogy legalább arcom ne érjen a vérlucsokba. Ezt se sokáig bírtam, elenged­ve gyámoltalan kezeimet fe­jem alól, arcommal a véres sárba borulva elaludtam. — Mindenki kiszáll! Kiszál­lás! Felkelni! Hé emberek! — hallottam féLálarmban többször is. Feltápászkodtam, kivánszo­rogtam a kocsiból. Álltam a perronon sokáig. Nem jött ér­tem senki. Kimerültén lefeküdtem a perron betonjára és újból el­aludtam. Megkíséreltem a fel- emelkedést, nem sikerült. Éles fájdalmat éreztem. Az égéstele bőröm úgy odaragadt a beton­padlóhoz, hogy húsig letépő- dött, mikor felitáipászkodtam. Mentőautó rohant szirénáz­va. Beszállítottak az Omurai Tengerész Kórházba 40 fokos lázzal, öntudatlanul. Közben, egyik napon, úgy félöntudatban hallattam, hogy Japán kapitulált, a katonák, ápolónők, hangosan, elkesere­detten kiáltoztak, sírtak is so­kan. Eszméletre térésem után riadtan néztem körül. Mellet­tem egyik betegtársam állan­dóan érthetetlen szavakat kiál­tozott. Félrebeszélt. Szemláto­mást gyengült és valami fehé­ret hányt..; Néhámy nap múlva meg is hált Naponta több és több ilyen haldoklót láttam szobánkban, és vártam, hogy mikar kerül rám a sor. A tizenkettedik napon érke­zett oda édesatyám Götoo szi­getecskéről, ahol családunk la­kott Nagasaki! már négy nap­pal a bombázás után átkutatta értem szegény, majd Isahayra ment, ahol ugyancsak napokon át keresett hiába. Az omurai katonai kórházba ment érdek­lődni, onnan küldték ide a tengerész kórházba. Amikor első ízben bejött a szobámba, nem ismert rám, tovább kere­sett Másodízben a nővér ve­zette hozzám és rám mutatott: — Ez a maga fia, Yamaguti úr! — Atyám rámnézett és nem hitte el, tovább keresett, kérdezgetve, hogy hol fekszem. Nem csoda, hiszen egész fe­jemet, arcomat, testem na­gyobb részét kötés takarta, és csupán annyi kis rés volt fej­pólyámon, ahol szemem, szám és orrom látszott egy kevéssé. A találkozás pillanatát nem írom le, nem tudom szavakba önteni! Ettől kezdve atyám ném aludt ágyban sokáig, éjjel-nap­pal törte magát, ápolni akart — mint mondják —, s mikor eszméletre tértem, csak akkor nyugodott meg valamennyire. Gyakran, aludt el ágyamra bo­rulva, kezemet szorongatva. Minden tagom oly sovány lett, hogy csontváz voltam jó­formán, mint az olyan beteg, aki évtizedek ófa nyomja az ágyat! Ez nem volt csoda — mondták —, inkább az a csoda, hogy egyáltalán átéltem ezt a hosszú krízist. Hátamon, ülő­gumóimon széles szájú, csúf se­bek nyíltak a felfekvéstől. Há­ton fekve nem ment az alvás, megpróbáltam oldalt, így se sikerült! Hasomfekve se, mert égési sebeim mind jobban fáj­tait. Egyik napon Mbírhatat- lanmá fokozódtak kínjaim. — Mintha tüzes tűkkel szúr- kálnámak, atyám, a kötés alatt, borzasztóan fáj! — mondtam nyöszörögve. Atyáim azonnal elkezdte legombolyítani a kö­tésemet. Mindketten meglepőd­tünk. Kövér, közel két centi­méter hosszú férgek hullottak egymás után az ágyra. Atyám hívta az ápolónőt. — Hogyan keletkezhettek ilyen férgek, amikor a kezelés alatt mindem nap pontos fer­tőtlenítés van, minden ágyat mosztótóháló ernyője véd? — mondta a nővér, és ketten is szedték le rólam a kötést sza­porán. A férgek százai mozogtak már a gumilepedőn. Egyre élesebb szúrásokat éreztem, nővér! Itt is! Itt is — mutattam. — Hihetetlen! Ezek egészen a húsában vannak. Élő testben keletkeznek ilyen férgek? — mondogatták a nővérek csodál­kozva, majd szánakozva szed­ték ki egymásután belőlem. — Nagyon fájhat, szegény­kém! Ugye? Egész sereg ápolónő gyüleke­zett körém, mert ilyet még nem láttak. Mikor újból bepó- lyáltak, továbbra is éreztem éles szúrásokat, de magam sem tudtam pontosan megmon­dani sokáig, hogy mely ré­szen. Mire a nővér odaért, már pontosan éreztem. Füleim fáj­tak! És a nővér füleimből is hatalmas példányokat emelt 2d. Két-három nap elmúltával újabb támadást kezdtek elle­nem ezek a férgek. November közepe táján pedig máir a kór­háznak minden atombombázott betegét kínozták ugyanolyan számptomák között és ugyan­olyan alakban; — Vajon ma halok meg? Vagy holnap? Mi lesz velem? Minden nap vártam a sajog­va lüktető kérdésre a választ Valahogy mégis megértem 1946 márciusát. Istenem! Ta­vasz! Március! Sebeim annyi­ra begyógyultak, hogy elhagy­hattam a kórházat, és atyám kíséretével hazameheitek édes­anyámhoz, három fivéremhez, két nővéremhez. Haza, a szülő­falumba. Kedves anyám — atyám hosszú távollétében — egymaga gondozta a családot, és művelte Ms földecskéníket. Kimerült volt nagyon, de örömmel fogadott, testvéreim is. Körülvéve családom tag­jaival, nagyon, nagyon boldog­nak éreztem magamat. Sajnos, nem sokáig! (Folytat jtikj Korszerű pedagógiai eszköz A tízéves Toni Presle a szünidő alatt szívélyes üd­vözleteket kapott gyönyörű levelezőlapokon bálványától, Johnny Hallyday-tól. A lapo­kat anyja, Micheliné Presle küldte neki, hogy kedvet kapjon a szünidőre feladott leckék elvégzéséhez. * * # Drága hamisítvány A pénzhamisító tökéletes százfrankosokat készít. Cso­dálatos a nyomás, pontos a másolat. A szakértők őszin­te elismeréssel fogadják, csak egy kifogásuk van: »Miért áll a bankjegyeken 110 frank, 100 helyett?« A hamisító válasza: »Nem adhatom olcsóbban, nekem is 105-ben van!« Angliába utazó iskolásoknak A párizsi középiskolás diákokat, akik szünidőre Angliába utaznak, külön er­re a célra összeállított illem- szabályokkal látják el. Be­mutatunk néhányat e szabá­lyok közül: »Soha ne ölel­jétek meg az angolokat! Be­szélgetés közben ne említsé­tek Jeanne d’Arcot és Na­póleont! Mindig a legna­gyobb csodálattal beszélje­tek a királyi családról és az angol gyermekekről! So­ha ne feledjétek, hogy a ku­tyák és a macskák az an­gol családok köztiszteletben álló tagjai!« • • • — Igaz, hogy ma felvilá­gosító órátok volt az iskolá­ban? — kérdezte középisko­lás lányát egy anya. . Igen, anyu — válaszol­ta udvariasan a kislány. *— És mit akarsz tudni? Vitamin részegség »Semmi esetre sem árt­hat! «— gondolja sok laikus és igyekszik minél több vi­tamint fogyasztani. Ezért nem túlzás, ha szakmai kö­rökben ma vitamin részeg­ségről vagy miamin mánia» ról beszélnek. » A vitamin mániákusok nemcsak a gyümölcsben és a főzelékben levő természetes vitamino­kat fogyasztják, hanem ren­geteg tablettát is szednek, amelyeket a gyógyszeripar bőséges választéka kínál. Egyre gyakrabban hallani el­ismert tudósok intelmeit el­sősorban az A- és D-vita- mint túlzott fogyasztása el­len. Az ún. vitaminbombázás súlyos károkat okozhat. Egyesek viszketegségben szenvednek miatta, mások­nak kihull a haja. Ennél is súlyosabb és részben gyó­gyíthatatlan befolyást gya­korolhatnak a mesterséges vitaminok a csontfejlődésre. Volt rá eset, hogy a gyere­kek nemcsak a növésben maradtak el, hanem futás közben erős fájdalmakat is éreztek. Sok szakértő véle­ménye szerint egész sor ed­dig felderítetlen allergia függ össze a túlzott vitamin­fogyasztással. Somogyi Néplap Az. MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipart Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca $.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents