Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-27 / 252. szám

Somogyi néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYÉT TANÁCS LÁPJA Az évad első bemutatója: Huszka: Mária főhadnagy Vallomással kell kezdenem; nem vagyok rajongója az ope­rettnek, de kedvelek néhány nemcsak zenéjében, hanem szövegében is költői ihletésű, valóban időtálló operettmeló­diát. Ezeket, ha kvalitásos mű­vészek szólaltatják meg, szí­vesen hallgatom. Egyébként realitásérzékem, makacsul vé­delmezett jogom ahhoz, hogy ami színpadról szól hozzám, az ne csak zeneműirodalom, hanem színműirodalom is le­nen, mind jobban megakadá­lyoz abban, hogy — a költő szavait idézve — mesék tején csűggjek. Jelen esetben ope- retJtmesék hamás illúzióin ... Ha emlékezetem nem csal, a magyar színháztörténet jeles alakja, Pethes Imre mondta valahol, hogy »Az apostolok soha sem bonvivánok«. Na­gyon igaza volt és igaza van ma is. Mi magunk már szám­talanszor tapasztalhattuk, hogy a színházat, az irodalomnak ezt a sajátos rendeltetésű újra­alkotó műhelyét a szó neme­sebb értelmében a dráma je­lenti és nem az operett. Ez a műfaj van, szükségét nem ta­gadom. Legyen. Hiszen a nagy művészi igénnyel szín­padra varázsolt operettek is rendelkeznek vonzó, közönség­nevelő hatással akkor, ha a tolmácsolok nem az olcsó meg­oldások felé hajolva közelíte­nek az adott operett előadá­sának feladatához... Hangsúlyozni kívánom, eb­ben az elől járóbeszédben nem akarok mindenáron ellent mondani azoknak, akik az idei évad első bemutatója si­kerének tanúi, részesei voltak, operettrajongók is és most lelkiednek. Ez a lelkesedés így és most, kitűnő dolog, mert iHdOkolt. Részt kell, hogy kér­jen belőle a kritikus is, és hogy miért, milyen mértékben arra ezután kerül sor. Huszka Jenő Mária főhad­nagy című nagyoperettje nem tér ei a szokványtól Történe­tének bonyolítása, dramatur­giája naiv, alárendeltje in­kább és nem együtthatója a zenének. Hogy mégsem sablon operettelőadást láttunk, ez Sándor János rendező érdeme, aki a tőle várt komolysággal és igénnyel közelítette meg a rendezés munkáját Igazán úgy, ahogy ezt lélegzetnyi nyi­latkozatában József Attilára hivatkozva jelezte: az igazat mondva és nemcsak a valódit. Ha azt állítom — és bátran állíthatom —, hogy a Mária főhadnagy előadásának első­rendű értéke a színpadi igaz­mondás, az ábrázolás hűsége és mélysége, akkor megnevez­tem a siker titkát is. Ez oldja fel — évek óta először — el­lenérzésemet az operettel szemben, hangol őszinte tisz­teletre a színészi és nem utol­sósorban a rendezői munka eredménye, a Huszka operett előadása iránt. Egyszóval, kép­telenség úgy közelíteni az évad első bemutatójához, hogy ez »csak« operett volt. Színház C?IÍ.’ elég erős félreten­ni útjából az olcsóságra csábí­tó előadási stílus-hagyományo­kat; nem enged teret az üres komédiázásnak; egy zilált évad után polgárjogot szerez — és mindenekelőtti polgárjogot — a színészi munka igazi tartal- mának, az ábrázolásnak. Biz­tatóan jó színházi évadikezdés ez így. Még akikor is az, ha egyelőre csupán néhány színé­szi alakítás szolgál a »kima­gasló« jelzőre. A Mária főhad­nagy előadása már az idei évadnak első olyan művészi tette, amit figyelemreméltó színvonal fémjelez. Elismeréssel és dicsérettel kell megemlékeznünk Sándor János rendezőinek a bemutat­kozásáról. Rendezése avatott művészi munka, ami az ope­rett-történet minden jelentős momentumát megfelelően, ha szabad így nevezni, intelligen­sen hangsúlyozza. Helyén van minden és mindenki ebben a romantikus mesevilágban, amit harmonikus együttes idéz ■sínre, Eltekintve az első fel­vonás vonta tottságától, igazán magával ragadó, felfelé ívelő ritmustartással. A jelen eset­ben hangsúlyos szerepet betöl­tő zenekar produkciója azon­ban nem mutat olyan egyenle­tes színvonalat, mint a rende­zés maga, és a színészi alakí­tások között a valóban kitű­nőek. A Várkonyi Sándor ve­zette zenekar miunkája nem mentes az ismétlődő tempóhi­báktól. A zene helyenként túlharsogja az énekeseket; a Huszka muzsikát nem úgy pre­zentálja tehát, hogy az mara­déktalanul gyönyörködtessen. Ez a hellyel-közael jelentkező zenekari »különélés« a szín­padtól, lehet indiszponáltság eredménye. Ebben az esetben is szóvá kell termünk, mert a zenekar elcsúszásai és — az énekesek szemszögéből nézve — elcsúsztatásai az előadás egészének sikerét gyengítik. mos művészetének. Partneré­vel, Egerváry Klárával elra­gadó derűt hoznak a darabba, s rangosán nevettető kettősü­ket mértéktartó játékkal égé szíti ki háromra Csihák László reménytelen szerelemtől fel­paprikázott Biccentője. So­mogyi Géza és Pálfy Alice — noha korrektül vállalták vala­hány szereplőnél parádésabb énekes szerepüket megoldani, haloványságiukkal szereztek meglepetést. Krantz doktor alakítójában, Varga Tiborban finom, egyszerű eszközökkel ábrázoló művészt ismerhet­tünk meg, aki képes volt je­lentékennyé tenni ezt a villa­násnyi kis karakter szerepet. Nem mondhatjuk el ez utób­bit Balázs Andor, Remete Hé- dy, Holl János és Kiss László alakításairól. Kászonyi hon­védezredes jól sikerült rajza Szabó Imrét dicséri László Ibolya Mária és Jancsó Bálint egymásra találnak. (Egerváry Klára, Révész István és Olsavszky Éva) Olsavszky Eva a címszerep­ben csillog, vonz, gyönyörköd­tet a darabbeli alak hű meg­formálásán túl, magában a színészetben. Lám, az operett­ben nemcsak játszani lehet, hanem mint Olsavszky Mária főhadnagya: alakítani, formál­ni, élni is! Ezt a szerepet nem a jelmezzel vette magára a művész, a jelmez csupán se­gédeszköz, külső jellemző, lé­nyegtelenné foszló valami, amit hangjával, mozdulataival, az átéléssel képes lenne akár nélkülözni is. Máriája — már főhadnagyként — a második felvonásban remeke igazán az ábrázolásnak, és ezt követően végig. Banálisán hat itt a fe­lejthetetlen jelző? Pedig az volt Olsavszky Éva kaposvári bemutatkozása, amely a Mária főhadnagy címszerepéhez kap­csolódik — felejthetetlen! Révész István Jancsó Bá­lintja tehetséges bonviván-je­löl tét sejtet. Pillanatnyi erőt­lenségét, vitatható énekesi tel­jesítményét, nehezen oldódó merevségét a nagyobb szin- padi gyakorlat hiányának tu­lajdoníthatjuk. Viszont, ha erre szert tesz, könnyedén be­válthatja az alapjában véve rokonszenves újrabemutatko- zás által felkeltett reménye­ket A maga nemében kifogásta­lan alakítás Kiszely Tibor diszkrét iróniával jellemzett vérteskapitánya, aki férfi a talpán mindaddig, amig ka­tona, de ügyefogyobtá válik mihelyt nők, illetve »leendő« felesége társaságába kerül. Zwickli Tóbiás tiszta Humor­ral megszólaltatott figurájá­nak egyszerű kedvessége, em­beri hitelessége kitűnő bizo­nyítványául szolgál egy sok­rétű emberábrázoló, Kun Vil­Új tennivalók a műemlékvédelemben Éppen egy éve már, hogy ezen a helyen föltettük a kérdést: »Van-e műemlékvédelmi albizottság Somogybán?« Bíráltuk ezt a testületet, amiért hosszabb ideje csak pa­píron létezett; terveit és a megyei tanács határozatát nem teljesítette; ülései sorra elmaradtak, egyszóval nem töltötte be hivatását. Jóllehet a kérdésre akkor igenlő választ adott a megyei tanács építési és közlekedési osztálya, bírálataink nagyobb részét figyelmen kívül hagyták. Kérdésünkre a megalapozott és valóban elfogadható »igen« választ csak most, a napokban kaptuk meg, ami­kor egyéves távolléte után felkerestük Somogyi Józsefet, a megyei tanács építési és közlekedési osztályának veze­tőjét, és beszélgettünk Somogy műemlékvédelmének hely­zetéről, terveiről. Tőle tudjuk — és örömmel írjuk meg —, hogy a műemlékvédelmi albizottság létezik, augusztus óta már két alkalommal ülést is tartott, és munkaterv szerint dolgozik. Milyen célok, tervek foglalkoztatják az albizottságot? Az Országos Műemlékvédelmi Albizottság szeptember­ben tartotta harmadik tanácskozását. Ezen országos veze­tők ismételten felhívták a figyelmet műemlékeink meg­becsülésére, megóvására, célszerű felhasználására: a köz­jó, s nemkevésbé a köznevelés, a népművelés szolgálatá­ban. Néhány éve a múzeumok is tanácsi kezelésbe kerül­tek, így még többrétű lett az albizottságok feladatköre. Ezért helyes lenne, ha múzeumi szakemberekkel bővítenék ki az albizottságokat —, javasolták az országos tanács­kozáson. A megye műemlékvédelmi albizottsága az országos tanácskozás szellemében és a feladatok sürgősségi sor­rendjét figyelembe véve készítette el ez évi munkatervét és a műemlékek 1964. évi helyreállítási tervét. Ezek sze­rint az albizottság októberben hozzákezd a szántódpusztai műemlékcsoport állagmegóvásának és helyreállításának előkészítéséhez: számbaveszi a megye műemlékeit, tervet készít a megye területén levő kastélyok parkosítására, és decemberben értekezletet tart a műemlékőrök részére. A jövő évi tervben a megye tizenkét műemlékének feltárása, konzerválása, restaurálása, illetve e munkák megkezdése szerepel. Mindez megnyugtató és arra utal, hogy ismét van gaz­dája a műemlékvédelemnek megyénkben. Az albizottság további működésére vonatkozóan van egy-két észrevéte­lünk, javaslatunk. Jóllehet az albizottság ez évi és távlati tervei már magukba foglalják mindazokat a feladatokat, melyeket korábban hiányoltunk, mégis a megyében lévő műemlékek adatairól, helyéről, állapotáról, stb. áttekint­hető képünk most sincs. Műemlékeink nyilvántartásba vétele máig sem történt meg, holott erre a megyei tanács vb már 1961-ben határozatot hozott. Helyes lenne ezt a hiányt soron kívül, mielőbb pótolni. Ilyen módon a mű­emlékőrök decemberi tájékoztatásuk alkalmával már konkrét feladatokat is kaphatnának. Fontos lenne műemlékeink számbavétele, hisz egyre gyakoribb a segélykérés, a vészharang-kongatás egy-egy kincset érő műemlék-épületünk megvédése, állagának megóvása érdekében. A megyei tanács vb a közeljövőben bizottságot szervez a kastélyépületek felmérése céljából. Megállapítják, melyik használható, melyikre érdemes ál­dozni, hogy a továbbiakban szociális, kulturális célokat szolgálhasson. Az albizottság kastélyparkosítási tervét ezzel a fölmérő jellegű feladattal kellene még kiegészíteni. Az albizottság tagjai számát legutóbb több múzeumi és építész szakemberrel gyarapította. Van mit tenni és pótolni, sok szép terv megvalósítása vár az albizottság húsz tagjára. Rajtuk áll, hogy necsak »papíron«, hanem a gyakorlatban is jó gazdái legyenek a megyénk törté­nelméről tanúskodó emlékeknek. Wallinger Endre Akasztanak valakit? Állok a plakát előtt, nézem jobbról, bámulom balról, nem tetszik. Olvasom a szöveget, nem mond újat sem. Ennyi csak: »Megkötötte már baleset, törés, lopás biztosítását?« És azt, hogy megkötötte, egy vastag kötélhurok teszi nyoma­tékosabbá, egyszersmint a raj­zolt kötél hivatott a gyanút­lan járóltlők figyelmét felhívni a szövegre, s talán a hurokhoz mérten ici-pici autócskára is. Így estem csapdába én is. Megyek az utcán, s látom a szemközti ház falán a plaká­tot, s azon a hurkot. — Kit akasztanak vajon? Mindeneset­re világégető nagy ember le­ket, ha még falragaszon is hir­detik. utolsó óráját... ? — E- képp morfondírozva állok a plakát elé, s egyszerre csak azon veszem észre magam', hogy szaporodik a tömeg, úgy­látszik, másnak is feltűnt a hurok. Hogy nem tetszik, az más, egyáltalán nem lényeges, reklámnál az a fontos, hogy feltűnő legyen. A hurok pedig feltűnő. Áttelepítik a ghanai lakosság egy részét A Volta folyón épülő nagy­szabású vizierőmű hatalmas mesterséges tavat hoz létre, amely sok jelenlegi telepü­lést a víz alá merít. Az átte­lepítendő lakosság körülbe­lül 70 ezer fő. Valamennyi- üket új mintatelepüléseken helyezik el. Az első áttele­pítés 2 000 embert érintett, a régi Ajena falu lakossá­gát: nemrég ünnepélyes ke­retek között megtörtént át­költöztetésük az új Ajenába. Még az év vége előtt to­vábbi ötezer ember költözik el a mesterséges tó területé­ről új otthonukba, összesen körülbelül 800 falu áttele­pítésére kerül sor. Az új fal­vakat a mesterséges tó 7242 kilométere* partvonala men­tén építik fel. A ghanai kor­mány becslések szerint mint­egy 500 ezer fontot költ az áttelepítési műveletre, átte­lepített személyenként 58 font. Paraceratérium-lelet a Tien-Sanban A világ negyedik paracera- térium leletét tárták fel a kazahsztáni Tien - San hegy­ség nyúlványaiban. A para- ceratenum óriási ősorrszarvú volt. Mintegy harminc millió évvel ezelőtt élt. Megkövese­dett maradványai egy ho­mokbányából kerültek elő. Az őslény akkora volt, mint egy földszintes ház. A plakát tehát jó, kár, hogy kevés ilyen ötletes falragaszunk van. Bátorkodom tehát élni az alkalommal, és a Plakát Fő- igazgatóság szíves engedélyié­vel előterjesztenék néhány egyszerű kis javaslatot, Ízléses, okos plakátokéra: 1. Légy óvatos! (elhelyezhető mindenütt. Bal felső sarokba javasolnék egy jól fejlett cece- legyet. Fontos, hogy a légy betöltse az ívpapír egynegye­dét, így érvényesül csak kellően a szöveggel együtt az eszmei mondanivaló.) 2. Háztartási biztosítás (Ve­res Győző súlyemelő világbaj­nokunkat lépzelem el, amint egy biztosítási kötvényre moso­lyogva feje fölött tart egy ti­zenkét lakásos társasházat. Ha OTP társasház, annál jobb. így dupla reklám!) 3. Óvodás színjátszók figyel­mébe! Jó, ha a nagyszobások műsorát így hirdeti! ü »LATA- BÁR KÁLMÁN-« (félméteres betűkkel) is eljönne (ezt már nagyon pici betűkkel), ha tud­ná, hogy __án este hat órakor L ipták Pistike szaval és sokan másoh énekéinek. 4. Reklámozzák a bukósisa­kot bukott diákkal. 5. A kadarig bort (csak So­mogybán) Kadarkúttal. Lehet szivattyús is. 6. A Fecske cigarettát vil­lanydróttal, mert azon pihen szívesen a fecske. , 7. A fecskefészek levest P®- dig füstszűrös cigarettával. (Vincze) iné • • SOROK Római kori szögeket vegyenek! A skóciai Perth város köze­lében egy régész három év­vel ezelőtt nagy halom ró- ma-kori szöget talált. A lelet, amely i. u. 89-ben került a földbe, amikor a megszálló római katonák kivonultak a perthi erődítésükből, óri­ási érdeklődést keltett. Rész­ben pénzért, részben ingyen szótosztogatták a világ külön­böző múzeumainak és egyéb érdeklődőknek. A körülbe­lül egymilió római szög kö­zött voltak 37 centiméter hosszúak is; jóformán sem­mit sem veszítettek eredeti fényükből, noha sok évszá­zadig a föld mélyében fe­küdtek. Találkozik a délelőtti órák­ban a titkárnő egyik barát­nőjével, aki csodálkozva kér­dezi: — Mi az, te nem vagy a hivatalban.? — Már nem vagyok. Fel­mondtak. ■— Mi történt? — Semmi különös. A fő­nököm mindig azt mondta: »Küldje be hozzám azt a hü­lyét!«, és én mindig mást küldtem hozzá. Világító levélbélyegek Svájcban rövidesen olyan levélbélyegek jelennek meg, amelyeken az értéket vilá­gító számokkal jelölik. Ez nem a hatás, hanem a postai munka ésszerűsítése kedvé­ért történik. Az egyik berni postahiva­talban kísérletképpen két automatikus levél- és levele­zőlap osztályozó gépet állí­tottak feL Az automaták már vilá­gító számok alapján válo­gatják szét a postai külde­ményeket. „Huligán osztag" a melbournei rendőrségen A melbournei rendőrség külön »huligán osztagot« ala­kított, hogy felvegye a har­cot a melbournei külvárosi villamosvasutalrm garázdál­kodó fiatalok ellen. Működé­sének első hetében a polgári ruhába öltözött »huligán osz­tag« tagjai 23 fiatalt tartóz­tattak le. A melbournei villamosvo­natokon az utóbbi időben rendszeresen megtámadták embereket, részeg bandák garázdálkodtak, a huligánok jegy nélkül utazták és lop­kodták a villanykörtéket. A fizikatudóshoz bekopog­tat a házvezetőnője: — Professzor úr, egy szem­üveges férfi várja kint. — Mondja neki, hogy már van szemüvegem..; Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinlca S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: ttom Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár. Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents