Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-27 / 252. szám

Vasárnap, 1963. október 27.

3

Hruscsov válaszai a külföldi újságírók kérdéseire

(Folytatás a 2. oldalról) j zetközi kommunista mozga- szüntetésére, hogy erősödjék jlom egysége a marxizmus—le- a szocialista országok, a nem- I ninizmus alapján.

A búzahiányt a kedvezőtlen időjárás okoz?Egy kanadai újságírónő a külföldön eszközölt szovjet gabona vásárlásokról tett fel kérdést.

— Mindenekelőtt meg kell mondanom a következőket — jelentette ki Hruscsov. — Ha búzát vásárolunk a kapitalista országokban, ez azt jelenti, hogy ebben az évben nincs elég búzánk. Ha volna elég, akkor nem vásárolnánk. E vásárlással kapcsolatban a nyugati sajtó több rágalmazó cikket közölt. Ez a kapitalista világ és sajtója kárörömét tükrözi, de megmondhatom, hogy a dolog rosszul végződik majd rájuk nézve.

Hruscsov ezután részletesen kifejtette, hogy a búzahiányt a rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok okozták. Felmerült az a kérdés, hogy a meglevő készletek alapján adminisztratív szabályozással segítsenek a dolgon, ami egyáltalán nem fenyegetett volna éhínséggel. — Vannak eléggé tápláló termékeink — mondotta —, de azok nem olyan minőségűek, mint a népünk által megszokott búza és a rozs. Ez lett volna az egyik út.

— Mi azonban elhatároztuk, hogy más útra lépünk, és nem okozunk fölösleges nehézségeket a lakosságnak. Búzát vásároltunk a kapitalista piacon. Kanadában 6 800 000 tonna búzát, Ausztráliában és néhány más országban pedig

szintén vettünk gabonaféléket. A román elvtársak viszonosságként 400 000 tonna búzát adtak nekünk. Most tárgyalunk arról, hogy búzát veszünk az Egyesült Államokban. Még nem tudjuk, ve- szünk-e ott, vagy nem. Ha az amerikaiak a búza eladásánál hátrányosan megkülönböztető feltételeket támasztanak, akkor nem vásárolunk búzát Amerikában. Ebben az esetben takarékoskodnunk kell majd a gabonaneműek fel- használásában. A rendelkezésre álló készletek helyes felhasználásával biztosítani tudjuk a lakosság normális ellátását.

— Ám, kedves barátaim, uraim, határozottan ki kell jelentenem, mindent elkövetünk, hogy a tudományra és a technikára támaszkodva már jövőre leküzdhessük ennek az esztendőnek a következményeit — jelentette ki Hruscsov, és megismételte a műtrágyatermelés, a mezőgazdaság kémiai alapokra helyezése, az öntözéses földművelés fejlesztése terén tervezett és krasznodari beszédében részletesen ismertetett intézkedéseket.

Ezzel kapcsolatban nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a vegyészet és az öntözéses földművelés fejlesztésének költségei nem hatnak ki a Szovjetunió védelmi helyzetére.

Á szovjet népgazdaság erőteljesen fejlődik

— Közölheti-e ön velünk, tervezik-e a szovjet űrhajósok holdrepülését? — hangzott egy kolumbiai újságíró kérdése.

— Nagyon érdekes lenne utazást tenni a Holdra. Most azonban nem mondhatom meg, mikor lesz ez lehetséges. Jelenleg nem tervezzük űrhajósok repülését a Holdra. A szovjet tudósok dolgoznak e problémán, tanulmányozzák mint tudományos kérdést, végzik a szükséges kutatásokat. Az ember sikeres Holdrepüléshez ugyanis sok munkára, jó előkészületekre van szükség.

Kubai újságíróknak válaszolva a szovjet miniszterelnök a kommunizmus anyagitechnikai bázisának megteremtéséről, a szovjet hétéves

terv teljesítéséről beszélt. Elmondotta, hogy az ipar fejlesztésének hétéves tervét nagy mértékben túlteljesítik, az OSZSZSZK például 30 milliárd rubelnyi túlteljesítéssel közeledik a hétéves terv végéhez. Hasonló a helyzet a többi szovjet köztársaságban is, s ezek legalább tízmilliárd rubellel fogják túlteljesíteni a tervet. Ez azt jelenti, hogy a szovjet népgazdaság terven felül legalább 40 milliárd rubelt kap a termelésből.

— A tudomány és a technika fejlődése nagy hatással van a termelés lehetőségeire, és különösen a vegyipar fejlesztése szolgálja a mezőgazdasági termelés megjavítását, a közszükségleti cikkeket előállító könnyűipar további fellendítését Novemberben —

mond ölül Hruscsov — pártunk Központi Bizottsága plenáris ülést tart, és ezen megvitatja a vegyipar, a műtrágyagyártás, a műanyagok és a szintetikus anyagok előállítása fejlesztésének kérdéseit.

— Úgy gondolom — mondotta nagy taps közepette Hruscsov —, hogy még találkozom önökkel a húszéves terv végén, vagyis 1980-ban. Biztosíthatom önöket, hogy pártunknak a Szovjetunió gazdasága fejlesztéséről szóló és a XXII. kongresszuson. meghatározott programját határidő előtt teljesítjük!

— Népünk tehát sikeresen építi a kommunizmust — hangsúlyozta Hruscsov, majd rámutatott arra, hogy a szocialista gazdaság fejlesztése terén elért sikereivel Kuba egyre nagyobb vonzóerőt jelent a latin-amerikai országok számára A világ reakciósainak semmikép pen sem sikerül megakadályozniuk a szocializmus eriőnek növekedését, nem tudják feltartóztatni a történelem kérlelhetetlen menetét A kapitalista rendszer bukásra van ítélve, a szocializmus pedig diadalmaskodik. A magunk részéről mindent megteszünk, hogy a szocialista rendszer eredményesen fejlődjék és erősödjék, s teljesítsük a kommunista építés nagyszerű programját

— Lehet, hogy válaszaimmal nem mindenkit elégítettem ki. Mindenesetre őszintén kifejtettem nézeteimet azokról a problémákról, amelyeket önök kérdéseikben érintettek. Köszönöm a figyelmüket

A szovjet kormányfő szavait viharos, hosszan tartó taps fogadta. A beszélgetés részvevői meleg hangon köszönetét mondtak Hruscsov- nak. Az afrikai újságírók nevében Nyavand kenyai, az ázsiai újságírók nevében Dik- sit nepáli, a latin-amerikai újságírók nevében Munoz kubai, az NDK újságíróinak nevében G. Kraus, a magyar újságírók nevében Siklósi Norbert, a Nemzetközi Újságíró Szervezet nevében pedig

M. Meissner mondott köszönetét (MTI)

Egyetértésben végeztük nagy őszi feladatunkat, a vetést

Beszélgetés Bertalan József elvtárssal, a Csurgói Járási Pártbizottság

első titkárával

A csurgói járásban kezdettől fogva jól haladt a vetés. Ennek befejeztével munkatársunk beszélgetett Bertalan József elvtárssal, a járási párt- bizottság első titkárával.

— Hogyan készültek fel

erre a nagy munkára?

— Már eléggé korán, augusztus közepén elhatároz tűk, hogy az idén minden körülmények között optimális időben és jó minőségben földbe rakjuk kenyérgabonánkat. A múlt év igen figyelmeztető, de egyben szomorú tanulságot hozott. Annyira elhúzódott a munka, hogy a novemberi havazás miatt mintegy 700 holdat nem tudtunk elvetni. A kemény tél következtében 300 hold gabona kifagyott Így összességében a tervezettnél 1000 holddal kevesebb területről arattunk. Mivel a vetés minősége sem volt megfelelő, a búza holdankénti átlagban 9,5 mázsát adott. Járásunk gabonaeladási tervét nem tudta tejesíteni. Nemcsak a járási vezetés, maguk a szövetkezetek is megértették, tisztán látták, hogy ez a helyzet még egyszer nem ismétlődhet meg. Augusztusban tanácskozásokat tartottunk, pontos intézkedési tervet dolgoztunk ki. Felmértük a gépi erőt, az eszközöket, a műtrágyaszükségletet. Vetési tervünkbe beleszámítottuk az eső okozta kieséseket is, és úgy mutatkozott, minden föltétele megvan annak, hogy október 31-ig elvethessük a tervezett 8190 hold kenyérgabonát. Sőt tsz-eink ennél valamivel nagyobb területet irányoztak elő. Ez azt bizonyítja, hogy megértették a feladat jelentőségét és fontosságát. Különböző értekezleteken, tanácskozásokon, taggyűléseken készültek föl a vezetők és tagok egyaránt a vetésre. A községi szervek maguk készítették el a heti tervet, s azt sikerült mindenkor megtartani, sőt túlteljesíteni.

— így már az előkészítés

során közüggyé tették a

tervek teljesítését. Milyen

módszerrel dolgoztak?

— Bíztunk abban, hogy a községi vezetők megteszik a ma gukét, ezért nem tartottuk szükségesnek a falufelelősi rendszer kialakítását. Ehelyett öt körzetre osztottuk a járást, s a körzetek élére egy-egy járási vezetőt állítottunk. Nagy Árpád elvtárs, a pártbizottság titkára, Kiss István elvtárs, a pártbizottság mezőgazdasági főelőadója, Svenda István és Molnár Gergely elvtársak, a járási tanács elnökhelyettesei, valamint Gál Sándor elvtárs, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője irányították körzetenként a munkát. Egyetlen járási értekezletet sem hívtunk össze a vetés ideje alatt, a havonkénti párttitkári értekezletet is a körzetfelelősök tartották meg. Az ő feladatuk volt az operatív segítés, a helyszíni azonnali intézkedés, ök ültek össze hetenként kétszer Király Ferenc elvtárs, járási elnök vezetésével; beszámoltak tapasztalataikról, és megbeszélték, hova kell gépeket átcsoportosítani, vagy milyen egyéb intézkedésre van szükség. Fáradságot nem ismerve dolgoztak a körzetfelelősök, ha kellett, kivitték a szerelőt a mezőre, vagy maguk mentek alkatrészért. Valamennyiünket — s ebbe a traktorosoktól kezdve mindenkit beleértek, aki részt vett a vetésben — ösztönzött és buzdított a marcali járással folytatott verseny. A látogatás és viszontlátogatás újabb lendületet adott a munkához.

— Milyen gondok, problémák adódtak munka közben?

— A jó ütem és a gondos felkészülés ellenére is támadtak nehézségeink. Az első talán; az apróbb-cseprőbb viták a szövetkezetekkel. Például október 8-án, mikor kinn jártam a berzencei Búzakalász Tsz-ben, a rozsnak csak 40 százalékát vetették eL A tavalyi »-kísértet-«, a ráérősség jelentkezett náluk. Meg kellett győzni őket, hogy szükséges jobban igyekezniük. Hasonló eset fordult elő a csurgói Búzakalászban. Kezdetben sok baj volt a gépekkel, és nem voltak megfelelőek a gépállomás szervezeti intézkedései sem. Ezért Kiss elvtársat külön is megbíztuk a gépállomás segítésével. A premizálástól is idegenkedtek eleinte szövetkezeteink, és felvilágosító munkára, példákra volt szükség, míg elértük azt, hogy bátran alkalmazták az ösztönző javadalmazási módszereket. A műtrágyagond közismert, s mi levontuk belőle a tanulságot, hogy a jövőben már a nyáron minden gazdaságban itt kell lenni az őszi vetéshez szükséges műtrágyának. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a befejezés napjaiban helyenként nem tartották meg a minőségi követelményeket annak ellenére, hogy felhívtuk szövetkezeteink vezetőinek figyelmét, ne kapkodják el az utolsó táblák vetését sem. Ez azonban elenyésző; összességében járásunkban jól előkészített talajba került a gabona.

A csurgói járásban még soha nem fordult elő, hogy októberben elvettek volna. Most sikerült határidő előtt földbe tenni a kenyérgabonát. A nagyüzem, a gépesítés fölényét, a szervezettség erejét bizonyítja ez. A sikerben mégis az a döntő, hogy szövetkezeti vezetőink és tagjaink megértették a gabonatermesztés fejlesztésének jelentőségét, a mezőgazdaság dolgozói, szakirányítói a maguk területén megtették kötelességüket. Az összefogás, az egyetértés a magyarázata annak, hogy idejében elvethettünk — mondta befejezésül Bertalan elvtárs.

V. M.

Mi lesz Lacival?

Némán, hidegcsipős lábukat szaporán emelgetve a hűvös őszi reggelen, cigánygyerekek csoportja tűnik fel az országúton. A felnőttre szabott ruhákban elvesző emberpalánták a falu felé igyekeznek. Iskolába mennek.

Elől a nagylány sorba számító, Ibolya, nyomában három testvére. Messze van a kültelekhez az iskola, de a Károlyi gyerekek nem hiányoznak. Ibolya harmadikos, Laci másodikba jár, Panni, Juli az első osztály padjait koptatják. Három

kicsi otthon van a hét Károlyi

gyerekből.

Az iskolához Laci ér elsőnek. Tekintetét körülhordozza a nagy épületen, aztán kényelmes léptekkel bevonul a tanterembe, elfoglalja a helyét. Korán van még, alig szállingózik egy-két gyerek, így ismét kisündörög az udvarra. Tetszik neki a nyüzsgés, mely mindinkább nő, ahogy az óra a nyolcas felé halad. Számba vesz mindent, itt ö is tekintélynek örvend, hisz az osztály egyik legjobb számolója. Sietős léptekkel, hóna alatt tömött tásfl

(6)

gfergiebeLi

P5«?

— Szóval Németországba való. Berlinbe?

— Igen, Berlinbe. — Megismételtem történetemet, s bosz- szankodtam, hogy milyen ostoba mesét eszeltem ki. De a szabadság olyan hirtelen jött, hogy először újra meg kellett szoknom az embereket.

— Vannak-e még egyáltalán ép házak Berlinben? — kérdezte a férfi.

— Akadnak még, de mi öröm van az olyan életben, hogy minden éjjel le kell mászni a pincébe. És az ember azt sem tudja, kijön-e még valaha!

— Azt elhiszem — mondta az asszony, miközben terített. Mélységes elégtétellel állapítottam meg, hogy négy tányért tett fel. Vagy volna még egy gyereke?

— Nincs több gyereke?

— Nincs, most már nincsen — felelte a gazda, és az asszony még hozátette:

— Az idősebb, a fiunk elesett tavaly, Oroszországban.

Nem tudtam, mit feleljek. A paraszt bement a szobába, és egy levelezőlap nagyságú képpel tért vissza.

*— Ez ő. Erdésznek kellett volna lennie, jó állása volt már kilátásban. Isten másképp akarta.

Megnéztem a jóindulatú arcot a fényképen, és visszaadtam a parasztnak

— Nagyon hasonlít magához

—• ügye, és milyen okos

volt...

— Milyen kár érte, biztosan jó erdész vált volna belőle.

— Az lett volna — erősítette meg az asszony. —Minden ösvényt ismert a hegyekben, és hogy értette a hegymászást, ugye, Joseph?

A paraszt a konyhaszekrényre tette a képet.

— Amikor utoljára volt szabadságon, az Olpereren járt, több mint háromezer méter magasan. Egészen egyedül mászott fel, kötéllel és mászóvassal.

— Igen, ha nem volna háború — mondtam óvatosan.

— Az ám, mennyi bajt okoz ez a háború.

Az asszony az asztalra tette a tálat az illatozó süteménynyel.

— Egyen velünk valamit — ismételte a meghívást

— Lásson csak hozzá —* mondta a férj is.

Az asztalhoz toltam a székemet, és Franciska mellé ültem. A parasztok imádkoztak, én ezalatt megszámoltam a süteményeket a tálban. Kettő jutott mindenkire. Aztán az asszony mártást osztott ki, és mindenkinek egy süteményt

tett a tányérjára. »Nem ejthetem el a témát — gondoltam, mialatt az első falatot áhítattal a számhoz emeltem. — Ki kell tudnom, hogyan gondolkoznak a nácikról. Talán segítséget kaphatok itt.«

— Siralom — mondtam —, hogy mennyi embernek kell ebben a háborúban haszontalanul elpusztulnia. Mintha az emberek nem élhetnének békében egymással.

— Én is mindig ezt mondom — helyeselt az asszony —, ez a nyomorult háború mindanmyiunkat sírba visz.

— Elza! — A férfi bizonytalan pillantást vetett rám. Nyilván nem tudta, mit tartson rólam. Ezért így szóltam:

«— A feleségének teljesen igaza van. Az embereknek elegük van a háborúból — és a nácikból.

A férfi villájával a tésztadarabkákat piszkálta.

— Mindjárt gondoltam, hogy maga nem náci — mondta az asszony mosolyogva.

A férfi felállt, és egy pillanatra kinyitotta a konyhaajtót.

— Soha nem tudni, hogy nem fülel-e valai.

— A körzetvezető ma reggel óta Innsbruckban van.

— Mégis óvatosnak kell leinni. — Rám nézett, és a gyerekre mutatott — Hiszen tudja, gyerekeknek olykor eljár a szájuk.

Az asszony egy darab süteményt adott a kicsi kezébe.

— Menj egy kicsit a szobába, Franciska, és játssz a ci- cáddaL

Mikor Franciska kiment, azt mondta:

— Még a gyerekeket is kikérdezik, hogy megtudják, ho-^ gyan gondolkoznak a szülők.

•— Igen — mondtam —, ez > a söpredék csak addig ural-' kodhat, amíg az emberek félnek. De nem mindenki fél ám. Sokan vannak, akik úgy|l gondolkoznak és beszélnek,!» mint maga meg én. És sokan vauinak, akik még többet is tesznek.

— Gondolja? — kérdezte a paraszt kételkedve.

— Feltétlenül, hiszen ma már szinte mindenki tudja, hogy a háború elveszett.

— Mi lesz akkor velünk? És egyáltalán, mi lesz? —kérdezte az asszony.

(Folytatjuk.)

kával Bánhidi tanító bácsi tűnik fel. Fehér haja az elszálló éveket, csillogó szeme életlced- vét tükrözi. Laci ismerősként üdvözli, aztán katonásan elébe áll. Kirázza a hosszú kabít- ujjból a kezét, leveszi a sapkáját, s ollóval grádicsonyosra nyírt fejét lehajtva mondja: »Tanító bácsi, adjon egy boro- cot.- Maszatos kis képéből a szemek fehérje villog, amint fejét tartva próbál felpillantani a nagy emberre. A tanító bácsi szinte szertartásosan készül a »boroc- adására. A táskát bal hóna alá veszi, ökölée zárt jobb kezéből kiálló bütykös hüvelykujjával enyhe »bo- rocot- nyom Laci fejére. A gyerek feltekint, majd ille n- tudóan köszönetét mond. A tanító bácsi szemébe valami berepült, mert kezét szeméhez emelve valamit él akar tüntetni. Ismeri emberét, tudja, ho y jön a mindennapi szeretetert. Zsebében kutat, hol a sok szemző és egyéb kés, a különféle ceruzák között mindig akad egy szem cukor. Tudd, Lacit nem a cukor érdekli, de azért odaadja neki a pari a csomagolt Negrót. Szeme ví- - siklik a gyereken, s mega' d mezítlábas lábán. Október ven. Nem szól semmit, de Laci reveszi, hol akadt meg a n y darab ember szeme, s széni'- - lösen sorol be testvérei, kézé.

A tanító bácsi gondo’ a már elkalandozott. Kell szólni a tanácsnak, a szociális alánból talán jut egy kis seg Meg a kartársak, akiknek g : - rekei vannak. Talán akad o ~ hcm valami... Mert ezt n lehet hagyni. Mi lesz Laci , ha megjönnek az esős, hi navok...? S mi lesz a tő' vei...? Ennél a csal' d - sok jóakarat van. Az c? í.' nemrég tanította írni, óivá ni. Segíteni kell!

A magyara+ádi tanár* a~ kola, a társadalom segít, hogy Laci lábán cipő legyen, szívét pedig a szeretet melegítse.

Horváth János