Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-20 / 246. szám
SOMOGYI VEPLAP Vasárnap, 1963. október 2®, 10 m TO AUTÓS Ferde szemlélet EMZET” VAGYUNK S>aRat A túlzott óvatosság sohasem árt. Pesti divat ew*k Egykutya Légy jó mindhalálig BaR& A lelkiismeret lázadása. Furgon kezdőknek aaRit — Ügy aggódom, igazgató úr, hogy az új Trabantjának jj valami baja történt. F ényképalbum Példás büntetés BaRit aa«if~ Nézd a Kovácsot, megint alacsonyabb beosztásba helyezték. ./. A. Túllő: Fényes nappal történt... JJázunkban van egy élelmiszerüzlet. A szinte naponta változó vezető csaknem mindig mogorva, veszekszik a vevőkkel, egyszóval a bolt azon közönséges kis üzletek közé tartozik, amelyekből millió van. Tegnap délben megkért a feleségem, vásároljak néhány apróságot. Csak az utcán jutott szembe, hogy éppen ebédszünet van. De az üzlet véletlenül nyitva volt. A pult mögött ott állt a vezető — ismét új, de amint mondtam, ezt már megszoktuk — hófehér köpenye volt és mosolygott, mint Clark Gable. Űj seprő, gondoltam, egy hét múlva már rongyos, piszkos köpenyben fog itt állni. Felsoroltam, hogy mit kérek. A vezető szinte repült ida-oda, lemérte a cukrot, a rizst, a kenyeret, és mindenre valami kis ráadást is adott. — Az isten szerelmére, mit csinál? — kiáltottam. — Nettó mérünk — felelte szemlesütve —, ön nem papírt vásárol, nem mérhetem az áruhoz a csomagolást. Megdöbbenve állapítottam meg, hogy fehér kesztyűt is visel, és csipesszel fogja meg a teasüteményt. — Sajnos nincs nálam szatyor — szóltam bizonytalanul. — Ö, nem tesz semmit kérem — válaszolta, s a vásárolt árut elegánsan becsomagolta és átkötötte. Valódi portugál szardíniát ajánlott, és megkóstoltatta — ez már végleg kihozott a sodromból — az eredeti orosz kaviárt. — A bonbonokat viszont nem ajánlom — suttogta, — Sajnos, kissé öregek már, rég ki kellett volna őket cserélni. Százassal fizettem, nem volt apróm, és lelkileg már felkészültem, hogy ezért rámmordul. De semmi ilyesmi nem történt. Udvariasan mosolyogva adott vissza a százasból. — Hol vagyok tulajdonképpen, hol vagyok? — dadogtam szinte magamon kívül. A vér a fejembe szállt. — Lehet, hogy ezután mindig így lesz? — kiáltottam, s hangomban olyan reménység és vágyakozás csengett, amely még egy követ is meglágyított volna. — Kérem, adja át üdvözletemet neje önagyságának és a gyerekeknek — tette hozzá a kedves vezető. — Egyébként holnap valódi holland kakaóm és svájci sajtom lesz. Tegyek belőle félre önnek? — Idefigyeljen — mondtam majdnem sírva —, én nem vagyok sem lakáshivatali főelőadó, sem a Népi Ellenőrző Bizottság munkatársa. Csak egyszerű halandó vagyok, egy közönséges átlagvevő. Tulajdonképpen mit akar tőlem? — Semmit — válaszolta angyali nyugalommal. — Búcsúzóul még engedje meg, hogy minden jót kívánjak, legyen minél előbb újból szerencsénk. Egészen az ajtóig kisért. v — Most rövid időre be kell csuknom, tudniillik leltároznom kell. De rövidesen újra nyitunk. Ej, de kár, hogy nem jött előbb, egy órával ezelőtt valósággal sorba álltak a vevők, ugyanis füstölt angolnám volt. Sajnos már kiárusítottam az egészet... * * » Másnap reggel a házfelügyelőnőnk hangja verte fel a ház csendjét. — Képzeljék el, tegnap az ebédszünetben kirámolták az egész élelmiszerüzletünket! A tolvaj a pult alól kiárusított minden hiánycikket, füstölt angolnáért még sorba is álltak az emberek. Utána az egész bevétellel meglépett... A hír kissé elszomorított. De délben újra vásárolnom kellett, ez alkalommal a nagy önkiszolgálóba mentem, ahol a személyzet ugyancsak sűrűn változik. A bejáratnál állt az üzletvezető hófehér köpenyben és bátorítóan rám mosolygott. Az eladónök tiszták voltak, fürgék és kedvesék. Hirtelen borzasztó félelem fogott el, hogy itt állok egyedül, fegyvertelenül, védtelenül kiszolgáltatva nekik! Ügy ugrottam ki a boltból, mint valami háromlépcsős rakéta a kilövő pályáról. S most pattanásig feszült idegekkel várom az esti újságot: vajon mi történt abban az üzletben... (Hollóst Tibor fordítása.) UMsp&allfFŐíLE v.v.v/.y.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v _______0 _ m áf JTM ^ . v.v.v.v/.v.v.v.v.y.v.v.v/.v, mM »» mm m US W Irlf Kik buktatták meg Petőfit a követválasztáson? Megfejtették a költő noteszában őrzött névsorokat A Petőfi Irodalmi Múzeum össze Mezősi Károly az egyik vagyonit romlását. Velük szem- ereklyéi között régóta őrzik újság egykorú cikkével, amely- ben a »néhány becsületes ka- Petőfi kis noteszát. A följegy- ben Petőfi felháborodottan putos« o helybeli haladó szel- zések között két névsor talál- számol be a választások körű- lemű értelmiségiek közül való. Többségben a gesztenyehajúah és a világos szeműek Az érdekes fölfedezés újabb ható, s noha a ceruzával írt li visszaélésekről, és többek följegyzést több mint száz év között ezt írja: »Fölírtam a ti ad^aUk ^ költő" életének “egyik koptatta, az elmélyült megfi- neveiteket is, ti nem tudom nevezetes eseményére vonat- gyelő a legtöbbet elolvashatja micsodák, kik ellenségeim és ^zó ismereteinkhez, ma is. Bár az irodalomtörté- így a nép ellenségei volta- ' net Petőfi mindern kézírását tok.« és minden sorát nagy becsben Az így összevetett adatokból tartja, eddig még nem próbál- kétségtelenül kiderül, hogy a ták megfejteni, kik rejtőzköd- két névsor Petőfi párthíveinek e nevek mögött. nek, illetőleg ellenfeleinek ne- a gyapotból, a »fehér Mezősi Károlynak, a Petőfi- vét örökíti meg. Tizenöt el- arányból« 75 féle ipari térmé- kutatások egyik ismert szak- lenfél, kilenc Petőfi-barát — fcet készítenek? Egy tonna gya- emberének vizsgálódása nem- a költő gondosan kis vonálká- 30OO méter textilanyag szö- régibe-n eredménnyel járt. Az val különítette el a kunszent— veséhez és 100 kilogramm gya- elso eligazítást két név adta. mil&losi es a szabadszallasi ne— potdaj éináii elegenBankos Károlyt és Virág Dé- veket. A kutató földerítette ^ő. ... nest az irodalomtörténet is azt is, kik voltak ezek a sze- hosszú rostú lent már ismeri mint Petőfi ellenfelét mélyek. A leghangosabb ellen- kökorszakbeli őseink is ismer- az 1848-as követvátdsztáson. felek között van a kunszent- ték? Akkoriban hihetőleg fe- Hogy a névsor valóban a sza- miklósi főbíró, egy »szódagyá- nyítőeszköznek használták. Ma badszállási választásoklial áll ros«, a Baky testvérek, az it- egy tonna hosszú rostú lenből összefüggésben, azt megerősi- teni legnagyobb vagyonú föld- 2500 méter vásznat szőnek, tette a névsor fölött álló be-, birtokosok, a kerületi icapi- amiből 2000 törülközőt vagy jegyzés is: »Kocsisnak foglaló tány és az az ügyvéd, aki bo- 400 abroszt lehet varrni. 4 pengő mind a hét útra. El- rabban a költő édesapja ellen * » * viszek mindössze 65 pengőt.« folytatott perben a legkímé- ... egy cukorrépából, amelyMzeket az adatokat vetette letlenebbül előidézte anmak nek súlya kb. 60—70 deka, az Hosszú ideig kizárólag a népdalok »■vallomásai'« tanúskodtak a magyar nép haj- és zemszínéröl. I alsós följegyzés ilyen vonatkozásban csak a XVIII. századból van. Bél Mátyásé, aki még 1735-ben azt írta, hogy a magyarok alkata zömök, inkább alacsony, legtöbbjük szürkéskék szemű, arcszinük a napsütés miatt sötét. Ma az antropológusok már külön erre a célra készült szem- és haj&zdnmintákkal vonulnak ki vizsgálataikra, megállapításaik tehát tárgyilagosak. S az így szerzett adatok egészen meglepőek. Ezek szerint ugyanis hazánkban a laTudja-e, hogy ... ipar 4—5 gramm porcukrot állít elő? * * » ... a napraforgómag Oroszországban már a XVIII. században közkedvelt csemeg volt? II. Katalin cámő is szívesen rágcsálta. Egy vállalkozó szellemű jobbágyparaszt 1835-ben préselt először olajat a napraforgómagból. ... ... a burgonya körülbelül 250 évvel ezelőtt Dél-Ameriká- ban, az Andok nyugati lejtőin vált kultúrnövénnyé? Az ott élő indiántörzsek nyílt tűzön sütötték a burgonyát kosság 44 százalékának »kevert« színű szeme van. Ebbe a csoportba tartoznak a sötétszürke, szürkéskék, szürkéssárga, világoszöld, sárgászöld, és barnászöld szemek. Az ösz- szeállításban körülbelül 28,3 százalékkal szerepel a kék szín, ide számítva a világos- szürke és a kékesszürke szemeket is, a barna szemek aránya — a sárgásbarnától a fe- ketésbamáig — mintegy 27,7 százalékot tesz ki. Sokkal nagyobb különbségeket találtak viszont a hajszínben, persze nem a tetszés szerint választott, hanem az eredeti, természetes színt véve figyelembe. Ilyen értelemben a gesztenyehajúak vannak legtöbben, arányuk a sötétbarnákkal együtt meghaladja a 85 százalékot. A sötétszőkék lizedannyian sincsenek, vilá- gosszőke pedig száz közül mindössze hat akad. A legrosszabbul a vörösök á Inak a statisztikában. Százalékarányuk a 0,4-et sem éri el, vagy is több mint 250 embert kell végignézni ahhoz, hogy egyetlen valódi vörös hajút találja-^ nak. A kopaszokról szerencsére nincs statisztika. Ezekből az adatokból érdekes megállapítások következnek a múltra is. A sötét hajhoz általában sötét szem tartozik és forditva. A különböző hajszínes keveredésből azonban többnyire a barna kerül ki győztesen, a szem színe viszi nt sokkal »szívósabban« öröklődik. Mivel tehát ma a világos szeműek és a barna hajúak vannak többségben, jogosnak látszik az a feltételezés, hogy őseink között évszázadokkal ezelőtt jóval több lehetett a szőke, mint köztünk, késői utódaik között. Új város épül a venezuelai őserdőben Venezuelában új nagyvárost gócpontok, a venezuelai új vá- akarnak teremteni az őserdő- ros ipari nagyvárosnak készül, ben. Az új nagyvárosnak egye- A venezuelai kormány nagylőre még csak a neve van szabású terv megvalósításával meg: Santo Tome de Guayaná- igyekszik szélesebb alapokra nak fogják hívni. Éppúgy mes- fektetni az ország gazdaságát, terséges település lesz, mint amely 1920 óta szinte kizárólag Brazília új fővárosa, vagy az az olajtermelésre épült. Az új indiai Chandigarh, vagy az nagyvárosban 1975-re négy- ausztráliai Canberra. Míg . , azonban az utóbbiak vala- SZE*zezer ember fog lakni, és mennyien az ország fővárosai acél-, gép-, valamint vegyipari vagy legalábbis adminisztratív központ lesz.
