Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)
1963-09-17 / 217. szám
Kedd, 1963. szeptember 17. 3 SOMOGYI *©P*8» MÁSOK SZEMÉVEL Fa Iiiüí pártmunkásák A NAGY MŰHELY ajtaja nyitva áll a Siófoki Hajózási Vállalatnál. Középen egy hajómotor fekszik javításra várva. Az ablak alatt egy fiatalember fütyül valami slágert nagy buzgalommal. Soósék nincsenek itt. Kint vannak valamennyien a 701-es uszálynál. Javítják, felújítják ezt a hatalmas, vagy hetven- vagonnyi árut is gyomrába fogadó monstrumot. A brigád helye most üres. Csak a kis vörös brigádzászló posztói meg az oklevelek, és sokatmondóan bizonyítják a látogatónak, hogy Soós Ferenc, Huszti József, Horváth Jenő, Zsuberács Imre meg Piát Imre közössége immár harmadszor nyerte el a szocialista brigád címet. Kik ezek az emberek? Fiatalok? Öregek?. Mondják róluk, hogy Soós kivételével valamennyien KISZ-esek, ezért szocialista ifjúsági brigádként is számon tartják őket a járási KlSZ-bizottságon. Próbálok ismerkedni velük, de úgy, hogy egyikükkel sem beszélek. Vajon a környezetüknek, azoknak az embereknek, akik minden nap együtt vannak velük munkában, szórakozásban, mi a véleményük róluk? Tudják-e egyáltalán, hogy Soósékat nagyban befolyásolja a szocialista brigád cím? VÁLASZT VÁROK öt ember éleiéről, munkájáról. A portással találkozom először. Ö, a kapu szigorú őre, az egykori hajós minden reggel meg este találkozik a .brigáddal. »Hogy késnek-e?« Csóválja a fejét: »Hogyan lehet ilyent kérdezni róluk? Persze, hogy nem késnek el. S nincsenek azok között sem, akik elsőként rohannak ki a kapun. A kis Piát annyit dolgozik a KISZ- ben, hogy majd minden szabad ideje rámegy.« Bent a műhelyben Huzsvai Gyula fogad. Ö tartja számon a munkaverseny eredményeit. Jegyzetei közt helye van a Soós-brigád teljesít mén véne!-: is. »Az idén két újítást adtak be ...« »Már hosszú ideje balesetmentesen dolgoznak,..« . »Minden felajánlásukat teljesítik ...« Szavak, amik mögé most be kellene látni. Mert elhangzik egy olyan kijelentés is, hogy a szocialista emiber formálásában Soósék elöl járnák. S kiderült az is, hogy miért. Amikor a tavasszal az a nagy árvíz volt, és Siófok.is szenvedett tőle, bemondta a községi hangosanbeszélő, hogy hová kellene segítség. Senki nem értesítette a másikat, senkinek nem volt ideje, hogy kerékpárra üljön, és zörögjön az ablakokon. És a brigád mégis ott találkozott a gáton. Az elsők között voltak... Guzslován Lajos művezető a munkájukról beszél. »Lakatosok valamennyien, de tudják, hogy nem elég csak ahhoz az egy dologhoz érteni. Univerzális szakemberek szeretnének lenni. Senki nem kérte meg őket rá, mégis megtanultak hegeszteni. És milyen jó volt, amikor a Jókai hajót csinálták. Hasznát vették a tanultaknak.« Nem véletlen, hogy a vasszerkezeti munkák kiváló kivitelezőinek tartják őket, s ha hosszú ideig húzódó nagy munka van, akkor ők meg a Mogyorósi-brigád jönnek csak számításba. Mert szorgalmuk mintaszerű. MÁSOK SZEME persze mindent észrevesz. Nem fontos a név, de a környezet tudja, hogy egyiküknél bizony néha- néha közbeszól az alkohol, a jó barátok ivótársasága, s mindezt a család bánja. Vagy látják például azt is, hogy Zsube- rács bizony kevésbé aktív, mint volt korábban. Egy kicsit visszahúzódott — mondják. Lehet persze, hogy ez csak átmeneti megtorpanás, de már észrevették, és az okát kutatják. Bánáti János könyvtáros szeme azt látja, hogy Soós kivételével bizony nem nagyon olvas c'4 brigád. Pedig nemcsak ő nyerhetné el a József Attila olvasómozgalom aranyfokozatú jelvényét. Másnak meg az az észrevétele, hogy Horváth szorgalmával egy lás baj van. Szép dolog a vitorlázás, de a munka még szebb. Hát igen, több szem többet lát. Másként látja a dolgot Fekete István műszaki vezető és Pintér Lajos járási KISZ-tit- kár. Fekete tudja róluk, hogy bármikor számítani lehet rájuk; nem nézik, hogy vasárnap vagy ünnep van, ha dolgozni kell, megcsinálj ált; Pintér pedig azt tudja, hogy az idén mindannyian beiratkoztak politikai vagy szakszervezeti oktatásra. S hozzáteszi, hogy sok ilyen brigád kellene a Balaton- parti fővárosiba, mert Soósék tekintélyt jelentenek. NEM LÁTTAM a Soós-bri- gád egyetlen tagját sem, nem tudom, hogy szőkék-e vagy barnák. Véleményeket hallottam róluk. Főleg jót, de néhány kevésbé dicséreteset is. Emberek ők is hibákkal, jó tulajdonságokkal együtt, mint bárki más. De azért tudják, hogy az a szocialista brigád cím egy kicsit talán előlegezett bizalom volt. Mert a szocialista embertípus megformálásához még sok idő kell. Polesz György Egy bizottság járt a kora tavasszal a nagyatádi járás egyik jól álló termelőszövetkezetében. Az elvtársak többek között arról faggatták a tsz párton , kívüli elnökét, hogy milyen segítséget kap a pártszervezettől. Az elnök gondolkodás nélkül azt mondotta, hogy bizony az égvilágon soha semmiféle segítséget nem kap a pártszervezettől. Az elvtársak furcsának találták a választ, s természetesen tovább kérdezősködtek, hogy megtudják, mi az oka ennek. Sorra vették hát a szövetkezetben dolgozó kommunistákat, s megkérték az elnököt fejtse ki a véleményét külön-külön róluk. S csodák csodájára így mindegyikről tudott nem is kevés jót mondani; beleegyezően bólintott, hogy ez itt, az meg ott segítette és segíti előremozdítani a szövetkezet szekerét. így mindjárt megfoghatóbbá, érzékelhetőbbé vált a munka ás értelme. Valaki megjegyezte tréfásan, hogy ha a párttagok egyszer azt mondják ennek az elnöknek: no, most megrakunk közösen egy szekSret szénával, akkor bizonyára másként beszélt volna erről a dologról. Ámde egyáltalán nincs tréfál- koznivaló ezen a tómán, SokBEKÖTŐ ÚT ÉPÜL 1300 méter hosszúságban az ádándi tsz majorjához. A földmunkákat a tsz végezte ei. kai inkább arra figyelmeztet ez a jelenség, hogy akadnak, akik nem látják a pártmunka helyét, szerepét, következésképpen nem is, tartják fontosnak, nem becsülik igazán ezt a tevékenységet. Amikor például Somogytúron szóba került, hogy helyes lenne havonként tíz munkaegységgel honorálni a párttitkár áldozatos munkáját — különben nem egy helyütt hoztak már ilyen határozatot —, akkor a tsz elnöke kijelentette, hogy »előbb bizonyítson a pártszervezet, majd utána meglátjuk, hogy érde- mes-e jóváírni a tíz munkaegységet«. Pedig neki kellett volna legjobban támogatni ezt a javaslatot. Viszont egy kiszemelt agronómusnak ötezer forint körüli jövedelmet ígért mondván: »Másképp nem jön.« Van-e becsülete a pártmunkának ott, ahol ilyen szemlélet uralkodik? Persze korántsem ezek az esetek a jellemzőek. Garmadával idézhetnénk pozitív előjelű példákat is. Nyári Pál, a tótújfalui termelőszövetkezet pártom kívüli elnöke például maga állt a közgyűlés elé, és javasolta a falu népének, hogy adjanak fizetést a párttitkárnak, és az ezután ne közvetlen termelő tevékenységet folytasson, hanem elsősorban politikai munkával, az emberek nevelésével, ügyes-bajos dolgaik intézésével foglalkozzék. Kell-e bizonygatni, hogy ez az elnök helyesen gondolkodott, mert fölismerte, hogy a gazdaság- szervező munka egymagában nem elegendő: párosulnia kell annak az emberek meggyőzéséért, formáláséért, a politikai öntudatuk növeléséért folyó tevékenységgel. Egyik a másikát semmiképpen sem helyettesítheti, hanem csak kiegészítheti. Ahol ezt nem értik kellőképpen, ott nemcsak a vezetők személyes kapcsolatában van hiba. Az elmondottakból az is következik, hogy nem könnyű falusi pártmunkásnak lenni. Aki ezt a felelősségteljes hivatást magára vállalta, annak bizony napról ífepra föl kell készülnie feladata jó ellátására. A párt- titkárnak, a pártinstruktornak foglalkoznia kell — mégpedig konkrétan és behatóan — területének termelési kérdéseivel, állást kell foglalnia. De nemesük ilyen feladataik vannak. A pártmunka hatékonyságát, eredményét nem lehet minden nap mértékegységben, M, Tömön; ^ alC "6 foglyai Kisregény = Fordította: Sárközi Gyula (14) — Ez az — mondta mély momuJcleáris fjegyverkísérlete- hangján, és ceruzája hé- két végeztünk az óceánnak gyével a térkép egy piciny ebben a körzetében, hogy föl pontjára bökött. — Erre a szi- kell készülnünk minden meg- getre kell venni az irányt. lepetésire. Meg aztán az or— Lesz időnk? kán utánunk hozza majd az — Lesz. Púra felé szembe- összes radioaktív szemetet a kerülnénk az orkánnal, de ha Szent Patrickról. Tabunak tartunk, távolodunk Dudley mérnök komoly térté le. mészetű ember volt. A tengernagy azzal bocsá- ‘ Akkor sem mosolygott,- ha tóttá el a vezető navigációs tréfálkozott, tisztet, azonnal változtassa meg — Makacs fegyver, vinné el a torpedóromboló irányát, Ta- az ördög! — tört ki akaraíla- bu felé nul Francis Stowne-böl a A hajó fölszedte a horgonyt, bosszúság, és kiköpött, és Tabu sziget felé fordulva _ Igazi öngyilkos fegyver elindult. Dixon a következőket _ jegyezte meg Dudley olyan parancsolta Dudley mérnök- hangon, hogy nem lehétett tud- mek: ni, tréfál-e vagy komolyan — Vegye gondjaiba a mo- beszél. torosomat. Tegyen bele min- _ Nem számit _ mondta a dent, amire szükségünk lesz: tengernagy mesterkélt élénkvizet, ado-vevot, fegyvereket. _ aBBjr is megfékez— És a mérőműszereket is, ^b! Bír tette hőzzá Dudley. —. Egyelőre pedig már a — Hogyhogy? — csodálkozott másvilágra küldte Medows-t Btowne. — Hát ott is mérni £s néhány katonai szakem- kell majd a radioaktivitást? bertj élükön a derék Hazard — Könnyen lehetséges —fe- tábornokkal — szólalt meg lelte a mérnök határozatlanul. Stowne komon hangon. —- Olyan sok atom- és ter- Maga szerint tehát nekik már befellegzett? —* kérdezte Dudley csaknem suttogva. — Kétségtelenül. Ha nem a sugárbetegségtol, akkor az éhségtől halnak meg, de talán már meg is haltak a föld alatti óvóhely betpnsírjában. Amikor pedig Dudley kiment, az orvos megkérdezte a tengernagytól: — Magát, Edgar, nem fogja kínozni a bűntudat, ha majd eszébe jutnak a Szent Patricken maradt szerencsétlenek? — De hát az ördögbe, mit tehetek én?! Azt hiszem, minden módszert kipróbáltam a megmentésükre... — De miért kellett lebom- báztatnia az antennájukat? — Maga szerint meg kellett volna hagynom nelak a lehetőséget, hogy segítségért üvöltsenek, & kifecsegjék az egész világnak a »Big Joe« titkát? TABU SZIGETÉN Az orkán a Tabu-sziget közelében levő zátonyoknál érte utol a torpedórombolót. Jóllehet az üde szellőt már elég rég erős szél váltotta fel, az orkán első rohamai mégi*> .yáratlanul hatottak. Olyan hullámokat zúdítottak egyszerre a torpedóromibolóra, amelyek még a magasan kiemelkedő orra fölött is át-át- csaptak. Olyan könnyedén kapták fel a soktonnás hajót, mintha csak pehelykönnyű csónak lenne, s olyan erővel csapták a zátonyokra, hogy a torpedóromboló páncélzatának csikorgása még az orkánt is túlharsogta. Sűrű felhők borították most az egész égboltot, az óceán sötét, vészjósló' lett. Végtelen felületén mindenütt csupán a fehér, veszettül taj- tékozó habokat lehetett látni. Szó sem lehetett most arról, hogy szervezetten szánjanak be a csónakokba és motorosokba. A toirpedóromiboló fedélzetét tajtékozó vízárada- tdk csapdcsták végig. A sűrű vízifüggönytől és a szélben kavargó vízcseppektől a levegő átláthatatlan volt. A hullám- csapások zajában, a szél zúgáséiban, a ledőlő rádiótornyok csikorgásában nem hallatszott sem a tisztek szava, sem a matrózok káromkodása. A dühös hullámok szabadon csapkodtak át a fedélzeten, elborítva vízzel a torpedóki- lövő berendezéseket és ágyvú- tomyokat, lesöpörve a fedélzetről a matrózokat a csónakokkal együtt. Dixon tengernagy megpróbált valami kis rendet teremteni, de tehetetlen volt a beosztottjai közt kitört pánikkal szemben. Nemcsak a tisztek, hanem az összes matrózok tudták már, hogy torpe- dóromibolójuk radioaktív. Sőt olyan rémhírek is elterjedtek, hogy ha továbbra is rajta tartózkodnak, súlyos sugérbeteg- ség fenyegeti őket. Az is kitudódott, hogy a Szent Pap rick-sziget fölött repült piló« ták is megkapták már a betegséget. Most aztán mindnyájan igyekeztek minél gyorsabban elhagyni a halálhajót. Még a tomboló óceán tajtékozó hullámait sem tartották ♦ olyan szörnyűnek. Dixon tengernagy is sietett | elhagyni a torpedórombolót, | annál is inkább, mert jelen- j létére a hajón már nem volt j szükség. Nagy nehezen meg- ♦ találta Dudley mérnököt, s | kiadta nein utolsó parancsát: j — Sürgősen be kell jutni a í rádiófülkébe, Dudley. Stow- j ne közölte velem, hogy a hír- ♦ adósok parancsnoka súlyos be- | teg. Félek, hogy már nem tud- t ta továbbítani utolsó, rádiógra-í mamát. Utasítottam a vezető • navigációs tisztet, hogy isme-1 telje meg, de őt meg leseperte j egy hullám a tengerbe ... Nem ♦ marad más hátra, Dudley, mint | az, hogy magának kell érintke- ; zésbe lépnie valamelyik hadi- i tengerészeti támaszpontunk- ♦ kaL Itt a szöveg. Attól tartok, ; hogy nem lesz rá ideje, hogy i rejtjelezve adja le.;; Küldje ♦ el így, ahogy van. Csupán a i torpedóromboló nevét rejtje-1 lezze. Sók szerencsét!... Jóllehet Dudley a tomboló £ orkánban nem mindent értett | tisztán, azért nagyjából tudta, | mit kell cselekednie. Nagy ne- | hezen bejutott a ráaióíülkébe. | Hosszas erőfeszítés után be-; kapcsolta és beszabályozta a | rádiókészüléket. Leadta azj éterbe a torpedóromboló hívó- f jelét, s átállt vételre. Abban a í pillanatban felhangzott a vi- ♦ barkisülések fülsiketítő döre-1 ♦ te. (Folytatjuk.) í százalékban kifejezni, de lami mégiscsak megmutatja a jól végzett munka értékét. Ml ez az értékmérő? Az egyik járási pártbizottság munkatársa — fontos gazdasági posztról került a pártapparátusba — éppen arról beszéltj hogy még nerrv elég jártas az új munkakörben, mert itt egészen más módszerekkel kell dolgozni, mint előbbi helyén, s néha bizony elkeseredik, mert nem látja olyan szemléltetően munkája gyümölcsét, mint régi beosztásában. S hallottam egy olyan ember szenvedélyes vallomását, aki immár csaknem két évtizede szolgálja lankadatlan lelkesedéssel hivatásos funkcionáriusként a pártot. Ezt 'mondta: »Én ma is úgy érzem, hogy az alkotó lehetőség a pértapparátusban a legnagyobb, Minden ember azért ék hogy valamit alkosson, teremtsen. A szobrász is alkot, de ő csak holt anyaggal bánik. Mi élő embereket, az ő sorsukat, •tudatukat formáljuk. Én nem tudok nagyobb örömet elképzelni, mint amikor a pártmunkás azt látja, hogy mellette vezetők, vezetésre képes emberek nőttek fel, s hogy az ő mindennapos fáradsága is benne van abban, hogy X. vagy Y. falu termelőszövetkezetének tagjai jtíbiban élnek, 30—40 forintot fizetnek munkaegységeikre a régi 15—20 forint helyett.« Tehát mégiscsak kell számokkal bánnia a pártmunkásnak? Igen, kell. Régen sem lehetett, ma pedig kiváltképp nem lehet csak úgy »általában«, a helyi valóság alapos ismerete nélküli politizálni. Az emberek nem szépen csengő szavakat akarnak hallani, hanem arra kíváncsiak, és arra várnak feleletet, hogy hogyan élhetnének még jobban. Az ország érdekét is csak az a pártmunkás képviselheti jól a rábízott területen, aki jól ismeri az adott falu vagy körzet gazdasági adatait, tisztában van a lehetőségekkel, hozzá tud szólni a .termelési szakkérdésekhez. Megfelelnek-e falusi pártmunkásaink ezeknek a követelményeknek? Döntő többségük igen. Akármelyik járási pártbizottságot vesszük szemügyre, mindenütt azt tapasztaljuk, hogy az élvtársak nehéz munkájuk közepette érettségi hizonyítványt, technikumi, főiskolai oklevelet szereznek, a fárasztó munka mellett az iskolapadban is becsülettel helytállnak. Ezért tisztelet és dicséret illeti őket. A szocializmus épületében ott van és ott lesz az ő kezük munkájg, verítéke is. Minden elismerést megérdemelnek a járási pártbizottságok instruktorai, akik a munkák dandárját végzik. Legtöbbjük motorkerékpárral, biciklivel járja négy-öt községből álló körzetet. Álcád olyan elvtárs is, aki a körzetébe tartozó öt falu közül rendszerint csalc kettőt tud megközelíteni vonattal vagy autóbusszal. A többibe biciklivel, jobb híján gyalogszerrel kell eljutnia. Hívja őket a feladat, várják segítségüket, tanácsukat a pártszervezetek, a vezetők, a falu népe. Szípesen látott vendegeik ma falvainkban a pártmunkások. Tőlük is függ, hogy ez a bensőséges viskony a jövőben még csak erősödjék. Varga József A Somogy megyei Malomipari és Terményfor- galmi Vállalat kaposvári kirendeltsége gépkocsi-rakodómunkásokat vesz föl. Jelentkezés: Kaposvár, November 7. u. 86. (71484)
