Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)

1963-09-13 / 214. szám

Somogyi Néplap A Z v MSZMP MEGYEI EriZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJ A A pálm£fijori bar omíf gondozók Kaposvárral mi legyen? E* A nagy bajomi Zöldmező Ter­melőszövetkezet a félévi ba­romfiértékesítési tervet június végéig kétszáz százalékra tel­jesítette. A tervezett 182 000 forint helyett 366 000 forinthoz jutottak. Beszélő számok ... Gazdasági» a baromfi, érdemes vele foglalkozni. — Mindössze négy baromfi- gondozóval — ezek: Hári Fe- rencné, Belovics Emilné, Alt- mán Istvánná és Péterfai Jó- zsefné — értük el ezt a szép eredményt — mondja Sebes­tyén István állattenyésztési brigádvezető. De a gondozók, ahogy a számok is mutatják, nagyon jól látják el feladatu­kat, elégedett munkájukkal a szövetkezet. Eldugott helyen, a tsz har­madik üzemegységének neve­zett Imre- és Pálmajorban van­nak a baromfiházak. Esős idő­ben nehéz itt a közlekedés, a kocsi néhol tengelyig merül a sárban. Kint esik, a baromfi­házban azonban barátságos meleg van. Kell is ez a három­ezer kisesibének! A húscsibé­ket Hári Ferencné és Belovics Emilné gondozza. Háriné 1961 óta van a baromfiaknál. Há­romhetes tanfolyamot is vég­zett Balatonbogláron. — Hatezer húscsibét adtunk le, mielőtt a kicsiket megkap­tuk — mondja Belovicsné. — Olyan szép állományunk, mint az, még soha nem volt. Van elég munka az állatok­kal. Éjjel-nappal tüzelni kell; akármilyen az idő, a gondozó­nak mellettük kell lenni vasár­nap, hétköznap egyaránt. So­kat adnak a tisztaságra, min­den héten megsúrolják a vá­lyúkat A toj óállományt Pálmajor­ban helyezték el. Pár napja hoztak háromezer előnevelt csibét az Alföldről. Nagyon büszke rájuk Tóth M. Sándor tsz-elnök, ugyanis ő választot­ta. — A magyar sárgát kiselej­teztük — mondja az elnök —, sokkal gazdaságosabb ez a faj­ta. Christina Kretschmer erfurti (NDK) diáklány nyári vakációjá­nak egy részét Nagyszakácsiban töltötte. Krénusz Gabriella és Sánta Magdolna gimnazisták, Christina magyar barátnői megmu­tatták vendégüknek a nagyszakácsi termelőszövetkezet birtokát, állatállományát. Ellátogattak a csirkefarmra is, s ott — mint a képen látható — a német kislány hamar megbarátkozott a kis há- ziszámyassal. A tyúkok »főparancsnoka-« Altman Istvánné. Két éve vi­seli ezt a címet. Otthon is fog­lalkozik baromfival, minden évben kétszázat nevel föl. Sze­reti az állatokat, azok már megismerik, futnak utána. ­— Nagy bajban vagyok az újakkal, elnök elvtárs — pa­naszolja. — Nem tudom, mit is csináljak... Nagyon bánt. Kiderül, hogy éjjelente nem ülnek el az előneveltek, hanem nekiesnek egynek-egynek, s ízekre szedik szét. Az elnök szerint az lehet az oka ennek, hogy előbbi helyü­kön megszokták a villanyvilá­gítást éjjel is. Ha Pálmajorban is bevezetik a villanyt, megol­dódik ez a kérdés. Beszél alföl­di tapasztalatairól, elmondja, hogy új itatókat szerelnek föl a közeljövőben a baromfiihá- zakban. Az sokkal jobb, mint a régi típus, mert az állatok nem tudnak belemászni — Ismerem már, láttam a könyvben.»., — bólogat Alt- mannié. így tudom meg, hogy Altman Istvánné szorgalmas olvasója a »baromfiirodalomnak«, szakkönyveket, szaklapokat já­rat. — Nagyon sokat tanulok be­lőlük — mondja —, például a szakkönyv nyomán bevezettem a múlt télen a téli almolást. Nem is fáztak fel a tyúkok! Akadnak szép számmal, akik érdeklődnék a baromfitenyész­tés iránt. Nemrégiben szólt Kosszei Marika, hogy szeretne baromfigondozó lenni. Most fe­jezte be az általános iskolát, s a szövetkezet ösztöndíjasaként jelentkezett szakiskolára. Strabl Márta Az USA lakossága Az amerikai statisztikai hi­vatal adatai szerint az Egye­sült Államok lakosainak szá­ma ez óv július 30-án 189 478 936 volt gyre gyakrabban csöng a telefon a városi tanács egészségügyi osztályán: megtelt az emésziőgödör, de a Tőzegkitermelő Vállalat nem takarítja ki. Érkeznek kérvények is intézkedést sürgetve, de a tanács tehetetlen. Hiába küld felszólítást a vállalatinak, hogy végezze el a munkát, azt válaszolják, hogy a tőzegtenmelésben három hónap isiesésük volt, és nem tudják pótolni. Amikor meg van a tőzeg, akkor viszont a.MÁV nem ad vagont — leg­alábbis ezt mondják a vállalatnál. Maradnának hát a szippantókocsik. Ezeket is kérte a városi tanács egészségügyi osztálya a Nagybeireki Tőzegki­termelő Vállalattól, A válasz azonban egy cseppet sem volt megnyugtató. Közölték, hogy a Könnyűipari Minisztérium utasítására a három szippantókocsit elsősorban a balatoni szennyvízszivatásra állították be. Ha mód nyílik rá, eseten­ként egy-egy kocsit Kaposvárra is elküldenek. Kocsi azonban nem jön. Jól tudjuk, hogy a Balaton­part nagyon fontos. Ha ott nem teremtenének megfelelő egészségügyi körülményeket, akkor azt tennénk szóvá. De olyan kurtán-furcsán elintézni a dolgot, mint ahogy a Könnyűipari Minisztériumiban tették, mégsem lehet. Vajon az utasítást kiadó személy ,gondolt-e, arra, hogy itt marad egy 53 000 lakosú város minden fekália- és szennyvízszállí- tó eszköz nélkül? Gondolt-e arra, hogy rosszabb esetben járvány keletkezhet? Aligha. Véleményünk szerint a Balaton-part ellátását nem úgy kell megoldani, hogy más város hiányt szenvedjen. Külö­nösen nem egészségügyi vonatkozásban. Javasolnánk, hogy a különböző tárcák egyezzenek meg abban, hogy jövőre biz­tosítják a Balaton-part egészségügyi ellátottságát is és Kaposvár városét is. Még két szippantókocsi nem kerül annyiba, mint egy esetleges járvány gyógyítása. P. Gy. A sorban állás történetéből Miért esett vissza az újítómozgalom a Nagyatádi Konzervgyárban? (Üzemi tudósítónktól.) Visszaesett az újítómozgalom a Nagyatádi Konzervgyárban. A múlt évben benyújtott 6^ újí­tás közül 29-et fogadtak el, de mindössze 11-et vezettek be. Az idén augusztus végéig mind­össze 19 újítás került az ille­tékesek asztalára, s ebből ölöt találtak kivitelezésre alkalmas­nak. Mi okozza az újítások számá­nak csökkenését? Elsősorban az, hogy némelyek hiába vár­ják tavaly benyújtott újításuk megvalósítását. A múlt évben elfogadott újítások közül még mindig 11 vár bevezetésre. Lassú az újítások elbírálása is. A szezonban benyújtott ja­vaslatokat többnyire már csak a következő évben alkalmaz­hatják. Nincs megfelelő helyi­ség sem,, ahol a szakipari mun­kát igénylő újításokat megvaló­síthatnák. Emiatt nem vezet­ték be még mindig Szabadkai János lakatos 1962-ben beadott újítását. Sajnos, több igen jó újítás került hasonló sorsra. Éppen ezért célszerű lenne — ha kicsiben is — egy újítómű­helyt létesíteni. A tanácskozás elnöke várt még néhány pillanatig, * mert úgy látta, hogy már senkinek sincs szándékában a hozzászólások számát szaporí­tani, hi-rtelenében megfogal- mazta magában a vitát bezáró első mondatokat, amelyeket követ majd a többi (megy az, ha már beszélni kezd az em­ber). Minek is itt még több vé­lemény — gondolta —, hiszen minden oldalról megforgatták, »kitárgyalták«, s most már tökéletesen tisztában vannak a cserebogártenyésztés népgaz­dasági jelentőségével. A részvevők is lélegzet-visz- szafojtva lesték a pillanatot: vajon feláll-e az elnök, vagy századrésznyi szusszanattal előbb jelentkezik még valaki, s kifejti álláspontját, ami az amúgy is bő lére eresztett, s immár öt óra hosszat tartó ta­nácskozáson mindenkinek a könyökén jön ki. Az optimisták előtt megje­lent a kép is: még negyedóra, s mehetnek pótolni a kiizzadt verítéket néhány korsó sörrel; a fiatalabbak fantáziája ár­nyas parkot rajzolt meg, ahol elüldögélnek a kedvessel, per­sze elmondandó neki is, de már humoros formában, hogy minő szerepe van népgazdasá­gunk fejlődésének sokrétűségé­ben a cserebogártenyésztésnek; akadt, aki érezte már a hal­csárdában elfogyasztandó ha­lászlé ínycsiklandozó ízét, nem is egy, de három adagét. Egyedül a jegyzőkönyvveze­tőnek voltak mások az ábránd­jai. Ő, szegény nem is mert a mélyére gondolni, hogy mikép­pen teszi át gyorsírásból nor­málba mindazt a mondatgön­gyöleget, amelyekbe Selepó­lyálták a cserebogártenyésztést elősegítő és gátló körülménye­ket, de gyakorlatból tudta, hogy kitesz az ötven gépelt ol­dalt is. Csak a jelenlevő riporter volt nyugodt. Akármi történ­jék is, úgyis csak negyedórát maradhat, mert fél óra múlva lapzárta, és neki addig le keli adni a szerkesztőségben az ép­pen elégséges 12 és fél sorba mindazt, amiről az ülésen szó vált az öt nehéz óra alatt. exportcikke lehet a mi boga­rainknak, különös súlyt kelle­ne helyezni a külcsín szem­pontjából arra, hogy a szár­nyai fényesek legyenek. — Eddig nem is mond mar­haságot — gondolta az elnök, aki szintén ismerte a felszóla­lót. — Mondhatnám — folytatta Krapancsák —, súlyponti kér­désről van szó. Mert ugyebár, minden kérdések között a leg­fontosabbik az, amelyiket ez­zel a jelzővel illet a mi gyö­NE LLÍEi ISI ÉLŐ i És ekkor mindenki fölléleg­zett. Az elnök ugyanis egy kis­sé hátratolta székét, miközben minden figyelmét a kezében zizegő jegyzetlapokra összpon­tosította: most áll majd fel — ugrándozott a részvevők szíve- lelke ..., és ... F1 s ekkor hozzászólásra •• ’ ' y jelentkezett Krapan­csák Vencel. A töbiekben elhűlt a vér. Uramisten, vagy öt perccel hosszabb lesz így az ülés! A jegyzőkönyvvezetőt azonban az ájulás kerülgette, mert más ta­nácskozásokról már ismerte Krapancsákot. Ez ha beszélni kezd, végigmondja az egész világtörténelmet, és nincs az a hámozógép — nemhogy egy jegyzőkönyvvezető —, amely kibogozná hozzászólásából a szóban forgó tárgyat érintő lé­nyeget. Krapancsák beszélni kezdett. — Kérem — mondta —, minthogy a cserebogár fontos nyörű szép magyar nyelvünk: »súlyponti«. A súlypont, kér­ném szépen, nagyon fontos sze­repet játszott már a léghajózás őstörténetében is, amikor is nem volt mindegy, hogy a lég­gömb súlypontja a balansz megtartása érdekében a meg­engedhető mértéken alul vagy felül esik... Ésmélyen tisztelt közgyűlés! Most ugor­junk előre, a szocializmus kor­szakába. (itt Krapancsák meg- ittasültan hordozta körül a te­kintetét.) Ugyebár elképzelhe­tetlen, hogy a mi küzdelmek­kel terhes, de a haladás erői­nek végső győzelmét csak azért is megérő öreg földünk felett szputnyikok serege keringjen a súlypont helyes meghatározása nélkül. A fölénks kupolaként boruló égboltozaton, amely alatt oly szépek a májusi éj­szakák, hogy nem is csoda, ha a dallal tett szivűeknek mind­untalan ez a nóta tolul az aj­kára: »Szeretnék május éjsza­SOU OK A költői ihlet és a wisky Thornton Wilder, a híres író néhány kollégája köré­ben lélektani vizsgálatot folytatott, hogy megállapítsa, mivel próbálják írótársai közvetlenül munkájuk meg­kezdése előtt fokozni költői ihletüket. Kiderítette, hogy Tennes­see Williams például erőtel­jesen megmasszírozza a ko­ponyáját, mielőtt íráshoz lát­na. John Steinbeck olvasás­ból merít ihletet, és Arthur Miller néhány pohár whis­kyt iszik; William Saroyan gyufákból figurákat állít ösz- S’Ze. Somerset Maugham pe­dig apróhirdetéseket böngé­szik. Thornton Wilder a ma­ga részéről osztozik Arthur Miller véleményében, hogy a whisky a legjobb ösztönző a kötői ihlet fokozására. » » * „Társadalmi viszonyok a birkák között“ Edinburgben egy mező- gazdasági kutatóintézet mun­katársa megállapította, hogy a birkák »társadalma« sok­ban hasonlít az embereké­hez: az állatok bizonyos tár­saikkal rokonszenveznek, és általában ezekkel »tartják a kapcsolatot-"1, másokat kikö­zösítenek. Állítólag sikerült bebizonyítani, hogy a legelő egyes területeit egy-egy cso­port »kisajátítja«, és oda másokat nem enged be. A »magántulajdon« nemritkán családi jellegű: a kos és a hozzátartozó nőstény a bárá­nyokkal mindig ugyanazon a területen együtt található. Mondj igazat, betörik a fejed... Ry Camray angol meteoro­lógus, aki eddig Cleothorps fürdőhelyen teljesített szol­gálatot, . kénytelen új állás után nézni, .mert a város­atyák kitették a szűrét. A felmondást azzal indo­kolták, hogy Camray nega­tív időjóslataival elriasztot­ta a turistákat. De mit te­hetett szegény róla, amikor napról napra esőt kellett jó­solnia, s jóslata be is vált? * * * SzaKáükö'csönzés Párizsban A szakálldivat az álszakán konjuktúrához vezetett. Az álszakálllcészítők megfeszí­tett erővel termelnek. Pá­rizsban egy ruha- és szőr­mekölcsönző szerint »vannak emberek, akik nappal kzshi- vafalnokként polgári életet élnek, esténként azonban szakám öltenek mint vakme­rő egzisztencialisták. A sza- kállkölcsönzés a múlt év­ben megháromszorozódott.« * * * kaján letépni minden orgonát.« lene szögezni, hogy firnáj­Ami, mélyen tisztelt közgyű- szos . .. lés, szerintem akkor sem bűn- A riporter itt elhagyta a ter- teiendő cselekmény, ha az a met, minekelőtte megkérte letépés idegenek kertjében tör- egyik barátját, hogy telefonhí- ténik. Mert az orgona — nem vasra tájékoztassa majd, ha a templomira gondolok, hanem Krapancsák netán valami a kertire — ugyebár, az egy hasznos javaslatot mondana a virág, s aki letépi, az szereti cserebogártenyésztéssel kap- is, aki pedig a virágot szereti, csolatban, az rossz ember nem lehet. Te- A ztán a riporter megírta a hát jó ember az illető, jó em- 12 és fél sort, s mert a bér pedig mi más lehetne, mint szerkesztő még így is sokallta, a béke elszánt híve. hát kihúzott hatot, mire az __JiT érem, a tárgyhoz szóljon volt az általános vélemény a — vágott közbe ceruzá- redakcióbán, hogy a megrna- jút kopogtatva az elnök. radt 6 és fél sor kitűnően tar­■— Ppardon!... Hja, igen.. -. talmazza a Krapancsákkal A cserebogár számyazatának a együtt már öt és fél órája tar- fényesítéséről szeretném kifej- tó tanácskozás lényegét. Majd teni álláspontomat — tért ész- elszívott egy cigarettát a ri- hez Krapancsák — annak az porter, s felhívta telefonon a elgondolásnak a folyománya- barátját: képpen, amelyet felszólalásom — Mondd! Krapancsák még elején bátorkodtam ismertetni mindig beszél? a mélyen tisztelt közgyűlés — Aj ja jaj... Az elnök TYtCLT előtt. Vagyis annak érdekében, tizenháromszor figyelmeztette, hogy minél több cserebogarat hogy ne térjen el a tárgytól, s exportálhassunk. Ezzel kapcso- most éppen azt mondja... pár­latban az a tapasztalatom, jál csak... igen, azt mondja, hogy a bogárszárnyak glanco- hogy szobrot kellene állítani lásához általában használatos Noé apánknak, amiért az ős­lakkban kevés a fimájsz. Már- cserebogarat is bevitte a bár- pedig ez nagyon fontos alap- kajába. anyaga mindennemű festék- — Te, ez sohasem fejezi be neje. De nemcsak e tekintetben — aggódott, bár egy kissé kár- nélkülözhetetlen, hanem más- örvend&en a riporter: mtlyen értelmezésben is, kü- — Itt — válaszolta a barátja lönben nem használnák úton- — a, hátsó sorokban az a vé- útfélen ezt a kifejezést: »fir- lemény, hogy valószínűleg úgy nájszos ember«. Akire viszont hell majd lelőni, ezt mondják kérném szépen, — Mégpedig ágyúval! — hö- az szerény velemenyem szerint rögte egy ismeretlen hang nemcsak azt jelenti, hogy min- szintén a telefonba, den hájjal megkent, sőt! Mert . — Azért kár volna, emberek ugyebár, az fogalomzavarban — figyelmeztette őket a ripor- fimájsszal tér —, mármint az ágyúgo­lyóérti Tarjáin István van, aki a hajat a mint kenőével kapcsolatba hozza. Határozottan le ú kelr Csúnya halált halt Roger Nicloe matróz, aki egy nőhöz akart bemászni a franciaországi Andresyban horgonyzó uszályhajó abla­kán. Csak a fejét sikerült átpréselnie a szűk nyíláson, de visszahúzni nem bírta. Ott függő holttestét reggel találták meg. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-LL Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér L Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra 11 Pt. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents