Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)

1963-09-13 / 214. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, X963. szeptember S3. Kádár János eivtárs hazaérkezett Jugoszláviából (Folytatás az 1. oldalról.) nöke és Szergije Makijedo külügyi protokollfőnök. A szabadkai pályaudvarra nem sokkal fél tizenkettő után ért be a kormány elnö­kének különvonáta. Ä magyar és jugoszláv zász­lókkal, valamint virágokkal ékesített pályaudvaron Bosko •Siljegovics, Ilija Rajaesics és Szergije Makijedo, valamint a város vezetői: Bálint Imre, Szijepan Kratanja, a Szabad­kai Járási Tanács titkára, Marko Poljahovics búcsúztat­ták a magas rangú vendége­ket. Elbúcsúzott Kádár elvtárs­tól és munkatársaitól Zágor György, a Magyar Népköztár­saság jugoszláviai nagykövete, aki idáig kísérte el a kormány elnökét. A kormány elnökének kü- lönvonata 11 óra 50 perckor indult el Szabadkáról. * * * Kádár János elvtárs, a ma­gyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöke, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, aki Joszip Broz Titó- nak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnö­kének, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége főtitkárá­nak meghívására nem hivata­los látogatást tett Jugoszlá­viában, csütörtökön délután visszaérkezett Budapestre. Kádár Jánossal együtt haza­érkezett Apró Antal, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Gáspár Sándor, az Elnöki Ta~ náqs helyettes elnöke, az MSZMF Politikai Bizottságá­nak tagjai és Erdélyi Károly, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének helyet­tese. Fogadásukra a pályaudva­rom jelen volt Fehér Lajos és Kállai Gyula, a Miniszterta­nács elnökhelyettesei, Nemes Dezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnö­ke, Péter János külügyminisz­ter, Kossá István közlekedés és postaügyi miniszter. Ott volt a fogadtatásnál Milos Zlokolica, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság budapesti nagykövetségé­nek ideiglenes ügyvivője. 4 kubai nép tiltakozik a provokációk ellen Sikertelen katonai lázadás Brazíliában Rio de Janeiro (MTI). Nyugati hírügynökségek közlése szerint a brazíliai had­ügyminisztérium bejelentette, hogy az ország fővárosában, Brasíliában haditengerészeti és légi egységek katonai láza­dást kíséreltek meg. A láza­dók megszállták a haditenge­részeti és a légügyi miniszté­riumot, a főváros repülőterét és a távbeszélő központot. Nem sokkal később azonban kormányhű csapatok vették körül a zend ülőket és a láza­dást elfojtották. A lázadók maroknyi csoportja a haditen­gerészeti minisztériumban sán- oolfa el magát, helyzetük azonban tarthatatlan. Az ösz- szetűzésnek egy halottja és több sebesültje van. (Reuter, AP, AFF, UFI) Havanna (TASZSZ). A kubai nép határozottan elítéli az amerikai zsoldosok bűnös cselekedeteit, akik az utóbbi napokban újabb ka­lóztámadásokat köveitek el Kuba ellen. Országszerte foly­ásúk a tiltakozó gyűlések. »Az Egyesült Allamoh im­perialista kormánya felelőtle­nül játszik a tűzzel — írja szerdai vezércikkében a Re- volución című lap. Hitszegő, képmutató és kalandor politi­kájával egyre inkább élezi a helyzetet a Karib-tenger me­dencéjében.« A kubai nép forradalmi kor­mánya — folytatja a Revou- ción — nem egy ízben fejez­te ki, hogy békésen kíván munkálkodni, és a szuvereni­tás tiszteletben tartása alap­ján normális kapcsolatokat kíván fenntartani minden ál­lammal. Az amerikai kor­mány azonban nem szándék­szik tiszteletben tartani a nemzetközi jogot és az ENSZ alapokmányát. A cikk befejezésül hangsú­lyozza, hogy a kubai nép ké­pes megfelelő módon vissza­verni bármely agressziót. CARACAS A kubai forradalmat védel­mező venezuelai bizottság nyilatkozatban fejezte ki tilta­kozását a Kuba ellen elköve­tett kalóz-légitámadások el­len. A bizottság felhívta a la­tin-amerikai népeket, hogy fo­kozzák a szolidaritást a sza­badság szigetével. MIAMI A kubai ellenforradalmárok szóvivője Miamiban beismer­te, hogy csapataikat Közép- Kuíbábam felszámolták. Az összecsapás Las Villas tarto­mány déli részén, az Escamb- ray-hegység közelében zajlott le. WASHINGTON John Stennis amerikai de­mokrata szenátor ismét föl­vetette azt a javaslatot, hogy az Egyesült Államok vonjon meg minden támogatást azok­tól az országoktól, amelyek megengedik, hogy hajóik vagy repülőgépeik a szocialista or­szágokból' árukat szállítsanak Kubába. Stennis kijelentette, hogy a nem kommunista or­szágok Kubába irányuló ha­jóforgalma a korábbi ameri­kai figyelmeztetés ellenére 1963-ban állandóan emelke­dett. A Szovjetunió teljesíti kötelezettségeit, ha Kubát agresszió éri Moszkva (TASZSZ). A csütörtöki Pravda Szem­leíró aláírással cikket közöl azzal kapcsolatban, hogy az utóbbi időben egyre gyako­ribbak a Kuba elleni provo­kációs támadások. A Szemleíró a gyárak és az üzemek ellen intézett kalóztá­madások felsorolása után föl­teszi a kérdést: Kinek van szüksége az ellenforradalmár csőcselék Kuba-ellenes provo­kációs kirohanásaira? Goldwaternek, Keatingnek és hasonszőrű társaiknak nincs ínyére a karibi válság békés rendezése — folytatja a szem- leíró. Szemmel láthatóan ar­ra számítanak, hogy a -béke, a demokrácia és a szocializ­mus erői, amelyeket elfoglal a nemzetközi feszültség elosz­latásáért folytatott harc, nem reagálnak a kubai forradalom ellenségeinek újabb provoká­ciós kirohanásaira. Hiú remé­nyek! — állapítja meg a szemleíró, majd így folytatja: A karib-tengeri válság ész­szerű, kompromisszum útján történt rendezését valameny- nyi nép nagy tetszéssel fogad­ta. Há azonban az agresszív erők a világot ismét korábbi állapotaiba akarják visszave­zetni, emlékezniük kell: a Szovjetunió ígéreteket tett ar­ra, hogy segíti Kubát függet­lensége védelmében. Magától értetődik tehát, hogy a Szov­jetunió teljesíti kötelezettsé­geit. ha Kubát agresszió éri. (MTI) De Gaulle újabb tervei személyi hatalmának erősítésére Párizs (TASZSZ). Az Express című hetilap ér­tesülése szerint De Gaulle el­nök 1964. tavaszán újabb nép­szavazást akar tartani, ezúttal szenátus gyakorlati felszá­molásának kérdéséről Mint ismeretes, a szenátus, amelyben De Gaulle egyszemé­lyi hatalmának erős ellenzék« van, több ízben is szembehe­lyezkedett áz elnöknek és az uralkodó UNR pártnak a ter­veivel Az elnök és hívei most »a gazdaság irányítási rend­szerének átszervezése« ürügyén össze akarják olvasztani a sze­nátust a gazdasági tanáccsal, meg akarják fosztani parla­menti funkcióitól, és olyan ka­marává akarják tenni, amely feltétel nélkül tudomásul ve­szi a kormány döntéseit. A hetilap rámutat arra is, hogy De Gaulle, számítva a népszavazás számára kedvező eredményére, közvetlenül utá­na le akar mondani elnöki tisztségéről és az előnyös po­litikai helyzetben határidő előtt elnöki választásokat szán­dékozik kiírni. Ezzel azt re­méli, hogy biztosítani tudja magának további hét esztendő­re a hatalmat. (MTI) ZÓJA 40 ESZTENDŐS Csak vége volna gyorsan, ha meg kell lenni, s ne érné többet ellenség keze! Parancs se kell már — megy, hogy megtegye a lesutolsó lépést életében: a ládára fel s előre, a halálba ... Körülötte ellenség: német katonák. Amott a falu, egy kicsiny orosz falu népe, fagy ottan, zúzmarában ... Itt van hát minden: opálszin kéményfüstök ... hótól fehér utak .. . a hazája!... S egy kemény fasiszta-bakancs most kirúgja a deszkaládát lábai alól. Margarite Aliger Zója című verséből (Ford.: Lányi Sarolta) Mily különös! Mindig úgy látjuk, ahogy köl-' tők, festők, szobrászok és a képzeletünk állí­tották elénk: sudár termetű, hős, lángoló lel­kű tizennyolc évesnek. Még béke van. Iskolába jár. Otthon Beetho­ven Klärchen dalát dúdolgatja: »A kürt sza­va harsan, a dob pereg már. A harcosok élén a kedvesem jár __« A ztán kitört a háború. A hitlerista haramiák égetve, pusztítva özönlik el a szovjet városo­kat és falvakat. A Vörös Hadsereg visszavo­nuló alakulatai vérrel öntöznek minden rögöt és követ: épületek, erőművek, hidak omlanak össze; százakat, ezreket kaszálnak tömegsírok­ba a fasiszta betolakodók. Fegyvert kér a gyenge testű lány, ember- fölötti nehézségeket igénylő vállalkozásba kezd: egymaga közelíti meg a rablók tanyáit, üszköt vet tetőikre, rémültté torzítja dölyfös, kegyetlen képüket. 1941 decemberében a Vereja város melletti Petriscsevóban arra készül, hogy felgyújtsa a megszálló katonaság egyik istállóját. Elfog­ják. Rüderer alezredes, a Wehrmacht 197-es hadosztálya 332. gyalogezredének parancsnoka vezeti a kihallgatást. »Ki küldött? Nevezd meg társaidat!« »Nem! Soha! Nem mondom! Nem, nem!« Száját petróleumlámpa lángoló kanócával égetik, hátát szíj hasítja, mellét szuronyhegy- gyel döfködik. »Nem! Soha!« Kínzás, fagy, szomjúság félholtra gyötri, de e kivégzéshez összeterelt szomorú gyülekeze­tét ereje utolsó megfeszítésével bátorságra szó­lítja: »Üssétek a fasisztákat, gyújtsátok fel mene­déküket, pusztítsátok őket!« Rüderer befogja a fülét, és toporzékolva sür­geti a hóhért: »Aber doch schneller!« Gyorsabban! Mily különös! 1923. szeptember 13-án szüle­tett. Negyvenéves volna, ha elkerüli a ke­gyetlen halál. Talán tanítana, talán gyógyíta­na, talán gyárban dolgozna; lehet, hogy re­gényt írna, vagy élőszóval hirdetné az embe­reknek az igazságot, Azt mondaná: előzzük meg, kerüljük el, tegyük lehetetlenné, hogy a nép újra az iszonyat terhe alatt roskadozzon, hogy milliókét százmilliók halála kövesse. Lehet, hogy mi nem is ismernénk. Hiszen sok ezer hős él családja körében, akinek ne­vét nem vette szárnyára a hír, s legnagyobb dicsérete ennyi: hűen teljesítette kötelességét. De Zója Kozmogyerajanszkája nevét a finn tavak vidékén, Firenzében a Ponte Vecchio hídfőinél, a mongol jurták között, Drezda új negyedeiben, Brazíliában és Sidneyben is is­merik. Testvére ő Julius Fucsiknak, Anna Franknak, Barbara Grzesiaknak, a vele egy- sorsú lengyel lánynak, húga Rudolf Klugnak, a Sachsenhausenban kivégzett hamburgi ta­nítónak; nővére a budapesti Köztársaság té­ren elesett kiskatonáknak és a fekete bőrű Esthernek, aki táblát vitt nemrég a kétszázez­res washingtoni menetben. Nagyon szeretné a gyermekeit. S azok meg­hitt percekben ezt mondanák neki: »Marna, mi tulajdonképpen elég keveset tudunk rólad. Miért nem beszélsz többet azokról az évekről, amiket úgy éltél át, hogy fegyver volt a ke­zedben?« »Majd, majd« — mondaná és legyintene. De azt csillogó szemmel újságolná, hogy amikor Moszkvában járt, látta az egyik űrhajóst; hogy végre-végre biztató eredmény született, a szov­jet államférfiak kiharcolták: nem robbanta­nak már a nagyhatalmak stronciumot árasztó bombát sem a víz alatt, sem a levegőben. El­mondaná; háromlépésnyire ment el mellette Fidel Castro; máskor, hogy Demihov, Gerjaj- nov professzorok sikeresen kísérleteznek az élő szív átültetésével, »Ezek az igazi hősök, megérdemlik az emberek tiszteletét« — fi­gyelmeztetné a gyerekeket, és szerényen mo­solyogna. Mi, élők, kimondhatatlanul szerencsések va­gyunk, hogy velünk együtt jártak a földön Zója Kozmogyemjanszkája és a többiek. Nél­külük nem tisztult volna meg az út százmil­liók előtt, nélkülük nem győzhetett volna az élet. Nemzedékünk sosem törlesztheti le hálá­ját irántuk. Zója negyvenesztendős! Tizennyolcat töltött ebből a földön, a többit abban éli, ami az em­bereknek öröm, szépség, szabadság, halhatat­lanság. Talán ismeretlenül is ő ihlette Paul Eluard-t, amikor a csodálatos Liberté-t írta. »A boldog gyógyulásra, A szétfoszló veszélyre S emléktelen reményre Felírlak én.« Ö akkor már a jeltelen sírban pihent. Olyan korban élt, amikor gyávának vagy bátornak lenni végérvényesen eldöntötte az ember rangját, visszataszító becstelenségét vagy fénylő, szikrázó, kristálytiszta becsületét. Zója a hazaszeretet, a bátorság, az önfelál­dozó hűség megtestesítője marad örökre! Vadász Ferenc Nyolcadik hete sztrájkolnak a spanyol bányászok Párizs (TASZSZ). Nyolcadik hete folytatódik a spanyol bányászok sztrájkhar­ca. A hivatalos franeóista pro­paganda csaknem naponként közöl félrevezető jelentéseket az asztúriai és leoni sztrájk- mozgalom befejeződéséről és a helyzet »normalizálódásáról«. A hivatalos vélemény szerint például az asztúriai Kamocsa bányában 1500 bányász újra fölvette a munkát —a valóság­ban azonban — a Monde tu­dósítójának jelentése szerint — »a munka felvételére« körülbe­lül negyven munkás jelentke­zett. A sztrájkmozgalom arányai­ról ékesszólóan beszélnek más adatok is. Spanyol hírforrások is elismerik, hogy csupán az asztúriai szénmedencék egyi­kében, a Nalon-folyó völgyé­ben 14 794 munkás sztrájkol. A Figaro madridi különtudósí- tója szerint Asztúria és Leon tartományokban a sztrájkoló bányászok száma mintegy 25 000. (MTI) fi CIA és a dél-vietnami helyzet II Spanyol E'oimunisfa Párt Politikai Bizottságának nyilatkozata Moszkva (TASZSZ). A Pravda »Rágalom és ha­zugság a kínai vezetők fegyve­re« címmel közli a Spanyol Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának nyilatkozatát. A kínai elvtársak egy sor dokumentumban értésül adják, hogy az együttélés politikája akadályozza, zavarja az impe­rializmus által elnyomott né­pek felszabadulását. Nem hoz­nak föl semmiféle tényt e tézis igazolására, és ez érthető is, mert a tények éppen az ellen­kezőjét bizonyítják. Még pedig azt, hogy az együttélés nem­csak nem akadálya, hanem ép­pen ellenkezőleg, alapja az el­nyomott népek harcának, győ­zelmének. »A spanyol nép, amely súlyos harcot vív Franco tábornok diktatúrája ellen — mutat rá a nyilatkozat — saját tapasz­talata alapján tudja, hogy a békés együttélés sikerei, a nemzetközi feszültség enyhülé­se fokozza a franeóista rend­szer rothadását, és ösztönzi a demokratikus állapotok megte­remtéséért küzdő ellenzéki erő­ket.« »A kínai vezetők — hangzik a továbbiakban a nyilatkozat — fölléptek az atomfegyver- kísérletek részleges eltiltásáról szóló moszkvai szerződés el­len, és a sajtóban, diplomáciai jegyzékekben stb. féktelen hadjáratot indítottak ellene. Az egyik ok, amellyel igazolni akarják magatartásukat, az, hogy ez a szerződés akadályoz­za Kínát a saját atombomba megteremtésében.« »A kínai vezetőknek az utób­bi időben elfoglalt álláspontja — hangsúlyozza befejezésül a nyilatkozat — növeli annak szükségességét, hogy a mi pár­tunk csakúgy, mint a többi kommunista párt, pontosan' meghatározza e kérdésben val­lott nézeteit. Semmi sem aka­dályozhatja meg, hogy ponto­san meghatározzuk azokat a nézeteket, amelyek közvetlen összefüggésben vannak a bé­kéért és a békés együttélésért folytatott harccal, politikánk és forradalmi elméletünk vé­delmével.« (MTI) A filG London (MTI). ♦ A Daily Mail washingtoni | (vJ Joman tudósítójának értesülése sze- * rint a CIA amerikai kémügy- | nökség teremtette meg, fegy- | verezte föl és pénzelte az utób- | bi másfél évben Dél-Vietnam- ♦ ban az úgynevezett különleges { haderőket, amelyek végső fo- | kon Ngo Dinh Diem fivérének, ♦ Ngo Dinh Nhunak az ellenőr- | zése alatt állnak, s amelyek fe- t Lelősek voltak a buddhista pa- f godák elleni támadásokért. |KÍS regény Most fölteszik a kérdést Wa- ♦ shingtonban: Volt-e Kennedy ÄÄSSii“«1 *r~ Ezzel összefüggésben élénk - keik nem voltak. De neki sem érdeklődést keltett Londonban »volt könnyű búcsút mondani a befolyásos U. S. News and |az élettől. Most sokkal világo­foglyai Fordította: Sárközi Gyula == (11) A professzor egyedül élt. World Report leleplezése, amely szerint a washingtoni törvényhozás kételkedése az amerikai hírszerzés eredmé­nyességében a központi kém­ügynökség eddigi tevékenysé­gének felülvizsgálásához vezet majd. bármikor HAZARD TÖBBÉ NEM FÉL A SUGÁRBETEGSÉGTÖL Az éhes emberek, akiket a szomorú gondolatok agyonkí­noztak .agyongyötörtek, végre álomba merültek. Csak egye­dül Queltch nem aludt. Seho­I sabban látta, mint azelőtt ,hova taszíthatja hazá- gvan sem tudott megbékülni ♦ját az atomhisztériá, hacsak a tehetetlenségével. Ha kifogás- I nemzet józan esze nem kereke- tataiul működne az adóvevő 1 , . , készülék, megrpóbáma besza­|dik a téboly föle. Es ne pernek mrjnj az embereknek a »Big {ebbe a józan eszébe vetett hi- Joe« bűnös kipróbálásáról, ftét még most, halálra ítélten Igaz, egyet s mást már el- lsem veszítette el. Ezt a hitét árult az orosz tudományos ku­. ACIA je^eg 12 °°° TT" !olFan emberek erősítették meg kor° m|g°óvatoTlolt’ éíf csu- nkai ügynökkel es külföldi | benne, mint Queltch. Jól tudta, pán saját nyomorúságos hely- ügynökök megszámlálhatatlan ♦hogy ők vannak többen, és zeteről számoH be neki. Most seregével dolgozik, költségve- lhogy éppen ők> nem ped}g a kipak°Lna tése évi egymilliárd dollár kö- |Hazardok képviselik rül jár, tigazi érdekeit. dent: azt is, , amit eddig is tudott, és azt ia, népük amit Medows professzortól tu­dott meg

Next

/
Thumbnails
Contents