Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)

1963-09-05 / 207. szám

SomogyiMéplap MSZMP MEGVET BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA FILMSZÍNHÁZAINK műsorából Udvari bolond A nyugati filmgyártás te­leti okokból egyre-másra «rtja a látványos kalanófö- meke«. Ezek legtöbbje a giccs, az álromantika vona­lára süllyed. Viszont méltán cBcsérefees a® amerikai film­gyártásnak ez az alkotása, mely a színvonaltalan ka- landfílmeket gúnyolja ki Jól pergő cselekménnyel, kitű­nő rendezői ötletekkel. A filmparódia főszereplője az emlékezetes »-Kopogd le a fán-« című vígjáték főhős©; Danny Kaye. SZEPTEMBER Tf alatoni illatot hoz az iskolaudvarra a szeptemberi szél. Megsimogatja a gyertnekarcokat. A táboro­zás emlékei elevenednek föl néhány percre: Sátorverés ... Munka után jó uzsonna... Hús habok simogatnak ... Az első őrség... Jó barátot szereztem... Nem utoljára gondolnak ezekre a pajtások. Még sok­szor merítenek az emlékekből. Egy kis első osztályos áll ki most virággal, s bátortalan hangon, mondja el versét. Hogy mosolyog ez a kis foghíjas! — Hát te mit pityeregsz? — Komolyan hallgat a másik szőkeség. Csodát várnak ezek az apróságok az iskolától. S mit kapnak? Valóságot, csodás valóságot. Nem égheti őket csa­lódás, de a nagyobbakat sem, akik már évek óta jönnek, tudják, mi következik s mégis mindig újat várnak. Nem ér csalódás benneteket! Mindig azon vagyunk, hogy minél szebbet, minél jobbat kapjatok. K. S.-mé tanár hUott a MLíhL íolcaji Vincébe* 3000000000000000000000000000000000000C0000000CXXXXXXX300000000000000 Boltról IsoSíra A BARCSI JÁRÁSBAN A barcsi Járás főWműves- szövehkezeti 'boltjainak fejlesz­tésére 2 millió 55 000 forintot fordítanak az idén. Sokatmon­dó ez a szám. Bizonyítja, hogy mind a megyei, mind az országos szervek szívükön vi­selik a falusi bolthálózat sor­sát, és mindent megtesznek, hogy a legapróbb falu üzlete is megfeleljen a kor követel­ményeinek. Akadnak persze még olyan boltok, amelyek a régi sza­tócsüzletekre emlékeztetik az embert, de a legtöbb helyen már szakosításra törekednék, hogy ne kelljen egy helyen árusítani a petróleumot és a kenyeret, az élesztőt és a csizmát. Hatalmasat fejlődött a falusi kereskedelmi hálózat. Igen sok helyen.van már ön- kiszolgáló bolt. Persze akad még javítanivaló. De miről nem mondható ez el, mi nem kíván fejlesztést? Amikor a közelmúltban a MÉSZÖV főelőadójával, Tóth Gyulával meglátogattuk a bar­csi járás jó néhány üzletét, változatos benyomást szerez­tünk. Szülőkön például rep­rezentatív élelmiszer-, ruháza­ti és vas-műszaki üzlet várja a vásárlókat, Rinyaújlakon vi­szont rendetlen, elhanyagolt, piszkos a bolt Nemtörődömség A falusi boltok általában jól el vannak látva áruval. Nincs hiány élelmiszerből és az egyéb alapvető cikkekből sem. Jó néhány üzletet például zöldség- és gyümölcsárusítás­ra is kijelölt a MÉSZÖV, hogy mindenütt hozzájussanak az emberek a zöldpaprikához és a paradicsomhoz, a szőlő­höz és a dinnyéhez. A zöld ség- és gyümölcsellátás még­sem zavartalan. Panaszkodnak a vásárlók, hogy paradicsomot alig-alig kapnak, pedig itt a befőzés ideje. S baj van a paprikával is. Ladon a 6-os számú üzletben még mindig 2,40-ért adták a paprikát ak­kor, amikor már 1,20 volt a hivatalos ára. Hogyan fordul­hatott ez elő? Ügy, hogy a hcmokszentgyörgyi földmű­vesszövetkezet vezetői nem tá­jékoztatták a boltost az ár­változásról. A darányi 6-os üzletben ugyancsak a hivata­los árnál drágábban adták paprikát, mert itt is »elfeled­keztek-« az árkiigazításról. Sajnos, nemcsak ebben két községben találkoztunk a nemtörődömséggel. Babó- csán az* élelmiszerbolt havon­ta 40—50 000 forint értékű zöldséget és gyümölcsöt ad el, s az üzlet vezetője nem tud arról, hogy egy mázsa paprikáért 5 forint célpré ‘ mium jár, s hogy a forgalmi jutalékon felül a zöldségért újabb egy százalék jutalék il­leti meg A bárelszámoló nem is fizet érte. Amikor en­nek okáról érdeklődtünk, azt válaszolta, hogy ez egy régi rendelkezés volt, és azt hitte, hogy már érvényét vesztette. Rugalmasabban I A MÉSZÖV vezetői megál­lapították, hogy a legtöbb földművesszövetkezeti eláru­sítóhelyen nem fordítanak kellő gondot az áru ajánlásá­ra. Nem kezelik előírásszerűén zöldség- és gyümölcsféléket, és a vevő elé megpuhult, fonnyadt, rothadásnak indult áru kerül. Sokszor a legutol­só pillanatig az érvényben le­vő fagyasztói árakat számít­ják fel, noha az áru már vesztett értékéből. Pedig a MÉSZÖV vezetői számtalan utasítást adtak ki, hogy idő­közönként ún. területi árakat állapítsanak meg. Így az áru nem vész kárba, s a vevő sem károsodik. De ehhez egy ki­csit rugalmasabbnak kellene lenniük az fmsz-ek vezetői­nek. Nem szabad előfordulni annak, amit Ladon és Óa­ranyban tapasztaltunk. E két községben a már nem első osztályú paprikát első osztá­lyú áron adják el: A kereskedői rugalmasság hiánya látszik a járási szék­helyen, Barcson is. Miért nem állít fel a földmúvesszövetke- zet a község jó néhány pont­ján elárusítóhelyet, ahol »Pa­radicsomvásár !«, »Paprika vá­sár!« jelszóval nagy mennyi­ségű árut kínálna eladásra? Ezzel leszoríthatnák az igen magas piaci árakat, s az áru nem maradna a raktárban. S mivel a barcsi zöldség- és gyümölcsellátás egyébként is gond, igen jó lenne, ha a MÉK megvalósítaná tervét: a vasútállomás mellé fölállítaná elárusítóhelyét. Ezzel résziben a szállítási nehézségek is meg­szűnnének, és a forgalomra sem lehetne panasz. Az áru ésszerű elrendezése a bolt dolgozóitól függ. Ügy nem szabad csinálni, ahogy a rinyaújlaki üzletben láttuk. Itt a vevő szeme elé teszik az üres hüsis- és pálinkásüvege­ket, a péksütemény kosara a földtől három centiméterre van, s előtte fél méterre a le­szedett lényfogók gusztusta­lankodnak nagy kupacban. Nem könnyű falusi boltos­nak lermi. Szív kell hozzá. S ez meglátszik az üzleten is. Polesz György A szerelmes keringek szabad prédák Kürt Kalle, a hamburgi hyd- rográfiai intézet professzora vizsgálatai során megállapítot­ta, hogy a szerelmes heringek könnyebben lesznek a ragado­zó halak zsákmányai. Ivás ide­jén szabályos táncot járnak, s ilyenkor egyáltalán fnem érzé­kelik a veszélyt. Richard Nixon, az Amerikai Egyesült Államok volt alelnö- ke a közelmúltban turistaként európai körutazáson vett részt. Hazánk fővá­rosát is meglátogat­ta, majd továbbuta­zott • Nyugat-Berlin- be. Onnan egy dél­után átruccant a de­mokratikus Berlinbe a hivatalos program szerint. Ez nem is keltett nagyobb fel­tűnést. Annál inkább az, ami csak másnap derült ki. Nixon ugyanis feleségével és néhány kísérőjé­vel az éjszaka ismét visszatért Kelet-Ber- linbe — most már rangrejtve. _ A kis csoport a Kari Marx sugárúton betért a Tokaji Pin­ce nevű magyar ét­terembe. Sem a pin­cér, sem a vendégek nem ismerték föl az illusztris vendéget. A magyar fehér bor szemmel láthatóan ízlett a vendégeknek. Mrs. és Mr. Nixon eltáncolt egy rumbát és két angolkeríngőt, majd minden forma­ság nélkül odalépett a szomszédos asztal­hoz, és tolmácsok se­gítségével beszédbe elegyedett öt-hat fia­talemberrel. A kötet­len beszélgetés igen jó hangulatban zaj­lott le, s az étterem közönsége csak ak­kor kezdett fölfi­gyelni a jóvágású vendégre, amikor az lekezelt a pihenő zongoristával és sza­xofonossal, majd két hatalmas lépéssel fönt termett a zene­kar emelvényén, és leült a zongora elé. Bejelentette, hogy a »Keringő a Missouri partjáról-« című szer­zeményt fogja elját­szani. A németek nagy hozzáértői a valcer- nak, tehát igen fi­gyelmes és hálás hallgatóknak bizo­nyultak. Nixon, ami­kor befejezte a »kon­certet-«, szép elisme­rést kapott a közön­ségtől. A szemtanúk szerint »Bravó! Egészen jól játszik az ürge!« elismerő szavak kíséretében a legzajosabban a két budapesti zenész csapkodta a tenye­rét, hiszen váratla­nul meghosszabbo­dott a szünetük. A hangverseny alatt, úgy látszik, kiderült a zongorista kiléte, mert a mű­sorszám befejezése után megrohanták az autogramgyűjtők. S ez talán már nem is annyira a zongoris­tának szólt... A volt aielnök erre is felkészült, mert nagy köteg autogrammal ellátott névjegyet hú­zott elő a zsebéből, és osztogatni kezdte az érdeklődőknek. Másnap a nyugat- berlini sajtóértekez­leten a nyugatnémet újságírók nem vol­tak elragadtatva Ni- xonnak a kelet-berli­ni közönség előtt tar­tott? koncertjétől. Ilyen kérdésekkel vették pergőtűz alá: — Mi késztette ar­ra, hogy zongorázzon a kelet-berlini Kari Marx utcai étterem­ben? _ — Gvakraa szo­kott-e, és más váro­sokban is szokott-e mulatókban ni?.— játsza­BÉKÉS CÉLOKRA (Balogh Bertalan rajza) Hűtőszekrény és átalakítás A járás igen sok földmű­vesszövetkezeti boltjában van hűtőszekrény — nem kis ösz- szeget fordítottak erre —, s a romlandó árut ide helyezhetik el a boltosok. Az is jó dolog, hogy a régi szatócsboltok pultjait átalakítják, moderni­zálják, míg teljesen nem kor­szerűsítik majd. Ezek az át­alakítások nem kerülnek nagy összegbe, viszont könnyen át­tekinthetővé válik az üzlet, s a vevőnek megakad a szeme azon az árun is, amelyet kü­lönben elfelejtett volna meg­venni. ÁRT-IE Á SZÍNHÁZ A SZÍNHÁZINAK? Dr. Pont Bonifác ismeretterjesztő előadásából — Kedves hallgatóim!... Régi vita a sajtóban, rádió­ban: árt-e a film és a tele­vízió a színháznak? E prob­lémát kellő tudományos tö­mörséggel így összegezhet­jük: naná, majd nem árt. Ugyanakkor — hallgatóim — a téma foglalóiból hiány­zik a dialektika, és pont azt nem vették észre, ami a színháznak legjobban árt, s amihez képest a film, a tele­vízió, és a tűzvész csak mú­ló, heveny ártalmak. Mert — kérdezem én — miért szín­házellenes az, ha félmillió ember nézi végig a televízió­ban a »Pillantás a hídról«-t, és miért nem az, ha harminc ember nézi meg a pesterzsé­beti »Csili«-ben »A gyanú körbejár«-t? Ez a gyanú járhat ide-oda, bekukkant­hat a Körszínházba is, sikert nem fog hozni. Pedig szín­házban járkál, nem a televí­zióban. Mi következik eb­ből? ... A színháznak nem a televízió árt elsősorban, hanem a színház. Vagy itt van, kérem szépen, a rende­ző. Ha a fölöttes hatóságok ráparancsolnak egy színház­ra, hogy ne a tehetséges X. rendezzen meg egy darabot, hanem a tehetségtelen Y., akkor ki árt a színháznak? A fölöttes hatóságok semmi esetre sem, hiszen a darabot Y. rendezte, ö állította be rosszul, övé a felelősség. A konklúzió: a rendező is árt a színháznak. De ha — kér­dezhetik önök — a tehetsé­ges X. rendez meg egy jó darabot tehetséges színészek­kel? Akkor mi van? A te­hetséges rendező is árt a színháznak. Az első előadá­sokat ugyanis megnézik a nézők, elkapatják magukat, és elterjed, hogy az elő­adás remek, az illető színház­ba érdemes járni. Megnézik a darabot más nézők is, zsu- fi ház volt sokáig, minden­kinek tetszik az előadás ..: És... Hát nem értik, ked­ves hallgatóim? A nézők azt hiszik, hogy most már a kö­vetkező előadások is jók lesz- nek, jegyet váltanak azokra is, és olyan dühösek lesznek, amilyenek az előző jó elő­adások nélkül nem lettek volna. Soha többé nem men­nek abba a színházba, pe­dig lehet, hogy — három vagy öt év múlva — megint lesz ott egy jó előadás. Ezek szerint a jó író, a tehetséges rendező és a kitűnő színész is árt a színháznak. Egy kritikus, akinek eze­ket a gondolatokat fölvetet­tem, azt kérdezte: hát nem lehet mindig jó előadásokat csinálni? Az ilyen kritikus árt a színháznak, mert elve­szi a kenyeret a komikusok elől. A kritikusok többsége azonban használ a színház­nak, mert a közönség ma már nem ismeri ki magát a kritikákban. Volt idő, ami­kor minden rossz, levágó kritika után azt mondtuk: ez a darab csak jó lehet! Ez a kritikai mérce azonban nem használt a színháznak, mert gyakran előfordul, hogy bár a kritikusok azt írták az elő­adásról, hogy rossz, az mégis rossz volt. Most ilyen ve­szély nincs. A kritika ma — igen helyesen — a kritikus lelkét tükrözi, s nem tart ha­misam aktualizáló, vulgáris és sematikus kapcsolatot a darabbal és az előadással. Nem tart semmilyen kapcso­latot sem. Nem hallgathatom el, ked­ves hallgatóim, hogy a szín­háznak azért a legjobban mégiscsak a közönség árt. Mert ha a közönségnek nem volna véleménye, akkor min­den másképp lenne. Meghall­gatna minden előadást, te­hetségesnek találna mindent és mindenkit. De a közönség eléggé el nem itélhetően — azt mondja, hogy ez tetszik neki, az meg nem. Érzik, mi­lyen torz jelenség ez? Ha egyszer a felsőbb hatóság, a színigazgató és maga a dra­maturg már jónak ítélt vala­mit, hogy jön a közönség ahhoz, hogy ő is beleszóljon államilag kinevezett, ezért fi­zetést is húzó emberek dol­gába? Éppen ezért azt java­solom, hogy a színházak ezentúl ne tartsanak előadá­sokat, és akkor illetéktelenek nem tudják lejáratni a szín­ház nimbuszát. Bocsássák el a rendezőket és a színésze­ket, csak az igazgatók és a dramaturgok maradjanak, mert az ő feladatuk a szín­ház becsületének védelme. Es ha nincs rendező, színész és közönség, még az esetleg tévedő igazgatók sem árthat­nak a színháznak... Lejegyezte: Antal Gábor SOfZOK. Miért jó délelőtt házasságot kötni? Prank Sinatra, aiki híres arról, hogy sok női szívet tört miár össze, a következő, valódi tárgyismeretről ta­núskodó megjegyzést tette: »Hollywoodban a legszíve­sebben délelőtt kötnek há­zasságot. Ha aztán nem jön­nek ki egymással jól, ak­kor még mindig nem ve­szett kárba az egész nap.-« ... Az örökifjú Marlene Ditrich Amióta Marlene Dietrich Hollywoodiban letelepedett, mindig csak ugyanattól a fényképésztől engedi lefény- kópeztetni magát. Amikor nemrégiben legújabb felvé­teleit vizsgálgatta, arcán né­hány apró hibát fedezett föl. Rosszallóan jegyezte meg: »Drága John, úgy lát­szik, már nem dolgozik olyan megbízhatóan, mint harminc évvel ezelőtt!-« »Sajnos, asszonyom — vá­laszolta udvariasan a fény­képész —, lassan már öreg­szem .: .« • * * Egy zseniális labdarúgó Niels Bohr, a nagy dán fizikus fiatalkorában szen­vedélyes labdarúgó volt. Még a dán nemzeti váloga­tott kapujának őrzését is nemegyszer rábízták. Ami­kor azonban az ellenfél gyengének bizonyult, és csak nagyritkán jutott el a dán válogatott kapujához, Niels Bohr figyelme a mérkőzés alatt a fizikára terelődött Félszemmel a pályát figyel­ve számításokat végzett, és képletekkel írta tele a ka­pufát • • * Tűzijáték az anyós halála alkalmából Santosban, Brazília kávé- kikötőjében azon a kérdé­sen töri fejét a rendőrség vezetője, hogy szabad-e tű­zijátékot rendezni az anyós halála alkalmából. Ugyanis a heves vérmérsékletű lako­sairól híres Északkelet-Bra- zíliából származó Joao Gea- tano engedélyt kért arra, hogy anyósa halála alkal­mából tűzijátékot rendez­zen. Egész fizetését raké­tákra és római gyertyákra költötte, s kijelentette: »Ez életem legszebb napja.« A rendőrség még nem ta­lálta meg azt a törvénycik- kelyt, amelynek alapján ele­jét veheti az érzelmek e furcsa megnyilatkozásának. • * * A skót özvegy A skóciai Aberdeen köze­lében meghalt egy orvos, özvegyének, hogy megspórol­ja a sírkő árát, az az ötlete tá­madt, hogy az orvosi név­táblát, amely eddig a ka­pun lógott, leszerelteti, és felállítja a sírnál. A taka­rékos özvegy gyászszalaggal takarta le a következő sza­vakat: »Rendel minden nap 4—6-ig.« Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossutb tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és oem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 PL Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents