Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)
1963-09-29 / 228. szám
Délután a Roma-hegyen Két próba között vezetett ide az útja Olsavszky Évának és Kun Vilmosnak. Furcsa, hogy éppen ide, ahova a szem nem lát el a városból, de amit nem lehet elég gyorsan fölfedezni annak, akinek nem mindég}', milyen kulturális levegőjű városban él, s az sem mindegy, hogy ismeri-e a köny- nyebben átlátható jelen mellett a város múltját. Mindazokat, akiknek munkájától szellemileg nagyobb lett Kaposvár. Rippl-Rónai, aki ecsetjével rótt halhatatlan jeleket emberekről, életekről, jellegzetesen kaposi tájakról, ilyen ember volt. S mellette minden idők művészei számára hagyott itt egy tanítást: A valót látni, az igazat mondani. Ez a rokonszenves művész házaspár, aki Győrből jött hozzánk, éppen erről ismeretes: igénye a valólátás és a művészi igazmondás. Találkozás tanúi vagyunk ... Már bejártuk a tágas parkot, amelyben a Rippl-Rónai ültette fákat hervasztja már az ősz, kopogásunkra kinyílik a vendéget mindig szívesen befogadó ajtó; vigyázunk minden lépésre, hogy zajt ne üssünk. És jó ideig észre sem vesszük, hogy suttogva beszélünk. Pedig ennél élőbb múzeum talán nincs az egész országban. A látogatók meg is jegyzik, hogy minden olyan, mintha minden pillanatban beléphetne a ház gazdája. Nem, ez nemcsak egyszerű, próba utáni kirándulás, hanem felfedező út is, varázsa van. A kegyelet csöndjét, a villát körülölelő park békességét ugyanaz a ragyogás telíti, amelytől Ö, dehogy elég egy futó látogatás behatolni Bippl-Rónai művészetébe! — Ugye, ide máskor is eljövünk? Egy vázlat a műteremben, lám, a derű! várra cserélt Mester öregkori képei. A rengeteg kép a falalakon ..: Ez a csere.:. véletlenül, ha kisebben is, de összevág. Ide- jövet arról beszélgettünk, hogy a kis Budapestként emlegetett Győr lakói csodálkozással vegyes haragot táplálnak Kaposvárral szemben. Egyhamar nem is bocsátják meg, hogy a ritkán, vagy ta Ián mind ritkábban kap is. A továbbfejlődés lehetősége volt a csábító, az, hogy a múlt evben oly kevés jót terem, tett kaposvári színháznak dehogy tilos itt most három olyan rendezője van — Horváth Jenő, Bozo- ki István és Sándor János —, akitől nagyon sokat lehet remélni. Hát ezért jöttek, és ezért haragusznak most a győri színházbarátok. Bizonyára tart még egy kevés ideig a neheztelés, hiszen érzelmek fölött ritkán győznék az ész érvei. Köztiszteletben és köaKét próba között jöttek ide a Rómarhegyi villába, s bizonyára gyakori vendégek lesznek itt. S talán nem is rossz dolog — amikor a prózai alakításokért Jászai-díjat kapott Olsavszky Éva már a Mária főhadnagy címszerepét próbálja — elsőként Rippl-Rónaival barátságot kötni. Valamikor a világot járt Mestert az élet és az erő, a bizalom hozta vissza Somogyba. A bizalom, a művészi tervek vezérelték Kaposvárra ezt a kedves művész házaspárt. Reméljük, otthonosan érzik majd magukat itt, és jövő ilyenkor arról nyilatkoznak, hogy érdemes volt, megérte ehhez a színházhoz jönniük. László Ibolya A látogatási könyv most már őrzi annyi művészvendég neve után Olsavszky Éva és Kun Vilmos nevét is. kétszeres Jászai-díjas Olsavszky Évát és a karakterszínészként, táncoskomikusként egyaránt népszerű Kun Vilmost elhódította egy kisebb város •ásebb színháza. Hogyhogy fölcserélték a nagy várost a kicsivel? Hé év egy színháznál, egy helyen sok idő. Kivál akkor, ha a művész alkotó tehetségéből és szeretetben álló művészekről mindig nehezen mond le nemcsak egy színház, hanem a közönség is. •• Ülést tartott a Hazafias Népfront megyei bizottsága A községi népfrontbizottságok munkájáról készült fölmérés összefoglaló jelentéséről tárgyalt szombaton délelőtt a Hazafias Népfront Somogy megyei bizottsága. Az ülésen részt vett Dombóvári László, a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. László István, a megyei tanács vb-elnökhelyettese. Varga Károlynak, a Népfront megyei elnökének megnyitója után dr. Halász János, a Népfront megyei titkára tartott beszámolót. Bevezetőben szólt a népfrontbizottságok szervezeti helyzetéről; elmondotta, hogy Somogy megyében 247 községi, 1 városi és 6 városkörzeti bizottság dolgozik 8226 fővel. Bár a közelmúltban készült fölmérés és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a bizottsági tagok közül csupán 5025-en vesznek részt rendszeresen a munkában, a Népfront megyénkben is betqjti hivatását. Végezetül hangsúlyozta, hogy a jövőben még szorosabb kapcsolatot kell kiépíteni a pártszervezetekkel, a tanácsokkal, a KlSZ-alapszervezetek- kel és a tömegszervezetekkel, hiszen a népfrontbizottságok csak úgy végezhetik munkájukat eredményesen, ha a feladatokat összehangolják a párt-, az állami és a tömegszervezetek tevékenységével A beszámolót a Népfront megyei bizottsága tagjainak hozzászólásai követték. Szabályosnak látszott minden a bordó moiorcsoiián. Csak úgy ragyogott a tisztogató gondosságtól. Szemrevaló volt a berregő paripát megülő legény is bordó bukósisakjával, amint éppen át akart, robogni a népes üdülőhely egyik útkercszteznd és én,. Az ám, csakhogy nagy volt a sebesség, és a póíü'és utasának szőke fürtös kobakját csupán egy szeszélyesen repkedő nylonkendő védte volna az esetleges bukástól. A közlekedés rendjének éber őre megálljt intett az elzúgni igyekvő lovagnak, erre az már túl a rendőrön egv hökke- néssel állította meg motorját. Mindebből még nem származott volna baj — a bajt meg a köznevet«éget az okozta, how a fiű feléről messze előre renült a bordó bukósisak, és egy álBukás-i&atc talán nem fémes csengéssel ri pity ára törött. Hát persze .. jLjinnyéból vájta ki a találékony legény, napon jól kiszárította, gondosan bezománcozta bordó festőkkel, és büszkén csalta a világot mindeddig motoros ékességével, a sis. / kai. De most itt állt a rendőr, és itt álltak az ilyenkor mindig ráérő járókelők, a hálás közönség, s igazán igyekezett jól kihasználni a nem várt alkalmat arra, hogy viccelődő kedvét töltse a föld alá bújás lehetőségeit latolgató legényen. A dinnvekalapos szenvedő alany dehogy gondolta, hogy a rendőr elvtárs helyzete még az övénél is kínosabb, az tudniillik nemcsak azt mérte le nagy hirtelen, müven sza- bálvokat sértett meg a fiú, h^nem azt ic, hop'v rettentően sz^- rrvelH magát, no és ez a dinnyesisak ... Igen, nehéz volt megőrizni a hivatan komolyságot, mégis sikerűit, es a legény — kislány ide, kislány oda — úgy 10- gaukozott, mentegetőzött, mint egy megszeppent kisiskolás a szigorú tanító éléit. Zavart pislogással hallgatta végig a rögtönzött KRESZ-okta- tást, bűnbánattal telve szedegette föl a dinnye-»cs ere pékét«. És meghallva a «-no, még most az egyszer nem lesz semmi baj« elbocsátást jelző szózatot, már a motoron ülve ismételte meg az ígéretet.: — Becsületszavamra! Megveszem a bukósisakot! — Ha legközelebb fa’álkozunk, már meglegyen ám! — Meglesz, rendőr elvfárs, nekem is meg a. fiúknak is! — ??? — Tet^k tu^ni. a falcban ha* nak van ilyen szakin, min* amilyen r*°- kem volt... L. L Gondoljanak a Egyre többet dolgoztatnak az állami vállalatok magánkisiparosokkal. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy emelkedett a közületektől a kisiparosoknak kifizetett összeg. A múlt év nyolc hónapjában 4 462 000 forint, az idei év azonos időszakában pedig 5 888 000 forint értékű munkát végeztek kisiparosok állami vállalatoknak. A szakemberek megállapították, hogy ez nem a kisiparosokkal dolgoztató vállalatok hibája, hanem az állami szolgáltató, főként építőipari vállalatoké, ktsz-eké. Ezek ugyanis szívesebben közületekre is! vállalnak nagy feladatokat. Nem érdemes felvonulni — hangoztatják — oda, ahol csupán öt-tízezer forintos munkát kell elvégezni. Így a közületek kénytelenek kisiparosokhoz fordulni. Ezen lehet és kell is változtatni. A jövőben a tervkészítéskor az állami szolgáltató vállalatok, kisipari termelőszövetkezetek gondoljanak a közületekre is. Hagyjanak szabad kapacitást, hogy alkalomadtán kielégíthessék a vállalatok, közületek kisebb igényeit is. Sz. N. Múzeumba kerül a „borzasztó" Wolszky Béla, a 12. szám helyiipari iskola tanára — . fodrásztanulók oktatója — egy lelkes kis csoport segítségével azon tevékenykedik hotgy bemutathassa a közönségnek a fodrászipac históriáját. Gyűjtik a fodrászmúzeum anyagát. A leendő gyűjteményben már több olyan ‘ porcelán tálka van, amelyet hajdan a borotválkozásnál használtak. A borbély akkor , még kézzel szappanózott, és pamacs helyett két uj jóval puhította a szakállt. A Rákóczi korabeli kőt és fél cen- j, timéter széles pengéjű, te- j hénszarv nyelű kovácsoltvas ! borotvával ma már nem vol- : na ajánlatos naponta borotválkozni. Az annak idején volt megfelelő, amikor még csupán 2—3 hetenként vagy havonta végezték ezt a műveletet. Még így is használtak mellé dohánylevél alakú, vékony fából készült legyezőt a kipattant bőr hűtéséhez. ' Találtak a múzeum szá •' mára híres 7 csillagos John- son-borotvát, parókasütő va- ! sat, s pad'ások limlomjai- i bői került elő a már moder- * nebbek közül való gáz- és . villanyfűtésű tartósítullárno- j sító. Múzeumba kerül a ré- | ges régen nem használt hen- < gerkefe is, amelyet annak í idején »borzasztónak« nevez- | tek. A több mint fél méteres > szerszámot — erős sörteke- f fét — kézzel hajtották, ezzel tisztították a fejbőrt, és « borzolták a hajat. Székesfehérvárról felaján- J lottak a múzeumnak néhány ' foghúzó szerszámot, amelyet j az 1900-as évek elején is használtak még. Sőt 1925-ben ‘; Babócsán még működött a ! köpülyöző is. A finom művű, apró rugóra járó szerszám- ;j hói Debrecenben került elő ; néhány. * * * Vérátömlesztést kapott egy meg nem született : csecsemő A világon először új-zé- I landi orvosoknak sikerült ! vérátömlesztést adni a mag- j zatnak az anya testében. Az ; Aucklandban végzett sikeres beavatkozással megmentet- j ték a gyerek életét, ugyanis kiderült, hogy a magzat vércsoportja nemcsak más, mint az anyáé, hanem »összefér- hetetlen« is vele. Először ártalmatlan festék- anyagot fecskendeztek be a magzatot körülvevő folyadékba, ennek egy kis részét a magzat lenyelte, és útját röntgensugarakkal követni lehetett. Ezután következett a vérátömlesztés, amelyet rendkívül vékony politén csövön keresztül végeztek. Az eljárás lehetővé tette, hogy a meg nem született gyermek még néhány hétig az anyaméhben fejlődhessen, és ne a ránézve legveszedel- j mesebb fejlődési szakban jöj- ’ jön koraszülötten a világra. Azóta a kisbaba már meg- [ született és egészséges. Somogyi Néplap Az MSZ.S1P Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanác*» lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézhesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca •. Öröm után üröm TVéhány nappal ezelőtt még tapsra verődtek Kadar- kúton és Tapsonyban a tenyerek: a két község lakói az építőket és a tervezőket köszöntötték. Azokat az embereket, akiknek munkája nyomán mindkét faluban szemre tetszetős művelődési otthon emelkedik. De elmúltak az ünneplés órái, s amikor birtokukba vették az épületeket, látták, hogy a szép külső mögött mennyi bosszantó hiba rejlik — A rossz időjárás okozta, nem mi vagyunk a hibásak — mondották az építő vállalatok. A hosszú tél meg a gyakori esőzés valóban nemcsak a munkát hátráltatta, hanem több olyan hibát is okozott, ami különben nem következett volna be. De nem lehet mindent az időjárásra kenni — állapítottuk meg Kiss Ferenccel, a Beruházási Bank műszaki ellenőrével a művelődési otthonok megtekintésekor. A kadarkútiak három és fél millió forintot áldoztak air- ra, hogy megfelelő otthona legyen községükben a művelődésnek. Csaknem 200 090 forint értékű társadalmi munkát is végeztek. Érthetetlenül nézik alig néhány héttel az ünnepélyes megnyitás után a felelőtlen munkának máris mutatkozó következményeit. Az épületet körülvevő betonjárda annyira töredezett, mintha 10—15 éves volna. Ugyanilyen a szabadban levő beton tánchely is. Az esővízlevezető csatornákat rosszul elnézték össze, némelyik pedig az épület felé lejt, s mór foeázott a süllyesztett zenekari ülés, a klubszoba; a falak nedvesek, penészesek. A színházterem vasaitajait nem lehet kinyitni. A padlásra felvezető vaslétrát csak légtornászok használhatják, mert rövid ebb a kelleténél. Az esővíz az erkély teraszáról a bejárati ajtó fölötti falra, onnan pedig az előcsarnokba folyik. Gondatlan munkáról árulkodik az is, hogy a klubszoba ablakdeszkái már mind repedezettek. Hasonló hibákat tapasztalni Tapsonyban is. A bejárat fölött levő hatalmas vaskeretű ablakot egyetlen csavar tartja. Ha valakire ráesik, szörnyethal. A klubszoba és a színpad egyik ajtajának kerete csak azért nem esett ki, mert gipsszel némileg odatapasztották. A legtöbb vasablakon nincsen kilincs, egyiket dróttal, a másikat fadarabbal zárják be, némelyiket egyáltalán nem lehet becsukni. Pedig Tapsonyban is hatalmas összeget, csaknem hárommillió forintot fordítottak a művelődési otthonra. Javasoljuk, hogy a jövőben a kivitelező vállalatok közül bízzanak meg egyet, amely valamennyi vállalat munkájáért felelős lenne. Hogy a községek ne hibákkal teli, hanem minden tekintetben megfelelő művelődési otthont kapjanak pénzükért. Sz, L.
