Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)

1963-09-28 / 227. szám

Szombat, 1963. szeptember 38.

3

SOMOGYI VßP^Jtr

Többet várunk munkásőreinktől, mint más kommunistáktól

Fegyelmezettségükkel, kiképzési eredményeikké] évek óta felhívják magukra a figyelmet a barcsi járás mun- kásőrei. Minek köszönhetik ezt, hogyan foglalkoznak a munkásörök nevelésével, erről beszélgettünk Oravecz Ferenc elvtárssal, a megyei munkásőrség parancsnokával és Mandik Béla elvtárssal, a járási pártbizottság első titkárával.

— Magasfokú követelményt támasztunk munkásőr elvtársainkkal szemben. Tőlük többet várunk, mint más kommunistáktól. Ezt már akkor tudomásukra hozzuk, mielőtt felvételükről döntenénk ... Pártbizottságunk félévenként megtárgyalja a munkásőrség tevékenységét. Ebben azonban nem merül ki a pártbizottság segítő, ellenőrző szerepe. Mandik elvtárs soha nem mulaszt el egyetlen századgyűlést sem, s tájékoztatja a munkásőröket nemcsak a fontos bel- és külpolitikai kérdésekről, hanem a járás életéről is, ezenkívül újra és újra felhívja figyelmüket arra, hogy hogyan éljenek, cselekedjenek, mit vár tőlük a párt.

Hogy nem volt különösebb fegyelemsértés, az annak is köszönhető, hogy az első súlyos szabálytalanság elkövetésekor — F. I. és G. J. ittasan visszaélt hatalmával — azonnal és határozottan intézkedtek. Mindkettőjüket kizárták a munkásőrségből, pártbüntetéssel sújtották, s a végrehajtó bizottság külön-külön tárgyalta ügyüket.

A pártbizottság példáját követve az alapszervezetek is igen fontos feladatuknak tartják, hogy a munkásőrségbe a legjobbakat javasolják, és felvételük után állandóan formálják, neveljék őket.

A Barcsi Fűrészüzemben 1957-ben négy munkásőr volt, ma tizenhat van. Bencze János párttitkár — ugyancsak munkásőr — elmondja, hogy nemcsak szolgálati, hanem családi ügyekben is segítik a munkásőröket.

— Baj volt a szolgálat utáni munkába állással, többen nem jöttek be dolgozni. Taggyűlésen megbeszéltük ezt, azóta nem fordul elő ilyesmi. Ö. K. családja nehéz körülmények között él. Munkához juttattuk feleségét. D. 3. otthagyta családját. Többször beszéltünk vele, taggyűlésen is szóba került a dolog. Nem használt, kizártuk a munkásőrségből, és súlyos pártbünte- tést kapott. A. J—nak az öko- zott gondot, hogy nemrégen született gyermekét az anyós meg akarta keresztelni. Az üzemiben rendeztük meg a névadó ünnepséget, s ez végül az anyósnak tetszett a legjobban.

* * *

— Elégedettek vagyunk munkásőreinikkel, becsületesen teljesítik pártmegbízatásukat — mondotta Mandik Béla elvtárs, a járási pártbizottság első titkára. S hogy ez így van, az a pártbizottság és a párt- alapszervezetek rendszeres segítségének is köszönhető.

A buszmenetrend szerkesztőinek figyelmébe

(Tudósítónktól.)

Igen sokan járnak a Pamut- Fonóipari Vállalat üzemébe a 2-es jelzésű autóbusszal. A Damjanich utcai házak elől már 5.13-kor indul a jármű, és 35 perccel a műszak kezdés előtt az üzemnél van. Mindenki bosszankodik a több mint félórás tétlenség miatt, hiszen a műszak jóval később kezdődik. Ha ezt a járatot 15—20 perccel később indítanák, egy negyedóra alatt még mindenki felkészülhetne a munkára. Annál is kevésbé érthető ez a korai indulás, hiszen az üzem előtt 60—65 percet várakozik a busz, hogy a hazatérő munkásokat elszállítsa.

Szalai László

A kastélyosdoni- bói Néphadsereg Tsz szeszfőzdéjében körtéből, szőlőből és vegyes gyümölcsből naponta 80 liter pálinkát készítenek. Képünkön: Szoj- ka István, a szeszfőzde vezetője kiméri a pálinkát Füle Józsefnek.

m

— Sokan kérik felvételüket a munkásőrségbe — mondja Berkics Mihály elvtárs, a barcsi Vörös Csillag Tsz párttitkára —, de nem javasolunk mindenkit. Némelyiknek azit mondjuk: dolgozz tovább becsületesen, majd meglátjuk.:;

Berkics László fiatal párton kívüli traktorost, a megyei szántóverseny győztesét alkalmasnak tartották és javasold ták. Mióta munkásőr, jó munkája alapján párttagnak is fölvették. A pártvezetőség indítványéra azok, akik kezdettől fogva munkásőrök, az emlékérem kiosztásakor 500—500 forint jutalmat kaptak a termelőszövetkezettől. Akik pedig munkásőrhöz méltatlanul viselkednek, felelősségre vonják. M. J. többszöri figyelmeztetés ellenére is berúgott, egyszer a gyakorlaton elaludt. Kizárták a munkásőrségből, és pártbüntetést kapott. H. J—t, bár 1957 óta tagja a munkásőrségnek, téves nézetei miatt taggyűlésen vonták felelősségre. Használt a bírálat.

Rendkívüli gyűlést tartottak nemrégen Csokonyavisontán a munkásőrszakasz kommunistái. Hegedűs Ferenc titkár ismertette, hogy B. L. munkásőr családi problémái miatt ivott, gyakran veszekedett családjával, s elhanyagolta feladatát. Valaki azt javasolta, hogy zárják ki a munkásőrségből. Végül egy másik iavas- lat kerekedett felül: a szakasz felelősséget vállalt érte. Nyomban a taggyűlés után háHét községben építenek törpe vízmüvet jövőre

( Tudósítónktól.)

A megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban tárgyalta meg a megye 20 éves vízműfejlesztési tervét, és elhatározta, hogy 1970-ig 54,

1971 és 1980 között 64, összesen 118 község kap törpe vízmüvet.

Meghatározták a jövő évi építési sorrendet is. 1964-ben Marcali, Barcs, Somogyvár, Somogyvámos, Somogyszent- pál, öreglak és Somogyszil kap törpe vízmüvet. 1965-ben kerül sor a böhönyei, a lengyeltóti, a balatonszárszói, az iha- rosberényi és a balatonfeny- vesi vízmű építésére.

A falvak egészséges vízzel való ellátása céljából a vb úgy intézkedett, hogy a KÖJÁL a vízügyi osztállyal karöltve évente 10 községben mérje föl a kutakat. Az egészséges vízzel rendelkezőket közkúttá nyilvánítják. Ahol alkalmas közkutakat nem találnak, ott új kutak létesítésével fogják az egészséges ivóvizet biztosítani.

Zaklatás

Ti ár éles hangon fakadt ki Tibáld Ferenc kaposvári levélírónk, mégis egyetértettünk vele. S ha történetét közreadjuk, bizonyára olvasóink is igy vélekednek majd.

Tibáld Ferenc a múlt év januárjának elején kérelemmel fordult a Kaposvári Városi Tanácshoz. A háza előtti közterületen szeretett volna építőanyagot tárolni, ehhez kért engedélyt A tanács 1962. január 18-án keltezett 10 487/ 1962-es számú határozatában közölte, hogy az engedélyt megadja, s hogy a terület használatáért fizessen 30 forintot. Tibáld ezt tudomásul vette, s a múlt év január 30-án a tanács 2 642 100 költségvetés számlájára befizette a pénzt. Azt hitte, ezzel minden .rém dezödött...

Tavaly nyáron egy felszólítást kézbesített részére a posta: »30 forint, közterület használata utáni tartozását nyol< napon belül fizesse meg, mert különben elrendeljük a végrehajtást .. .* .

Bement a tanácsra, megmutatta a befizetésről széle nyugtát, erre azit a választ kapta: »Rendben van, menjen haza nyugodtan, az ügy el van intézve...«

Levélírónk ezt komolyan is gondolta, de úgy látszik, a városi tanács illetékesei nem. Mert 1963 augusztusábar újabb felszólításit kapott a már ismert szöveggel. S nehogi tréfának vélje, szeptemberben a városi tanács pénzűgj:: osztályának két dolgozója megjelent Laborfalvi Róza liter 39. szám alatt levő lakásán végrehajtási szándékkal. Tifcál Ferencné hiába tájékoztatta őket a való helyzetről, szép temfoer 19-én fizetésletiltási rendelvényt küldtek és eg: újabb felszólítást: »Nyolc napon belül nyilatkozzon, elis meri-e tartozását, s hajlandó-e azt megfizetni...«

Tibáldék helyett mi nyilatkozunk, s mi kérdezzük mf' A városi tanács szerint hányszor kell egy illetéket, hel- sebben egy közterület utáni használati díjat megfizetni? vajon meddig zaklatják még őket olyan pénzért, amit re ' befizettek? Nem gondolják, hogy az ilyen bürokratikus hí zavona idegesíti az embereket?!'

Sz. L.

SÍELT, SÜTEMÉNY 1

rom munkásőr ment el B. L. lakására. Elmondották a szakasz véleményét feleségének, hozzátartozóinak. Azóta megváltozott minden.

A csokonyavisontai szakasz elhatározta: új munkásőr felvételét csak akkor javasolják ezután, ha a kollektíva felelősséget vállal érte.

Anté villa m oasághoz értő

szerelőt

felveszünk.

Jelentkezni a MÉK személyzeti előadójánál lehet.

Kaposvár, Noszlopy Gáspár utca 12.

(78441)

Táguló orrcimpákkál mélyet szív, ki arra jár este — péksütemény ingerlő illata lengedez a Mártírok tere környékién. Bekukkantva a hatos számú sütöde ablakán, mosolygó, piros-barna zsömlehegyekre hull a tekintet. Estétől hajnalig a sütemények tízezreit ontják a kemencék, hogy jusson elegendő a reggelizőasztalra, a tízórais csomagokba. Ám amíg ide ér, hosszú utat jár meg a péksütemény.

Kovács Ferenc műszaktve- zető kalauzol a melegtől párolgó helyiségekben. Sétánkat a kovászaiéban kezdjük. Naponta 18 mázsa liszt vegyül itt a hatalmas dagasztó-»csészék«-ben vízzel, tejjel, zsiradékokkal. Az önműködően forgó, üstszerű edényben körkörös mozgással gyúrja, gyömöszöli egy kar a tésztamasszát, s az a feldolgozó asztalról 1,25 kg-a* adagokban jut a présgépbe. A gép harminc egyenlő részre vágja és lapítja a kimért adagokat, s máris mellette a sodrógépből potyog, gurul megállás nélkül a sok ösztövér nudliforma kifli, hogy végre — ennyi tortúra után — félhold alakúra görbülve megpihenjen a hosszú kelesztö- ládákbam. Jó fertályára múlva lapátra ültetik őket, aztán »sutty!«, a szakmunkás beidegzett mozdulatára a forró kemencében foglalnak helyet, hogy egy kis idővel később megpirulva, frissen és forrón hulljanak a kosárba. A »beolvasó«-he- lyiségben a kifli, zsömle 599 társával zárható kosarakba kerül.

Oly erős, hogy szinte mellbe vág a friss süteményillat. Számban összefut a nyál, amikor szívélyes vendéglátóim sós-köményes kiflivel kínálnak. Herseg a fogaim között, ahogy beleharapok. Még ropogós, még meleg..,

— Jó reggelt, sütemény!

— köszöntöm magamban. — örülök, hogy találkozhattunk, és megismerhettem igazi énedet. Ment te ilyen vagy tulajdonképpen. Ropogós, ress, gusztusos, amikor meglátod a szűk, zsúfolt helyiség pilácsfényű, sápadt világát. S nem tehetsz arról, hogy mire — egymástól összelapítva, petyhüdten

— a fogyasztó kezébe jutsz, ő mér csak elgyötört, puhán szivacsos énedet láthatja.

Éjszaka, fél három. Most vetik az utolsó búrkifliadagot a kemencébe. A város alszikí Az emberek most fordulnak a másik oldalukra. Ahogy lévegetek, friss hajnali szellők messze utánam haiítiák a mén ropogós sütemények csiklandozó illatát.

Védjük

a közös vagyont!

Nemrég fejeződtek be a megyei és a járási népi ellenőrző bizottságok vizsgálatai, melyeknek során azt nézték meg, hogyan védik a közös vagyont a termelőszövetkezetekben.

A népi ellenőrzés megállapította, hogy a pár évvel ezelőtti helyzethez képest sokat javult a közös vagyon védelme, de tennivaló is van még bőségesen ezen a területen. Általában az irodai nyilvántartások, a pénzkezelés rendiben megy, nagyrészt hozzáértő emberek, szakképzett könyvelők végzik ezt a fontos munkát. A tsz- majorokban a külső rend is sokat változott. Ma már egyre ritkábban látni meszeletlen falakat, cseréphiányos tetőket, gazdátlan szerszámokat, gépeket.

Nem sokat javult viszont a bizonylati fegyelem, a belső anyagmozgatás rendje. A magtárak, raktárak kezelése, sőt itt-ott a vagyon tárgyak nyilvántartása, leltárba vétele körül is bajok vannak. Sokszor előfordul például, hogy az évközben bevitt vagy vásárolt vagyontárgy a bevitelkor nem kerül nyilvántartásba, csak majd az év végi leltározáskor, s közben ki van téve az eltulajdonítás veszélyének.

A vizsgálatok egyik fontos tanulsága az volt, hogy a közös vagyon védelme nem alakul ki csak úgy magától: azt szervezni kell. Elsősorban is jó lenne, ha a tsz-ben nemcsak a vezetők, nemcsak az ellenőrző bizottságok tagjai, hanem a szövetkezeti gazdák közül is minél többen ismernék a közös vagyon védelmének és kezelésének szabályait. Aki ezeket a szabályokat ismeri, köny- nyen megállapíthatja, hol van meg a visszaélés veszélye, és harcolni tud megszüntetéséért.

A leltározó bizottságok például mindig az eredeti, illetve a korábbi leltárjegyzék és leltárbizonylatok alapján fogjanak munkájukhoz, és egyeztessék őket a ténylegesen meglevő vagyontárgyakkal, vagyis ne csak azt nézzék, hogy a leltározás időpontjában md van meg, hanem azt is, hogy miknek kell meglenniük. És ha egy-egy vagyontárgy, amely- tek a korábbi jegyzék alapján neg kellene lennie, de nincs neg, hová lett, szabályosan örtént-e a felhasználás vagy íz elidegenítés. Sajnos, itt nincs minden rendben, és épen ezért láthatunk még min- ig szántóföldön hagyott géneket vagy talajművelő eszkö- öket.

A népi ellenőrök sok olyan esettel találkoztak, amikor el- losódott, homályba veszett a agyonkezelő személyes fele- őssége. Ezt nem szabad tűrni ehol. Akire közös vagyont íznak, az vegye át jegyző- önyvileg, a mennyiség és miőség pontos feltüntetésével. !a íredig a vagyonkezelő sze- nélyében változás történik, nkkar szintén jegyzőkönyvben ell rögzíteni, hogy mit vett át 'ődjétőü, mert kár vagy hiány

étén csak így derül ki, hogy a felelős személy.

A legtöbb hiba a raktári * yilvántartások és a raktári bizonylatok körül tapasztalható. Előfordult például, hoey a termésfölmérésekről készítettek ugyan raktárbevételi bizonylatot, de a rajta szereplő mennyiséget nem írták be a raktárkönyvbe. Az sem ritka, hogy a raktárbevételi bizonylatra csak a raktáros írja rá a nevét. Mindkét eset kész visz- szaélésd lehetőség. Az elsőnél — ha később megsemmisítik a bizonylatot — nem marad nyoma a bevett mennyiségnek, tehát szinte kínálja az alkalmat a lopásra. A második esetnél meghamisítható a bevett mennyiséget mutató szám,

gokra és eszKozökre fordítód összegeket, de ezek bevételező, se már hiányzott a raktárkönyvből. Márpedig a közös vagyon nyilvántartásánál, illetve védelménél a legelemibb szabály, hogy egy-egy tétel, illetve mennyiség útját pontosan végig lehessen követni a nyilvántartásokban.

Ha pénzt ad ki a tsz valami, re, akkor nemcsak kiadás történt, hanem bevétel is anyagokban, eszközökben, és ha erről nem lenne írásos bizonyíték, akkor mindenki mondhatná, hogy ennyi vagy ennyi pénzt adtam ki gazdálkodási célokra. Ha árut ad el a tsz, akkor az árukészletből kiadás van, a pénztárban viszont ez bevételként jelentkezik. De sorolhatnánk tovább, hogyan függenek össze a gazdálkodás eseményei.

Egyáltalán nem kielégítő a tsz-gazdaságokban a belső anyagmozgatás rendje sem. Sok gazdaságban nem használják a szállítójegyeket. Pedig ezek a kis papírdarabkák segíthetnék a visszaélések megakadályozását. Tegyük fel például, hogy 4—5 kilométerről szállítanak terményt vagy más anyagot. A szállítmányok különösen nagy termelőszövetkezet területén két-három községen is áthaladnak, s a szállítmányok kezelői között bizony akadhat olyan, aki kísértésbe esik. Mert a közmondás is azt tartja, hogy alkalom szüli a tolvajt. Nos, szervezzük meg a közös vagyon védelmét úgy, hogy ne legyen alkalma senkinek sem a közös dézsmálása» hoz.

Az átírós, több példányos szállítójegyek alkalmazásával a szállítást végző tudja igazolni, hogy a szállítmányt honnan hozza, hova viszi, marad példány az átadónál is, kap belőle az átvevő raktáros is. A szállítást végző nem tüntetheti el sem a szállítmányt, sem a hozzátartozó szállítójegyet, mert az egyeztetéskor — mivel a jegyzékek sorszámozva vannak — a hiány rögtön kiderül. Ilyen megoldás mellett nem kell ellenőröket sem állítani a munkához, hiszen kölcsönös az ellenőrzés a szállítási munkát végzők között, mindenkinek érdeke, hogy hiánya ne legyen.

A közös vagyon védelme persze bizonyos összegű anyagi ráfordításokat is igényel. Tágas, szellős, a célnak megfelelő, jól zárható raktárak szükségesek, amelyekben az áru megőrizhető az időjárás kártételeitől, az enyveskezű éktől, és amelyekben jól csoportosíthatók az elraktározott áruk. Ez utóbbi követelménynek is egyre nő a jelentősége, hiszen mind több tsz belterjesül gazdaságát, többféle áru, termény, anyag elraktározásáról kell gondoskodnia, egyre több tsz alakít ki saját gépállományt. Ezzel párhuzamosan növekszik a műszaki áruk száma is, amelyeket már nem lehet egymás hegyére-hátára bedobálni a raktárba, hanem szépen, rendben, megfelelően csoportosítva kell őrizni őket.

Bőségesen visszatérül a hídmérlegre fordított összeg is. Mérés nélkül, csak úgy becslés alapján ne kerüljön nyilvántartásba a termés (sajnos, még sok helyen ez történik), mert ez is melegágya a visszaéléseknek. Különben is a hídmérlegnek nemcsak a közös vagyon védelme szempontjából van jelentősége, hanem a tervezésnél, az üzemi számításoknál is.

Az ellenőrzések nyomán

kiderült, hogy nagyon fontos lenne a raktárosképzés is. Mindinkább kiütköznek annak hátrányai, hogy sok mezőgazdasági üzemben szociális szempontokat tekintve idős, beteg, hozzá nejn értő raktárosokat állítanak munkába. A rákiamért fölmérést, illetve a raktárba történő átadást nem tanúsítja az átadó aláírása.

Mindkét példában állítottak ugyan ki bizonylatokat, látszólag nem sértették meg a bizonylati fegyelmet, ám ezeknek a bizonylatoknak semmi bizonyító erejük nincs.

Olyan eseteket is feltártak a népi ellenőrök, hogy bár a pénztárkönyv rendben volt, feltüntették szépen, rendben a termeléshez szükséges anyarosmunka ma már szaktudást igényel, és jó lenne raktárostanfolyamokat szervezni, ahol az arra alkalmas tsz-tagok el- saiátíthatnák a szükséges tudnivalókat.

A termelőszövetkezeti gazdaságokban a közös vagyon védelmének további javítása céljából ezek látszanak a legsürgősebben elvégzer toknak. Megoldásigazdaságaink eiő<

tólada¥

te»

é?

£>

W. E.