Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)
1963-08-15 / 189. szám
Csütörtök, 1963. augusztus IS. 3 SOMOGYI NÉPLAP Hiányos művelődési tervek Nincs vita — Ahol a pénz a buzgóság forrása — Távol maradnak a tsz-ek feladataik, kötelezettKészülnek, jóváhagyásra várnak községeink művelődési tervei. Népművelőinket kellő időben fölkészítették erre a munkára. A kaposvári járásban például már június közepén ismertették a feladatokat a községi tanácsi és népművelési vezetőkkel; vázlatokat, ajánló témajegyzéket adtak a kezükbe. Használt-e a tájékoztatás, okultunk-e a múlt évi hibákból? Három kaposvári járásbeli községben szereztünk tapasztalatokat erről: Kaposújlakon, Kaposmérőben és Kaposfőn. Reméljük, hogy nem ezek a tapasztalatok jellemzik az egész járás tervkészítő munkáját. E három faluban ugyanis alapvető hibák gátolták a népművelés társadalmi bázisának kialakítását. Kaposmérőben például a művelődési terv úgy készült, hogy a népművelési ügyvezető sorra fölkereste a társadalmi szerveket, összegyűjtötte az elképzeléseket — egymaga, és összeállította a tervet — egymaga. »Nem jöttek volna ösz- sze, így biztosabb« — mondotta. Sajnos, a népművelési ügyvezető szervező munkáját nem támogatják (a pedagógusok sem), s ő maga sem kéri kellő határozottsággal a segítséget. Nem sokkal jobb a helyzet a szomszéd községben, Kaposújlakon sem. Csak beszéltek a feladatokról, de nem hívták össze a kulturális bizottságot, nem vitatták meg a művelődési tervet. A tanácselnök tájékozatlan a helyi művelődési kérdésekben, és aibban a tévhitben él, hogy a kulturális terv kampányfeladat. Kaposmérőben és Kaposújlakon a művelődési tervet nem közösen készítették el, nem a vezetők tanácskozásának, vitájának eredménye. Kaposfőn a kulturális bizottság összeült, és megvitatta az elképzeléseket. Termékeny véleménycsere bontakozott ki — a nőtanács, a szülői munkaközösség, az önkéntes tűzoltók és az fmsz általában igen aktívak a hasonló tanácskozásokon. Kár, hogy ez a buzgóság nem a népművelés eszmei céljainak megértéséből, hanem a rendezvénybevételek biztosításából fakad. Kár, hogy a vita és a megegyezés anyagiakra irányai, nem arra például, hogy miért hiányzik a mező- gazdasági ismeretterjesztés a kaposfőiek tervéből. Mindhárom községben tapasztalható a tsz-ek passzivitása és — a gazdasági feladatokra hivatkozással — távolmaradása a művelődési feladatoktól. Időszerű volna, ha a járási mezőgazdasági osztály is segítene megértetni néhány tsz- vezetővel, hogy községük művelődési életében nekik is vannak ségeik. Kaposfőn a múlt évben a mezőgazdasági szakmunkás- képzés első évét akarták megindítani. A tanácsülésen 32 tanácstag elfogadta a határozatot: körzetéből mindegyik tanácstag biztosít egy-egy hallgatót. A tanfolyam azonban jelentkezők hiányában elmaradt. S mivel az a tapasztalatuk, hogy a tsz-vezetők nem támogatták a szakoktatást, emiatt Kaposfőn »az idén sem mernek rájuk számítani«. Kaposmérőben tavaly- elmaradt a hatnapos mezőgazdasági előadássorozat, mert a tsz nem vett tudomást szervezési feladatairól. Az idén sem kapcsolódtak bele a tervkészítésbe. S vajon Kaposújlakon mindösz- sze egy tsz-jogd előadásra futná? Nem hinnénk, hiszen itt nyolcvan-százharmincán látogatták az ismeretterjesztési előadásokat a múlt évben. A jelenlegi témák is érdekesek, változatosak, azonban hibájuk, hogy a társadalmi, politikai és mezőgazdasági szakmai kérdések hiányoznak a tervből Még meg lehet szüntetni a hibákat. Mit jelent az erők összefogása? Azt, hogy azok, akik aláírják a művelődési tervet, nem részfeladatokért, hanem a tervegészéért vállalnak felelősséget. Ezt az egészet kell alaposan ismerniük, és megvalósítását támogatniuk. Wallinger Endre Rövidesen átadják rendeltetésének a nyírni tanácsszék házat Községfejlesztésből, 180 000 forintos költséggel új tanácsszékházat építettek Nyimben. A lakosság 20 000 forintos társadalmi munkával járult hozzá a falu legszebb épületének elkészítéséhez. A csinos székházban a tanácson kívül helyet kapott a tej csarnok, a posta, a tűzoltószertár és őrszoba, ezenkívül autóbuszvárót is létesítettek. Már megérkeztek a helyszínre a tanács új bútorai, s az épületet előreláthatóan egy hónapon belül átadják rendeltetésének. Előterében még igen sok munka vár a falu lakóira, hisz jelentős parkosításra van lehetőség. A tanácszékház átadása kettős feladatot old meg, ugyanis a tanács régi épületéből alakítják ki a Haladás Termelőszövetkezet új központját. Ésszerűbben nem lehetne? Bőséges termést hozott a há- roml'ai tJj Barázda Tsz hetven hold paprikája. Az asszonyok alig győzik szedni. A tsz-tagok között mégis igen rossz a hangulat. Paprikájuk, nagy részét ugyanis szerzőalapján a Nagyatádi Konzervgyárnak adják át. — Keveset, csak egy forint, harminc fillért fizetnek kilójáért. Ezért nem volt érdemes vele vesződni. . . Szervezze meg a konzervgyár másként a szállítást, a feldolgozást, s akkor talán több jut majd nekünk is — mondják a termelő- szövetkezet tagjai. Nem tudjuk, mennyiben befolyásolják a szállítási költségek az Üj Barázda Tsz-nek fizetendő egységárat, de szerintünk sem teljesen ésszerű az, ami a tsz paprikájával történik. A paprikát gépkocsival Háromfáról Nagykanizsára szállítják, ott kicsumázzák, majd Nagyatádra viszik feldolgozásra. Mintegy 150 km-es sétautat tesz meg így a háromfai tsz paprikája. Holdanként 90 mázsa paprika átadására szerződtek, s a hetven hold termésének elszállítása bizony nem olcsó. Nem lehetett volna a csumá- zást helyben elvégezni? Hiszen van a termelőszövetkezetben ipari áram, s van megfelelő helyiség is. így nemcsak pénzt takarítanának meg — meggyorsíthatnák a szállítást is. Erre is szükség lenne, hiszen már előfordult, hogy a pénteken leszedett paprikát kedd reggelig kellett őrizni, s így nagyon sok tönkrement. Szalai László Meggondolatlanul Egy törvénytelen elbocsátásról n (Szolnoki Jenöt keresem, ^ a forgalmistát, a hattagú szocialista brigád vezetőjét a zákányi szőlőhegyen. Csakhamar előkerül. Nemrég jött meg szolgálatból. Megismerem. Kaposváron láttam a vasutasnapon. Ö vette át a jutalmat. Leül, és a brigádról beszél. Hat ember — forgalmista. váltóőr, kocsifelíró, irányító — munkájáról. Ez a kis brigád, amely évekkel ezelőtt elhatározta, hogy dacolni fog a kedvezőtlen Körülményekkel, olyankor is helytállt, amikor már-már úgy látszott,. hogy nagy kár származik abból, hogy a gyékényesi határállomáson kevés a sín, és sok a beérkező kocsi. ... Képzeletben látom, amint a brigád tagjai egymáshoz sietnek, s azt kérdik, mit csináljanak. 500 vagon érkezett. Ez bizony sok egy napra. »Nem tudunk több kocsit fogadni Jugoszláviából. Minden sín foglalt.« És ekkor valakinek eszébe jut a mentő ötlet. »Egy kéznél levő mozdonnyal elküldjük a legközelebbi állomásig a kocsik egy részét. Legalább helyiünk lesz.« Aztán egy másik jó elgondolás: a kocsifelíró a megérkezés pillanatában jelezni fogja, hogyan rés is sokat számít. A váltóőr vállalja, hogy... Veszélyes vállalkozás, de ki kell csúsztatni a harmadik szerelvényt a másik kettő között. A brigádvezető fut a vágányok között... Hány ilyen meleg nap volt, ki tudná már megszámlálni? De nem is számolja Szolnoki se. Megnyugtatja az a tudat, hogy sok valutát mentettek meg, megrövidítették a kocsiforduló idejét, csökkentették a tartózkodási időt, és minden a rendeltetési helyére került, amikorra kellett. Gondolatai inkább egy-egy embernél időznek. Egy-egy brigádtag erényeinél és gyengéinél. Mert ilyenek: gyengék is, de ha kell, erősek. Akkor kovácsolódik össze egy kollektíva, amikor több az erény, a siker, a diadal, és tkevesebb a gyengeség, a kudarc. Sok türelmes, szép , ,. . ,. , :, szóba kerül, míg egy kezdet- ™l°.' Adottságokkal jó szervező készséggel rendelkező ember nem tudja hasznosítani jó tulajdonságait. Lesz-e belőle ismét brigádvezető? Lesz-e ereje újabb közösséget összehozni? De ő csak a múltról beszél. Hogy miért, azt csak akkor értem meg, amikor tudtomra adja, hogy a régi brigád tagjaival a napokban meglátogatják az egyik beteg öreg vasutast. Szolnoki, aki egyszer már megkóstolta a közös harc, a kudarcok és a diadalok ízét, nem tud egyedül maradni. gyök a brigádvezető. Átadtam ezt a tisztet másnak. A vasút érdeke úgy kívánta, hogy nehezebb posztra menjek. Vállaltam. S talán egyszer lesz egy másik brigádom is. Az emberekkel sok jót el lehet érni, csak tudni kell a nyelvükön beszélni. Volt itt egy mozdony- vezető, ha valamelyik állomást ki kellett segíteni, nem tudott eleget zsörtölődni, szitkozódni. Egyszer aztán azt mondtam neki: ha testvére bajba kerülne, nem sietne-e segítségére. Dehogynem — mondta. No, látja, Dombóvár éppen olyan kedves ennek az országnak, mint Székesfehérvár. Ezen a néhány egyszerű szón az öreg elgondolkodott, és azóta nagyon szolgálatkész. Attól tartok, hogy Szolnoki Jenő, akit elszakítottak brigádjától, egyedül marad, és a kiben minden miatt zsörtölődő brigádból olyan közösség lesz, hogy a vasutasnapon az ünnepi emelvényhez szólítják vezetőjét. Tfz a múlt. Nem tudom, , J miért, de csak a múltról hallok. Pedig a Szolnokibrigád tagjainak, Dalovecz Já_____ nosndk, Boricsek Péternek, o szlanak meg a szerelvényben Istvánnak, Horváth a tolatásra váró kocsik. S Györgynek, Szabados József- 7([e !ra mindjárt eszerint szervezik nec nemcsak múltja, jovoje ts ;ctt<j<lrcojc a meg a munkát. 15 perc idönye- v<mSzolnoki hallgat, aztán kzbö- ki. A régi brigád tagjaival él gondolatban addig is, míg megtalálja az újakat. Szegedi Nándor 5H5E5HSH5H525H525H5252SE5H5H52525E5HS2525H5H5E5H5H5H5E5H5E5E5S5H525E5H52525H5H5H £a5H5H5H5E5a52525H5HSH525a5HSH5E5HSH52mJHSH5H5E5H525E5E525E5H5H5E5H5H5H5HSH5E5E5ES25H5Z5E5H5Z5E!í2 — Igen, van, de már nélkülem. Egy idő óta nem én vaKaposváron, a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat 130-as boltjában dolgozott Bíró Klára. Július 18-án levelet kapott a vállalat vezetőjétől. »Értesítem, hogy az MT 29. § (1) bek. c pontja alapján munkaviszonyát f. évi július 20-tól 15 napi felmondás mellett 1963. augusztus 3-val megszüntetem ...« Miért a c pont alapján ? Bíró Klára sérelmesnek tartotta az igazgatói döntést, és a vállalat egyeztető bizottságához fordult jogorvoslásért. Itt azonban helyeselték a felmondást, tehát ment a következő fórumhoz: a Területi Egyeztető Bizottsághoz. A TEB Bíró Klárának adott igazat, és helyreállította munkaviszonyát az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalatnál. Most megtudtuk, hogy ebbe a döntésbe a vállalat nem nyugszik bele, és az ügyészséghez fordul törvényességi óvásért Végeredményben kinek van igaza? Bíró Klára 1959 óta dolgozik a vállalatnál, két évig hatórás munkán volt. 1961. augusztus 1-én állandósították. Sokan dicsérik, hogy lelkiismeretes, szorgalmas. Még a bolt vezetője, Pirosné is azt mondotta a Lakástextil-üzlet egyik eladójának, hogy a legtöbbet érő munkaerő. A vállalat központjában Nagy Gyula viszont így vélekedik: »Munkáját trehá- nyul látja el, sokszor késve jön be, vagy engedély nélkül elmegy.« Egy embernek lehetnek hibái, ezt senki sem vonja kétségbe. Valószínű, így van ez Bíró Klára esetében is. A hivatalos indokolás szerint nem is emiatt mondtak fel neki. A belkereskedelmi miniszter 77/ 1962. számú utasítása ugyanis kimondja, hogy az eladói képesítés nélküli dolgozókat szakképesítéssel járó munkakörben nem alkalmazhatják. Bíró Klárának nincs szakképesítése, ezért nem felel meg a vállalatnak. Mindez így nagyon tiszta ügynek látszik. De korántsem az. Az idézett miniszteri rendelet ugyanis egy szóval sem említi, hogy meg kell az ilyen dolgozók munka- viszonyát szüntetni. Sőt! Meg kell találni a lehetőséget, hogy más munkakörben alkalmazzák az illetőt, olyan helyen, ahol nem szükséges a szakképzettség. Például pénztárban. De a vállalat erre nem is gondolt, még csak meg sem próbálták, hogy Bíró Klárának más munkát kínáljanak föl. Pedig ő egyszer kérte ezt — már jóval korábban —, de akkor a vállalat egyik ellenőre kijelentette, hogy szó sem lehet róla, neki a pult mögött van a helye. Mondvacsinált dolog tehát a miniszteri rendeletre való hivatkozással felmondani ennek a fiatal lánynak. Különösen a c pont alapján: »Munkáját ismételten nem végzi el megfelelően, vagy annak ellátására nem alkalmas.« Kérvények - elutasítások Bíró Klára többször kérte már, hogy elvégezhesse az eladói szaktanfolyamot, de a válasz mindig ugyanaz volt: Nincs meg a szükséges életkora... Nincs meg a hároméves szakmai gyakorlata ... Noha tudták ezt á vállalatnál, mégis küldözgették neki a felszólításokat, hogy menjen tanfolyamra. Miért? Nagy Gyula szerint csupán formaságból. Pedig még a felmondás előltt egy hónappal is szóltak néki, hogy töltse ki a jelentkezési lapot, mert talán majd most sikerül. Aztán így sikerült. Amikor a TEB a 26749/1963; sz. döntésével helyreállította Bíró Klára munkaviszonyát, nagyon helyesen úgy vélekedett, hogy megszüntethető a munkaviszony, feltéve, ha módot adtak neki a képesítés megszerzésére, de azt önhibájából nem szerezte meg. Bíró Klára okmányokkal igazolta, hogy többször jelentkezett. Most fiatal korát róják föl neki, s ezért válik alkalmatlannak a munkára? Nevetséges indok. A vállalat igazgatóját, Rajta Mihályt, a megyei tanács kereskedelmi osztályán figyelmeztették, hogy helytelen a döntése, ismerje be, még mielőtt az egyeztető bizottság foglalkozik az üggyel, ö azonban mereven elzárkózott minden elől. Most bebizonyosodott, hogy tévesen ítélt, káros volt a felmondási határozat. Csak fölösleges kiadásokat csinált a vállalatnak. Most az ügyészség foglalkozik majd az üggyel. Véleményünk szerint azonban teljesen szükségtelen bizonyítani a dolgot. Jogszabályaink tisztán és világosan megmondják, hogyan kell dönteni ilyen esetekben. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat vezetői belátnák tévedésüket, és nem szaporítanák az ügyészség munkáját. Vagy még mindig -mindenáron túladok rajta« módszerrel akarják az emberek ügyét intézni? Polesz György CS. HORVÁTH TIBOR — ZÖRÁD ERNŐ: AGAPUAI FENEVAD (11) Előzmények: Az időszámításunk előtti 74. esztendőben egy éjszaka Spartacus vezetésével fellázadnak a ca- puai gladiátorok. Kitörnek a városból, a közelben letáboroznak, és még aznap harcba szállnak az utánuk küldött légionáriusokkal.
