Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)

1963-08-01 / 177. szám

Csütörtök, 1963. augusztus 1. 5 iOMOGYI NÉPLAP Korszerű, érdekes, izgalmas színházat! Mérlegen az 1962/63. színházi év •Véget ért az 1962/63. szín­házi év. Jellemzője — két-há- rom említésre méltó művészi sikertől eltekintve — & kö­zépszerűség volt. Áll ez az ér­tékmeghatározás csekély kivé­tellel előadásokra és művekre egyaránt. Ami a múlt évad műsortervében új színt képvi­selt (Hamletnek nincs igaza; Korinthoszban többé nem hal meg senki), nem találkozott tö­meges tetszéssel, noha éppen ezek az újra törekvő bemuta­tók voltak az évad legsikerül­tebb produkciói. A látszat ar­ra vall, hogy a közönség el­felejtette a jó, a korszerű, az izgalmas színházművészet is­mérveit, lemondott erre vonat­kozó igényeiről. Ne vádoljuk meg a közönséget igaztalanul! A felszínen mutatkozó közö­nyösség valaminek a követ­kezménye. Ok nélkül nincs okozat; az annyira színházsze­rető kaposvári nézők nem min­den indíték nélkül és nem egyik napról a másikra váltak közömbössé a színház és leg­jobb törekvései iránt. Ezt a közönséget mindenkor az ér­deklődés jellemezte. Termé­szetesen reakcióként kell el­könyvelnünk azonban azt, hogy a színház évad eleji ígé­reteiben éveken át csalódó kö­zönség bizakodását bizalmat­lanság foglalta el. Ez történt. Bármilyen kellemetlen erről a nagy nyilvánosság előtt be­szélni, szólni kell róla. A színház állami tulajdon, tehát a mieink, nekünk, ér­tünk van. Nemcsak a kultúra templomát tiszteljük benne, hanem a nevelési, ha *gy tet­szik, a közéleti fórumot is. Ezért nem mindegy, hogy a szocialista művészet mit és hogyan ad, hivatását hogyan teljesíti, a tömegekkel való kapcsolata szorosabbra fűző­dik-e vagy meglazul. Sok szópárbaj forrása nap­jainkban a rádió, a televízió és a film közönségelvonó ha­tása-a szinte nemzeti erénnyé lett takarékoskodás mellett. E hely nem alkalmas az e téma­körben folyó vita ismertetésé­re, érvek és ellenérvek sora- koztatására. Futólag azért — gondolom — nem árt emlékez­tetni egy nemrég megjelent interjúra. A beszélgetés egy újságíró és egy néző között zajlott le, a Fikn-Színház-Mu- zsika című lap igen okosan közölte ezt az interjút. Köl­csön kell vennem az ebben summázott igazságot, azt, hogy sem a film, sem a tele­vízió nem lesz soha egyenran­gú vetélytársa a színházművé­szetnek, mert míg az előbbiek közvetítik az élményt, ez utób­bi közvetlenül hat. A szemé­lyesség vonzását nem töri meg semmi sem akkor, ha a szín­házművészet mai, izgalmas. Ha egy-egy színház — tehát a mienk is — érdekes műsorter­véhez megfelelő művészi erők­kel rendelkezik, ellenállhatat­lanul jó előadásokat produkál Mert a jó műsorpolitika ön­magában fabatkát sem ér, ha a társulat felkészültsége a műsor kínálta lehetőségek mö­gött marad. Márpedig a mi há­zunk táján évek óta ez a leg­nagyobb gond. Az, hogy né­hány igazán kvalitásos művész kivételével a zöm közepes vagy még ennél is alacsonyabb szinten áll. A közönség tud gondolkodni! Az osztatlan siker »szenthá­romsága« a következő: olyan színpadi művek, amelyeknek mondanivalója társadalmi, emberi igazságokat kutat drá- maiirodalmi szinten; higgadt, céltudatos rendezés; a lénye­gest tiszta eszközökkel kifeje­ző színészi játék. Sajnos, ezt a »szenthárom­ságot« ritkán láthattuk az 1962/63. színházi évben;' vala­mi mindig hiányzott, vala­hányszor meg kellett elégedni félmegoldásokkal. (Pl. segéd­színészek túlzott foglalkozta­tása!) Széles körben elterjedt — a színházhoz tartozók terjesz­tették a legszorgalmasabban — babona az, hogy a mai kö­zönség csak nevetni óhajt és legföljebb együttérezni a szín­pad hőseivel, s hogy együtt is gondolkodni íróval és mű­vésszel már képtelen. Elnézést, ha gorombábban mondok el­lent, mint illendő. De a kö­zönség nem értelmi fogyatéko­sok gyülekezete. Hajlandó és tud gondolkodni, de nem mindegy neki, hogy átforróso­dott mondanivalóval készte­tik-e gondolkodásra vagy a színpadról mindig rosszul ha­tó langyossággal. Aligha tévedünk, amikor azt mondjuk, hogy a múlt évad­ban a »mit« és a »hogyan« disszonanciája okozta a fő problémákat. Miért? Kész a magyarázat erre is. Az évad végi mérlegkészítés legfonto­sabb kérdése mindenkor az, hogy híven szolgálta-e a szín­ház műsora művelődés- politikai irányelveinket. Ha elsietnénk a választ, határo­zott »igen« lehetne a felelet. Az, mert színházunk színpa­dán szóhoz jutott mind a mai magyar dráma, mind a hazai és a külföldi klasszikusok egy- egy képviselője; hasonló figye­lemmel vállalkozott a színház a népű demokratikus és a ha­ladó nyugati drámairodalom bemutatására is. Ebből a szemszögből folytatva a vizs­gálódást (noha hiányolhatjuk a szovjet drámairodalom vala­melyik képviselőjének bemu­tatását), kétségkívül fejlődött a színház műsorpolitikája. Vi­szont a fejlődés tényét elnyom­ta a mértéke vesztett ősbemu­tató-kultusz. Ismételten fel­bukkant a régi baj: a rendel­kezésre álló erők és igények számbavétele nélkül kívántunk országraszólóan tündökölni. A tündöklési vágyból aligha szé­píthető bukássorozat lett.;. De fordítsunk most a kérdé­sen. Azt mondhattuk, hogy fejlődött színházunk műsorpo­litikája. De nézzük meg azt is, h gy mi volt a különbség a mai szocialista színházunk és valamely nyugati haladó pol­gári színház műsora között. A mérleg az 1961 62. évad javára billen Gáspár Margit — dr. Hont Ferenc kitűnő* rendezésében látott — színművén kívül — Hamletnek nincs igaza — nem volt a színháznak más olyan bemutatódarabja, amelyet ne tűzhetett volna műsorára bár­mely haladó polgári színház. Ez sokat von le az idei évad műsorpolitikéjának értékéből, akár elismerjük ezt, akár nem. A fentiek szerint vizsgálva a műsorterv javulását, az ősbe- mutató-dömping okozta arány­talanságokat, a műsorterv megvalósítására összpontosí­tott művészi munka eredmé­nyeit, az 1961/62. évad javá­ra billen a mérleg. Akkor ugyanis több olyan irfptndani- valójú alkotást — Brecht Svejk- je, Visnyevszkij Optimista tragédiája, Mesterházi A ti­zenegyedik parancsolat c. mű­ve — mutattak be, amelyek legföljebb alapos eszmei koz­metikázás után kerülhettek volna színre tőlünk nyugatra valahol. Még azzal sem vigasz­talhatjuk magunkat, hogy a mai magyar dráma sok helyet kapott az idei évad műsorá­ban. A bemutatott zenés dara­bok naivsága erősen vitatható. Társadalomábrázolásuk seké- lyes, »mondanivalójukkal« nem tudták feledtetni irodal­mi értékekben való sápkóros- ságuikat. Nem kaptuk meg a műsor­terv ígérte Brecht Koldusope­ráját, Stein (a Szovjetunióban Lenin-díjra javasolt!) Óceán című darabjának bemutatóját, Shakespeare Szentivánéji álom című művének előadását. El­maradtak az ígért vendégren­dezések; ígéret maradt az is, hogy egy-egy bemutatódarab sikere céljából országos nevű művészekkel erősíti meg a színház vezetősége a köze­pes művészi erejű társu­latot. Sok a mínusz. lé­nyegesen több annál, mint ami nem kezdi ki a színház hitelét, a széles körű közér­deklődést. Noha évek óta okoz hol kisebb, hol nagyobb gon­dot, hogy a műsorterv nem a meglevő művészi erőkre épül, e téren hiába vártunk javulást a most zárult évadtól. Több színészünk van, mini művészünk... Országos színvonalat is meg­ütő vezető színészünk nem sok van. Szólni kell erről is­mételten és nyíltan, mert a közvélemény sem hallgatja el ítéleteit. S igaza van, ha szín­vonal dolgában nem ismer al­kudozást. Vegyük sorra a múlt évad bemutató-előadásait. Üj­ból azt tapasztalhattuk, hogy egy-egy bemutató együttesé­ben lényegesen nagyobb volt az eltérés alakítás és alakítás között, mint amekkora mellett szemet hunyva lehet elmenni. Igen. Több színészünk van, mint művészünk. Az előbbi mennyiséget jelez, az utóbbi minőséget. Éppen ez az álla­pot a középszerűség legfőbb oka. A színház vezetősége bele­nyugodott ebbe a rátestálódott helyzetbe. Nem igyekezett jó nevű művészeket szerződtetni. Megelégedett a házi utánpót­lással. Az utóbbi néhány év­ben aránytalanul sok segéd­színész lépett érdemtelenül színészi státusba. Legtöbbjü­ket elhamarkodottan léptették elő. Már szóltunk erről, saj­nos, a jelzésre éppen az illeté­kesek nem figyeltek föl. Szín­házunk a kis társulatok közé tartozik, azok közé, amelyek lényegesen kisebb anyagi esz­közökkel kénytelenek hivatá­suknak megfelelni. De a szűk­re szabott adottságok, lehető­ségek között is már kötelező lett volna gondolni arra, «hogy egy valamirevaló színházban az első lépés tisztázni a sze­repkörökét, ismerni, ki mire képes. Színházi műveltségün­ket növeli a rádió, a televízió és a film. Kitűnő darabokat kitűnő előadásban hallhatunk, láthatunk. Az igényeket ez szinte ugrásszerűen megnövel­te. Kívánalmaink tartalmát ez határozza meg. De kinek fel­adata észrevenni ezt, ha nem a színháznak?! Hiszen a szín­ház fölöslegessé, munkája tar­talmatlanná válik közönség nélkül! Mint annyi másban, nem tartottunk mértéket az élő külföldi irodalom bemutatá­sában sem. Sokféleképpen va­ló értelmezhetősége miatt Sohehadé—Kozma zenés szatí­rája, az Ibolyák például sem­miképpen sem annak a képvi­selője a haladó polgári iroda­lomban, amit a szocialista színháznak sok polgári színhá­zat — és sok, felkészültségben rátermettebb hazai színházat — megelőzve kell bemutatnia! Siettünk lefőzni minden fővá­rosi és vidéki színházat. Nem érte meg sem a bukás, sem a botrány, amit ez a bemutató kavart. Jóllehet mind a bukás, mind pedig a szélesen gyűrű­ző botránkozás tartalmazott nem is kis adag túlzást az ér­velésekben. Viszolygást a szer­ző szürrealista próbálkozásá­val szemben, és csak azért, mert ez színházi vonatkozás­ban nálunk ismeretlen. Vala­mit le kell szögeznünk. Az Ibolyák sikertelenségének for­rása az volt, hogy az írói kon­cepció a rendezés kozmetikájá­ra szorult! Ezt a darabot Nyu­gaton a békeharc pamfletje- ként játsszák — ott sem nagy sikerrel. A kaposvári előadás a kispolgári életszemlélet sza­tírája lett. Nem sikerült. Pe­dig a szatíra objektív jelensé­get vett célba. Azt a szemlé­letmódot, hogy míg a kispol­gár egyéni érdekeinek, jólété­nek »tyúkólját« védi, félti, addig hajlandó harcba szállni az atombomba gyártóival. De amikor kiderül, hogy nem a »tyúkól« van veszélyben, ha­nem »csak« a világ, megköny- nyebbül, és maga is kiszolgá­lójává vélik az atombomba­gyártóknak. Nyilvánvaló, hogy nem sikerülhetett a remény­telenséget hangsúlyozó írói mondanivaló kibékltése a való helyzettel. A darab bemutatá­sa célt tévesztett. Sok pénzbe került. Nem érte meg. Nemcsak tetszeni, használni is... A színházművészet szerte a világon óriási fejlődésen megy keresztül napjainkban. A mi színházunknak is részt kell vennie e megújhodás nagy munkájálbam. Jobb műsort, jobb előadásokat kell produ­kálnia, mint az előző években; lépést tartva a legjobb hazai és külföldi színházművészettel, értelem- és érzelemgazdag színházat kell játszania. Miért? Mert napjaink színházművé­szetének nemcsak lépést kell tartania a korral, hanem meg € földműyesszövetkezeti éttermek, kisvendéglők, presszók, cukrászdák választékos hideg- és melegételekkel, hal- és más különlegességekkel, cukrászsüte­ményekkel jó minőségű presszó­kávéval, hűsítő italokkal, gyümölcslevekkel és különféle italokkal, az esti szórakozóhelyek jó zenével VÁRJÁK és szórakoztatják KEDVES VENDÉGEIKET. Csoportos étkeztetés, társasebédek és -vacsorák megrendezését vállalják a szövetkezeti éttermek. (3791) is kell előznie a kort; a jelent értelmi és érzelmi átlagánál é jóval többet kell nyújtania; f mert a szocialista színművé-1 szetnek társadalmi hivatása f szerint új eszmék, gondolatok befogadására kell képessé ten­nie az emberek ezreit, százez­reit. Túl tehát azon, hogy a színház tetszeni akar, hasz­nálni is kell tudnia! Ha pedig használni akar, vezetésében, alkotó légkörében nincs helye a bizonytalankodásnak, a meg­gondolatlanságnak, az »ahogy esik, úgy puffan«-féle hánya- vetiségnek. Mire alapozzuk azt a megál­lapítást, hogy nem volt jó társulatunk alkotó légköre az 1962/63. színházi évadban? Vegyük a legnyilvánvalóbb példát. Kaposvár kis váro.s. Könnyen befutja egy-egy fel­röppenő hír, Ifivált akkor, ha a híreket színházhoz tartozó emberek, színészek bocsátják útjukra. Áldatlan következ­ményeit is »élvezhettük« a so­ron következő produkciót el­áztató suttogásnak. Igen, sok­szor maguk a színészek sem hittek az előkészületben levő darab sikerében; aktív szekep- ticizmusuk, sajnos, legtöbbször célba is talált... Tekintettel a papír érzé­kenységére, nem próbáljuk meg reprodukálni a színház falai között született »előzetes kritikákat«. De azt megkér­dezzük, hogy milyen emberi, művészi magatartást bizonyít az, ha a színházhoz tartozó ember teszi lehetetlenné a nyilvánosság előtt a készülő bemutatót? Vagy torpedózza meg a neki esetleg nem rokon­szenves színészkolléga teljesít­ményének hitelét, tépázza meg a siker lehetőségét előre? Nagyon sok a tennivaló a szocialista művészi magatar­tás meghonosításában. Vannak, akik két részre osztják a színházi emberek népes táborát. Eleve tiltako­zom minden merev skatulyá­zás ellen, de ebben az eset­ben — mert tapasztalatok iga­zolják — elfogadom az elkülö­nítést. Valóban kétféle szín­házi embert ismerhettünk meg csak azóta is, mióta Ka­posvárnak állandó színháza van. • Az első csoportba azok tar­toznak, akik jó-rossz mester­emberként, hivatásukba vetett hit nélkül csinálnak meg min­dent, amit rájuk bíznak. Ke­nyeret keresnek művészi pá­lyán, jóllehet semmi közük a művészethez. A másik csoport tagjai — sajnos, Kaposváron ők vannak Jövőre megváltozik a can­nes-i filmesztivál időpontja: az eddigi május helyett feb­ruárban tartják. Módosul a velencei filmfesztivál idő­pontja is: augusztus helyett ezentúl júniusban lesz. * * * Londonba utazott Gina Lollobrigida. »SzaLmabáb asszony« című új filmjének előkészítéséről tárgyalt. Sean Connery és Ralph Richard­son lesz »az isteni Gina« két partnere. * * * »Egy ember, aki nincs-« cím­mel új bűnügyi film forgatását kezdték meg a Hunnia Film­gyárban. Az izgalmas történet egy külföldi kémbanda ma­gyarországi tevékenységéről és leleplezéséről szól, A forgató- könyvet Szántó Jenő novellá­jából Polgár András írta. A főbb szerepeket Gábor Miklós, Ajtay Andor és Vass Éva játsz- sza. * * * Kristálycsillaggal tünteti ki Oscar-szobor helyett a párizsi Académie du Cinéma a legki­válóbb filmművészeket. A di­jakat a közelmúltban osztották ki. A legjobb külföldi színész­nő kitüntetését Romy Schnei­der kapta. A művésznő Franz Kafka »A per-« című műve nyomán készült filmfőszerepet alakította kiválóan. A legjobb francia színésznő díját Anna Karina nyerte el. * * * René Clair, Roger Vadim és Vittorio de Sica »Játékok vagy módszerek magunk tönkretételére« címmel kö­zös filmet készít elő forga­tásra szerelemről, rulettről, kábítószerekről és fogadási lázról. * * * Első játékfilmjét készíti Gaál István rendező Sodrás­ban címmel. Gaál István ne­vét a Balázs Béla Stúdió Oda-vissza és Cigányok című alkotásából külföldön is jól ismerik. A mai témájú, fia­talokról szóló film egy Tisza menti falucskában játszódik. * * * Ismét film készül az olasz- országi válási tilalomról. Va­lentino Orsin! és Vittorio Ta- vlani a rendezői ->A házasság törvényenkívülijeí« cimű epizó­dokból álló filmnek. A két rendező müve a törvény meg­kerülésével Különvált házaspá­rok sorsát vizsgálja. A főszere­pet Annie Girardot és Ugo Tognazzi alakítja. VÖRÖS CSILLAG filmszínház kevesebben — azok a hivatás- tudattól fűtött művészek, akik néhány szavas szerepükben is fontosnak tudják magukat. Ügy érzik — Németh László szavait idézve —, hogy ... »va­lami baj történik a világban, ha meg nem szólalnak«. Ezt a nemes hevületet érezhettük kevésszer, és érzékelhettük többször a színészi alkotó­munkát lekezelők fitymálását, légkörrontó suttogását. Aligha mondtunk el ebben az egész évad művészi munkáját mérlegelő összegezésben új, eddig nem hallott dolgokat. A színház alkuba bocsátkozott számtalan esetben; vezetésé­ben megvetette lábát a bizony­talankodás, a következetlen­ség. Egy sereg — munkaszel­lemet károsan befolyásoló — belső bajt nem orvosoltak. KORZIKAI TESTVÉREK, Olasz film. Korhatár nélkül. Előadások kezdete: « 5, 7 és este 9 órakor is. (Augusztus 7-ig.) SZABAD IFJÚSÁG FILMSZÍNHÁZ EGY SZÉLHÁMOS VAL­LOMÁSAI. Nyugatnémet film. Előadások kezdete 4. 6, 8 órakor. (Augusztus 1-ig.) Balatoni színházak és filmszínházak műsora : Augusztus 1-én: BALATONBOGLAB Meztelen diplomata. Magyar tnm. BALATONFÖLDVÄR Fedett kert. Séta a nárciszok ltö­rül. Angol film. BALATONFENYVES Fedett kert: Válás olasz módra. Olasz film. 18 éven alul nem aján­lott. BALATONLELLE Sok a számonkémivaló. Még több az, ami a Csiky Gergely Színház új vezetőire, érkező művészeire vár az új évadban. A közönség korszerű, izgalmas színházat óhajt látni. Olyan műsortervet, amelynek meg­valósítására megfelelő művészi erők állnak rendelkezésre. A kaposvári közönség, amely csa­lódottsága ellenére is kitartott színháza mellett, megérdemli a változásokat, elvárja, hogy a műsorpolitika és a művészi felkészültség végre egyensúly­ba kerüljön. László Ibolya Fedett kert: Cartouche. Francia film. Park: Ordasok között. Szovjet film. balatonszarszo Terem: Nevessünk. Amerikai film. balatonszemes Kert: Csodálatos vagy, Júlia. Nyugatnémet film. 18 éven alul nem ajánlott. Cartouche. Francia film. FONYOD Fedett kert: Carmen Jones. Ame­rikai film. SIÓFOK Kert: üzletemberek. Szovjet film. Terem: Mr. Hobbs szabadságra megs’. Amerikai film. ZAMARDI Kert: Mandrin kapitány. Francia film.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents