Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)

1963-08-31 / 202. szám

flfémeth Károly: BAJCSY .EDE: A magyar mezőgazdaság becsületbeli feladata, hogy megtermelje az ország kenyerét Csütörtökön tanácskoztak Kaposváron megyénk terme­lőszövetkezeti agronómusai és brigádvezetői. Lapunk tegnapi számában részlete­sen ismertettük Németh Fe­renc elvtársnak, a megyei pártbizottság első titkárának előadói beszédét. Most az értekezlet vitájáról tudósí­tunk. A tanácskozáson részt vett és jelszólált Németh Ká­roly elvtárs, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára. Elöljáróban Németh Károly eivtárs méltatta a tanácskozás jelentőségét, majd elismeréssel szólt a jól dolgozó termelőszö­vetkezeti agronómusok és bri­gádvezetők munkájáról. Ki­emelte: nagy érdemük van ab­ban, hogy a termelés az át­szervezés éveiben, az átmeneti időszakban nem csökkent, ha­nem bizonyos mértékben emel­kedett, és a mezőgazdaság el­indult a fejlődés állandóan föl­felé ívelő útján. Ebben a nagy társadalmi átalakulásban — amely a mezőgazdaság átszer­vezésével a falun megindult, és még tart ma is — nyerte el igazi értelmét a szakember munkája. Az agronómus ugyan­is tudását az egész ország né­pe, benne a maga jólétének megteremtésére használhatja fel. — Szép, de nehéz munkája van az agronómusnak — foly­tatta —; igen sokrétű feladat­tal kell foglalkoznia. Meg kell nyernie az emberek bizalmát, mert enélkül semmire sem-jut. Nagy türelemre van szükség ehhez. Ha az agronómus be­férkőzött a szövetkezeti pa­rasztok szívébe, sikerült meg­értetnie magát az emberekkel, akkor az eredmény nem ma­rad el: adnak a szavára, elfo­gadják tanácsait, megvalósít­ják helyes elgondolásait. Ügy dolgozzon, hogy munkájával, annak eredményével erősítse a parasztemberekben azt a tuda­tot, hogy jól választottak, ami­kor a szövetkezeti utat válasz­tották. A szakembernek ezért nagy gondot kell fordítania ar­ra, hogy egyre növekedjen a termelés, javuljon a gazdálko­dás, és emelkedjen folyamato­san a tsz-tagok jövedelme. — Ezt csak úgy érhetjük el, ha állandóan erősítjük a szö­vetkezetek közös gazdasági alapját. Ami ebből a feladat­ból a népgazdaságra hárul, azt megteszi: évről évre több és több beruházást ad a mezőgaz­daságnak, hogy több legyen a gép is, a munkagép is, a mű­trágya is, a vegyszer is, az istálló is. A nagy beruházás­nak csak akkor lesz meg a haszna, ha a termelőszövetke­zetekben ésszerűen, jól haszno­sítják az anyagi, technikai le­hetőségeket. Sajnos, nem min­denütt van így. Ami például a gépeket illeti, Somogybán 165 traktor állt augusztus egyik he­tében. Két műszakban kevés gép, a traktoroknak csak 15 százaléka dolgozik. Rossz szer­vezés, nagy hanyagság ez — mondotta, majd így folytatta: — Hazánkban az idén hol­danként átlagosan körülbelül 60 kilóval kevesebb búza ter­mett, mint tavaly. Most az or­szág ellátására a tervezettnél több gabonát kell behoznunk külföldről. A vártnál gyengébb termésnek vajon csak a szo­katlanul kemény tél az oka? Nemcsak az. Ennél nagyobb mértékben része van a ter­mésmennyiség alakulásában annak, hogy sok helyen nem vetették el a gabonát az elő­irányzott területen, másutt meg későn vetették, rossz ve­tőágyba tették a búzát, kevés magot használtak fel. Azt szok­ták mondani, hogy a szakem­bereknek nem kell külön ma­gyarázni az ilyen részletkérdé­seket. Igaz az, hogy tudják, hogyan és mikor kell vetni, is­merik a talajművelés követel­ményeit. De nem elég ezeket csak tudni és ismerni, hanem meg is kell valósítani, ezek szerint kell a munkát meg­szervezni és elvégezni. Minde­nütt lépjenek túl egymás meg­győzésén, következzen a gya­korlati tettek ideje s a konkrét helyszíni segítés és ellenőrzés ideje is. Abból induljunk ki, hogy az ország kenyerét meg kell termelni, ez a magyar me­zőgazdaságnak becsületbeli fel­adata. Mezőgazdaságunknak meg is van minden feltétele ehhez. Kérem a Somogy me­gyei elvtársakat, a termelőszö­vetkezetek vezetőit, hogy te­gyék meg a magukét az ország jövő évi gabonaellátásának si­keréért: szervezzék meg külö­nös gonddal a munkát, s októ­ber végéig vessék el a búza utolsó szemét is — mondotta a többi között Németh Károly elvtárs, a Központi Bizottság titkára. Felszólalása befejező részé­ben szólt az alapszabályban meghatározott méretű háztáji gazdaságok szerepéről, a jöve­delemelosztás helyes módsze­reinek megválasztásáról és a szakmunkásképzés feladatairól. Külön hangsúlyozta a szántó- traktorok minél jobb kihasz­nálásának fontosságát a nyár végének, az ősz elejének idő­szakában is. Felhívta a figyel­met a mezőgazdasági termelés alapvető eljárásainak általános alkalmazására, az új módsze­rek bevezetésére. Ezzel kapcso­latban azt tanácsolta, hogy a szakemberek állandóan bővít­sék tudásukat, képezzék ma­gukat, és tanuljanak egymás­tól is. Végezetül sok sikert kívánt a termelőszövetkezeti agronómu- soknak és brigádvezetőknek azoknak a feladatoknak a meg­valósításához, amelyekkel ez a tanácskozás is foglalkozott, Részletek a többi felszólalásból EZERES BÉLA: Van elegendő takarmányunk — Az állatte­nyésztés és -hiz­lalás legbizto­sabb alapja az elegendő takar­mány. Mi már most, az elő- tervek készíté­sekor számo­lunk azzal, hogy fejlődő ál­latállományunk­hoz mérten nö­vekedjen az abrakkészlet is — mondotta a kapospulai Ezüstkalász Tsz fő- agronómusa; — Jelenleg sem panaszko­dunk, van tavalyról kukori­cánk, és az idén a száraz nyár ellenére is jó termésre számí­tunk. Az utóbbi években sike­rült tartanunk a holdankénti 35—40 mázsás csöves átlagot, KISBÓLI TIBOR: s ezt a továbbiakban még fo­kozni szeretnénk. Állatállomá­nyunknak nincs hiánya eleség- ben. Szántóterületünknek majdnem felén abraktakar­mányt, főleg kukoricát terme­lünk. Amellett, hogy a közös állomány erőteljesebb fejlesz­tésére törekszünk, gondosko­dunk a hágáji állatok ellátá­sáról is. Munkaegységre osz­tunk takarmányt. Aki pedig betegség vagy más, rajta kívül álló ok miatt kevés egységet szerezhetett, annak a tsz térí­tés ellenében ad takarmányt Végső soron — hangsúlyozta a kapospulai főagronómus — annak eredményeként, hogy van elég takarmányunk, a kö­zös és a háztáji állomány is egyre fejlődik; A tagok állandó foglalkoztatására törekszünk — A gépesítés és a különfé­le gyomirtó vegyszerek alkal­mazása nálunk is sok kézierőt szabadított fel — mondta a ráksi Űj Élet Tsz főagronómu- sa. — Elsősorban a növényter­mesztésben csökkent a fizikai munka: gépek szántanak és vetnek, kapa helyett Hungazin tisztítja meg a kukoricatáblát. Gondot okoz ezért, hogy mi­lyen munkát adjunk a tagok­nak. Kerestünk és keresünk rá megoldást. Ügy döntöttünk pél­dául, hogy 100 hold gyümöl­csöst telepítünk. Sok szövetke­zeti gazda talál majd itt el­foglaltságot, kereseti lehető­séget. — A korszerű mezőgazdasági nagyüzemben azonban így is egyre kevesebb az emberi erőt igénylő tennivaló. Ez természe­tes is, ez a fejlődés rendje. Igyekszünk úgy elosztani a munkát a tagok között, hogy minden arra alkalmas szövet­kezeti gazda vagy bedolgozó családtag valamilyen munka­területen helyet kapjon, és ke­resethez jus­son. A ráksi főag­ronómus a to­vábbiakban an­nak a kívánság­nak adott han­got, hogy a ter­melőszövetke­zeti agronómu­sok szeretné­nek valamelyik szakszervezethez tartózná. — Jó lenne, ha nekünk, agronó- musoknak is, mint csaknem valamennyi más hivatású dol­gozónak, volna érdeikképviseleti szervünk. Ma már nagyon so­kan dolgoznak ebben a mun­kakörben szerte az országban, érdemes lenne a szakszerveze­ten keresztül egységbe forrasz­tani ezt a népes szakembergár­dát DR. GUBA SÁNDOR: A technikusok továbbképzéséről — Elsősorban a szakemberek­nek kell kezde­ményezniük az új, a haladó módszerek be­vezetését a me­zőgazdaságban, nekik kell sík- raszállniuk a korszerű eljá­rások alkalma­zásáért, és hát­térbe kell szo­rítaniuk a maradi nézeteket — kezdte hozzászólását a Kapos­vári Mezőgazdasági Techni­kum igazgatója. A továbbiak­ban többek között ezeket mon­dotta: — Ahhoz, hogy ez a törek­vésük sikerrel járjon, minde­nekelőtt önmaguknak kell föl­ismerni az új dolgok hasznos­ságát Az agrármérnök, sajnos, legtöbbször magára marad, amikor a technika legújabb vívmányait igényli, mert még a technikus sem mindig érti meg ezek szükségességét Ép­pen ezért meg kellene szervez­ni a mérnöktovábbképzéshez hasonlóan a technikusok to­vábbképzését is. Üdvös lenne ez, hiszen köztudomású, hogy a szervezett oktatás előnyösen változtatja az emberek néze­teit, fogékonyabbá teszi őket az új, a haladó módszerek el­J fogadására. — A másik dolog — folytat­ta az igazgató —, hogy kevés a szakember. Küldjenek ezért a megye termelőszövetkezetei több ösztöndíjast szakközépis­kolákra vagy felsőfokú okta­tási intézményekbe. Már most is, de a jövőben még inkább nagyrészt attól függ a mező- gazdasági termelés eredmé­nyessége, hogy mennyi és mi­lyen felkészültségű szakember vesz részt a tsz-ek szakmai irá­nyításában. A szakember legyen méltó a bizalomra — Az agronó­mus vezetői tisztségében so­sem nélkülöz­heti a bizalmat — szólt a Föld­művelésügyi Minisztérium Növénytermesz­tési Főigazga­tóságának he­lyettes vezető­je, majd hoz­zátette: — A szakember nem élhet tanácskérés, bizalom nél­kül. Ma, amikor tevékenysége egy egész szövetkezet sorsát formálhatja, egyáltalán nem boldogulhatna, ha elszakadna a tagságtól. Vigyáznia kell minden szavára; minden csele­kedetére, mert az emberek se­gítő munkatársat látnak be» ne, eredményt várnak tőle, hi­szen ezért bízták rá közös gaz­daságuk szakmai irányítását* Az emberséges, hozzáértő a&- ronómust hamar megszeretik a szövetkezeti parasztok, és ér­zésük nem is változik meg, csak akkor, ha a vezető mél­tatlannak bizonyul, eljátssza becsületét, tekintélyét. — Sok helyen van az, hogy az idősebb agronómus jóval fiatalabb szakemberrel dolgo­zik együtt. Ebben az esetben a több évtizedes gyakorlati ta­pasztalat és a fiatalos hév együttes eredményeként szé­pen erősödhet a tsz. Csak az kell, hogy bizalommal legye­nek egymás iránt: az idősebb oktassa a fiatalt, az pedig hall­gassa meg az oktató szót. mezőgazdasági TORMA ISTVÁN: A munkák ellenőrzése fontos feladat — Az agronómusoknak ott kell lenniük a határban, ami­kor a különböző munkák foly­nak. Ez elemi feladat, hiszen enélkül az irányítás, a szakmai vezetés nem érvényesülhet. Mégis előfordult ami járásunk­ban is, hogy az agronómus nem ügyelt kellően a munkák me­netére — mondotta a Nagy­atádi Járási Pártbizottság el­ső titkára. — Az egyik tsz- ben például csak akkor vették észre, hogy rosszul szánt a traktor, amikor már három­négy holdon elvégezte ezt a munkát. Másutt a műtrágya­szóró gép ellenőrzését mulasz­tották el, s így tizenhárom má­zsa szuperfoszfáttal keveseb­bet szórtak ki a szükségesnél. Nem megtakarítás ez, ha­VARGA LASZLŐ: A brigádvezető példamutatásáról — Gyakran mondja a fele­ségem otthon, hogy miért sza­ladgálok any- nyit, legyek többet a csa­láddal — kezd­te hozzászólá­sát a zákányi brigádvezető. — Ilyenkor aztán >•4* ú. ' nehéz megma­gyarázni, hogy nincs nyugtom, ha nem va­gyok a mezőn a brigádommal. Arról nem is szólva, hogy szin­te minden emberrel másként kell beszélnem, aszerint, hogy milyen a természete. A brigád­vezető tartózkodik legtöbbet a tagok között. Törődnie kell ügyes-bajos dolgaikkal, és azzal is, hogy rendesen menjen a munka. Ha szorgalmával az egész családja kitesz magáért, akkor nem kezdik ki, nem pletykáznak róla az emberek. S arra, akinek nincs korán a hajnal és nincs messze a leg­távolabb lakó János bácsi, példaként tekintenek. ILLÉS IMRÉ: Fejlődik állatállományunk — Helyes pre­mizálási rend­szert alkalmaz­tunk az állat- tenyésztésben, s ez növelte a gondozók mun­kakedvét. Te­henészetünk tejtermelése meghaladja a tervezettet, s a várható évi át­lagos hozam 2400 liter körül lesz — hang­súlyozta a marcali Vörös Csil­lag Tsz főállattenyésztője. — Eredményesnek bizonyult az itatásos borjúnevelés. Fölözött tejjel meg a szakszerű tartás­sal kevesebb költséggel nevel­jük fél a borjakat. Évi hízóser­tés-értékesítési tervünket sa­ját kocaállományunk szaporu­latából teljesítjük, mintegy 1500—1600 hízót adunk közfo­gyasztásra az idén. nem felelőtlen­ség, ami majd a jövő évi ter­mést károsítja. — Ugyanígy jogos a kérdés, hogy helyen­ként miért olyan későn ritkítot­ták a kukoricát, amikor a növény már az egymé­teres magassá­got is meg­haladta. A rossz talajmunkák következtében a korábban egyenletes táblák gödrössé vál­nak ott, ahol mellőzték a szán­tás ellenőrzését. Itt romlanak el aztán a betakarítógépek; Meg lehet előzni az ilyen és hasonló rendellenességeket SÓLYMOSI DEZSŐ: Megkaptam a kellő támogatást — Három év­vel ezelőtt gya­kornokként kezdtem mun­kámat — mon­dotta a so- mogyszili Pető­fi Tsz főállatte­nyésztője — Tanulmányai­mat megyei ösz­töndíjjal vé­geztem, és ami­kor Sülbe ke­rültem, bizony nem volt ott idősebb szakember, aki taná­csot adhatott volna. Annál na­gyobb támogatást kaptam a termelőszövetkezeti gazdáktól a kölcsönös bizalom révén, összefogtunk velük, és egyet­értettünk a takarmánykeveré­kek, az itatásos borjúnevelő, a sertésönetető hasznosságát il­letően, meg is valósítottuk mind. Ma ott tartunk, hogy tbc-mentes a tehénállomá­nyunk, és a félévi tejtermelés meghaladja a tehenenkénti 1700 litert. A tagság megnyerése nélkül kevés lett volna az én szakirányításom az eredmények eléréséhez. KOVÁCS REZSŐ: Több műtrágyára van szükségünk — Az őszi munkák, köz­tük a vetési tennivalók nagy felkészülést igé­nyelnek — mondotta a ga- dányi Táncsics Tsz főagronó- rrrnsa. — Segít­séget kaptunk már eddig is a járási tanácstól és a járási párt- bizottságtól, azonban nagy szükségünk lenne még műtrá­gyára. Ügy gondoljuk, hogy ha idejében megérkezik a műtrá­gya, jó alapot adunk az őszi vetéseknek, és jövőre jóval több kenyérgabonát adhatunk a népgazdaságnak, mint az idén. * * • A felszólalások és a tanács­kozás tanulságait Németh Fe­renc elvtárs, a megyei párt- bizottság első titkára foglalta össze.

Next

/
Thumbnails
Contents