Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)
1963-08-03 / 179. szám
IDILL A FONYÓDI STRANDON MELLÉKLET} &<§?& c^<d^5 gxixc1 „Ördögök" Balatonbogláron Egyetlen szabad asztal sincs a balatonboglári Halás zkert Étteremben. — Ja, kérem, nálunk játszik az »Ördög«-dzsesszegyüt- tes.. És máris felcsendülnek az elektromos gitár hangjai, perdül a dob, néhány perc múlva pedig megtelik a tánctér. Rengeteg a fiatal. Szépen, ízlésesen táncolok és szinte teljesen eksztázisba jövők. Hullámzik a tömeg. A zenekar pedig játszik lankadatlan, gyors számok követik a lassút és megfordítva. Ezt a játékot hívják luxemburgi stílusnak, hiszen a legtöbb számot a luxemburgi rádió tánczenei adásaiból veszik át. Ez a stílus a zenéből az ütemet emeli ki, s noha zenészek gyakran lebecsülik, tánchoz mégis ez a legjobb. Legalábbis erre esküsznek az együttes tagjai. Másfél éve játszanak együtt, alkalmuk volt megismerni a közönség tánczenei ízlését. A fiatalok szeretik a gyors számokat, és bírják is az iramot — mondja Neményi Béla. — És nekünk hozzájuk kell alkalmazkodnunk. — Tehát a tvist marad? — Nem. Leáldozóban van a napja. Bármilyen furcsán hangzik is, így van. — Es most fog csodálkozni: újra jön a rock and roll — kapcsolódik a beszélgetésbe Selmeczi Árpád, a zenekar vezetője. — Egyszer Pesten tréfából eljtászottunk egy régi rokit. Fergeteges sikere volt. Es itt, a Balaton mellett naponta tapasztaljuk, hogy kedvelik az emberek. A tvistet »tvistesen« csak a külföldiek táncolják, ök is ritkán. A magyarok a hagyományos módon. Százharminc szám van a zenekar repetoárjában. Esti 3-tól éjjel fél egyig játszanak. Kedvenc számuk Diamant—Gyémánt egy hosszú dobszólóvai, Neibauer György remeklésé- veL — Mi várható jövőben a tánczenétől? — Az elektromos berendezések alkalmazásával a zene is változik. Lám, milyen sikere van a visszhangosító berendezésnek! Aztán egy másik dolog: sokan kifogásolták, hogy játékunk túl hangos. Nos, ebben az úgynevezett luxemburgi stílusban a zenekar minden tagja végigjátssza a számot, a szóló alatt som állnak le, mint régen. Ez Is jelentős változás. És hogy nem egyéni ötlet, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Magyar Rádió és Televízió Tánczenekarát is hasonló formában alakították át a közelmúltban — mondják a fiúk. A rövid szünet a végéhez közeledik. Űjfa játszani kell. Még annyit megkérdezek a zenekar tagjaitól, hogy mivel foglalkoznak civilben. — Változatos a szakmánk. Van köztünk egyetemi hallgató, gyémántcsiszoló, zeneiskolai növendék. De jól megértjük egymást. És talán ez a jó játék legfontosabb előfeltétele — mondja Selmeczi. Megszólal a zene. A párok újra betöltik a táncteret. Szórakoznak. Az »Ördögi-együttes játékára lehet is. P. Gy. Vizeresztés a Sión Siófokon hétfőn megnyitják a balatoni zsilipet, és vizet en gednek a Sióba, hogy két napra, keddre és szerdára újra átadják a hajó- és csónakforgalomnak ezt a vízi utat. A nagyobb vízi járművek útját szigorú menetrenddel szabályozták. A motoros és evezős csónakok viszont a vízi közlekedés általános rendelkezéseinek megfelelően hajózhatnak ezen a két napon a Sión. Augusztus 8-án, csütörtökön reggelre a vizeresztés megszűnik. (MTI) Kicsi a horgász, kicsi a hal IG N EIW KÉSŐ! Kora délután óta lesi a horgászszerencsét ez a két kisfiú. A kibic dolga — mert munkamegosztással rémítge- tik a halakat — az, hogy az ujjnyinál alig nagyobb zsákmány darabjait leszedje a horogról, és elrejtse a vízbe lógatott harisnyaszárlan. Komolytalan a fölszerelés? Egy délután jutalmaként azért csak horogra akad 6—8 hal. Jaj otthon az anyukának, mert neki kell megtisztítania és elkészítenie vacsorára a zsákmányt. Nemrég írtunk a balatonlellei huligánbanda garázdálkodásáról, most pedig arról érkezett hír, hogy Balatonszemest is lázban tartja egy fiatalkorúak- ból álló hattagú galeri. J. Gy., az S. testvérek és három társuk a strandon dolgoznak. Szolgálatuk este lejár, és akkor övék a világ. Fölösleges energiájukat úgy vezetik le, hogy kapukat emelnek ki helyükből, kerítéseket döntenek le. Mindezt betetőzte, hogy egy este megtámadtak egy idős embert, aztán egy házaspárnak estek neki, és ütlegelni kezdték őket. A férfi segítségért kiáltott; szerencsére öt katona termett a helyszínen, és a szétrebbenő galeriból J. Gy.-t sikerült elfogni. Most előzetes letartóztatásban van, és arra vár, hogy társai is kézre kerüljenek. Hallottunk egy fiatal mérnökről, aki egy átszórakozott éjszaka után új »játékot« talált magának: az élelmiszerboltok elé kitett tejes- és kakaósüvegekből lakmározott. Vajon mi az oka, hogy a Ba- laton-parton még felnőtt, komoly emberek is levetkezik a jó szokásokat, gátlástalanokká válnak, felrúgnak írott és íratlan törvényeket? Kell a kikapcsolódás — no de ennyire? Jóllehet a kakaót dézsmáló mérnök otthon, a gyárában a pazarlás és a lopás legelszántabb ellensége, s a többi randalírozó ember is egészen másként viselkedik munkahelyén. A Siófoki Járási Ügyészség vezetője elmondotta, hogy területükön nem csökkent a bűncselekmények száma. Az aprónak látszó strandlopások, ablakbetörések ugyan nem veszélyeztetik számottevően a népgazdaságot, de rontják a közbiztonságot, és rossz hangulatot keltenek. Nem felel meg a valóságnak, hogy a betörő, besurranó tolvajokat majd minden esetben a pcnz nélkül, autóstoppal érkező fiatalok között kell keresni. Nekik is jócskán van részük a bűncselekmények elkövetésében, ezt senki sem tagadja. Viszont azt is figyelembe kell venni, hogy clőbb-utóbb az igazságszolgáltatás kezére kerülnek. A Balatonon tartott rendőri ellenőrzésekkor jó néhány olyan fiatalt találnak, aki alig egy pár forinttal üdül hetekig. Mindez megelőző rendszabályokat sürget. Ha hetenként alapos razziákat tartanának, és megkérdeznék a pénz nélkül sétálóktól, a rokont vagy ismerős családot megnevezni nem tudó fiatalemberektől, hogy hogyan képzelik el az üdülést, sokkal jobb lenne, mint ugyanezeket a lányokat és fiúkat viszontlátni a vizsgálati fogságban. Ez talán a szabad mozgást korlátozó intézkedésnek látszik, de véleményünk szerint feltétlenül hozzátartozik az eredményes megelőzéshez. Különösen akkor, ha ezeknek a fiataloknak a szülei még egy levelet is kapnak a rendőrségtől vagy az ügyészségtől, leírva benne a tényeket. Lehet vitatkozni a javasolt módszer helyességéről vagy helytelenségéről, egy azonban bizonyos: addig kell intézkedni, amíg nem késő! Polesz György A jármű az jármű — Sajnos, Pista nagyon kicsinyes embernek bizonyult. — Mennyiben ? — Amikor megismerkedtünk, autót ígért, és amikor szakítottunk, csak egy gyermekkocsit kaptam. Van oka panaszra — Képtelen vagyok rászoktatni a .feleségemet a korai lefekvésre! Mindig van legalább két óra, mire ágyba kerül! — És miért marad fent olyan sokáig? — Mert addig ül és vár, amíg haza nem megyek. Életrevaló gyerek — É6 mondd csali, Lacika, ha megnősz, mi leszel? — Társadalmi munkás. 0 _ .v*'*,,&zíiLliáz.t&íttfa'ie£’ kő-inp.ő-it Az öreg kompra egymás után futnak fel a gépkocsik, a korlát mellett csokoládészínű, jókedvű nemzetközi társaság: németek, franciák, csehek, osztrákok, lengyelek. Bábeli hangzavar; olyan, hogy az ember — mintha nem is Szántódon volna — fölfigyel a magyar szóra. — Nézd a nénit! Valamikor színésznő volt... A hang irányába fordulok. A büfé ajtajában alacsony, mosolygós arcú idős asszony. A matrózok mondják, hogy tizenkilenc év óta minden nyarát a kompom tölti: bort, ) &a(?át — Én ugyanis csak a sport kedvéért sort, jégbe hűtött üdítő italokat, csokoládét, cigarettát árul. Szeretik. — Margit néni nélkül üres volna a komp ... Egy rövid nadrágos osztrák férfi perecet kér, aztán beszélgetünk. __ Árva lány voltam, és n agybátyám, aki Megyen Dezső társulatánál volt komikus, elvitt Miklóssy Gáborhoz, a kispesti színház direktorához. Szerződtettek. 1906-ban. . . A »Svihák«-ot játszották akkor, és Szokol Margit neve felkerült a színpadira: »Anmiska — Szokol Margit.« — Aztán Szegedre szerződtem, Makó Lajos igazgatóhoz. Nagyon jó ember volt... Micsoda társulat játszott akkor Szegeden! Kertész Mihály volt a vezető színész. Később Amerikába került. Biztosan hallott róla, Michail Curtis ... Hollywoodban él, filmrendező. Aztán Csortos Gyula! Aranyos Csortoskám ... Sokat játszottunk együtt. A »Tatái» járás«-ban, a »Virraszt a sze- relem-'-ben Később Csortos és Mészáros Gizi Pestre került, én férjemmel — Kállay Károllyal — Temesvárra. Tizenegy évig játszottam a temesvári színháznál. — Később? — Visszatértünk Festre. Dolgoztam egy ideig a rádiónak. Emlékszem még. Serch bácsi, az öreg bemondó nagyon szeretett. Aztán... — a kedves, ráncos arcról egy pillanatra lehervad a mosoly — alkalmazott a Nemzeti Színház. Nem a színpadon, a büfében ... Karcsú vitorlás fut el a komp mögött. Lent a gépházban dübörögnek a gépek. Az öreg komp néhány perc múlva kiköt a tihanyi révben. Az utasok a korlát mellé tódulnak, nekik ez új, izgalmas. Margit néni a poharakat törli a kis kabinban. Tizenlúlenc év alatt több ezerszer megtette az utat Szántód és Tihany között. — Azért jó itt a kompon .. — mondja hirtelen. — Az embert megbecsülik. A hajósok is, az utasok is. Gyakrgn jönnek a régi kollégák. Ismernek. Greguss Zoltán, Latabár. Az idén még nem voltak. Gobbi Hilda sem, pedig ő mármesz- sziról köszön: »Szervusz, Mu- cikám, hogy élsz...?« Olyankor a túlsó partig beszélgetünk .; . A komp kiköt. Űj utasok jönnek, turistafölszereléssel terhelt gépkocsik kanyarodnak a fedélzetre. Margit néni a büfé ajtajában áll, ismerősöket keres. Élesen búg a sziréna, az öreg komp lomhán, lassar úszik Szántód felé . .. *íncze Jenő Üjfajta »tejterméket« fedeztem föl a piacon. Tejtermék? Enyhe túlzás. De hová soroljam, ha egyszer a tejföl és a túró társaságában találtam a piac széles betonasztalán? Oda pakolták akkurátusán, s nagyobb sikere volt, mint a tarka szarvasmarha adományának. Ezt emberek termelik — exportra. Nézem a betonlapot, van rajta minden. Alig használt szürke fuszekli, melltartó, fehér és rózsaszín, hálóing csipkéből, és általában alsónemű, strandtáska és piaci sza melybe talán csak a múlt nyáron rothadt bele a birsa'ma, mivel az idén még nem termett. Mindez egy nagyobb szatyorból került elő, amely kísértetiesen hasonlít a mi kirakatainkban látható szatyrokhoz. Az emberek körülállják a holmit és kíváncsiskodnak. — Mennyi ez a fuszekli? — ötven forint. — Annyiért nálunk s van. — Odaadom ízért! — Hát a kombiné? — Százhúsz. — Sok. — De legalább külföldi. — Adja ide! — Ne oda, ide. És százharmincat adok .. őrület. A tejföl nem fogy. a túró sem. De a melltartó! Az igen! Egyre több az elárusító. S hogy idegen holmit kínálnak, onnét tudom, hogy embergyűrű veszi őket körül. Az árus — elegánsan öltözött testes hölgy, fiatal lányka, meglett férfiú alsóneművel a karján — rebeg néhány szót valamilyen idegen nyelven, s az áru elkel. Pedig alighanem a Corvinban vették, útban a Balatonra. Mindegy. A piac egyre népesek. Bár vannak renitensek. Láttam egy maszek autóst, aki Skodájára teregette portékáját a főtéren. De hát a piac, az egészen más. A beton asztalon már nincs hely. Állnak a fal mellett, az utakon, a bejáratnál, s néha lopva körülnéznek: nincs-e rendőr. Miért is volna? Ügy iárna, mint az a párizsi rendőr, aki felpiszkálja a Rue du Louvre betonján alvó munkanélkülit. Káromkodik egyet, s lefekszik harminc méterrel odább. Van értelme? Kérdezem a Községi Embert, helyes- li-e a zsibvásárt. Fölényesen válaszol: — Mit csináljunk? Kevés pénzt kapnak, valamiből élniük kell szege nyéknek... Nekem mindég, Sétálunk a piacor Azt hiszem, inkább megszokásból, szenvedélyből csinálják, nem a szűk ség viszi rá őket. Ét nem pirulnak, gya korlottak már. Min két utánoznak talán? Nem! A magyar turista üzletel, de nem áll a piaci standra, finomabban csinálja. Mennék tovább, de már nem lehet áthatolni a tömegen. Egy ember — alighanem hivatalos — dühö sen felkiált: — Legalább álljanak félre, ha már nem fizetnek helypénzt ... Megértik, elvégre külföldiek! Siófok, 1963. J. B.
