Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)
1963-08-27 / 198. szám
Kedd, 1963. augusztus 21. 3 SOMOGYI NÉPLAP Történelmi emlékek bányásza Két játékos pille kergető- 2ák a mosdósi megrokkant, öreg ház előtt. Az egyik sárga, a másik fehér. Röpdösnek fel a magasba, aztán alászáll- nak a dália halványpiros tömött virágára. Rajtuk kívül nem mozog semmi, senki. Csöndes nyugalom és határtalan békesség árad a házból. Pedig odabent, a zárt zsaluk mögött élet van. Egy óriás termetű örökifjú aggastyán éli itt a maga különös világát. Amit ő csinál, abba nem lehet beleöregedni. Ahhoz mindig ifjonti lángolás, rajongás és szeretet kell. Az aggastyán nyugtalanul viliódzó szemében ott parázslik az akarás tüze. Megérte a hetedik évtizedet, több mint negyven éven át tanította a betűvetés tudományát, és hangyaszorgalommal kutatta a múlt és a jelen örök értékű kincseit. Művésznek indult, és tanító lett. Nem kárhoztatja a sorsot, mert az élet bőségesen kárpótolta. Hogy mit tett? — Gyűjtögettem.^. — Mit? — Mindent... Hogy miért? Erire ezt válaszolja: — Mert szeretem a történelmet. Erre ment rá az ifjúsága, szinte az egész élete. Bent a hűs félhomályban, a csöppnyi szobákban mindig, mindenkit gyönyörködtet és ámulásba ejt a gyűjtemény. A rokokó szekrények, a bronz lovasszobor, a vitrinek gazdagsága és a rengeteg könyv, újság. Az asztalon a Zichy illusztrálta Arany-balladák. A szekrény mellé támasztott rozsdás alabárd. Nehéz lenne felsorolni, hogy még mi minden. Elém teszi az első magyar nyelvű iskolai tankönyvet. A megsárgult lapokat gondosan kivasalta, ragasztgatta. Kevesen tudnak a »Kis tükör«-ről és a »Hármas tükör«-ről. Neki megvan. Megszerezte. Hogy hogyan? Törtélnete van annak. Érdemes lenne külön papírra vetni Most, ahogy hajtogatja a lapokat, minden darabjáról újra átéli a meglátás, a megszerzés örömét. A legtöbb darabért súlyos összegeket fizetett. De akad olyasmi is, amit a szemétből vagy a föld alól kerített elő. Hogy mi a legkedvesebb? — Minden... Egy bársonytokos rövid kardot mutat. — Emlék a szabadságharcból.., Dupla csövű lovastiszti pisztoly. — Egy honvédtiszt harcolt vele Jellasics ellen. Egy ezüst zsebóra. — Ez is egy honvédtisztet szolgált. Három könyv 1849-ből: »A szabadságharc hiteles története.« Egy honvédcsákó. Egy kard, amelyet Rákóczi seregében forgatott valaki. Az ara- beszk pengét nem tudta kikezdeni a rozsda. Éremgyűjteménye egyedülálló. .— Amit megláttam, az itt van... Egy ütött-kopott céhláda. — Tele van egykori irattal... A másik szobában római kori kriptalámpa. A vitrin zsúfolásig tele van megyénk egykori és mai faragóművé- szeinek munkáival. Nagyítót ad, és elém tesz egy fiókot. Tömérdek apró tasak. Tele pénzzel mindegyik. — Nagy érték ... Annál is több. Az egyik ta- sakban kelta pénzek vannak. Kopott, rozsda marta apró érmék. Hazánkban páratlan ez a kelta gyűjtemény. Fekete József nyugdíjas tanító minden darabról külön mesél. Itt, ezek között szaladt el az élet. ősei első telepesei voltak a falunak. Apja azt várta tőle, hogy szép új házat épít a régi helyén. Ő többet tett érméi. Ha gyűjteménye oda kerül az emberek elé, elmondhatja, hogy nem élt hiába. Németh Sándor Termelési tanácskozás — szépséghibával Több mint négymillió középiskolai tankönyv árusítását kezdték meg A minap összegyűltek a Kaposvári Ruhaüzem F. Hor- váth-műszakjának dolgozói, hogy az utóbbi időben végzett munkáról beszéljenek, őszintén megvitassák a több millió forintos lemaradás okát. A tanácskozás azonban nem úgy sikerült minit kellett volna. Egy hűvös, nagy hodály fogadta a műszakból érkező dolgozókat, volt vagy tíz szók is a nyolcvan emberinek, s akinek nem jutott, az állhatott délután kettőtől négyig, a fed mellett. Igazuk volt azoknak, akik látva a barátságtalan fogadtatást, legyintettek, és elmentek haza. Amikor szóvá tettük ezt Frányó Máriának, az üzem szb-titkárénak, és helytelenítettük, hogy ilyen körülmények között tartják a tanácskozást, így válaszolt: »Köny- nyelműséff ilyent a dolgozók előtt mondani... Egyébként már negyedéve megrendeltük a székeket, de nem tehetünk róla, hogy a kerekedelem nem ad...« Úgy gondoljuk, hogy nem most tartottak először termelési tanácskozást a ruhaüzem- ben. Akkor viszont miért csak negyedévvel ezelőtt jutott eszükbe, hogy székeket rendeljenek? Szerintünk megengedhetetlen, hogy ilyen hiányosságok ronták a termelési tanácskozások légkörét. Érthető, hogy elkívánkoznak a dolgozók az ilyesfajta értekezletekről. Volt egy másik kifogásolnivaló is a tanácskozáson. »A forradalmi munkás-paraszt kormány és a SZOT határozataként üzemi' tanácsokat vá- laszt- nik. Megbeszéltük a vállalat vezetőivel, a pártszervezettel meg néhány bizalmival, és most tizenkilenc nevet terjesztünk a termelési tanácskozás elé ...« — hangzott a tájékoztató. Kétségeink van- sak afelől, hogy a dolgozók ismerik-e az üzemi tanácsok megválasztásáról szóló határozatot tudják-e, hogy milyen változást jelent az idei választás a korábbihoz képest. Erről ugyanis nem esett szó, csak automatikus szavazás történt. Pedig bizonyára lett volna néhány embernek véleménye, ha ismeri a rendelkezéseket. Nem sikerült a ruhaüzemi termelési tanácskozás, és ez nem a dolgozókon múlott. Az előkészítéssel, a szervezéssel volt baj; P. Gy. Két hónapra bezárták a színházak kapuit, és kitették a táblát: »Nyári szünet.« Fridolin, a hőstenor kaján arccal nézett vissza a sarokról még egyszer, mintha csak azt mondta volna az öreg, roskatag épületnek: irigykedhetsz is, komám, te egész nyáron itt állsz majd a forró napsütésben, de én üdülni fogok, napozni, úszni, kártyázni, végre jókat enni, inni, aludni, és két hónapig az ifjú asszonynak sem lesz panasza rám! Ami egész évadban nem történt meg vele, most megállt a sarki virágárus előtt, és rövid gondolkodás után kiválasztott egy csokor tűzpiros szegfűt, s mint a forró nyár jelképét diadalmas arccal vitte haza. Judit asszony, Fridolin bájos és meglehetősen fiatal felesége — aki akár lánya is lehetett volna (némely rossz nyelvek szerint meg egyenesen az unokája) — kitörő örömmel fogadta hősünket és a nem várt ajándékot. — Hogy te milyen figyelmes vagy, Fridolin! — borult fér- jeura nyakába, és két csók között a fülébe súgta: — Jó tett helyébe jót várj! Miután Fridolin kiélvezte a jól megérdemelt hitvesi csókokat, zakóját a heverőre vágta, nyakkendőjét a könyvszekAz Állami Könyvterjesztő Válla- lat az id'én 4 300 000 középiskolai tankönyvet hoz forgalomba. A gimnáziumi tanulók könyveinek árusítását hétfőn reggel az állami könyvesboltokban már megkezdték. Csupán egy — a negyedikes gimnazisták fizikakönyve — nem jelent még meg. Ezt a tanévkezdés utáni napokban vásárolhatják meg a diákok. Az általános iskolák jól bevált gyakorlatát követve vidéken a középiskolai tankönyveket szintén csaknem kivétel nélkül az iskolákban vehetik meg a tanulók. Azokban a gimnáziumokban, ahol nincs helyi árusítás, kifüggesztették, hogy melyik könyvesboltban vásárolhatók meg a könyvek. A technikumok és a szakközép- iskolák növendékei oktatási intézményükben vehetik át tankönyveiket. (MTI) rény tetejére, aztán nagy kényelmesen elterpeszkedett az öblös fotelban jelezve: ezennel megkezdte nyári pihenését, Szunyókálni készült, de még mielőtt elbóbiskolt volna, eszébe jutott, hogy illik megkérdeznie, mire is célzott az imént ennivalóan édes, ropogósán fiatal felesége. — Kidolgoztam a nyári programunkat! — lelkendezett Judit asszony ifjúi tűzzel. — Mindent mindenkivel megbeszéltem. — Lefoglaltad a lillafüredi szállodaszobát? — éledt repesve Fridolin, és képzeletében ismét elvonult előtte a nyár minden csábos ígérete. — Ugyan... — legyintett Judit asszony. — Vacak, unalmas hely. Holnap a Balatonra utazunk! — jelentette ki, ellentmondást nem tűrő hangon. — De hiszen pihenésről volt szó! — tiltakozott Fridolin. — A Balaton mellett lehet pihenni igazán! Három hét Siófokon, az az igazi! — Éppen Siófokon? — hüle- dezett Fridolin, — Ott! Reggel fürdés, délelőtt napozás, vitorlázás, délután alvás, este föllépés... Jó termést hozott a boinnyai Zöldmező Tsz 3,5 hold hagy maja. Előzetes becslések szerint a holdanként! átlagtermés eléri a hatvan mázsát. Átváltozott szerződés Lengyeltótiban mindennapos beszédtéma a járdaépítés. A legutóbbi tanácsülésen több hozzászóló »interpellált« ebben az ügyben. Koósz Pál tanácstag például a következőt kérte a végrehajtó bizottságtól: — Határozottan járjon el a végrehajtó bizottság a járdaépítés dolgában. Több tanácsülésen foglalkoztunk azzal, hogy a járda úgy készül, mint a luca széke. .;. Jó lenne azonban végre pontot tenni az ügy végére. A község lakói szerint nem azért szavazták meg a tanácstagok tavaly a 150, az idén a 180 000 forintot járdaépítésre, hogy továbbra is sárban járjanak; Határidő papíron Koósz Pál és a többi tanácstag jogosan hozakodott elő azzal, hogy a Somogy megyei Útépítő Vállalat nem tartja meg a szerződésben vállalt határidőket. A község lakói annak idején örömmel vették tudomásul, hogy a Kossuth Lajos utcában és úton szilárd burkolatú járdát építenek 1962-ben és 1963-ban. örömük azonban hamarosan lekókadt. A vállalat még a szerződésben vállalt átadás napjáig sem kezdte el a járdaépítést. így a 150 000 forintos munka áthúzódott 1963-ra. A tanács az év elején újabb 180 000 forintos munkával bízta meg a vállalatot. A tárgyaláskor a lengyeltótiak arra kérték az Útépítő Vállalatot, hogy maga határozza meg a munka elkezdésének és befejezésének időpontját. A február 1-én megizüitet — Föllépés? — dadogott Fridolin, mint aki most tanul beszélni. — Nem komoly — vont vállat Judit asszony. — Fél óra hakni. Semmi az egész. — De miért? — Ingyenüdülés, sőt némi haszon is. — De hiszen pihenni akartunk! — tiltakozott mind erőt- lenebbül Fridolin. — Lesz időd arra is. Hétéiként kétszer Leltére átruccanni igazán semmiség. — Leltére? — hűlt meg a vér a hőstenorban. — Hakni. Nem komoly. A földvári, buli sem. Kétszer egy héten... ennyi mozgás igazán szükséges még az üdülés alatt is. — Hatszor Siófok, kétszer Lelte, kétszer Földvár... — számolta ujjain a föllépéseket hősünk. — És minden szombat—vasárnap Boglár. Kocsit küldenek. — Boglár... — dünnyögte minden meggyőződés nélkül. — Fél kocsit kereshetsz három hét alatt! — Fél autót... — Utána két hét a Danakötött szerződés szerint a kezdés időpontja 1963. április 1-e, a befejezésé június 30-a. Ekkorra azonban még híre-hamva sem volt a járdának, a vállalat csak július 1-én látott munkához. Igaz ugyan, hogy június elején egy hétig dolgozott a vállalat — de igen furcsán. Az építésvezető összeszedett olyan 6—7 fcsz-tagot, velük készítette el a járdaszegélyt egy 150 méteres szakaszon. A cementlapokat is lerakták a falubeli alkalmi munkások, csak éppen nem rögzítették. így aztán nem lehet átvenni a járdát. Az Útépítő Vállalat igazgatója augusztus 21-én Lengyeltótiban járt. Módos Géza vb-elnök ugyancsak meglepődött, amikor az igazgató azt mondta: — Elszúrták azt a járdát, melyet a tsz-tagokkal csináltattak meg! — Nekünk is az a véleményünk, hogy nem jó ez a szakasz. így nem is vesszük át.;; Csakhogy nem mi, hanem a vállalat csináltatta a tsz-tagokkal. Most az Útépítő Vállalat igazgatója csodálkozott el. Őt éppen ellenkezőleg tájékoztatták odahaza. A lengyeltótiak nincsenek megelégedve a vállalat eddig végzett munkájával sem. Pintér József tanácstag az augusztus 15-i tanácsülésen elmondta, hogy csapnivaló munkát végeztek az útépítők a Kossuth Lajos utcában. Építettek egy hidat. A kitámasztó részét alap nélkül a friss földre helyezték. Jött egy kisebb eső, s elmosta a földet, a híd összedőlt. — Mégiscsak felháborító, kenyarban. Szentendre, Leány-' falu, Visegrád, Vác, Ze bégért y .. ; — A Duna-kanyarban... — ismételte Fridolinunk, mint aki nem értette jól. — Utána egy hét a Mátrában. Kékes, Füred, Galya, Eger... — És... a pihenés? — suttogta inkább csak maga elé hősünk. — Majd a Balatonnál! Almádiban! Ott töltjük az utolsó két hetet. — És végre pihenünk — lélegzett föl a hőstenor. — Hát persze ... — Semmi föllépés .. ■. — Néhány apró hakni. Igazán semmiség. — Hakni? Már megint hakni? — öt Badacsonyban, hat Füreden, négy Tihanyban és esténként húsz perc Almádiban. Igazán csekélység. Mire vége a nyárnak, megveheted a kocsit, amit megígértél. "Hát nem nagyszerű? — Csodálatos! — röppent egy utolsó sóhaj Fridolin ajkáról, aztán elvesztette eszméletét. Azóta a hárshegyi intézetben üdül. Kitűnően. Pataki Pál hogy máris tönkremegy, amö> eddig építettek a vállalat dolgozói — fejezte be hozzászólását Pintér József. 1034 forint késedelmi kamat Az Útépítő Vállalat július 8-án 94 000 forintos számlát nyújtott be a Lengyeltóti Községi Tanácsnak. A tanács vezetői a Magyar Nemzeti Bank helyi fiókjával egyetértésben megkifogásolták a számlát, mivel a vállalat hét nappal előbb kezdte el a munkát. Az útépítők a megyei döntőbizottság elé vitték az ügyet. Az augusztus 9-i tárgyaláson dr, Rasonya Sándor elmarasztalta a legyeltóti tanácsot »fizetési késedelem« miatt. A döntőbizottság a XV—391/1963. sz; határozatában megállapította, hogy az Útépítő Vállalatnak jogában állott »a teljesített építőipari munkát negyedéves számlával elszámolni«. Bizony furcsa ez a határozat, hiszen a valóságban július 8-án még nem sok »teljesített építőipari munkát« mutathatott fél az Útépítő Vállalat. Hogy minek az alapján adott igazat a megyei döntő- bizottság a szerződésben vállalt kötelezettségét nem teljesítő vállalatnak? Idézzünk a határozatból: »A döntőbizottság a felperes által felmutatott építési szerződés, az 1963. II. negyedéves felperesi számla, az 1963. II. negyedéves felperesi számla, az OTP lengyeltóti fiókjának okirata alapján állapította meg a tényállást.« Mégpedig a lengyeltótiak rovására. A tanácsot 1034 forint késedelmi kamat megfizetésére ítélte. Mindegy, hogy melyik szerződés? A lengyeltóti tanács a tavalyról elmaradt járdaépítéssel együtt 330 000 forint értékű munkára szerződött az Útépítő Vállalattal. A kivitelezési szerződésben világosan az van, hogy a járdát 1963. június 30-ra kell befejezni. A megyei döntőbizottság határozatában azonban 1963. szeptember 30-a szerepel a kivitelezés befejezési idejeként. Hogyan változott meg a határidő? Ügy, hogy az Útépítő Vállalat nem a járda-, hanem az útépítésre kötött szerződést mutatta be az augusztus 9-i tárgyaláson. Ennek a végösszege ugyancsak 330 000 forint, csak éppen a kivitelezés időpontja kedvezőbb: szeptember 30. A megyei döntőbizottságnak nagyobb körültekintéssel kellene a bemutatott iratokat megvizsgálnia a jövőben. Mivel a határozatban téves adat szerepel, helyes lenne, ha a döntőbizottság újra tárgyalná az ügyet, s igazságos döntést hozna — a lengyeltótiak javáLajos Géza