Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)

1963-08-23 / 195. szám

Wate*, 1963. augusztus 23. 3 SOMOGYI XEPLAP Hol tart Nagyssahacsi? Látogatás egy fölfelé induló tsz-ben HAVONTA 100-105 SZÁZALÉK a TVaffvatádi I’onaleyár egyiit legfiatalabb dolgozója Pallai Etelka. éveFjött át a konzervgyárból, s tanul.a meg új mun: kahelvén az előkettözést. Igen eredményesen sajátította el uj szakmáját: havonta 100—105 százalékos teljesítményt ért el­TESTVÉRI ÜDVÖZLET A terebélyes akác árnyékot ad, jólesik alatta a pihenés. Az állatgondozók, akikkel ebéd­szünetben a gyepre telepszünk, csaknem valamennyien törzs­tagjai a Béke Tsz-nek, az ala­pítók közé tartoznak. Van kö­zöttük fiatal és idős, bőbeszédű és szófukar. De egy tulajdon­ságuk közös: szeretik az álla­tokat. Egyre többen leszünk az akác alatt. Takarmányosok csatlakoznak hozzánk, s villa­nyélre támaszkodva belekap­csolódnak a beszélgetésbe. A termelőszövetkezetről folyik a szó. Arról, hogy a Békében mi­lyen gyenge zárszámadások voltak. Miért nem gazdálkod­tak eredményesebben, mi aka­dályozta az előbbre jutást, és mit tettek az idén a nagyobb részesedés eléréséért? Eleven­be vágó beszédtéma ez. A ta­gok nem veszik zaklatásnak a kérdést, jóllehet érzik, hogy az őszinte válaszból nem marad­hat ki az önkritika sem. Mert azért, hogy szövetkezetük 1960-ban 15,30, 1961-ben 21,70, 1962-ben pedig 21,40 forintos egységenkénti részesedéssel zárta az évet, egyebek között ők is okolhatók. Tudják ezt, el is mondják. Az állattenyész­tők és mások is. Vissxtsemlékexés tanulságokkal Király Jenő sertésgondozó tekintete elkomorul, amikor az elmúlt három évről beszél: — Rosszul sikerült az első év — mondja a nagy darab, idősödő ember. — Ki erre, ki arra húzott, akadozott a mun­ka. Baj volt az állatállomány­nyal is, mert kevés jött össze induláskor, és még azt a keve­set sem tudtuk korszerű istál­lóban elhelyezni. Ilyen gond­ban voltunk a gabonával is: az első évben. 1960-ban 68 he­lyen raktároztuk el a tsz ter­ményét. A 100 tehén napi 200 Éter tejet adott.:« Lutor Ferenc vezetőségi tag, Imre János és Máté Gábor is így emlékezik vissza a kezdés­re. Mi adott volna nagy jöve­delmet? — kérdezik, és mind­járt válaszolnak is a kérdésre. A hízott sertésekből nem jött sok pénz, mert keveset tartot­tak, s másfél-két év kellett ah­hoz, hogy 80 kilót nyomjanak. Az istállókban rendetlenség uralkodott. A növénytermesz­tésben dolgozó öt brigád sok volt a taglétszámhoz képest nehezítette a munkaszerve­zést ... A következő -két év­ben sokat építkeztek, kellettek az istállók. — Próbálkoztunk ezzel is, azzal is — magyarázzák az em­berek —, kerestük a megfelelő jövedelemforrást, csak hát egy­részt még tanulók voltunk a gazdálkodásnak ebben a for­májában, másrészt nem min­denki dolgozott szívesen a kö­zösben. Meg az időjárás is mindig közbeszólt... Tavaly is. Emiatt éppen hogy csak túllépték a 20 fo­rintos részesedést. A termelő­szövetkezet a múlt évi gazdál­kodás alapján a gyengék közé került, s 246 000 forint állami segítséget kapott. — Pedig de szépen keres­tünk volna, ha nagyobb osz­talékot kapunk! — mondja Ki­rály Jenő. Bizony, ha többet ér tavaly az egység, akkor ő a 700-ra, Lutor Ferenc a 900-ra, de valamennyien nagyobb ösz- szeget, több terményt kaptak volna. A negyedik évtől többet várnak — Ebben az évben bizonyo­san fordul a kocka — hallom az állatgondozók bizakodó sza­vait. Azt mondják, hogy az állattenyésztéstől függne, ak­kor már 50 forintos részesedést is fizethetnének az idei zár­számadáskor. Csak hát a nö­vénytermesztés ... Igen, a jól jövedelmező, fej­lett állattenyésztés alapja a sok termést adó növényter­mesztés. Az idén burgonyából gyenge, kukoricából és cukor­répából közepes eredményre számítanak a nagyszakácsiak. Pedig a szorgalommal nem volt baj, a tagok becsülettel teljesí­tették tavaszi vállalásukat, egy parcellát sem hanyagolt el a gazdája. Az időjárás azonban közbeszólt. De nem annyira, hogy elvette volna az emberek munkakedvét, a szövetkezet fölemelkedésébe vetett hitét. Néhány növénytermesztővel, szorgalmas asszonnyal beszélve ugyanazt hallom, mint az ál­lattenyésztőktől, csak más meg­fogalmazásban : — Megtanultuk, hogy mun­ka nélkül a közösben sem te­rem semmi — mondja özv. Kovács György né. — És az is igaz, hogy egyszerre nem lehet repülni.... Kovácsnénak nincs restell- nivalója. 115 egysége volt ta­valy, s ez amellett, hogy ré­szes művelés is folyt a tsz-ben, nem kis teljesítmény. Lehetett volna több is? Nemigen. Édes­apja beteges, gondozásra szo­rul, sok’ idejét leköti. Mások azonban, akik tehetnék, töb­bet is dolgozhatnának, mert te­lik erejükből, s körülményeik is jobban engedik. — A legjobban annak örü­lök, hogy nincs kivételezés, a vezetők senkit sem részesíte­nek kedvezményben érdemte­lenül — mondja az özvegy. Ezen a véleményen van a 67 éves Kárai Jánosné is: — Ki lehet jönni a vezetők­kel — állítja határozottan —, s mivel látom, hogy okosan gazdálkodnak, szívesen me­gyek dolgozni. Nemcsak a me­zőre, hanem ha kell, az álla­tok mellé is. Szót lehet érteni Sárái Lászlóval, az elnökkel, Takács Ignác mezőgazdásszal, de legfőképpen a párttitkárral. Tudniillik ő is asszony.:; Nárainé úgy érzi, hogy a vártnál kisebb termésátlagok ellenére is előbbre lép az idén a szövetkezet. — Hány forintos részesedés kellene ahhoz, hogy elégedett legyen? Elgondolkodik egy kicsit, az­tán kivágja: — Ha harminc forintot ér az egység, azzal már kezdhet va­lamit az ember. Biztató adatok a könyvelésből Ennél a számnál jóval keve­sebb szerepel a tsz tervében, mindössze 19,34 forint. És eb­ben benne van az állami tá­mogatás ia — Nem túl kicsi ez a terv- szám? — Nem — válaszol Tislér József né, a párttitkár. — Sze­retnénk az idén minden tarto­zásunkat kiegyenlíteni, s tisz­ta lappal kezdeni a jövő évet. Már tavaly számottevő ösz- szeget fordított a korábbi évek tartozásainak törlesztésére a tsz. Kétévi földjáradékot, mintegy félmillió forintot fi­zettek ki. Az idén a gépvásár­lásra régebben fölvett csak- nek 300 000 forintos kölcsönt törlesztik a tagoknak. Ezzel is számolni kellett a tervezéskor. Biztató adatok kerülnek elő a könyvelésből. A korábbi évek kevés tejtermelése mellett például szembetűnő, hogy az idén a félévi terv teljesítésé­hez 4 hónap is elegendő volt. 100 darabos tehenészetükben 12 liter a fejési átlag. Az idén vezették be a premizálást a ki­fejt tej után: tervteljesítésig literenként 10, ezen felül 50 fillért kapnak a fejők. Az első félévben 72 000 forint többlet- bevétele volt a tsz-nek tejből, éves viszonylatban 150 000 fo­rint tervtől teljesítésre számí­tanak. Most egy korszerű ita­tásos borjúnevelőt építenek. — Miből akarják pótolni a várható kieséseket? — Az állattenyésztésből és a növénytermesztésből — hangzik a válasz. — Juhásza- tunk gyapjúhozama elérte a tervezettet. Hízómarhákból 15 —20 darabbal, hízott sertések­ből pedig súlyban értékesítünk többet, mint amennyire szá­mítottunk. Legszámottevőbb többletbevételünk a szarvaske- rep- és a lucemamagból lesz, mintegy negyedmillió forint. Ha nincs az idei aszály, szé­pen! fetíejlőditünk volna.;. Ez így igaz. De a tapasztala­tok alapján — több mint fél­millió forintjuk van szabad rendelkezésű számlán, és az állami támogatáshoz még nem nyúltak — ez, te-i nem nagy mértékben is, de sikerülhet. Az igyekezet láttán bízni le­het abban, hogy a nagyszaká­csi Béke Tsz az idei zárszám­adással kilép a gyenge szövet­kezetek sorából. Hemesz Ferenc T izenkilenc évvel ezelőtt, 1944. augusztus 23-án fordulópont következett be a szomszédos román nép életé­ben: a román munkások és katonák fegyvereiket a szov­jet hadsereg elől fejveszetten menekülő hitlerista egységek ellen fordították. A hazafias erők ezzel nagyban hozzájá­rultak Románia felszabadítá­sához. Az ezutáni években Romániában az egykori ki­zsákmányoltak és megalá- zottak vették kezükbe ha­zájuk sorsának irányítását. Népi hatalmat teremtettek, és nem egészen két évtized alatt városon és falun győzelemre vitték tí szocializmust. A földesúri Románia még az ékét is külföldről szerezte be — a szocializmust építő Román Népköztársaság a földkerekség több mint húsz országába szállít traktorokat. Ez fejezi U igazán a baráti román nép életében végbe­ment változásokat. Románia ipari termelésének átlagos üteme az idén meghaladja a 15 százalékot. A nemzeti jö­vedelem 1948-hoz viszonyítva ötszörösére emelkedett. Ennél is hatalmasabb az a változás amely véget vetett a soviniz­musnak, s amelynek eredmé­nyeként megvalósulnak a ro­mán és a magyar nép barát­ságát alapozó Ady, Balcescu legmerészebb álmai. Népein­ket ma összefűzi a szocializ­mus építésének közös felada­ta s a világbéke megőrzéséért folyó küzdelem. Együttműkö­désünk minden téren szélese­dik; gazdasági kapcsolataink kedvezően fejlődnek a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsa keretében. Kormá­nyaink külpolitikája a békés JtZ IRAKI HALÁLIÁBORBÓL Egy iraki szabadságharcos ü előttünk. Háromhónapi fog­ság után sikerült megszöknie a fasiszta hatalom felállította koncentrációs tábonbóL Arcán még látszanak a kínzás nyo­mai. Nevét és szökésének kö­rülményeit természetesen nem ismertethetjük. A kurd negyed ellenállt — 1958 óta vagyok tagja a kommunista pártnak — kezd­te elbeszélését. — A reakciós puccs előtti napon a kommu­nisták értesültek a tervről, és figyelmeztették Kasszem elnö­köt Megköszönte a felvilágo­sítást, és közölte, hogy ő is tud az előkészületekiről, sőt a vezető tisztek nevét is fel­sorolta. Mégis vállát vonogat- va vette tudomásul figyelmez­tetésünket. Február 8-án a puccsisták bombázni kezdtek a hadügy­minisztériumot és a főváros katonai táborát, szétrombol­ták a repülőteret, Közép-Ke- tet legmodernebb üzemanyag­raktárát, és elfoglalták a rá­diót Sok ezer bagdadi lakossal együtt én is a hadügyminisz­térium elé mentem, hogy fegyvert követeljek a lázadók leverésére. Az elnök megta­gadta a nép fölfegyverzését A lázadást már nem lehetett megakadályozni. Egyedül Ba­béi Sejhben, a kurd negyed­ben sikerült délután 5 óráig feltartóztatni a lázadókat. Itt dolgozott a kommunista sajtó szerkesztősége is. Délután megkezdték ennek a város­résznek a bombázását. A be­nyomuló páncélosokra benzin- palackokat dobáltak a mun­kások, amíg a lőszer és a benzin el nem fogyott. Mindenkit megkínoztak Február 10-én az iráni ha­tárra menekültem. Több íz­ben megkíséreltem, hogy át­jussak a határon, de nem si­került; Február 17-ig rejtőz­tem a határvidéken,. Itt úgy értesültem, hogy a helyzet konszolidálódott, visszatértem tehát hivatalomba a főváros­ba. A nemzeti gárda már másnap letartóztatott. Velem együtt sok ezer hazafit vetet­tek börtönbe, köztük a később halálra kínzóit Hamidot, a né­pi milícia parancsnokát, a közgazdasági'^ egyetem dékán­ját, bírókat, újságírókat, ügy­védeket, munkásokat és pa­rasztokat. A kínzást már a biztonsági őrizetben elkezdték. Több tár­sammal együtt egy parányi helyiségbe zártak. Meztelenre vetkőztettek, és gumicsövek­kel ütni kezdtek. Később a gumicsövet végbélnyílásunkba helyezték, és kinyitották a vízcsapot. Utána puskatussal vertek. A kínzást a ventillá­torral fejeztek be. A mennye­zeten függő ventillátorhoz kö­tözitek végtagjainkat, és tel­jes sebességre állították be. »-Ez még csak a kezdet!« szavaikkal hagytak magunkra bennünkefci A koncentrációs táborban Másnap reggel 25 társam­mal teherautón elvittek az újonnan felállított koncentrá­ciós táborba, Abu Ghnebbe. Ide este 10 órakor érkeztünk meg. AMg szántunk te a teher­autókról, megkezdődött a »■parti«. Őreink mindennel üt­legeltek, ami csak a kezükbe került. Félholtak voltunk, s egy 5x10 méteres helyiségbe hurcoltak valamennyiünket. Rengeteg ilyen terem lehetett a táborban, hisz az ebédnél megszámoltam, 3800 fogoly volt a táborban összezsúfolva. Soha nem hagytak nyugton Ibermiinket Éjjel-nappal jöt­tek az őrök, ütöttek, vertek, köpködtek: Nem mehettünk vécére. Néhány edényt állí­tottak be, ezeket kellett hasz­nálnunk. A foglyok között volt Bagdad egyik igen neves orvosa. Az őrök nagy vigyor­gással mindig vele vitettek ki a bűzös edényeket; Étkezésre minden nap ne­héz, sületlen kenyeret és este romlott húsból készült fasí- rozottat kaptunk. Mindig újabb kínzások Egy éjjel ismét kihallgatás­ra vittek, miközben gumicsö­vekkel ütlegeltek. Néhány társam is velem volt. Vallo­mást követeltek tőlünk és elvtársaink nevét. Mivel hall­gattunk, egész éjjel a der­mesztő hidegben kellett áll­nunk. Egyenként 15 vödör vi­zet öntöttek ránk. A lakosság a tábor környé­kén felháborodva vette tudo­másul a történteket. Többször megkísérelték a tábor megro- hanását, de nem sikerült ki­szabadítaniuk bennünket. Az örök között volt sók fa­natikus, de sok egyszerű kato­na is. Ez utóbbiak titokban segítettek bennünket, ha csak tehetett. Egy Nuzrat nevű tiszt egyik este azt tervezte, hogy halomra löveti az ösz- szes foglyot. A jobb érzésű őrök elárulták a készülő mé­szárlás tervét, és sikerült megakadályoznunk a vérfür­dőt. Néhány nap múlva ezek az őrök is a foglyok közé ke­rültek. A szörnyű napok közöl a legborzasztébbat nem fogom étfelejtemi. Ezen a napon a gyülekezőhelyre hajtottak va­lamennyiünket. A parancsnok elővezettette az egyik foglyot Nagyon jól ismertük: neves művész volt, az állami szín­ház igazgatója. A bécsi Világ­ifjúsági Találkozón ő vezette a mi küldöttségünket Sze­münk előtt törtek össze kéz- és lábcsontjait, majd elvan­szólták a térről. Bíró és hóhér egy személyben Bagdadiban és környékén tíz ilyen tábor van. Egyik a »Köztársasági-sportpályán. Ez különösen hírhedt. Ott talál­ták ki azt a külöoLegies kín­zást, hogy az embereket elek­tromos főzőfere ültették, és forró vasalót húztak végig a bőrükön, A királyi palotában kínoz­ták halálra a kommunista párt főtitkárát és a központi bizottság két tagját. Ezután adták ki hivatalos jelentésként azt a hazugságot, hogy elíté­lésük után végezték ki őket. Én magam is ismerem Matti-el-Seik és Hamzesz-al- Man, a két huszonegy éves fiú esetét. A bíró megkérdez­te őket, hajlamdóak-e vallani elvtársaikról. Tízig számolt, s amikor nem kapott választ, elővette pisztolyát, és ott, a tárgyalóteremben agyonlőtte őket. Ma Irakban a bíró és a hóhér ugyanaz a személy. Majdnem három hónapja voltam már a táborban, ami­kor sikerült megszöknöm. A menekülés útja talán még ne­hezebb és gyötrelme sebb volt. Nyugodt lelkiismerettel ál­líthatom, hogy a lakosság ki­lencvenöt százaléka ellenzi a fasiszta uralmat. Csak a tisz­tek és a kadétok vékony réte­ge támogatja a hatalmat A miniszterek jórészt ré­szeges, semmirekellő alakok. Az egyik miniszterről tudom, hogy angol egyetemi diplomát hamisított. A szuezi válság idején elsikkasztotta azt a pénzt, mélyet a harcosok szá­mára gyűjtöttek. Ilyen embe­rek tartják jelenleg kerékben a hatalmat Irakban. A Vie Nouve alapján: Szentirmai László egymás mellett élés elvein nyugszik. A nemzetközi élet kulcskérdésének tekintjük az általános és teljes leszerelés megvalósítását. Éppen ezért csatlakozott az elsők között a Román Népköztársaság is a moszkvai részleges atom- csendegyezményhez. Testvéri üdvözletünket küldjük a felszabadulásának tizenkilencedik évfordulóját ünneplő baráti román nép­nek, újabb sikereket kívánva a szocialista építőmunkában. r \ Hiiy. zey# s-zabazufyif' Szép új épülettel gazdagodik a megyei kórház. Rövidesen át­adják rendeltetésének az új gyermekosztályt. Az épület elé szobrot állítanak. A minap lát­tam a szoborról készített fény­képet. Hallgattam azoknak a véleményét, akik közbenjártak, hogy legyen szobor. A látottak és a hallottak elszomorítóak. A leendő szobor két koncent­rációs táborból szabadult sze­rencsétlen embert ábrázol. Ilyen benyomást kelt. Lehet, hogy a művész mást akart, de azért elgondolkodtató ez a do­log. Egy olyan épület elé, ahonnét gyógyult, kacagó gyer­mekeket akarunk kihozni, va­lami más kellene. Nem a szo­morúság, hanem az életöröm jelképe. A gyermekes játékos­ság, vidámság, erő kifejezője. _ — Mi ilyet akartunk — mond­ják a megbízottak. — Kész terv­vel mentünk a Képzőművészeti Alaphoz. Egy fiatal kaposvári szobrászművész bájos; fogócs- kázó gyermekeket ábrázoló szobrot alkotott. Azt akartuk ide megszerezni. A Képzőmű­vészeti Alap elvetette kérésün­ket. Így került ide egy másik szobor. Félő, hogy senkinek sem fog tetszeni. > Kapunk tehát egy újabb szobrot. A pénzünkért. És nem olyant, amilyet akarunk! Lesz majd megint gúnvolódás, tré­fálkozás és mérgelődés. Talán még érdemes megje­gyezni, hogy a ka^nsv^ri mű­vész szobra más városba ke­rül. Mi pedig mérgelődjünk csak nyugodtan .. * N. S.

Next

/
Thumbnails
Contents