Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)

1963-08-19 / 193. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKí ÄRAt 80 FILLÉR XX. ÉVFOLYAM 193. SZÁM ★ HÉTFŐ, 1963. AUGUSZTUS 19. Éljen augusztus 20-a, alkotmányunk ünnepe! AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJ A Alkotmánynapi gondolatok Ünnepelünk. Ünnepeljük új kenyerünket, melyért évről év­re kevesebb verejték hull le a paraszti homlokokról, s amely­nek előteremtéséért egyre ke­vesebb derék fájdul, mert a mi aratásunk más, mint egy­koron volt. Géppel aratott ga- bonaföldjednek zöméről az idén is a »somogysági paraszt«. Ki adta a gépet a falunak, kinek köszönhető, hogy a legnehezebb mezei munka legfáradságosabb részét leveszi válláról az em­ber hűséges segítőtársa, a gép? Ma, az új kenyér ünne­pén erre is gondolnunk kell. »Nem adna Jogot a paraszt­nak, ki rág a paraszt kenyerén« — így kesergett vagy jó há­rom évtizeddel ezelőtt nagy költőnk József Attila. De nem­csak joga nem volt a paraszt­nak, kenyeret sem kapott, puszta kenyériből sem volt any- nyija, hogy az esztendőnek mind a háromszázhatvanöt napján jusson belőle jóllakás- ra elegendő. íme, itt van egy 1933-ból származó levél, egy gálosfai gazdasági cseléd, egy tíztagú család feje, Salamon Ferenc írta »alázatos tisztelet­tel« az alispánnak: »Mélíósd- gos Alispán Űr! Gazdasági cse­léd vagyok Ring Pál úr gálos­fai bérletén, ;í; 8 élő gyerme­kem van.-.-, A gabona, amit keresek, kenyérnek sem elég. Négy gyermekem iskolaköte­les, de nem tudom őket iskolá­ba küldeni, mert nem tudok nekik ruhát venni... Ha nem volnék nyomorban, szégyelle­nék kérni, de a nyomor és a gyermekeim jövőjéért való ag­gódás késztet arra, hogy segé­lyért folyamodjak.« Aki falun elit, az tudja, hogy mindenütt százszámra voltak a Salamon Ferencéhez hasonló sorsú emberek. A kilá­tástalan nyomor mindennapos vendég volt a szegényemberek házában. Ritka ünnepi ese­ménynek számított, amikor tej vagy hús került az asztalra. A ruha, a cipő sok pénzbe ke­rült, pénz pecfig sohasem volt annyi, amennyi kellett volna. Hány lázadó tehetség hányó­dott vagy veszett él a nyomor tengerében, mert nem volt, aki fölfedezze, vagy ha fölfedez­ték is, nem akadt, aki tanít­Egy másik levél. Húsz évvel ezelőtt, 1943-ban írták. Kapós- füredi mezőgazdasági munká­sok rótták papírra a sorokat mély megalázottságukban: »Nagy kérelemmel fordulok a mezőgazdasági minisztérium­hoz ... mivelhogy a munkás­sággal olyan rosszul bánnak. Ütlegelik és pisztollyal fenye­getik egyeseket. Az egyik gyer­meket úgy megverte a Dobos munkavezető, hogy a szeme tiszta kék volt neki, a másikat meg Nagyságos Főintéző Űr verte meg a botjával... A mi­nap bevoltunk ótva, és ezáltal olyan betegséget okozott, hogy nyolcán bennmaradtunk a há­zakban, amit nem is lakásnak hívnak, ami nem rosszabb, mint az istálló. Nem tisztítják és nem takarítják, úgy néz ki az ember, mint a disznó az akolbái jött volna ki és ennek ellenére az emberek ótás után betegek voltak, nem bírták a karjukat felemelni és emiatt nem bírtak volna dolgozni. Így hát Nagyságos Főintéző Űr csendőröket hozatott, azzal kényszerítette ki a betegeket a munkába...« Kell-e kommentár ezekhez a sorokhoz? A szégyenletes és ezerszer' milliószor megátkozott múltat örökre lezártuk. Száműztük a szolgaságot, népünk leverte ke­zéről a rabhilincseket. A nép- szabadság a demokrácia, ame­lyért hazafiak, nópforradalmá- rok, kommunisták évtizedeken át vérüket és életüket áldoz­tak, megvalósult. Üj hatalmat teremtettünk, s ennek legfőbb vigyázója, élvezője, éltető ere­je a párt vezette munkásosz­tály köré tömörült dolgozó nép. Ez a munkásosztály adott földet a parasztnak, s ez a munkásosztály harcolt az al­kotmány megszületéséért, s vonta be az új hatalom gya­korlásába a parasztság leg­jobbjait. Érdemes — és jóleső érzés — végigtekinteni 1949 óta megtett utunkon. Ha időközben voltak is kitérések, buktatók, ma nyu­godt szívvel mondhatjuk, hogy hazánkban szépen fejlődik a szocializmus vetése. Népi ha­talmunk szilárd, az ipar után immár a mezőgazdaságban is túl vagyunk a szocialista ala­pok lerakásán, napról napra alakul, fejlődik a kommunis­ták vezetésén nyugvó szocia­lista népi-nemzeti egység. Büszkék vagyunk a Somogy­bán elért eredményekre. Büsz­kék vagyunk ama, hogy ma tízszer annyian dolgoznak a megye iparában, mint a fel- szabadulás előtt, bár jól tud­juk, hogy még sokat kell ten­ni a megye iparosításáért; Noha az idén a kemény tél után súlyosan érintett bennün­ket az aszályos időjárás, mégis nagy a remény bennünk, hogy szocialista mezőgazdaságunk is leküzdi a kezdeti nehézsége­ket, és bátor léptekkel halad előre a kijelölt úton, jó életet biztosít a termelőszövetkezetek szorgalmas tagjainak, több ga­bonát, húst, tejet és más mező- gazdasági terméket ad az or­szágnak. Világosan látjuk, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének ügye fontos ügy az egssz nép szamara, nem utolsósorban et­től függ az életszínvonal to­vábbi emelkedése. Nem ünneprontás tehát, ha az új kenyérnek és a jognak mai ünnepén a megnövakedett felelősség, s a még nagyobb kötelességérzet szükségességé­ről, fontosságáról szólunk. Eb­ben az országban a hatalom gyakorlói büntetlenül ma már senkit sem korlátozhatnak jog­talanul törvényes jogaiban, szabadságában. Akinek tiszta a becsülete, nyugodt a lelkiis­merete, az nyugodtan alhat. Világos az is, hogy a jobb élet alapvető és természetes felté­tele, hoigy mindenki becsüle­tesen teljesítse kötelességét, s a terveket mindenütt az utolsó százalékig megvalósítsák. Per­sze ehhez elengedhetetlenül szükséges a jó vezetés és a magasfokú szervezettség is. Egyetlen mezőgazdasági dolgo­zónak, irányítónak sem lehet nyugodt a lelki ismerete mind­addig, amíg meg nem tesz min­dent azért, hogy az ősziek ide­jében és jól előkészített talaj­ba kerüljenek. Jövő évi ke­nyerünk biztosítása megköve­teli, hogy ne csak jó földbe vessük a búzát, hanem na­gyobb területbe is vessünk ke­nyérgabonát, mint a múlt év­ben. Gondosságot, jó szerve­zettséget követel az ősziek be­takarítása, az őszi mélyszántás elvégzése. Tegyünk meg min­dent valamennyien, hogy jövő ilyenkor még több eredmény­nyel, még nyugodtabban ün­nepelhessük alkotmányunk születésnapját. Varga József Az íttemcsendegyezraiény hívei és ellenzői Moszkva (MT*Í). A Pravda vasárnapi számá­ban cikket írt Linus Pauling Nobel-díjas amerikai fizikus. A világhíres tudós cikkében megállapítja, hogy az atom­csendre vonatkozóan kidolgo­zott egyezmény a történelem egyik igen fontos eseménye. Ha a moszkvai szerződés­nek semmi más eredménye nem volna, csupán az, hogy véget vet a légkör további szennyeződésének, a szerződés akkor is fontos esemény len­ne. A további lépések során létre kell hozni azi Egyesült [Nemzetek által szavatolt de- militarizált övezeteket. Kö- zép-Európát, Afrikát, Dél- Amerikát, Ázsiát és a világ más körzeteit nemzetközi szer­ződések révén demilitarizált övezetekké kell alakítani — írja Pauling. • • • A Krasznaja Zvezda vasár­napi számában foglalkozik azokkal az izlandi sajtójelen­tésekkel, amelyek szerint az izlandi kormány és a NATO parancsnoksága között tár­gyalások folynak haditengeré­szeti támaszpont létesítéséről az egyik izlandi öbölben. A lap fölveti a kérdést, miként lehet összeegyeztetni az izlandi kormány e veszé­lyes cselekedetét azzal, hogy Izland augusztus 12-én alá­írta a moszkvai szerződést, amelynek egyik célja, hogy kedvező feltételeket teremt­sen a nemzetközi légkör meg­javítására. CHICAGO A Chicago Tribune vasárna­pi számában a genfi leszere­lési tárgyalásokkal kapcso­latban támadja a Kennedy- kormányt azt állítva, hogy az Egyesült Államok javaslata, amelynek értelmében a nagy­hatalmak a rendelkezésükre álló hasadóanyagokat békés felhasználás céljából megosz­tanák egymással, »holdkóros« cselekedet, amely »magának az Egyesült Államoknak a lé­tét kockáztatja«; A lap ezután azzal vádolja a Kennedy-kormányzatot, hogy »nemzeti öngyilkosságot akar elkövetni, vagy talán előre megfontolt szándékkal kapi­tulálni akar a kommunizmus előtt«. De Gaulle-lal együtt... Bonn (MTI). A Welt am Sonntag hosz- szabb cikket közöl Röpke pro­fesszor tollából, akt amellett tör lándzsát, hogy Nyugat- Németország De Gav.lle.-ra tá­maszkodva helyezkedjék szem­be az angolszász hatalmak mostani politikájával. »Fran­ciaország az egyetlen) barát, akire ma Németország számít­hat. Az amerikai barátságról csak nagykxni erő® fenntartá­sokkal lehet beszélni, az angol barátságiról pedig egyáltalán Bem« — hangoztatja a cikk­író, majd azt fejtegeti, hogy De Gaulle azért megbízható szövetséges Bonn számára, Megj utalmazták a megye legjobb kombájnosait Tegnap a Gépállomások Me­gyei Igazgatóságán ünnepélye­sen átadták a jutalmakat a legjobb eredményt elért so­mogyi kombájnosoknak. A leg­nagyobb területről, 723 hold­ról Csányi Gyula, a Darányi Gépállomás kombájnosa taka­rította le arató-cséplőjével a gabonát, s így az első helyen végzett. Jutalmul »A gépállo­más kiváló dolgozója«-jelvényt és 1500 forintot kapott. Ugyan­ilyen kitüntetés tulajdonosa lett még Koroknál János, a Marcali Gépállomás és Enczel Károly, a Nagyatádi Gépállo­más kombájnosa is. A második és harmadik helyezett 1400, il­letve 1300 forintot kapott a jelvénnyel. A jutalmak átadása után az igazgatóság megvendégelte a három kiváló kombájnost. mert »fölismeri a kommunista világtaniperiaJdzrnus halálos ve­szélyét«. »Á németeknek adott min­den biztosíték ellenére Ken­nedy a legsúlyosabban veszé­lyezteti a német térséget az egyoldalú engedmények poli­tikájával — folytatja a cikk­író. — Ezt a politikát Kennedy különmegbízottja, ugyanaz a Harriman vezette be, aki a jal­tai nagy kapituláció egyik fő építőmestere volt. De Gaulle attól fél joggal, és azt igyek­szik megakadályozni teljes ere­jével, hogy Európáról a Harri - manek, Kennedyk és Macmil- lanek döntsenek, vagyis hogy egy új Jalta jöjjön létre. Ne­künk, németeifcnek térden állva kell hálát adnunk az Istennek azért, hogy e szörnyű veszély láttán van egy olyan ember, mint De Gaulle.« A kurdok folytatják harcukat London (TASZSZ). Az Observer szerint a kurdi felkelők egyik képviselője, aki Londonba érkezett, szombaton határozottan megcáfolta azo­kat a híreszteléseket, hogy a kurd felkelők É&zak-Irakban vereséget szenvedtek. A Londonba érkezett kurd felkelő-vezető szerint a kur­dok egy talpalatnyi területet sem adtak fel abból, amit a február 8-i fordulat előtt ke­zükben tartottak. Elmondotta, hogy az iraki hadseregnek sikerült ugyan előrenyomulni Ravanduza kör­zetében, de hozzátette, hogy ez egyike azoknak a körzeteknek, amelyeket a kurdok a februári fordulat után foglaltak eb A kurdok szilárdan tartják hegyi állásaikat, s az utóbbi két hónap során nagyobb vesz­teségeket okoztak az iraki hadseregnek, mint Kasszem uralkodásának legutolsó 18 hónapja alatt. A felkelők vezetője eknomr dotta: a kurdok mindent el­követnek, hogy békésen ren­dezzék a lényegbevágó problé­mákat, de az Írató kormány nem vette komolyan a tár­gyalásokat. Minden ígérgetés ellenére sohasem vitatta meg komolyan a kurdok javaslatait, s a tárgyalásokat csupán egy újabb támadás előkészítésének leplezésére használta fel. (MTI) Eltemették a brazzaville-i sortűzek áldozatait Brazzaville (Reuter). Szombaton este eltemették a brazzaville-i kormányellenes tüntetések rendőrsortűzben el­esett négy áldozatát. A kopor­sók mögött nagy tömeg ha­CL A 411-es előterében ful- lasztó. a meleg. Szinte mellbe vágja az embert. A ka­zánfalon műszerek, csavarok, fogantyúk. A feljárónál két olajos, fekete ember. Bal olda­lon Péterfai Ferenc fűtő, jobb oldalon a vezér. A fűtő fia­tal ember, a vezér idősebb. Szemvillanásokból i* megértik egymást. — Indulunk; — ;— Rendben... A vezér megfogja a jancsi- kart, egy másikon csavar, és eQV fogantyút fölemel. A Tru­man méltóságteljesen elindul. Öt perc sem telik el, és fo­lyik rajtam a víz, a szám ki­szárad. A vezér mosolyog, mert ismeri már a kíváncsiskodó­kat. — Ha szomjas, igyon... Hátramutat a szerkocsi pad­kájára. Nagy demizsonban áll a víz. — Hányszor ürül ki napon­ta? — Nem számoljuk... Fúj, sistereg minden. Előt­tem a kazán ajtaja. Péterfai fölemeli a fogantyút. Egy pil­lanat alatt lángol az arcom szemem elé kapom a kezem. A fűtő bátorít. — Nem kell félni, még csak ezer fok van.^ Kimért mozdulatokkal pisz­kálja a tüzet — így m.~. És bedob néhány lapáttal, hogy még jobban égjen. A fe­kete vasparvpát fűti a ka­zán és a nap heve. Minden szerkezet, billen­tyű, fogantyú, szabályzóke­rék átsüt még a rongyon is. A szolgálat tizenkét óra. Ebből nappal nyolc ilyen pokoli me­legben. Mert a huzattal becsa­pódó levegő is meleg, nem szá­rítja föl a verejtéket. A vezető döirmög valamit. — Télen mindig dicsérnek a helytállásért. De nyáron? Pe­dig a nyár is legalább olyan ne­héz... A szakma szeretetérSl kér­dezném őket. Káromkodnak __ — Már ezerszer elmondtuk, hogy itthagyjuk... És nem hagyták itt. A vezér 17, a fűtő 12 éve helytáll. Kattognak a kerekek. A Truman előterében két ember dolgozik fáradhatatlanul. N. S. ladt, s ott voltak az új kos* mány tagjai is. Massemba-Debat, a »szakéi tők kormányának« feje szom­bati rádióbeszédében kijelen­tette: megteszik a szükséges lé­péseket azok ellen, akik az áldozatok haláláéit felelősek. A kormányfő egyébként ka­tasztrofálisnak minősítette a volt Francia-Kon gó gazdasági helyzetét és azt ígérte, hogy az új kormány igyekszik rend­behozni majd az előző által tönkretett nemzetgazdaságot. Y oulou abbét, aki a kor­mányellenes tüntetések nyo­mán kényszerült lemondásra, jelenleg egy katonai táborban őrzik a szétugrasztott régi kormány néhány tagjával együtt. (MTI) Letétben a több mint másfélmillió forintos lottószelvény A lottó 33. játékhetének egyetlen telitalálatos szelvé­nyét Bujdosó Antal okányi la­kos, a helyi termelőszövetke­zet tagja töltötte ki. Az ötta- lálatos szelvény tulajdonosát jelenleg a gyulai tbc-szanaté- riumban ápolják, a főnyere­mény hírére azonban az ünne­pekre orvosai szabadságot en­gedélyeztek számára. A szerencsés nyertes — aki fiával egyenlően osztja meg a főnyereményt — az OTP sár» kadi fiókjában helyezte letét­be 1 795 328,50 forint értékű 550 578 számú élőfizetéses lot­tószelvényét a kifizetésig. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents