Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)
1963-07-19 / 167. szám
+HAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ÁRA 50 FILLÉR MSZMP MEGYET BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJ A XX. ÉVFOLYAM 167. SZÁM. ★ PÉNTEK, 1963. JÚLIUS 19. Mai számunk tartatmából: Szuperfórum? (3. o.) OTTHONUNK (5. o.) Harminchárom, késszúrás. _ (6. o.) •9 Ülést tartott tegnap a Szakszervezetek Megyei Tanácsa A Szakszervezetek Megyei Tanácsa tegnap ülést tartott. Első napirendi pontként Szőke Pál vezető titkár adott tájékoztatót a Politikai Bizottság *-A munkásosztállyal kapcsolatos feladatokról« című 1959- ben kiadott határozatának végrehajtásáról és annak tapasztalatairól. Elmondotta többek között, hogy megyénk ipari munkásainak száma 1959-től 1962 december végéig háromezerrel növekedett. Somogy üzemi dolgozóinak 46 százaléka nő. Ezután Suri Károly SZMT titkár a legutóbbi tanácsülés óta végzett munkáról számolt be. Az ülésen részt: vett és felszólalt Ligeti László, a KPVDSZ főtitkára, a SZOT elnökségének tagja. Átadták rendeltetésének a tbc-sek seyesdi szociális otthonát Szerdán ünnepélyesen átadták rendeltetésének a tbc-sek 60 ágyas segesdi szociális otthonát. Dr. Várvízi János, a megyei tanács egészségügyi osztályának gyógyító-megelőző főorvosa az otthon jelentőségéről beszélt Dr. Szundy Aladár, a megyei Tbc-gondozó Intézet főorvosa elmondotta, hogy a gümőkórt csak a társadalom és a modem orvostudomány közös erőfeszítésével lehet megszüntetni. Megemlítette, hogy a múlt év első felében a megye tbc-intézetei 80 000 vizsgálatot tartottak, és 56 000 fényképfelvételt, az idei év első felében pedig már 80 000 fényképfelvételt készítettek. Ez a nagymérvű előrehaladás főleg az újonnan beállított er- nyőfényképező-gépeknek köszönhető. A gyermekmegbetegedések száma rohamosan csökken — mondotta az előadó —, mert ismerik a fertőzési gócokat. A megyében 260’ nyilvántartott giümőkóros gyenmekbeteg van. Az utóbbi három évben egy gyermek halt meg tbc-bem. Az ünnepség az új otthon megtekintésével ért véget Aratják a, levendulát a Paránypusztai Állami Gazdaságban (Tudósítónktól.) Megyénk legnagyobb illóolaj- és gyógynövénytermelő gazdaságában, a Darénypusz- tai Állami Gazdaságban hozzákezdtek az aratáshoz: vágják a 400 holdon termelt francia és angol levendulát. Bár a fagy, a hosszú tél megviselte a növényeket, a francia levendula jól fíz§t. Megkezdték a muskotályzsálya, a kapor, a kertizsóp és a tárkonyürömfű vágását és feldolgozását is. A lepárlóüzem teljes kapacitással működik. Naponta 4— 500 mázsa növényt dolgoznak fél. Eddig 2000 kg levendula- olajat szállítottak el az Illatszer és Kozmetikai Vállalatnak. A legendás Szibéria vidékein Nagygyűlés Bratszkban a magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére — Ismét Moszkvában Bratszk (TASZSZ). A magyar párt- és kormány- küldöttség tagjai, élükön Kádár Jánossal, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárával, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnökével, csütörtökön megtekintették az épülő bratszki vizierő- művet. A magyar vendégeket elkísérte L. N. Jefremov, az SZKP Központi Bizottsága el nökségének póttagja, A. L. Orlov szovjet külügyminiszter- helyettes, G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, Sz. T. Asztamn, a szovjet külügyminisztérium 5, európai osztályának vezetője, az irkutszki terület és Bratszk város párt- és tanácsi szervezeteinek számos vezetője. A vendégeknek A. M. Gin- gyin, építésvezető főmérnök mutatta meg az erőmű-óriás különböző részeit. Elmondotta, hogy az erőmű duzzasztó gátjába eddig 4 200 000 köbméter betont építettek be. Az építkezés még folyik, de máris működik 12 gépegység, összesen 2 700 000 kilowatt kapacitással. Az év végére további négy gépegységet helyeznek üzembe. Az erőmű) vendégkönyvébe Kádár János elvtárs a következő bejegyzést tette: »a magyar párt- és kormányküldöttség őszinte lelkesedéssel és nagyrabecsüléssel köszönti a bratszki vizierőmű kommunistáit és az egész szovjet népet az emberiség e nagyszerű alkotásának megtekintésekor.« Az erőmű közelében épült sportpályán a magyar párt- és kormányküldöttség tagjai találkoztak a bratszki dolgozókkal. A többezres nagygyűlésen P. B. Kacuba, az SZKP irkutszki területi ipari bdzottm CL (ty-áttlxan A kohóba ^ fújja a villanytüdő levegőt. Izzik, lángol a szén. Két köpcös ember sürög-forok az üllő és a kohó körül. Szakad róluk a verejték. Szidják a meleget, a nyarat, a szárazságot. — Ha így megy, minden kerékről leesik a sín.. * Egyforma a ruházatuk. Fakult svájcisapka, fekete trikó és bőrkötény. Itt Kaposfön kovácsok régóta. Nágovics György harminchárom, Mercz Antal harmincöt éve tanulta ki a szakmát. — Azelőtt öt kovács volt a faluban, most ketten vagyunk. Mind a ketten szövetkezetiek. Van munkánk bőven. És aki dolgozik, az nálunk megtalálja a számítását. Nágovics a beszédesebb, a másik inkább hallgat. Kiveszi a sínt a tűzből, üllőre teszik, és máris felesel egymással a két kalapács. — Így ni... Röpködnek a szikrák, hajlik, idomul a vas. — Ez a kovácsforrasztás ... A sín visszakerül a tűzbe, aztán újra kezdődik minden. — Próbálja meg — biztat Mercz, és kezembe nyomja a kalapácsot. Nem megy. Úgy hullik a szikra, mimt a záporeső. — így beli — mondja, és széles arca mosolyra derül. — Szebb zene ez, mint a dzsessz. Még néhány taktus, és kész a forrasztás. Fölveszik a forró vaskereket, és kihozzák a műhely elé. Mérem az időt. Egy perc múlva helyére kerül a sín. A fa pattog, igazodik. — Est még a szárazság se veszi le Munka után a nyárról kérdezem őket. Szép a nyár, jó a nyár, de a szárazság elront mindent — mondják. Szeretnék látni a határt, a gabonatáblát. De nem érnek rá, mert sok a rossz kerék. Várják az esős őszt. Nekik az a segítőtársuk. i Németh Sándor ságának első titkára és az erőmű több dolgozója üdvözölte a magyar vendégeket, méltatta a szovjet—magyar barátságot. A testvéri magyar népnek további sikeréket kívánt a szocializmus építésében. A nagygyűlés részt vevői forró ünneplésben részesítették a szónoki emelvényre lépő Kádár János elvtársat. — Boldogok vagyunk — mondotta ' Kádár János elvtárs —, hogy megtekinthetjük a legendás Szibéria különböző vidékeit. Láthatjuk e terület viharos ütemű fejlődését. A szovjet emberek erőfeszítéseinek eredményeként ez az óriási terület néhány év alatt a kommunista alkotó munka és tudomány új fellegvárává vált. Azon a földön, ahol azelőtt alig élt ember, most új városok, üzemek, vízierőművek és tudományos intézmények emelkednek. Azok a nagyszerű alkotások, amelyeket láttunk, ékesszólóan bizonyítják a szibériai emberek edzettségét akaraterejét, szívósságát, amellyel győzedelmeskednek az éghajlati nehézségeken, természet szeszélyein. Kádár János hangsúlyozta a szovjet és a magyar kommunisták hagyományos barátságának jelentőségét és kifejezte azt a meggyőződését, hogy egy más munkájának közvetlen megismerése még közelebb hozza egymáshoz a két népet. ’ Otthon, Magyarországon — mondotta Kádár János 1956 végén és 1957-ben szívósan kellett harcolni és kemé- nj í kellett dolgozni, hogy az ország minél előbb magához térjen az ellenforradalmi lázadás után. Ebben testvéri segítséget nyújtott nekünk a Szovjetunió, a szovjet nép, az egész szocialista tábor. Most azt mondhatjuk szovjet barátainknak, hogy segítségük nem volt hiábavaló. Kádár János beszédét a nagygyűlés részvevői meleg ünnepléssel fogadták. A magyar párt- és kormány- küldöttség csütörtökön délután tovább utazott Bratszkból és rövid időt Krasznojarszkban töltött. A krasznojarszki repülőtéren a helyi ipari és mező- gazdasági pártbizottság első titkárai fogadták a magyar vendégeket, akik rövid piheTámad a laoszi jobboldal Vientiane (Űj Kína). Szufanuvong herceg, a Laoszi Hazafias Front pártjának elnöke és a koalíciós kormány miniszterelnök-helyettese táviratot intézett Souvanna Phouma miniszterelnökhöz Ebiben rámutat, hogy a laoszi jobboldal és a Kong Le-féle semlegesek saraiban tevékenykedő reakciós elemek a napokban ágyútűzet zúdítottak Xieng Khouangra és több más városra. A támadások halálos áldozatokat’ is követeltek. Szufanuvong herceg táviratban tiltakozott a barbár cselekmények miatt. Rámutat, hogy azokra éppen a baloldali és semleges irányzat tárgyalásainak idején került sor. Az efajta cselekményeket csak a tárgyalások meghiúsítására rányuló nyílt provokációnak lehet tekinteni — hangsúlyozta a miniszterelrökhélyettes tiltakozó távirata. (MTI) nés után repülőgépen indultak tovább. Csütörtökön az esti óráikban 14 000 kilométeres országjáró körútjáról a Kádár János vezette magyar párt- és kormány- küldöttség visszaérkezett Moszkvába. A delegációt a szovjet főváros vnukovoi repülőterén Ju- rij Andropov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Andrej Gromiko külügyminiszter és Nyikolaj Firjubin kül- ügyminiszterhelyettes fogadta. Ott volt a repülőtéren a Lenin grádból visszatért Kádár Jánosné is, aki Ny ina Hruscso- va asszony meghívására tartózkodik a Szovjetunióban. Ugyancsak ott voltak a repülőtéren a moszkvai magyar kolónia tagjai is. (MTI) Kádár Jánosné látogatása a Szovjetszkaja Zsenscsina szerkesztőségében Moszkva (TASZSZ). Kádár Jánosné csütörtökön Szipka Józsefnénak, hazánk moszkvai nagykövete feleségének és Jelena Gyenyiszová- nak, a Szovjetunió budapesti nagykövete feleségének társaságában látogatást tett a Szovjetszkaja Zsenscsina (Szovjet Asszonyok) című lap szerkesztőségében. A folyóirat szerkesztőivel kialakult beszélgetésen Kádár Jánosné elmondotta, hogy a folyóirat Magyarországon is népszerű és nemcsak a nők, hanem a férfiak is szívesen olvassák. Ma- i Ovszj anyikova, a lap fő- szerkesztője megjegyezte, hogy magyar nyelven »asszonyok« — címmel a folyóirat 100 000 példányban jelenik meg. (MTI) Jóakaralú, de batárszstt állásfoglalásuk a KKP vezetőivel szemben Szovjet emberek az SZKP Központi Bizottságának nyílt leveléről Moszkva (MTI). Hat napja tették közzé a Szovjetunióban a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának június 14-i levelét és az SZKP Központi Bizottságának válaszát, a pártfagőjthoz, a párt- szervezetekhez intézett nyílt levelet. A két pártokmány nemzetközi és belföldi visszhangja jelentős helyet kapott a szovjet sajtóban és rádióban. A Pravda csütörtöki száma például csekély rövidítéssel közli a Népszabadság szerdai vezércikkét. A testvérpártok lapjainak megnyilatkozásai, akárcsak a szovjet emberek állásfogr lalásai, jóakaratúak, de határozottak a KKP vezetőivel szemben, hangsúlyozva, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom marxista—leninista egysége létfontosságú nemcsak a testvérpártok, hanem az egész emberiség szempontjából. A szovjet lapokban közölt írások, nyilatkozatok emlékeztetnek arra a sokoldalú segítségre, amelyet a Szovjetunió Kína szocialista építéséhez nyújtott. I. Belobrov, a Szovjetunió Állami Tervbdzottságának tagja, aki évekig fő tanácsadó volt a kínai kohóiparS minisztériumban, a következőket mondotta el a TASZSZ munkatársának: — A szovjet emberek időt és fáradságot nem kímélve adták át tudásukat, tapasztalataikat kínai barátaiknak. A szovjet kohászok, olvasztárok, hengerészek és egyéb szakmunkások türelmesen tanították kínai elvtársaikat a számukra új területeken. Abban az időben minden gyűlésen, miden értekezleten és kongresszuson megemlékeztek Kínában erről az önzetlen és arányaiban példátlan segítségről. Hamarosan azonban fordulat következett be. A Kínai Kommunista Párt vezetői számunkra érthetetlen módon igyekeztek lekicsinyíteni a szovjet segítség jelentőségét. A kínai elvtársak sokszor nem vették tekintetbe tervrajzainkat, műszáki megoldásainkat, kezdtek mindent a maguk módján csinálni, bár ez nagy veszteségeket okozott, lassította a termelés növekedését. A kínai elvtársak a pártközi nézeteltéréseket átvitték a tisztán gazdasági területre is. I. Csepel szovhozigazgató írja az Izvesztyijában: — Kár, hogy árnyék vetődött a két nagy párt kapcsolataira. Pártunk mindent megtett és megtesz, hogy kiküszöbölje a nézeteltéréseket, erősítse a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom egységét. A kínai elvtársak viszont, figyelmen kívül hagyva a súlyos következményeket, makacsul a szakítás felé viszik az ügyet. Minden megnyilatkozásuk erre váll különösen az utóbbi időben. Nemcsak a vita lényegéről van szó, hanem módszereiről is, azokról a megengedhetetlen fogásokról, amelyekhez a kínai elvtársak folyamodnak. Más megnyilatkozásokban még szenvedélyesebb a számon- kérő hang: »-Határozottan megmondom, ahogy a nép szokta: vigyázzanak csak az elvtársak a kínai pártvezetőségben. Nekünk egység kell az imperialisták elleni harcban, ők igyekeznek megbontani ezt az egységet. Mi békét akarunk, ők meg gyengítik a békeharcot. Gondolkozzanak csak, hallgassanak a nép szavára, az sohasem vezet félre« — írja az egyik Rjazany vidéki kolhoz brigádvezetőnője ugyancsak az Izvesztyijában. »A Kínai Kommunista Párt vezetői kijelentik: egy háborúban százmilliókat is föl lehet áldozni, hogy az imperializmus romjain aztán fölépíthessük a nagyszerű jövőt — írja V. Zaj- ceva fonónő. — Ki jogosította fel a Kínai Kommunista Párt vezetőit, hogy rendelkezzenek e százmilliók életével, akiknek túlnyomó többsége kétségkívül dolgozó ember lenne?« De Zajceva levelében, akárcsak a többi szovjet ember írásos vagy szóbeli megnyilatkozásában is ott van: reméljük, hogy a kínai vezetők belátják nézeteik hibás voltát, és visszatérnek pártjaink egységének útjára. Ez az SZKP nyílt levelében is kifejezett legfőbb óhaj, . 0001000001000200000102020100010202020200000253010202010202000153010101
