Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)

1963-07-16 / 164. szám

Somogyi Néplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYÉI TANACS LAPJA­A budai vár: Balta köz Tatarozzák, felújítják az iskolákat a csurgói járásban (Tudósítónktól.) Jó ütemben haladnak az is­kolák felújításával a csurgói járásban. A berzenoei iskolát hamarosan átadják a Somogy megyei Tatarozó Vállalat munkásad. Félmilliós költség­gel födémet és ablakokat cse­réltek. Elkészült a csurgói diákotthon új étterme. Az emeletes épület földszintjén kapott helyet a korszerű kony­ha, az emeleten helyezték el a szép, világos, tágas ebédlőt és a szolgálati lakásokat. Mindez több mint egymillió forintba került. Befejezték a Csurgói II. számú Általános Iskola teljes felújítását. Ha­marosan megkezdődik az In- ke-darvaspusztai Általános Is­kola korszerűsítését. Sajnos, nincs... A zok a vásárlók, akik Nagyatád legnagyobb üzletében, a 408-as önkiszolgáló élelmiszerboltban hideg sört. üdítő italt vagy friss hentesárut kérnek, ezt a választ kapják: — Sajnos, nincs. — Két hete hogy nem tudnak adni a vásárlók­nak se hideg italt, se friss hentesárut. Június 27-én elromlott az üz­let hűtőszekrénye és mirelit hűtőpultja. A Finommechanikai Vállalat szerelői igen hamar elvitték a rossz alkatrészeket, de a többszöri sür­getés ellenére sem javították meg őket. Egy másik üzletből átvittek ugyan a 408-asba egy jégszekrényt, de akár ott is hagyhatták volna: nincs jég, anélkül pedig mit sem ér. Tartani kellene a vállalat központjában egy-két olyan hűtőszek­rényt, amit azoknak az üzleteknek adhatnának ideiglenesen, ahol el­romlott a hűtőszekrény vagy a hűtőpult. De más megoldás is kínál­kozik. Igaz, az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnak nincs Nagy­atádon jégverme, s igy üzletét nem tudja ellátni jéggel, a földműves- szövetkezet azonban kisegíthetné őket, ha kérnék tőlük ezt. Hiába ol­vassák a vásárlók az ÉKV nagyatádi 408-as boltjának bejáratánál azt, hogy »Kiváló vállalat«. Egy csapásra megváltozik a véleményük, ha bemennek az üzletbe, s kapják a meleg italokat, az olvadozó va­jat, s hiába kérnek friss hentesárut. Sz. T„ ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo Vagy alusznak, vagy nem hallják... (Tudósítónktól.) Júniusban szóvá tettük a ibalatonlellei villasor autó- buszforgalmának rendkívüli veszélyeit. Akkor a 13. sz. AKÖV igazgatója közölte, hogy fölöttes szervéhez for­dult az útvonal ügyében, s megemlítette, hogy már a köz­lekedésrendészeti hatóság is kérte a járat kihelyezését az országú tra. Sajnos, semmi sem történt. Itt a fő szezon, igen veszélyes a közlekedés a leltei villaso­ron. Sürgősen intézkedni kel­lene! MIT HA NI Bemondta Billy Moore, a világhírű néger dzsesszszerzo A Keit im Bűd egyik ripor­tere, Karlheinz Brechsel be­szélgetett az NDK-ban tartóz­kodó világhírű néger szár­mazású dzsesszszerzövel, Bil­ly Moore-váL *=■ ön az Egyesült Álla­mokban főleg fehér zeneka­roknak dolgozott. Benny Goodman, Glenn Miller, Tony Pastor, Buddy Rich, Tommi Dorsey, Charlie Barnet és Les Brown volt az ön főnöke. Teljes elisme­résüket élvezte mint néger? — A munka elismerése nem egyenlő az ember elismerésé- veL Nem tudok senkit sem, aki nem állítaná, hogy Louis Amstrong a világ legjobb trombitása. Viszont százakat ismerek, köztük neves muzsi­kusokat, akik a néger Amst- ronggal nem ülnének le egy asztalihoz. Még Duke Elling­ton zenekarával is megtörté­nik, hogy bár hangversenyén a hallgatók ezrei tombolnak, viszont a város egyetlen szál­lodájában sem kap szobát. — Volt önnek is ilyen él­ményben része? — Még ma is több olyan fe­hér zenekar található, amely­nek vezetője nem hajlandó négerekkel dolgozni. Vagy ha aláírják is a szerződést, a leg­jelentéktelenebb ok elegendő arra, hogy felmondjanak ne­ki. Nekem Les Brownnal volt egy kellemetlen összezördülé­sem. Számára csak egy alter­natíva létezett: ő fehér, tehát csak neki lehet igaza. Kény­telen voltam visszavonulni. Egyszer Charly Bamet zene­karával Kaliforniában adtam hangversenyt. Amikor fehér kollégáim több órás autóbusz­át után fáradtan dőltek szál­lodai ágyukra, én nyakamba vettem a várost, és szállodá­ról szállodára jártam. Gyak­ran csak a várótermekben vagy parkok padján találtam nyugalmat. A legtöbb hely, ahova fehér zenésztársaim be­jutottak, zárva maradt előt­tem. Sokszor még a színházak öltözőibe sem engedtek be. Az éttermekről nem is akarok beszélni. Kénytelen voltam a szerződést felmondani és visz- szatémi New Yorkba, — Többször is hallottuk, hogy az északi államokban a faji megkülönböztetés ma már alig játszik szerepet. — A törvény és a valóság két különböző dolog. Hivatalo­san megszüntették a faji el­különítést az iskolai oktatás­ban, viszont mindenki a szá­mára illetékes körzet állami iskolájába köteles beiratkoz­ni. A néger gyermekek csak a gettók iskoláit látogathat­ják. Ne higgye, hogy ezek a gettók a fehérek nélkül lé­teznek. Minden jelentősebb áruház, vállalkozás vagy szál­loda fehér üzletember tulaj­dona. A négereik rá vannak utalva a gettókra, ezért a fe­hérek az itteni árakat hihe­tetlenül felsrófolják. Egy má­sodosztályú szálloda a Har­lemben többe kerül, mint egy első osztályú szoba New York bármely részén. — Hogyan ítéli meg a dé­li államokban kirobbant összetűzéseket? — Mindez a korábbi hely­zet következménye. Gyökerei visszanyúlnak a rabszolga­felszabadítás korszakába. Új­szerű a faji egyenjogúságért harcolók szilárd egysége és a fiatalok nagy száma. Az utób­bi években a megkülönbözte­tés ellen harcolók megszapo­rodtak, és ma már nagy re­ményeket fűzünk a jövő sike­redhez. ■— Mikor jött Európába? — 1960 óta dolgozom a Né­met Demokratikus Köztársa­ságban. A berlini és a lipcsei rádió tónczenekara számára komponálok és hangszerelek. Ezenkívül a stúdió dzsessz- zenekarában fogok dolgozni. Nagyon jól érzem magam az NDK-ban, és örülök, hogy itt igazi otthonra találtam. (Szentirmai) 'onnlt egy idült alkoholista Földényi Gyula, Kaposvár, Di­mitrov utca 105. szám alatti lakos évtizedek óta idült alkoholista. Az ötvenéves férfi több ízben volt már elvonókúrán, s állt bűncselek­mények miatt a bíróság előtt. Ez év május 25-ig az Építőipari Vállalatnál dolgozott. Akkor ön­kényesen otthagyta munkahelyét, s mivel nem volt pénze italra, el­határozta, hogy lop. Este a Kék egér Italbolt elől elvitte A. Gy. ke­rékpárját, s a Fészek Borozónál ^250 forintért el akarta adni. A gép Otulajdonosa közben oda érkezett, gés megakadályozta a vásárt. Föl- Odényi — félve a felelősségre vo- Qnástól — kereket oldott. “ Három nap múlva az fiDOSZ kisvendéglője körül őgyelgett, on­nét P. L. női kerékpárját vitte el, majd ismerőséhez, S. I.-néhoz ment. ötven forintot kért tőle köl­csön, a kerékpárt otthagyta zá­logban. A pénzt italra költötte. A bűncselekmény elkövetése után Földényi Gyula néhány na­pig bujkált, majd önként jelentke­zett az igazságügyi szerveknél. A bíróság bűnösnek mondta ki Föl- dényit, s kétrendbeli lopás miatt jogerősen tízhónapi szabadságvesz­tésre ítélte. (Szlovák Fiij-i) A fogyasztók egészségének veszélyeztetése miatt betiltották az igali cukrászüzem működését (Tudósítónktól.) A KÖJÁL azon munkálko­dik, hogy mindenkivel meg­tartassa az egészségügyi in­tézkedéseket. Az utóbbi hetek­ben az igali földművesszövet- kezet cukrászüzemében sú­lyos hibát tártak fel. Féldául ugyanabban a piszkos, rendet­len helyiségben készítették a cukrászsüteményeket, a fagy­laltot, ahol az edényeket mo­sogatták, tárolták, és az árut raktározták. A legalapvetőbb egészségügyi követelményeké! sem tartották meg. Különösen gondatlanul bántak a fagy­lalttal, pedig az jó táptalaja a baktériumoknak, kórokozók­nak. A fagylaltot piszkos jég­gel hűtötték, benne szennye­zett jégdarabokat és szalma- szálakat találtak. Gondatlan­ságról!, hanyagságról árulko­dott a fagylaltostégely is. A KÖJÁL a fogyasztók egészségének veszélyeztetése miatt a legszigorúbb intézke­désre kényszerült: betiltotta az üzem működését, és veze­tőjét meg a szövetkezet igaz­gatóságának elnökét 500—50C forint pénzbírsággal sújtotta. é1 sak ezt a menetet bír- jam még...« Ez a harmadik, az utolsó. Tudta, érezte, hogy most kell min­dent beleadnia, ha győzni akar, hiszen az első kettő meglehetősen kiegyensúlyo­zott küzdelem volt. Ügye­sen hajolt el egy balegyenes elől, s a következő pillanat­ban jobb horga máris az el­lenfél álián csattant. Az megingott, s ez a pillanat elegendő volt ahhoz, hogy az ő balegyenese találjon te­libe. Ellenfele a földre ro­gyott. Szánalmas látványt nyújtott így térdére és kar­jára támaszkodva. Kapkodó lélegzettel, fújtató tüdővel sietett a zöld sarokba, s szá­ja szögletén bujkáló enyhe, de kissé torz mosollyal fi­gyelte fél szemével a tombo- ^ ló arénát, amely már per­cek óta követelte: »üsd ki ._ Üsd ki!...«, másik szemével pedig a mérkőzésvezető bí­rót nézte, aki ütemesen szá­molt ellenfelére: »öt-hat-hét-nyólc-ki Ebben a pillanatban gyen­géd női kéz fonódott mezte­len vállára, s a fürge ujjak fülével játszadoztak, — Alszol még, Jocó? Mély, tompa, kábult álom­ból ébredt. Tekintete ráté­vedt a szekrény tetején levő órára, amely ebben a pilla­natban kongatta a tizediket. »Álom volt tehát« — gon­dolta magában, s újra be­hunyta a szemét. Klári békén hagyta. Pon­gyolát kapott magára, s a konyhába sietett, hogy reg­gelit készítsen. Jocó ezalatt végiggondolta az előző este minden részle­tét. Hazafelé indult a gyár­ból, hogy korán pihenőre tér­jen, hiszen a következő mér­kőzése nem lesz könnyű. Ütközően belebotlott két barátjába. Pista és Imre egy korty italra hívta meg őt. Eleinte szabadott, ám amikor Pista a születésnapját emlí­tette, döntött. Velük megy, hiszen az a korty ital, ame­lyet a jó barát egészségére hajt föl, igazán nem árthat meg az erős szervezetének. Így mentek el hármasban az egyik közeli italboltba, majd később az egyik éjszakai szó­rakozóhelyre. Jó hangulatuk kerekedett. S még a konyak is ízesebb- nek, zamatosabbnak tetszett, mint a külvárosi vendéglő­ben. A hét órára tervezett tá­vozásból nem lett semmi, mert amikor a szomszédos asztalnál egyedül ülő nőt föl­kérte egy táncra, már bizony tízre járt. menő — Kiéri ■— nyújtotta ke­zét a nő. — Jocó. — A bokszoló? — Ismer? ■— O, igen, már többször láttam magát filmen, olvas­tam is a mérkőzéseiről. Az első tánc alatt jófor­mán csak a lány beszélt, a fiú igennel vagy nemmel vá­laszolhatott. A másodiknál Klári meg­kérdezte: — Egyedül él? — Nem, a szüleimmel la­kom — válaszolta Jocó. Es most ö kérdezett: — És maga? — Egyedül... Amióta el­váltam a férjemtől, egyedül. A következő tánc végén búcsúzni akart mondván, hogy holnap mérkőzése lesz, s pihennie kell. — Kár, hogy elmegy — mondta a nő, és sokat sejte- tően nézett a fiú izemébe. És Jocó maradt. Pista és Imre, a két jó barát megértő volt. Tapinta­tosan távoztak. Klári pedig átült Jocó asztalához. Sűrűn koccantak a poharak, s egy­re inkább belemelegedtek a táncba. Zéróra után taxit fogadtak.-— Hová? — kérdezte Jocó. — Bízza rám, jó? — felel­te Klári. És hamiskás mo­sollyal hozzátette: — Vagy ellene van? Klári csinos volt és vonzó. Jocó belegyezően bólintott. Az asszony lakása éppoly gondozott volt, mint ő ma­ga. • * • Ds most vasárnap reg- -*-/ gél van. Tíz óra húsz perc. »Menni kellene« — gondolta Jocó. Gyors öl­tözködés, s mire Klári be- w hozta a reggelit, Jocó már nyakkendőjét kötötte. — Elmégy, Jocókám? — Igen... Tudod, este mér­kőzésem van. Elővette irattárcáját, s egy első sorba szóló jegyet tett Klári kezébe. í — Kösz... Ott leszek. s Ugye, győzöl? Válasz nélküli magabiztos mosoly ült Jocó keskeny szá­jának csücskében. * * * Gong... menetben némi fölényben volt. A má­sodikban adott is, de kapott is. Érezte, hogy ez a menet bizony nem az övé. Csak mi ez a furcsa, eddig soha nejn érzett ólmos fáradság a ke­zében és a lábában? — Szorítóból, következik a harmadik menet! Felállt és azonnal táma­dott. Ellenfele ügyesen hát­rált, s csak közbe-közpe szürkéit. Egy pillanatra véd­telenül hagyta az arcát. »Most/« — villant át Jocó agyán a gondolat. Jobb ökle mint a pöröly vágódott elő­re, de elsuhant ellenfele fe­je mellett. De mi ez? Tom­pa ütést érzett az álián. El­sötétült előtte minden, többé nem tudott semmiről. Ügy rémlett neki, mintha csak távolról, elmosódva hal­laná a szekrény tetején levő óra tompa, de könyörtelen bimmbamját: »Nyolc-kilenc-tíz!« JT ézfogás .., Az első Zcntai Ferenc SS sorion Piaci pillanat — Mennyiért adja a gyü­mölcsöt? — Három ötven! — De hiszen ott arrább három forintért árulták! — Akkor miért nem vett ott? — Mert már nincs. — Ja, kérem, amikor nincs, akkor nálam is há­rom forint! A mosófazék tizenhét aktája A szocialista jogszolgálta­tás a lakosság legapróbb ügyeiben is bármikor kész igazságot tenni. A peres kö­vetelések értékét illetően semmiféle megkötöttség nincs, még a virtuskodók fü­lemüleperei elől sem zárkóz­nak el bíróságaink. Pedig a régi perlekedő szellem gyak­ran életre kel, és sokszor ne­vetségesen jelentéktelen ügyekkel ostromolják az igazságszolgáltatást. A Fővárosi Bíróság két tárgyalást is tartott egy pety- tyes labda ügyében. A lab­da átrepült a szomszédba, és mire érte mentek, már csak kipukkadt roncsait találták. A szomszéd bosszújának vagy az éppen ott tartózkodó házőrző kutya fogainak mar­taléka lett-e a tönkrement játékszer? A kérdést neves szakértőik oldották meg, és a kutya tulajdonosát kártérí­tésre kötelezték. A Fővárosi Bíróságihoz for­dult B. L.-né is, mert a tisz­títóból pecsétesen kapta visz- saa kabátját. Az ügy tisztá­zására csak hónapok múlva kerülhetett sor, mert az első tárgyalásra a panaszos elfe­lejtette elvinni a kabátot. A második tárgyaláson azon­ban már kénytelen volt el­állni követelésétől, mert a folt időközben elhalványo­dott, majdnem láthatatlan­ná vált. Egy Ml évvel ezelőtt kez­dődött polgári per egy mo­sófazék körül zajlott a II— XII. kerületi bíróságon. E hí­ressé vált fazekat tulajdo­nosa megfoltoztatta, a folt minőségével azonban nem volt megelégedve, és bepe­relte a bádogost. Az üggyel négy bíró, két népi ülnök, két jegyzőkönyvvezető fog­lalkozott, összesen 17 aktát készítettek, a postás pedig 11 értesítést kézbesített a per elindítójának. A pana­szos a bíróságon sikertele­nül próbálkozott, mert a szakértők nem találtak sem­mi kivetnivalót a fazék folt­jának minőségébein. E siker­telenségbe azonban nem tö­rődött bele, és néhány hó­nap múlva már a feltebbvi- teli bíróság asztalára került a mosófazék. A szakbírók itt még alaposabban megvizs­gálták a bádogos munkáját, de a folt még a sok hóna­pos használat után is kitű­nően tartotta magát, s így a keresetet elutasították. A pa­naszos végül kényeién volt tudomásul venni az ítéletet, csupán amiatt panaszkodott, hogy alaki okok miatt a szükségesnél eggyel több ira­tot kellett beadnia a per fo­lyamán. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Sizottsága és a Somogy megyei Tanác? lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11* * Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Kossuth tér l. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünle meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft* Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca §,

Next

/
Thumbnails
Contents