Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)
1963-07-11 / 160. szám
Csütörtök, 1963. július 11. 3 SOMOGYI NÉPLAP Lesz-e elegendő téli tüzelő? Miért állnak sorba? — Lesz iszapszén — Csak a brikett a jó? Délelőtt 11 óra. A templom előtti meteorológiai állomás higanyszála 34 fok meleget mutat. Az Ady Endre utcában mindenki az árnyas oldalra húzódik. Vagy mégsem mindenki? Nem bizony! A másik oldalon, a TÜZÉP-iroda előtt vagy 25—30-an állnak sorban. A zsúfolt iroda fülledt, levegőtlen. Egymást lökdösik az emberek. Mindenki szeretne mielőbb a pénztárhoz kerülni, hogy gyorsan szabadulhasson. Ma jó napjuk van a korán kelőknek, ugyanis 1053 mázsa brikett érkezett. Mert brikettért állnak sorba, meg iszapszénért. — Milyen a város szénellátása, miért állnak sorba az emberek a szénért? — kérdezem Szűr Lajostól, a TüZÉP Somogy megyei igazgatóságának vezetőjétől. — A télen zökkenők voltak a tüzelőellátásban, ezért sokan már most, a nyári hónapokban beszerzik egész évi tüzelőjüket. Míg az utóbbi években ilyenkor jobbára csak a 480 forintos tüzelőutalványt váltották be, most nem ritka az olyan vevő, aki 1300—1600 forintért vásárol tüzelőt — mondja Szűr élvtárs. A TÜZÉP-iroda dolgozóinak most kijut a munkából. Július 8-án 1053 mázsa brikettet, 492 mázsa balinkai diót, 40 mázsa fát, 58 mázsa pécsi szenet és 10 mázsa várpalotai lignitet adtak eL — A legszigorúbb téli hónapokét is túlhaladta a második negyedév forgalma — mondja az iroda vezetője. Az utóbbi három hónapban 1246 vagon tüzelőt adtak el Somogybán, mintegy 320 vagonnal többet, mint a múlt év azonos időszakában. Mégis miért nem váltottak be a júniusban kiadott 9000 tüzelőutalványból 1900-at? Elsősorban azért nem, mert megnőtt az igény a brikett és az iszapszén iránt. A többi jó minőségű, jól égő, gazdag kalóriatartalmú szénért nem kell sorba állni. Melyek azok a szenek, amelyekből nagy mennyiség fekszik eladatlanul? Elsősorban a pécsi mosott aknaszén. Ez a pécsi kovács-, dió- és kockaszén keveréke. 5700 kalóriájú. Gyengébb minőségű szénnel (pl. várpalotai nyers lignittel) keverve nagyszerűen ég minvű vadászpuska volt a vállán. Nemsokára fakitermelő munkásokkal találkoznak. — Láttunk egy vaddisznócsordát, Járfás elvtárs! — mondta az egyik az erdésznek. — Hol? — A katlanon túl, a szarvaskői út mellett... Ha idejében fölémek a gerincre, talán még csőre kaphatják... — mutatta az utat baltája nyelével az erdőmunkás. Járfás azonnal tolmácsolt a németeknek. A vadászok izgatottan kémleltek az erdő mélyébe. Aztán úgy nekilódult a kis csoport, mintha nem felfelé, hanem legalábbis lejtőnek tartottak volna. Pálos és Liszkai a sor végére maradtak. Kihasználták az alkalmat: — A fényképek elkészültek? — Igen, azt mondják, hogy jól sikerültek. Meg fog lepődni — intett Sipos felé a fejével Liszkai főhadnagy —, ha meglátja a képet mint tárgyi bizonyítékot ... Jól dolgozott a szerelőnk — nyomta meg az utolsó szót..: De ismét abba kellett hagyniuk a beszélgetést, mert Kurt Müller, a német vadász cipőfűzője kibomlott, s lemaradt a többiektől. így Pálosék is beérték, s ettől kezdve együtt mentek tovább. — Sprechen Sie deutsch? — szólt Páloshoz a vadász, miután kifújta magát. — Nur ich spreche ein wenig ... — válaszolt Liszkai Pálos helyett. — Kár — mondta a német m-, de azért fordítsa le az úrden kályhában és Ezenkívül tűzhelyben. nagy mennyiségű komlói dió- és kockaszén van a TÜZÉP-telepem. Keverve jól ég, és nagy meleget ad ez is. A közép-dunántúli szenek közül van bailinkai dió- és kockaszén is. Pillanatnyilag mintegy tíz vagon nemesített lignitje is van a kaposvári telepnek. Kevesen veszik, pedig a nemesített lignitből kivonták a vizet, hamuvá ég, hosszú lángja van, a laka- réktűzhelyekben ideális tüzelő. Ha ezeknek a szeneknek a jó tulajdonságait ismernék a vásárlók, ha megmagyaráznák nekik a helyes keverési arányt, kevesebben állnának sorba brikettért és iszapszénért. Ebből a kétfajta széniből nem tudnak mindenkit kielégíteni. Júliusban még kevesebb lesz a brikett, mert a nagymányoki brikettgyár egyhónapos karbantartásra leáll Augusztusban és a következő hónapokban ismét több brikettre számíthatunk. Vaklárma az is, hogy nem lesz egyáltalán pécsi iszapszén. Sőt az az igazság, hogy CFj pasztőrözöl kapott a csurgói sajtüzem. A gép óránként ötezer liter tejet pasztőröz. naponta 20 000 liter tejet dolgoznak fel sajtnak. a pécsi bánya több gépet szerzett be, hogy gyorsabban száradjon az iszapszén. A szállítás továbbra is akadozik. Csak egyhetes határidőre vállal fuvart az AKÖV. Felgyülemlik, porosodik a sok szén a telepen. Néhány hét alatt porrá vált 3 vagon duda- ri dió, s egy-két nap alatt tönkremennek a közép-dunántúli szenek is. A TÜZÉP vezetői beleegyeznének abba, hogy az AKÖV mindjárt a vasútról szállítsa a tüzelőt a megrendelőhöz. Egyetlen kikötésük, hogy az így szállított szenet a TÜZÉP- té'epen levő hídmérlegen mérjék meg. Elfogadható javaslat ez, a vásárló érdekeit szolgálja. Nem kellene a szenet le- és újból felrakni a TÜZÉP-tele- pen, nem törne össze, nem sütné a nap, nem mosná az eső, tehát jobb szenet kapnának a vásárlók, ha a vasútról szállítanák házhoz. S talán így szívesebben vennék meg azokat a szeneket is, amelyeket ma a sokszori rakodás miatt nagy portartalmúik miatt nemigen keresnek. F. L. „Kevesebb politikai iskolát szervezünk, de növeljük az oktatás hatékonyságát“ A párttagság háromnegyede tovább képezi magát a fonyódi járásban Az éves művelődési tervvel egy időbén készítik elő áz 1963—64. évi pártoktatást a fonyódi járásban. Megvitatják a múlt év tapasztalatait, tanácskoznak a községi pártalap- szervezetekkel, s fölmérik, kikre támaszkodhatnak, kik azok, akik hajlandóak is, képesek is tevékenyen részt venni a pártoktatás irányításában. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Frankberger Mihály elvtárssal, a járási pártbizottság főelőadójával. — Milyen tapasztalatai vannak a nemrég zárult pártoktatási évről? — Tavaly ősszel mintegy ezeregyszázan vásárolták meg a pártoktatás tananyagát. Hatvanhat helyen alakult politikai iskola. Igen nagy számban vettek részt a tanfolyamokon párton kívüli dolgozók, a hallgatóságnak csak körülbelül fele volt párttag. Ez igen nagyra becsülendő eredmény. S az is, hogy 262 nő vett részt az ideológiai képzésben. — S mi az, amivel elégedetlenek? — Ilyen is van, s ez — majd rátérek erre is — a szervező, mák, hogy nagyon fárasztó ez az út... Liszkai lefordította a vadász szavait. Az őrnagy, aki szintén igyekezett fáradtnak mutatkozni, bólogatott... — Hallom, hogy ön zenetanár ... — Igen, az vagyok — válaszolta Pálos az újdonsült tolmács segítségével. — Én már jártam Magyarországon, amikor katona voltam... — Igen? — kérdezte közömbösen az őrnagy. — A visszavonulás idején... Egy hónapig laktam Sátoraljaújhelyen ... Járt már ott? — Ismerem a várost..; — Szép, ugye? Itt a szállodában vannak sátoraljaújhelyiek, tegnap beszélgettem velük — árulkodott akaratlanul is a német Pálosnak hirtelen eszébe jutott vitéz Kertes ügye, amely- lyel a felszabadudás utáni években oly sokáig foglalkozott. Azelőtt sohasem járt Sátoraljaújhelyen. Nyomozni kellett vitéz Kertes után, s ezalatt sok ismerősre, barátra tett szert a városban. Hetekig a rendőrkapitányság kis vendégszobájában aludt, bár azt alig lehet alvásnak nevezni. Néhány órára ledőlt, de még akkor sem pihenhetett a sok poloska miatt. Éjjel-nappal dolgozott... Lehet, hogy ez a vadász ismerte vitéz Kertest? Ha egy hónapot ott töltött, akkor feltétlen ismernie kellett. Ha pedig ismerte, s nem kiáltott fel, amikor megérkezett a szállodába, helytelen a feltevése^«. Pálos ugyanis logikai kapcsolatot talált az egykori DEF-parancsnok és a B. 26-os személye között... Kiáltások verték fel gondolataiból. A csoport élén haladók, mint valami vad indiánok, utána eredtek a völgyben rohanó csordának. Velük szaladt Járfás is. — Lőni! Lőni! — kiabált németül Járfás a külföldieknek, hogy el ne szalasszák a vaddisznókat. Dörögtek a fegyverek, mint a géppuska. Az egyik vad fájdalmasan felüvöltött, s láthatóan lemaradt a csordától. Járfás is lekapta válláról a puskát, s a vadászokkal együtt a disznó után rohant. A sebesült állat már nem bírta erővel, ledőlt a földre. Valaki még egyet belelőtt, s a vad végleg kimúlt. Mire a többiek odaértek, a nyugatnémet vadász, aki először eltalálta, már az állat tetemén hasalt, s várta, hogy vadászszokás szerint felavassák... Az üdülők kíváncsian nézték, vajon mi fog következni. Az erdész elmodta, hogy az a vadász, aki először lő valamilyen állatot, avatásra kerül ... Bicskát vett elő, levágott egy gallyat, megtisztogatta, majd odalépett a vaddisznón hasaló vadászhoz. — Hubertusz, a vadászok védőszentje nevében felavatom a vaddisznólövés mesterét! — mondta teljes komolysággal Járfás, és egy jó csípősét húzott a vadász fenekére, miközben a többieket, akik még nem láttak ilyet, a nevetés folytogatta. Ezután minden előkészítő, ellenőrző munkán!-: gyengeségét, elégtelenségét mutatja. Mindebből ie kell vonnunk — s le is Vonjuk — a tanulságokat. Mindenekelőtt arról van szó, hogy nem szabad ábrándokat kergetnünk, meg' kell teremtenünk a magas színvonalú pártoktatás személyi és tárgyi feltételeit. A múlt évi tapasztalatok arra figyelmeztetnek bennüruset, hogy inkább kevesebb iskolát szervezzünk, de ahol megindítottuk, ott legyen tartalmas a munka, legyen eredmény. Nem szabad szó nélkül elmennünk a mellett a tény mellett, hogy a 66 iskolából csak 57 fejeződött be eredménnyel, a többi tanfolyamon — pl. Szöllőskislakon és a Balaton- boglári Talajjavító Vállalatnál — már a legelején, másutt néhány előadás után abbamaradt a tanulás. — Mi volt ennek az oka? — Az, hogy a pártszervezet kevés gondot fordított az elméleti oktatásra. Csak később tudtuk meg, hogy néhány helyen még arra sem vettek fáradságot, hogy beszélgessenek a jelöltekkel, hanem — teljesen megengedhetetlenül — az érintettek megkérdezése nélkül állították össze a «-hallgatók névsorát«. Az ilyen módszerrel semmiképpen sem érthetünk egyet, hiszen ez már eleve magában hordja a kudarcot. Tapasztaltuk azt is, hogy néhol a hallgatók érdeklődését nem tudta lekötni, illetve fölkelteni a propagandista, s az ilyen politikai oktatáson még a tankönyveket sem igen forgatták az emberek. Nagy volt a hiányzások száma is. Azzal sem lehet megbékélni, hogy a politikai iskolákon részt vevő hallgatóságnak mindössze egy- harmada volt termelőszövetkezeti tag. Sajnos, nem egyedül álló Öreglak példája. Itt a pártoktatásra járó tizennyolc ember között csak négy tsz-tag volt. Nyilvánvaló a következtetés: fokoznunk kell a marxista—leninista ideológia terjesztését a szövetkezeti parasztok között. — Vagyis növelni fogják a politikai iskolák számát? — Nem, ehhez egyelőre nincs elég erőnk. Az előbb említett okok miatt az a tervünk, hogy a tavalyinál kevesebb, előreláthatólag ötven tanfolyamot szervezünk, de ezek élére jól képzett propagandistákat állítunk. A tanfolyamokba mintegy ezer párttagot és pár- tonkívülit szándékozunk bevonni. Emeljük a követelményeket, az oktatás színvonalát, növeljük hatékonyságát. Erőteljesen szorgalmazzuk, hogy — akik még nem rendelkeznek vele — megszerezzék az általános iskolai végzettséget; Azokban a falvakban, ahol nem tudunk szervezett pártoktatást indítaná, az előadásos propagandát helyezzük előtérbe. Elképzelésünk szerint nyolc-nyolc előadást tartanak ezeken a helyeken a járási vezetők. A marxista műveltség emelése céljából az idén először létrehozzuk Fonyódon a marxizmus—leninizmus középiskoláját. Erre az iskolára elsősorban azokat vesszük fel, akik alkalmasak arra, hogy majd az esti egyetemen folytassák tanulmányaikat — — mondotta válaszában Frank- berger elvtárs. V. J. jelenlevőnek ki kellett próbál- j nia, hogy mit bír el egy va-j dász nadrágja... A külföldi] bármilyen derekasan tűrte is] az avatást, a huszadik ütésnél] már feljajdult. De nem kímél-] ték, mindenkinek meg melletti forgatnia az avató pálcát.:. ] A szertartás végén aztán eiő-j kerültek a pálinkáskulacsok.3 Az üdülők nevetve tárgyalták] vajon érdemes-e vaddisznót] lőni. Járfás körbeadta a kula-3 csát, hogy a többiek is igya-* nak, a külföldiek azonban nemi követték a példát. Ök fizették] meg az árát, ők is fogyasztják] el... ] Az erdész ismét gallyakat t vágott, de most már nagy ob-• bakat, erősebbeket, aztán ősz-] szekötözte a disznó két-két lá-| bát, és a botokat belefűzte. ] — Aki este vaddisznóhúst] akar enni, az segítsen... —] szólította közteherviselésre a] csoport férfitagjait. Liszkai elsőnek ajánlkozott,; aztán Sipos is odalépett, hogy] segítsen. Vállukra vették a] disznót. Hetven-nyolcvan kilós] lehetett az állat, s a fülledt] melegben nem volt könnyű] megindulni vele. — Felvisszük a házamba. Ott szétszedjük, elosztjuk, s lefelé már könnyebb lesz — vigasztalta a többieket az erdész, akik szorongva nézték, hogy bukdácsol a két fiatalem bér. Ugyanis rövidesen rájuk kerül a sor. (Folytatjuk) Jéffveréi után tában pusztított a galambtolás nagyságú jég. * * * — Nem óhajtjuk fenntartani a jégkár elleni biztosítást — üzenték a mosdósi Alkotmány Tsz vezetői tervtárgyaló közgyűlésük után az Állami Biztosítónak. Meg is mondták, hogy miért. Sérelmezték, hogy a néhány évvel ezelőtti jégverés alkalmával a szomszédos falu szövetkezete 300 000, ők pedig csak 60 000 forint kártérítést kaptak. Persze azt nem vették figyelembe, hogy az ő kukoricájuk kapálatlan maradt, s a termés jóval kevesebbnek ígérkezett, mint a másik tsz-ben. Petre László, az Állami Biztosító igazgatóhelyettese részt vett a tsz június 24-i közgyűlésén és sikerült a tagságot jobb belátásra bírnia. Egy héttel később a tsz 355 hold kalászosában jégverés pusztított. * * * 233 termelőszövetkezet kötött megyénkben jégkár elleni biztosítást. Tíz tsz azonban fölöslegesnek tartotta ezt. Közöttük van a szentbalázsi Zöldmező. — Kevés a jövedelem, s a biztosításra kiadott pénz két forinttal csökkentené a munkaegység értékét — mondja Papp József elnök. — Mit éreztek, amikor a szomszéd községben, Sántosom vihar és jégverés ptisztított? — Már hajnalban a határt jártuk, de szerencsére minket elkerült a jég..; S ha nem így történt volna? Munkaegységenként két forintért a tagság egész jövedelmét kockára tették. Kilencven termelőszövetkezet szenvedett jégkárt az idén megyénkben. Mintegy 5—6 millió forintot térít meg az Állami Biztosító. A biztosításra fordított összeg tehát nem kidobott pénz! Ss.b Az idén tizenegyszer verte el a jég megyénk különböző területein a kalászosokat és kapásokat. Több termelőszövetkezetben — Nágocson, Ziesen — már háromszor okozott kárt a jégeső. összesen mintegy 30 000 holdról jelentettek eddig jégkárt a megyéből, * * * A batéi Zöldimező Tsz 23 holdas búzatáblájában arat a kombájn. Néhány méterre tőle a levágattam táblában Bornemissza János és Perczel Béla, az Állami Biztosító kárbecslői szorgoskodnak. Vékony drótból készített négyszöget dobnak el, s ahol leesik, megszámolják, hány szem búzát vert ki a jég. Ehhez hozzáadják a még várható veszteséget, s így állapítják meg, hogy a tsz kalászosában 15 százalékos veszteség keletkezett. Legutóbb 1957-ben volt Ba- téban jégverés, a tsz mégsem gondolt arra, hogy nem köt biztosítást. — Nyugodtabbam alszunk így — mondja Huri Béla elnök. Korábbam a zöldborsó vetésükben esett jégkárért 35 ezer forint kártérítést kaptak, s megtérül a 300 hold kalászosban keletkezett jégkár is. * * * A nagyberki Kaposvölgye Tsz év eleji közgyűlésén szóba került, hogy kössenek-e biztosítást jégkár ellen. — Többen azt javasolták, hogy inkább rakjuk félre ezt a pénzt, s két-három év múlva másra használjuk föl — emlékezik vissza Havasi József elnök. — Szerencsére a józanabbul gondolkodókra hallgattunk, akik a szerződés megkötését szorgalmazták. Bizony nehéz év várt volna rájuk, ha nem így cselekszenek! 219 hold kalászosuk, 81 hold kapásuk szenvedett jégkárt. Főleg a paradicsomban, a paprikában és a korai káposz-
