Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)
1963-07-07 / 157. szám
Vasárnap, 1963. június T. 3 SOMOGYI NÉPLAP kor egy pillanatra kiegyenesítik derekukat, elkalandozik és megpihen a tekintetük, mintha csak mondaná: szépen fogynak a levágott rendek... — Nekem csak a tábla ggé le jutott — mondja Czifrák Adolf. De a gép csak segítőtárs, eszköz. Néha adódnak nehéz órák, mikor az emberi áldozatvállalásra éppúgy szükség van, mint Berreg * kévekötő, Martin István és Zákányt Sanyi figyelmesen irányítja munkáját. arra, hogy minden búzaszemből kenyér lehessen. így tör- is aZ é;isza,k:ai de a két tértt ez nemrég Rinyaújlakon. férfi hibátlanul elvégezte. Pe- Forró leheletével a hirtelen ** 32 Zálkányi jött tartós hőség szinte máról még tanuíó’ alig hagyte a holnapra megérlelte a kalászé- "^gazdasági technikum padkát Még állt az árpa egy ré- ** mik<x felü!t 3 kévekötó sze, de a San Pastore búza kö- gepre' vér szemei kihullni készülőd- Jó ezt gyakorolna, jövőre tek. Valamit tenni kell sürgő- úgyis a munkagépekről tanúsén — mintha egy jelszó hang- lünk... — mondta, és csak a zott volna eL Míg a fullasztó gondolat folytatja a mondatot: forróságban Martin István és Becsülni való az áldozatkész- a fiatal Zákányi Sanyi az új sége ennek a fiatalnak.O aratógép munkáját irányította, már nemigen fog a gyakorlait- összeráncolt homlokuk mögött ban mással megismerkedni, megszületett az elhatározás: — mint azzal, hogyan kell az ara- Learatjuk éjjel, akkor nem pe- tógépeket kezelni. Nem lesz- reg a szem! nek olyan emlékei ezzel a neEgymás után két éjszaka, héz munkával kapcsolatban, mint valami távolban röpködő mint a babócsai 71 éves Bodies dongó, bekúszott a faluba a Imre bácsinak, Czifrák Adolféért hangja; úgy tetszett, azt nak. Baracsi Mihálynak, KólMolnár István az árpát lapátolja. Megállnak egy pillanatra, megfenik a kaszát, aztán ütemes lendülettel vágják a keskeny csikót. Keveset beszélnek, és akaratlanul is arra gondolnak: jó, hogy egyre inkább fáradó kezüknek már csak ennyi munka jut. Nem az emberek, hanem a gépek énekelnek a gabonatáblákon. Zizegve, halk sercegéssel ömlik a kombájnból a vontatóra a búza — a sziporkázóén fényes napok örömet keltő aranyesöje ez. Jólesik belemarkolni, s ahogy a gazdaember szokta, egy kicsit megmorzsolni a tenyérben a kemény szemecskéket... Es van valami megnyugtató abban, ahogy az osztopáni raktár előtt térdig süppedve az árpában már a felvonóba lapátolja a terményt Molnár József és Hosszú Sándor. Sok fáradozásnak, féltő, aggódó percek lezárásának pillanatai rád, hogy a sárga búza fehér súgja a munkában elfáradt secz Mihálynak vagy Vasgyia azok, amikor az új termény kenyérré válhasson ..: embereknek: pihenjetek nyu- Vendelnek. Ezek az idős embe- raktárba kerüL Aratunk... Ma már égé- godtam, nem vész kárba ezen reh jnár jó egypar kemény — Ez már a mienk — enyszen más jelentése, más ro- táblán sem eddici fáradozás- aratast végigverejtékeztek nyit mondtak. Talán nincs is ____mí. a tárnán sem eaaigi laraaozas , —.kik hnn a _________.__» S uhognak a kaszák a simonfai határban. mantikája van e szénáik. Más most furcsa nekik, hogy a szükség a szavakra. A két férkép villan fel az ember hóm- lOK ereamenye... tyeueme- nagy táblából munkát mindösz- fi iparos létére ezekre a na- ioka mögött, mint amit évszá- sebb, egyúttal sokkal nehezebb sze a szélek, a sarkok adnak, pokra otthagyta a műhelyt, /adok óta megszokott. Nem- i , V -•sak a kívülálló van ezzel így, ezt vallja a munkától megkérgesedett kezű parasztember is. £•;* y' ' /[. Gép zúg, énekel a ringó táb- t ián. fürgén kelepei a rendre- < ' ~|gl> jjtv % jáÜfi. ágó éles penueie. méltóság- 1 jesen halad <.•* fordul a kom- *. jb j&f ‘iájn hatalmas teste. . . Vala- 'a® Y* nikor a jó éles kasza volt i lÉL^ m ypr/ YUjPr1^ gazdaember büszkesége, fél- W&F / <F dflBk tett kincse. Ma jellegzetes, szé- -Jpr ies karimájú kalapjában né- r r^| \ || M IJpA hány percre álljt parancsolva ÍÍmBHPtE |lMi|| , ||: f a hatalmas gépnek, így beszél ;; /Év a oodrogi határban Nagy Jó- HHp ^«i m magamnak ezt a papírsap- f ■ ;at, bírom a hőséget. De a ' Á gépnek — szeretetteljes féltés- ÍHg||| fäXmäß&t sei hunyorít a gőzölögni látszó masinára —, a gépnek nehe- '* .... :ebb. Remélem, nem fog cser- r lenhagyna egy orara sem... Odább tarka ruhás asszo- nyok, lányok már a felszántott tartlóba vélik az uborkák 04*Urit a kombájn, zizegve hull a búza. mert közvetlen közelről akarta látni, miként válik valósággá a falu reményeinek egy része.. a Más és igazabb ma az aratás romantikája, de azért még megtalálható, hiszen a gépek még nem vehették át teljesen az embertől az aranyszőke kalászok betakarításénak munkáját. A kévekötő után össze kell rakná a kereszteket. Ez még a könnyebbik rész, nők is el bírják végezni. Bolhón hatvan asszony hordta, rakta kepébe a kévéket, Zselicszentpálon meg a »fekete brigád«. Tréfából született meg ez az elnevezés, mert csupa idős asszony — Berkes Györgyné, Varga Fe- rencné, Berkes Ferencné, Pál József né, Sovány Ferencné és Papp Antalné végzi ezt a munkát. Ha nem látná az ember ráncosodó, napszítta arcukat, úgy vélné, mókacsináló fiatalok közé került. És mint régen, megpendül- nek a kaszák is ..; Ügy érái az ember itt a simonfai dombon állva, és Kiss Ferenc, Győr Márton, Házenfracz Sándor meg feleségük munkáját figyelve, hogy ezen a tájon nem változott semmi. Pedig nem így van. A laposabb részeken már itt is segíthet a gép, és amikor ezek az emberek megállnak egy pillanatra megtörölni homlokukat, arról beszélnek, hogy tegnap még a gép után rakták a kereszteket, s az könnyebb volt, mint így aratni..: Míg suhint a kasza, vagy zúg a gép, izgalom és reménykedés tölti el az embereket. Ki tudja, naponta hányszor és hányféleképpen hangzik el a kérdés: Vajon hogyan fizet ez a tábla? Fogadások születnek, és mind több szám gyülekezik az irodán. Ez a végső meggyőződést megelőző feszült várakozás éppúgy hozzátartozik ehhez a nagy nyári munkához, mint a megkönnyebbült sóhaj: — ötven hold termését ismét betakarítottuk... Zizegve hull a szem, napról napra fogy a lábon hajlongó kalászok területe. Amott zúg a gép, emitt verejtéktől fényes testtel vágja a rendet a kaszás. r>onv>cni látszik a levegő, per- a nap. lankadtan lan:-’ ^a. a~. árnyékban a szellő 1« . Aratnak ... Vörös Márta Nagy József kombájn« a bodrogi határban. Indul az aratósereg, hogy a gabonát levágják. Lányok, lányok, a szivetek, a szivetek is lekaszálják. Nyissatok ajtót, ablakot. Lányok, lányok, falusi lányok. Kalaphoz rózsát adjatok, ha arató köszönt rátok, gr. Garda Lorca: Az aratók dala.) Perzsel a nap, lankadtan lapul meg az árnyékban a szellő is. A forró föld, az érett kalász és a szalma illata rátelepszik az aranysárga gabonatáblákra. Suhog a kasza, dől a rend, nyomában tüskés-szúró- sam, megkopasztottan növekszik a tarló... Aratnak. j; Különös varázsa van ennek a nehéz, verejtéket sajtoló munkának. Talán azért, mert a kövér búzaszemeket látva az életet jelentő, omlós fehér kenyér képe jelenik meg a képzeletben ... Az ember, akinek bőrét a földhöz hasonló színűvé cserzette a nap, azért fáAratók
