Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)

1963-07-30 / 175. szám

Van már elég üdítő ital, de... f: AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJ A Ijuz, tzeiwedéltj, niíínészet JEGYZETEK A MÁTÉSZALKAI CIGÁNYEGYÜTTES MARCALI VENDÉGSZEREPLÉSÉRŐL Harmincöt ember. Csikykés Horváthok. Két család, két dinasztia. Beleszületnek a mu­zsikába, a táncba. Csiky Jú­lia, az együttes művészeti vezetője, valamennyi szám koetrográfusa (nyolc évig az Operaház tagja volt), kosz- tümtarvezője; a dallamok és a hagyományok gyűjtője egy gyönyörű, kék szemű, kreol lányra mutat: »A keresztlá­nyom: hétéves korában kez­dett táncolni .;A vezető prímás a feleségével és hat gyermekével tagja az együt­tesnek. Náluk a dal, a tánc könnyedén születik, ahogyan a forrásvíz felbuzog. Egy ma­gas férfit láttam mankóval: ő a nagybőgős. Hosszú kórházi kezelését dalokban örökítette meg. Két éve a Nyírségben egy szép cigányasszony há­zasságtörést követett el. Sú­lyos a büntetés, ítél a rokon­ság: hosszú haját kopaszra borotválják. Másnap már éneklik a telepen a balladát: »Jaj, Fáni, mit tettél...« Köznapi tragédia dalban, táncban. Az életük: napi nyolcórai munka (mindnyájan a kör­zeti földművesszövetkezet dolgozói: felvásárlók, admi­nisztrátorok, eladók); próbák, szereplő körutak. Sok föllel pés, kevés pihenés, nagy hi­vatásszeretet. Ezt csak hiva­tásból lehet csinálni. Huszonkét műsorszám job­bára táncokból Visszaperget­ve csak olyan nehéz, kiemel­ni, választaná közülük, mint közvetlen® az élmény után. A számok a múltban megve­tett cigányság életének pilla­natait idézik. ősi szokások ősi hagyaték fejlett ízléssel finom ujjakkal csokorba köt- ve. Ezt a nagy tarka csokrot nyújtja át az együttes igen mértéktartó, magas művészi igényű, remekké formált pro­dukcióban estéről estére Tartalmi és formai egységben va”® muzsika és a tánc, mő- -uttuk érzelmek áradnak. 08 keserűség, visszafo- s°rr ^megő érzékiség és ki- temperamentum a Kendotanc és a Vidám ci- ganylaTiyok emésztő tűz és lé- lekbe markoló szenvedély lo­Würf- 3 ^aTC a le9énvért és a Cwanvbosszú felvillanó ké­peiben. Általában feltűnően bonyolult, érdekesen pergő ritmusképletek tolmácsolása jellemzi a kompozíciókat, és mindenütt kiemelkedik a’ szó­listák rendkívül fejlett im­provizációs készségé. ( Vetél­kedő, Cigányverbunk, Gyöngy_ ajándékozás, Hazatérés a tá­borba stb.) Ezt tükrözték a 9—12—14 éves gyermekek szó­lótáncai (a Három cigány kis­lányban, valamint ifj. Hor­váth Lajos és Horváth András variációs rögtönzésedben) is. Különös szépséggel hullámzott a lírai hangvételű Kártyave­tők, a Gyöngyajándékozás, a Vidám cigánylányok élménye a színpadon és a hálás néző- tábor között. Említést érde­mel, mert valósággal külön életet kap a táncokban a lá­nyok harmonikus csuklómoz­gása. Balettelemekből táplál­kozó tánccal csupán a Sze­relmes cigánypár (Csiky Júlia és Csiky Lajos) spanyol tan­gójában találkoztunk. A befejező tánckép, Csiky Júlia Cigánykiaravánja min­den képzeletet felülmúlt. A vándoréi gánység életét szem­léltető kompozíció lassú kez­dő tétele: vágyódás az »örök letelepedés« után. A rezig­nált hangulatú, az önön sor­sukon • kesergő cigányokat »Ángyélun.k« (Csiky Lajosné) pacsirtahangja deríti vidám­ra. Háromnegyedes ütemű szatmári román dallam oldja tovább a hangulatot, táncra perdülnek a karcsú derekú, csupa tűz lányok. Fokozato­san gyorsuló dallamok ibizser- getik a legények talpát is. Hetvenkedő virtussal szólóz­nak középen a többiek bizta­tására s főleg a kacsingató lányszemek vérpezsdítő suga­raiban. A tánc egyre vadabb, egyre gyorsabb. Belekap­csolódik a karaván ifja—véne, még a rajkósereg Is. Szédület- tes prestóig fokozódik a záró­tétel, és mire a befejező »Még az éjjel Mátészalkán megál­lunk ...« sorokat dalolják,. messze űzi a komor bánatot az életöröm. Csiky Bertalan és Csiky Ea- josné nagyszerű tolmácsolásá­ban mély líraisággal csendül­tek föl a szebbnél szebb ci­gánydalok. Sajátos keltemé­vel, népi hangvételével hat ez a muzsika. A magasba szökő inverciózus dallamokat jelleg­zetes, a »jcdlersingen«-nel ro­kon apró váltások, szabad va­riációs, erősen szinkópázott dallamismétlések — ahogy ők mondják —, pengetések te­szik olyan megragadóan szép- pé, színessé. Mind a szólóirészeknél (Szat- mármegyei cigánydalok, Er-i kel: Palotás, Farkas: Mátrai verbunk és jriss), mind a kí­séreteknél feltűnően kulturált harmonizálásban, szép dina­mikai árnyalással hallottuk játszani az együttes hattagú zenekarát Horváth Lajos ve­zető prímással az éten. Nyíltszíni tapssal, kirobba­nó sikerrel nyugtázta Marca­liban a zsúfolt művelődési ház közönsége a mátészalkai cigányegyüttes műsorát és méltán. Amikor az illetékesek­től érdeklődtünk, hogy a me­gyeszékhelyen miért nem lát­hatjuk mindezt, a »nem mer­tük lehozni őket...« restel­kedő választ kaptuk. — Mél­tán restelkedhetnek! E jegyzetek gondolatai sze­gényesek visszaadni a huszon­két műsorszám értékeit. Az együttest látni kell! Már csak azért is, hogy sokan elhihes- sék: lehet a műkedvelő mű­vészet is magas színvonalú. S Kaposváron tudnak lel­kesedni az effajta produkció­kért. Wallinger Endre PRÓBAÚTON ' > : ■ A Ganz-MAVAG négy kocsiból álló, helyi forgalomra tervezett motorvonatot szállít a Szovjetunióba. A két motorkocsiba össze­sen 1500 lóerős Diesel-motorokat szereltek, a szerelvény maximá­lis sebessége óránként 126 kilométer. Ez az első olyan exportvo­nat, amelybe az úgynevezett Hidroganz rendszerű hidromechani- kus sebességváltót építették be. Ezzel egyszerűbben és simábban, zökkenőmentesen lehet indítani és gyorsítani. Beépített automati­kus vezérlőberendezéssel működik. A képen: A motorvonat pró- b au ton. (MTI Fotó — Járat Rudolf felvétele) Munkában az új palackozógép. Egy műszakban 18—20 000 üveg üdítő italt palackoz a fonyódi bambiüzem nemrég munkába állított töltőgépe. Ez a mennyiség már elegen­dőnek bizonyul a déli Bala- ton-part üdülőhelyeinek ellá­tására. Pedig még csak az egyik modern, gyors palacko- zó'gép működik. A másik egyelőire* -kihasználatlanul áll, mert a kereskedelem nem kér több üdítő italt. Az üzem­ben már raktárra is tudnak dolgozni, nem érheti őket többé meglepetés a legna­gyobb kánikulában sem. Pillanatnyilag ötféle ízű üdítő italt készít az üzem. Újdonság, hogy már félliteres palackokba is töltenek citrom- és narancsízű szörpöt. Van tehát üdítő ital. Most csak a kereskedelemtől függ, hogy ellátja-e az üzleteket, pavilonokat megfelelő meny- nyiségű áruval. Megkezdődött a mákgubó felvásárlása (Tudósítónktól.) A Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár dolgozza^ fel az összegyűjtött, felvásárolt mákgubót, s fontos gyógyszer­alapanyagokat készít belőle. Fontos tehát, hogy minden szem mákgubót felvásárolja­nak. A termelőszövetkezetek 20 mázsánál nagyobb tételek után mázsánként 200 forintot kapnak a vagonba rakott mák­gubóért. A kis tételben át­adott gubóért 110 forintot fi­zet a Herbaria. Az utóbbi években az úttö­rőcsapatok segítették a mák­gubó felvásárlását, összeszed­ték a házaknál található gu- bót is, amelyet a termelők ki­dobtak volna a szemétre. A Herbaria az idén is megjutal­mazza a legjobb eredményt elérő úttörőcsapatokat. Megyénkből az idén több mint 700 holdon termesztenek mákot, s mintegy 16—17 va­gon mákgubó felvásárlására van lehetőség. Egyéni érdek is, hogy az ipar minden szem mákgubót megkapjon. Elveszettnek vélt Kossuth-levél került elő Értékes anyaggal gyarapo­dott a nagykanizsai Thuiry György Múzeum dokumen­tumgyűjteménye. Szomjas Ká­Nagy ígéret — alig valami támogatás A szokásos nyári továbbkép­ző tanfolyamon, amelyen köz­ségeink művészeticsoport-veze- től vettek részt, ismét jelen vol­tak a bábcsoportvezetők is. Sok szakmai tudással, bátorítással gyarapodva vehettek búcsút oktatóiktól és egymástól. A tanfolyam haszna akkor válik mérhetővé, amikor a régebbi bábcsoportok az ősszel munká­hoz látnak, újak szerveződnek, és kezdik el működésüket. Igen, ezt mondjuk most, és ezt mond­hattuk a tavalyi nyári tovább­képzés után is. De az a tény, hogy az idei kulturális szemlé­ről hiányzott a műkedvelő báb­művészet, arra figyelmeztet, hogy koránt sincs minden rend­jén ezzel a művészeti ággal. A megyei tanács művelődés- ügyi osztályának és a Népmű­velési Tanácsadónak volt egy olyan terve, hogy a műkedvelő bábcsoportok munkájának se­gítésére központi bábműhelyt létesít. Ennek az lesz a feladata, hogy elkészítse 5—10, majd mind több bábdarab figuráit, esetleg díszleteit. De már nem sokkal később a »nincs pénz« varázsszavára kútba esett az ígéret megvalósítása. A követ­kezmény: ahelyett, hogy nö­vekedne, csökken a nem óvo­dai kereteit között dolgot» mű­kedvelő bábegyütteseink, szá­ma. Mert bábdarabok szöveg­könyvéhez még csak hozzájut­nak a csoportok. Kölcsönzési díj fejében kiválaszthatják leg­közelebbi műsorukat, elkezdhe­tik a próbákat is — mint pél­dául az ördögmalom című báb­játékkal a csurgói művelődési ház együttese tette. A felkészü­lés időszakában még könnyű, mert olyan bábokkal próbál­nak, amilyenek éppen vannak. De bajba jutnak — akár a csur­góiak —, amikor jelzik, hogy ekkorra és ekkorra kell a vá­lasztott bábdarab garnitúrája. A csurgóiak nem kapták meg, amit kölcsön- és kölcsönzési díj ellenében kértek. A csoport kedvszegetten szétrebbent. Nem tudom, milyen hangzatos ígéretekkel lehet majd elfeled­tetni velük, hogy tervezett be­mutatójuk elmaradt, hogy hiá­ba dolgoztak. Nem most hangzott el a köz­ponti bábműhely felállításának ígérete. Miért nem valósulha­tott meg ez a terv? A Népmű­velési Tanácsadó bábszakrefe­rense azt mondja, azért, mert olyan tanácsot kapott, hogy hi­vatalos teendőinek ellátásán fe­lül végezze el a bábkészítés munkáját. Nem túlzás ez?! művészeti szakág elő­adójától kívánják meg, hogy az elvi, szakmai segítségen, az el­lenőrzésen túl a tárgyi feltéte­leket is biztosítsa a csoportok­nak? Ha szabályt kovácsolhat­nánk ebből a meggondolatlan tanácsból, akkor a színjátszó- csoport-vezetőknek például ma­guknak kellene megírniuk a darabokat, a tánccsoport-veze- tőknek megvarrniuk a ruhákat, megcsinálniuk a tóncoscsizmá- kat. Mindezt persze a csoport­tal való foglalkozáson, a beta­nításon felül. Még járási művelődési há­zaink sem rendelkeznek olyan anyagi adottságokkal, hogy há­zilag készíthessék el a bábo­kat. Hát még a sokkal szűkö­sebb anyagi helyzetben levő községi művelődési házak! Néz­zünk már utána, mi gátolja a központi bábműhely létrehozá­sát! Mi az oka annak hogy alig kap valami támogatást a bábművészeti ág? &... ha csakugyan olyan tehetetlenek vagyunk, hogy nem telik erőnkből a bábmű­vészet hatékony támogatására, akkor szégyenkezzünk. Tehe­tetlenségünk igazán szégyellni való! László Ibolya rolyré, a pátrói evangélikus lelkész felesége a múzeum­nak ajándékozta Kossuth La­josnak Turiniban 1892. október I5-én keltezett levelét, amely­nek létezéséről tudtak ugyan, de hollétét nem ismerték sem a múzeumok, sem a levéltá­rak. Az elveszettnek vélt le­vél a szabadságharc országos múzeumának felállítása tár­gyában íratott. Kossuth an­nak idején gróf Kreith Bélár hoz írta ezt a levelet. Azt javasolja benne, hogy a sza­badságharc múzeumát Pesten, az ország fővárosában állít­sák fel, illetve rendezzék be. Kreith gróf Kossuth fiának, Kossuth Ferencnek a kezéhez juttatta a levelet, s az 1904- ben a »Kossuth iratai« című műben meg is jelent Az ere­deti levél azonban időközben eltűnt, s csak a húszas évek­ben került elő ismét Kompa Mihály porrogszentkirályi ko­vácsmester találta meg. So­káig a fia őrizte, majd özve­gye átadta Ládler Béla hely­beli evangélikus esperesnek, s az ő közvetítésével jutott ed a Zala megyei Pátróra, onnét pedig a nagykanizsai mú­zeumba. (MTI) Földrengés Az osztrák—jugoszláv határ kö­zelében levő Tolmezzo térségében hétfőn reggel nagy morajlással kí­sért földrengést észleltek. Az embe­rek pánikszerűen az utcákra me­nekültek. A földlökések szerencsé­re sem emberéletben, sem anya­giakba» nem okoztak kárt» (MTI) Ürgelyuk Egyik falubeli ismerősöm mutatott egy festményt, ta­láljam ki, mit ábrázol. Ám hiába tépelődtem, sehogy sem tudtam nyitjára jönni a titoknak. Ismerősöm imi­gyen adta magyarázatát a műnek: — A kép címe: Ürgelik a XIX. században. Az kis kör az ürge háza. Azért nem lát­ni rajta egy teremtett lelket sem., mert a parasztok el­mentek vízért, az ürge pedig a lukban van. — vj — • * » BOT A társaság töpreng, a föltett kérdés ugyanis nem egyszerű. A mozikban táblák tiltják, hogy a nézőtérre botot, eser­nyőt vigyenek be. Nomármost a kérdés a következő: Vonatko­zik-e ez a szabály a vakokra is? Ök bevi he tik-e a fehér bo­tot? A válasz száz közül 95 eset­ben határozott igen. r>e hát minek menjen mozi­ba az, aki nem lát?... * * * Alkalmazkodás a divathoz Céltalan ijesztegetés Több azonos tartalmú hi­vatalos felszólítást kapott a közelmúltban a somogyvá- mosi tsz elnöke a Fonyódi Járási Tanács Mezőgazdasá­gi Osztályától dr. Bosznay G. előadói jelzéssel: »Felhí­vom, hogy fegyelmi felelős­ség terhe mellett... azonnal tegyen jelentést.« Az egészben az a különös, hogy a járási tanácsnak egy­általán nincs jogában fegyel­mi elé állítani a tsz-elnököt, tökintve, hogy ő nem a já­rás alkalmazottja, hanem a szövetkezeti tagság válasz­tottja. Akkor meg mire való a céltalan ijesztgetésféle? • » * Az új autótulajdonos a gépko­csijáról lelkendezik a barátjá­nak. Hogy milyen szép, mi­lyen gyors, milyen simán Indul. — Nincs róla fényképed? — kérdezi a barátja. — Minek? Az elsó karambol alkalmával úgyis lefényképe­zik ... Bikini a divat — Milyen új fürdőruha­anyagot vettél, drágám? — Pettyeset Felül kettő, alul négy petty az egész. * * ♦ Barátnők minhalálig — Szervusz, Csöpi! Szervusz, Lilikém! Nahát, ab­ból a vörös orrú, szeplős, kóc- hajú csúnyácskából milyen sző­ke szépséggé vedlettéi. Nem cso­da, hogy rád sem ismertem. — Én rögtön rád ismertem a kosztümödről, amelyért mi, ba­rátnők, tíz évvel ezelőtt any- nyira irigyeltünk ... Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér L Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknéL Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Katinka Sándor utca 9.

Next

/
Thumbnails
Contents