Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)
1963-07-27 / 173. szám (174. szám)
Halásxnadrág Változik az idő, változik a viselet. Hat parasztasszomy ká- szolódik le a hévízi buszról a keszthelyi állomás előtt, öt idős, fekete ruhás, a hatodik olyan harmincöt-negyven év körüli. Rózsás blúzban van. Először a komtyába tűzött csat, pirospozsgás arca látszik csak. Aztán amikor tágul körülötte társnői gyűrűje, jön a meglepetés. Zöld halásznadrágot visel. Nem olyan szűkét, mint a fiatal lányok, valamivel bugy- gyosabbat, de halászmadrágot! Sovány vigasx Négy t.upírozott hajú, kises- télyibe öltözött lány száUt fel Balatoni öldváron a vonatra. Jól körülnéztek a kocsiban, majd két, kiflit majszoló fiúval szemben telepedtek le. — Szörnyű, ma még egy falatot sem ettem — sandít a kiflire az egyik lány. — Én sem — nyel nagyot a másik. — Tojást főztünk Irénnel, de olyan lágyra sikerült, hogy kidobtuk az egészet. A két fiú szánakozva nézi a Ufnyokat, a társalgás megkezdése óta egy falat se ment le a torkukon. A bátrabbik odanyújtja fél kiflijét a lányoknak: eseményekről szóló híradást. — Egy forinttal levesebbet adott vissza! — figyelmezteti a keszthelyi strand közelében levő bazár elárusítóját egy parasztasszony. — tátja, most majdnem be— Tessék... ha meg nem sértenénk. — Jöhet, ktsapám! — csap le az első lány a süteményre. Cútcap a Uepedu... — Eh bien Jean, c’est trés magnifique .. . ! — A Bardot- frizurás francia asszonyka közelebb hajol partneréhez, és a fák között a Balatonra néznek. Apró hajó tűnik fel messziről, V-alakú csíkot szánt a sima víztükörre, a partról felszökik ide a fürdőzők vidám zsibongá- sa. A fák között csend van, a poharakban jegelt bor és habos, kristálytiszta sör. Csend, nyugalom, Balaton . . . Am egyszer megjelenik egy kövérkés, apró szemű, fekete férfi, hóna alatt kopott, öreg hegedű. A szélső asztalhoz lép, álla alá igazítja a »száraz fát-«, megpengeti a húrokat, és játszani kezd valamit — éktelenül hamisan .. . Később énekel is — szintén éktelenül hamisan ... »Eladom a kocsimat meg a lovamat. . . « Meghajol, hadvezéri mozdulattal fülön ragad egy sörös- kancsót, kihörpinti, szapora mozdulattal zsebre gyűri a tízest, és »szerencséjét teszi« a másik asztalnál. Nincs szerencséje. Elküldik. A fekete, izzadt arcon széles mosoly: — Oppardon, Karcsik ám, bocsáss meg, hogy jól érzem magam ... Talán az újhold teszi... Az illető férfit történetesen nem »Karcsikénak« hívják, délután lévén a Holdat se látni még, de az öreg hegedűsnek ez teljesen mindegy. Az üzlet viszont nem mindegy! — A nótáját, szép kisasszony... Lépre mennek. Huzatnak valamit, és ugrik a tizes. A tizedik asztalnál a »művész úr« — hogy úgy mondjam — már enyhén illurainált. Bizonytalanabbul fogja a vonót, és sokkal, de sokkal hamisabban játszik. — Operát talán . , . Amit parancsolnak. Lehet kérni, tessék ... Vagy esetleg a sput* n y i k-nótát? Cincog a hegedű, s az öreg — ott a diófa alatt, erősen bor- közi állapotban — talán éppen arra gondol csodálkozva: -»Ej- nye-bejnye, hogy létezik. Z Miért látszom »n Stt, Amikor az Operában volna a helyem? . .. Első hegedűsnek . . . « Az ám! Miért is játszik »tt, a Balaton- parton? . . . Tő — Nem — így a postás. ~ D© válogat! — morogja a másik üdülő megrovóan. — Nem én, a csuka! — vág vissza a postás. A sportbarát A fonyódi állomáson lohol egy házaspár. Ráérős fiatalember amdalog el a bőröndökkel megrakott férj mellett, kezében táskarádiót lóbál. Éppen sporthíreket mondanák. A férj felkapja a fejét, mint a cirkuszi ló, ha muzsikát hall, ledobja a csomagokat, s a fiatalember után szalad. Az asszony meghökkenten kiabál férje után: — De Jenő, tíz perc múlva indul a vonatunk! A férj azonban rá se hederít ketségbeesett oldalbordájára, ott kullog a táskarádiós fiatalember háta mögött, s áhítattal hallgatja a vasárnapi sportMELLÉKLET QjclLüIő ul T O ß »ft j % Ki válogat? Egy postás csalihalat keres a nagybereki csatornában merítő hálóval. Néhány pesti üdülő érdeklődve szemléli. A postás komótosan leereszti az összerakható hálót a csatorna fenekére. Kis idő múlva kihúzza. Tengernyi apró hal fickándozik a hálóban. A postás sokáig turkál köztük, végre elcsíp egyet- kettőt, s a parton álló bádogkannájába csúsztatja, a többit pedig visszaönti a vízbe. — Nem jó? — kérdi az egyik pesti. dugja a fejét az ablakon, s így oktatja ki a figyelmetlen gyalogost: — Na, öcsi, majdnem sikerült az ingyen vasalás! Relativitás Nagy a csődület Balatoniellén. Lakosztálynak is beillő amerikai autó áll a Köztársaság úton, benne a felnőttek mellett három tüskefrizurás legény mocorog. A fiúk unhatják már a kocsikázást, mert kisvártatva rövid sétára indulnak. Az emberek viszont bámészkodnak az autó körül; van, aki bárszekrényt reklamál benne, más meg televíziót, de azért »elfogadnák hétköznapra« valamennyien. Tetszik a kocsi. Viszont a legények is találtak maguknak néznivalót. Egy lovas kocsi áll ugyanis tíz-tizenöt méterrel odább két szép szürkével. £s a »zabmotor« roppant érdekes. Sőt, érdekesebb, mint az autó. Kinek a pap, kinek a pap né... CSAK A LÁNYOK TUDJÁK.„ .miért hell fürdés előtt tuplrozmi?! Sokan megnézik a már nem egészen fiatal, cfce még jóalakú sétáló nőicet Fonyódon. Fura ruhában vannak. Fehér hosszú nadrág feszül rajtuk, viszont a hasuk teljesen kilátszik; fönt is van valami kis bolerószerű kabátka, de az se sokat takar. Szóval sétál a két nő az utcán, a járásuk is kihívó, nem is kicsit, élvezik a helyzetet nagyon. hölgyek Jön velük szemben tenwü trapéznadrágos fiatalember, lelassítják lépteflcet, és megnézik a köldökmoitogató csodákat. Egyikük csettint a nyelv évéig és elhangzik egy »e£ha!« is. A két nő felháborodik. -A taknyosok . . . Pimasz huligánok .. . « — zúgolódnak. Pedig ők adtak okot a kihívásra. Vagy erre nem gondoltak? Feketefuvar csaptam! — szörnyülködik a bazáros. — Pedig akkor, istenemre, egész éjjel nem jött volna álom a szememre. Képzelem... Intelem Egy fehfci nadrágos fiatalember az utolsó pillanatban ugrik el a kanyarodó teherautó elől. Megbotlik a járdaszegélyben, s elesik — szerencsére már a járdán. A vezető dühösen kiKép szöveg nélkül EGV DECI - HÁNV DECI?... Éjszakai ellenőrzés Balatonföldváron Miért került a konyak a vodkásüvegbe? A refraktométer árulkodik Este nyolckor elindul a brigád: Radosits Károly, a Siófoki Járási Tanács kereskedelmi csoportvezetője, Bántó László, a járási kereskedelmi állandó bizottság elnöke, Onody Zsuzsa és Lakos Ilona társadalmi ellenőrök. Rövid tanácskozás az útirányról és a tennivalókról, aztán..: Első állomás a Mókus Presz- szó. Csaknem minden asztal foglalt, és — ejnye! — pontosan huszonhét perc múlva jön a felszolgáló. — Négy fél konyakot kérünk ... Kihozza, fizetünk. A számla jó, s később meggyőződünk arról, hogy az adag és a konyak minősége is kifogástalan. Molnár Irén üzletvezető mutatja a panaszkönyvet: egyetlen bejegyzés, az is dicséret... De miért nem akasztják szembetűnő helyre a panaszkönyvet? És miért nem megfelelő a hű- sítőital-választék? Miért nem szolgálnak fel limonádét, pedig van citrom a raktárban? Végül: miért rendetlen a raktár? Egymásra dobált ládák, az egyiken étehnaradék, a jégszekrényben is .festői« összevisszaság... A Borkóstoló belső helyiségben lehetetlen asztalhoz jutni. Elmélkedett a hangulat, és minden talpalatnyi hely foglalt- idegen asztalnál kérünk helyet. Vilmán Balázsné felszolgáló gyorsan, udvariasan hozza a négyszer egy deci badacsonyi rialinget, a fizettetés is pontos. A bor mennyisége? A mérőhenger bizonyítja, hogy a négy deci bor összességében 15 centiliterrel kevesebb... Kurdi Mihályné italmérő szabadkozik: — Iparkodom, kérem. Vigyázok is ... Biztosan úgy löttyent ki az a kicsi... Az a .kicsi« bor pontosan 57 és fél fillért tesz ki értékben, — és kár lenne szépítgetni — nyilvánvaló a súlycsonkítás ... Száz méterrel a kőröshegyi Flekkencsórda előtt stoppol a gépkocsi. — Színleljék egy kicsit, hogy spicceseik... — tanácsolja a gépkocsivezető. — Italos embert nem néznek ellenőrnek. Megpróbáljuk, összekapaszkodva, valami népszerű kis dalocskát dudorászva lépünk be az ajtón. Várni kell itt is a kiszolgálásra, bár kevés a vendég. Négyszer egy deci köröshegyit, majd négyszer két deci mádi édes furmintot kérünk. Szemre kevesebbnek látszik, igazolja ezt később a mérőhenger is. A köröshegyi bor 33, a mádi 40 centiliterrel kevesebb. A súly csonkítás »értéke« 2 forint 94 fillér . . . — Nem létezik! ... — mondja Papp Gyula italmérö. — Mérjük meg ismét. De a mérőhenger nem csal, a hiány fennáll. — Hiába, ha az ember gyorsan dolgozik, becsúszik a hiba ■*— mondja Papp Gyula. Nem helytálló kifogás ez, hiszen a forgalom nem nagy, nincs ok a kapkodásra. Az sem enyhíti a súly csonki tás tényét, hogy az egyik »decis« kimérő két centiliterrel kevesebbet mér. Négy decinél így is csak nyolc centiliter »tehetne« a differencia, nem pedig harminchárom ... A hibás edényt az ellenőrzés vezetője kivonatja a forgalomból, a tapasztalt hiányosságokról jegyzőkönyv készül. Első osztályú, zenés üzlet a Keringő Bár. Konyakot kérünk; gyors, pontos a kiszolgálás; az ital mennyiségével nincs baj. Sőt! Amikor a Cabinet brandyt lemérjük, kiderül, hogy minden pohárkában 0,4 centiliterrel több volt a konyak... Rosszul hitelesítették a kimérő poharat. — Nem volt hiánya? — kérdezi az ellenőrzést vezető Radosits Károly Mádli Béláné pultost. — Soha... Furcsa ez is, mert — az adagok, ha csak 0,4 centdliter- rel »hosszabbak« is az előírtnál — hiánynak kellene mutatkozni, hiszen sok konyak fogy a Keringőben. Előkerül a refraktométer. Az ellenőr egy mokkáskanálból J“*>yakot csöppent a prizmára. A százaléfcskala mutatja a koncentrációt, de nem az előírt 15 refraktafokot (ennyinek kell lennie a Cabinet brandy szárazanyag-tartalmának), hanem tizenhármat... — Mi okozza az eiterest? Az üzletvezető Csodálkozik. — Nem lehet, kérem, eltérés ... De a konyak minősége nem megfelelő. Miért? Nehéz volna ezt azonnal eldönteni. Egy azonban bizonyos: a Cabinet brandy szárazanyag-tartalma állandó, a refraktométer esek akkor mutat eltérést, ha tíz vagy gyengébb minőségű saesz keveredett a konyakhoz. Hasonló a helyzet a kecskeméti barackpálinkánál is, itt a 15 fok helyett tizennégyet mutat a refraktométer. A két nagy demizson konyakot és pálinkát lepecsételik, a ' egközelebbi intézkedésig egyiket sem hozhatják forgalomba. A konyáikból és a kecskeméti pálinkából az ellenőr mintát vesz. A vodkásüvegbe töltött, lepecsételt »rövid italt« a Minőségvizsgáló Intézethez küldik. A zenekar tizenhét percceütlj záróra előtt befejezi a játékot. A kerthelyiséget elhagyja aa utolsó vendég is. Világosodik, amikor a brigád befejezi a Balaton partján nyaralók érdekében végzett vizsgálatot. Vkicze testé
