Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)
1963-07-20 / 168. szám
Halászlé... melléklet! &&& im>é QjaLatőni T "O- js> ,n \ % A legtöbben csak a Kis- faludy-házig kaptatnak fel Badacsonyban. Kevesen merészkednek a Rózsakőnél följebb. Bizony a páholyhoz igyekvő kevesek többször kifújják magukat útközben, mert igen meredek az ösvény, sok a lépcső. Két férfi és két nő lihegve lépkedett a hegytetőre az izzasztó melegben. Félúton kidőlt az egyik nő. Leroskadt a lépcsőre, s rábeszélésre sem volt hajlandó továbbmászni fölfelé. — Gyere már, ne kéresd magad! — könyörgött á férje. — Nem én! Majd később... — Mégis mikor? — Megvárom, amíg mozgólépcsőt építenek! De jó, hogy a nők nem mindig állják szavukat! körüli lány orra előtt. Az se rest, utánaered. A nagy futásban leesik egiyik saruja. Megtorpan, felkapja, s hirtelen lehúzza a másikat is. Kezében lóbálva a pár sarut, mezítláb csattog a kavicson a szerelvény után. Csak azt tudnám, hogy mire jó a saru ... * * • C1 rős szél fúj. A vitorlás sebesen siklik a vízen. Kanyarban bedől, a benne ülők ellensúlyozásként hátrafeszítik a testüket. Egy idős parasztasszony vágyakozva nézi a vitorlást a füredi mólóról: — De beleülnék ... Úgy szeretném kipróbálni — sóhajt. — Nem félne, méném? — kérdi egy fiatalember. Dent áll a budapesu gyors a siófoki pályaudvaron. Mindenki rohan a vonathoz. A váróterem ajtajában feltűnik egy halásznad- rágos középkorú hölgy. Ruganyos léptekkel a harmadik vágány felé tart. Közben-köz- ben aggódva hátrapillant. Egy köpcös férfi szedi a lábát mögötte. Dől róla a veríték. Mind a két kezében egy-egy óriási bőrönd, a hóna alatt egy-egy szatyor. Már lóg a nyelve, nagyokat fújtat, hiába erőlködik, nem bírja utolérni nejét. — Ugye, nem nehéz, szívem? — szól vissza bájosan mosolyogva a feleség. — Nem... — suttogja rogyadozó térdű élettársa. Szegény »-szívem«. * * « ViZKÓSTOT-Ö - NT TU . Ä M VERÉSBEN. Z Sokan eszik a halászlét a fo- nyódi 150 éves présházban. Megtetszik a magyaros csemege egy néniét házaspárnak, a férfi rendel egyet, és néhány perc múlva már hozzák is cseréptálban a gőzölgő halászlét. Megkezdődik a küzdelem. Első kanál — színváltozás, második — krákogás, harmadik — köhögés, ötödik — verítékezés, hetedik — rövid szünet, tizenötödik — kapituláció ... Nem megy. Pedig ezek a fránya magyarok ott a szomszéd asztalnál még valami piros kis gömböket is beleaprítanak. Hát nem furcsa? Telitalálat Telt ház a strandon. Némelyek a huszonhat fokos vizet élvezik, mások napoznak vagy alszanak, a gyerekek fogócs- káznak és labdáznak. Egy pokrócon egy férfi és egy nő ül. Römiznek. Elhaladt mellettük két férfi. A bajuszos megjegyzi a társának: — Ez biztosan házaspár... Ha már a strandon kártyáznak ... — Gyere, Éva, jobb, mint a Tisza ... i — Két szegedi kislány, Molnár Aranka és Róka Éva a földvári hullám- tőrön. INNEN ONNÁINI «* * A tapolcai vonat bejár a bélatelepi állomásra. A szerelvény nagyon előrehúz, a vége elsuhan egy tizenhat év — Én-e? Mit képzel! — csattan föl a néni. — Még a hullámvasútra is felültem, amikor Pesten jártam! * * * NAPFÉNY ÉS Ví Z... Tíz perc a Egymás után suhannak el az autók a fonyódi áruház előtti ütőn. Magyarok, külföldiek egyaránt. A gyalogosok bizonytalankodnak, némelyek még az út közepéről is visszaugranak a járdára, ha feltűnik egy kocsi. A külföldi gépkocsivezetők kivétel nélkül udvariasak, intenek a gyalogosoknak, hogy tessék, övék az elsőbbség. Egy „zebra“ előtt 1-engyel autós még a karját is összetöri ja, és jelzi, hogy ráér várni, míg átmennek előtte. Nem így a magyarok. Mindegy, hogy állami vagy magánkocsi. Robognak, s ugrasztják az embereket, ök nem udvariasak. Pedig tanulhatnának a külföldi kollégáikfcó... Alacsonyak a modern szobák — Szintén camping? — Nem! Motel! J^gy rezes orrú férfi sündörög a keszthelyi mólón. Aktatáskát szorongat a hóna alatt. Odaáll az egyik társaság elé. Koszos fekete rongymalacot, toldozott-foldo- zott barna macskát halász elő táskájából: — Három pohár sör... Tessék megvenni. — Nem kérjük — mordult rá az egyik asszony. — A nővéremtől kaptam, nekem azonban nem kell az ilyen csecsebecse ... Gondoltam, beváltom sörre. — Igyon inkább pálinkát, mosit úgyis fúj a szél — viccel az öreggel a társaság férfi tagja. — Igyon a kukac! Egész évben nem szoktam. Csak sört... Vegyék hát meg — nyújtja a rongymalacot. — Nem kér enni. — S külföldi? — mutat a férfi a »csecsebecsédre. — Az, az — kap a szón a rezes orrú. — Akkor vigye be a Nemzeti Bankiba . .. Ott beváltják — neveti el magát a férfi. Lajos Géza Az egyik szemem sír, a másik nevet. Sőt, kacag! Mert jön egy szőke hölgy a földvári vasútállomáson, kacérkodik egy kicsit az automata mérleggel, aztán föllép rá, bedobja a húszfillérest. Mozdul a mérleg nyelve, s nem áli meg, csak ót- vethat kilón. Ebben a pillanatban ismerősök közelednek a méredzkedőhöz, erre villámgyorsan lelép. — Na, mennyi vagy? — érdeklődnek tőle. — ötvenhárom és fél... — válaszolja szemrebbenés nélkül. Gondolom, magában mosolyog a jól sikerült becsapáson, r IdiU A földvári móló közelében, egy sötét pádon két fiatal csókolózik szenvedélyesen. Egyszer csak imigyen szól a lány: — Még sohasem csókoltál így, Péter, mint ma este ... Megrökönyödött hang a fiú részéről: — Én mindig így csókolok, csak nem Péternek hívnak... VZ_L ____j P edig nem is a koráról kérdezték ... A jókedv után bosszúság következik. Árulnak ugyanis egyik-másik bazárban egy kis műanyag varrókészletet potom 9 forintért három tűvel, egy gyűszűvel és háromfajta cérnával. De a cseles készítő bizonyára úgy gondolta, hogy cérnából kevés is elég, így az- tás csak egy befűzésre valót tekert föl a kis gurigára. S aki esetleg három gombot akar felvarrni, az vehet gépselymet a boltban. Ügy érzi, hogy becsapták. És igaza van. Vajon nem lehetne utánanézni ennek a cémadolognak? Üjra mosoly következik. Van az egyik üdülőben egy házaspár. Morognak reggel, délben és este, mindig. Nem jó nekik a reggeli, az ebéd, a vacsora, hogy lehet ilyen pocsékul főzni, micsoda disznóság, hogy csak háromféle étel között lehet válogatni stb. stb. Aztán ha meghozzák az ételt, nekiesnek, s asztaltársaik még el sem kezdték, ők már a felszolgáló felé kacsintgatnak, hogy hozhatna egy kis repetát. Abból a vagyon pocsék ennivalóból. De az se baj, ha a másik két fogásból hoznak. S amint befejezték az evést, már morognak újra: — Majd otthon eszünk finomat, jó ? . Végül egy homlokráncolás. Kér az ember egy üveg Utasüdítőt, de mindenáron szalmával szeretné kiszívni. Szól is, hogy adjanak egyet; visszaszólnak, hogy húsz fillér. Egy tizenöt centis szalmaszál. A dg- hányjövedék cigarettapapírjába csomagolva. Másutt meg: — Megöl a főnököm, ha megtudja, hogy papírzacskóban adom a paradicsomot meg a zöldpaprikát... Vigye inkább a markában a kedves üdülővendég, ha volt képe otthon felejteni — mondjuk Nyíregyházán, de jobbik esetben csak az üdülőben — a nylonhálót, a bevásárlókosarat vagy a csomag szállításra átalakított babakocsit. Ugyanis az eladót megöli a főnöke, ha azt merészeli tenni, ami magától értetődő lenne. Mármint a zacskóadás. lls a szálmaszál- adás húsz fillér nélkül. És a papírpoháradá» negyven ftilér nélkül. Ideje lenne már leszedni ezeket a buta bogáncsokat a ke- renkedelemről. Még ma. Polcsz György „Apuskánt, lépjen lel,,." CpOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOGOOOOCOOOOOOOOC Edzőtábor pinceszerrel Erős fiúk „szórakozása” Húsz éven alul — literen felül Huligánok vagy sportemberek? OOOOOCKXXXXXXXXXXXXX>OOOOOOOCKXX)OOOOOOOOOOo6c Esti sétájáról tartott hazafelé Orsik Lajos balatanlellei lakos feleségének és anyósának társaságéiban. Már mesz- sziről feltűnt nekik az a túl hangos, erősen ittas társaság, amely a Kis-hegy felől iparkodott az üdülőhely központjaiba, Valamennyi jól megtermett, erőteljes fiatalember. A mellettük elhaladó nőkre trágár megjegyzéseket tettek. Őrsiekhez érve egyikük — Szűcs Sándor — vállával úgy meglökte a fiatalasszonyt, hogy az a férjének esett. Orsik rájuk szólt: — Neveletlenség . . . Hogyan viselkednek?! — Apuskám, lépjen le!.. . Ne dumáljon, mert kap egyet. — Részegek, miért huligánkodnak? De ekkor már lendült Báli István keze, és az amúgy is gyenge fizikumú Orsik — hosszabb ideje beteg — eszméletlenül terült el a földön. Felesége, anyósa szólni sem bírt az ijedtségtől. A részéig társaság elégedetten folytatta útját a Vörös Csillag Étterem félé. * * * így kezdődött a MÁV Dunakeszi Járműjavító Vállalat birkózószakosztálya Lellén üdülő hét tagjának bemutatkozása. Még most is felháborodva 'beszélnek róla az emberek. Mert az Orsik házaspár eile ni támadás garázdaságuknak -»k első állomásé volt.;. Ahogy a Vörös Csillag Étterem közelébe értek, Báli az előttük haladó két fiatalember után iramodott, s egyikükbe belerúgott. A SZOT 5. számú üdülője előtt érte utol őket a szolgálatos rendőr, s igyekezett a garázda fiatalokat megfékezni. Azok azonban dulakodni kezdtek véle és a hozzá csatlakozó önkéntes rendőrrel. Orsikot, aki közben utolérte őket, újból fellökték, s most egy másik birkózó, Dudás József, a földre eső embert fejbe rúgta. A rendőrnek egy társukat lökték neki. A .rendőrnek betörött az orra, fehér zufoonya csupa vér lett A járókelők siették a rendőr és az önkéntes rendőr segítségéire. * * * Az ámokfutás azonban még nem ért véget. A Zöld Lugas Vendéglő előtt hagyta kerékpárját Takács László bogOéri lakos. A verekedés neszére kifutott a pumpát leszerelni, nehogy a részegek elvigyék. Kozma, Mihály birkózó azonban kicsavarta kezéből a pumpát, és töbször fejbe vágta vele Takácsot. Rendőri segítség érkezett, a huligánok szer tefutottak. Keresztülugrot- tak a kerítésen, elmenekültek a sötét Balaton-partra. A riasztólövésekre kettőjük megállt. Kozmát majdnem elfogták, de az utánafutó önkéntes rendőrnek a kezére ütött a pumpával. Csak éjszaka és másnap sikerült vala- mennyiüket előállítani. Előzetes letartóztatásban várják a bírósági tárgyalást. Kihallgatásukkor elmondták, hogy a verekedés napján borkóstolóra mándultak ki a lellei Kis-hegyra Hagyománya ez már a Lellén edzőtáborozó dunakeszi birkózóknak. Fejenként egy—másfél liter bort ittak, éppen eleget, hogy elveszítsék józan ítélőképességüket. Ez volt, az előzménye a botrányos, huligánokat megszégyenítő garázdálkodásuknak. Valamennyiük ellen garázdaság, hivatalos személyek elleni csoportos erőszak. súlyos és könnyű testi sértés bűntette címén indult eljárás. »Vállalatunknak a letartóz tatott fiatalok munkájára igen vagy szüksége van, kérjük, bocsássák őket szabadon — írták a Dunakeszi Járműjavító Vállalat vezetői a Somogy megyei Ügyészségnek. — Józan, udvarias, szolid, káros szenvedélytől mentes valamennyi sportoló« — tették hozzá Ha ez igaz, ki felel szégyen- teljes, botrányos cselekedeteikért? A birkózók Horváth Lajos edző és Varga Ferenc szakosztályvezető felügyeletével utaztak Deliére, az ő gondjaikra bízták a sportolókat. A felsorolt példák szerint »kiválóan« teljesítették megbízatásukat. Megszervezték a kishegyi kirándulás^ eltűrték, hogy a fiatalok íerészegedje- nek. A végén magukra hagyták őket, és kerékpárral hazamentek. Fedig az lett volna a kötelességük, hogy megakadályozzák a botrányokozást. Bár nem voltak jelen a verekedéseknél — s így Horváth Lajos edző és Varga Ferenc szakosztályvezető nem kerül a bíróság elé —, de a Dunakeszi Járműjavító Vállalat vezetői és a sportolók szülei előtt felelniük kell, amiért ez a szégyenteljes epet megtörtént, és amiből a hét fiatal sportolónak a börtönben kell majd a tanulságot levonnia. Szalai László
