Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)

1963-07-20 / 168. szám

SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1963. július 80. Magyar szovjet baráti nagygyűlés a Kreml kongresszusi palotájában (Fotytatás az 1. oldalról) Magyar Szocialista Munkás­párt! Éljen és erősödjék a szovjet és a magyar nép testvéri szö­vetsége, megbonthatlan barát­sága! Éljen a Szovjetunió Kom­Moszkva (MTI). Kádár János elvtárs beszé­dének elején meleg szavakkal emlékezett meg arról a szere­tetteljes fogadtatásról, amely­ben a magyar párt- és kor­mányküldöttséget a Szovjet­unióban részesítették. — Nyikita Szergejevics Hruscsov, népünk igaz barát­ja mai beszédében igen ma­gasra értékelte pártunknak és a magyar népnek a szocialis­ta forradalom győzelméért ví­vott történelmi harcát — mondotta Kádár János. Jelenlegi utazásunk minden állomásán, itt Moszkvában, Taskentfcen, az Irkutszk— Bratszk és Krasznojarszk munkásaival, kolhozparaszt­jaival, a helyi párt- és állami vezetőkkel, az egyszerű dol­gozókkal történt valamennyi találkozásunkon a Magyar Népköztársaság ugyanilyen megbecsülésével, igaz és mély testvéri érzésekkel találkoz­tunk. Küldöttségünk és a magam nevében hálás szíweS mon­dok őszinte köszönetét ezért minden szovjet embernek.Át­adjuk önöknek és az önök sze­mélyén keresztül az egész szovjet népnek a szocializmust építő magyar nép forró test­véri üdvözletét és jókívánsá­gait Pártunk és népünk büszke szovjet elvtársaink, a szovjet nép barátságára. Minden magyar kommu­nista internacionalista kö­telességének, a szocializ­must építő magyar nép nemzeti érdekei leghübb szolgálatának, igaz haza- fiságának tartja a ma­gyar—szovjet barátság szüntelen erősítését Ötünk során a nagy szov­jet ország mérhetetlen térsé­gein keresztül jártunk. Meg­néztünk gyárakat, vízi erőmű­veket, kolhozokat, tudományos kutatóintézeteket Láttuk, hogyan teljesítik határidő előtt a hétéves tervet. Saját szemünkkel láttuk, hogyan ölt testet a kommunizmus építé­sének XXII. kongresszusán jóváhagyott programja, ho­gyan lesz a győzelmes eszme hősies munka nyomán reális valósággá. Láttuk a kapitalizmus fe­letti békés győzelem előjeleit. A Szovjetunió máris a sarkában van a legfejlet­tebb tőkés országoknak, sőt több, korunkban első­rendű fontosságú terüle­ten le is győzte azokat. Bebizonyította fölényét az au- tomatikában, a nukleáris fi­zikában, a rakétatechnikában és — nem utolsó sorban tart­ja és állandóan növeli világ- elsőségét az űrhajózásban. En­gedjék meg, hogy még egy­szer szeren csekívánataimat fe­jezzem ki a Szovjetunió Kom­munista Pártjának, kormá­nyának, tudósainak és mér­nökeinek a legutóbbi nagy­szerű sikerért: forrón gratu­láljak Valerij Bikovszkjjnak, az ötödik űrhajósnak és Valentyina Tyereskovának, aki hatodik volt ugyan, de mégis az első, a világ első női űr­hajósa. Láttuk és tapasztaltuk, hogy a szovjet dolgozók sziklaszi- lánd egységben tömörülnek a Szovjetunió Kommunista Párt­ja és annak Nyikita Szergeje­vics Hruscsov vezette Közpon­ti Bizottsága köré. A párt és a nép teljes egységben munkálkodik a kommunizmus építésén, helytáll a munka és a ; béke frontján. mumsta Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt tartós egysége! Éljen az örök, min­dent legyőző marxista—leninis­ta tanítás! Éljen a világibéke! Előre, elvtársak, a kommuniz­Nagyszerü élmény volt szá­munkra a találkozás a szovjet emberrel, a párt neveltjével, a kommunizmus építőjével, az új erkölcs hordozójával, aki kész minden áldozatra népé­ért és az emberiségért, és aki­ben mélyen él a proletár in­ternacionalizmus. Utazásunk idején közölte a Pravda a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak nyílt levelét. Mindenütt azt tapasztaltuk, hogy a párt által évtizedek óta az interna­cionalizmus szellemében ne­velt és a forradalomért, a szo­cializmusért, a békéért min­den áldozatra kész szovjet emberek mélységesen egyet­értenek Központi Bizottságuk­kal és elítélik a dogmatizmus- nak a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja és a világ többi kommunista és munkáspártjai ellen intézett alaptalan és elv­itelen támadásait. Tisztelt elvtársafc' Pártunk és népünk ren­díthetetlenül kitart a pro- letármtemacionalizmus mellett, hű a szocialista országok testvéri közössé­géhez. Eltéphetetlem szá­lak fűznek bennünket a vi­lág első szocialista álla­mához, a kommunizmust építő Szovjetunióhoz és annak vezető erőihez, a teremtő leminizmus fák­lyavivőjéhez, a Szovjet­unió Kommunista Pártjá­hoz. Barátságunk forradalmi küz­delmekben született és egysé­günk sziklaszilárd. A Szovjet­unió Kommunista Pártjának és kormányának vezetőivel folytatott tanácskozásainkon újból bebizonyosodott, hogy teljes az egyetértésünk a szo­cializmus és a kommunizmus építésének, a nemzetközi munkásmozgalom és a nem­zetközi helyzet megítélésének valamennyi kérdésében. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt évtize­dek számtalan módon bizonyí­tották, hogy a proletárinter­nacionalizmus biztos fokmé­rője a Szovjetunióhoz, a Szov­jetunió kommunista Pártjához való viszony. Negyvenöt év történelme bizonyítja, hogy nem lehet valaki interna­cionalista, kommunista, a népek szabadságának hí­ve, és ugyanakkor szov­jetellenes. A magyar nép számára külö­nös jelentősége van a Szovjet­unióhoz fűződő testvéri barát­ságnak. Túl azon, amit a Szovjetunió és a Szovjetunió Kommunista Pártja, az egész világ munkásosztálya, min­den elnyomott és kizsákmá­nyolt, minden igazi forradal­már számára jelent, számunk­ra a Szovjetunió az az ország, amelynek a proletárintema- cionalizmus, a kommunizmus szellemében nevelt fiai vérü­ket hullatva, életüket áldozva elhozták a fasiszta rémuralom al<M való felszabadulást, a nemzeti függetlenséget és a társadalmi felszabadulás le­hetőségét. A Szovjetunió fiai nyújtottak segítséget népünk­nek az ellenforradalom elleni harcban. A Szovjetunió min­denkor, jó és rossz időben egyaránt mellettünk volt, se­gített bennünket tapasztalatai­val, példájával és önzetlen tá­mogatást nyújtott és nyújt szocialista építőmunkánkhoz. A nagy Szovjetunió velünk való kapcsolataiban is példá­ját adja annak, hogy nem a saját érdekeiből indul ki ha­nem a közös érdekek, a két nép és az általános társadal­mi haladás ügyét tartja szem előtt. Állandóan bővül é» Hosszantartó taps és éljen­zés fogadta Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkárát, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás—paraszt kormányá­nak elnökét. mind szorosabbá válik or­szágaink gazdasági együttmű­ködése. Nyersanyagbehozata­lunk mintegy 40 százaléka, ezen belül a vasérc, a nyers- vas, a kohókoksz, a nyersolaj, a műgumi, a gyapot túlnyomó többsége a Szovjetunióból származik. Számottevő meny- nyiségbem kapunk a Szovjet­uniótól ötvözeteket, hengerelt árut, vegyianyagot, műtrágyát és egyéb ipari termékeket. A Magyar Népköztársaság egye­bek között gépipari terméke­ket, híradástechnikai cikkeket, szállít a Szovjetuniónak. Rend­kívül előnyös számunkra a nemrég megépített Barátság olajvezeték, a Béke villamos távvezeték és a közelmúltban megkötött szovjet—magyar alumínium-egyezmény. A Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió teljes mértékben egyetért a szocialista országok sokoldalú gazdasági együtt­működésének fontosságával. Amellett vagyunk, hogy a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa keretében mindnyájunk érdekeinek megfelelően, tervszerűen és együtt használjuk fel erőforrásainkat, teremt­sünk ésszerű és fejlődé­sünket gyorsító munka- megosztást. Az egész nemzetközi munkás- mozgalom szempontjából döntő fontosságúnak tartjuk a Szov­jetunió Kommunista Pártja Hruscsov elvtárs által vezetett Központi Bizottságának a marxista—leninista tudomány alkotó továbbfejlesztése terén kifejtett tevékenységét. Mi saját tapasztalatainkból tud­juk, mire vezet az élettől el­szakadt szektásság és dogma- tizmus, a személyi kultusz, és mivel jár az akadálytalanul terjedő revizionizmus. A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XX. kong­resszusa felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott nekünk ahhoz, hogy pártunk megszabaduljon a szek- tásságtól, a dogmatizmus- tól és a revizionizmustól, és visszataláljon a mar­xizmus— leninizmus egye­nes útjára. Saját fejlődésünk is a XX. kongresszus tanításainak he­lyességét bizonyítja. Ugyanezt bizonyítja az egész nemzetkö­zi forradalmi munkásmozga­lom fejlődése. Éppen ezért mind a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom, mind a szo­cialista építés, mind a nem­zetközi helyzet kérdéseiben teljes mértékben osztjuk a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának álláspontját, mert ez pontosan megfe­lel az 1957-es és az 1960- as moszkvai nyilatkozat­nak. Ugyancsak teljes mértékben egyetértünk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának július 14-i nyílt levelével. A levél a ma egye­dül lehetséges marxista állás­pontot fejti ki korunk fő kér­désedben, és cáfolhatatlanul bi­zonyítja, hogy a kínai vezető elvtársak a kérdések többségé­ben téves és veszélyes állás­ponton vannak. A világ ma a kapitalizmus­ból a kommunizmusba való átmenet korát éli. Ez az impe­rializmus, a kapitalizmus ha­nyatlásának, a proletár forra­dalmak győzelmének, a nemze­ti felszabadító harcok győzel­mének, a gyarmati rendszer széthullásának kora. A szo­cializmusnak ahhoz, hogy győzzön, nincsen szüksége há­borúra. A világháború sem a szocializmusban élő népeiknek, sem a többi népnek nem ér­deke. Minden erővel meg kell akadályozni, hogy az imeperia- lizmus háborúba sodorja a vi­lágot. A háború mindig em- bermilláák halálával és az em­ber által alkotott értékek tö­megének pusztulásával, a né­peik szenvedésével járt, de kü­lönösen most, a nukleáris fegy­verek korában. Küzdeni kell, hogy az egész világon diadalmas­kodjék a különböző tár­sadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élésének lenini elve. Ez a politika nem a tőkések, és a munkások, nem a gyar­mattartók és leigázottak, az elnyomók és elnyomottak bé­kés egymás mellett élését, nem az elnyomásban való belenyugvást jelenti, hanem éppen fordítva, ez teremti meg a legkedvezőbb lehetőséget a szocialista országok rendszeres építőmnunkájához, a szocializ­mus fölényének mielőbbi ki­bontakozáséhoz, A forradalom exportjának jelszava elvileg nem felel meg a marxizmus álláspontjának, és ezért gyakorlata is elítélendő. A népeiének maguknak kell dönteni arról, hogy milyen tár­sadalmi rendszerben kívánnak élni. A forradalmak nem hely­zettől, tértől és időtől elvonat­koztatott jelszavaktól, hanem a szükséges feltételek megér- lelődésétől függnek. A rossz időben kiadott jelszó nem ösz- szeköti a pártot a tömegekkel, hanem elválasztja azoktól. Az elmúlt majdnem két évtized tapasztalatai azt is bebizonyí­tottuk, hogy a szocialista világ- lágrendszer létrejöttének és az erőviszonyok megváltozásának hatására szétesett a gyarmati rendszer, mert a gyarmattartó hatalmak nem bírták tovább a leigázott népek nyomásét, az elnyomott népek pedig a szo­cialista világra tudtak tá­maszkodni. Békeharcunk eredményéként máris száz- és százmilliók lát­ják az egész világon, hogy a szocializmus és a béke egy fo­galom, hogy a népek leghőbb vágyának, a békének a kivívá­sáért a szocialista országok, a kommunisták küzdenek a leg­következetesebben és leghatá­sosabban. Küzdelmünk most azért folyik, hogy a szocializ­mus nemcsak a békével, hanem a jóléttel is azonos fogalom legyen. Ehhez minden szocialista or­szágnak fejlesztenie kell gaz­daságát, de elengedhetetlenül szükséges a szocialista orszá­gok gazdasági együttműködése is. Harcunk sikerének záloga az, hogy a szocialista világrendszer országai, a kommunista és munkáspártok egyesítsék erői­ket a társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség és a bé­ke ügyének győzelméért, az imperializmussal szemben. A marxizmus—leninizmus nem különböztet meg fehére­ket és feketéiket, európaiakat, ázsiaiakat, afrikaiakat és la­tin-amerikaiakat, csak osztá­lyokat: elnyomókat és elnyo­mottakat. A marxizmus—leni­nizmus azt tanítja, hogy a vi­lág minden elnyomottjának és kizsákmányoltjának azonosak az érdekei a nemzeti és társa­dalmi felszabadulásért vívott harcban. Ezért szorosan kell zárniuk soraikat. A társadalmi haladásért, a nemzeti függetlenségért és a békéért folyó harcok, világ­szerte tapasztalható fellendülé­sét zavarják meg az egység- bontásnak a kínai elvtársak ré­széről kiinduló kísérletei, ve­szélyeztetve ezzel azokat az eredményeket, amelyeket a vi­lág munkásmozgalma és a füg­getlenségért küzdő népek az elmúlt esztendőkben elértek. Csak a kommunista és munkás­pártok szilárd egysége biztosít­hatja, hogy a pártok járjanak élén a békeharcnak, a kapita­lista országokban folyó osz­tályharcnak, és jó vezetői le­gyenek a nemzeti felszabadító mozgalmaknak. Ez az egység pedig csak a minden torzítástól megvédett marxizmus—leni- nr/iniK alapján TiyugrwjJhaRík Mi eddig is mindent meg­tettünk, ezután is min­dent megteszünk, hogy megőrizzük a nemzetközi munkásmozgalom egyse­gét. Teljesen egyetértünk a Szovjetunió kormányá­val a mai nemzetközi helyzet megítélésében és támogatjuk a Szovjetunió külpolitikáját. Rendkívül fontosnak tartjuk az általános és teljes leszere­lésért folytatott harcot, mert az reális célt ad a békét akaró tömegeknek. Küzdenünk kell a nukleáris fegyverekkel folytatott kísér­letek beszüntetéséért. Az, hogy eddig nem sikerült megegye­zést elérni, nem indokolhatja, hogy lemondjunk a tárgyalá­sokról. Az imént hallottak és a tények egyébként arról ta­núskodnak, hogy az Amerikai Egyesült Államok vezető kor­mánykörei sem tudnak már oly egyszerűen kitérni a kér­dés megoldása elől. A Szovjet­unió a leszerelés és a nuk­leáris fegyverekkel folytatott kísérletek megtiltásáért vívott állhatatos harc mellett küzd a külföldi katonai támaszpontok felszámolásáért, a Varsói Szer­ződés és az Atlanti Szövetség államai közötti megnemtáma­dási egyezményért. Mi erősíteni kívánjuk és fogjuk a Varsói Szerződés szer­vezetét mindaddig, amíg arra szükség van, de bármely perc­ben hajlandók vagyunk tár­gyalni a feszültség enyhülését ígérő minden észszerű javas­latról. Teljes mértékben támogat­juk a Szovjetuniónak a né­met kérdés és ezen belül a nyugat-berlini kérdés rende­zésére tett javaslatait. A Nyu­gatnak tudomásul kell vennie azt a tényt, hogy két különbö­ző társadalmi berendezésű Németország van, és az egye­sítést rá kell bízni a német népre, mert azt nem lehet kí­vülről és felülről ráerőszakol­ni Németországra. A legfonto­sabb feladat most a Nyugat» Németországban újjáéledt és napról-napra veszélyesebbé váló német imperializmus megfékezése. Ebben a magyar nép érdekelt úgy is, mint bé­keszerető nép, és úgy is, mint olyan nép, amely a saját sor­sán többször is érezte, mit je­lent Európában az agresszív német imperializmus. Teljes mértékben támo­gatjuk a Szovjetuniónak a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolásá­ra az ENSZ 15. ülésszakán előterjesztett javaslatát. E javaslat szelleme máris be­hatolt a nemzetközi politikába. Ma csak a legeszeveszettebb gyarmatosítók, a portugál kor­mánykörök, a dél-afrikai faj­üldözők és egyéb fasiszták me­rik ezt nyíltan ellenezni. A háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen többé. Ahhoz azonban, hogy biztosítani le­hessen a békét, a szocialista tábor szoros egysége, erejének növelése, minden békeszerető és haladó nemzeti függetlensé­gi erő egységfrontja, a tömeg­harc és a diplomácia együttes alkalmazása szükséges. Tud­juk és látjuk, hogy a világ bé­kéjének védelmeiből az orosz­lánrészt a Szovjetunió vállalja. A Szovjetunió hozta létre és tartja fenn a világ legkorsze­rűbben felszerelt és legerősebb hadseregét, a béke legfőbb biz­tosítékát. A szovjet nép vállal­va az áldozatokat, létrehozta és fenntartja ezt a honvédő erőt, mert tudja, hogy ez el­engedhetetlenül szükséges az imperialisták fékentartásához. Erre az erőre támaszkodik a békeharc, ezt az erőt érzi ma­ga mögött minden nép, amely védelmezi békéjét, nemzeti függetlenségét. Ez az az erő, amellyel számolnak és amelyet elismernek az imperialisták. Ezúttal is szeretném Kifejezni a magyar nép háláját és elis­merését a szovjet népnek a béke fenntartása érdekében végzett hatalmas munkájáért és a magára vállalt terhekért. A Magyar Népköztársa­ság, mint a Varsói Szer­ződés tagja, kiveszi és lő fogja venni részét a béke védelmének közős feladataiból. Tisztelt elvtársak! Engedel- müfckel szólok arról. hogyan dolgoztunk és milyen eredmé­nyeket értünk el az elmúlt né­hány esztendő alatt Magyaror­szágon. Amikor küldöttségünk 1957. tavaszán itt járt, pártunk, kormányunk és népünk még az ellenforradalmi felkelés ma­radványainak felszámolásáért közdött, a Magyar Népköztár­saság törvényes rendjének helyreállításáért, a magyar nép szocialista jelenének és jövőjé­nek biztosításáért harcolt. A párt és a kormány e harcban, a magyar népnek a szocializ­mus mellett kitartó tömegeire és a világ haladó erőinek ro- konszenvére támaszkodott. Bi­zakodók voltunk, mert a Szov­jetunió Kommunista Pártja, a Szovjetunió kormánya és a szovjet nép megértéssel és ba­rátsággal fogadott bennünket, magáévá tette gondjainkat, tá­maszt és segítséget nyújtott harcunkhoz. Most elmondhat­juk önöknek, kedves elvtársak, hogy népünk élni tudott azzal a segítséggel és támoga­tással, amelyet annakide­jén a Szovjetuniótól és a szocialista tábor többi testvérországától, a nem­zetközi munkásmozgalom­tól kapott. A segítség nem volt hiába­való. Újjászerveztük marxista- leninista pártunkat. A Magyar Szocialista Munkáspárt biztos kézzel vezeti a szocializmust építő magyar népet. Népide­mokratikus államunk erős, él­vezi a munkások, a parasztok, az értelmiség, az egész dolgo­zó nép bizalmát és támogatá­sát. Nagy lendületet vett ha­zánkban a szocialista építő­munka. Jelentős eredményeket értünk el a gazdaságban és a kultúrában. Befejeztük a ma­gyar mezőgazdaság szocialista átszervezését, és ezzel a nép­gazdaságban osztatlanul ural­kodóvá váltak a szocialista ter­melési viszonyok. Pártunk 1962. nvemberében megtartott VIII. kongresszusa ennek alapján, szögezte le, hogy befejeztük hazánkban a szocializmus alapjainak lerakását és a szocialista társadalom teljes felépíté­sének korszakába léptünk. Az elmúlt években eredmé­nyesen végrehajtottuk az 1958- 60. évi hároméves tervet, és most második ötéves tervünk végrehajtásának harmadik esz­tendejében vagyunk. 1958—62. között 50 százalékkal nőtt szo­cialista iparunk termelése. Ipari termelésünk 1962-ben körülbelül ötszöröse volt az 1938-asnak. A mezőgazdaság össztermelése az 1958—60. évek átlagában, tehát a szocialista átszervezés évei alatt 20 s~ - zalékkal volt több az 1950 es évek átlagánál Nagy 1 sekkel haladt előre kultur. > forradalmunk is. Az elmúlt esztendőkben emelkedett né­pünk életszínvonala. Nőtt a bérből és fizetésből élők reál­jövedelme, valamint a terme­lőszövetkezeti parasztok reál­fogyasztása A szocializmus alapjainak lerakásával lényegesen meg­változott társadalmunk osz­tályszerkezete. Mivel Magyarországon befe­jeződött a szocializmus alapjai­nak lerakása, nincsenek többé kizsákmányoló és kizsákmá­nyolt osztályok, társadalmunk messze előrejutott azon az úton, hogy a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség egységes szocialista társada­lommá váljék. Pártunk VIII. / kongresszusa kimondotta, ideológiai terüle­ten ki kell bontakoztatnunk a marxizmus—leninizmus esz­mei oífenzáváját. A marxista— leninista ideológia terjesztésé­ben már jelentős eredménye­ket értünk el. Most azonban, a szocializmus alapjainak le­rakása után minden eddigimé’ kedve­zőbbek a lehe<" k ar­ra. hogy népö' -ndol­(Folytatás a 3. oldalon.) mus új győzelmei felé! Kádár János elvtárs beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents