Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-15 / 138. szám

PARTON Délutáni séta „M C/ZEUMOK Sétánál: indult, cél nélküli, rövid, goodűző sétának a bel­városban, Két óra volt, dél­után — és kánikula. A patika ajtajára függesztett hőmérő kék higanyszála a^iar- mincas szám körül remeg, szí­nes ruhás, napszemüveges em­berek járnak az utcám, a házak között megreked a levegő. Na­gyon nyugodt, békés az utca. Vagy mégsem...? A Kossuth térem csődület. Kopott, barna aktatáskával »egyensúlyozva« egy szürke ru­hás fér® kaesézik át a »zeb­rán*. — Ni, a legény! Felkö­tötte a gömbölyű talpat.;. — mondja valaki, és a tömegen végigfut a kacaj. Emberünk a járdaszegélyről visszafordul, napóleoni mozdulattal »utat engend« a gépkocsiknak, aztán merész fordulattal elhúz a ne­vetgélő járókelők mellett, és »megcélozza* a Tanácsház ut­cát. Követem. Kíváncsiságból. A Rippl-Rönai parkban ta­lálok rá, egy pádon ül, széles mozdulatokkal próbál cigaret­tára gyújtani, aztán nehézke­sen feláll. Szája sarkába illesz­ti a cigarettát, és a »-Múzeum- büfé«-hez imibolyog. Gyűrött tízest nyújt be az ablakom, a Az öreg mérnök újra dolgozik A városi tanács műszaki rülnézek a városban, örül a nyolcvanegy óv óta dobogó osztályán egy hajlott hátú, fe­hér körszakálias ember hajol a rajzolóasztal fölé. Fáradha­tatlanul dolgozik, csak nagy titkán néz föl munkájából. — Bíró Endre egy kisajátítá­si tervet készít — mondja Stadler József mérnök, az osz­tály egyik legfiatalabb dolgo­zója. — A városi tanács kerté­szetének át keü költöznie a Kapos és a Malomárok közti te­rületre, a cukorgyárral szem­beni részre. A kisajátítási terv nagyon sürgős. Elkészítését nem vállalta egyik tervezőiro­da sem a megadott határidőre. Így gondoltunk arra, hogy ta­lán Bíró bácsi, a nyugdíjas mérnök elvállalja. És Bíró bácsi váBaffla. Értől beszélgetünk. — Nem akarom azt monda­ni, hogy már nem nehéz ne­kem a munka, de azért csiná­lom — kezdd. Nem ez az első társadalmi munkám. Az a fon­tos, hogy szépüljön a város. Ezért dolgoztam aktív mérnök koromban is. 1949-ben én ké­szítettem el a városrendezési terv előmunkálatait. Amikor felülök kerékpáromra, és kö­oreg szívem. Már hogyne ver­ne jobban, amikor egy-egy új ház, középület vagy egészség- ügyi létesítmény elkészül. Olyasmi, amiről mi évtizedek­kel ezélőtt beszélgettünk. Ne­kem a huszas évek elején mérnöki munka alig jutott. 1927-ben Budafókon a földbe vájt barlanglakásokat kellett térképre tennem. Kutya nehéz volt! S még szörnyűbb volt nézni a barlanglakok nyomo­rát, elesgfelségét. Most a fiatal kollégák olyan épületeket ter­veznek, amilyenekről az ak­kori fiataloknak még álmodni sem volt szabad. — Hogyan tudta ennyire megőrizni szellemi és testi frásseségét? — Mindig szerettem a spor­tot. 1896-ban az országos tor­nászversenyen első lettem a függőgyakorlatokban. Szeret­tem úszni, teniszezni, atleti- zálrni a kerékpárt még mindig nem hagytam el. Azzal járok most is be a hivatalba és ki a terepre, ahol a felmérést vé­gezzük. F. U visszajáró pénzt zsebébe söp­ri, szájához emeli a sörösüve­get. A bódé párkányára kö­nyökölök, a szürke ruhás mel­lé. Bambán kacsint: — Így kell ezt, pajti, ni...! Szabad kézzel.;, a gallér mö­gé... Iszik. Bugyborékolva engedi le torkán az italt. Bent a bódéban fehér köpe­nyes asszony rendezgeti az üres üvegéket; a hátsó fal mel­lett egymásra dobált söröslá­dák, elöl, a polcokon nyitott cigarettásdoboz, csorba szélű pohár, egy pia műanyag ko­séiban néhány zsemle takanat- lanul, az alblakok légypiszko- sak — és poros, nagyon poros minden. {Közben eltűnt az »embe­rem*.) — Parancsol..;? — hajol ki udvariasan a fehér köpenyes asszony az ablakon. — Nem;.: Köszönöm, nem kének... — Hirtelen arra gon­dolok, kár volt ezt a szépnek ígérkező nyári délutánt így gl- rontani, és valami nagyon nagy, lemérőetetlen ellentétet érzek. Részeg ember a «Mú­zeum-büfé« ragacsos-piszkos pultjánál — és szemközt, nagy lomlbú fák mögött a MÜ- ZEUM: az ünnepélyes, csöndes termekben áhítatos arcú láto­gatók, A szürke, komor-szép épület a régit, a szépet, a tu­dományt kedvelőké. A másik? Kocsmánál is rosszabb, csúnya, piszkos, ízléstelen, már régen lebontásra váró tákolmány. Kár volt ezt a szépnek ígér­kező délutánt elrontani... Szél kavarja a port a büfé körül. A téglarakásök között három bi­zonytalan léptű ember botlado­zik a bódé felé^ (Vincze) * CcdeUtMéyek Nézz az égre, meglátod a Ba­latont. Nézz a Balatonra, meg­látod az eget. Így mondják ezt régtől fogva. A magyar tenger — Közép- és Nyugat-Európa legnagyobb tava — vén, mint az idő. Éveinek számát húsz­ezerre becsülik a tudósok. Gyógyvizeit már a rómaiak is ismerték. Siófok neve összeforrott a Balatonnal, bár mint fürdőhely még fiatal. Az idén százéves. Vessünk egy pillantást a fürdő­város történelmébe. A nagy tó dé­li partjának e legszebb helye már évszáza­dokkal ezelőtt vonzotta az embereket. Vala­mikor a kelták cserfát nevű törzse lakta a környéket. Az időszámítás előtti harmadik század ‘végén Galérius császár is megfordult itt. Róma ura már az első látogatás után az­zal a feladattal bízta meg a birodalom lángelméit, hogy ké­szítsenek tervet Siófok mocsa­ras területeinek lecsiapolására. A végső elképzelés az volt, hogy a Dunát összekötik a Ba­latonnal, és a tó vizének leve­zetésére zsilipet építenek. A zsilip és mellette a víz­müvet őrző katonák kaszárnyá­ja el is készült. Galérius ter­ve mégis csak terv maradt, mert a Duna és a Balaton kö­zötti területek szintkülönbsége kifogott a római mérnökökön... Egy 1211-ből származó írás fényt derít arra,.hogy a fővá­rosból Siófokon keresztül veze­tett a híres Via Antiqua. A ha­dak útja. Ezen az úton vezette katonáit Kálmán király és László. Ezen menetelt Nagy Lajos Nápolyba igyekvő sere­ge. A délvidéki lázadások ide­jén ezen haladtak Mária ki­rálynő csapatai, később Má­tyás Nápolyba küldött követei, s a Rómába igyekvő Bakócz Tamás esztergomi érsek világ­híres kísérete. Aztán következett a török hódoltság szomorú időszaka. A község elpusztult, a lakosság a mocsarakba és az erdőkbe me. nekült. Fonyódon még sókáig tartotta a várat Magyari Bá­lint kapitány. Északon a végvá­ri vitézek védték a falvakat. A törökök erős földvárat építet­tek a mai gramárium helyén. Hajóhadat szerveztek, és innét Indultak portyázni az északi partra. Ez a vár ké­sőbb jó szolgá­latot tett a szabadságért vívott küzde­lemben. Rákóczi szabadsághar­ca lelkes hívekre talált ezen a vidéken. A nagyságos fejede­lem seregei sorra szabadították fel a környéket. A közeledő osztrák csapatok láttán a kétfculacsos Károlyi visszavonta a csapatokat. 1704 tavaszán Rákóczi parancsot adott a második dunántúli had­járatra. A sereg vezetésével Forgách Simont bízta meg. A csak a zsákmánnyal törődő mágnás vezér kudarcot vallott. Egymás után többször veresé­get szenvedett, végül is vissza­vonult. Így következett el a harma­dik hadjárat. A mulatozó, dő­zsölő Károlyi csak a rablá­son törte a fejét. A császári csapatokkal nem bocsátkoz»» nagyobb harcba. Az osztrákok Siófoknál kihasználták a kínál­kozó lehetőséget, és március 31-én éjszaka támadást indítot­tak. A mulatozó fővezér egy szál ruhában menekült. Hátra­hagyott rabolt kincsei, pénze és hadi irattára az osztrákok zsákmánya lett. A két kudarc után a fejede­lem Vak Bottyánt bízta meg az új hadjárat vezetésével. A ku­rucok nagyra becsült táborno­ka kitűnő tervet készített De la Riviere francia hadmérnök tervei alapján gyorsan felújí­tottak a földvárat. A Sió-be­rekből szilárd erődvomialat épí­tettek ki. 1707 elején Bottyán Sellyey Gergely alezredest ne­vezte ki a vár parancsnokának. Az évekig tartó harcokban dön­tő szerep jutott a siófoki biz­tos erődvonalnak. A szabadság- harc leverése után Siófok la. kossága sze­génységben tengette életét. Volt ugyan föld bőségesen, csakhogy két ellen­ség pusztította: a szél és a víz. 1755-ben így írtak a siófoki jobbágyok: »Ha megáradnak a tüzek, nyáron a víz, télen a jégzaj határunkban rétjeinket annyira elfúrja, hogy hasznát nem vehetjük, házunkból pe­dig bennünket kiöntvón, háza­inkat elrontja.« Bél Mátyás földrajztudós ezt jegyezte föl: »Bizony nyomorú­ságos és szorongatott sorsa van a népnek. Két megyének egy­formán vannak alávetve. So­mogynak csak az adót és a cenzust fizetik. Veszprémnek azonban a cenzus másik részén kívül a katonák téli, nyári be­Galérius és a i törökök Siófok biztos erőd Szegénység, elnyomás Jó lenne tudni a kislány nevét? ö a *feis teres»«, s mór érett, nagy lány. Amikor találkoztunk vele, egy pillantást vetett még a fényben fürdő Balatonra, s aztán egy időre búcsúzott a forgatagtól, hogy matematikai képleteket, a történelem, az irodalom nagy járnák életművét szívja ma­gába. Reuma ellem tviszt? Hévízén már régóta hasznosítják Archi­medes törvényét: a vízben sokkal köny- nyebben tornázhat­nak az egyébként ne­hezen mozgó reuma - sok. A térdízületi zsugorodás gyógyítá­sát viszont az ágyban való görkorcsolyázás segíti. A beteg gör­korcsolyával fölsze­relt lábát egy huzal segítségével fölemeli az ágy végén elhe­lyezett ferde deszka- lapra, a kerekek se­gítségével hirtelen visszaejti róla, s eközben elvégzi azo­kat a mozdulatokat, amelyek legfontosab­bak a gyógyuláshoz. A görkorcsolyázó kú­ra orvosi vélemények szerint kitűnőnek bi­zonyult különösen a sportolóknál tapasz­talható térdízületi zsugorodás megszün­tetésére. A közelmúltban az új népszerű tánc, a tviszt térhódításával egy újabb érdekes tapasztalatot szerez­tek a betegek. Föl­fedezték, hogy a tviszt nemcsak szóra­koztat, hanem gyó­gyít is. A hévízi SZOT-szanatóráim- ban a tviszt szinte már fizikoterápiának számít. A szanató­rium szórakoztató programjában rend­szeresen megismét­lődő zenés-táncos es­teken elmaradhatat­lan az újabban reu­matáncnak elneve­zett tviszt. A fiatalok népszerű táncát az orvosok a mozgás- szervi bántaimakban szenvedő idősebb be­utaltaknak sem tilt­ják, sőt hasznosnak tartják, mert minden izmot és forgót meg­mozgat, és így előse­gíti a gyógyulást. történ: szállásolása kötelezettségével és mindannak beszolgáltatásával tartoznak, amit ez a megye reájuk kivet. És mivel a hely­ség a Sión túl a tisztelendő veszprémi káptalan birtoka, ide is rendes évi jogváltsággal adóznak.« A fokozódó kizsákmányolási nem tűrte szótlanul a nép. (1720-ban 48, 1727-ben pedig 63 jobbágy lakott itt.) A század második felében levelet írtak a veszprémi káptalannak. Arról panaszkodtak, hogy az ispán és hajdúi a zárt lakásokat is feltö­rik, elrabolják a lisztet és a gabonát. 1765-ben, a parasztfor­rongások idején így tiltakoztak a szolgáltatások királyi rende­zése ellen: »Esküttyeinknek ti­lalmaztuk, hogy hitet ne tegye­nek ... Mi az urbániunrxot bé nem vesszük ...« A robbanás küszöbén álló békétlenségről tanúbizonyságot ad a káptalani följegyzés: »Az földes uraság ellen tusakodván az uraságat sokféle ízetlenség­gel nem kevésbbé megbántot­ták ...« Alapvető volt a Sió szabályo­zása. Ez a gondolat már a rómaiakat is foglalkoztatta. Bél Mátyás és dr. Lukács Károly többször is javasolta. Végül is Mária Te­rézia rendelte el a mocsarak és a Balaton lecsapolását. Először Kriegel Sámuel készített ter­veket. A munkát később Be­szédes József térképe szerint folytatták. A lecsapolásról év­tizedeken át folyt a vita. A szabadságharc után is egy­mást követték a Sió szabályo­zására vonatkozó tervek. Végül ,B ÖL 1862-ben határozták el a sz bályozást azzal a céllal, hogy vasúti pályatestet biztosítanak, és csatornát létesítenek a bala- ton—dunai hajózáshoz. A mun­kát azonnal megkezdték, és 1863. október 25-én ünnepélye­sen átadták rendeltetésének a Sió új kapuját. Így indult meg a fürdőtelep kiépítése. Elké­szült a vasútállomás, és Siófok^ átszállóhely lett a nagy múltú Füredhez. Az 1364-i szárazság csaknem használhatatlanná tet­te a kikötőt. Az utasokat csó­nakokban szállították a hajóra. Egy ilyen komplikált beszállás közben a Füredre utazó Jókai Mór kényszerfürdőt vett: ki­esett a csónakból. Egy évvel később 200 háza és 1500 lakosa volt Siófoknak. Ekkor már száz idegen nyaraló fordult meg a fürdőtelepen. Egy kitűnő üzleti érzékkel ren­delkező veszprémi tisztviselő, Végh Ignác fölismerte a lehe­tőségeket, s füirdőjogbérleti szerződést kötött á káptalannal. Munkához látott: kiránduláso­kat szervezett, új fürdőszobá­kat építtetett, színtársulatot és táncmestert szerződtetett Bu­dapestről És az újságokban megjelentek az első hirdetések: »Közvetlen a tó partján fekvő helységben olcsó lakások kap­hatók úgy egyesek, mint csalá­dok részére. Nagy vendéglő, szép tájék. A tóban urak és hölgyek részére külön uszoda és fürdő van berendezve...« És 1868-ban már nem lehe­tett szállást kapni Siófokon. Ma pedig ez a helység a Ba­laton fővárosa... Németh Sándor sorzoK. Frizura Fiúk, lányok tereferélnek az utcasarkon. Az érettségi a téma. Ki hogyan készült, ki mennyit tanult. A nagy be­szélgetés közben észreveszik közeledő osztálytársukat. — Szia, Mara! Már azt hit­tük, nem jössz — kiáltják egyszerre hatan. Mara méltóságteljesen lép­ked. Ügy tetszik, mintha tor­nyos frizurájára vigyázna. Megáll a csoport közepén, és nézi osztálytársait, azok őt, de nem szól senki. Mara dur- cásfcodik: — Nem is veszitek észre a szép frizurámat?! — Dehogynem! Jói Olyan, mint máskor — nyugtatják a többiek. — Ugyan! — csattan Mara ebből a pillanatban fésült meg a fodrász. — Most két forimttaä magasabb! Kolduskongresszus St. Louis-ban (USA) meg­tartották az amerikai koldu­sok kongresszusát. A részve­vők elhatározták, hogy szob­rot emelnek egy Bili Scvap- wood nevű csavargónak, aki milliomos lett, mert elsőként használt koldulás közben au­tót. Ez a csavargó a napok­ban fejezte be harmincéves autós koldulási körútját, és nyugalomba vonult. Milyen remek gentleman- gengszter lenne táacmilian! Alfred Hitchcock, az is­mert producer egy kérdésre nemrég gondolkodás nélkül azt válaszolta, hogy a legszí­vesebben Harold Macmillant szerződtetné legközelebbi de- tetetívfilmjónek főszerepére. Azzal indokolta kijelenté­sét, hogy az angol miniszter- elnök rendíthetetlen nyugal­ma, megfontolt arckifejezése, rendkívül előkelő megjelené­se, lágy, de mégis meggyőző hangja pontosan megfelelne egy hétpróbás bűnöző meg­személyesítőjének. Sóhajtva tette hozzá Hitchcock: »Mi­lyen kár, hogy a politika út­vesztőjébe tévedt! Milyen re­mek gentleman-gengszter lenne a filmvásznon!« * * * „Az ötvös nem művészetm Nemrég New York egyik utcáján megtámadták és megpofozták John Hagant, »Az alvás nem művészet« cí­mű könyv szerzőjét. A tett- legesség'et elkövető egyén a rendőrségen kijelentette: »■Pontosan megtartottam az író minden tanácsát, azóta egyáltalán vem tudok alud­ni. Ez annyira felbőszített, hogy meg kellett bosszulnom magam...« Igazság Egy prágai vicclap közli az alábbi mondást: »Minden­ki úgy dolgozik, ahogyan tud, de vannak, akik még an­nál is rosszabbul dolgoznak.« Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS* Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy bónapra H Ft* Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka S. m. 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents