Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-02 / 127. szám

Vasárnap, 1963. június 2. 3 SOMOGYI NÉPLAP Miért maradt íoá! Satten vésztő nélkül a nagyberki Kaposvöigye Tsz? VITATHATATLAN, hogy a fejlett nagyüzemi állattenyész­tés nem nélkülözheti a szak­képzett vezetőt. Mégis a nagy­berki Kaposvöigye Tsz — melynek állatállománya rangos helyet foglal el a megyében — meglehetősen könnyen lemon­dott róla. A tervtárgyaló köz­gyűlésen a tagok úgy határoz­tak, hogy megvonjál;: a havi 35 egységet dr. Kertai Nándor ál­latorvostól, aki egy évig ellátta náluk a főállattenyésztői teen­dőket. Azt mondogatták, mi­nek neki a járandóság, a bri­gádvezetők nélküle is el tud­ják végezni a munkát, az állat­orvosnak amúgy is nagy a kör­zete. S bár közgyűlési határo­zat nem született a főállatte­nyésztői beosztás megszünteté­séről, a történtek után dr. Ker­tai Nándor fölkereste a szövet­kezet vezetőit, és lemondott er­ről a tisztségérőL Az emberek általában nemigen gondolnak arra, mennyi aprólékos munka kell ahhoz, hogy karácsony­kor asztalra kerülhessen a fenyőfa. Csak kevesen tudják, hogy a fe­nyőfát éppen úgy termesztik, mint a kukorciát vagy más kultúrnö­vényt. Csakhogy a fenyő termesz­téséhez nagyobb figyelem és gon­dosság kell. Ki sejtené például azt, hogy milyen nehéz »kiszedni-« a magot a fenyőtöbozból? Össze kell gyűjteni a tobozt, a meleg helyen EMBERILEG ÉRTHETŐ a cselekedete. Nem anyagiasko­dásról van szó, de megérdemel­te volna munkájának megbe­csülését, fáradozásának elisme­rését. Sajnos, ezt nem kapta meg. Az állattenyésztés dolgo­zói, a gondozók és maguk a brigádvezetők, Vendel György és Bőte György máris érzik, hogy hiányzik a szakképzett vezető irányító keze. Mert nem csupán arról van szó, hogy összehasonlíthatatlanul több munka szakadt rájuk — eddig az állatorvos állította össze a takarmányszabványo­kat, esinálta meg a keretutal­ványokat, a bizonylatokat az állományváltozásról —, hanem arról is, hogy mindennapos je­lenlétével, állategészségügyi és a jövedelmező tenyésztésre vo­natkozó tanácsaival biztonsá­gossá tette a munkát. Nem vé­kőnyszeriteni kell, hogy kinyíljon, s kihulljon belőle az apró magocs- ka. Ezt a munkafolyamatot a Lá- bodi Erdögazdiaság Kiskúti kerüle­tében végzik. Éjjel-nappal fűtik a helyiséget, 40 fokos meleget érnek el, hogy a rostára helyezett toboz­ból a rázás következtében kihull­jon a fenyömag. Egy mázsa toboz­ból átlagosan egy kilóra való mag jön ki, a tobozt aztán kemencék­ben elégetik. letlen, hogy tavaly átlagosan 19,91 kilóval választottak 240 malacot s Nagyberkiben, ahol nem is annyira a hizlalás, mint inkább a tenyésztés a cél, nem volt különösebb fennakadás, gond az állománnyal. Odaadóan, lelkiismeretesen végezte munkáját — elismeri ezt mindenki, elismerik a szö­vetkezet vezetői is. Ám azt mondja Havasi József elnök és Gróf Lajos párttitkár, hogy számukra nem volt megoldás ez á módszer, hiszen eléggé túl­terhelt az állatorvos, körzeté­hez tartozik még Szabadd, Gáz­ló és Kereseliget. Ez a munka pedig egész embert kíván. En­nél a gondolatnál érdemes el­időzni egy kissé. Az eredmé­nyek azt bizonyítják, hogy hasznos és fontos volt a főál­lattenyésztő működése; 340 szarvasmarha és 800 sertés mellé okvetlenül szükséges egy szakember. Azt, hogy a főállat­tenyésztőre más tennivaló is hárult, tudták a megállapodás­kor is, hiszen a fizetséget, a havi 35 egységet is eszerint ál­lapították meg. AZ ÉSSZERŰSÉG égy kí­vánja, hogy akkor vessünk el egy megoldást, ha helyébe job­bat találtunk. Nagyberkiben, sajnos, nem így cselekedtek. A nem célravezető, oktalan taka­rékosság — mert csak annak tehet nevezni a 35 egység meg­vonását — helytelen szemlélet­re vall. A vezetők belátják, hogy a jelenlegi helyzet tartha­tatlan. Bár még nem mutatko­zik visszaesés az állattenyész­tésben, de félő, hogy ez is be­következik szakképzett vezető hiányában. Megoldásnak azt vélik, hogy a szövetkezet évi 4800 forint ösztöndíjából nevel majd magának egy főállatte­nyésztőt. De ebhez évek kelle­nek, s bár a szándék helyes, jelenleg semmit sem segít. Van egy másik elképzelés is: ide fogadnák a felsőfokú techni­kum egy első éves hallgatóját. A fő érvük az, hogy nem a szövetkezet, hanem a megye fi­zeti ezt a szakembert. ELGONDOKOZTATÓ ez a szándék. Egy ilyen jól gazdál­kodó szövetkezet átháríthatja a megyei tanácsra leendő szak­embere taníttatásának költsé­geit? V éleményünk szerint nem, hiszen elsősorban a nagy­berkiek érdeke, hogy állatte­nyésztésűk eredményes tegyen. Ha nem látták célszerűnek a tavalyi módszert, akkor miért nem gondoskodtak idejében más főállatenyésztőröl? Hiszen egy elhamarkodott, megfontolatlan véleménynyil­vánítás következtében maradt a szövetkezet főállattenyésztő nélkül. Vörös Márta Strubrics Magdolna azt vizsgálja, hogy kinyíltak-e már a fenyő- tobozok. AHOL AZ ERDEI MAGOKAT PÖRGETIK Pintér István —Szabó László: (13) Indulnia kell, már az ezredes is búcsúzkodik tőle. Mit is mondott, hogy mégiscsak a haj­tóanyagot szerezze meg? Sipos nem ismert magára: gondolatai úgy szétestek, mint egy ráf nél­küli hordó dongái. Félfüllel még hallotta, hogy óvatosság­ra és elszántságra inti őt az ez­redes, de már kívül volt az aj­tón. Mennie kellett, várták köz­vetlen parancsnokai, akik tech­nikailag is fölkészítik az útra, hogy aztán erős kíséret mellett autóval a határig szállítsák. 5. Csodálatos a Bükk hegység. Hatalmas hegyek karéjában, egy mesés kis völgyben emel­kedik a lillafüredi Palota Szálló. Mint valami középkori kastély, amelyet elrejtettek a világ szeme elől, úgy bújik meg a hegyek védelmében. Csak ha belépünk a Hámori-tó völgyébe, akkor tárul elénk tel­jes pompájában ez az üdülő, amelyet még a harmincas évek­ben építettek hazai és külföl­di mágnásoknak. Hófehér, csip­kés homlokzata élesen elüt a háttér sötétzöldjétől, s ez még inkább becsalogatja az erre té­vedt idegent... A völgy ezen a forró au­gusztusi délutánon is egészen hús volt. A meleget elnyelte az óriási erdő és a Hámori-tó. A bukszusbokrokkal szegélyezett kavicsos úton egy idősebb, de jó tartásé férfi közeledett. Au­tóval érkezett, üres kézzel, cso­magok nélkül tartott a szálló­hoz. Fölsietett a lépcsőn, s a szál­ló portásához lépett. A portás nem köszöntötte, csupán vala­mi tisztelgésféte mozdulatot tett, és kérdéssel fogadta: — Jönnek, igazgató elvtárs? — Igen. Miskolcon vannak, ott ebédelnek. Beszéltem velük, mindegyik külön szobát akar. Adja ide a szobabeosztást, új­ra kell rendeznünk az egészet — mondta a portásnak Kovács Ferenc, a Palota Szálló igazga­tója .;. Idestova már kilencedik esz­tendeje igazgatja a lillafüredi Palota Szállót, s nemcsak a vendégek, hanem fölöttesei is elégedettek munkájával. Igye­kezett mindenkinek a kedvé­ben járni, kielégíteni még a legképtelenebb igényeket is, s ezzel elérte, hogy voltak olyan vendégei, akik minden évben visszatértek Lillafüredre. A hegyi levegő — bár sokat dolgozott — jót tett neki, s az elmúlt hét-nyolc esztendőben alig öregedett valamit. Aki ko­rábban is ismerte Kovácsot, s tudta korát,. meglepődött, ami­kor évek múltán találkozott ve­le. A középkorú férfi megőriz­te jó tartását, fürgeségét. Ér­dekes embernek tartották. Mindenkit készséggel fogadott, szívélyesen beszélgetett a ven­dégeivel, a szálló alkalmazottai körében mégis az a hír járta róla, hogy roppant zárkózott, s ha csak egy kicsi kis szabad időt el tud csípni magának, máris visszavonul a szobájába, vagy beül a kocsijába, s baran­Részben már pótolták a téli kiesést Körkérdés négy vállalathoz A Fonyódi Tőzegüzemben, a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál, a Kaposvári és a Csurgói Faipari Vállalatnál a tél különösen hátravetette a munkát. Érdek­lődtünk tőlük, hogy pótolták-e az első negyedévi elmaradást. Biztos a tervteljesítés A Kaposvári Faipari Válla­latnak április végéig sikerült teljesítenie a cikkenkénti ter­melési tervet. Ám amíg min­den erejüket arra összpontosí­tották, hogy az első negyedév­re előirányzott készárut átad­ják a kereskedelemnek, a fél­kész termékek gyártása egy kissé visszaesett Ez azonban — mondják — nem okoz na­gyobb gondot. Még az első fél­évben pótolják az elmaradást. A vállalat valamennyi dolgo­zója azért versenyez, hogy az üzem utolérje önmagát. Ha ez megtörtént, a harmadik ne­gyedév elején hozzákezdenek a kisbútorok (fali könyvespolc) sorozatgyártásához is. Jelenleg ugyanis a kisbútorok értéke te­szi ki a hiányzó 436 000 forint nagy részét. A tervezett meny- nyiségű kisbútorok elkészíté­sének feltételei biztosítva van­nak. Gyártásukat tervszerűen halasztották el arra az időre, amikor van elég nyersanyag, és tartalékolták a hozzá szük­séges létszámot, béralapot Félmillióval t6bb tégla májusban A Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat­nál az ipar sajátosságainak kö­vetkeztében rendkívüli kárt okozott a kedvezőtlen időjárás. Hatmillióval kevesebb nyers téglát készítettek az előírtnál. Adósak maradtak mintegy 76 000 darab cseréppel is a népgazdaságnak. Kiszámították, hogy egy-egy gyárnak mennyivel kell többet termelnie ahhoz, hogy a válla­lat szeptember végéig rendbe jöjjön. A dolgozók versenyük­ben főként azt tűzték célul, hogy a tervet minden körül­mények között valóra váltják. A műszaki osztály azon fára­dozik, hogy biztosítsa a gyors termelés feltételeit, hogy sem­mi se akadályozza a munkáso­kat a cél elérésében. Május­ban félmillió téglával sikerült többet gyártaniuk a tervezett­nél, A szállítás a kerékkötő A télen a hideg és a hó, az olvadáskor pedig a víz akadá­lyozta a termelésben a Fonyó­di Tőzegüzem dolgozóit. Rá­adásul nem kaptak elég va­gont. Noha a jó idő beálltával teljes erővel munkához láttak, mégsem nyilatkoznak derűlá­tóan. Még ma sem tudnak ugyanis elszállítani annyi tő­gol hol Miskolcon, hol a kör­nyékbeli falvakban. Gyakran sétál egyedül a hegyekben is, szereti a természetet és a gya­logtúrákat. Elmaradhatatlan turistabotja még akkor is vele van, amikor kocsival megy va­lahová. Kovács nőtlen, pontosabban elvált, de a környéken senki sem ismerte a feleségét, mert az üdülőbe már újra legény- emberként érkezett. Néha lenn a konyhán vagy fenn a takarí­tó személyzet körében különös szóbeszéd járta, hogy Kovács távol tartja magát a nőktől, s különösen óvakodik az egyedül érkező női vendégektől. Pedig — fiatalság bohóság — a Palo­ta Szállóban sok lány szokott üdülni, s nem egy ment már haza innen az igazgató iránt fölébredt reménytelen szere­lemmel. Azt talán sohasem le­hetne kideríteni, vajon mivel lopta be magát Kovács igazga­tó a lányok szívébe. Őszülő ha­lántékával, kisportolt alakjá­val, egy kicsit mindig szomor­kás arcával vagy éppenséggel zárkózott természetével? Tény, hogy szekrényének mélyén ott sokasodtak a kék és rózsaszín levélkék, amelyek forró, áb­rándos szerelmekről tanúskod­nak. De Kovácg soha nem élt vissza a helyzetével, noha erre mint igazgatónak könnyen módja tett volna. Már azt is beszélték róla, hogy valami nagy fájdalma, bánata van, zeget, hogy pótolhassák a ki­esést. Ennek főkén az az oka, hogy a rakterületre nem állít­hatnak be elegendő vagont. A vasút ugyan naponta kétszer is elviszi a telt kocsikat, mégsem sikerül a kívánt ütemet tarta­ni. Intézkedési tervében jelez­te a vállalat, hogy szerves ter­mékből teljesíti tervét, tőzegből azonban előreláthatólag nem. A iparvágány bővítésére most nincs tehetőség. Meg kel­lene tehát beszélni még idejé­ben a vállalattal és a MÁV- val, hogy milyen módon tehet­ne meggyorsítani a szállítást. Megértették a munkások A tanácsi iparban a Csurgói Faipari Vállalatnál volt a leg­nagyobb mérvű — több mint másfél millió forint — az első negyedévi kiesés. A vállalat dolgozói azonban nem ijedtek meg ettől a nagy számtól. Tisz­tában vannak vele, hogy ha ki­használják a munkaszervezés­ben rejlő tehetőségeket, meg­birkóznak a feladattal. Már a munkaverseny megindításakor gondoltak erre, s vállalásaikat úgy állították össze, hogy meg­valósításukkal behozzák a le­maradást. Bár egyik fontos gé­püket tíz napig nem használ­hatták, s ez megnehezítette munkájukat, sikerült mintegy százezer forintot pótolniuk. Az üzem napról napra közelebb kerül ahhoz az időhöz, amikor már nem lesz adóssága. Az ed­digi teljesítmények, és a dolgo­zók vállalásai alapján júliusra tervezik ezt elérni. A második félévre tehát kerékvágásba jön a vállalat. Szegedi Nándor Segítséget kérnek a vadépusztai fiatalok Vadépusztán 1961 novembe­rében alakult meg a KISZ- szervezet, s csakhamar a tabi járás legjobbjai közé sorolták. A 16 ifjú kommunista erejé­ből mindenre futotta. Sikerrel szerepelt a színjátszó csoport­juk, s jól működött a politikai iskolai A termelőszövetkezet­ben — noha a tagok nagy ré­sze az erdőgazdaságban dolgo­zik — társadalmi munkában el­vállalták az új ól cserepezé- sét. Segítettek szénát gyűjteni és kukoricát kapálni is. A tsz egy 1700 forintos rádióval ajándékozta meg a fiatalokat, az egyik legjobban dolgozó ta­got pedig külföldi jutalomki- rándulásra küldte. Az a szervezet, amelyre alig egy éve még büszke volt a ga- mási párttitkár és egész Vadé- puszta, most felbomlás előtt áll. A KISZ-titkárt, Jónás Józse­fet 1962 novemberében be­hívták katonának. Januárban új titkárt választottak Dicsér- di Ferenc személyében. Erre a taggyűlésre meghívták So- mogyvári István párttitkárt és Fehér József tsz-elnököt. A két vezető ezen a taggyűlésen ta­lálkozott utoljára a vadépusz­tai KISZ-esekkel. Mi történt azóta? A KISZ-titkár ezt mondta a fiataloknak: »Ezután minden másként lesz.« Sajnos, azóta egyszer sem hívott ösz- sze taggyűlést. Nem alakult új­já a színjátszó csoport sem. A KISZ-szervezetnek járó újsá­gok olva&atlanul a szekrénybe kerülnek. A fiatalok mind ke­vesebbet gondolnak a KISZ-re. Vezetőikkel csak akkor talál­koznak, amikor 3 bélyeget áruljál«. Nem is kell mondani, hogy egyre nehezebb a bélyeg­eladás. Van'az ifjúsági szerve­zetnek hat olyan tagja is, akit a titkár »kifelejtett« a nyilván­tartó könyvből, s már hónapok óta nem kapnak bélyeget. A fiatalok között már felve­tődött, hogy te keltene váltani a titkárt, de mindenki arra vár, hogy a másik szóljon. »Miért én tegyek a rossz fiú?« — mondogatják, s nem veszik észre, hogy ez a szemlélet nem méltó az ifjú kommunistákhoz. Segítsen hát a fiataloknak a gamási pártszervezet és a járá­si KISZ-bizottság! Tőlük is függ, hogy lesz-e újra lelkes ifjúsági élet Vadépusztán. K. I. A NEB múlt évi munkájáról tárgyalt a Csurgói Járási Tanács (Tudósítónktól.) A Csurgói Járási Tanács leg­utóbbi ülésén Pápa Imre, a né­pi ellenőrzési bizottság járási elnöke számolt be a NEB múlt évi munkájáról. Elmondotta, hogy 1962-ben 196 népi ellenőr közreműködésével 105 vizsgá­latot folytatott te, tizenkilen­cet a mezőgazdaságban. Nagy gondot fordítottak a vasúti és a közúti áruszállítások, a beru­házások megvalósítása ütemé­nek ellenőrzésére, valamint a lakosság bejelentésének kivizs­gálására. A szakcsoportok munkáját értékelve az elnök megállapította, hogy tevékeny­ségükben még sok a kívánni­ezért vonul el a világ szeme elől szabad óráiban; s ez még inkább növelte romantikáját. Ügy hírtett róla, hogy csupán egyetlen szenvedélye van: a ♦ festészet. Turistabotján kívüli még egy elmaradhatatlan tár-| sa volt: a paletta és az ecset.. Amint átvette a portástól a| névsor, átment a hallba, és le-l ült egy fotelba. írt. Az épületi csöndes lakói valahol ki-1 rándulnak. Csupán egy-két idő-j sebb házaspár unatkozott aí hallban. I Semmi sem mutatta, hogy! holnapután már új vendégel;? érkeznek. De Kovácsnak ép­pen emiatt főtt a feje. Tucat­nyi külföldi turista érkezett vadászatra a Bükkbe, és az volt a kívánságuk, hogy ne va­dásziakban helyezzék el őket, mint az előző években, hanem a híres Palota Szállóban. Az idegenforgalmi szakemberek kissé meg is lepődtek ezen, s nyomban tudakolni kezdték, vajon miért elégedetlenek a vadászlakokkal. Elvégre ezek is minden kényelmet biztosí­tottak a külföldi vendégeknek, ráadásul még gyalogolni sem keltett annyit a hegyekben haj­nalonként és esténként, hiszen ott laktak az erdő közepén. (Folytatjuk.) : való, a népi ellenőrzési csopor­tok munkája viszont jó. A tanácsülés határozatot ho­zott arról, hogy a helyszíni vizsgálatok során a NEB szoro­sabb kapcsolatot tartson a párt- és társadalmi szervekkel. Szőlőtermelők, figyelem! Az ÁLLAMI PINCEGAZDASÁG megkezdte az 1963/64 évi borszőlő-must és borérlékesítő szerződéskötését. m Részletes felvilágosítást a vállalat pincészete és felvásárlói adnak. Mecsekvidéki Állami Pin cegazdaság (3639)

Next

/
Thumbnails
Contents