Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-11 / 134. szám

Hol az emléktábla? M£ I2MP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA Szovjet mezőgazdasági szakszervezeti küldöttség látogatása megyénkben A MEDOSZ meghívására ha­zánkban tartózkodó szovjet mezőgazdasági szakszervezeti küldöttség tagjai tegnap me­gyénkbe érkeztek. A. 1. Podop- kigora elvtársat, a Szovjet Me­zőgazdasági, Erdőgazdasági és Begyűjtési Dolgozók Szakszer­vezete Központi Bizottsága munkavédelmi osztályának vezetőjét, A. V. Petrova elv- társnőt, a Szovjet Mezőgazda- sági, Erdőgazdasági és Begyűj­tési Dolgozók Szakszervezete Belorusz Szövetségi Köztársa­sági Központi Bizottságának titkárát, valamint L. A. GiUaja elvtársnőt, a Harkov területi Május 1. baromfitenyésztő szovhoz kammimista munka­brigádjának vezetőjét Fekécs Lajos, a MEDOSZ megyei bi­zottságának titkára, Eszterhai Sándor, a Kaposvári Állami Gazdaság igazgatója, Tóth Zol­tán, a gazdaság párttitkára és Antal János szb-titkár fogadta. A MEDOSZ megyei bizottsá­gián tájékoztatták őket a me­Megnyil! a KGST-országok villamosenergiaipari szakembereinek tudományos tanácskozása a Technika Házában Hétfőn délelőtt a Technika Házában Schüler János, a Ne­hézipari Minisztérium villa­mosenergia iparigazgatóságá­nak vezetője megnyitotta a KGST-oászágok villamosener­gia szakembereinek tudomá­nyos szimpóziumát. A szakem­berek a KGST-tagországok egyesített energiarendszeré­nek teljesítmény- és periódus­szabályozási kérdéseiről ta­nácskoznak. Az egyhetes meg­beszélésen 35 tanulmányt vi­tatnak meg az európai szocia­lista országok egyesített villa­mosenergia rendszereinek leg­gazdaságosabb együttműködési módjáról, az együttműködés­hez szükséges műszaki beren­dezések kérdéseiről és kicseré­lik erre vonatkozó eddigi ta­pasztalataikat. Az értekezleten hét országból 81 delegátus vesz részt. (MTI) Százéves a szegedi dalosmozgalom Szegeden kerek száz eszten­dővel ezelőtt alakult a város zeneéletét átformáló Szegedi Dalárda, amely már egy év múlva vezető szerepet játszott az országos kórusmozgalom megszervezésében, működésé­nek második esztendejében pe­dig zeneiskolát alapított, hoz­záfogott az igényes, zeneértő közönség neveléséhez, a kon­certélet elindításához. A Tisza- parti város mai zenerajongása, kitartó érdeklődése és igénye a zenés színház és a hangverse­nyek iránt, a nyári szabadtéri játékok házigazda szerepére büszke szegediek lelkesedése — mind a száz éve indult da- Josmozgalomban gyökereznek. Most június 9-én centenáris ünnepségeket rendeztek Szege-, den, amelynek díszhangverse­nyén Handél-oratóriumot adott elő a Zenebarátok Kórusa (a Szegedi Dalárda mai utódja) és a Bartók Béta Filharmonikus Zenekar, iskolai énekkarok és szólisták közreműködésével; majd pedig jubileumi kórus- koncerten vettek részt a város üzemi és szakszervezeti ének­karai, ahol kitüntették a kó­ruséletben áldozatos munkát végző, régi lelkes dalosokat. A szegediek a közelgő sza­badtéri játékok előkészületei alatt nyilván jóleső érzéssel emlékeznek meg a száz év előt­ti magvetőkről és mindazokról, akik zeneéletüket az egyszerű dalárdától a szabadtéri játékok nemzetközi színvonaláig fej­lesztették. gye mezőgazdasági és erdőgaz­dasági dolgozók szakszerveze­tének életéről, a. Kaposvári Ál­lami Gazdaságban folyó ter­melési és szakszervezeti mun­káról, majd a délelőtti • órák­ban a eserepesi üzemegységbe mentek, ahol megtekintették a szarvasmarha-hizlaldát. Meglá­togattak két gazdasági dolgozó családot is otthonában, felke­resték a munkásszállást, az üzemegység határát, s nagy el­ismeréssel nyilatkoztak a lá­tottakról. Különösen meglepte őket a nagy mennyiségű és ki­tűnő termést adó lucematábla és á gabonafélékből, kapósok­ból várható terméshozam. Délután a sántosi sertéshiz­laldát látogatták meg, ahol nagy érdeklődéssel kísérték Kálmán Béla üzemegységveze­tő tájékoztatóját az ott folyó hlzlalási módszereltről; a sze­mes, darált, nedves és kombi­nált takarmányozási kísérle­tekről. Megtekintették a tele­pen épülő nagy teljesítményű korszerű takarmánykeverő üzemet is. Ezután a telep kul­túrtermében közvetlen baráti beszélgetést folytattak a dolgo­zókkal. A. I. Podopkigoia elv­társ részletesen tájékoztatta őket a mintegy 10 millió tagot számláló szovjet mezőgazdasá­gi szakszerveze# munkájáról, a hétéves terv eddigi Sikereiről, a mezőgazdaság állandóan nö­vekvő eredményeiről és ter­veiről. L. A. Gulaja elvtársnő, kommunista mamkabrigád-ve- zető baromfitenyésztő brigád­jának munkájáról, életéről, tervedről, A. V. Petrova elv- társnő pedig a közszü lcségleti cikkek árairól, a dolgozók élet­körülményeiről számolt; be és adott kimerítő választ a fel­tett kérdésekre. A delegáció tagjai ma reg­gel elutaztak megyénkből. (Káplár) Árvíz és földcsuszamlás A nagy esőzések következté­ben árvíz keletkezett Japán­ban, és több helyen földcsu­szamlás történt. Sokan életüket vesztették. Az árvíz 100 házat romba döntött, 37 000 épületet elárasztott, 20 000 ember haj­léktalanná vált. A vihar és az árvíz 270 hidat döntött le. [ a biztosan nem helyeznének emléktáblát annak a szülőháza felóra, aki tökéletesen megtanulta akár a percenként 400 szótagsebességű gyorsírást is, de néhány év­tizeddel ezelőtt a hálás utókor márvány-emléket készíttetett Kónyi Manónak, aki 1842-ben Kaposváron született, s a ki­egyezés korában a parlamenti gyorsíróiroda főnöke volt. Kó­nyi. személyesen sztenografálta Deák Ferenc beszédeit — er­ről is dicsekszik az emléktábla, ha alaposan szemügyre veszi az éles szemű járókelő. S ha csak kevesen tudja.!!, hogy ez az emléktábla létezik Kaposváron, ennek nem az az oka, hogy valahol külterületen vagy egy régi ház udvarán sze- rénykedik, hiszen a nagyméretű rnérványtáblát a Kossuth tér 2. számú ház Noszlopy Gáspár utcai oldalán helyezték el. Annak, hogy az is nehezen találja meg, aki keresi, az az oka, hogy a pár évvel ezelőtti tatarozás alkalmával lefröcs­költék, bemeszelték, a fal színével tették azonossá. Ma már nem állítanának emléktáblát egy gyorsírónak, de Kónyi Manóé itt van, s ha már itt van, illenék levakarni róla a vastag vakolatot. S ha erre nem gondolt tatarozást végző vállalat, gondolhatna a IKV, vagy az, akinek a műemlékek megóvása, karbantartása kötelessége. K. Gy. Elveszett ntcmzedék (Az Egyesült Államokban gyorsabb iramban növek­szik a bűnözések aránya a lakosság számásál...) Az Amerikai Szövetségi Nyomozó Hivatal 1962. évi összefoglaló adatai tanúsít­ják, hogy az Egyesült Álla­mokban tavaly rekordot ért el a fiatalkorúak bűncselek­ményednek száma. Viszonyí­tási alapul közöljük: 1961- ben egymillió fiatalkorú bű­nözőt helyeztek vád alá és ítéltek el. 1962-ben hét száza­lékkal haladta meg a fiatal­kori bűnözések száma az 1961. évi »teljesítményt«. Nem meglepő tehát, hogy hivatalos körökben egyre több szó esik az »elvsezett új nemzedékről«. Arthur Miller, a világszerte ismert amerikai író az eszmék és a beléjük vetett hit teljes hiányát teszi felelőssé, és egyebek között »társadalmi nihilizmusának nevezi a fiatalkori bűnözé­sek növekvő számarányának okát. Rovert Kennedy igaz­ságügy-miniszter szerint: »... felnőtt egy újabb, elve­szett nemzedék, amely félbe kellett hogy hagyja iskolai tanulmányait, és amely rö­videsen csak már az amúgy is nagyszámú munkanélküli tartaléksereget fogja növelni... A sötét kilátások következ­tében az amerikai fiatalság reményt vesztett és közöm­bös lett.-« Robert Kennedy jobban fején találta a szöget, mint Miller, mert míg az író álta­lában beszél a társadalmi ni­hilizmus okairól, a miniszter osztályhelyzete ellenére — azt fogalmazza meg, hogy a fiatalolwri bűnözés meleg­ágya a bizonytalan társa­dalmi, gazdasági helyzet, a kilátástalanság. Ám a hatá­sos gyógymód ajánlásánál már megbicsaklik az eddig logikus eszmefuttatás, és Robert Kennedy megelégszik a tüneti (kezeléssel. Hogy ez legföljebb részleges »gyógyu­lást« eredményez? Igaz!' De legalább valamennyire meg­nyugtatja a társadalmi bajo­kat feliülmézetből látók időn­ként háborgó leJkiismeretét. A kongresszus nagylelkűen 10 milMó dollárra emelte föl az 'ifjúsági bűnözés elleni küz­delem anyagi alapját Kiter­jeszti az iskolai tanácsadás hálózatát, létrehozva az úgy­nevezett Halfway House- okat, amelyekben a börtön­ből való szabadulás után »képezik« át a fiatalkorúakat a becsületes életre. No, igen... így készül a fából vaskarika. Milyen eredménye lesz a tü­neti kezelésnek? Kétségtele­nül aligha csökken tőle a fia­tal korban elkövetett bűn- cselekmények száma. Egé­szen addig nem várható ja­vulás, amíg nem rendül meg alapjaiban az a társadalmi, gazdasági rend, amelynek bomlása reményvesztetté, a jelennél és a jövővel szem­ben közömbössé tett. veszni ítélt egy egész nemzedéket E. L Fegyverrejtegetok ügye a bíróságon A közeljövőben tárgyalja a bíróság Bognár József húsipari szakmunkás, Kaposvár, Kelet- Ivánfa utca 14., Nagy Sándor cipészsegéd. Kaposvár, Schön- herz Zoltán utca 2. és Bogiári Károly villanyszerelő, Kapos­vár, Május I. utca 57. szám alatti lakosok bűnügyét. Bognár József 1962 szeptem­beréig vadászbórlő volt, fegy­verrel és fegyvertartási enge­déllyel rendelkezett. Az egyik vadászaton ismerkedett össze Nagy Sándorral, s több ízben együtt vadásztak. A múlt év nyarán megsértették a vadá­szati tilalmat, emiatt a fegy­vertartási engedélyt megvonták tődül!, és mindkettőjüket ki­zárták a vadásztársaságból. Balatonlelléről egy iparenge­dély kiadását kérő levél érke­zett a megyei tanács ipari osz­tályára. Az iratok között 200 forintot találtak. Az esetről jegyzőkönyvet készítettek, a pénzt pedig visszaküldték a feladónak, Bildhauer Józsefnek BalatomMIéne, a Táncsics utca 61-be. Hozzá tartok most Jó né­hányszor elképzelem Bild- hauert. Vajon miért küldte a pénzt? Azért, hogy lekenyerez- zte a tanács illetékes dolgozó­ját, vagy pedig hogy lerója az okmánybélyegek árát? — Tanácsért jöttem. Szeret­ném elsajátítani a töltőtoll-, a szemüvegkeret-javítást, a könyvkötészet és a köszörülés mesterségét Ügy hallottam, hogy ön most kért ezeknek a szakmáknak a gyakorlására iparengedélyt — mondom az ötven körüli Bildhauer József­nek. Elárulja, hogy ezeken kívül ért az asztalosmesterséghez, s nincs olyan ács — mondja —, aki nála jobban bánna a fű­résszel. Hogy hol és hogyan ta­nulta meg? Nem ad egészen pontos választ de nem zárkó­zik el. — Hogy hogyan tanultam meg a könyvkötészetet? Volt nekem valamikor egy könyv- kölcsönzőm. A könyvnek már abban az időben is hamar lába kelt. Hogy ezt megelőzzem, az új könyvet kivettem a borító­jából, és beletettem egy vásott­ba. így nem vitték el. Amikor kopni kezdtek a lapjai, azaz mér nem volt kellemes olvas­gatni, visszatettem a jó borí­tóba. Vitték, mint a cukrot. No, így tanultam meg könyvet köt­ni. A töltőtoilljavítást? Volt va­lamikor egy írószerboltom. Igaz, sok bajom volt vele, mert elmulasztottam csúszót adni a jegyzőnek. Ott sajátítot­tam el a töltőtollaik javítását. Hogy Ilitől? Csak úgy ..; Mon­dom, én sokféléhez értek ..: A köszörülésre és a szem­üvegkeret-javításra vonatko­zóan zavaros magyarázatot ka­pok. Arról beszél, hogy fiatal­korában egy faipari gyárban dolgozott, & ott sok mestersé­get megtanult. Okirat, bizo­nyítvány persze semmiről sincs. A tanács éppen emiatt nem adott neki iparengedélyt. — Ej, kérem — legyint Bild­hauer —, ma, amikor azt mondjuk, hogy mindenki sza­badon érvényesülhet, engem a papírokért maceráinak. — Na, de nem baj ám — folytatja —, lesz azért munkám engedély nélkül is. Még az állami válla­FORINT latoktól is kapok. Hiszen nincs senki a környéken, áld megcsinálna nekik, mondjuk, egy somkavágót, ha eltörik A. Ismernek engem jarásszerte. A kétszáz forintról eddig még nem szólt egy szót sem. — Mit küldtek vissza a ta­nácstól? Csak az elutasító ha­tározatot? Semmi egyebet, se póntz, se posztót? — hangsú­lyozom, gondolva, hogy talán majd megemlíti. — Semmi egyebet, vágja ki némi habozás után. — Nem próbálta valamivel megnyomni az ügyet? — Ügyetlen vagyok ián ah­hoz, kérem.., Fölteszem az utolsó kér­dést. yálaszából meg kell tud­nom, hogy okmányokra küld- te-e a kétszáz forintot. — Mennyi pénz kell az ok­mányokra, ha az ember ipar- engedélyt kér? Bildhauer számol: — Az any- nyi, mint tíz, húsz, negyven ... hát maximum ötven fősínt — Köszönöm szépen — állok fel —, miközben körülnézek a takaros kis villában, amely­nél! kapujában egy ilyen fel­iratú táblát is láttam a többi között; »Kifőzde.« Nem hiszem, hogy Bildhauemek különösebb megélhetési gondjai lennének amiatt, hogy nem kapta meg az iparengedélyt. Hiszen amint mondta, még vállalatok is ad­nak neki munkát, a villa is meghozza a magáét. — Szóval maga kitanulja a szakmát, és iparengedélyt kér — mojndja búcsúzóul a villa teraszán. — Szeretném tudni, hogyan sikerül. Én öreg ember vagyok, nekem így is jó. De tudja mit? — szól utánam. — Azért fogadjon el tőlem egy jó tanácsot: maga inkább vál­laljon állást;.. Szegedi Nándor Tavaly ősszel Nagy a Nádasdi erdőben talált egy régi katonai karabélyt ti­zenhárom lőszerrel. A fegyvert és a lőszert megtisztították, el­rejtették azzal a céllal, hogy később majd a karabéllyal jár­nak vadászni. Decembertől februárig az orvvadászok egy szarvasbikát, két őzbakot és egy őzsutát ejtettek el. A há­rom őzet Nagy Sándor, a szarvasbikát Bognár József kapta meg. A hús egy részét elfogyasztották, a többit disz­nóöléskor kolbászba töltötték. Márciusban a harmadrendű vádlottat, Boglárí Károlyt is meghívták egy vadászatra, de ekkor semmit sem lőttek. A fegyvert közösen rejtettél! el, s csak május 5-én vették ismét elő, amikor a hajnali órákban újabb vadászatra indultak a Nádasdi erdőbe — utoljára. Az erdőben találkoztak a va­dásztársaság két tagjával, s azok följelentették a »karafoé- lyosokat«. A három ember fégyverrej- tegetés és társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás vád­jával áll majd a bíróság elé. Az orvvadászok 13 200 forint kárt okoztak. Nem mindenkinek jó a gyógyfürdő (Tudósítónktól.) Igen sokan látogatják a ka­posvári strandfürdő gyógyme­dencéjét. Sajnos azonban, na­gyon gyakran olyanok is lubic­kolnak a vízben, akiknek sem­mi bajuk. Együtt fürdik az unoka és a beteg nagymama vagy nagypapa. Sokan nem tudják, hogy mit lehet és mit nem, ezért engedik be gyerme­keiket, is a gyógyvízbe. De nemcsak gyermekek mennek olyan vízbe .ahová nem sza­badna, hanem felnőttek is, mert nem ismerik azokat a megszorításokat, amíg a gyógy­víz valóban gyógyvíz. A kaposvári strandon azért a.nagy bizonytalanság, mert nincs orvosi tanácsadó szolgá­lat. Pedig ha csinálnának né­hány tablót orvosi tanácsokkal, vagy a hangszórón naponta többször ismertetné egy szak­orvos a legszükségesebb für­dőzési tudnivalókat — magne­tofonra lehetne fölvenni —, sok rosszullétet kerülnének éL •sm.soj^ojK Lg\ I úro /jetidül az t oszlá ordítás és a i: adá icsergés Az Országos Találmányi Hivatal nemrégen vette nyil­vántartásba, s fogadta el a legújabb magyar »csoda- hangszert«, Balog Géza ha- vaigitár-m.űvész. tanár, Zene­szerző és hangszerkonstruk­tőr találmányát. A neve or- cseszton, hivatalosan azon­ban hangutánzásra is alkal- . más húros, pengető hangszer­ként tartják nyílván. A hú­ros zeneszerszám a rászerelt húzogatható mikrofon, kéze­lőgombok, elektromos erősí­tő és az ügyes kezű mester ujjaira erősített acélkarmok, acéldarabka segítségével szó­lal meg mintegy 12 »nyel­ven«. Egyebek között ugyan» is orgonát, csellót, hamno- miumot, hegedűt, vibrafont, hárfát, 50—50 féle hangszí­nezetű dobot, gongot és ha­rangot stb tökéletesen he­lyettesít. Csodálatosan szép dallamok, s vérfagyasztó ős­eidéi hangok előállítására egyaránt alkalmas. A hang­szer lehetőséget ad arra, hogy színdarabokban, hang- játékokban például a bivaly- bőgés bivaly nélkül, a fegy- verropotgás puska nélkül megszólalhasson. A hegedű és a gitár keverékéhez ha­sonlító, valami egészen új formájú hangszer az (előb­biekhez hasonló tökéletes-, séggél szólaltatja meg a vo­natzajt, az autó- és hajó- kürtöket, szirénákat, az oroszlán ordítását, az elefánt trombitálását, a különféle madarak csicsergését, a bé­kabrekegést s még vagy 90 féle egyéb zajt. A feltaláló rövidesen színes műsor köz­ben ismerteti meg itthon és külföldön csodahangszerét, s használatához már írja az dktatófüzetet. Milyen hosszú a telefondrót? A modem életre jellemző gyorsaság megköveteli, hogy azonnal tudjuk közölni egy­mással gondolatainkat, észre­vételeinket akár földrésze­ken át is; Mi sem természe­tesebb, hogy ehhez felvesz- szük a telefonkagylót, s pil­lanatok, percek alatt beszélni tudunk, a legtávolabbi hellyel is. Telefonálás köziben nyil­ván kevesen gondolnak arra, hogy mi minden szükséges a beszélgetés létrejöttéhez. Az összeköttetés egyik legegy­szerűbb és legfontosabb kel­léke a telefondrót, a kábel. Hazánkat 256 484 kilomé­ter hosszú légvezeték hálóz­za be. Ezek a zümmögő tele­fondrótok több mint 10 000 tonna súlyt nyomnak, ame­lyet mintegy 605 000 oszlop tairt. Ennél sokkal több az, ami a föld alatt rejtőzik. Kábelhálózatunk teljes hosz- szűsága ugyan »mindössze« 11 984 kilométer, a kisebb- nagyobb átmérőjű kábeleken .azonban másfél millió kio- méter vezeték fut. A látható légvezetékek és a föld alatti kábelek hosszá" összeadva kiderül, hogy az elegendő lenne a Föld és a Hold közötti négy közvetlen telefon-összeköttetés megte­remtésére. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1) Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár Kossuth tér 1. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft* Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sk u. 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents