Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-11 / 134. szám
Kedd, 1963. június 11. 3 SOMOGYI NÉPLAP AHARAT — AZZAL. KEZDÉNÉM, •hogy akikor nagyon szégyelltem magam. A párttaggyűlésen én voltam a napirendi pont. Sorra álltait fel az elvtársak és rám olvastak. Lehajtott fejjel ültem, és a méreg meg a szégyen viaskodott bennem. Mérges voltam magamra, egész életemre, egyszóval mindenre. Konokul hallgattam. Párttitkárunk hatalmas termetű, vidám ember. Akkor először azt hittem, hogy haragszik rám. A fiam lehetne — gondoltam magamban, és zúgott a fejem a méregtől. Egyhangú volt a döntés. Figyelmeztetésben részesítettek, és elvették tőlem a lovakat. Talán ez fájt a legjobban. Azon az éjszakán nagyon keveset aludtam. Százszor és ezerszer eszembe jutott minden: »Vránics György negy- venhatos párttag, akit mindenki Gyuri bácsinak szólít, odáig jutott, hogy iszákos életmódja miatt a közösség pálcát tört fölötte.« Másnap megtudtam, hogy mit jelent az igazi szégyen. És akkor megfogadtam, hogy ezentúl minden másként lesz. AZÓTA MÁSFÉL ÉV SZALADT EL. S álltam a sarat. Most elmondom azt, amit akkor, a taggyűlésen kellett volna elmondanom. Most már van bátorságom beszélni, mert nem kell mentegetőzni. Az én életemből regényt lehetne írni. Az első részt a nyomorúságról, a másodikat a megtalált útról, a harmadikat pedig kétkedéseimről, vágyaimról. Csakhogy ma már kevesen kíváncsiak a nyomorúságra. A legkisebbók lányom a minap egy fél ceruzát elfaragott. Néztem, és hirtelen eszembe jutott az én gyermekkorom. Ha anyám ceruzát vett, négyfelé vágta, hogy mind a négyen írhassunk vele. Zala megyének azt a déli csücskét, ahol születtem, a sötétség fészkének nevezték. Az iskolákat akár be is zárhatták volna. Két osztálynál több nagyon kevés gyereknek jutott. Még az imád- ságos könyv is hiányzott a legtöbb házban, mert nem futotta rá. Kevés, gyalázatosán kevés volt a föld, és körös-körül mindenütt nagybirtok. És földet akart mindenki. Apám már serdülőkoromban mindig arról beszélt nekem, hogy egy dologgal törődjek: földet akarjak, földet szerezzek, mert a föld kenyér, a föld élet. Szép szál legény voltaim, és úgy dolgoztam, mint a gép. Hittem abban, hogy sikerül. Kuporgattam, kenyéren, hagymán éltem, de sohasem sikerült. A földnek nagy ára volt. Nem tudtam szerezni. Akkor ittam először bánatomban, aztán még sokszor. Nemcsak én voltam így. Amikor az uradalom elszámolásra hívott bennünket, úgy mentünk, mintha a mennyországba hívtak volna. Hazafelé már nyoma sem volt a vidámságnak. És este a kocsmában részegen ültünk a noha mellett. Ittunk elkeseredetten. A földet nem nekünk teremtették — ordította egyszer egy cimborám. A kocsmáros csak röhögött, és ha nem jönnek a csendőrök, csúnya vége lett volna. OKOSABB LETTEM. Tizennyoc évi summásélet után azt mondtam, hogy ez így nem megy tovább. Csak a föld járt az eszembe, és elutaztam más megyébe. Végi gpróbáltam mindent. Hetekig, hónapokig voltam távol a családtól. Erdőt irtottam a Mecsekben, éjjelnappal döntöttük a fát, és fizetéskor ittunk. Voltam postás, kubikos, építőmunkás, gyári segédmunkás. Nem ment sehogy. Mindig távol a családtól, három-négy hetenként vetődtem haza. Gyerekeim csak hírből ismertek évekig. Gürcöltem és ittam. Így ment. És a vágyam vágy maradt. A háború után végre lélegzethez jutottam. Azt mondták, itt a szabadság, éljünk veié. Két holdat kaptam. Kevés volt ez a föld, így hét újra kezdtem a vándoréletet. Pedig nagyon szerettem volna a magam gazdája lenni. Aztán 1949-ben ösz- szebeszéltünk néhányan, és szövetkezetét alakítottunk. Túlzás nélkül mondom, akkor éreztem végre embernek magam. A szegények mindig dol- goskezűek voltaic És végre magunknak dolgoztunk. Neve lett szövetkezetünknek a környéken. Egyre jobban éltünk. Jutott ruhára, cipőre, és már azon gondolkodtunk, hogy új házat építtetünk, amikor az ellenforradalom szétsodort bennünket. Most mondom el kétségeimet. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy tisztán láttam. Visszatért ősi vágyam. Földet akartam. Egy nagyatádi ismerősöm levelet írt: »Gyere, itt van föld.« így kerültem Segesdre. Valóban volt föld. De eladni senki se akart. Belevágtam a bérletbe, és még büszke is voltam. »Bérlő vagyok, 15 hold gazdája.« De bizony ez sem sokat hozott a konyhára. Volt föld, de milyen? Kruzsorázott, és a termés kevés lett nagyon. Akkor meg bánatomban ittam. Két évvel később népnevelők járták a falut. Az elsők között lettem újra szövetkezeti tag Lovakat kaptam, és dolgoztam becsülettel, A baj úgy kezdődött, hogy egyre többször ittam. Már messziről mondták az emberek: »Na, a Gyuri bácsi megint énekel.« AKKOR, AZON A PÄRT- TAGGYŰLESEN ezt kellett volna elmondanom. Ma azt mondják, derék ember vagyok, mert az akaratom győzött a szenvedélyen. De hozzáteszem: az én akaratom kevés lett volna. Csak úgy sikerült, hogy segített a közösség. Mellém álltak, és mindenki akarta, hogy sikerüljön. A közösség az elv- társaim érdemelnek ezért elismerést. Följegyezte: Németh Sándor Jo^osi. sic egyoBflflalii döntés A Nagyatádi Gépállomás vezetői — az igazgató, a főmezőgazdász és a főmérnök — tiszta dolognak tekintik Nagy Sándor traktorosnak, a taranyi brigád volt vezetőjének ügyét. Hibázott, felelősségre vonták, elmozdították beosztásából, traktorra ültették, s ezzel részükről befejeződött a Nagy Sámdor-ügy. Hogy mégis szólunk róla, nem azért tesszük, mintha a szerkesztőségünknek küldött panaszos levél alapján és helyszíni vizsgálódásunk eredményeként a volt brigádvezető igazságát kívánnánk bizonygatni; annál kevésbé tehetjük ezt, mivel egynémely dologban önmagával került ellentmondásba a levélíró, Nagy Sándor. A brigádban, előfordult szabálytalanságok — feketemunkák — felgöngyölítését most már a hatóság végzi, s a felelősségre vonós nem marad eL Neki, a brigádvezetőnek tudnia kellett volna, hogy melyik gép hol, mit és kinek dolgozik. Ha ügyelt volna brigádja tevékenységére, pontosan tudja, hogy Szigeti István, Dru- zsin Gyula meg a többi traktoros szabályos vagy szabálytalan munkát végez-e. Tehát okikai váltották le a brigádvezetőt, ha csak ezeket a mulasztásokat nézzük is. De más körülmények is közrejátszottak a döntésben, mint például a műszaki ellenőrzéskor észlelt nagy mennyiségű üzemanyag-túlfogyasztás, a gépek hiányos karbantartása stb. A gépek összevonásával egy brigádvezetői munkakör megszűnt, s mivel ő került legkésőbb ebbe a beosztásba, rá esett a gépállomási vezetők választása, őt Váltották le. Figyelembe vették természetesen az előbbi körülményeket is. De ha kétszer ennyi hibát írnánk is föl Nagy Sándor rovására, akkor is ki kellene térni néhány olyan dologra, ami véle kapcsolatos ugyan, de a gépállomásnak kell megszívlelnie. Nagy Sándor nem önmaga kezdeményezésére lett brigádvezető, • hosszas rábeszélésre vállalta el a taranyi brigád vezetését. Hibáit nem most, hanem már korábban is feltárhattál: volna. De azért, mert a taranyi termelőszövetkezetbe küldött gépeket nem akarta elengedni a Kutasi Állami Gazdasághoz addig, amíg Taranyban nem végeztek a tavaszi talajmunkákkal, nem illeti korho- lás. Jól látta, hogy a brigád területén szükség van a traktorokra (persze nem engedély nélküli szántásokra, fuvarozásokra!), s kiállt a közösség, a termelőszövetkezet érdeked mellett. Ezzel nem tett rosszat, sőt, a tsz részben neki is köszönhette, hogy idejében végzett a szántás-vetéssel. Erre is gondolni kellett volna akkor, amikor munkáját elbírálták. Nem akarjuk a hibák, a vétségek elkendőzését, de az utóbb említettek is hozzátartoznak Nagy Sándor tevékenységéhez. Tehát nem ártott volna, ha az érem másik oldalát is megnézik a döntés jogával felruházott személyek. Heraesz Ferene 13» 000 forintos költséggel gépműhelyt szereltet be a ma- gyaratádi Lenin Tsz. 15 erőgépük, kombájnjuk és más gépeik javítását önállóan oldják meg ezután. A villamosítást már megkezdték. Két tsz-en segítettek abrakkal a jutaiak Két vagon májusi morzsolt kukorica sokat ér, főiképp tavasszal van nagy becsülete ennek az abraktakarmánynak. Különösen ott, ahol kevés van belőle. Márpedig a tél próbára tette a takarmánymérleget. nem egy gazdaságban okozott nagy fejtörést az állatok eteté- se, A jutái Szabadság Termelőszövetkezetnek nem volt ilyen gondja. Most is van még kukoricájuk, pedig.. Erről a »pedig«-röl beszélgettünk Dobai József jutái tsz-el- nökkel. Még nagyobb lehetne készletük, ha nem adnak kölcsön több mint két vagon szemes kukoricát a rászorulóknak: a hete&i Vikár Béla és az újvárfalvi Noszlopy Gáspár Termelőszövetkezetnek. — Megtehettük' szívesen adtunk — mondta Dobad elvtárs. — És ezt a jutád állatállomány nem sínyli meg? — Maradt még elég kukoricánk, eltart az új termésig. Egyébként a kölcsönt még a nyáron visszakapjuk A hetesiekmek kukoricára volt szükségük, megkapták Jutáról, helyette árpát adtak a "í Malomipari és Terményíorgaü- mi Vállalatnak. Így a jutád Szabadság Tsz a hetesdeknek adott kukoricáért abrakfceveréket kap a vállalattóL Az újvárfalviak is szerettek volna takarmánytápot adni a jószágoknak, de nem volt cse- reterményük. Rajtuk is segítettek a jutaiak: 110 mázsa májusi morzsolt kukoricát adtak helyettük a vállalatnak. A megegyezés szerint az újvárfalviak árpával rendezik majd a kölcsönt. , — Anyagi haszon is származott a kölcsönből? — Haszon? Ugyanazt az értékű takarmányt kapjuk visz- sza, tehát anyagi előnyünk nincs a kölcsönből. Nem a nyereségvágy ösztönzött bennünket, amikor adtunk nekik kukoricát. Mi úgysem győztük volna föletetni, náluk meg anélkül koplalt volna a jószág. Tíz vagon csöves kukoricájuk van, s megitérül a kölcsönadott 210 mázsa morzsolt is, Két termelőszövetkezet gond« jai enyhültek egy másik, a jutái Szabadság Tsz jóvoltából. A jutaiak érdemeit növeli, hogy abrakfölöslegükből nemcsak tudtak, hanem akartak is adni. Elismerés érte. H. E. Pintér István —Szabó László: (20) — S ami a legfontosabb, a repülőgép nukleáris terhe nem robban, az elhárítás tehát tökéletesen sikerült. Meggyőződésem egyébként, hogy a ra" sétaelhárítás eredményessége rundén esetben a higgadtságéi, a józan, mértéktartó döntésektől függ. Ha valaki a rakétaegységnél kapkod, akár a legkisebb beosztott is, súlyos bajokat idézhet elő... De biztosak lehetnek, elvtársaik: rakétaelhárító fegyvereinkkel tökéletesen meg tudjuk védeni légiterünket.;: Most pedig térjünk vissza a hajlásszög! mutatókra;. * Ferenczi százados elővette zsebkendőjét, és megtörölte homlokát. Meleg volt a teremben. Rápillantott az órájára. Sajnos, repült az idő, az előadásra szánt két órából már ötven perc elszaladt, pedig ezt az anyagot a jövő órán már nem lesz ideje elismételni ... Már éppen folytatni akarta, amikor halkan kopogtattak az ajtón. Egy sorkatona lépett be, kissé megrettent a sok tiszt láttán. Vigyázzba vágta magát, és érces, harsány hangon jelentett: — Százados elvtárs, az ezredes elvtárs üzeni, hogy azonnal tessék fölmenni hozzá. — Köszönöm, értettem ... — Ugyan sajnálta félbeszakítani az órát, de hát az ezredes élv- társ is tudja, hogy éppen tanít, biztosan, valami sürgős dologról van szó. Széttárta karját mintegy jelezve, hogy a parancs az parancs, aztán megigazította derékszíját, fölvette az asztalról tányérsapkáját, és szélnek eresztette hallgatóit. Gyors léptekkel követte a katonát. Sejtette, hogy miért hívatja az ezredes. Legutóbb ugyanis megállapodtak abban, hogy a legközelebbi első fokú riadó- készültség alkalmával a parancsnoki szobában elhelyezett radaremyőn fogják megfigyelni a gép irányát, s így fogják kiszámítani, hogy mennyi idő elteltével lehet tűzparancsot adni. Átsietett a hatalmas laktanyaudvaron a parancsnoki épülethez. Elég rosszkor jött ez a riadókészültség, hiszen . megbeszélte a húgával, hogy negyed tizenkettőre érte megy, és a szüleikhez mennek ebédelni, mielőtt még kivinné Évát a kocsijával Lillafüredre. Bár a lánynak nem nagyon tetszett, ő egy kicsit örült is, hogy ide a szomszédba kapott beutalót, mert így nincs mesz- sze tőle, s a hét végén meg is látogathatja. Féltve vigyázott a húgára. A nála tíz évvel fiatalabb lány még huszonhárom éves korában is megmaradt a kicsinek, az óvodásnak, az elemistának, akit folyton neki, a bátyjának kellett babusgatni. Ketten, voltak testvérek, s a felszabadulást követő években már rászakadt a családfenntartás gondja. Apja egy szörnyű história következtében teljesen megrokkant, és a csodával határos, hogy még ma is éL Ferenczi szaporán vette a lépcsőket. Előtte loholt a kis- katona .. Jelentkeztek a parancsnoknál, a kiskatona eltávozott, Ferenczi pedig odalépett az ezredes íróasztalához. — Most megcsinálhatj uk á tűzparancsszámitást — szólt az ezredes. — Jöjjön, • Ferenczi elvtárs, figyeljük az ernyőt... Odatelepedtek a lefüggönyözött radaremyő élé. Az ezredes megnyomott egy gombot, a függöny szétnyílt. Papírt, ceruzát vettek a kezükbe. Figyeltek; Telt az idő, már elmúlt tizenkettő is, de a két tiszt még mindig számolt. Már él is feledkeztek az ernyőn féltűnt ezüstös pontocskáról, már csak a számokat látták. A százados hirtelen ránézett az órájára, és akaratlanul is felsóhajtott; — Hű! — Ma van, Ferenczi elvtárs? — Tudja, ezredes élvtárs, megígértem a húgomnak, hogy kiviszem Lillafüredre, oda kapott beutalót. Elszaladt az idő... — Hát miért nem szólt? Majd este folytatjuk... A lényeg az, hogy az adatokat rögzítettük. No, menjen, százados elvtárs. Ferenczi a fejébe csapta sapkáját, elköszönt, és kiviharzott a szobából. Az udvaron állt a Trabantja. Ferenczi beült, gyújtott, s máris robogott a kis műanyag borítású autó. A kapuban igazoltatás nélkül kiengedték, hiszen az egység minden katonája jól ismerte Ferenczi századost, a parancsnok vegyi-műszaki helyettesét. Pedig Ferenczi százados csak néhány hónapja teljesített szolgálatot ennél az egységnél. Alig egy esztendeje, hogy hazajött Moszkvából, ah cd speciális kiképzésben részesült. Miskolcon lakott a húgával, aki a Lenin Kohászati Művek üzemmérnökeként dolgozott. A lakás az övé volt, még akkor kapta, amikor Moszkvába készült, az akadémiára. De aztán a húga is elvégezte az egyetemet, és ide helyezték a Lenin Kohászati Művekbe. Már tudta, hogy neki hosszabb időre úgyis él leéli utaznia, így hát odavette magához. Szüleik is itt éltek Miskolcon, kint a város szélén, egy kis szoba- konyhás lakásban. Éva nem akarta a szülőket terhelni, ezért szívesen fogadta bátyja ajánlatát, hogy költözzön hozzá, aztán meg már akkor is ott maradt, amikor a bátyja hazajött. Pedig a szülők nagyon számolgatták a napokat, hogy mikor jelentkezik valaki, aki beköti Éva fejét. De a lánynak egyelőre esze ágában sem volt férjhez menni. Valahogy mindig elriasztotta maga mellő! az udvarlókat, meg aztán az egyetemen is úgy adódtak a dolgok, hogy nagyon lekötötte a tanulás, a társadalmi munka, s nem sok szabad ideje maradt, hogy élje a fiatal, szerelmet váró lányok életét. Egy komoly udvarlója volt, régen, s ha lehet ezt mondani, tőle ismerte meg a szerelmet. Már ahogy egy tizennyolc éves, a fiúba fülig belepistult lány ismerheti a szerelmet. Akkor ismerkedtek meg, amikor az egyetemre került. Pista is egyetemista volt, másodéves mérnökhallgató, s ugyanabban a kollégiumban lakott, ahol Éva. Meglátni és megszeretni gyorsan ment, s hónapokig csak egymásnak éltek. (Folytatjuk.) Másfél kilométer kosszá teherszerelvény A múlt héten a szibériai vasutasok újabb győzelmet arattak. Sikeresen befejeződött egy 10 000 tonnás, túlsúlyos kísérleti szerelvény próbaútja. Az 1530 méter hosszú tehervom^t, amelyet a Kuznyeek-medencé- ből indítottak útnak, pontosan menetrend szerint megérkezett Omszikba. így tehát megoldódnak a szállítómunkások előtt álló legfontosabb problémák: a szállításnál tüzelőanyag-megtakarítás elérése, a- gyorsaság növelése és a rakományoknak a rendeltetési helyre való mielőbbi elszállítása. Az őszre is lesz rántani való csirkéje. Vásároljon jó minőségű, egészséges naposcsibét a föld* miívesszövetkezeine. A megfelelő körülmények között tartott nyári naposbaromfi ugyanúgy felnevelhető, mint a kora tavaszi. (3649) Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat aszfdltozokat — változó munkahelyre — és mélyépítésben jártas fizikai dolgozókat nagyatádi munkahelyre fölvesz. Jelentkezés: Kaposvár, Május 1. u. 57. sz., nagyatádi fő-építésvezetőség, vasútállomáson túl. (51140)
