Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-08 / 132. szám

Szombat. 1963. június 8. 3 SOMOGYI NÉPLAP Az első „t ß» Négyéves az 5-|-1-es oktatás AMIKOR AZ 1958—59-es TANÉV ELEJÉN megyénk ' több gimnáziumában bevezet­ték az 5+1-es rendszerű poli­technikai oktatást, a szülők többsége kedvezően fogadta az évszázados hagyományok reformját, a termelőmunka egyötöd arányú helyét az • is­kolai tananyagban. Hangzottak el aggódó, idegenkedő vélemé­nyek is, főleg a városi szülők részéről. A tanulásból »kiha­gyott« napot fájlalták, s tar­tottak tőle, hátha az 5-|-l-es osztályban tanuló gyermekük tudása nem éri majd el a ha­gyományos formában érettsé­gizőkét. Az érdekelt gimna­zista fiatalok örömmel kóstol­gatták a.z újszerű ismeretek • ízét, bár kezdetkor ez a lelke­sedés elsősorban a műhelybe, üzembe, mezőgazdaságba tett »kirándulásnak« szólt. Igazolódtak-e a szülők ag­godalmai? Helytálltak-e a gimnazista fiúk és lányok a termelőmunkában? A D1ÄKOK kezdeti lel­kesedése nem lobbant el. Nem »kirándulást«, nem a kötöttségekből való kirucca­nást, de ambíciót, fegyelmet és lelkiismeretes tanulást kö­vetelő gyakorlati elfoglaltságot jelentett számúidra a heti egy­napos termelőmunka. A na­pokban »beért« a politechni- záció legelső »termése«; érett­ségi vizsgát tett a Munkácsy Gimnázium 5+1 rendszerű rV/'c osztálya. A többi osztá­lyéval azonos feltételek és követelmények mellett 3,5-es majdnem jó rendű átlaggal érettségizett az osztály, jólle­het mindössze 13 nap jutott nekik az érettségi előtti tanu­lásra. Év végi osztályeredmé­nyük 3,9 volt. Büszkék lehet­nek a textilművekiben végzett gyakorlati munkájukra is: a minősítő szintvizsgán 4,7-es általános »kiváló« eredményt ért el a harmincnyolc kislány. Ezeket a politechnikai szint- vizsgákat az új rendszerű ok­tatásban részt vevő diákok ré­szére májusban tartották meg az üzemekben. Megyénk öt gimnáziumában (a Kaposvári Munkácsy és Táncsics, a csur­gói, a nagyatádi és a siófoki gimnáziumban) 263 érettségiző fiatalllból 179-en vállalkoztak a — nem kötelező — számadás­ra. A vizsgákon az üzem ve­zetőiből toborzott elnökség — tehát nem az oktató — érté­kelte az írásbeli, elméleti és gyakorlati feladatok megoldá­sát A 179 fiatal többsége 4- ies, 5-ös érdemjegyet kapott, egészen ritka a szerény »meg­felelő« minősítés. NAGY MEGELÉGEDÉSSEL NYILATKOZTAK a Csurgói j Napsugár Ktsz, a Nagyatádi Fonalgyár és a Balatonújhelyi Állami Gazdaság vezetői is a fiatalok munkájáról, eredmé­nyeiről. Több levelet kap­tunk most érettségiző diákok­tól, akik a negyedik év vé­gén minősítő szakmai vizsgát tettek. A levélírók meleg han­gon emlékeznek meg az üzemben, a gazdaságban töl­tött napokról. Torbágyi Klo- lild Siófokról a vizsga pilla­natait idézi föl soraiban: »... itt vannak azok is, akik a szerszámok használatára, a permetletreh készítésére, a metszésre és annyi más hasz­nos dologra tanítottak ben­nünket. Egy kicsit szorcmga- nak, hiszen nemcsak a mi erőpróbánk ez, ők is vizsgáz­nak. most... A sikeres minő­sítő vizsga után kedves, me­leg szavakkal búcsúztattak bennünket, és azt hiszem, mindenki Jóleső érzéssel, a helytállás örömével gondol majd vissza az egyszerű, ko­moly szavakra: sok sikert kí­vánunk maguknak az életben, megérdemliku..« MILYEN LEHETŐSÉGE­KET NYÜJT az 5+1-es okta­tás a fiatalok jövőjében? A politechnikai szintvizsgával rendelkezők egyéves gyakorla­ti munkával szakmunkások lehelnek az állami gazdasá­gokban, de az iparban is idő- kedvezményt kapnak, ha érett­ségi után szakmunkásként akarnak dolgozni. Sajnos, ma még több üzemben a béralap nem teszi lehetővé, hogy min­den jelentkezőt foglalkoztassa­nak. A textilművek módot nyújt arra is, hogy három hónap után szakmunkásvizs­gát tegyenek a jelentkezők. Viszont a Kaposvári Finom- mechanikai Vállalat és a Csurgói Napsugár Ktsz mind­össze két-két fiatalt tud fo­gadni, bár jóval többen dol­goznának szívesen a politech­nikai foglalkozásokon megta­nult szakmában. A következő években erre /mind több lehe­tőség lesz, mivel az üzemek­ben szükség van szakmunká­sokra, s ezért igényeiket ide­jekorán bejelentették a gim­náziumokban. A GIMNÁZIUMI POLI­TECHNIKA első »termése«, a most érettségiző 5+1-es osz­tályok üzemi szintvizsgái, a Munkácsy Gimnázium IV/c osztályának tanulmányi ered­ményei a gyakorlati oktatás sikerét bizonyítják. S a prak­tikus szempontokon túlmenően: a tanulók termelőmunkája, kapcsolata a kétkezi munká­sokkal egész életre szóló ta­pasztalatok forrása, akár műn-; kagépek mellett, akár a gyó­gyítás szolgálatában, akár mű­vészeti pályán foglalják eä majd helyüket a dolgozók tár­sadalmában, Wallinger Endre Az acsaí lucernakaszálás és bonyodalmai Somogyacsán a szövetkezeti gazdák vonakodva fogtak hoz­zá a lucernakaszáláshoz. , Az Az első napon nem tettek egyetlen kaszavágást sem. Né- hányan megmakacsolták ma­gúkat, mások meg oktalan fé­lelmükben jobbnak látták, ha nem tesznek ellenükre. Azóta mégis lefogyott a lucerna. Mi történt, hogyani történt, mik az acsai eset körülményei és tanulságai? Alkudozás a mezőn .Az Aranykalász Tsz vezetői annak rendje és módja szerint megszervezték a kaszálást. A •megadott időben — egyik hét­főd nap reggelén olyan 30—35 ember ki is ment a Kétági- dűlő lucemaföldjére. Valame­lyikük szóba hozta: csak ak­kor kaszálnak, ha kapnak 50—50 négyszögölnyit a ház­táji jószágnak. Nagy József brigádvezető meg Gerbovits Jenő mezőgazdász igyekezett jobb belátásra bírni őket. Nem sikerült. Erire mindannyian fogták magúikat, és a ragyogó délelőtti napsütésben haza­ballagtak. Ügy mondják, hogy a veze­tők kivételével mindenki ,‘egyetértétt a követeléssel. A megfontoltabb emberek jól Társadalmasítás — akadályokkal Még 1956-ban hozta meg azt a határoza­tát a Szakszervezetek Országos Tanácsa, hogy a társadalombiztosítás ügyednek intézé­sébe be kell vonni a dolgozók tömegeit, s e célból üzemi nyugdíj-előkészítő, valamint ki­fizetőhelyet ellenőrző albizottságokat kell létrehozni. Nem azért született ez az intézkedés, hogy az SZTK-alközpontok és a különböző hivata­lok munkáját megkönnyítsék, hanem azért, hogy az albizottságok segítségével eltüntes­sék azokat az akadályokat, amelyek nehezí­tik, hátráltatják a dolgozók szociális ellátá­sát. Bégebben gyakori volt ugyanis, hogy a nyugdíjba menő munkásak az üzemből már nem kapták fizetésüket, de járandóságukat a Nyugdíj Intézet még nem folyósította. Késve kezdtek hozzá a formaságok elintézéséhez, s emiatt hónapokig kellett utánajárni, amíg az ügy rendeződött. Jogosan elégedetlenked­tek ilyenkor a nyugdíjasok, hiszen a hosszú munkásévek után nem ezt az elbánást érde­melték. A nyugdíj-előkészítő albizottságok feladata az ilyen hibák megelőzése. Hasonló rendellenességeket lehetett tapasztal­ni a táppénzek kifizetése körül is. Az SZMT elnöksége 1962 tavaszán határozta meg, hogy hány üzemben kell ezeket az albizottságokat létrehozni megyénkben. Ma már harminchét nyugdíj-előkészítő és tizenhét kifizetőhely-el­lenőrző társadalmi albizottság működük. S bár alig egyéves múltra tekintenek vissza, nagy népszerűségre tettek szert, mert hatha­tósan segítik a szociális ügyek intézését. Néhány vállalat, intézmény azonban fölös­legesnek tartja ezeket a társadalmi albizott­ságokat — állapította meg legutóbbi illésén az SZMT elnöksége. Különösen a ruhaüzem, ahol nem hajlandók ezen a helytelen állás­ponton változtatni. Ez a szemlélet az üzem főkönyvelőjétől ered, aiki az albizottságok munkájának segítésével kapcsolatos minden javaslatot ellenez, helytelenít. Úgyhogy a nagy nehezen létrehozott albizottságok tagjai már azt mondják, hogy nem végzik tovább munkájukat, ha nem segítik őket megfele­lően. Augusztus 31-ig újaibb 36 nyugdíj-előkészí­tő és 13 kifizetőhely-ellenőrző társadalmi al­bizottságot kell alakítaná a megyében. A szákszervezeti bizottságoknak nemcsak azt kell elősegíteniük, hogy megfelelő embereket válasszanak ezekbe az albizottságokba, ha­nem olyan légkör kialakítását is, hogy az al­bizottságokat ne fölösleges tehernek, hanem fontos társadalmi szervnek tekintsék. S hogy az üzemek, intézmények vezetői ne hátráltas­sák, hanem segítsék a fontos feladatot el­látó társadalmi albizottságok munkáját! Szalai László tatod önmagát, nem tudta tel­jesen elűzni a félelemérzetet. Ott lappangott benne valahol mélyen, s most már tudta, hogy nem egykönnyen fog szabadul­ná ettől a kéretlen, rossz barát­tól. r Az Astoria Szállónál látta, hogy a járdaszegély mentén külföldi kocsik egész sora áll. Hej, de jó lenne most egy ko­csi neki is, sakkal nehezebben tudnák követni, s ő is köny- nyebben figyelhetné, hogy nyo­mában vannak-e. Kissé meg­gyorsította lépteit. Még csak az kell, hogy összetalálkozzon egy külföldi ismerőssel, aki szabad­ságát tölti Budapesten. Semmi más nem hiányzik, mint hogy fölismerjék, és nagy hangosan üdvözöljék. Egészen az Úttörő Áruházig sietett. Ott aztán ismét lelassí­totta lépteit, majd megállt az egyik kirakat előtt. Nagyszerűen látta benne a Kossuth Lajos utca túlsó olda­lának forgatagát s az antikvá­rium bejáratát, ahová mennie kellett Néhány percig várt, fi­gyelte, bemegy-e valaki az an­tikváriumba. Egy középkorú nőt látott, aki befordult az üz­let ajtaján, de egyébként ezek­ben a percekben nem volt for­galma a boltnak. Most, most kell menni. Tétovázott, mintha nem lett volna mindegy, hogy melyik percet választja. Lelépett a járdáról, s az út­testen át egyenesen az antik­váriumhoz tartott. Alig ért azonban a villamossínekig, éles füttyszó hasított a levegőbe. De • úgy tett, mintha nem m hal­lotta volna. Továbbment. A fütty ismét felhangzott. Sipos körülnézett. Egy rendőr sietett feléje, igen határozottan, arcán feladatának '.teljes komolysága. Sipos hozzá volt szokva, hogy a nyugati városokban úgy köz­lekedhet az úttesten, mint a járdán. Erre aztán igazán semmi szükségem nem volt, gondolta. Azzal próbálta magát vigasz­talni, hogy ez lesz igazolványá­nak első próbája. Mert hegy most igazoltatni fogják, afelől nem volt kétsége. A rendőr odaért hozzá. Ott álltak, néhány méterre az an­tikvárium bejáratától. Az ügy­nök kedves mosolyt erőltetett arcára, leszerelő, kissé gyere­kesen kedves mosolyt, amellyel nemcsak a nőket tudta lefegy- verezni, hanem sokszor még a férfiakat is. A kissé naiv, jóhi­szemű, csupa jóindulattál el­telt fiatalember mosolya volt ez, aM nagyon szereti az em­bereket, s igazán nem tehet ró­la, hogy az életben vannak sza­bályok, amelyeket meg kell ugyan tartani, de a véletlenek úgy hozzák, hogy gyakorta óha­tatlanul megsértjük őket. — Jó napot! Az elvtárs miért nem áll meg mindjárt, ha a rendőr füttyét hallja? — Ne tessék haragudni, de én megálltam... — mondta ugyanolyan kedvességgel Sipos, mint amilyen kedves volt a mosolya. — Tetszik tudni, rit­kán járok Budapesten, sminá- lunk nem kell ennyire vigyáz­ni... Csak nem küiíöicB? — kérdezte a rendőr, s egy kissé hátracsapta a fejét, úgy vette szemügyre Sípost. — Nem — válaszolta csodál­kozva. — Miből tetszik gondol­ni? Nagykanizsa mellett la­kom ... — Csak úgy... — mondta a rendőr, valójában azonban, ter­mészetes esze sugallta, hogy a fiatalember külföldi. A ma­gyarok ugyanis csak a legrit­kábban mondják, hogy »Buda­pesten járok«, Budapestre me­gyek« a sokkal egyszerűbb »Pest« helyett... Elkérte az iratait. Sípos átnyújtotta személyi igazolványát, aztán közömbös arccal nézte, miként lapoz ben­ne a rendőr. Pedig ezek a per­cek nehezebbek voltak számá­ra, mint amikor a víz alatt át­jött a határon. Tudta, hogy a legtökéletesebb utánzatot ké­szítették neki, és mégis... Job­ban félt ettől az egyszerű köz­rendőrtől, mint annak a gon­dolatától, hogy talán a követ­kézé percben tűzharcot keil vívnia az életéért. ES kell ismerni, hogy Sípos alapjában véve nem volt gyá­va természetű. A mostoha kö­rülmények edzettek a bátorsá­gát, amelyek között felnőtt. A kémiskola pedig teljesen kiir­totta belőle a gyávaságot. De hát más meghallgatni, megta­nulni valamit, mint végigcsi­nálni, lejátszani a valóságban. A rendőr visszaadta az iga­zolványt — Tíz forint — rríondta. — Most fizeti, vagy elküMjem a lakására a csekket! — Kifizetem, tudom, hogy hibát követtem el... — Rendben van! Örülök, hogy elismeri ... Sokan még akkor is képtelenek elismerni, hogy hibáztak, amikor már az autó kerekei alól rántjuk ki őket... Aztán máskor csak a kijelölt helyen menjen át a túloldalra. Hatszázhatvanhatan haltak meg tavaly, mert meg­sértették a közlekedési szabá­lyokat. Nem szeretném, há az idén maga is közéjük kerülne — mondta a rendőr teljes ko­molysággal. Sipos mosolygott magában. Fölényesen, a másiknál többet tudó, beképzelt ember modorá­ban: hatszázhatvanhat halott... Nevetséges. Londonban két hó­nap alatt van ennyi. Itt meg egy egész ország produkál hat­százhatvanhat halottat egy év­ben ... Bagatell! Persze meg is látszik ez a közlekedésen... Ilyen forgalomban ő, a világot Sárt; ember behunyt szemmel is képes lenne éMgaeodnd ... Azon kapta magát, hogy is­mét elkalandoztak gondolatai. Pedig be kell mennie az antik­váriumba. Máris ott volt az antikvá­rium kirakata előtt. Belemerült a könyvek böngészésébe, leg­alábbis ezt láthatták a gyanút­lan járókelők. Pedig dehogy a könyveket nézte. A kirakat hátsó üvegén át próbált belesni a boltba. Három vagy négy vá­sárló böngészgetett. (Folytatjuk) tudták, hogy nem ez a dolog elintézésének módja., mégsem álltak munkába, nehogy a töb­biek megharagudjanak rájuk. Megíenyegették-e őket, vagy egykedvű beletörődéssel tar- tottak a többséggel — ezt a vezetőség nem firtatta. Min­denesetre feszültté vált akkor a helyzet a faluban, s beleiel- lett néhány nap, mire az em­berek teljesen felszabadultak a rendbontás nyomasztó terhe alóL A kibontakozás Úgy értékelt éle a dolgot a szövetkezet vezetői, hogy meg­gondolatlan, elhamarkodott cselekedetről, múló tünetről van szó, s alszik rá egyet, és reggelre megbánja tettét a ka­szás brigád. A hír hajlattára azonban a szorgalmas gerézd- pusztaiak karja is lassabban húzta a kaszát. Velük sikerült azonnal szót érteni. A tsz-hez tartozó Jutompuszta pedig egyenesen helytelenítette az acsaiak mesterkedését. Éppen egy jutomi ember, Mojzer Ist­ván volt az, aki annak a bizo­nyos hétfői napnak délutánján elsőként . kezdett kaszálni a Kétági-dülőben. Vele tartott nagylánya, Magda is, aki né­hány órára ugyan, de kaszát vett a kezébe. S közben szállingóztak az acsaiak, Csendes József és Mé­száros Ferenc fogatosok ked­den a délelőtti órákban szán­tottak a közelben, de reggel nemcsak ékét, hanem kaszát is tettek kocsijukra. Délután velük együtt vágta a lucerna- rendet Peresa Vendel és Ke­szeg János. A 64 éves Nagy Pál meg Barabás János ugyan­csak hozzáfogott. A traktoros fűkasza szintén megindult. Porció György tsz-elnök járta a határt, a répaföldön kapál- gató férfiakkal igyekezett meg­értetni, hogy most nem ez a dolguk. A szenvedélyes szó- csatákban a derék asszonyse­reg is hallatta hangját. Egypár nap, és rendben fe­küdt a lucerna. Most azok bánkódnak, azok hibáztatják a hangoskodókat vagy önnöm- üTBigu.kat, akik (nem mentek kaszáim. A kaszások ugyanis nemcsak munkaegységre kap­nak előlegbe lucemaszénát, hanem megkapják az ágason szárított pillangós takarmány 15 százalékát is. Az Aranyka­lász Tsz vezetősége azt tartja: győztesen, megerősödve került ki ebből a bonyodalomból; ér­demes volt ragaszkodni a jó­váhagyott javadalmazási terv­hez; helyesen tette, hogy szembeszállt a követeléssel, és nem teljesítette. Mindent a maga Idejében Dicséretes és elismerésre- jimélitó az acsai tsz-vezetőknek [az a törekvése, hogy a közös állató! lemány takarmányát el­sődlegesen biztosítsák. Tavály >is annyi másodnövényt vetet' • tek, hogy a hó leesésig zöldeti ! etethettek. Most is van két va^ •gonra tehető tavalyi szénájuk. ; Ebben az évben megint meg­teremtik e> folyamatos »zöldi ■futószalagot«. A háztáji jó- f szagnak ebből nem jut. A réti [széna egy részét megkapják a Itsz-tagok. A pillangósok terü- •lete négyszerese a tavalyinak: [ennek a 320 holdnyi lucerná­inak, vörösherének és baltacim- [naik a szénaterméséből négy­• szer többet osztanak munka- [egységre és prémiumként, [mint a múlt évben. Lesz hát [téli takarmánya a háztáji jó- Eszágnak. Hát a nyári zöldellá- ítás? Az bizony — a háztáji ka- [ szálók fűtermését meg a ki­elégítőnek aligha mondható le- Igeltetésd lehetőséget figyelem- •be véve — nincs megnyugtató- [an megoldva. Éppen ezen a ‘.ponton ütközik a szövetkezet ■érés terve és a tsz-gazdák je­• lenlegi követelése. Nem most, [hanem télen van az ideje az téves takarmánytermesztesi és-elosztási program kidolgozá­snak. Amit februárban, már- ;dúsban elhatározunk az egész [évre szólóan, attól később [helytelen lenne eltérni. Beszélgetésünkkor megértet- |te ezt Sümegi Ferenc tsz-tag is, aki az 50 négyszögöl lucer­nát szinte a leghangosabban kö­vetelte. Persze, neki nem tet­szett, hogy a szénát a közös munkában való részvétel ará­nyában osztják, hiszen április végéig még 20 munkaegység­nyit sem dolgozott. Az a mód­szer, amellyel ö is, mások is engedményt akart kicsikarni a vezetőségtől, teljesen hibás, és egyértelműen, határozottan el­ítélendő. A lucemaelosztás mikéntjéről nem kaszá­láskor, nem a ' termő­föld végén kell vitatkoz­ni! Ilyenkor egyet kell tenni! kaszálni! Lesz 50 négyszögöl zöld lucerna, vagy nem lesz, a józan ész, a felelősségérzet parancsa csak ez lehet: ne tét­lenkedjünk, hanem tegyük a, dolgunkat, utána majd ráérünk megbeszélni, miben van hiba, hogyan lehet rajta a jövőben változtatni. Nem, az nem el­fogadható álláspont, hogy vagy adnak, vagy nem dolgozunk; Nem dolgoznak? Gondolják csak meg, kinek tesznek rosz- szat ezzel! Bizonyos, hogy nem a szomszédoknál;, hanem sa­ját maguknak* Megéri éssel, gondos mérlegeléssel A zöld takarmány követelé­sének Somogyacsán alkalma­zott módját tehát el kell ma­rasztalnunk. Az az igény vi­szont, hogy a háztáji jószág is kapjon a nyáron zöldet, nem nyilvánítható jogtalannak. Kaphat és kapjon is, ha van miből. Megítélésünk szerint az acsaiak is találhattak volna erre megoldást. Hogyan? Ügy hogy a kiosztásra tervezett pillangós széna egy része he­lyett lábon álló zöld takar­mányt mértek volna ki. így tehát ugyanannyit kapott vol­na a tagság mlint amennyit a terv előirányzott. A változás csupán az, hogy a lucerna adott hányada nem szénaként, hanem zölden kerülne a ház­táji jószág elé. Az már a ve­zetés feladata, hogy megte­remtse a takarmány juttatás és a közös munkában való részvétel összhangját. A dolog lényege az, hogy ® vezetőség és a tagság — vagy ennek egy része — ne szem­ben álló félnek tekintse egy­mást. A helyzet, a körüimé- nyek, a lehetőségek jjondos mérlegelésével, megértessél rendezzék el a szövetkezet lei* sebb-nagyobb ügyeit. Másrészt pedig; a józanul gondolkodó többség ne adjon néhány rossz­indulatú, hangoskodó ember szavára. S ha bonyodalmak (támadnak, a tsz-vezetők — amint az acsaiak is tették — keresség meg azokat a tsz- gazdákat, akikre bizton szá­míthatnak ilyen nehéz hely­zetben is. A rendbontókra, ki­vált a rendbontás kezdemé­nyezőire ráférne, hogy a kö­zösség színe előtt leleplezzék őket, a bátor helytállókat, a közös érdek hű szolgálóit pe­dig megjutalmazhatnák. És végül: akiket illet, min­denki vonja le a tanulságot a történtekből! Somogyacsán er­re annál inkább is szükség van, mert tavaly nyáron, az aratáskor is támadt hasonló vita. Gyenge szövetkezet szű­kös anyagi körülmények kö­zött élő tagságának körében, a kisebb rendzavarás is nagyobb bonyodalmakat vonhat maga után. Ezért kell hát most So­mogyacsán okvetlenül okulni az immár második figyelmez­tetésből! Kutas József AZ ÉM 44. ez. Állami Építő­ipari Vállalat (Budapest, V, Kossuth Lajos tér 3 3 —15.) azonnal fölvesz budapesti munkahelyekre kőműves, ács, állványozó szakmunkásokat, építőipari kiinnyüsépkezelö- Sef, kubikosokat, férfi segéd­munkásokat. Szállást és napi egyszeri ét­kezést biztosítunk. Munka­ruha, vidékieknek tanács- ^ igazolás és szakmunkások- nak szerszám szükséges. £2-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents