Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-05 / 129. szám

SomogyiNéplap AZ MS'ZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA Költők találkoztak az olvasókkal A nagyatádi, a nagyszaká­csi és a somogyszcubi író—olva­só találkozóval, a vasárnap délelőtti kaposvári dedikáció- val megyénkben is befejező­dött az ünnepi könyvhét. Az Engels utcai könyvesboltban Takáts Gyula József Attila- tííjas költő »Kinek könnyebb« című novellás kötetét, László Ibolya költő »Köznapi lobo- gás« című kötetét dedikálta. Tíz órakor nyitott a könyves­bolt Először csak szállingóz­tak az érdeklődők, aztán egy­re többen néztek be az üz­letbe, sokáig válogattak a pultra kirakott könyvnapi ér­dekességek között. Sokan ke­resték a dedikáló írok köte­tét. Akadt, aki régebben vá­sárolt Takács Gyula köteteit dedükálitatta. Nagy Margit egy tanulmánykötetbe íratott em- léksorokat a József Attila-dí- jas. költővel. Egy idősebb há­zaspár jó óráig forgatta, néze­gette a regényeket, verseskö­teteket, s végül kikötött a »Kinek könnyebb«-nél és a »Köznapi lobagás«-nál. Olyanok is akadtak, ' akik csak azért kukkantottak be a boltba, hogy személyesen meg­ismerkedhessenek a dedikáló írókkal. Egy öreg néni meg egy két bottal járó nyugdíjas biztató szavakkal kereste meg Gyermektáncfesztivál Fonyódon Egyedülálló esemény színhe­lye lesz Fonyód június 9-en, vasárnap: a Somogy megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya és a Népművelési Tanácsadó kezdeményezésére itt rendezik meg az első or­szágos gyermektáncíesztivált. A műsort a szabadtéri mozi­ban bonyolítják lei A találko­zóra eddig 11 megyéből 19 csoport jelentkezett összesen mintegy 350 általános iskolás részvevővel. Vasárnap reggel a járás úttörő-zenekarai fogadják az érkező csoportokat. Délelőtt 9 órakor az ünnepélyes megnyi­tón dr. Bagó Gyula, a járási tanács vb«etaöke mond meg­nyitóbeszédet, majd a csopor­tok bemutatói következnek. Először a vendéglátó megyét képviselő kutasd, gamási és csokonyavisontai úttörőegyüt­tesek lépnek foL Őket Bara­Az Országos Rendező Iroda változatos műsort állított ösz- sze a nyári hónapokra. A nya­ralók szórakoztatására a »Ne- vetővendég-szolgáiat« című ze­nés esztirádműsart Siófokon, Földváron, Leilén, Bogláron, Füreden, Hévízen és más üdü­lőhelyeken mutatják be. A ba­latoni program kiemelkedő eseménye lesz a látványos vi­za karnevál, amelyet augusz­nya, Zala, Fejér, Pest, Sza­bolcs, Bács-Kiskun és Csong- rád megye egy-egy úttörő tánc-, illetve gyermekjáték­csoportja követi. Minden együttes három műsorszámot ad elő. Egyet a Népművelési Intézet kiadványaiból, egy sa­ját gyűjtésű és feldolgozású gyermekjátékot és egy — az úttörőéletből merített — ián-: cot, illetve tematikus táncjá­tékot. A találkozóra meghív­ják az ország összes gyer­mek tánccal foglalkozó szak­emberét, és tapasztalatcserét tartanak. Minden részvevő emlékla­pot és emblémát kap az első gyermektáncfesztivál emléké­re. Ezután minden évben meg­rendezik Fonyódon ezt a talál­kozót. Tervezik, hogy jövőre külföldi csoportokat, úttörő­együtteseket is meghívnak. tus 19-én rendeznek Siófokon, a vízre épített színpadon. A nyári előadásokat neves hazai művészeken és zeneka­rokon kívül külföldi énekesek és tánczenekarok vendégsze­replésével gazdagítják. Az új­vidéki rádió tánczenekarával egy műsorban lép föl két olasz táncdalénekes, Rocco Granata és Ines Taddio. Első hangver­senyük június 24-én Siófokon lesz. (MTI) László Ibolyát. Takáts Gyula a létLegzetvéteüd szünetekben hajdúsági élményeiről, az ot­tani író—olvasó találkozókról beszélt az ismerősöknek. Délig tizennégy »Kinek könnyebb« talált gazdára. A »Köznapi lobógás« — a kira­katban levő példány kivételé­vel — teljesen elfogyott. Nagyon kapós volt a könyv­hétre megjelent Jevtusenko-, Miller-, Courtade- és Illyés Gyula-kötet. Nagyatádom, Nagyszakácsi­ban és Somogyszoibon pénte­kem, szombaton, illetve va­sárnap emlékezitek meg a könyv ünnepéről. Az olvasók László Ibolya költővel talál­koztak. A megyei könyvtár irodalmi színpadának tagjai (Pellérdi Gyula, Somogyi An­na, Albert András, Buzsáki Ilona, Gabos Margit, Bárdos Teréz) a »Köznapi lobogás« című kötetben megjelent ver­seik közül szólaltattak meg néhányat. László Ibolya költői pályá­járól, költő példaképeiről, az ünnepi könyvhét jelentőségé­ről, a mai magyar irodalom új jelenségeiről, a versek sze- retetérói beszélt az író—olvasó találkozókon. Az olvasók több kérdést tettek föl. Nagyatádom több irodalompolitikái kérdés­re vártak tájékoztatót. Nagy­szakácsiban a »Buchemwaldi elégia« keletkezésének törté­netére volt kíváncsi Laczi Jó­zsef iskolaigazgató. A so- mogyszobd Jambrik Gyula fo­gas kérdést tett föl a község­be látogató költőnek: — Ho­gyan születnek a szép hason­latok, képek? Akadt, aki a találkozó hi­vatalos részén nem mert kér­dezni, a dedikáció köziben azonban igen. Nagyszakácsi­ban az előadás után sokáig beszélgettek a község vezetői a »Köznapi lobogás« szerzőjé­vel, az irodalmi színpad tag­jaival A íöldművesszövetkezet mind a három községben könyvvásárt rendezett az ün­nepi könyvhét kiadványaiból és a, ködtővendég kötetéből lu G. Az Országos Rendező Iroda nyári terveiből IKÁS A pincérek fehér mellényes, frakkos, szorgalmas fecskék. Hirtelen meghajolnak, és szem­villanás múlva máshol cikáz­nak. Nincs fölösleges mozdu­lat és kihasználatlan másod­perc. Csillárok égnek, és ajtók csa­pódnak. Mindent betakar a le­ves párája és a várakozás. — Mondjad, minek álltái szóba velem? Mint az alvajáró, jöttél. A délutánt végigbóklász- tuk. Félve karoltál belém. Tud­tam, hogy nem akarod. Lát­tam, hogy még a szemed is reszketett. Pedig fényes volt, és mosolygott az arcod. Meg­álltunk egy kirakat előtt, te va­lami ruhaanyagot néztél. Tü­relmetlen voltam, és beléd akaszkodtam. Cibáltatok to­vább. Villamosok kerültek el bennünket. Mi gyalog men­tünk. Tudom, hogy fáradt vol­tál, éreztem a lépéseiden. Még­sem szóltál. Miért? Künn ősz van. A fákon pön­dörödnek a levelek. Fehér ab­roszom asztal közvetlenül az étterem lwzepén. Mellettünk ülnek, terpeszkednek, tesped- nek. Ki-ki megszokása szerint. Cigarettafüst, tányér- és kanál­csörgés meg bizsegő beszéd. — Emlékszel a fákra? Meg­őszülve, szélbe feszített derék­kal bámulták a Dunát. Csepel felé hajó úszott. Súlyos uszá­lyokat vonszolt. Már ereszke­dett a sötét. A tegnapi csaló dánod elöl bújtál olyan szoro­san? Vagy talán csak egysze­rűen jót akartál tenni velem? Amikor rád néztem, először el- kaptad a szemed, és azután néztél vissza rám. Hallottad a súhancok szatírröhögését? Előttünk porcelán tányérban leves. Kés, villa és szalvéta. Kanalazunk. Asztalkendővel letakart kosárkában háromna­pos, szikkadt a kenyér. Oldalt házaspár foglal helyet. A férfi idősebb, reszkető fejű és kopa­szodó. Ügyvéd formája van. Az asszony állandóan izeg-mo­zog, megcsillannak briliáns­fülbevalói. Sápadt, de erősen festi magát Mindkettőjük áz­ván vacsoraváró áhítat. — Meguntuk a sétát, és te is akartad az áhítatot. A templom mellett mentőautó futott el előttünk szirénázva. Riadtan néztél utána. Tömjénillatot ránk a vasárnapi mise. Már egészen este volt. Mindketten azt hittük, hogy hiszünk. Te az oltárra néztél. Én gondolat­ban száznegyven kilométerre tőled, egy leánynál voltam. Hittem, hogy aki elől mene­külök, még hisz bennem. Most már megmondhatod, ugye, te is másra gondoltál? A férfi és a nő összenéznek. Súlyos pecsétgyűrű koccan az asztalon. A férfi megsimítja nyakkendőjét és rágyújt. Előt­ti német nyelvű újság van, de magyarul beszélnek. A hószín mellény ét derék­szögben hajKk meg előttük. Ar­cukat eltakarja az étlap. Előttem a galuska apró dom­bocska csak. Mintha vöröses lébe térdelt volna. Idegesen megnyomom a kést. Esetlenül még egyet ugrik az uborka. Az asszony idebámul. Pittyedő szájszéllel mér végig. Felsőbb­rendű a legyintése is. Az ubor­ka szertespriccel. Erezem, hogy kínlódom, és gyöngyözik a homlokom. — Nem szégyelltél? Amikor a templomból kijöttünk, olyan esetlen voltam, hát miért nem hagytál ott? Láttad rajtam, hogy küszködöm és erőlködöm. Hagytad, hogy játsszam, hagy­tam, hogy játsszál. Erőlködtél te is. Mert az alsóbbrendű em­léket sem altathatod el magad­ban. A legyintésed kevés, de árulkodó. Nem gondoltad, hogy ebben a keserves szerel­mes játékban gyöngyözik a homlokom? Nem gondoltál a lelkiismeretűnkre? Borjúpaprikást esznek — hallom a csodálkozó fölszissze- nést. A nő a férfi füléhez hajol. Tudom, hogy kinéznek abból az eleganciából, amiben ők már élnek. Sötétkék ruhás és nehéz mozdulaté még a kezem és a nagyképűségem is. Dühömben megcsikordítom a fogamat. Nem megy le több falat a tor­komon. — Valamit akkor nem mer­tem megmondani neked. D&­A KAPOSVÁRI KÓRHÁZ UDVARÁN ) * X\ í ív \ 'fíJ* . ' f: Ismét megrendezik a Pécsi Nyári Szabadegyetemet A TIT Baranya megyei szervezete az idén július 28 augusztus 10 között rendezi meg az elmúlt években nagy sikert aratott nyári szabad­egyetemét A hallgatók a Ta­nárképző Főiskola festői kör­nyezetű kollégiumában kap­nak szállást és ellátást. Egye­temi és főiskolai tanárok, va­lamint a legjobb szakembe­rek ismertetik Pécs és Bara­nya földrajzát, történetét, ter­mészeti világát, irodalmát, ze­ne- és képzőművészeti, tudo­mányos életét, a kultúra és a technika helyi alkotásait. Buszkiránduiások alkalmával megtekintik a megye nagy je­lentőségű történelmi emlékeit: Szigetvár és Siklós várát, Mo­hácsot, Pécsváradot meg a Mecsek vadregónyes tájait, az abaJigeti cseppkőbarlangot, a harkányi és a sikomdai gyógy­fürdőt, Komlót. Megismerked­nek a 2000 éves Pécs híres műemlékeivel, a Mecsek fe­lejthetetlen szépségű kirándu­lóhelyeivel. A város múzeu­mai, könyvtárai, strandfürdői, mozijai stfo. az egyéni szóra­kozásnak is minden lehetősé­gét megadják. A szabadegyetemre iskolai végzettségre való tekintet nél­kül bárki jelentkezhet, aki üdü­lő idejét az országnak ezen a történelmi emlékekben és táj­képi szépségekben gazdag vi­dékén művelődve és szórakoz­va óhajtja eltölteni. Medúzainvázió Angliában v Minthogy Anglia északkeleti part­jait óriásmedúzák árasztották el, most a nagy számban odasiető biológusok foglalják el a pánik­szerűen menekülő nyaralók he­lyét. Némelyik óríásmedúza mé­retei megnaladják a 60 centimé­tert; csápjaikat 18 méterre tudják kinyújtani. hős voltam, hogy nem tudom eltalcarni az arcomat. Az igazi arcomat. Néhány hét álarcos hazugság megnyugtatott. Azt hittem, és te is azt hitetted ve­lem. Te is tudtad, hogy hazug­ság az egész, és én is tudtam. Mégsem beszéltünk róla. Csak a fogamat csikorgattam, és nem szóltam. És csókoltalak, mintha őt csókolnám, és te ösz- szeszoritottad a szád és ölel­tél, mintha őt ölelted volna. Éhségem gyöngébb, mint a gyávaságom. Csak ülök az asz­talnál. Fecskecikkanás. Félsze­gen teszem le az asztal sarká­ra a vacsora árát. Látom, hogy te is alig ettél. Bumerángként hull vissza rám a szavad: — Miért szórod a pénzt? Mintha az idődet sajnálnád és nem a pénzt. — Idegesen gyűrögetem a sebtében leszakított és mar­komba nyomott számalócédu­m. — Hát ennyi csak? Néhány szó elég, hogy két embert kijó­zanítson? Ha sikerül kibúj­nunk a magunkra erőltetett szerelem bilincséből, félszegek és idegesek vagyunk? Ami ed­dig volt hazugságával és ön­ámításával, egy más világ. Miért szórtam és miért szórtad el a perceket és órákat? Hiá­ba? Bumerángként hull vissza a szó: és ez a lelkiismeret. Hal­lod? Azt hittem, menekülve nem leszek gyáva és hazud­tam. Azt hitted, hogy köny- nyebb, ha gyáván menekülsz, és úgy hazudtál. Külön-külön töprengünk róla: Érdemes volt-e? Meguntam a félig evett tá­nyér melletti bámészkodóét. Nem kötöm magam szájtátók tá borához. Unom az asszony és a férfi kandin kíváncsi leki­csinylését. Majdnem az (íjtóba ütöm az orrom, ahogyan kilépünk az utcára. Tele van az utca, és egyikünk sem látja. Szótlanul megyünk. Sápadt szemű villa­nyok pillognak ránk. A megál­lóból most indul el a villamos. Rohan. A csilingelőse még ide- hallik. Csak a sínek fénylenek, és mintha a távolban találkoz­nának. Találkozunk-e még? Jóváte- hetem-e, jóvátehetjük-e ha­zugságunkat? Holnap nem csönget vissza a ma vád­ja, amit tegnap végighazud­tunk? Elfogadod-e új hitemet? Lesz-e új hited? Nem félsz a holnapi találkozástól? A négy cipő .egyhangúan ko­pog. Siető meg sétáló lépések kerülnek el. Csoszogás és asz­faltdöngés, simuló, halk gumi­sarok és csattogó patkók zaja. Közöttük ketten elindulnak a kamaszkorból az érlelődő em­berség felé. Együtt mennek vagy csak egymás mellett? Meddig? — Találkozhatunk-e még? Találkozunk-e még? Nem félsz a holnapi találkozástól? A lépések olyanok, mint az óraütés. Vagy mint a szívverés. És mint egy óriási árny, kísér­teties fecskefarokkal, mellény­nyel felém hajlik az árnyék: — Borjúpaprikás? Nagyon sainálom kérem, de már elfo­gyott,I Gyári D. Balázs PfB Túl fiatal a filmnézésre . Érdekes bemutatója volt Steffi Dawih filmszínésznő legújabb filmjének. A fiatal színésznő mór korábban jó . nevet szerzett, ám ez is ke­vésnek bizonyult ahhoz, hogy a premieren részt vehessen. Ugyanis a filmet a cenzúra 18 éven aluliak számára ti­losnak nyilvánította, és ez a szabály még a fiatal filmszí­nésznőre is vonatkozott... Sofőrök, szerelők ... Egy versenybizottság »bur­kolt céllal« feltartóztatta az angol országutakon közleke­dő gépkocsikat, és a férfi so­főröket megkérték4 hogy mutassák meg, milyen fény­képeket hordanak magukkal a pénztárcájukban. A legtöb­ben feleségük, gyermekeik fotográfiáját mutatták fel, jó néhányon azonban egyéb fényképeket is melengettek a keblükön. Ám a versenydí­jat nem ítélte oda a bizott­ság, ezt ugyanis annak a fér­fiúnak szánták, aki anyósa képét is pénztárcájában hordja. Egy angol szerelő halat evett, s egy szálka a tarkán akadt. A kétségbeesett ember fogkefével próbálta eltávolí­tani a kellemetlenkedő szál­kát, közben azonban csuklás fogta el, és lenyelte a fogke­fét. Műtét előtt azt kérte az orvostól, hogy nagyon óva­tosan távolítsa el a fogkefét, mert még egészen új volt... • * * Sehogy sem tudta behajta­ni egyik üzletfele tartozását egy francia szerelő. Sok fel­szólítás után végül az utolsó levélben azt. írta: »Miattuk van szükségem a pénzre!«, és mellékelte négy gyermeke fényképét. Rövidesen megér­kezett a válaszletrél egy csi­nos nő fotográfiájával egye­temben. A kísérőszöveg mindössze ennyi volt: »Miat­ta nem tudók fizetni.« * ♦ * Az olvasóközönség három csoportja T. S. Eliot angol költő há­rom nagy csoportra osztja az olvasóközönséget. Az első csoportba azok tartoznak, akik fölismerik az olvasott könyv igazi, értékét; a máso­dik csoportba tartozóknak ehhez már irodalmi kritikára van szükségük; a harmadik csoport a nagy többség, amely csupán azt igényli, hogy tessék a könyv, de ne kelljen olvasás közben meg­erőltetni magúikat vagy gon­dolkodniuk. »Fiatal írót nem érhet na­gyobb szerencsétlenség — mondotta Eliot —, mintha el­ső műve megnyeri a harma­dik csoport, tetszését. Ez eset­ben többnyire befellegzett írói fejlődésének.« Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei 3izottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítöknéL Előfizetési dij egy bőnapra 11 Ft. index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka S. «. 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents