Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-04 / 128. szám

Kedd, 1963. június 4. 9 SOMOGYI NÉPLAP SZORGALOMFALVÁN — PÉTERHIDÁN Szorgalom falva — joggal rá illene ez a név Péterhidára Mélységes csend üli meg a fa­lut ezen a verőfényes napon. / házak üresek, az utcán is ess' elvétve látni egy-egy szekerei Kocsinkba invitáljuk Krasz itai János állattenyésztési bri­gádvezetőt, segítsen, hogy rá találjunk az emberekre. A kukoricaföldre megyünk. A széles táblán mindenütt asz- szonyokat látunk. Lehetnek vagy nyolcvanan. Csapatokban kapálnak, úgy jobban megy a munka — mondják. Egy-egy csapatba általában tíz asszony tartozik. Lehorgonyzuhk az egyik csa­patnál. A tíz asszony közül csak a csapatvezető, Pápics Vendelné tagja a szövetkezet­nek, a többi bedolgozó. Sokan m- * * úgy vélik, hogy tsz-tag férjük révén úgyis megjár az SZTK- ■ szolgáltatás, s megtakarítanak - havonta harminc-egynéhány W forintot. Arra viszont nem gon­dolnak, hogy így a nyugdíjat dobják el maguktól, elfelejt­keznek róla, hogy egyszer meg­öregszenek ... Tavaly 48 forint 50 fillért ért egy munkaegy­ség, háromnegyed munkaegy­ség értékéből futná tehát a havi SZTK-dfj. — Van-e, ami miatt bosszan­kodnak, mérgelődnek az embe­rek? — kérdeztük a brigádve- zetőtőL — Még kevés a munka, nem jut mindig mindenkinek. Később az asszonyok is meg­említették, hogy valósággal né­zeteltérés támad abból, ha az I másik. Csaknem négy hold ka- egyfk munkacsapat többet dől- pásnövény jut egy-egy asszony- gozik, többet keres, mint a I ra, premizálnak is. Csita4<*9, kihalt a falu. Panaszok és panaszosok Az utolsó zsúpiödeles ház. Je ki Lajosék új ottbont építenek maguknak. Érdekességet kerestünk a községben. Többen ajánlották: írjuk meg, hogy mennyi új vaskerítés van a házak előtt. Most már erre is jut az embe­reknek, s csinosítják vele a községet is. Van, aki házat épít. A tava­lyi kettő helyett az idén négy épül. Jelei Lajosék Is lebontot­ták a régi épületet, helyébe há­romszobás, élőszobás, fürdő­szobás, teraszos, villaszerű há­zat emeltek. Annyira felkap­ták ezt a formát, akárcsak a vaskerítést, hogy mindenki ezt csinálja mostanában, örülnünk kell, örülünk neki. Akárcsak annak, hogy már valóban csu­pán mutatóban akad egyetlen zsúpfödeles ház a faluban. Ha tulajdonosa a szövetkezetben volna, már neki is tellett vol­na új házra — mondják a pé- terhidaiak. V. J. Dr. Sárecz György, a Nagy­atádi Járási Tanács Mezőgaz­dasági Osztályának, jogásza jól ismeri a járás termelőszövetke­zeteit. Tudja, hogy hol milyen eredményeket értek el, melyik tsz-ben kevesebb, melyikben több a gond. S minderről a ta­goktól tájékozódik. A mező- gazdasági osztály egyik szobá­jának ajtaján ez olvasható: »Félfogadás kedden délelőtt tíz órától.-»« Itt »rendel-« a jogász. Részt vettünk egy félfogadá­son, s meghallgattuk, hogy kik miért panaszkodnak, ki milyen sérelmére keresi az orvoslást a járási tanácson. Aki megmakacsolta magát Pál iái Vendelné sírását vissz­hangozzák az iroda falai. Gye­rekeit emlegeti, akiket ruház­ni, taníttatni kell, s akikre ő és férje nem győz eleget keres­ni. Tíz hold földdel léptek a nagyatádi Rákóczi Tsz-be, a belépési nyilatkozatot csak a férje írta alá, ő, a feleség be­dolgozó családtag. — Ki kell hogy engedjenek á tsz-ből, mert nem vagyok tag — ismétli már jó néhá- nyadszor. Nem látja be, hogy a tsz-nek szüksége van rá, nem engedhetik el a konzerv­gyárba, csak akkor, ha a kö­zösben is elvégzi a rábízott munkát. — Ha többet fizetnének, ak­kor maradnék, de ilyen ala­csony munkaegységért bizony nem dolgozom. — Kevesli az osztalékot? — Hát elég az akkora csa­ládnak, mint az enyém? Amikor a jogász a múlt év­re tereli a szót, az asszony már csöndesebben beszél. — Tudok én dolgozni, ha akarok, de tavaly makacs vol­tam... — Ezért maradt sok kapás- növény gazban. És miért ma- kacskódott? — Mert mások kaptak enge­délyt ideiglenes munkaválla­lásra, nekem meg nem adott a tsz... Dacból nem dolgozott (több társával együtt), s mégis ered­ményt, magas osztalékot vár. A tsz kimérte a Pallaiékra eső kapásterületet, s az asszony most azért, hogy megkaphassa a munka váll látási engedélyt, kötelezi magát a kimért rész megmunkálására. Ez ígéretnek nagyon szép, de vajon lesz-e elég ideje és ereje ahhoz, hogy a konzervgyárban végzett mun­ka után még a tsz-ben is helytálljon? Ez már PaUlaiék becsületbeli ügye, mert a mun­kavállalási engedélyt a köte­lezvény aláírása után kiadja a tsz az asszonynak... Ingyenhasználat és egyebek Özv. Horváth Pálné panaszát egyik hozzátartozója, Bárczi János mondja el. Sérelmezi, hogy a háztáji területet szántó­föld helyett rétben adta ki a nagyatádi Rákóczi Tsz. Ráadá­sul a termelőszövetkezet nem fizette ki az egész bérleti díjat, amikor közös állományt he­lyeztek el az istállójában. Két kazal szalmáját elhasználtak anélkül, hogy valamit adtak volna érte. Amikor panaszát a vezetőség előtt szóvá tette, azt mondták neki, hogy keresse máshol az igazát... ■ És a jogász sorra készíti a jegyzőkönyveket a panaszokról, a panaszosok pedig — néhány kivételével — megnyugodva távoznak. Mert akadnak, akik úgy vélik, hogy ügyüket nem úgy intézték el, ahogyan sze­rették volna. — Igazságtalanságot nem kérhetnek tőlem. Sokszor ne­héz helyzetbe kerülök, mert az ügyek elintézését azok aka­dályozzak, akiknek meg kelle­ne oldani őket — mond ja a jo­gász, és egy felszólító levélét mutat. — Igazolás kellene Ivánczi Jánosnak a Kutasi Állami Gaz­daságiÓL hogy ott dolgozott, enélkül nem terjeszthetjük fed nyugdíj iránti kérelmét. Már a második levélben kérjük az igazolást. Bizalommal jönnek hozzánk az emberek, de «2 ilyen huzavona kedvüket szegi — panaszkodik dr. Sárecz György. De egy dolog megvi­gasztalja: örvendetesen csök­kennek a panaszok, főképp a vélt sérelmek. Korábban vol­tak notórius panaszosok isj egyszer például — miután megoldódott a probléma — a rendszeresen panaszkodó taggal nyilatkozatot írattak alá, hogy ügye elintéződött, mert más­különben nem lehetett volna leszoktatni az oktalan panasz- kodásról . — Sok a jogos panasz — ma­gyarázza a jogász. — A közsé­gekben tartott jogi tájékozta* tők ugyanis eredménnyel jár­tak, és a szövetkezeti gazdák ma már mindjobban megisme­rik a termelőszövetkezeti tör­vényt. És még örvendetesebb lesz, ha mind kevesebben magya­rázzák félre a jogszabályt... Hermész Ferenc Hogyan mozdulhatnak el a holtpontról? — Kampányszerű a KISZ- élet nálunk. Nem sok eredmé­nyünk van. Ritkán lehet a KISZ-tagokra számítani, nem megy a munka — vázolta fel alapszervezetének képét Gás­pár Jenő sávolyi KlSZ-titkár. Valami baj van Sávolyon. Havonként van taggyűlés, tar­tottak a télen politikai okta­tást, szerveznek néha egy-két rendezvényt, társadalmi mun­kát, s ezzel befejeződött. Nincs, aki összefogná a fiatalokat, nem érzik, hogy egy nagy kö­zösségbe tartoznak. Mi ennek az oka? — Gyenge a vezetés — mondta Schablauer Zoltán, a marcali járási KlSZ-bizotlság titkára. Kis gy ura Károly, a KISZ-bizottság munkatársa is hasonlóan vélekedett, s még hozzátette: — Talmi a tanács és a pártszervezet nem segíti kellően a fiatalokat. Ezzel szemben megtudtuk, Pintér István—Szabó László: (14) A turisták (ragaszkodtak kéré­sükhöz, bár mint mondták, ko­rábban is mindennel meg vol­tak elégedve. Valami kellemet­lenségük azért mégiscsak lehe­tett a vadászlakokban — gon­dolták az idegenforgalmi szak­emberek —, s emiatt külön be­rendelték Miskolcra a lillafü­redi Palota Szálló igazgatóját, hogy személyesen fogadja a vendégeket, és tájékozódjon kí­vánságaikról. Ám mindössze csak azt kívánták, hogy külön szobát kapjon mindegyikük. Viszont éppen ez okozta a legnagyobb gondot Kovácsnak. A beutalók már elmentek, visszaküldeni senkit sem lehe­tett. Az igazgató nem tudott volna odaállni néhány ember elé, akik már hetek óta készü­lődtek a tizennégy napos üdü­lésre, és azt mondani, hogy menjenek haza, mert nincs hely. De kellemetlen perceket szerzett volna ezeknek az em­bereknek akkor is, ha most, két nappal a váltás előtt táviratilag értesíti őket, hogy he jöjjenek. Nem, ezt nem le­het megtenni, módot kell talál­ni elhelyezésükre. Kovács szinte ráhasalt az alacsony dohányzóasztalkára, s úgy próbált a szobabeosztással normális elhelyezést biztosítani a vendégeknek. Olyan elmeri! 1- ten dolgozott, hogy észre sem vette, amikor a szélesre tárt ajtón betódultak a hazaérkező kirándulók. Pedig az egész há­za felriasztották vidám kaca­gásukkal Hangoskodva, ottho­nosan mozogtak. Az igazgató sakkozott a szobaszámokkaL Az üdülők •— lehettek vág? százhúszan — döntötték a nagy hallt, és végigdobták magukat a fotelokban. Reggel indultak el, hideg ebédet vit­tek magukkal, s a friss leve­gő és a túra okozta fáradtság jóleső érzésével tértek haza. Csak méhámyan szaladtak fel a szobájukba, hogy ledobják a nehéz túracipőt, az átizzadt inget, blúzt. A többiek a hall­ban az esti búcsúösszejövetel­ről beszélgettek. Kovács igazgató végül még­is elkészült a szobabeosztással és felállt. A fotel azonban csak egy pillanatig maradt üres, mert máris befészkelte magát egy húsz-huszonegy év körüli lány. Néhámyan össze- kacsintottak mögötte. Tudták: azért bújt oda, hogy továbbra is láthassa Kovács igazgatót* aid a portásfülkéhez ment, és rá sem hederített a lányira. El­mélyültem magyarázta a por­tásnak az új szobabeosztást. Az első emelet jobbszárnyán helyezzük el a nyugatnémete­ket — magyarázta Kovács, és ujja végigsitolott a listán. — A balszámyom levő egyágyas szobákat azoknak adjuk ki, akiket karikával megjelöltem. Marad még húsz vagy huszon­két egyedülálló férfi és nő, őket a második emeletre küld­jük. Az érkezésnél nem tudok itt lenni, de nem is szeretnék. Semmiféle reklamációt ne fo­gadjon eL, éppen a nyugatné­metek miatt. Ragaszkodjunk ehhez a beosztáshoz. Jó? — Majd én elintézem őket. örüljenek, hogy itt nyaralhat­nak a Palota Szállóban;.. — kacsintott az idős ember. — Vigyázzon, szakikám, nem kdl durvulni..; Udvariasan, finoman. Meg kell mondani, hogy külföldi vendégek van­nak, s nincs több egyágyas szobánk. A négyágyasoknál ve­gye figyelembe, ha ismerősök egy szobába akarnák kerülni.- Holnap Pesten vagyok értekez­leten, s csak csütörtökön este érkezem. Szakváriné helyette­sít szokás szerint... No, nézze csák, már itt is vannak..; — intett az igazgató az ajtó felé. Hat nyugatnémet rendszámú személyautó' fékezett a Palota Szálló előtt. Csupa nagy kocsi, látszott rajtuk, hogy tulajdono­suk: szeret kényelmesen utazni. S persze telik is a kényelem­re ..3 — A londinereket — utasí­totta Kovács a portást; De szükségtelen volt, mert a londinerfiúk máris előkerültek, és szaladtak a parkba. Udva­riasan kinyitották a gépkocsik ajtaját. Elsőnek egy öreg, kissé resz­ketős hangú férfi szállt ki, akit inkább égy jó meleg kandalló mellé képzelt az ember, sem­mint vaddisznóvadászatra. Pe­dig a kisöreg határozottan va­dászni akart, ezt mutatta az az ezüstmívű, vontcsövű puska is, amelyet a hóna alatt szoronga­tott. A londiner, látva a kis­öreg bizonytalan lépéseit, el akarta tőle . venni, hogy ezzel is könnyítsen rajta, de a ven­dég tiltakozóan elhárította az udvai-iasságot. Puskáját még jobban magához szorítva jött fel a lépcsőn. Aztán követték a többiek, tíz férfi és egy nő, testes, középkorú asszonyság, csuíklóján olyan vastag karkö­tő, hogy szinte lehúzta a kezét. Nyakában vastag aranylánc ló­gott, testhez álló, feszes nad­rágot viselt, ami kiemelte kis­sé molett idomait. Ö is a hó­na alatt hozta a puskáját. Öl­tözékéből arra lehetett követ­keztetni, hogy régi, szenvedé­lyes vadászi, aki már üt, a hallban szeretne vadkanra lel­ni. Kovács igazgató nagy reve­rendával és a legtökéletesebb német nyelvtudással üdvözölte a vendégeket. A nyugatnéme­tek köréje sereglettek, és egy­más szavába vágva kérdések­kel halmozták el: hol fognak lakni, kötelező-e az étkezési idő megtartása, hol garazsíroz- hatnak, elmehetnek-e már az éjszaka vadászni stb. •— Fő­leg egy nagydarab férfi — mint később kiderült — Kurt Mül­ler, a híres Vadászkalandok cí­mű könyv szerzője tett föl sok kérdést. Kovács mindenkinek udva­riasan, pontosan válaszolt. Azonnal megengedte az ebéd­idő áttételét. Ennek viszont a személyzet nem nagyon örült.., — Egyébként kísérőjük, Jár­tás úr, ennek a csodálatos kör­nyéknek az erdésze mindent pontosan elmagyaráz, és min­denből a rendelkezésükre fog állni — mondta Kovács a ven­dégeknek, és a csoport mögött csöndben meghúzódó vadőrre mutatott, aki néhány pillanat­tal ezelőtt került elő, mintha megérezte volna, hogy rá vár­nak. Járfás Kálmán, a déli Bükk erdésze régi ismerős, gyakori vendég volt a Palota Szállóban. Valahányszor erre vitt az útja, mindig betért, s hol a személy­zetnek, hol a vendégeknek, de mindig hozott valami jóféle vadpecsenyének valót. Fönt la­hogy nem hagyják magukra a KISZ-eseket. Harmath János párttitkár elmondta, hogy tö­rődnek a fiatalokkal. Két párt­tag segíti az alapszervezetet. Mátés László tanácstitkár az egyik. Mindketten közremű­ködnek a gyűlések szervezésé­ben, eljárnak rendezvényeik­re, és tanácsot adnak nekik­Pintér Jánosné tanácselnök szintén segít a KlSZ-istáknak; Szerinte a KISZ-titkár jó szán­dékú, becsületes ember, a tár­sadalmi munkákban senki sem vesz részt olyan lelkiismerete­sen, mint ő, de nem vezetésre termett. Beszélgettünk Gáspár Jenő­vel is. Tudja, hogy másutt sok­kal jobban, élénkebben megy a munka. Tudja azt is, hogy előde, Varga Margit jobban tudta vezetni a fiatalokat. A titkár megpróbálkozott erejé­hez, képességéhez mérten segí­teni a falunak, a tsz-nek. Mint­egy tízezer forint értékű társa- i dalmi munkát végeztek a ‘ KISZ-esek a sportpálya létesí­tésénél, & a művelődési ház építésénél is dolgoztak. Feb­ruár 24-én, a választás napján futárszolgálatot teljesítettek. Húszezer forintnyi társadalmi munkát ajánlottak fel az új iskola építéséhez. Részt vettek minden olyan munkában, ami az egész falut megmozgatta. Ára amikor arról volt szó ta­valy nyáron, hogy vasárnapi aratást rendeznek, Gáspár Je­nő nem tudta megszervezni a fiatalokat. A volt titkár egyetemre ment, Gáspár Jenő minden ta­pasztalat nélkül vette át az alapszervezet irányítását. A társadalmi támogatás ellenére sem megy a munka. Varga kott ugyan a hegyekben, de. ... .. körzetét állandóan járnia kel-f Margit m tóén ismét vissza lett, s az út nagyon gyakran Itórtakojsegbe.csak később-folytatja tanulmányait. Probál­vitt el a Palota Szálló mellett A tíz esztendő, amióta ezt a körzetet megkapta, úgy össze­szoktatta őt a környék lakói­val, mint ahogy szinte barátai lettek az erdő vadjai is. Bara­nyából szármarik, egy kisköz­ségből, ahol a lakosság apraja- nagyja bárom nyelvet beszélt, a magyart, a szerbet és a né­metet. Gyermekkorában ő is megtanulta a három nyelvet, s most jól hasznosította. Járfás, rosszabb kiejtéssel ugyan, mint Kovács igazgató, de azért érthetően fölkérte a külföldi urakat, hogy fáradja­nak szobájukba, mosakodjanak le, s pihenjenek, mert este, be sötéted és után máris indul­nak éjszakai vaddisznólesire. A vendégeknek nyomban fel­ragyogott az arcuk, s nem ké­rették magukat még egyszer, gyorsan elindultak szobáikba... Alkonyodott. A nap a szom­szédos hegyek mögé bukott. A völgyre leszállt az est csöndes nyugalma. Ide hallatszott a $ Szinva-patak csobogása, iák megnyerni' őt ismét titkár­nak, hogy elmozdítsa a holt­pontról az alapszervezetet! S ha felélénkül a KISZ-élet, lel­kesebbek íesznek a tagok is. S idővel, Varga Margit távozá­sa után így bizonyosan köny- nyebben találnak majd megfe­lelő fiatált a KISZ-titkári tisztségbe. Strahl Márta (Folytatjuk.) A Somogy megyei Ma­lomipari é* Termény­forgalmi Vállalat a Kaposvári Nagymalomhoz azonnali belépéssel fölvesz erőátviteli berendezések kezelésében és javításá­ban jártas, több éves gyaknrattal rendelkező VILLANY ZERELŰT. Jelentkezés a vállalat műszaki osztályán, Kaposvár, Füredi n. 1. _______________ (51165)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents