Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-29 / 150. szám
Szombat, 1963. június 29. 3 SOMOGYI NÉPLAP AZ ÖNETETŐ MOSOLYOGTAK RAJTA ELŐSZÖR. Nem kedves, öröm szülte mosolygás volt ez, hanem valami olyasféle, mikor azt mondja az ember: »Ugyan hát ez meg mi? Már megint bölcselkedmek?! No de hagyjuk rájuk...« Ilyesmit, fejezhetett ki ez a mosoly akkor, néhány hónappal ezelőtt. Az idő telt. S a hitetlenkedő tekintetekben fészket rakott a csodálkozás. Ma azt mondják Nagyberény- ben a munkából hazaigyekvő asszonyok, mikor kérésükre a vontató megáll velük néhány percre a sertésólaknál: — Oda nézz! Hihetetlen! Szerintem mindenkit ki kellene ide hozni, hogy lássák ... Mert ha nekem csak úgy mondják, én is legyintek, nem hiszem el.;. De gyönyörűek! És csodálják a szép malacokat, az önetetőt zörgető süldőket, az árnyékba húzódó, csöndesen röfögő hízókat. Azok csodálják, akik megmosolyogták ... Az iskolában pedig röpködnek a számok, a rubrikákban szerénykednek az adatok: ma ment el az ötödik százas hízó- faikn. Nyolchónapos volt a csoport éppúgy, mint a többi, s nem egy hízó 140 kilót nyomott. Már nem legyint seniki Tóth János és Horváth József gondozók szavára, mikor csöndes büszkeséggel mondogatják: — Huszonkét és fél kilósak voltak, mikor választottuk a kétszáznyolcvanat, de közülük száztíz huszonhat és fél kilót nyomott... Mintha mindent kicseréltek volna itt nálunk .-.: Nem csoda, az önetetők : . . S erre a bűvös szóra elkomolyodik a tekintet, gondolatok ágaskodnak a ráncolt homlokok mögött; nemcsak az villan föl, hogy Nagyberény- ben kezd rendeződni a helyzet, kezd magára találni a közösség, hanem elsősorban az, hogy néhány hónap alatt milyen gyökeres változás következett be a sertéseknél. S mindez a járásban eddig soha man hallott, nem ismert furcsa kis ládikószerű alkotmánynak, az önetetönék köszönhető. (Amit eddig elmondtunk, az csak az előzmény, elindítója annak, ami a krónikás tollára kívánkozik...) NEM TÖRTE A FEJÉT senki sem azon, hogy a késő estében, amikar az egész napa futlkosás, tanácskozás, fáradozás után hazafelé ballag Paska Ferenc tsz-eänök, vajon min töpreng olyan nagy gondba merülve. Pedig ha megkérdik tőle, legalább úgy élcsodálkoznak, mint akkor, mikor az ácsmester elhelyezte az első önetetőt a sertésólban. Mert körülbelül ez járt az elnök fejében: »No lám, magam sem hittem volna, hogy a közös jószág így nekilendül. Tényleg jó ez a módszer. De miért ne lehetne ezt megcsinálni otthon is? Ott az akciós koca a malacokkal, mit lehetne produkálni velük, ha azok is így tanulnának meg enni!... önetető a háztájiban, ki hallott ilyet? — kontrázott egy hang. — Miért ne lehetne?! — felelte egy másik ...« Így vívódott az elnök, míg egy este tetté érlelődtek a gondolatok. Paska Ferenc matatott otthon, talán rá is szólt már a nyugovóra tért felesége, hogy ml a csudával vesződik ilyenkor éjszaka ... De akikor mar előkerült az öreg katonaláda. S alig egy-két óra leforgása alatt megváltozott a rendeltetése, formája, ömetető lett belőle. Reggel az asszony kinevette. —' Mit képzelsz te? Talán azt hiszed, hogy megszokják, esznek belőle a malacok? A néhai katonaláda ott áHt az óiban, s néhány nap múlva a malacok úgy vették körül, úgy szaladgáltak hozzá, mintha valaki megmagyarázta volna nekik, hogy mi célt szolgál, mintha régi-régi ismerősük volna... Aztán rohamosan nőttek, fejlődtek, gyara- I podiak. Az asszony már nem szólt semmit, legföljebb magában nyugtázta: »De jól kitalálta ezt az uram. -..« Híre szaladt a faluban, hogy nemcsak a közösben van önetető, hanem csinált az elnök a háztáji malacainak is. Még tréfát is szerkesztettek: »Ez ám az igazi bókepolitdka! Önetetőt a katonaládából!-« S az első látogatót követte a másik — nézték, vizsgálták a szerkezetet, tanakodtak. Mind többen mondogatták: »Hiába, jó dolog ez...« Nemcsak mondták, hanem cselekedtek is. Ma már önetetőből esznek a malacok Tóth Gyula főállattenyésztő, Vörös Gyula, Vörös József, Pukler Gyula tsz-tagok háztáji óljában is ... És ki tudja, hányán forgatják még a fejükben: érdemes lesz ezt összeeszkábálni. Beszélnek róla a faluban, manapság ez az egyik fő téma. A szél szárnyára kapta a hírt: Nagyberényben már a háztá jiban is önetetőt használnak. Évszázados hagyományok múltak ki ezzéL Érdemes róla beszélni? Azt hiszem, igen. Még akkor is, ha a történet főszereplője nem más, mint egy egyszerű, eleinte meg- mosolygott önetető... Vörös Márta A MÉSZÖV és a nCtanács rendezésében mosási bemutatót tartanak a községekben. Ismertetik a mosógép és a centrifuga kezelését, a szintetikus mosószerek helyes használatát. Pintér László—Szabó István: (35» — Nézze, majd rendezünk ilyen vitákat, s hol maga fogja védeni az egyik álláspontot, hol fordítva. Jó? Éva helyeslőleg bólintott. Ekkor valami átcikkázott Sipos agyén. Itt ül mellettük ez a zenetanár. Valahogy megfeledkezett róla. Esetleg hallhatta minden szavát. Szerencsétlen dolog. Jobban kell vigyáznia. Lehet, hogy ez az öregedő, kissé különc tanár- ember nem sok vizet zavar; de mégis, nem bízhatja magát ilyen véletlenekre... A többiek Kovács javaslatára barkochba játékba kezdtek. Kovács csendet parancsolt, s teljes figyelmet kért. Siposék is kénytelenek voltak odahall- gatni. — Egy történetet fogok elmondaná önöknek, amolyan egyperces detektívregényt. Izgalmas, érdemes figyelemmel kísérni... Ismerik, ugye, a játékszabályokat? Elmondom a történetet, aztán sorban kérdéseket intézhetnek hozzám, éa pedig igennel vagy nemmel válaszolok. Aki végül is kitalálja az én kérdésemet, egy dobostortát nyer ... Nos, tehát ... Egy villa kertjében holtan találják a villa tulajdonosát. A rendőrség kiszáll a helyszínre, s a detektív-fei- ügyelő megnézi a holttestet. Az áldozat hason fekszik, bal keze maga alá gyűrve, jobb keze a feje mellett, egy pisztolyt szorongat, amelyből egy töltény hiányzik. A golyó a vil- latulajdonos bal halántékán fúródott he, s hátul hagyta el a koponyát. Az egyik detektív konstatálja, hogy öngyilkosság történt. A detektív-főfel- ügyelő azonban közelebb hajol, még egyszer megnézi a holttestet, majd közli társaival, hogy szó sincs öngyilkosságról: gyilkosság törtónt.;. Kérdésem tehát az, miből tudta megállapítaná a detek- tív-főfelügyelő, hogy csakugyan gyilkosság történt. Tessék, rajta... Nagy izgés-mozgás támadta teremben. Mindenki izgatottan tárgyalni kezdett a szomszédjával. Sípos is úgy tett, mintha nagy fejtörést okozna neki a dolog. Éva pedig egészen tűzbe jött a dobostorta miatt. — Csendet kérek... Ne beszéljék meg egymással, így nem ér semmit az egész. Kezdjük a kérdéseket, talán ön — mutatott Kovács egy középkorú asszonyra. — Hiányzott valami a lakásból? — kérdezte az asz- szony. — Nem. i— Megtalálták a gyilkost? — kérdezte a mellette ülő. Kovács széttárta karját, aztán azt válaszolta, hogy ez lényegtelen ... Peregtek a kérdések. — Egy lövés volt? — Igen. — A detektív-főfel ügyelő korábban is ismerte a halottat? — Nem , — A halotté volt a pisztoly? — Igen. — És mégsem öngyilkosság? — Nem — Hagyott hátra búcsúlevelet? — Nem — Semmije sem^hiányzotí? ■— Nem —• Milyen ujjlenyomatokat találtak a pisztolyon? — Mondtam, hogy a holttesthez még senki sem nyúlt, tehát ujjlenyomatokat sem vehettek a fegyverről. — Más sérülés nem volt a halotton? •— Nem — Arccal a föld felé for- ckiHit? — Igen; — A jobb kezében volt a pisától#? Árváin állnak a galvanizáló kádak. Több mint fél éve áll Marcaliban, a Finommechanikai Vállalat telephelyén az 500 OOO forintos költséggel megépített galvanizálóberendezés. Pedig amikor 1962. december 10-én elkezdték építeni, már jól tudták, hogy beindítása nem megy majd simán. Jól tudták, hogy a telepen nincs elég víz — pedig ez létfontosságú egy ilyen üzemrésznél —, mégis a községi tanács kapta meg a kútfúrásra szánt összeget, hogy majd a törpe vízmű elkészültével megoldódik ez a probléma. Jól tudták; hogy még csak a terve sincs meg a galvanizálót működtető elektromos (berendezésnek, s az sem volt ismeretes, hogy mennyibe kerül majd. S amikor mégis megépült az üzemrész, kiderült, hogy nincs lefolyója, nincs derítőjük a mérgező anyagoknak. Most föl kell tömd a betont, hogy elvezethessék a vizet 500 000 forintért építettek egy galvanizálót, csakhogy ne feküdjön el a pénz, és most áll az üzem. Az elektromos berendezést ugyan már kétNe hagyjuk a fán a meggyet! (Tudósítónktól.) Tavaly 185 vagon meggyet vásároltak föl megyénkben a földművesszövetkezetek. Az idén kevesebb meggy termett a múlt évinél, és mintegy 130—150 vagon felvásárlására lehet számítani. Nehezíti a munkát, hogy a meggyszüret egybeesik az aratással és a növényápolással. Pedig igen fontos az is, hogy az értékes gyümölcs ne vesszen kárba. Egy kis akarattal lehetne megoldást találni, hiszen vége az iskolának, s a diákokból, a KISZ-fiatalokból szervezhetnének a tanácsok brigádokat. Nem nehéz a munka, és megfelelő részesedésért minden bizonnyal vállalják a fiatalok. A földművesszövetkezeti felvásárlók szervezőkészségétől is függ, hogy sikerül-e megalakítani a meggyszedő brigádokat. A cigánymeggyből — melyért Jó árat fizetnek — a konzervipar fontos festékanyagot állít elő, nép- gazdasági érdek tehát, hogy a gyümölcs ne maradjon a fán. szer megterveztették, de mindkét esetben 64—65 000 forintra jött ki az ára, pedig csak 27 000 forint van erre a célra.;; Igaz, törpe vízmű épül, egykét hónap múlva már eljutnak a vállalat bejáratáig, de még belül is el kell készíteni a hálózatot. És az üzem továbbra is áll, talán még ebben az évben sem kezdhet munkához. így azitám kétszer, háromszor is utaztatják Kaposvárra a nifc- kelezendő árukat, s ha a gépkocsik fuvardíjét összeadjuk, bizony több tízezer forintra rúg a kidobott összeg. Pedig már látták, hogy nem lesz minden rendben, másra is fordíthatták volna a pénzt. Nincs mosdó és öltöző, kilencven ember lavórban tisztálkodik, egyikük az egyik sarokban öltözik, másikuk a másikban. A folyóirat vezércikket közöl Vilié Pessi, a Finn KP főtitkára tollából »Az alkotó marxizmusról és a forradalmi politikáról« címmel, mely fontos elvi kérdéseket tárgyal a békés egymás mellett élés politikájával és a forradalom békés és nem békés útjának konkrét feltételeivel kapcsolatban, D. N. Aidát cikke, »Az Ivóvizet a harmadik szomszédból hordanak; Nemrég építettek a kiét műhelyrész között egy úgynevezett nyaktagot, viszont elfelejtettek villanyt tervezni oda, csak hatalmas ablakokat csináltak, igaz, szimplán, s még az sem baj, hogy északra néznek. Ember legyen a talpán, aki majd fűteni tudja. Pedig ezt a »nyaktagot« könnyen nélkülöznék a dolgozók. Sokkal inkább szerették volna, ha öltöző és mosdó is épül itt A hely nagyszerűen megfeleli volna erre a célra. Ügy látszik, nagyon gazdagok vagyunk, hogy a százezrekkel csak úgy dobálózunk. Most van egy álló üzemünk, és nincs pénzünk. Vajon ki fizeti meg minderv. nek az árát? P. fiju indonéz kommunisták harca az ország teljes nemzeti függetlenségéértk feltárja, mi az oika annak, hogy az indonéz gazdaság a csőd szélén áll, s rámutat arra, hogyan lehet az indonéz nemzetgazdaságot a saját lábára állítani, az ország teljes függetlenségét és demokratikus fejlődését biztosítani. MEGJELENT A BÉKE ÉS SZOCIALIZMUS JÚNIUSI SZÁMA l>e gpa:z«iát&ok vagyunk • • • — Igen. Peregtek a kérdések, de a megoldás csak nem született meg. Kovács arcán önelégült mosoly játszott. Élvezte, hogy senkinek sem sikerül... Lassan már egészen eltértek a lényegtől, amikor a nászutas fiatal férj, bár nem rajta volt a sor, nyújtogatni kezdte a kezét. — Na, úgy látszik, itt talán tudnak válaszolni... Tessék vigyázni, mert csak háromszor próbálkozhat, aztán kiesik a játékból., j — mondta Kovács; — A bal halántékán volt a seb? — Igen. ‘— A detektív-főf el ü gyeiének könnyű dolga volt, mert a gyilkos, amikor a halott jobb kezébe helyezte a pisztolyt, megfeledkezett arról, hogy senki sem lövi magát bal halántékon a jobb kezében levő pisztollyal! Különben tessék megpróbálni, milyen fura testhelyzet szüäetäk így! — Brávó! — kiáltott Kovács. — Magáiban egy igazi detektív veszett el. <— Nem vagyok detektív, rendőrhadnagy vagyok... — mondta mosolyogva a nászutas férj— Annál nagyobb dicsőség ez derék rendőrségünkre nézve — dicsérte Kovács a fiatal férfit. — Kérem a tortát. A pincérek besiettek a tortával, s odatettek a nászutas pár asztalára. — Jó étvágyat kívánunk mindenki nevében. Most pedig folytatódjék a tánc..: — mondta Kovács. Sipos odasandított a tortára. Pálos is észrevette a kutató pillantást. Mérges volt... Mindenesetre elég szerencsétlenül jött a dolog, igazán elmaradhatott volna ez a bemutatkozás .. . Még megzavarhatja Sípost, s akkor halomra dőlnek a terveik, gondolta Pálos. De Sipos, noha kétszer is odanézett a tortát szeletelő fiatalemberre, látszólag nem zavartatta magát, közömbösen viselkedett. Kissé felemelkedett, meghajtotta a fejét, és táncolni hívta Évát. Gondolatai azonban nem hagyták békén. Csak véletlen, hogy ez a rendőrhadmagy bemutatkozott? A logika törvényei szerint neki semmi köze sem lehet az elhárításhoz; Ugyanaz az eset, mint amikor Budapesten ráfütyült a rendőr... Nem, nem szabad ilyesmiből problémát csinálná, mert belebolondul. Tehát véletlen... Táncoltak. Éva is hallgatott. A lassú ütemű tangó halkmu- szikája jólesően áradt szét bennük. Egy idősebb pár lejtett el a közelükben. Az asszony nyakán vékony aranyláncon ébenfából készített Ms feszület. Sipos rajtafelejtette a szemét. Milyen érdekes ... Ilyen fekete feszület függött annak idején az édesanyja szobájában is, csak az jóval nagyobb volt... Hirtelen valami ellenállhatatlan vágy lepte meg, hogy elutazzon a szülőfalujába. (Folytatjuk^ Rendkívül tanulságos E. dereknek »A párt és a gazdasági építés« című tanulmánya. A szerző — a LEMF Politikai Bizottságának tagja — a Katowicéi Vajdasági Pártszervezet példáján szemléltetően mutatja be a pártnak a gazdaság irányításában alkalmazott módszereit és elért | eredményeit. G. Matthews, a Daily Worker főszerkesztője Angliának a Közös Piacba történt belépési kísérteié kapcsán igen figyelemreméltó cikket írt »/ :: imperialista szövetségek és ez limperialisták közötti ellenié, tek« kérdéséről. A folyóirat gazdag tartalmából megemlítjük még a Latin-amerikai Szabadkereskedelmi Egyesülésről írt leleplező cikket, az olasz választásokról készített kommentárt és a spanyol politikai foglyok helyzetéről szóló interjút. Külön kell szólnunk a »Kommunisták és a demokrácia« című eszmecseréről, mely- fnek egyik érdekes vitakérdése ebben a számban »Az egyéni szabadság problémája a mai ideológiai harcban«. A balatonmáriai irma Két Jóbarát kisvendéglőjébe felszolgálókat keresünk (férfit, nőt). Jelentkezni lehet a MÉSZÖV vendéglátóipari osztályán, Kaposvár,Latinka tér, (3704)
