Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-23 / 145. szám

/, AZ WS'ZMP MEGYEI EflZOTTSÁGA É S'>A »MEGYÉI' TANÁCS LAPJ A :•[• mtscrfeoJK Szenvedély Robert Kennedy amerikai igazságügy-miniszterről ír­ja a Münchner Illustrierte, hogy legfőbb szenvedélye Fritz Rotter egy és ugyan­azon slágeréhez mindig új és új szöveget gyártani, s ezt aztán társaság előtt eljátsza­ni. A »Kezeit csókolom, Ma­dame« kezdetű dal utolsó át­dolgozott változata így hang­zik: »Mint egy csendőr, úgy kificatmítom a karját, asz- szonyom, s kifacsarom a kis kezét...« Hát nem stílusos, hogy ilyen »költői« hasonlattal él az amerikai igazságügy-mi­niszter? Radikális intézkedéseket foganatosított a dél-vietnami kormány a közigazgatásiban. Elrendelte, hogy az állami tisztviselőknek le kell mon­daniuk ágyasaikról. Ebből az alkalomból derült ki, hogy a dél-vietnami állami tisztvi­selőknek 3-tól 15-ig terjedő mennyiségű félhivatalosan nyilvántartott ágyasuk volt. Kinek-kdnek beosztása és a fizetése szerint... Férjhez mennek a virágcsokorhoz Indiában a Kadava Kanbi kaszthoz tartozó lányoknak nyomós okuk van rá, hogy irigykedjenek a földkerek­ség többi lányára: 12 évente ugyanis csak egyetlen olyan nap van, amikor a kaszt lá­nyai férjhez mehetnek. Mi­vel a kaszt tagjai a tízéves lányokat már menyasszony­korúnak tartják, tehát a lá­nyok valóban nehéz helyzet­ben vannak. Mégis találtak egy érdekes megoldást a szi­gorú törvény megkerülésére. Formálisan házasságra lép­nek — egy virágcsokorral! Mihelyt a virág elhervad, a fiatalasszony »özvegyen« ma­rad. Az özvegyekre pedig a törvény nem terjed ki. Férj­hez mehetnek, amikor nekik tetszik. Üj vívmánnyal lepték meg a belga törvényhozók a világ jogászait. A napokban élet­be lépett rendelkezések sze­rint a harminc napnál keve­sebb börtönbüntetést részle­tekben is le lehet ülni. No persze, egy fegyencnek is lehetnek halaszthatatlan üzleti vagy esetleg érzelmi ügyei. * * • Ez is megoldás Egyik kollégám imádja a már erjedésnek indult úgy­nevezett büdös sajtokat. Nemrégiben egy doboz Pál- pusztaival lepte meg barátja, de irtózva és fintorogva nyújtotta át az ajándékcso­magot, s nem kis fitymálás- sal megkérdezte: — Mondd, kérlek, hogyan tudod te ezt megenni? — Ha eszem — felelte gon­dolkodás nélkül a kollégám —, akkor kimegyek a szobá­ból, hogy ne érezzem a sza­gát.^. — vm — Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megye! Bizottsága és a Somogy megyei Tanáé-*? lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11* Kiadja a Somogy! Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. :észült a Somogy megyei Nyomda- jari Vállalat kaposvári üzemében Gyermek bal esetek T egdrágább kincsünk a gyermek. És mégse vigyázunk -*-i rá kellően. A gyermekbalesetek statisztikája elszo­morító adatokat mutat. Alig kezdődött meg a szünidő, már­is gyakran száguld a mentő... A város egyik utcájának kedvence volt Pisti. Olyan gye­rek, akinek a szülők szerint még a kis csdbészkedés is jól állt. S most a figyelmetlenség és a játék áldozata lett. Vala­melyik pajtása légpuskával kilőtte egyik szemét. A másik szeme is veszélyben van. A klinikai orvosok talán még tud­nak rajta segíteni. Ugyanilyen gyermekba-leset történt a Pe­tőfi utcában. Kaposvárról Pécsre száguldott a mentő. Talán még segíthet az orvostudomány ... Aki látta a kétségbeesett szülőket, és hallotta a keserű önvádat, az biztosan vigyázná fog. De a többiek, a többi szü­lő?! A Cserben nyíllal játszották gyerekek. Felnőttek is lát­ták. De nem szólt senki! A »csata« után ott maradt egy kis­fiú ... A többiek elszaladtak ... A Kanizsai utcában eey háborúból itt maradt aknagyuta­csot szereltek első osztályos tanulók. A gyutacs felrobbant... A Beloiannisz utca háromemeletes bérházának tetején vidá­man kergetőzött pár napja néhány apróság. Az emberben meghűlt a vér. Szerencsére nem történt baleset, de ha a fu­tás rosszul sikerül, s a fürge gyermeklábak elvétik a lépést? Akkor? ... A cseri játszótéren egy hónapja állandó veszélyforrás az oda állított vetőgép. Ki tette oda? És miért oda? Ezt kérde­zi az a nyolc család, ahol fehér pólyát viselnek a kicsik. Talán ennyi is elég a szomorú példából. Vigyázzunk! És mi, felnőttek vigyázzunk! Mert a könnyek nem tudnak gyógyítani... > N. S. Hétf őn a 2., kedden a 3. és a 4. békekölcsönt sorsolják Q)őlg.ő-zLk cl [/ia&z is foltko.s'z&HÍ — Hol mn a kuta&ág. Uatáca? A lavas-ass-vany fötfecU Azt mondják, a javasasz- ssjony már régen nem »prak­tizál«. Több ízben, idézték a bíróság edé, megbüntették, ezért aztán — 27 évi »áldásos működés« után — becsukta a boltot. Újabban nem fogad vendégeket. De mégis ... A javasasszony, aki 27 évig ámította az embereket, s va­kon hisz a babonákban, hely- lyel kínál bennünket a leve­gőtlen, szű k szobában. í. • ii.és fölfedi «tudomá­nyát« . .1 —' Az egész ágy kezdődött, hogy fiatalabb koromban meg­jelent a boldogságos szűzanya. Arra kért, hogy menjek árt a szomszédba, és öntsek viaszt a nagyberteg szomszédasszony­nak. Ügy is tettem. Átmen­tem, kiöntöttem háromszor, meg is gyógyult » nénémasz- szony. Mégis haragszik rám azóta. — És mi volt a néniké be­tegsége? Gondolkodik, hunyongart —i Rontás;.j A csöppnyi szolba falán szerrtképek, a sarokban nagy Mária-szobrok, az asztalon vöröskeresztes jelvény és a legújabb kiadású orvosi szak­könyvek. És Nagy Járuy&né kaposvári javasasszony emlékezik. — Hozzám mindig csak ak­kor jönnek az emberek, ha az orvosok már nem tudnak se­gíteni ... — Maga tud? Ráncmosoly az egész arca. Ügy beszél, mint a megszál­lott. — A viasz mindent meg­mond. Sorsot, bánatot, beteg­séget, csak olvasná kell benne, olyan az, mint a nyitott könyv. Persze vannak hitetlenek. A rendőrség se hisz meg a bí­róság se..: Azt mondtam ne­kik, rendezzenek be nekem egy szobát a börtönben, és én mindent megcsinálok a sze­mük előtt. Nem rendeztek be... Nem hittek a javastu­dományban .:. Ha tudnák, mennyien hisznek!... Még Szegediről, Szolnokról, Kecske­métről meg Zalaegerszegről is jöttek hozzám. Megkeresik Mari nénit ott a hegyoldalon. Egyszer még egy orvos is küldött hozzám egy beteget. A beteg mondta, ha hazudott, én is hazudok. Az orvosok mór lemondtak róla. Későn jött, én sem tudtam segíteni. A viaszból megtudtam, hogy a bal lábszárcsontja elégett, a mellén meg valami olyasmi volt, minit a pókháló..: — Sok embert meggyógyí­tott? i—* Sokat... Kétszázon fe­lül ; — Megmutatná, hogyan csi­nálja? ■— Hat... ha nem visznek börtönbe.:. Amíg rendezkedik, össze­súgunk, és kitaláljuk a mesét. —* Tudja, valami betegség... Gyorsan közbevág: — A viasz majd beszél..: Rozsét tesz a tűzre, a pala­csintasütőben sistereg a viasz. Titokzatosan mormol vala­mit. Egyikünk »feláldozza« magát. A jósnő vizet tölt egy lábasba, és ki­adja az utasí­tást. * — A fejére tegye.:. Kiörati a for­ró viaszt, és újra suttog. Aztán olvas a »nyitott könyv­ből.« A házuk előtt van egy vastag fa. Annak a tö­vében cserépedényben. he­lyezte el valaki a rontást... A dunyhájában tolikoszorúk vannak. Az is rontás.;. Nőt­len és harmincöt éves... Bo­kasüllyedése van. Látok egy magas, szőke nőt.:. Jó fél órán át »olvas«. Per­sze végig tévedett. Nincs vas­tag fa, nincs dunyha, más az életkor, nincs bokasüllyedés, és van feleség, méghozzá nem szőke, hanem barna. Mindezt titokban tartjuk, és amíg a fo­tós dolgozik, hallgatjuk a »viaszkönyv« meséjét *— Ugye, így ven? — Nem.. s Semmi nincs ígT • ­Arcáról eltűnik a mosoly. Riasztóak a ráncok. — A harmadik öntés, az lenne az igazi. Annál már nincs tévedés.:. i— Hány osztálya van a néninek? Zavartan félrenéz. — Egy..; csak egy... öreg vagyok már... Az Országos Takarékpénz­tár június 24-én és 25-én bo­nyolítja le a 2., a 3. és a 4. bé­kekölcsön 1963. első félévi hú­zását. A sorsolásokat mindkét napon a Sportfogadási és Lot- tóigazgatóság Nádor utcai székhazában tartják. Hétfőn délután kőtárai kez­dettel a 2. békekölcsönt sorsol­ják, X43 000 kötvényre 28,2 mil­lió forintot. Kedden délelőtt 10 órakor kezdődik a húzás. A 3. békekölcsönből 200 000 köt­vényre 51,5 millió forintot, a 4. békekölcsönből 146 000 köt­vényre 31,5 millió forintot sor- sortnak M. A kétnapos húzáson a három békekölcsönből összesen 489 000 kötvényre 111,2 millió forintot kapnak a szerencsés kötvény­tulajdonosok nyeremény és törlesztés formájában. (MTI) Városi építészeti szaktanács alakult A városi tanács építésügyi állandó bizottsága meg az épí­tési és közlekedési osztály munkájának segítésére Kapos­vár harminchat mérnökének részvételével építészeti szakta­nács alakult. Feladatuk a vá­rosépítészeti és rendezési ter­vék szakszerű megvalósítása lesz. A várost körzetekre oszt­ják fel; minden körzetnek lesz egy főépítésze, »ki a tanácsta­gokkal együttműködve őrködik majd a városkép helyes kiala­kításán, szaktanácsokat ad az építkezni szándékozóknak. A körzetek közül kiemel' területek lesznek a város új családi házas települései: A Tótok rétje, az Egyenesi út, a Kapos-hegy stb. Itt a szakta­nács tagjaira vár az a feladat, hogy meggátolják települések rendszertelen, ízléstelen, sok esetben engedély nélküli kiala­kítását. A szaktanács tagjai az épí­tési engedélyek jóváhagyására külön bizottságot alakítanak, s közreműködnek a városfejlesz­téssel kapcsolatos feladatok terveinek elkészítésében. Az építészeti szaktanács egyéves időtartamra négytagú intéző bizottságot választott — Olvassa valaki itt az or­vosi könyveket? — Igen.;. ón forgatom... — És maga hisz a javastu­dományban? Lekicsinylő mosoly. t— Ez az igazi tudomány;.. — Mennyivel tartozunk? •— Hát..; semmivel... * * * Évekkel ezelőtt, Ráth—Végh István könyvét olvasva, es­küdni mertünk volna, hogy mindaz, amit az emberi bu­taságról leírt, torz fintor — a múltból.:. És most itt van egy asszony, aki esküszik a ráolvasásos betegségek lé­tezésére, gyógyítani »tudja« őket, viaszból mond múltat és jövőt Javasasszony. ,f Van valami jelképes abban, hogy kilépve a szabadba, le­poroljuk ruhánkat ■—1 és jóízűt kacagunk: a butasá­gon! Németh Sándor—Vinczc Jené Amikor beléptem a Munká-1 csy Gimnázium Ill/'e osztályá­ba,. Zetz József osztályfőnökkel még csak két lány volt benn. Az évzáró ünnepélyre jöttek. Az osztályfőnök a »lányairól« beszél. Azt mondja, nagyon szorgalmasaik. Szeptemberben kirándulni mennek. Azt java­solta nekik, hogy ne kérjenek a szüleiktől pénzt, hanem a szünidőben maguk keressék meg. A lányoknak tetszett a javaslat, s munka után néztek. Most a kaposvári Latinka Tsz- ben dolgozik a húsz lány. Ka­pával indultak el, mert kuko­ricakapálást vállaltak. Aztán a földön kiderült, hogy nem is kell kapa, mert a területet vegyszerezték. Csupán egyelni keik Már egy hete dolgoznak. Naponta átlag 50 forintot ke­resnek. Közeleg a kilenc óra. Szállin­góznak a lányok az évzáró ün­nepélyre. Vidáman, hangosan, csinosan. Osztályfőnökük nem látszik sokkal idősebbnek ná­luk. Bárki azt hihetne, hogy osztálytársak. A KISZ-titkár szétosztja a múlt heti munkabért. A szavakból próbálom össze­rakni a lányok nyári terveit. Kukordcakapálás ... Balaton .:. Nagymama ... Nyaralás ... Munka.Az osztályfőnök el­megy a bizonyítványokért. Míg oda van, élményeiket so­rolják. Aztán a kirándulásra terelődik a szó. Budapest—Eger—Miskolc— Debrecen lesz majd az útvo­nal. Ehhez legalább hatszáz fo­rintra lesz szükség fejenként. — A fele már megvan — mondom. — Igen, de a másik felét is össze kell rakni — mondják kórusban. A kezüket nézem meg nap­barnított arcukat. Derek as munkáról vallanak, Zetz tanár úr, a lányok »őszi ja« meghozza a bizonyít­ványokat. Komolyan ülnek a helyükre. Arcukon a várakozás izgalma: vajon mit mutat az év végi mérleg? S a következő pillanatban, amikor megtud­ják, hogy négyes az osztályát­lag, hangosan fejezik ki örö­müket. A bizonyítványosztás után az osztályfőnök a munkára te­reli a szót. A lányok felsza­badultan, egymás szavába vág­va mesélik élményeiket. — Tanár űr, kérem, fürdőru­hában dolgoztunk. Az öreg né­nik megbotránkozva néztek ránk, hogyan tehetünk ilyent — mondja az egyik, A másik nevetve újságolja, hogy paradicsompalántát ülte­tett, aztán annyira szórako­zott volt, hogy a levelét te­mette a földbe. Kint zuhog az eső. Itt bent a napfényes mezőről folyik a sző. — Öntöztünk a kertészetben. Azt mondta az egyik bácsi: »Hoznak egy kánná víz, aztán kitiporják a palánta;..« Ezen aztán jót derülnek. — A jövő héten?... Mi lesz a jövő héten? — kérdi az osz­tályfőnök. — Dolgozun k..: — Én otthon maradok:.s — Én megyék ... Sorolják a terveket. — Nem is olyan nehéz a mezei munka — mondja a töb­bit túlharsogva egy barna lány. — Azért nem könnyű, ne­kem még most is fáj a dere­kam — válaszolnak rá a má­sik sarokból. Az évzárónak vége. A lányok búcsúznak, hogy holnap vagy holnapután újra találkozzanak kint a földéken. Kercza Imre

Next

/
Thumbnails
Contents