Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-02 / 127. szám
DIÁKSZERELEM ,:' ■? A 2 MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA UöiliUúni matu/alz Diákseregek szálltak meg a várost, az utca, a móló, a cukrászda és a versengés színhelyei ezernyi sugárzó diákarccal teltek meg. A város immár hatodszor szívta magába az izgalom és újjongás tömérdek megnyilvánulását Keszthelyen ezekben a napokban mintha nem is éltek volna öregeik. Vagy újraélték ifjúságukat? A statiszti'kával igazat mondok, de nem festek hű képet a város légköréről, hangulatáról. A Dunántúl nyolcvanöt középiskolájának csaknem négyezer diákja adott itt találkozót. S ha azt mondom, tízezret láttam folyamként hömpölyögni az utcán, a partom, még mindig nem érhet a túlzás vádja mert a kavargó forgatagban látni véltem azt a sok ezer fiatalt is, akik készültek a Helikonra, tudásuknak legjavát adták odahaza, de csak reményük maradt: talán majd jövőre;:? A termek mindenütt megteltek kíváncsi érdeklődőkkel. És egy időben három-négy helyen is folyt a nemes vetélkedés. Egyetlen napot tölthettem csak az »«ifjúság városában«, s érkezésem első perceiben már nem győztem figyelni a sok hírt, amellyel szinte elárasztottak somogyi »«honfitársaim«. Az utcán először Takács Klári nevét hallottam; aranyérmet érdemelt mélyen zengő hangja. És vasárnap hangszalagra vette műsorát a Magyar Rádió. Czipri Katit emlegették, Walter Mártát, mindhárman a Munkácsy Gimnázium növendékei, énekesei, és mindhárman aranyat érdemeltek. Hegedűs Laciról hallottam, Pál- fy Laciról, Kardos Kálmánról a Táncsicsból, a gimnázium ragyogóan szereplő tánccsoportjáról; a tabi Takács Vera Hétkrajcár-előadásáról beszélték, s mindegyik név után ott volt a bűvös szó: arany! Hát még ha sorolhatnám az ezüstöket, a sok szép siker mindegyikét! Űjra csak a számokhoz folyamodom, mert ha nem mondanak is el mindent, azért valamelyest jelzik, hogy hogyan nő ifjúságunkban a művészet iránti hajiam és szeretet. Megyénkből tizenöt vers- és prózamondó, négy hangszeres szólista, két tánccsoport, öt szólóénekes (közülük négy aranyérmet nyert!), négy énekkar, irodalmi színpad, kamara- együttes, szellemi öttusacsapat vett részt a helikoni ünnepségeken, s e felsorolás önmagában is sokat jelent. Kaposvári, fonyódi és tabi, marcali, csurgói és nagyatádi diákok bizonyították igen meggyőzően és nagy sikerrel megyénk középiskoláinak gazdag és tartalmas kulturális életét. A kórusok versenyét hallgattam, s a harminchárom énekkar között a négy somogyit. A csurgói gimnázium mintha szárnyaikat kapott volna az idén. Kitűnő hangzását, jó műsorpolitikáját dicsérte a zsűri; Bognár János vezetésével ezüstöt érdemeltek. A fo- nyódiak még botladoztak ugyan, a bronzplakett azonban megérdemelt sajátjuk. S aztán az első igazán nagy meglepetés: a Táncsics Gimnázium fiatal vegyes kara Zákányi Zsolt vezényletével A bíráló bizottság ezzel a produkcióval bizonyította, hogy középiskolás vegyes kar is képes magas színvonalon, a felnőtt együtteseket megközelítő, puha, kulturált hangzással tolmácsolná a legigényesebb müveket is. És hullott a helikoni arany. Aztán még egy meglepetés..; Megvallom, a Munkácsy Gimnázium kamaraegyüttesét tartom megyénk legérettebb és legösszeforrottabb kórusának, s most a balszerencse üldözte őket Produkciójuk nem sikerült úgy, mint idehaza, a versengés izgalma, a körülmények szóltak közbe két mű megszólaltatásánál is. Sikerük mégis vitathatatlan. Kiegyenlített szólamok, telt hangzás, kulturáltság, s ami a legfőbb, a Helikonon talán egyedülálló muzikalitás avatta »«arany«-tulajdonossá kamarakórusunikat. A záró díszünnepségen aztán, ahol megyénket: csak ez az énekkar képviselte Merényi György vezetésével, túlszárnyalták kaposvári szereplésüket is. Hadd mondjam el, ez volt az ő igazi aranyérmes kórusuk. A KÉPERNYŐ ELŐTT Ami tetszik, és ami nem — Néhány javaslat Egyre népesebb a tábora a televíziónak Kaposváron is. Esténként ezrek ülnek a képernyő előtt. A posta statisztikája szerint a múlt év januárjában még csak 240 tv-tulajdonos volt a városban, ma pedig már több mint 1500 tv-előfízetőt tartanak nyilván. Számuk havonta átlag százzal növekszik. Mit mondanak a tv-tulajdo- nosok? A képernyő lakásukba hozza a színházat, a mozit. Naponta híradókban látják a világ érdeklődésre számot tartó eseményeit. Mi az, ami tetszik, mi az, ami nem, és mit javasolnának? Ötven családtól kértünk választ e kérdésre. Általában elismeréssel beszéltek a tv-filmekről és a színházi közvetítésekről, a tv-játékokról. Köztetszésnek örvend a telesport. Változatos, ötletes, kevés a szöveg, sok a kép. Elégedetten nyilatkoztak a tv-hír- adóról, a kabaréestekről, a tv- presszó műsoráról. Van azonban néhány dolog, ami nem tetszik. A nézők többsége élvezhetetlennek tartja a feliratos filmeket. Art kérik, hogy csak szinkronizált filmeket vetítsenek. Sokan figyelemmel kísérik a tv és a mozi között folyó vitát. Éppen ennek tudatában mondják, hogy szeretnének több új filmet látni a tv-ben. Nem azonnal, de nem is évek múlva. Lesújtó a vélemény az egykor népszerű »Ki mit tud?«-ról. Nem is olyan régen ez a műsor még biztos közönsógsiker volt. A szerkesztőknek azonban számolniuk kell a közönség igényének növekedésével. Arról van szó, hogy unalmasnak tartják a nézők a szókemelgetésf és az adásról adásra ismétlődő azonos vetélkedőt. Ahhoz, hogy ez a műsor ismét népszerű legyen, valami újat kellene adnia. Kevés a gyermekműsor — mondták a megkérdezettek. A rajzfilmeket is szinkronizálni kellene. A népes gyermek nézősereg jelentős hányada még nem tud olvasni. Még több jó tv-játékot, fővárosi és vidéki színházi közvetítést, ismeret- terjesztő előadást, hangversenyt, úti filmet szeretnének látni a nézők. Sokan kérik azt is, hogy időnként legyen ma- gyamóta-est is. Igaz, hogy a fiatalság nem nagyon rajong a cigányzenéért, de az idősebb generáció tagjai a képernyőn is szeretnék látni kedvenc énekeseiket és a külföldön nagyra becsült népi zenekarokat. N. S. Szeretném, ha minden fiú és lány sikeréiről külön szólhatna a krónika, de ahhoz túl sok arany-, ezüst- és bronzérem tulajdonosai lettünk. S hogy büszkék vagyunk rá? Túl szerény lennék, ha így summáznám az idei Helikon tapasztalatait: megyénk középiskolásai nem vallottak szégyent. Nem, azt kell mondanom, és meggyőződéssel, hogy tanárok és diákok egy- esztendős áldozatos, fáradhatatlan munkájának eredményeként igen előkelő helyet kaptunk a Helikonom. Kórusok hangja zengett a Balatoni Múzeum oszlopcsarnokában, folyt tovább a nagy vetélkedés. Este lampionos felvonulás, sziporkázó tűzijáték gazdagította diákjaink élménytárát. És másnap este a záróhangverseny után kialudt a helikoni láng, hogy egy év múltán új fénnyel lobogjon majd diákifjúságunk kulturális fölemelkedésének jelképeként Jávori Béla SOKOK I: Pompidou a magyar idegenforgalmi pavilonban Pompidou francia miniszterelnök pénteken a párizsi vásár nemzetközi csarnokában tett látogatásakor megtekintette a magyar idegenforgalmi sátort is. Fodor Jó- zsefné népművész magyar babát és tokaji bort nyújtott át a kormányfőnek, aki érdeklődéssel tekintette meg a magyar népművészeti iparművészeti tárgyakat. (MTI) 852 nyeremény a hétfői lottó jutalomsorsoláson Június 3-an, hétfőn reggel 9 órakor a Sportfogadási és Lottóigazgatóság Nádor utcai székházában tartják a lottó májusi tárgy nyeremény-sorsolását. A húzáson a 22. játékhét szelvényei vesznek részt, amelyek kozott összesen 852 nyer reményt sorsolnak ki. Főnyeremények: 1 kétszoba-hal- los és 4 egyszoba-hallos öröklakás a Baross téren épülő lottó palotában, valamint 3 Moszkvics és 2 Trabant személygépkocsi. A főnyeremények száma az utóbbi hónapoktól eltérően ismét gyarapodott egy- gyel, mert az egyik egyszoba-hallos öröklakást előzőleg már kisor- talták, de tulajdonosa nem jelentkezett. Hatvan kétszemélyes külföldi társasutazást sorsolnak ki, s hozzá ráadásul nemcsak valuta zsebpénzt, hanem négyezer forintos úti fölszerelési utalványt is adnak. Ezeken kívül többek között 28 hűtőgép, 5 ötvenezer forintos vásárlási utalvány, csehszlovák lakószobaberendezések, export Varia-búto- rok, külföldi fényképezőgépek, magnetofonok, rádiók stb. örvendeztetik meg a lottójátékosokat. (MTI) Berentére került az öttalálatos lottó- nyeremény A 22. heti lottószelvények között akadt egy, amelyen \ mind az öt kihúzott számot el- • találta a tulajdonos. A 648 115 számú előfizetéses lottószelvényt a borsodi iparvidéken a posta hozta forgalomba. A lottózónak a 19. héttől egyetlen találatot sem sikerült elérnie. A szelvény most egyszeriben kárpótolta gazdáját, ifj. Papp János berentei lakost. (MTI) A jég művészei Kaposváron Maradandó élményt nyújtott a Magyar Jégrevü vendégjátéka Közel az ezerhétszázadik fellépéshez és túl a Magyar Jégrevü Faprikacocktail című műsorának 184. előadásán akaratlanul is az öt évvel ezelőtti jégrevü első vidéki előadása az >«Ujjé, a ligetben ...« siker- sorozata jut eszembe. A hazánkban akkor még teljesen új műfaj képviselőinek bemutatkozását nagy érdeklődés és siker kísérte. Kiváló jég- .táncosdkat láttunk, egy új művészeti ággal ismerkedhettünk meg öt éve, s amilyen lelkesen tapsoltunk a szólisták maradandó élményt nyújtó művészeti és sportteljesítményének, olyan elnézőek voltunk a »«kezdők«, á kórus tagjaival szemben. Most?... Az első, amit a jégrevü előadása után az ember a legnagyobb értékként könyvelt el, hogy a néhány éve még bukdácsoló, csak a műsor »körítésére« alkalmas kórus felnőtt a Magyar Jégrevü magas színvonalára, és az együttes előadása egy olyan kerek egész benyomását keltette, amit a magyar közönség sem a hazánkban járt külföldi revük, sem a nálunk bemutatott külföldi jégfilmek műsorában nem tapasztalt. Nagy érdeklődés előzte meg a jégrevü kaposvári vendégjátékát; az együttes közelmúltban lebonyolított szovjetunió- beli turnéjának sikersorozatáról sokat hallottunk. Nos, a jég művészeinek idei első kaposvári bemutatkozása minden igényt kielégített. A műsor taglalása előtt az egyik legnagyobb érdemként kell megemlíteni, hogy a Magyar Jégrevü nem törekedett a nyugati államokban már évtizedes hagyományokkal bíró műfaj másolására, nem látványos kosztümökkel, pompás díszletekkel kápráztatták el a közönséget, hanem művészetükkel, tökéletes jégbiztonságukkal — és ez a legtöbb, amit ennek a rendkívül nehéz művészeti ágnak a képviselői a 144 négyzetméter felületű »jégszínpadom« nyújthatnak a közönségnek. A műsor első képében (»Huszárok a búcsúban«) már érezhető, hogy öt év alatt nagyot lépett előre az együttes. Az Albert István és Boldog László koreográfiájában feldolgozott táncjáték szólistái — Kovács Marietta, Jvrek Eszter, Jelfy Gyula, Czakó György — és a kórus mulatságosan, megkapó- an vitték jégre az évtizedekkel ezelőtti népünnepély jellegzetes figuráit. Már az első rész — és elsősorban az üveges tánc — sejtette, hogy nagyszerű élményben lesz része a közönségnek. A legmaradandóbb művészi élményt Vida Gábor »Tiszavirág«^ nyújtotta mintegy bizonyítva, hogy a népi eleme^ is jégre vihetők anélkül, hogy elveszítenék eredetiségüket. Vida Gábor koreográfiája mentes volt a túlstilizálástól, nem épített a táncba olyan motívumokat, melyek groteszkül hatnának a jégen, ezért volt tartalmában és formájában is újszerű és maradandó a Tiszavirág táncjátékból a halászok tánca és a kórus, valamint a szólisták: Rákosi Katalin, Zárdái Györgyi és Vida Gábor. A Csárdajelenet, bár Jurek Eszter és Jelfy Gyula rendkívül nehéz gyakorlatokat mutatott be (néhány perc alatt több olyan emelést hajtottak végre, amit az amatőrsportolók világversenyein sem láthatunk), egy kissé talán sziruposnak, álromantikusnak tetszett. Méltán araI tott förgeteges sikert a Boldogh ' László feldolgozásában előadott Cigányszvit. Külön kell itt is szólnunk a kiváló kórusról, mely méltó keretet adott Bolond Györgyi, Rákosi Katalin, Jelfy Gyula és Vida Gábor művészetének. Érdekesen vegyült a magyar klasszikus zene és tánc a népi tánc kifinomultabb elemeivel a szünet utáni Lisztiánábam. Ha nem éreztük is Szálai Zsuzsa koreográfiájában azt az eredetiséget, mint a Tiszavirág és a Cigányszvit képeiben, Kovács Marietta és Vida Gábor jégbalettje, a szólisták és a kar fegyelmezett, sallangmentes előadásmódja a műsor egyik erősségévé avatják a Lisztiánát. A mindenkori könnyű műfaj, az operett öt- ven évét vitte a jégre az »Orfeum, 1913«-ban Jurek Eszter, Rákosi Katalin, Kuharovitz Miklós és Boldogh László, rendkívül ötletesen hidalva át a múlt és a ma slágerei közti különbséget. Jeszenszky Endre és Vida Gábor rutinos, vérbő humorú, förgeteges koerográ fiája — az »Orfeum, 1913« és a »Twist a divat« — két ellentétes korszak táncait egymás után úgy tudta bemutatni, hogy a nézőknek érezniük kellett a finom gúnyt, a fél évszázaddal ezelőtti és a mai élet tempójának légkörét szélsőséges formában bemutató előadásában. A rendező. Horváth Tivadar gyorsan pergő műsort állított a jégre. Vujisics Tihamér zenei összeállításában nagyon szerencsésen vegyültek a klasszikus, a népi, az operett- és a modern zene elemei. A zenekar Lukács Lóránt vezetésével jól szolgálta az előadást, ötletesek Köpeczi Boócz István és Vogel Erich egyszerű, kifejező, az előadás összképét kiválóan szolgáló jelmezei. Viacze Jenő Mikor kényelmes a tűsarkú cipő? Kaposváron, nem messze a Füredi és az Arany utca sarkától történt. Már megálltunk, hogy ismerősünktől elváljunk, de a beszélgetés még nem maradt abba. Helyesebben a feleségem és barátnője folytat elmélyült eszmecserét, s én minit egyedüli férfi (?!) a társaságban, csöndesen szemlélem a járókelőket. S ha nők az illetők, azt lesem, vajon csinosak-e. Két fiatalabb nő jön félénk. Alhogy közelebb érnek, megállapíthatom, hogy nagyon csinosak. Amikor ellibben- nek mellettem, valami hiányérzetem támad: nem hallottam lépteiket. Lenézek a földre. Uram isten, az elegánsan öltözött hölgyek — mezítláb vannak! De nem azért, mintha cipőboltjainkban nem kaptak volna lábbelit. Nem. Mindegyikmek a kezében ott volt a tűsarkú topánkia. Ebből azonnal le is szűrhetjük a tanulságot: a tűseorfcú cipő is kényelmes, ha — kézben hordják. — mj — Engedelmes rádióhallgató »■Most próbára tesszük férfi hallgatóinkat ■— mondotta az egyik amerikai rádió bemondója. — Kérem, uraim, csukják be a szemüket, és mondják hi hangosan, milyen színű a nyakkendőjük.« Tom Smith, aki éppen teljes sebességgel vezette kocsiját az országúton, engedelmesen követte a rádióbemondó tanácsát. Amikor újból kinyitotta a szemét, megdöbbenve észlelte, hogy egyáltalán nem viselt nyakkendőt, hanem csíkos kórházi pizsamát?.. Festett szőnyeg a királynő fogadására Abergavenny nyugat-angliai városka a királynő látogatására készült. A városatyák kétségbeesetten állapították meg, hogy nincs a városnak elegendő pénze, hogy megvásárolja a hagyományos vörös futószőnyeget, amit magas rangú személyek látogatásakor a városháza elé szoktak leteríteni. Az ötletes városka segített magán: vörös festékkel szélien az aszfatra mázolták a futószőnyeget, s az angol királynő erre ^ festett szőnyegre helyezte felséges lábát Nestroy bölcs mondása Ha az erdőben véletlenül két farkas találkozik, egyik sem érez megrendülést. Két ember azonban sohasem találkozhat úgy az erdőben, hogy mindkettő ne gyanakodjék: hátha a fickó rabló vagy gyilkos. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megye* Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér L Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Pt. Index: 25067. Készült a Soma. \ ú Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka S. a. f.