Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-22 / 144. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, It*C3. június 22. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma folytatta tanácskozását Moszkva (TASZSZ). Az SZKP Központi Bizottsá­gának plénuma pénteken a Kremlben folytatta tanácsko­zását. A részvevők megvitat­ják Leonyid Iljicsov beszámo­lóját a párt ideológiai tevé­kenységével kapcsolatos fel­adatokról. A délelőtti ülésen felszólal­va Szatyukov, a Pravda fő­szerkesztője kijelentette, hogy az elmúlt tíz év nagy évtized volt a Szovjetunió életében. — A fejlődés egész menete igazolta — mutatott rá a to­vábbiakban —, hogy a béke és a szocializmus erői a békés együttélés viszonyai között egyre újabb győzelmeket arat­nak. A szocializmus erői of- fenzívában vannak, az impe­rializmus erői védekeznek. Pártunk áll annak a harcnak az élén, amely a gyarmati rendszer ellen, a dolgozók nem­zeti felszabadulásáért folyik. A szovjet sajtó fejlődéséről szólva Szatyukov kijelentette, hogy a szovjet sajtó tevéke­nyen segíti a pártot a kom­munizmus építésére irányuló tervek megvalósításában. A szónok elmondotta, hogy a szovjet lapok példányszáma az utóbbi tíz év alatt megkét­szereződött, és elérte a nyolc­vanmilliót. A következő felszólaló, Kcmsztantyin Fegyin, a szovjet írószövetség első titkára a szovjet írók nevében üdvözöl­te a plénumát. A többi között elmondotta: — Ellenfeleinket ingerli, hogy az irodalom a legszorosabb kapcsolatban áll a párttal. Csakhogy a szovjet Irodalom nem a könyvmolyok dolgozószobájában, nem a re­meték barlangjában született, ez idősebb nemzedék művé­szei a sürgő-forgó nép köréből merítették tapasztalataikat, al­Hazai földön (Folytatás az 1. oldalról) airca. A nagyszerű űrhajós homlokát izzadságcseppek gyöngyözik be — több mint 35 fokos a hőség árnyékban. Barátságosan integet és az egybegyűltek dörgő tapsa kö­zepette halad a rá várakozó gépkocsihoz. Alig lehet őt fel­ismerni a tömegben, amely körülveszi. A körzeti köz­pontban a lakosság üdvözli: kolhozparasztok, munkások, a helység apraja-nagyja. A kozmosz új hősét hamarosan összekötik Nyikita Szerepe je - vics Hruscsov telefonjával. A beszélgetés lelkes és szívélyes. Valerij Bikovszkij helikop­terrel folytatja útját. Az első cigarettát most szívja el jú­nius 14-e óta. Leveszi a sap­káját és kedvtelve hallgatja az új dalt, amelyet a »Csillag- nővérről«, Valentyina Tyeres- kováiról énekelnek. Amikor besötétedik, a ház előtt, amelyben az űrhajós tar­tózkodik, nagy tömeg zsibong. Megszólal a hatalmas ember- kórus: »Bikovszkij! Bikovsz­kij!« És ő megjelenik az ab­lakban. Taps dübörög, hurrá csattan, majd csendet kér: — örülök, hogy nálatok ér­tem földet, mert olyan barát­ságosan fogadtatok. (MTI) Szovjet üzenettel*vezet a laoszi kérdéssel kapcsolatban Moszkva (TASZSZ). Nyilvánosságira hozták an­nak a laoszi kérdéssel kap­csolatos szovjet üzenetterve­zetnek a szövegét, amelyet Trevelyan moszkvai angol nagykövetnek nyújtottak át június 13-án. Az üzenettervezet kifejti, hogy »a laoszi kérdéssel kap­csolatban megtartott genfi ér­tekezlet társelnökei remélik, az Egyesült Államok kormá­nya megszünteti a Laoszba totósaikat a marxista—leni­nista eszmék lelkesítették. Fegyin nevetségesnek mond­ta a kommunisták ellenségei­nek azt az állítását, hogy a szocialista realizmus csökken­ti a művészi egyéniséget, ni­vellálja a művészi alkotásokat. — A szocialista realizmust igen sok művészi tehetség al­kalmazza — mondotta —, és ezek műveit nemcsak a nem­zeti sajátságok, hanem a mű­vészi modor, a művészi fogá­sok is megkülönböztetik egy­mástól. A párt állandóan buz­dítja őket, hogy tökéletesítsék művészetüket. — A szocialista realizmus egyre jobban tért hódít és ki­bontakozik — hangsúlyozta a szónok —, s a szovjet írók mindig védelmezni fogják ezt a módszert olyan szenvedé­lyességgel, amely nélkül a mű­vész elképzelhetetlen. — Üj világot építünk, kiala­kítjuk a kommunista társada­lom új emberének tudatát, és a művésznek ott a helye ebben a nagy munkában — jelentette ki Fegyin. Gus Hall nyilatkozata New York (TASZSZ). Gus Hall, az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártjának egyik vezetője nyilatkozatban hívta fel az amerikaiakat, hogy támogassák Kennedy elnöknek a polgárjogokról szóló törvény- javaslatát Ugyanakkor Gus Hall hang­súlyozza, hogy az elnök tör­vényjavaslata csak akkor fo­gadható el a kongresszusban, ha a néger lakosság és szövet­ségesei folytatják békés tö­megtüntetéseiket, s tevékeny­ségük még összefonrottabbá és harci asaibbá válik. Az amerikai kommunista vezető felhívja az Egyesült Államok elnökét, hogy tegyen újabb lépéseket a fajgyűlölők bestiális terrorja ellen. Java­solja, hogy a nemzeti gárdát rendeljék a szövetségi hatósá­gok parancsnoksága alá, vala­mint, hogy vonjanak felelős­ségre minden hivatalos szemé­lyiséget, aki megakadályozza a négereket polgárjogaik gya­korlásában, és helyezzék tör­vényen kívül az olyan terro­rista szervezeteket, mint a fe­hérek tanácsai és a Ku-Klux- Klan. (MTI) A bécsi Burg hátsó ajtajánál 1 j 3 i ^ 1 irányuló fegyverszállításokat, és kivonja onnan az amerikai fegyvereket és egyéb hadfel-i szereléseket«. A tervezet azt is hangsú­lyozza. hogy a Szovjetunió szükségesnek tartja: a laoszi koalíciós kormányt támogató három politikai csoport képvi­selői haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat abból a célból, hogy »békésen oldják meg a» vitás belső kérdéseket, és ren-{ dezzék a helyzetet«. (MTI) t Ottó: Az orrom előtt' becsapták!... (Gerő Sándor rajza) Pintér László — Szabó István: Franciaország kivonja atlanti tengeri erőit j a NATO főparancsnoksága alól Párizs (MTI). Léderqr Frigyes, ea. MTI tudósítója jelenti: Hivatalosan meg nem erősí­tett hírek szerint Franciaor­szág az Atlanti-óceán keleti részében a NATO parancsnok­sága alatt álló tengeri erőit ki akarja vonni az Atlanti Szövetség rendelkezése alól. A kérdéssel a NATO állandó ta­nácsának legközelebbi ülése fog foglalkozni. Franciaország mint emléke­zetes, már 1959-ben kivonta földközi-tengeri erőit a NATO kötelékéből, és leszögezte: há- oorú esetén a francia hajók nem kerülnek automatikusan az- atlanti katonai szervezet irányítása alá. Most az Atlan­ti-óceánon levő tengeri egysé­gei fölött is vissza akarja nyerni szabad rendelkezését. Megfigyelők körében a francia kormány lépését a francia atomfegyverkezéssel hozzák t összefüggés-be. De Gaulle azt atamütőerőben érdekelt légi ♦ és tengeri erőket mind francia: kézben akarja tartani. Brazília szembeszállt : az AÁSZ-szal : Rio de Janeiro (TASZSZ). ♦ Az Amerikai Államok Szerve-: zete provokatív céllal elható-1 roata, hogy »különleges vedel-: mi bizottságot« alakít az» »amerikai kontinensre való* kínai—szovjet beavatkozás«» kivizsgáláséra. Brazília kor-: mánya a bizottságot törvény-: telennek tekinti. Sajtójelenté-1 sek szerint llmar Oen Penna: Marinho — Brazília kép vise-* lője az AÄSZ tanácséban — nem volt hajlandó részt ven­ni az említett bizottság tagjai­nak megválasztásában, s til­takozása jeléül elhagyta az üléstermet. (MTI) ÉRTESÍTJÜK a kaposvári helyi buszjáratokon utazó közönséget, hogy 1963. június 21-től az 5-ös s*. Iiclyijárat a Dimitrov ntcán át közlekedik as Arany térre. 13. as. AKÖV. (51419) (29) Tényleg, milyen szép ez a reggel. Mélyeket kell lélegez­ni, s a friss levegő vérré lesz az emberben. És ez a nagy nyu­galom ... Mennyire vágyott er­re éveken át, amikor a szolgá­latszerű tanulás, gyakoriét már-már elviselhetetlenné vált számára. Milyen nagyszerű volna most gondtalanul élni, nem gondolni semmire, senki­re, csak élvezni a nagy nyu­galmat, amely átöleli ezt az egész vidéket. Az ügynök tulajdonképpen föl sem fogta, hogy gondolat­ban, érzésben most reniteos- kedik. Hiába, a nyugalom utá­ni vágyakozás nagyon erős le­het, ha az embernek nemigen adatott meg a csendes, gondta­lan élet, s főleg ha hiányzott a biztonságérzet, ami talán a legfontosabb. Mert mikor volt neki nyugalma? Utoljára talán akkor, amikor anyja ölébe haj­totta a fejét S azóta? Amikor tószökött Magyarországról? Odakinn, a máról holnapra élés szörnyű létbizonytalansá­gában? Ábránd volt csupán e nyugalom. Vagy amikor be­szervezték ügynöknek, és a kémiskolába került? Minden­nap arra ébredhetett, hogy ak­cióra küldik. Aztán mi lett, amikor átlépte a határt? Hiá­ba győződött meg újra és újra, hogy figyelik-e, követik-e. föl­derítették-e — ellenfelet látott az utcai járókelőkben éppúgy, mint az est sötét köpenyébe burkolózó bokorban. Örökös víaskodás, örökös éberség. Az űzött vad biztonságosabban pi­henhet meg egy bokor alján, ha elhalnak a vadász léptei, mint ö, aki nem is hallja, csak sejti ezt az üldözést. Talán itt, talán most, nem sokáig, csak néhány órácskára biztonságér­zetet meríthet ebből a végtele­nül nyugalmas környezetből.. És ebből a lányból. Á, hiszen ezt is úgy kell bevennie, ördö­gi rafinériával, mint a hadse­reg nélküli vezérnek a jól vé­dett várat... De micsoda lirizáló hangu­latba estem — rezzent föl Sí­pos. Láthatóan használt túra­bakancs volt rajta, rövid nad­rág, kockás ing. És persze vele a turistabotja is. A lánynak egy pillanatra feltűnt, hogy milyen idegesen rántotta vissza a botot Sípos, amikor el akarta kérni tőle. — Hegymászásnál botot kell használnom, mert két hónap­pal ezelőtt, futballozás közben megrúgták a lábam, még min­dig erősen érzem a helyét — magyarázta a fiú. — Igazán ne haragudjon, hogy nem tudom odaadni... De ha kívánja, út­közben készítek magának egyet — A, nekem nincs szüksé­gem rá __Jól bírom a hegy­m ászást Maguk felé nincsenek is hegyek, ugye? — A közelben nem nagyon vannak. Távolabb igen. Mife­lénk csak kisebb dombok ... Nézze, itt az igazgató! — hívta A kiirtok elleni bítnös háború (okozza a közel- és közép-keleti feszültséget Moszkva (TASZSZ). »Irakból érkező jelentések szerint a kormánycsapatoh és a kurd egységek közötti harc egyre élesebb jelleget ölt*> — írja a Krasznaja Zvezda »A kurdokat nem lehet megtörni« című cikkében. Ivanov ezredes, a cikk írója elmondja, hogy a bagdadi ha­tóságok az iraki hadsereg két­harmadát összpontosították az ország északi részében. A baathista kormányférfiak pa­rancsára az iraki csapatok megsemmisítő háborút folytat­nak: békés kurd falvakat és településeket semmisíte­nek meg, kegyetlenül megkínozzák a kezükbe került kurd hazafiakat, megölik az öregeket, a nőket és a gyerekeket. A nemzetközi közvélemény elítéli a Kurdisztán ellen foly­tatott háborút, de az arab or­szágokban sem talál ez az ak­ció támogatásra. A cikkíró rámutat, hogy az iraki kormányférfiaknak a kurd nép ellen viselt bűnös háborúja rontja az amúgy is feszült közel- és közép-keleti helyzetet. Ugyanakkor a tör­ténelmi tapasztalat arra ta­nít, hogy az imperialista körök mindenkor felhasználják a helyzet kiéleződését ön­ző céljaikra. A külföldi sajtó hírt ad arról, hogy az Egyesült Államok fo­kozott katonai előkészületeket folytat ebben a térségben. Beirutba érkezett például csü­törtököm a 6. amerikai flotta Az NDK kormányánál! felhívása Nyugat-Németország lakosságához Berlin (MTI). A Német Demokratikus Köztársaság kormánya felhí­vással fordult Nyugat-Német- ország valamennyi polgárához. A felhívás megállapítja, hogy az NDK lakossága ás a világ népei mélységes nyugtalan­sággal és aggodalommal figye­lik a Német Szövetségi Köz­társaságban lezajló eseménye­ket, a nevansista gyűléseket, az SS-tábonnokok uszító szónok­latait, a haladó erők üldözé­sét s általában az újjáéledő ná­ci szellem minden megnyilvá­nulását. Az' NDK kormánya javasol­ja Nyugat-Németország polgá­két német állam tárgyilagos és normális kapcsolatainak felté­teleit. Mindkét német állam ünnepélyesen kötelezze magát a másik állam létének, politi­kai és társadalmi rendjének tiszteletben tartására; mond­jon le az erőszak minden for­májának alkalmazásáról; tart­sa tiszteletben a másik állam határait. A két német állam mondjon le az atomfegyverek kipróbálásáról, tulajdonjogá­ról, gyártásáról és megszerzé­séről éppúgy, mint rendelke­zési jogáról. Tárgyaljanak közösen, amíg nem késő! — hangsúlyozza be­fejezésül az NDK kormányá­nak felhívása. rainak, hogy teremtsék meg a fel a lány figyelmét Kovácsra. S valóban, az üdülő igazga­tója sietett tó az ajtón. Csak estére ígérte visszaérkezését, de úgy látszik, előbb végzett Miskolcon. A szállóban senki sem tudta, mikor érkezett meg. Külön kulcsa volt, s ész­revétlenül fel tudott menni a szobájába. Egyébként sem na­gyon szerette, ha a vendégele megfigyelik, merre jár, mit csinál. Kis kézitáskát és egy palettát tartott a kezében. — Járfás még mindig nem jött meg? — kérdezte Szakvá- rinétóL — Rá várunk. Nyolc kilomé­tert gyalogolni beletelik jó két órába... — De hát tudja, hogy ő ve­zeti a csoportot... S a vendé­gek? ... Biztos már nagyon idegesek... — Hová hová ezzel a palet­tával? — vették körül Kovács igazgatót a nyugatnémet vadá­szok. — Ez a hóbortom. Imádok festeni. Ha tehetem, mindig megszököm az üdülőből. Csak sajnos, ritkán adódik rá alka­lom — válaszolta. — Titokban festőművész? — kérdezte tőle az egyik vadász. — Nagyon szép képed van­nak az igazgató úrnak — mondta ugyancsak gyatra né­metséggel Szakváriné, a kultú- ros. — No, azért kiállítást nem rendeznék belőlük... — pró­bálta elhárítani a dicséretet Kovács. — És hol fog festeni? — Fenn a hegyekben. A közelben álló Pálos, aki csak keveset tudott németül, mindössze azt értette meg, hogy Kovács igazgató a he­gyekbe készül festeni. Neki azonban ez is sokat mondott... Hogy magára terelje a ügyei­met, ismét dobolni kezdett a sétabotjával, s mint egy nyű­gös kisgyerek, hangosan pa­naszkodott: — Meddig kell még várni? Miért nem intézkedik az igaz­gató kartárs? — szólt oda Ko­vácsnak. — Legyen türelemmel a ked­ves vendég, mái- csak néhány perc. az erdésznek rövidesen meg kell érkeznie. — De még nem is ismerjük egymást... Pálos László zene­tanár vagyok. Konzervatóriu- mi — Kovács! — rázta meg az igazgató jó erősen a . kisöreg lagymatag kezét. Pálos fel­szisszent: — Hű, de erős keze van ... — Igazén nem tehetek ró­la ... — Hogyan lehet festeni ilyen kézzel? — Sajnos, nehéz a kezem, így inkább időtöltés, mint mű­vészet, amit csinálok ... — No, egyszer majd megnéz­zük az igazgató kartárs képeit, kiállítást rendezünk itt a szál­lóban ... — nézett körül ne­vetve a zenetanárnak öltözött őrnagy. — Ö, szó sincs róla ... Nagy pacnik azok ... Ldszkaival együtt mindenki odafigyelt az öreg zenetanár és az igazgató beszélgetésére, csak Sipos és Éva voltak elfoglalva egymással Alig húsz órája ismerték egymást, de máris összeszólal­koztak. Igaz, kedvesen, egy ap­róságon. Sipos azt állította, hogy a Bükknek ezen a részén nincsenek mészkőbarlangok. Éva viszont amellett kardos­kodott, hogy igenis vannak, a hegylánc mindkét oldalán. Eb­ből aztán kisebb vita keletke­zett, s végül is a fiú hátrált meg azzal, hegy Évának job­ban kell ismernie a Bükköt, mint neki. — Hiszen maga itt lakik a szomszédban . .. Őszintén szól­va nem is értem, hogy egyál­talán nyaralás-e ez magának? — mondta, hogy meg ne sértse a lányt. — Pihenés. — Nem sértődik meg, ha kérdezek valamit? tfolyUUjuki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents