Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-21 / 143. szám
Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA } Szellemi vetélkedő Balatonföldváron Hétfőn este a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, az OTP, az Állami Biztosító és a helyi szakmaközi bizottság rendezésében szellemi vetélkedőt rendeztek a balatoni földvári szabadtéri színpadon, A díjtalan belépés nemcsak a faluból vonzotta az embereket, sokan eljöttek az üdülőtelepről is. Így meglehetősen vegyes közönség előtt zajlott le ez a népszerű, ebben az esetben azonban sem színvonalasnak, sem érdekesnek nem mondható szellemi fejtörő játék. Miért nem válhatott a földvári est tartalmas, izgalmas eseménnyé? A vetélkedő »szakmai« jellegű kérdései — közöttük, nem vitás, sok közérdekű is akadt — biztosítási, hitelezési vagy (Tudósítónktól.) A VI. magyar békékongresz- szuson részt vevő küldöttek és meghívott vendégek sok olyan kedves epizódnak, megkapó jelenetnek voltak részesei, amelyek azt igazolták, hogy a kongresszus több száz részvevője egy nyelven, a béke nyelvén beszélt * * * A külföldi delegációk közül a Ghánád Köztársaság négy képviselőjének volt a legnagyobb sikere. Kedvességük szinte kimeríthetetlen volt. A szünetekben valósággal megostromolták őket az autogram- kérők, s az afrikai asszonyok arátsággal nyújtották kezűét, és adták az aláírásokat * * * A kongresszus második napján reggel minden küldött asztalán ott feküdt a javaslat az Országos Béketanács leendő tagjaira. A jelölő bizottság javaslatát a kongresszus határozattá emelte, és megválasztották a magyar békemozgalom országos vezérkarát. Megyénkből Bemard Jenőné göllei igazgatóhelyettes, Horváth János görgetegi tsz-elnök, Rosta József szegerdői tsz-tag és Dévai Zoltán, a MÉSZÖV művelődési előadója lett tagja az Országos Béketanácsnak. * * * A kongresszus szüneteiben a Parlament folyosóin nagy volt a sürgés-forgós. Beszélgető csomunkajogi és egyéb propagandacéllal hangzottak el. Az ilyen kérdések jogosultságát ed kell ismerni. Ezért a »hogyan« szempontjából emelünk kifogást. Az előző évek tapasztalatai alapján országos és megyei kulturális szerveink már korábban megállapodtak a Balaton-part nyári műsorpolitikájának megjavítását, színvonalának emelését szolgáló intézkedésekben. A hétfő esti vetélkedés — minden jó szándéka melliett — nem szolgálta ezt A szereplőknek igyekezetük ellenére sem sikerült az érdeklődést mindvégig ébren tartó műsort nyújtaniuk. A kérdések és a válaszok nélkülözték az ismeretterjesztő portok alakultak ki, ismerkedtek egymással a megyék küldöttei: munkások, a különböző felékezetek papjai, tudósok és tsz-parasztok, a külföldi delegációk tagjai, művészek és alkalmazottak. Országunk több vezetőjét is ott láthattuk a beszélgetők között, körülfogták őket a küldöttek. A legtöbb kérdés és válasz a legfontosabbról, a békéről szólt, * * * Hatalmas lelkesedés lett úrrá a kongresszusi teremben akkor, amikor az elnöklő dr. Sík Endre nyugalmazott külügyminiszter félbeszakította az egyik küldött felszólalását, és a kongresszus részvevői meghallották a rádió rendkívüli adását Valentyina Tyereskova űrutazásáról. Sokán siettek a szovjet delegáció nőtagjához, és szívből jövő gratulációkkal, kézszorításokkal, ölelésekkel halmozták el. Az amerikai küldöttség vezetője — szintén asz- szony — is fölkelt helyéről, és gratulált a szovjet küldöttség nőtagjának, s megcsókolta a kongresszus részvevőinek tapsvihara közepette. Egy felszólaló később meg is jegyezte e jelenetre utalva, hogy akkor lehetünk majd igazán boldogok, ha az államok vezetői is az itt történtekhez hasonlóan ölelik meg egymást, szentesítve a leszerelés és a békés egymás mellett élés politikáját. hangvételt, sok helyütt propagandaízűire sikerültek, és pontatlanok voltak. Szlonka Márta, a Csiky Gergely Színház művésze mint a vetélkedő játékvezetője kellemes, vonzó egyéniségével törekedett kézben tartani a játék menetét. Azonban megnehezítette munkáját a közönség fegyelmezetlensége, s megjegyezzük, hogy a játékvezetőt a passzív és határozatlan zsűri többször cserbenhagyta. Baranyi László, a Osiky Gergely Színház művésze magánszámokat adott elő. Ezek egyike-másdka már nagyon »szakállas«; a jassznyelv szókészletének felvonultatása pedig általában, ellenkező hatást vált ki, fonák sikert eredményez. A gomlbócevő magánszámban karaktert, igazi kabaréhumort nyújtott Baranyi Lászlói. Kaminszky Katalin táncdalai halványabbra sikerültek a megszokottnál A Metronóm Együttes túl keveset és kevés színnel szerepelt. Egészében: joggal kérhetjük számon a legfontosabb kellékeket: a jó humorral átszőtt műsor szórakoztató jellegét, gördülékenységét, változatosságát. A továbbiakban ezekkel a tulajdonságokkal kellene a rendezőknek átitatniuk minden szellemi vetélkedőt; Wallinger Endre Megalakult megyénk huszonharmadik takarékszövetkezete (Tudósítónktól.) Vasárnap a kadarkúti moziban több mint 160 takarékszövetkezeti tag jelent meg, hogy kimondja a Kadarkút és Környéke Takarékszövetkezet megalakulását. 326 takarékszövetkezeti tag fizette be 100 forintos részjegyét A szövetkezet megválasztotta tiszikarát: az igazgatóságba 11, a felügyelőbizottságba pedig 4 tagot. Az igazgatóság elnökévé és a takarékszövetkezet ügyvezetőjévé Grosz Imréit, a felügyelő bizottság elnökévé pedig Hegedűs Józsefet választották meg. Szegény A márciusi nap hajnali égre rajzolt aranyküllöi alatt némán lapultak a bámuló szántások, a zsendülö vetések. A hajnali fény a kocsifészerek sarkaiban és a pajták szögleteiben birkózott a homállyal. Szikár termetű paraszt lökte meg az istálló ajtaját. Tágra nyílt szemmel nézett be. — Mi van? Nahát, még segíteni se kellett? Jól van, Csillag! Nincsen különösebb bajod? Szép kis csikó, kanca! Te megmaradsz anyád helyett, az már úgyis a tizenötödiket járja. A család sorra bámulta a kis görbe lábú, esetlen jószágot... Aztán a görbe lábakat gyorsan kiegyenesítette a múló idő. Szemlátomást fejlődött a kis állat, s nemsokára olyan bátor lett, hogy még a palacsintát sütő gazdaasszony mellé is bemerészkedett a konyhába. Ki tudja, hányszor vágtatott végig az udvaron. — Te, csinálj valamit ezzel a csikóval — mondogatta a gazdasszony —, mert már a méreg megesz vele, mindig olyat művel, amit nem szabad. Kösd már meg! «- Nem, nem lehet, még csak Remény hadd töltse kedvét, akkor lesz belőle erős, izmos állat ez az én Reményem. Megmarad az anyja helyett... Kétéves korában már hám került a nyakába és kezdődtek a gondok. Sokszor megnézte a hámot, amely törte a bőrét. Először inkább oldalra szeretett volna menni, nem előre. De később beleszokott, és hűséges igavonó lett. Aztán a barázda következett. Hasogatta a fekete földet, amíg a gép ki nem szorította onnét. Így lett a Remény munkahelye a dombok oldalain katonásan sorakozó szőlő. Szívesen sétálgatta végig a rendeket a kapáló ekével. Néha lekívánkozott egykori otthonába, és egyszer meg is tette. Amikor az erdei patakra küldték inni — mert oda sem kellett neki vezető —, nem inni ment, hanem a falu felé. A vasúti sorompót éppen leengedték. Akkor érkezett oda, amikor a vonat. Illemtudóan elengedte a szerelvényt, aztán megunta a várakozást, és visz- szafordult arra, ahonnan jött... Sokszor ellegelészett az ébredő erdőszéleken. De mire felhallatszott az esti harangszó, akkot ra már az istállóban álldogált. Kevés baj volt vele, mert hűsége, szelídsége és ereje mellett okossága volt a nagyobb. Tudta, hogy a szőlősorokban, ahol már borzolt friss föld van, oda már nem kell menni, a szomszédos rendbe fordult be olyan ügyesen, hogy sohasem sértette meg a szőlőtőkéket. Nagy volt a becsülete; a környéken ismerte mindenki, mert sokat segített másoknak is. Nem rettent meg a sáros, nehéz utóktól, a hasig érő hótól; bátor volt, csak a gépekkel nem barátkozott meg. Talán tudta, hogy ez lesz a magafajta lónak a veszte. Az autóbusz szusszanásaü nem szerette, füleit hegyezve iramodott el mellette. Négy évvel ezelőtt új »beosztást« kapott. Vadászló lett belőle. Művelte a vadaknak vetett földet. Esti és kora hajnali lesekre vitte a vadászokat. Nagyon ismerte az erdei utakat. Magától oda ballagott az élesett vad mellé, s tudta vezető nélkül is, hogy merre van a kocsi, melyre föl kell húzni az áldozatot. Most már nem egyedül volt, két foxi volt a hálótársa. Keresték egymást, hogyha nem voltak egymás körül. Megszokta a lövést is, később már az sem izgatta. Aztán elkullogott egymás után tizenkét tavasz, tizenkét nyár, tizenkét ősz, tizenkét tét HÁRSFAVIRÁGSZEDÉS BALETTVIZSQA A tanév végi események sorában évek óta sajátos helyet kap a balettiskiolásak vizsgája. A szülők, a hozzátartozók és — senki jobban, mint ők — a balettiskolások izgatottan várják a napot, amikor színpadra •lépve számot adhatnak szorgalmas munkájukról. Nehéz eldönteni ilyenkor, hogy kié: a szereplöké-e vagy hozzátarto- zóiké-e a nagyobb élmény. A balettvizsgát szombaton este tartották meg a Latinka Művelődési Házban. Az első szám arról tanúskodik, hogy akármilyen cseüés-botlás kerekedik a betanított népi gyermekjátékból, a legnagyobb sikert mindig a négy-ötéves apróságok kedvességben utolérhetetlen szereplése aratja. A vizsgán ezúttal nem összefüggő műsort láthatott a közönség, hanem tananyagot: a megtanult lépéseket és az ezekből összeállított táncokat. A fehér balettruhás csöppségeket nagyobbacskák követték előkészítő tánclépések (galopp, val- cer, polka) bemutatásával, majd egy galopplépésekből ösz- szeállított társastánc következett. Egyszerű balettgyakorlatokkal szerepelt a 10—12 évesek csoportja. A továbbiakban az egész test harmonikus fejlődését szolgáló művészi tornáéi kéziszer-gyakorlatokat láthattuk. Ezen már igen nagy ügyességet, ritmusérzéket és figyelmet követelnek a szalag- táncban, a labda-, bot-, buzogány-, karika és egyéb torna- szeres gyakorlatban. A második részben kosztümös táncokat mutattak be a növendékek. A kisebbek babatáncot, a nagyobbak néhány klasszikus táncot, illetve tánc- részletet: menüettet, mazurkát, »Pas de trois«-t, adtak elő. A menüett volt a legcsiszoltabb, a legsikerültebb. Piero és Pie- refrt táncának szóló részében a balettiskola fiatal, de régi növendékét, Pőcze Zsuzsát láthattuk viszont. A vizsga műsora Csajkovszkij Virágkeringőjével fejeződött be, W. E. — Te nagy havú tizenkette:, de kifárasztottál! — így ■ídolkodhatott magában, íikor a sok erdei útra emlé- zett. Sok szénát, kukoricát rdott el ezen a télen az erdő djainak. A későn jött tavasz leketlen sara az istállóba nyszeritette, jó ideig nem It befogva. Zgyszer aztán az erdei pacok mentén, a rekettyéken ■hek döngicséltek, és szántá- c pirultak, vetések zsendül- ; megint. A pacsirták a tar- szi nagy hangversenyre ké- ilödtek. A Remény pedig a mszi első útra. örömmel léit ki az istálló ajtaján, mament a rúd mellé. A Szúszi ;g a Bogáncs, a két foxi a csira ugrott. Már közeledtek erdőhöz, amikor a Remény ntítani kezdett a hátsó Iára. — Na! Mi van veled? Beledéi valamibe? — ugrott hoza gazdája. De nem volt nne sem szeg, sem kő. — Na, próbálkozzál! — kérte, de alig bicegett el két- íz métert, rogyni kezdett, izdája kétségbeesetten állt dlette, a két kutya fájdal- isan csaholt. Sok minden ke- sztülszaladt az ember emlé- zetén, ahogy nézte a kínlódó, öszörgő lovat. Milyen hű se- őtárs volt, milyen ügyes, os állati Nem» nem szabad veszni hagyni, úgy hozzánőtt a szívéhez, olyan könyörgö-szen- vedö tekintettel néz... Orvosért gyorsan! Már indult is. Hívta a kutyákat, de azok ott maradtak a fekvő ló mellett. Mire az állatorvos megérkezett, már emberek csoportja vette körül a lovat. Mi lehet a baja? Az orvos csöndesen felelte: elöntötte a vér, valahogy vissza kell vinni az istállóba, és föl kell csigázni. Este nyolcra került arra a helyre a Remény, ahol született. Éppen olyan gyámoltalanul vergődve, mint születése első perceiben. Talpra állították, de csak összerogyott... Minden hiába volt.,. Késő estére járt, amikor mindenki elhagyta a kis istállót, csak a Remény, a Szuszi és a Bogáncs maradt együtt. A Remény már a fejét sem bírta fölemelni, nehéz nyögéseibe a Szuszi fájdalmas visítása vegyült. A kutya odasimult cimborája mellé, s az patáival most is úgy kapált, mint amikor járta a hegyi utakat, az erdei ösvényeket... Reggel, mikor az erdész kinyitotta az istállóajtót, a Remény csillagos feje majd a küszöbre ért. Ügy feküdt ott örökös álmában, mintha indulni akarna a jószagú madárdalos erdő, a megszokott utak felé.— Cséplő József SO/ZOfi Korán kezdi Fiatal mama ül kislányával a cukrászdában. Egy fiatalember lép be a helyiségbe, körülnéz, majd letelepszik az egyik asztalhoz. A fiatalasszony elég feltűnően nézi a férfit. Észreveszi ezt a kislánya s megkérdi: — Mondd, anyukám, miért nézed annyira azt a bácsit? — Semmi, kislányom, csak azt nézem, hogy milyen szép a ruhája __ — Igen? — jegyzi meg a gyerek. — Én meg azt, hogy milyen szépek a szemei. Különös orvosi reklám A Nyugatnémet Orvosi Tanács 250 márka pénzbüntetésre ítélt egy negyvenhat éves nőorvost »orvosi hivatásához méltatlan magatartása« miatt. A kölni orvos ugyanis nem elégedett meg azzal, hogy a kapura kiírta a nevét és hivatását, hanem ráfestett a táblára egy jól megtermett gólyát is. Sőt gépkocsija hátsó ablakára is gólyát festett. Ahogyan a cipész cipővel, az órás órával, ő gólyával jelezte a mesterségét. • • » Egyiptom oázisain már öthatezer évvel ezelőtt népszerűek voltak a labdaiáté- hok. Erről tanúskodik, hogy a régészek labdákat találtak egyes fáraók sírjában. Ebből arra következtetnek, hogy már abban az időben is ismerték a labdarúgást. • * * Két bivaly egy vőlegényért Olyan, nagy a férfihiány a dél-vietnami Dalat községben, hogy a lányos mamáknak ugyancsak jól ki kell nyitniuk az erszényüket, ha vőlegényt akarnak venni. A mostani árfolyam: két bivaly. Elvitte a szarka egy dalmáciai asszony harisnyáit. ' Az utóbbi időiben gyakran panaszkodott szomszédainak, hogy a szárítókö- téürő! nyomtalanul eltűnnek a harisnyák. Jó néhányszor lesben állt, hogy rajtakapja a tolvajt, de sokáig eredménytelenül. Egyszer aztán mégis sikerült lelepleznie egy szarka képében. Egy közeli tölgyfán megpillantotta a szarkafészekből kilógó harisnyákat, amint a szél lobogtatta őket. * * • tfj hóbortnak Hódolnak a nők az Egyesült Államokban. A legújabb tomagya- J'orlat a seprűlovaglás. Állítólag egyaránt jó savanyításra, láb- és hasizomfejlesztésre. Amerikából már átterjedt Nyugat-Európába is a legújabb divat. Lehet, hogy boszorkánytáncnak is jó ez a testgyakorlat? Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra H Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca S.
