Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-02 / 127. szám
Vasárnap, 1963. június 2. s SOMOGYI NÉPLAP Csurka Péter „Jttikzerint“nzaktáw (jíjútmdhe A kis Taholyi Béla, a akiinek nagyobb szociális »tá- jón, följebb menjen, nem is lehet-e ezzel a kéréssel előho- na§y gyár egyik rakta- mogatást« osztott ki a sors, baj az, ha egy dolgozót hevíti zakodni? Szabad-e vacsora rosa aznap tíz óra után, mi- mint neki. Mert neki éppen a láz, ha magasabbra akar alatt ide-oda ráingatni Put- kor már jórészt kiadta az semmi sincsen. Ö csak a ve- tömi, hiszen fia, lánya, felesé- niczkyt hogy nahát ezt nem anyagigényléseket, ha csak zérigazgatóban bízhat, akivel ge... hitte volna senki de azért egypercmyi ideje futotta, fel- ha találkozik, legtöbbször elő- Na, megír egy szép szavú volt valami ebben a Putnicz- felszaladt az igazgatói folyo- re köszön neki, amit ő aztán kérést, holnap folyékonyán kyban valami izé miszerint sóra. Izott a feje. Bemegy a hetekig szégyell, öklözi a fe- elmondja a vezérnek. Beszélni az utódról vagy vezérigazgatóhoz, előadja, mi- jét a vasraktárban, és megái- tthcn a család azzal az egyenesen a vezérbe ’sugározszerimt... Mit is ad elő?... lapítja, hogy nálánál nincs v-v örömhírrel fogadta, va a vágyat a reményt hogy Rakosgatta a mondatokat bárgyúbb ember Dunabog- hogy egy tízkilós disznótoros öt nevezze ki főraktárosnak Kedves vezérigazgató elvtárs, dánytól le egészen az Al-Du- csomag érkezett az egyik vi- Még hajnalban is kínozták a én, Taholyi Béla raktáros, hi- máig. szem tetszik ismerni, mísze- , _ ’ Tenat sürgős a dolog. bár ä sns'Ä!*.^ss. as síáss M-v» TSLéSR S.”i”heS “ *fr* ” 2$ t= úcv beléraeádt everekkora gyot. , nyújtózkodhat, sosem úgy Deieragaat gyereKKOTa remélheti többé, hogy déki rokontól. — Megvan! — kiáltott. kérdések, és már szidta Put- niczkyt, mért nem fért a bőrében, most nem volna prob- Mi van meg? — bámult lémája. Raktáros, raktáros, be lehet fejezni úgy is az életet. — Holnap meghívom vacso- A raktáros vállán nem is fek- rára a vezérigazgató elvtár- szik ennyi felelősség, mint a sat. főraktároséin ... ecész klr^t' l kísérte’ JS mjnt f6r; ktáros mutatkoz- ágyban. Elfogadj! vajon a ve- Nem me^ m a vezérhez hat he- Pedi§ hát - font a zér a meghívást? Nem látszik kemi vacsorára sem h.vja « feje a villamoson hazamenet ki ebből a meghívásból a ló meg. De hogy is jutattam er Passz! Ö ezt nem is csínéiba megakadt a volt az a szó, mint valami híd, átsegítette gondolatait egy másik gondolatvilágba. Félfüllel hallja már itt-ott, hogy ►-Miszerint-« szaktársnak titulálják. Menj ►►Míszerint«-hez, kérdezd meg, van-e már két- nullás dörzspapírja vagy há- romnyolcados német villáskulcsa. Észreveszi ő, ha a szó a szájára ül, le is pofozná onnan, de mindig elkésik és kimondja. És hát hogy állítson be a vezérigazgatóhoz ezzel a mi- szerintes mondatfűzéssel, még ha máskülönben nincs is semmi baj, olvasott, művelt ember ő a maga kis egyszerűségében. Csak ez a miszerint Pedig nem kisebb ügyről vám szó, mint arról, miszerint... (ehol ni!), hogy miután azt mesélik, hogy két nagy teherautó tégla tévedésből nem a vállalathoz érkezett be, hanem a főraktáros agárdi telkére, de még ez se biztos, hogy Putniczky ebből a téglából építette a kis villácskáját, bár állásából felfüggesztették, szobája le van zárva, folyik a vizsgálat, ő jön Putniczky után időben és rangban, tehát nehogy Tornát vagy Gébért tegyék meg főraktá- rosmak, hanem engem, Taholyi Bélát, aki húsz éve szolgálja hűséggel a vállalatot, és garantálja, miszerint... (ó, hogy a fene egye meg!), garantálja, hogy ő sosem épít villát a vállalat téglájából Agáidon vagy Zuglóban, de sehol Közép-Európábam. ígv rakosgatta gondolatait az igazgatósági titkárság előtt, de végül is mindig megijedt Önmagától. Eszébe jutott, hogy sok fontos ügy sorsát a kérés feltárásának a mikéntje döntötte el. A tizedik felszaladása után elhatározta, nem megy föl a vezérigazgatóhoz. Hazamegy, és otthon megfogalmaz egy kérést, persze miszeriintek nélkül, betanulja, van idő reggelig, meg is éri, mert sosem várt egyebet a sorstól, mint csak azt az egyet, hogy valaha íőraktáros lehessen. Ez aj kinevezés lenne munkás élete | legnagyobb jutalma, pályájá- j nak méltó befejezése. Milyen t szép lenne, ha nyugdíjba men- } ne, és a bemutatkozásnál azt | mondhatná, nyugalmazott fő-1 raktáros. Most itt volna azal-í kálóm! Lebukott Putniczky, a| marha. Sári ál ja, hogy lebu- ♦ kott, de anélkül a bukás nél- t kül ő sosem lehetne íőraktá-f ros, legalábbis ennél a válla-$ latnál nem. Már csak azért , sem, mert Putniczky két évvel fiatalabb is, mint 6, és nagyon érti a szakmát. Torna és Gerber jóval utána következnek időben és rangban, de majd ide kavarhat a szél valami idegent, idegen tájakról. SnitMAV ENDRE: EGYENES ÚTON: í’gyik szándéktól a másikig ügyetlen út vesr^t, nyújtsd ki bátran ar. ismeretlenért : remegő kezed, vállalnod kell acél akarattal a art, ami való, a szívedből buzgó bizonyosság ajkadon a szó; az évek zümmögő rajában lisztesen sz-áll a por, ha nekivágsz a vakgőtéinek, hátrál a fájdalom, és az élet geometriája feszesen, fogja át a tenyeredbe simriló józan harmönj»*: tulipánokat nyit a szemed, s a zőldeltö ;dö vfzv ben megfürödhet minden gyáva kételkedő. J »xuxuuuow.i iái <x ineftjiivdbuui <x iu rnint ~ ide-ie már, hogy kapaszkod- lába? És ha eljön, szabad-e, Kövezzenek meg, vagy főzzenek bár forró olajban, szent meggyőződésként vallom, hogy képzőművé- széfünk bizonyos fajta irányzatainak az égvilágon semmi értelme. Most azonban nem ezekről az »alkotásokról« óhajtok beszélni, hanem azokról a megtévesztő »műremekekről«, amelyekről az első pillanatban meg azt hisszük, hogy ábrázolnak valamit, míg azután a tüzetes szemlélődés meggyőz arról, hogy szemfényvesztés áldozatai vagyunk. Egyik népszerű hetilapunk mutatta be őket nemrég. Itt van például az anya gyermekével vörösrézből »szoborítva«. Az »■anya« törzse fog- krémes tubusra lésreméltó kriti- is megfigyelhető, kus — aki magya- Hát ami azt illeti, rázatra maga sem alaposan leegysze. vállalkozik ugyan, rüsödtek, a jebea dicséretnek viszont nincsen szűkében — ebben a micsodában a monumentalitásra tözeusát! »A művész termékeny fantáziájáról és töretlen alkotókészségéről rekvő hangvételt tanúskodik« egy érzi. Jó fiile lehet! háromlábú, büty- A másik hogyis- kos farkú vasma- hivjákcm egy pál- dár, melynek szeme és a szája he. ____________ lyén szellőzőnyílá-------------------------- sok nyújtanak lehetőséget a műélvezetben megfáradt szerencsétlennek a tájban való gyönyörködésre. Mert ha a jelek nem csalnak, az acélmarabú már valamelyik védtelen közterünket ékíti... Hogy a kritikusnak is igaza legyen: a fantázia előtt le az ösz- szes kalapokkal, ami pedig a töret- lenséget illeti — fémről lévén szó —, valóban nincs helye a vitának. A V asmadár f es tarsai cihákból összerót, emlékeztet, krump- tuskófejű, egészen nagy görög bölcs Uszerű fejéből pe- véletlenül ember- örökbecsű szavait szabású figura, széles terpeszáüás- ban j egy tótágast álló őshüllőt döf- köd valamivel. Ez a »Uifejező« Csellistai, amelyen — mint a prókátor teste kúp. Mind- jeijzi — a formák nos. azonáltal az irigy- (leegyszerűsödése dig hét-nyolc ápolatlan szőrszál mered a vakvilágba. Arca nincs, de minek is volna... Embrionális küllemű csemetéjének feje félgömb, álkisajátítva, csak ennyit jegyzünk meg halkan: »■Hogy mik vannak ...« Jók voltak még: Michelangelo, Rodin, Fadrusz Jajéba Tibor re a gondolatra, tépetódött mosdás közben, hogy vacsorára hívjam a vezérigazgatót, akiinek még a szőkébb társaságában sem voltam soha, csak olyankor, mikor az egész gyár munkássága ünnepélyes alkalmakkor együtt volt vele. De még akkor Putniczky nem tévedett két öttonnás gépkocsi téglával, fixre állt a szénája a vállalatnál, és neki sem volt semmi oka megkörnyékezni a vezérigazgatót. — Meggondoltam, Teriként! — szólt távozáskor a feleségének —, nem hívom meg vacsorára a vezért. A felesége mosolygós gúnyéival bólogatott, mint aki tudja, milyen tervek bújtak meg a vacsorái meghívás mögött. — Csak nem akartam szólni az este — tette hozzá. Cok volt a munka. A kis Taholyi Béla gépiesen adogatta ki az igényléseket, egy kicsit elgyötörte a vezérrel való hajnalig tartó harc, hívjam, ne hívjam, mi ilKfc, mi nem illik, a minduntalan kiugró ►►lóláb« és az «átlát a szitán« együvé valósága. Zsongtak, csevegtek az anyagkiadás! pult előtt várakozók. Egyszer csak éles hang törte át ezt a zsongást. — Hallották, hogy Putnitz- kyt mégiscsak vád alá helyezte az ügyészség? A kis Taholyinak megreme- gett az igénylőlap a kezében. Ötven darab fémfűrészlapot vett ki a reteszéiből, öt csomagot. Aztán, mint akit áramütés ért, ledobta a pultra, szinte leszaggatta magáról munkaköpenyét, fölvette kabátját, kirohamt. Putniczkyt vád alá helyezte az ügyészség ... Át lépcsőt ugorva rohant fel az első emeletre, .s lihegve állt meg a titkárság előtt Vacsora vagy kérés? Perceken belül várható a helyettes kinevezése, de legalábbis valakit megbíznak a főraktárom teendők elvégzésével. akit Putniczky elítélése irtán véglegesítenek is. így van ez már ősidők óta. A zzal az elhalálozással nyitott be, hogy röviden, lehetőleg miszerintek nélkül adja elő a kérést. Előbb azonban panaszkodik. Nagyon hiányzik Putniczky. Segédmunkást vegyenek fői. így s úgy.. A titkárnő bámult. — Csodálatos!... Repült maga, Taholyi szaktárs? Ebben a pillanatban tettem le a kagylót, kértem, küldjék fel önt ide az igazgatóságra ... Repült? — Nem repültem, de ide készültem, miszerint szeretnék a vezérigazgató elv társsal személyesen beszélni... — Mi ügyben? — kíváncsiskodott mosolyogva a titkárnő. — Arról van szó ... miszerint roppant sok a munka, nagyon hiányzik Putniczky, nem győzzük hárman ... — Holnap jön az új munkaerő. Egy nőt vett föl a. vállalat. — Putnitzky helyett? — tántorgott ki a halálsápadt kérdés a kis Taholyiból. — Nem, hanem maga helyett ... Olvassa el ezt a levelet ... Ezért telefonáltam, ►'miszerint« gratulálok ... Nevettek. Ha kilépett volna a vezérigazgató, az is nevetett volna, de nem léphetett ki, mert a minisztériumban tár- ’ gyalt, miszerint. _ Hivatali nyelvünk újabb „fejleményeiről“ Termelési értekezleteken, gyűléseken, vállalati jelentéseikben gyakran találkozunk a bürokratikus nyelv szóvirágéival, sajátos fordulataival, már szinte állandósult szerkezeteivel. Ezek közül jó néhány csak az utóbbi év. tizedekben lett divatos, pl. élére állítja a kérdést, rosszul viszonyul a munkához, szűk a keresztmetszet, irányt veszünk az- építkezésre stb. Használóik közül sem érzik sokan, hogy ezek mennyire magyartalanok. színtelenek, hogy csak a hivatali nyelv utóbbi évtizedekben felkapott és agyonhasznált kifejezései, es nincs nyelvi múltjuk. Étre. detüket tekintve tulajdonképpen fordítások, mégpedig főként orosz szavak, szószerkezetek mintájára készültek. A felszabadulás óta eltelt időben a gyakori nyelvi érintkezés, főként az egyre szaporodó fordítások hatására tűntek fel nyelvünkben. Bizonyára kevés hozzászóló tudja, hogy amikor élére állítja a kérdést, akkor »oroszul« fejezte ki magát. (Az eredetiben: rabrom sztavity voprosz.) Helyesebben járna el, ha az értekezlet résztvevőit a szóban forgó kérdésben választás, döntés elé állítaná. Az a tsz-elnök is helytelenül (bár divatosan!) fogalmazza meg mondanivalóját, aki a közgyűlésen arról panaszkodik, hogy a tagok rosszul viszonyulnák a kapáláshoz. Ez a viszonyul valamihez szó- szerkezet az orosz otnoszitszjak csemu-nyibugy pontos fordítása. Gondolom, hogy a tagság is jobban megértené (s talán jobban menne a kapálás is), ha az elnök a hivatalos izű és magyartalan körülírás helyett így fogalmazná meg panaszát: o tagok nem szívesen kapálnak. Értekezleteken, beszámolókban a vezetők gyakran a szűk keresztmetszet.tel indokolják meg a lemaradást. Ez a jelzős kapcsolat az orosz uzkoje meszto tükörkifejezése, s ajánlatosabb volna, ha helyette a termelést gátló körülményekre, fogyatékosságok-m, hibák-ra hivatkoznának. Nyeivészeink régebben németességként tartották nyilván az irányt vesz valamire kifejezést, amely a Richtung (Kurs) auf etwas nehmen mintájára készült. Újabban megint divatba jött, de a hasonló szerkezetű or’osz szó- kapcsolat hatására. (Oroszul: vzjaty kwsz na sto.nyibugy.) Pl. Ebben az évben irányt veszünk az építkezésre. Helyesebben: Ebben az évben nagyobb arányokba fogunk építkezni. Vagy így: Ebben az évben minden erőnket az építkezésekre fogjuk összpontosítani. Nyelvművelőink már sokat Írtak arról is, hogy a drága elvtársak! drága barátaim! megszólítás helytelen, de, sajnos, még ma is találkozunk vele a sajtóban. Az orosz dorogij melléknevet itt ugyanis kedves-nefc kell ferdíteni. Tehát helyesen: kedves elvtársak!, kedves barátaim! Körülbelül egy évtizeddel ezelőtt oroszos hatásra terjedt el a hősi (geroicseszkij) melléknév túlzott használata is. A személyi kultusz idején szónokaink és újságíróink különös szeretettel alkalmazták az ilyen hangzatos jelzőket. Nagyapóink még esek hősi halált haltaik, de az említett időszakban mindent hősí-esítettek. A munka hősi tett volt, dolgozóink nvirdunalan hősi munkát végeztek, az évi tervet te hősiesen teljesítették. Az imos- untalan való használattól aztán ez a melléknév elveszítette igazi tartalmát: elértéktelenedett. Ma is hallhatjuk még, bár egyre ritkábban, szerencsére kezd kiveszni a divatból a szórnak ez a túlzó alkalmazása, s lassan-lassan visszakapja régi jelentését. Közvetlenül a felszabadulást követő években, az újjáépítés idején plakátokon és tömeggyűléseken gyakran találkozhattunk a* arccal a falu felé, a vasút felé-szerű stb. jelmondatokkal. Ma mér ugyan kihalóban vannak, de nem árt, ha szóvá tesszük, hogy idegenszerűségek, az orosz licom k gyeretnye.léic szerkezetek pontos megfelelői. Az arccal calami felé átvitt értelmű használata magyartalan, ezt a szókapcsolatot mi csak konkrét jelentésben használjuk. Pl. Arccal a fal felé állították. A bürokratikus nyelven kívül észlelhetünk orosz nyelvi határt a sajtó nyelviében és az irodalomban is. Orosz hatásra terjedt el az öntevékeny szó »műkedvelő« jelentésben való alkalmazása. Eredetét tekintve ez a melléknév a német selbsttätig tükörszava, s mór régebb idő óta éi nyelvünkben. A német kifejezéshez hasonlóan olyan veszélyt jelent, aki felsőbb utasítás, rendelet nélkül csinál valamit, elvégez valami munkát. Pl. öntevékeny felderítő, öntevékeny diák. E régi jelentés mellé társult az utóbbi években felkapott -műkedvelő« jelentés, s ma már ebben az értelemben is használják. Sínnek a jelentésbővülésnek az a magyarázata, hogy az öntevékeny szóval fordítják az orosz szamogyejatyelnij kifejezést is, amely műkedvelőt is jelent. Lapjaink helyesebben tennék, ha nem öntevékeny, hanem műkedvelő színjátszók-rcl írnának. Orosz irodalmi művek magyar fordítósában előbukkan a ki kit (győz lej-féle szerkezet. Legutóbb népszerű világirodjalmá folyóiratunk, a Nagyvilág 1963. évi 1. számában (173. lap) találkozhattunk vele: »Csikorgott a fagy. A csípős hideg köd fojtogatta Suhov'ot. és köhögésre ingerelte. Kint [mínusz] huszonhét fok volt, Suhovban harminchét. Most ki kit győz le?« (Alexandr Szdzsenyicin: Iván Gyenyiszovics egy napja). A szó szerinti fordítás he. lyett (kto kovo odolejet) magyarosabb lett volna így: ki lesz a győztes? ki kerekedik felül? Remélem, nem volt hiábavaló, hogy ezeket a kirívó példákat itt felsorolom. Kerüljük őket beszédünkben és írásunkban, hisz nyelvünk gazdagon kínálja helyettük a választékot. Szúts László la Magyar Tudományos AJcarWíTna Nyelvtudományi Intézete) LADÁNYI MIHÁLY: VASÁRNAP Vasárnap, ex a szép ff csűr rózsát nyújt át az asszonyoknak, ettől újra megjön a kedvűk, s az utca padjain csipognak. Hat nap, mint hat mosott ruha a hét fölé húzott kötélen: lomposan gőzölög a szélben, nine* piszka, csak szappanszaga. A hétfő a kapuban áll, alkoholtól büdös a szája, a szorgalomról prédikál, a a kapuk ni csőt zsebre vágja.
