Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-18 / 114. szám

Szombat, 1963. május 18. 3 SOMOGYI NÉPLAP Vegyszeres rovarirtást végez Fábos Ferenc és Nagy József a szenyéri Búzakalász Tsz 25 holdas repceföldjén. Éljenek a lehetőségekkel! A Sütőipari Vállalat beszámoltatásának tapasztalatai A MEGYEI TANÁCS IPA­RI OSZTÁLYA utoljára hagy­ta a Sütőipari Vállalat veze­tőinek beszámoltatását, mert tájékozódni akart arról is, hogy a vállalat, melyet január elsején öt telepből hoztak lét­re, milyen tapasztalatokat szerzett az összevonás után. Az összevonás nem ment zökkenő nélkül, hisz öt telep működését nem lehet csupán adminisztratív úton, utasítá­sokkal elintézni. Használni kellett a meggyőzés eszközeit is. A vállalat vezetőinek az a törekvése, hogy megszüntessék az üzemek közötti bérfeszült­séget, s hogy kialakítsák a jó gazdálkodást, sok energiát kí­vánt. Némelyeknek nehéz volt megmagyarázni, hogy az új vállalatnál meg kell szüntetni a korábbi elavult gyakorlatot, új rendszabályokat kell hozni, olyanokat, amelyek elősegítik, hogiy az összevonás elérje leg­főbb célját, azt. hogy gazdasá­gosabb munkával javítsák a lakosság kenyérrel, sütemény­nyel való ellátását. A siófoki gyárban például azelőtt hely­telenül a bérelszámolóval na­ponta, személyekre lebontva számfejtették a fizetést, telje­sen fölöslegesen. Akadtak, akik nem értették meg, hogy sokkal hathatósabban lehet óv­ni a társadalmi tulajdont, ha központi raktári létesítenek, ha áttekinthetőbbé teszik az anyageiosztást és -beszerzést. Csakis így lehet elejét venni annak, hogy például Siófokon ne rendeljenek három új szi­tát, amikor Barcson éppen ennyi fölöslegessé válik. HA NEM TUDTÁK IS EGY CSAPÁSRA »SÍNRE TENNI« az új vállalatot, ha közben za­varok támadtak is a kenyér- ellátásban, sikerült megoldani a legfőbb problémákat, hiszen a vállalat dolgozóinak zöme kezdetben is látta, hogy az ösz- szevonás hasznos és sok jó le­hetőséget kínál. Öttel csökken­tették az adminisztratív dol­gozók létszámát, ugyanennyi­vel növelték a műszakiakét. Ezzel a termelőüzemekben emelték az irányítás színvona­lát. A központban jó néhány feladatot külön szakemberre bíztak. Így sok terhét sikerült levenni a telepvezetők és a bel­ső irányítást végző szakembe­rek válláról. A megye vala­mennyi sütőüzemében rendsze­resítették azt a műhelyelszá­molást, amelyet a kaposvári vállalatnál már igen eredmé­nyesen alkalmaztak. Átcsopor­tosítással tudnak elég szakem­bert adni nyáron a Balaton­parti üzemeknek. Ezek voltak azok a leglénye­gesebb lépések, amelyeket az új, megnagyobbodott vállalat az első négy hónapban meg­Számonkérés Az öreg iskola folyosóján elültek már a ballagási ének hangjai. Csend van. A bejá­ratnál hosszú asztal előtt ta­nárok ülnek. Olyan most a Munkácsy Gimnázium, mint­ha üres volna. Pedig itt van­nak a diákok. Igaz, csak a »legöregebbek«, az érettségi­zők. Bent a tantermekben serceg a toll. Gondterhelt lá­nyok az érettségi dolgozato­kat írják; Lassan, minden szót jól meggondolva. A nagy vizsga percei ezek. Ilyenkor minden diáknak gyorsabban dobog a szíve. Az udvaron találom Barta Ilonát. A folyosón Hordóssy Ilonával találkozom. Az el­sők között fejezték be az írásbeli dolgozatokat. Halkan beszélgetünk, mert bántóan visszhangzik a szó a folyo­són. Lassan indul a beszél­getés. Még mindig a dolgo­zatírás hatása alatt vannak. — Nehéz volt? — kérde­zem, de érzem, milyen sután hangzik ez. Melyik diáknak nem nehéz? Különösen míg nem ismeri az eredménye­ket. Összenéznek. Várják, hogy a másik válaszoljon. — Nehezebbnek hittük — mondja Hordóssy Ilona. — Miiről írt? — »Választott pályám szép­sége és társadalmi jelentősé­ge« volt a dolgozatom címe. — Milyen pályát válasz­tott? — Pedagógiai főiskolára je­lentkeztem. Diákos kuncogással indul­nak az ajtó felé, s amikor ki­érnek, úgy érzem, egy kicsit kiléptek az életbe is... — A humán tagozatnak »«Ilii................ ................................................. e lég nehéz dolga volt — mondja Zeienik Sarolta magyar szakos tanárnő. — Az egyik dolgozat címe: Fejtse ki, mi a lényeges kü­lönbség az időálló, értékes művészet és a giccs-»művé- szet« között A legnagyobb meglepetésre a harmincki­lenc lány közül tizenegy fog­lalkozott ezzel a témával annak ellenére, hogy az _ is­kolában csak az igazi művé­szetet ismerték meg. — Milyenek a dolgozatok? — Nagyrészt konkrét té­mákról írnak a tanulók. Még nem néztem át az összes dol­gozatot de amit láttam, az mind azt bizonyítja, hogy tá­jékozottak az érettségizők ezen a területen is. Példákat sorakoztattak fel kiállítások­ról, de még a rádió műsorá­ból is. A bejárat előtt matróz- blúzos lányok állnak. Az orosz dolgozatról beszélnek. Egymás szavába vágva vitat­ják a nehezebb kifejezéseket. »Tanár néni, kérem, ügye, így kell írni? ... Tanár néni, kérem, ha két hiba van benn, akkor hányast adnak rá?« — zúdul az orosz sza­kos tanárnőre a kérdések özöne. Előtte az asztalon aiz orosz érettségi tételek fek­szenek. Aztán újabb lányok jönnek. Sóhajtva mondják: »Végeztem.« És mesélik, mit hogyan írtak .;: Ha nem volnának ünneplő­ben, az emtber azt hinné, hogy óraközi szünet van, pe- dik az öreg ■f-tak között szá­monkérés folyik. Négy év munkájáról kell számot adni. Kercza Imre tett. Hogy vezetői, dolgozói még több lehetőséget is látnak, azt bizonyítja a szállítás meg­szervezésére vonatkozó tervük is. Azt akarják ugyanis, hogy a boltok idejében megkapják az árut, és kevesebb költségbe kerüljön a kihordás. Az ellá­tóhelyek igényeinek és az üze­mek elhelyezkedésének figye­lembevételével szabják meg a túrajáratok irányát. Elejét ve­szik, hogy a gépkocsik üresen menjenek, keresztezzék egy­más útját, vagy fölöslegesen várakozzanak. Okos elképzelés az is, hogy következetesebbé teszik a karbantartást, s pontos tervet készítenek mind a rend­szeres javításra, mind pedig a váratlanul bekövetkezett hi­bák gyors megszüntetésére A megyei tanács ipari osztályá­nak vezetője és munkatársai — még ha a vállalat egyelőre je­lentős költségeket nem tudott is megtakarítani — elismeré­süket fejezték ki az összevonás sikeres lebonyolításáért a sü­tőipar vezetőinek és dolgozói­nak. MINDEZ NE KELTSE A MEGELÉGEDETTSÉG ÉRZÉ­SÉT a vállalat vezetőiben. Egyrészt azért, mert még be kell bizonyítaniuk, hogy helye­sek az eddig megtett intézke­dések, másrészt pedig még a terveket számítva sem hasz­nálták ki az összevonás adta lehetőségeket. Egyelőre inkább csak azokat hasznosították, amelyek kéznél voltak. Sok még az olyan belső tartalék, amely nincsen kéznél, de ha szüntelen keresik, kutatják, előbb-utóbb felszínre kerül. Csakis ezek kihasználásával szüntethetik meg azokat a pa­naszokat, amelyeket a minő­ségre, a választékra lehet még hallani. Az év végéig minden ♦téren be kell bizonyítaniuk, hogy az összevonás célszerű volt. A vásárlóközönség annak alapján értékeli az összevont vállalat munkáját, hogy mi­lyen lesz a sütemény és a ke- ;myér választéka, minősége, és mikor kapja meg art a boltok­ban. Éljenek hát valamennyi lehetőséggel! Szegedi Nándor Gyermeknapi ünnepségek Május 26-án rendezik meg az idei t gyermeknapot. A városi nőtanács |és az úttörőelnökség szervezésében ♦már május 23-án megkezdődnek az ünnepségek mesefilmvetítéssel és bábjátékkal. Május 26-án délelőtt minden iskolában kisdobos- és út- ; törőavatást rendeznek, a Bajcsy- Zsilinszky utcában pedig roller- és aszfaltrajzversenyt tartanak. Dél­után a Jókai ligetben majális vár­ja a gyerekeket. Az úttörő kulturális szemle megyei döntője Vasárnap délelőtt rendezik meg •a Kilián György Ifjúsági és Üttörő- ► házban az úttörő kulturális szem- >ie megyei döntőjét. A vetélkedőn ; huszonegy egyéni szereplő és hu- tszonnégy csoport vesz részt tizen- ^kétféle művészeti ágba«» KORÁNYI FRIG YES, A TBC ELLENI KÜZDELEM ELSŐ HARCOSA (1828. december 20.—1913. május 19.) V órányi Frigyes Nagy­^ kallóban született. Atyja, Korányi Szebold nem­csak gyakorló orvos volt, ha­nem szabad idejében tudo­mányos munkákat is írt, sőt még arra is szakított időt, hogy Petőfi verseit németre fordítsa. Jó példa állott tehát az ifjú előtt, amikor a pesti egyetem orvosi szakára beira- kozott. Huszadmagával tanu­lókört alakított, s ebben szép- irodalmi, történelmi és politi­kai kérdéseket tárgyaltak. Ekkor jelent meg első mun­kája az Orvosi Tárban az or­vosképzés egyes részleteiről. Kiváló szónoki képessége is­mertté, tudása és szerénysége kedveltté tette az ifjúság kö­rében; az egyetem végrehaj­tó bizottságának elnöke lett. 1848. március 15-ének esemé­nyeiről így nyilatkozik visz- szaemiékezéseiben: Március 15-én éppen Sauer előadása ért véget, amikor az Üjvilág utcai egyetemi épület szűk udvaráról szokatlan zaj hatolt fel az épület második emele­tére.A folyosóról letekintve ott láttuk a Hatvani utcáról (a mai Kossuth Lajos utca) nyíló ajtón belül egy széken állva Petőfit; mellette Jókai, Vasvári Pál, Bulyovszky Gyu­la körülvéve húsz-harminc if­jú által; lesiettünk a lépcsőn, az udvar csakhamar szoron­gásig megtelt, és felhangzott a krétahalvány Petőfi ajkáról a Talpra magyar. A folyosó ablakában feltűnt Ballasa és Markusovszky arca is.« Petőfi és társai hívó szavá­ra Korányi is elment a jogá­szokért és a bölcsészhallgató­kért. Együttesen vonultak a Landerer és Heckenast nyom­da élé. A szabadságharc kitörése­kor Szabolcs megye önkénte­sei orvosuknak választatták, bár diplomáját még nem sze­rezte meg. Utóbb a szabolcsi 48. honvéd zászlóalj orvosa lett. Perczel Mór tábornok ol­dalán több ütközetben vett részt. Ezután a Balassa veze­tése alatt álló pesti honvéd­kórházban dolgozott alorvos­ként Markusovszky mellett. Később a 104-es szegedi zász­lóalj főorvosának nevezték ki. Ez azt bizonyítja, hogy kiváló munkát fejtett ki, pedig még mindig csak orvosnövendék volt. Részt vett a szőnyi és a temesvári csatában is. A szabadságharc bukása után Korányi visszatért Pest­re. Amikor a reakció Balassát börtönbe vetette, megmozdult az egyetemi ifjúság. A kül­döttség élén Korányi a rend­őrfőnök elé járult, és lendüle­tes beszédben kérte profesz- szonuk kiengedését és vissza­helyezését a tanszékre. A bá­tor közbelépés eredményeként alig kéthónapos fogság után Balassát szabadlábra helyez­tek. Befejezve tanulmányait Ko­rányi ösztöndíjasként Bécsbe ment. s csaknem egy éven át dolgozott Schuh professzor se­bészeti klinikáján. Mohón szívta magába a haladó bécsi iskola vezetőinek, Rokitans­ky nak és Skodának tanításait, a materialista orvostudományt. 1852-ben beidézték a bécsi rendőrségre. Közölték vele, hogy a királyra tett állítóla­gos megjegyzései és bizonyos régebbi levelei miatt azonnal el kell hagynia Bécsett, de Pestre sem mehet vissza. Kénytelen volt tehát hazatér­ni Nagyfcállóba. p estről való »száműzeté­L se« több mint egy év­tizedig tartott. Korányi elő­ször arra gondolt, hogy kiván­dorol, ráfiép arra az útra, amelyre akkoriban oly sok ki. váló magyar kényszerült. Gondjaiba belebetegedett. A családi, a baráti kör olyan sze­retettel gondozta, ápolta, ke­zelte, hogy nem tudta széttép­ni hazájához fűződő kapcsola­tait. Ahogyan gyógyult, olyan mértékben nőtt, erősödött ben­ne a hit, a meggyőződés, hogy itthon kelU dolgoznia. Gyógyí­tott. Kezelte az egyszerű pa­rasztokat, és közben gyűjtötte rnegfi eyeíéseit. Az egyetemet, a klinikát a levelezés és a könyvek helyettesítették, ha pótolni teljesen nem tudták is. Nem süppiedt bele a feudális sötétségbe, nem mondott le tudományos törekvéseiről, ha­nem gyógyított és tanult fá­radhatatlanul. Hamarosan nagy tekintélyre tett szert mint belgyógyász, és Szabolcs megye főorvosává választot­ták. Előbb egy szükségkórhá­zat vezetett, majd kezdemé­nyezte és nagy összegekkel tá­mogatta a Szabolcs megyei kórház alapítását. E kórház első főorvosává őt választották meg. r Nagy elfoglaltsága mellett a tudományos működést sem hanyagolta el. Az Orvosi He­tilapban értekezett a Szabolcs­ban gyakori maláriás lépmeg- nagvcbbodásról. Tanulmányt írt a vérbajos agybántalmak- ról, s megnyerte vele az Or­vosi Hetilap pályázatának el­ső díját. Állandóan a nép kö­zött forgott, s éber szemmel figyelte a Bach-rendszer el­nyomottjainak bajait-betegsé- gélt, az időnként fellépő jár­ványokat és a mindennapos problémákat. 1860-ban »Esz­mék a haza egészségügyének megszervezése körül« címen hatalmas közleményt írt. Eb­ben merészen és határozottan szögezte le. hogy népünk ál­landó számbeli csökkenésének oka nem a kismérvű szaporo­dásban, hanem a rendkívül nagy halálozásban keresendő. Rámutatott a gyógyítás útjára is: orvosokra, tudományos életre és széles körű egész­ségügyi felvilágosításra van szükség! Még Bécsben is fölfigyeltek a »száműzetésben« élő Korá­nyi tudományos működésére. Ezt bizonyítja, hogy Billroth és Pitha öt kérte föl két feje­zet (lépíene; takonykor) meg­írására sebészeti kézikönyvük számára. Mégis a szerencsés véletlen »közbenjárására« volt szükség, hogy ismét felkerül­hessen Pestre. Meggyógyította egy befolyásos személy hozzá­tartozóját, s az hálából mellé­állott, és keresztülvitte, hogy visszatérhessen a fővárosba. Pestre kerülve a belgyógyá­szat professzora lett. Kliniká­ja a maga korában (1880) a legmodernebbek közé tarto­zott. Lehetőség volt benne mind a korszerű gyógyításra, mind a tudományos munkára; formában és tartalomban egy­aránt kiállta a versenyt bár­melyik európai klinikával. Korányi mint klinikus és előadó, mint kutató és tudo­mányos szakíró egyaránt kivá­ló volt. Körülbelül 150 tudo­mányos munkájában számos kérdésről értekezett. Önálló alkotásai főleg a tüdő beteg­ségeivel kapcsolatosak. Külön­böző nyomási és kopogtatás! jeleket állapított meg a gü- mőkór és a melllbártyaizzad- mány eseteiben, utóbbi az űn. Korányi-féle háromszög. U ülönösen fontos szerepe volt a tbc elleni küzde­államok leözött csak az óriási orosz birodalomnak van ná­lunk nagyobb tüdővész-halan- dósaga... A pusztulást néz" riünk többé nem szabad, ezért már felelősek vagyunk« Ekkor hazánkban minden hetedik, Budapesten minden ötödik be­teg gümőkórban halt meg. A tbc elleni küzdelem első feladatául egy tüdőszanató­rium fölépítését tűzte ki. 1894-ben a Pesten ülésező nemzetközi közegészségügyi kongresszust hatalmas beszéd­ben szólította föl ennek tá­mogatósára. Beszédeket mon­dott, cikkeket írt, és gyűjtötte rá a pénzt. Fáradozásának eredményeképpen 1901-ben megnyílt Budapesten az első tüdőbeteg-szanatórium. Meg­tört a jég, de a munka tulaj­donképpen csak most indult el. Országos mozgalmat szer­vezett, melynek működése olyan eredményes volt, hogy megszervezték és megnyitották az első tüdőbeteg-gondozót; Ezután megalakult a Magyar Orvosok Tuberkulózis Egyesü­lete, és megindult hazánkban a tudományos kutatás is a tbc leküzdésére. XT arányi Frigyes a mo- dem magyar belgyó­gyászati iskola megalapítója; A belgyógyászatot klinikai tu­dománnyá fejlesztette. Iskolá­jából, melyet fia vezetett^ to­vább, a klinikusok hosszú so­ra került ki. Fiatalkorában a csatatéren, később a beteg­ágynál és a klinikán bizonyí­totta be hazája, népe iránti szeretetét. Helytállt és alkotó­munkát fejtett ki akkor is, amikor a szabadságharc el­vesztése és a reakció megtér nította a többséget. Az egész­ségügyi kultúra fejlesztésével hathatósan járult hozzá a dermedés eloszlatásához, az öntudat élesztőséhez, a nem­zet talpraállásálhoz. A kor folyamának — min­den nagysága ellenére — »úszója, nem vezére« volt, s így nem maradt mentes a pol­gári osztály korlátok tói. A ki­egyezés után elfogadott cí­met, rangot, kitüntetést, pozí­ciót a királytól. Mindezt azon­ban! nem saját érdekében, ha­nem kizárólag az ország köz­egészségügyének és orvostudo­mányának megalapozására és továbbfejlesztésére használta fel. Forradalmi múltjára mél­tán büszkén, magyarságára, emberségére támaszkodva a klinikai orvostudomány mo­dern eszközeivel küzdött sze­retett népéért, annak szebb, jobb. boldogabb, egészsége­sebb jövőjéért. * * * Az UNESCO határozata ér­telmében 1963-ban mindem or­szágban megemlékeznek Ko­rányi Frigyesről, a magyar klinikai orvostudomány első lemben. Már Szabolcsban meg­látta a nép nyomorát, az ál­datlan egészségügyi viszonyo­kat és a kérlelhetetlenül pusz­tító fehér halált: a tbc-t. Ez volt akkor a legelterjedtebb népbetegség. A nyomor, a tö­megszállások túlzsúfoltsága, a rossz munkaviszonyok kedvez­tek terjedésének. A századfor­duló táján 1000 munkás közül mintegy 300 szenvedett gümő­kórban! És nem volt kezelési, gyógyítási lehetőség! Aki meg­kapta, tudta, hogy közelednek felé a »halál lovai«, és nincs rá mód, hogy elmenekülhes­sen előlük, mert ahhoz pénz, mégpedig sok pénz kellett volna. A munkabér alacsony volt, a Betegsegélyző Pénztár­nak nem volt elegendő pénze a rengeteg beteg kezeltetésé­hez. Mint Entz Béla tanította: »A tbc a szegények betegsége, mert a gazdagok elutaznak Svájcba vagy Egyiptomba és meggyógyulnak; a szegényt megöli a kehe.« Ä magyarországi helyzetről Korányi így írt: »A lakosság számához viszonyítva a meg­betegedési arányszám olyan nagy, hogy az összes európai harcosáról. Dr. Franki József Vizsgázott hütőkompresszor-kezelőt azonnali belépéssel fölvesz a Somog; megyei Húsipari Vállalat. Jelentkezés: Kaposvár, Vöröshadsereg útja 67—69. (3590) AZ ÉM 44. SZ. ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT (Bpest, V., Kossuth Lajos tér 13—15.) azonnal fölvesz buda­pesti munkahelyekre kő­műves-, ács-, állványozó­szakmunkásokat, építő­ipari könnyűgépkezelő­ket, kubikosokat, férfi segédmunkásokat. Szállást és napi egyszeri ét­kezést biztosítunk. Munka- ruha, vidékieknek tanács- 3 igazolás és szakmunkások- ej nak szerszám szükséges. —~

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents