Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-16 / 112. szám

SommiMéplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA filmszínházaink műsorából Csodálatos vagy, Júlia J átszótereket! ■ nn/iAiwiivnv«**i»r***** Vörös Csillag W. Sommerset Maugham Színház című regénye az író legnépszerűbb művei közé tartozik és méltán: egy ün­nepelt színésznő ellenállha­tatlanul szellemes és találó portréja s egyben kitűnő, szatirikus rajza a színház ku. liszák mögötti világának, A forgatókönyvírók és a ren­dező, Alfred 'Weidenmann tartották magukat a maug- hami alaphoz: Júlia Lambert, Anglia lehíresebb színésznő­je áll egy rendkívül frap­páns történet középpontjá­ban. Húszévi boldog házas­ság után beleszeret egy sző­ke fiatalemberbe, aki alig egy-két évvel idősebb az ő tizenhét esztendős fiánál, S ha egy érett asszony ilyen helyzetbe kerül, nagyon okosnak kell lennie ahhoz, hogy az elkerülhetelen vere­ségből győzelmet kovácsoljon ki magának. Júliát a legjobb nyugatnémet színésznők eayi- ke, Lilli Palmer kelti életre híres könnyedségével, pom­pás arcjátékával és szelle­mességével. Sokoldalúan mu­tatja be a magánéletében is állandóan szerepeket játszó hiú asszonyt. Partnerei, a fa­nyar humorú és bölcsen el­néző férj: Charles Boyer, a a csábító szerepében pedig Jean Soréi. A francia-osztrák koprodukciós filmben a fő­szereplőket Bánky Zsuzsa, Csákányi László és Perlaky István szólaltatja meg Szabad Ifjúság Fekete nemzedék Tonda és Vera a Koudel- ka család két legifjabb tag­ja. Apjukkal egyiküknek sincs jő kapcsolata, mivel Rudolf Koudelka a fiát könnyelműnek, komolyta­lannak tartja, és lányát is rosszul ismeri. Az ellentét külső megnyilvánulásai föl­idézik az apa és a nagyapa életének egyes epizódjait. Az első vüágháború után Anton Koudelka — a nagy­apa — egyedül marad fiával, Rudolffal. Csakhamar azon­ban elválnak útjaik, mivel az apa sikertelenül igyek­szik meggátolni fiának a részvételét egy kommunis­ták szervezte sztrájkban. A megszállás éveiben Rudolf részt vesz az ellenállási mozgalomban, szabotálja a hadiszállításokat. Egy ízben feladata teljesítése közben apjával találkozik össze. Ez a találkozás fölébreszti ben­nük az összetartozás érzé­sét. Rudolfot elviszi a Ge­stapo, és csak a háború után látja viszont családját. Fáj­dalmasan érzi, hogy gyer­mekei eltávolodtak tőle. Ki­derül azonban, hogy a gye­rekek egyáltalán nem olya­nok, mint amilyennek hiti» őket, s érzi, hogy neki is közelednie kell hozzájuk. Oly gyakran hangoztatjuk,1 hogy legdrágább kincsünk a gyermek, hogy a sok szóvirág­tól már szánté föl sem tűnik néhány olyan melléfogás, arm ennek ellenkezőjét bizonyítja. Nagyon szerettem volna, ha velem van az a tervezőmér­nök, akinek ötletei nyomón felépült Kaposváron a Marx Károly utcai lakótelep. Sze­rettem volna, ha látja a her mokkupacokban játszadozó gyerekeket, az út porában szó­rakozó apróságokat. Elszorult a szívem, és arra gondoltam, hogy rengeteget szidtuk és szidjuk a múlt rendszer bér­kaszárnyáit, a levegőtlen kő­rengetegeket, aztán mi is csi­náltunk néhány ilyent, igaz, pasztellszínűre festettük őket az összhatás kedvéért. A gye­rekek viszont az utcára szo­rulnak most is a szülők leg­nagyobb bosszúságára, mért sehol sincs játszási lehetőség; csillogó ablakok ijesztgetik ház közelében labdázni aka­rókat; ha a fűre lépnek, ak­kor meg jön a zord házfel­ügyelő. Ilyenkor marad a lakás vagy az utca. & hogy egyik sem megoldás, azt aligha szükséges bizonygatni. Ott van a Beloiannisz utcai új lakótelep. Van a házak előtt némi pázsit, de az nem játszótér. Udvar pedig? Arról jobb nem beszélni. Aztán épült jó néhány ház az Április 4. közben, is, de a, tervezők meg a városrendezők jóvoltából itt sincs semmi hely sem a gyerekeknek. Vi­szont éppen a napokban tud­tuk meg, hogy a még üresen levő területet autóparkírozó­nak adták ki a város egé­szen más részében lakó gép­kocsi-tulajdonosoknak. Nos, ha valakinek jobban szívügye } az autóparkírozás, mint a gye- é refcek, az megérdemli az ala- f pos fejmosást. Üj lakótelep épült a Domb utca környékén is-. Földszintes kis családi házak udvarral, kerttel. De a gyerekek itt is az utcára szorulnak, mert nincs közös játszóterület hin­tával, homokozóval meg má­szóketreccel. És nem beszélve a már em­lített Marx Károly utcai lakó­telepről. Véletlenül kifelejtet­ték onnan is a gyerekek kis -birodalmát. Valaki éppen a napokban újságolta, hogy járt Budapes­ten a József Attila lakótelep új házai között, és jólesett látnia, hogy minden együtt épül. A bolt, a bölcsőde, a ját­szótér, ami kell, ami létfon­tosságú a ma és a holnap em­berének. S ott van helyük a gyermekeknek, nem kell fél­niük a szülőknek, hogy lá­nyuk vagy fiuk az Üllői út forgatagában keresi szórako­zását. Nem tudom, hogy a Buzsáki utcában milyen méretű lesz a most elkezdett építkezés, az északnyugati városrész ter­veit is csak hallomásból isme­rem. Jó lenne, ha a tervezők és az építők kigyógyulnának a vészes feledékenységből, s a Jókai ligeti és a szabadság parki meg az Arany téri pa­rányi játszóterek után végre méltó helyet kapnának elkép­zeléseikben a kis »gyermekpa­radicsomok«. S a már megle­vő lakótelepékre is kellene va­lami játszórészt csinálni, mert levegő kell gyermekeinknek, napfény, játék. Olyan terület, ahol ablakbetörés veszélye nél­kül focizhatnak és fejelhet­nék, olyan hely, ahol magas­ba repülhetnek a hintán, a pa­rányi apróságok meg homok­pogácsát »süthetnek«. S aki ezt megtagadja tőlük, az megérdemli, hogy megbé­lyegezzék: »Csúnya bácsi«... Polesz György írokba futott egy teherautó - Fém jetezte, hogy törd ülni akar - Szabálytalanul előzött - Keszeg ember a volán mellett lói szerkesztett „újság", kevés // előfizető rr 11 »laptársunknak, a2 ŐRI »kiadásában« megjelenő Zenés Pesti Hírlapnak érdemtelenül kevés — mindössze hetven *— »előfizetője« volt Kaposváron. Akik rajtuk kívül élvezhették a május 13-án megjelent Hír­lapot, azok (közönségszervezé­sünk nagyobb dicsőségére!) éppen a Latinka Sándor Mű­velődési Házban levő és ráérő emberekből verbuválódtak. Mondanom sem kell, »betere- léses« szervezéssel. Így — ha ráfizetéssel is — csaknem kétszázan tekintették meg. il­letve ismerték meg a Zenés Pesti Hírlapot. Meg kell jegyeznünk, hogy a jó szerkesztésű »újság« nem valami szerencsés időben je­lent meg nálunk. Az utóbbi napokban — régi kaposvári hagyományok szerint — telí­tettek voltak kulturális ese­ményekkel, s mint ilyenkor mindig, most is csődöt mon­dott közönségszervező tudo­mányunk. Szívből sajná'ljuik, mert a Zenés Pesti Hírlap szerkesztése világosan bizo­nyítja: lehet művészi igénnyel szolgálni a könnyű műfajt. Nevettetni, de nem akárho­gyan és nem akármivel! A szellemes műsorban rova­tonként ismerkedtünk meg a Zenés Pesti Hírlappal. Az »újság« ötletes volt, mind- annyiunkat érdeklő dologról szóló. El kell tekintenünk a műsorszerkesztésnek attól a Isis szépséghibájától, hogy a szatíra gombostűhegyére a polgári újságírást tűzte és nem a sajtó mai hibáit. Pedig így érdekesebb lett volna a műsor. Véletlen, nem véletlen? A legnagyobb sikere a zened ro­vat vezetőjének, Vécsey Ernő zeneszerzőnek volt, aki saját szerzeményű táécdalainak tol­mácsolásán kívül ellátta a kí­séretet is a többi rovat dalos bemutatásában. Méltán ünne­pelte a közönség a rádióból jól ismert és szeretett Vöí- csey Rózsit, aki magánszámá­val most sem cáfolta meg a kardosságáról keringő híre­ket. Föl kell jegyeznünk egy- egy rovatvezető nevét is, így Varga D. Józsefét, Árvái Já­nosét és Krencsey Mariannát, Fájlaljuk »laptársunk« fél- sikerét, ami az »előfizetők« csekélyke létszámából adódott. Az ŐRI kiadványai között elő­kelő helyet foglalhat el ez a műsor-összeállítás. De mi­lyen helyet foglalhat el kö­zönségszervezésünk? Bizony megint csúfosan vizsgázott! Vajha leszűrődne már egy­szer s mindenkorra az az in­tő tanulság, hogy nagyobb ér­deklődésre számíthatnak az időben egymástól távolabb eső kulturális események! De az is, hogy nemcsak tánczenei estékből áll a világ, illetve a kultúra. Nem az 9 hagy tét* ha közönségszervezésünk jó­voltából kétszer is megtelik a színház egy-egy ORI-műsor alkalmából. Az az igazibb, ha a rangos kabaréműsorok, a komolyabb kulturális esemé­nyek iránt is érdeklődést tu­dunk ébreszteni az emberek­ben. László Ibolya Törzsök György Kaposvár, Berzsenyi utca 45. szám alatti lakos a 13-as AKÖV teher­gépkocsiját figyelmetlenül ve­zette, Balatonszárszón az árok­ba futott, és az árok mögötti léckerítést 25 méteres szaka­szon kitörte. Sérülés nem tör­tént, az anyagi kár 2500 fo­rint. Kaposváron a November 7. utca 1. számú ház előtt Kása Jenő Somodor, Kossuth La­jos utca 85. szám alatti lakos személygépkocsijával nem je­lezte, hogy kanyarodni akar, és elütötte a motorkerékpáron: haladó Hajdú István Kiskor­pád. Hősök tere 21. szám alat­ti lakost. Hajdú nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket seen-! vedett ! Szabálytalanul akarta előzni j motorkerékpárjával a 13-as j AKÖV Bukovics Lajos vezette tehergépkocsiját Molnár Jó­zsef (Czini) fcxnyódi lakos. Összeütköztek. Molnárt sú­lyos sérülésekkel a marcali kórházba szállították. Balogh Kálmán kereskedő- segéd, Kaposvár, Kanizsai ut­ca 24. szám alatti lakos ittas állapotban vezette CA 78-13 rendszámú személygépkocsiját. A rendőrségi ellenőrzés tetten érte, amint vezetés előtt ko­nyakot fogyasztott. Eljárás in­dult ellene. Virágzik az akác Megkezdődött a méhek vándoroltatása (Tudósítónktól.) Megyénkben több száz méh­család lett a szigorú, hosszú tél áldozata. A méhész szak­csoportok és szövetkezetek ép­Az idotsá tövisek .. * »►A karcsú, fiatal hölgy fölemelte a 22-es kaliberű pus­kát, célzott és tüzelt. A céltábla egy még nedves gipszrelief, amelyre faforgácsot, üres konzervosdo- bozt, festékkel telt tubusokat, műanyag zacskót és friss to­jást illesztettek. A söréttől találva a to­jás és a festék ki­folyt a gipszreliefre. Csak most lett kész a műalkotás. A mű­vésznő, a 32 éves, francia származású Adligen Niki de Saint Phalle céllö- véssel fejezte be mü­vét. Alkotásának a neve: Gambrinus.« Ezzel a figvelemre- méltó bevezetéssel kezdi színes , beszá­molóját a Spiegel a nyugati v’lág művé­szeti életéről. Münchenben, a Neue Galerie-ben és Künstlerhausban nemrégen nyílt meg egy kiállítás modern alkotásokból. A Gambrinum »festmény-« 6000 nyu­gatnémet márkába kerül. Három egy­másra felrakott ola­joshordó, a »Hódqlat Münchennek« 4000 márkával szerepel a katalógusban. Mon­sieur Tinguley egy olyan szerkezetet kí­nál eladásra, amely drótokból, csenge- tyűkből, matracru­gókból, fémrúdból és villamosmotorból van összeállítva. Ha a motor működik, négy különböző zör­gő hangot lehet hal­lani. »Ez a gép sem­mire sem használha­tó. Teljesen célta­lan« — közli Mon­sieur Tinguley az ismertetésb°n. s a szerkezet ára 3900 márka. Egy Juwa- schew nevű »mű­vész« műanyag zsák­ban gyermekkocsit akasztott a falra a szobroknak kijelölt teremben, és sokat- mondóan »Remény«- nek nevezte el al­kotását. Potom 1600 márkáért bárki meg- kr pbatja. A nemrégen el­hunyt íves Klein özvegye 80 000 már­kát szeretne kapni egy mintegy másfél méter nagyságú fest­ményért, amelyen csupán kék színt le­het fölfedezni. Fel­tehető, hogy az is Klein híres eljárásá­val készült, aki mez­telen modelljeit fes- tékfürdö után végig- gőrgette a földre te­rített vásznon. Még lehetne sorol­ni a kiállított »mű­alkotásokat«. Közü­lük sok már gazdára talált. Távolról sem magánosoknál, ha­nem intézmények­nél, színházak elő­csarnokában vagy városházák tanács­termeiben helyezik el őket. (Szentirmai) J pen ezért igyekeztek a meg­maradt és legyengült családo- íkat felerősítem, hogy a várha­tó jó mézgyűjtési időszakot jól kihasználhassák. Az idő­sebbek szerint az »igazi« telet jó tavasznak kell követnie, s minden remény megvan arra, hogy az utóbbi évék szeszé­lyes tavaszi időjárása után végre most kedvező lesz amé- zelési idény. A jóslat eddig bevált, és a kedvező időjárás hatására a megye déH részein, Berzencén és a Barcs környé­ki erdőkben már virágzik az akác. Helyenként megkezdték a családok vándoroltatását. Több mint száz TEFU-, gépállomást és termelőszövetkezeti gépko­csit vesznek igénybe a méh­családok kiszállításéira, és mintegy tízezer családot ván- doroltatnak. A legyengült csa­ládokat egyesítik, az anyákat pedig külön zárják, hogy a mézelési időszakban ne rak­hassanak petéket. így próbál­ják összegyűjtetni a megma­radt mintegy húszezer család­dal a tervezett harminchárom vagon mézet. A szakcsoportok és a szövetkezetek eddig hu­szonkilenc vagon méz szállító sár» kötöttek szerződést. SOR.OK. Nem élhetek muzsikaszó nélkül. . . Az Egyesült Államokban egy él Imes feltalál5 olyan öngyújtót nozott a .forgalom­ba, amely muzsikál, amikor a rágyújtani szándékozó fel- kattintja. Hja, kérem, ez a technika... Már ezt is? Néhány börtönviselt ame­rikai bűnöző eredeti öttusa­versenyt rendezett Chicagó­ban., A verseny a következő számokból állt: 100 méteres síkfutás, autogénhegesztés, álcázás, rúdugrás és resze­lés. A versenyt egy Jim Gubbart nevű közismert be­törő nyerte. Az eseményt tudósító hírforrás nem közli, hogy a rendőrség részéről ki üdvözölte a vetélkedő daliá­kat. Műalkotás Egy fiatal lyoni francia művész »festményt« készí­tett vasdrótokból, hulladék anyagokból, alumínium for­gácsból és egyéb hasonló dolgokból. Művét elküldte egy holland kiállításra. A vámtisztviselők azonban gyanakvással fogadták a »festményt«, s forrasztópá­kával »megmunkálták«. En­nek folytán a »festmény« bi­zony lényeges változásokat szenvedett. A szerző a vám- tisztviselők meglepetésére semmiféle panaszt nem tett. Szerinte a kép »még kifeje­zőbbé vált-». Ennélfogva a vámtisztviselők e műremek társszerzőinek tekinthetik magukat. »* * Hol a tehetség mostanában ? Vietar Ortiz New York-i rendőr, amatőr ökölvívó sok szép sikert aratott: összesen 26-szor győzött. Győzelmi sorozata azonban megsza­kadt egyik éjszaka, amikor szolgálatban lévén egy fia­talembert akart igazoltatni. Az illető ahelyett, hogy en­gedelmeskedett volna a fel­szólításnak, ökölvívóállásba helyezkedett, és a rendőrt néhány jól irányzott ütéssel másodpercek alatt szabályo­san kiütötte. A rendőr a történtek után így nyilatkozott az újságíró­nak: »Nagyon szeretnék ta­lálkozni azzal a fiatalember­rel. Nem akarok tőle mást, mint felhívni a figyelmét, hogy nagy ökölvívó-tehet­ség.« ' « •* Per se intelligitur Kevesen tudják megmon­dani, hogy a magyar pirsze szó honnan származik. A ré­gi rómaiak eredetileg így mondták: per se intelligitur, vagyis magától értetődik. Minthogy ez egy kissé hosz- szú volt, idővel lerövidítet­ték, és c dk ennyit mond­tak: per se. És innen már csak egy lépés, hogy a per­sze magyar szó legyen... Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Sizottsága és a Somogy megyei Tana cr- lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-U» Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 FC Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda ipari Vállalat kaposvári üzemébei Kaposvár, Latinka S. u. &»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents