Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-01 / 100. szám

HAZAFELÉ A HATÁRBÓL MEGYÉI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LÄP./A A képviselő fogadónapján — Uljanics Mária vagyok. — Tessék, foglaljon helyet. — Kérem szépen, főorvos úr, hat és fél évig dolgoztam. Ta­valy április tizenegyedikén harmadfokú rokkanttá minősí­tették. Csanttuberkulózisos a bal kezem. Dolgozni nem bí­rok. Eddig még nem kaptam nyugdíjat. — Miiből él? — kérdi ár. Sí­vó József országgyűlési képvi­selő. — Albérlőim vannak. — Az SZTK-tól kérte már a nyugdíját? — Tavaly áprilisban bead­tam a kérvényt. A képviselő a telefon a tán nyúl, az SZTK-t kéri. — Talán maga segíthet — mondja reménykedően a pana­szost Az SZTK-ban elmondták, hogy a kérelmet fölterjesztet- ték a Munkaügyi Minisztérium­ba, de még nem érkezett vá­lasz. Biztosan elakadt valahol. Megígérik, hogy megsürgetik. „Főorvos úr, képviselő elvtárs* Egy ősz hajú bécsi lép be a fogadószobába, Budai István­nak hívják. — Kérem tisztelettel — — mondja temperamentumo­sam —, én nem a magam ügyé­ben jöttem. Nyugdíjas vagyok, megélek én abból a hatszázhat- vanihárom foriintbóL Más baj van itt Apró bosszúság az egész, de kellemetlen. Tessék csak ide figyelni. Kérem szé­pen, főorvos úr... Tudja, kép­viselő elvtárs, én a Kanizsai utcában lakom. De van, kérem, a városban egy Kanizsai út is. Sokszor előfordul, hogy teszem azt a Kanizsai utcába szóló le­veleket elviszik a Kanizsai út­ra meg fordítva. Most megvál­toztatták a nevet, November 7. utca lett a Kanizsai utca. De az a baj, kérem tisztelettel, hogy van a városban egy November 4. utca is. Ebből újra bonyodal­mak lesznek. Már beadtunk egy levetet a városi tanácsra kilencvenkilenc aláírással. Kér­tük, hogy a Kanizsai út legyen végig Kanizsai út, mivel úgyis egy utca az egész. De eddig még nem intézkedtek. A főor­vos úr elintézi, ugye? A képviselő bejegyzi jegyzet- füzetébe. Persze, hogy elintézi. Lelketlen gyerekek — Inkább ide ülnék, mert a hideget nem bírom — mondja a fotelra mutatva L. I, a kö­vetkező panaszos. — Tessék, foglaljon helyet. — A panaszom? Hát hol is kezdjem? Zavartan körülnéz, aztán folytatja. — Szobafestőmester voltam. Kisiparos. Eddig még csak dolgoztam, de már nem bírok. •— Hány éves a bácsi? — Hetvenegy. De azért dol­goznék szívesen. Elhelyezkedik a fotelban. — A télen ebbe a jobb fe­lembe erős reumát kaptam, a kezemet nem bírom fölemelni. A bal lábam meg többször el­törött. A fiammal lakom, há­rom gyereke van. Az még az én dolgaimat is eladja, nem­hogy segítene. — Több. gyereke nincs? — Van egy lányom is, férj­hez ment. Meglassul a beszéde. Köny- nyezve mondja el, hogy a veje, bár jó állásban van, de hát mindig az sem ad pénzt. Bicegve indul az ajtó felé, a választ nem is várja meg. A képviselő azon gondolko­dik, mit tegyen. Mit tehet, ami­kor a gyerekei ilyen lelketle­nek ennek az öregembernek? „Egy kaposvári lakos“ Levelet adnak be a fogadó- szobába Dr. Sivó József fel­bontja, elolvassa és átnyújtja. — Olvassa el — mondja. A füzetlapra írt levelet a képviselőnek címezték. »A város legnagyobb forgal­mú mellékutcája, a Petőfi ut­ca valóságos szemétdomb« — olvasom a levélben. Aztán fel­sorolja az összes hiányosságot, ami csak megtalálható ebben az utcában. Amikor vissza­adom a levelet, ezt mondja: — Mire jó ez a titkolózás, mi baja lett volna, ha meg­nevezi mogát az »egy kapos­vári lakos«, vagy eljön, és el­mondja a panaszát? „Megbeszélem a Minisztertanács titkárságával** — Üdvözlöm, Bogyovszki elvtárs — fogadja a következő látogatót a képviselő. Negyven év körüli férfi lép be. Bogyovszki Lajos. — Főorvos úr, arra szeret­ném kérni — mondja —, intéz­ze el, hogy mi, kisiparosak is vehessünk szövetkezeti lakást. Az én lakásom is rossz meg ki­csi is. Szeretnék újat. — És miért nem tehet? — A kisiparosokat nem ve­szik be a lakásszövetkezetbe. A főorvos gondolkodik, az­tán följegyzi a panaszt — Megbeszélem a Miniszter- tanács titkárságával — mond­ja. Felém fordul Ügy képze­lem el hogy a kisiparosoknál a rászorultságot döntse el a KIOSZ. Szerintem ez megold­ható lesz ; * » • Nincs több panaszos. Dr. Si­vó József országgyűlési képvi­selő befejezte fogadónapját. Tizennégy panaszost hallgatott meg, most elmegy, hogy meg­keresse a megoldást. Kercza Imre OTVETSTSEGYEDSZER Hetvenkét év szállt el fölöt­te. Mégis nehéz elképzelni, hogy öregemberrel társalgók. Igen, mert a forradalmárok so­hasem öregszenek meg. Papp József elvtárs egy ötvennégy évvel ezelőtti május elsejét elevenít föl — 1909. május 1-én már Ka­posváron is megtartottuk a munkásság legnagyobb ünne­pét Az építő-munkások, sza­bók, cipészek, asztalosok, nyomdászok, festők letették azon a napon a kalapácsot, a tűt, az árt, a betűt és az ecse­tet, s délután a Bárány ven­déglő elől elindultak a cseri rét felé. Egy nagy piros zászlót vittünk az élen (1906-ban avat­tuk), a zászló közepén két munkáskéz egymásba kuteso- lódik. Amíg végig mentünk nz úton, négyszer elénekeltük az akkori kedvelt munkásdalt: »Vörös zászlót, vörös zászlót. Lengeti a szellő. Jer ailája, jer ^ alája. Te jogtalan szenvedő.« Nemhiába énekeltük. A né- zelődők közül többen csatla­koztak az akkoriban szokatlan menethez. Sokan voltunk a ré­ten, söröztünk, táncoltunk, j S zúgott az ének, betöltötte a örültünk a szép ünnepnek. Ez volt az első májusi ünnep Ka­posváron. S közben nem múltak el küzdelmek, vívmányok nélkül a hétköznapok se. 1912-ben meg­kötöttük az első kollektív szer­ződést. Ez heti 54 órás mun­kaidőt, az újonnan felszaba­dult aszitalostegónyeknek 37 filléres órabért biztosított S volt egy melléklete is, az úgy­nevezett műhelyrend-szerződés. Rögtön megmutatom..: Papp elvtárs egy 51 éven át őrzött szerződést tesz elém. Az asztalosipari munkások és a főnökök akkori szerződésé­nek 16. pontja így szél: »Do­hányzás csak fedeles pipából van megengedve, cigarettázás elbocsátás terhe mellett tilos.« S aztán újra a régi májusok­ról beszélgetünk. 1919 májusát Budapesten tölti. Minden vö­rösbe öltözött akkor a főváros­ban : a szobrok talapzata, a Kö- rönd, a tribün; az ablakokba kitették az emberek a piros ru­hákat, asztalterítőket, sálakat. Megjelent az MSZMP Vili. kongresszusának jegyzőkönyve A jegyzőkönyv tartalmazza a Központi Bizottság beszámoló­ját, a Központi Revíziós Bizott­ság, a Mandátumvizsgáló Bi- t zottság és a Fellebbviteli Bi­zottság jelentését, a tesvérpár- tok küldötteinek felszólalásait, a Politikai Bizottság tagjainak hozzászólásait, valamint a töb­bi küldött felszólalását rövidí­tett terjedelemben, a vitazáró választ és a zárszót teljes terje­delemben. Megtalálható a jegy­zőkönyvben a kongresszusi kül­döttek, valamint a kongresszu­son résztvevő testvérpártok küldöttségei vezetőinek, s a kongresszusi munkabizottságok tagijainak névsora, a párttagság összetételének adatai, a kong­resszus határozata, a módosí­tott szervezeti szabályzat, a kongresszus által választott pártszervek és e szervek által választott testületek névsora. Az 532 oldalas szépkivitelű, műanyag védőborítóval ellá. tott, képmellékletet tartalmazó jegyzőkönyv ára 40,— Ft, A KALAND ¥ ÉG E Az autó készen átlt az ii*- ban- Barátja azt hajtogatja, — Ülni keM, Joel — ordí­dulásra. A volánnál Feri, hogy nem szabad tönkreten- tóttá, és egyszerre elsötétült a kaposvári munkásfiú üU. Fe- niük másokat. Ne ütközzenek előtte minden... jét előrehajtva kémlelte a ka- össze senkivel, hajtsanak egy **• lifomiai tájat, amelyet csaló- fának vagy az árokba. ___ Éteri — súgta valaki a k a álmokat kergetve néhány Az országúton nagy sebes- fülébe. Felnyitotta a évvel ezelőtt látott meg elő- séggel robogtak el az autók, szemét, orrát szúrós gyógy­szer, s talán ma néz utoljára. A kaposvári fiú utánahajolt szerszag ütötte meg. Feri újra Néhány perc múlva ugyanis egy pompás luxuskocsinak, és hallotta a hangot, s megis- elválik, hogy sikerül-e élve kiköpött az ablakon. Ezek merte, hogy a barátjáé. — megúsznia azt a karambolt, az autótulajdonosok felelősek Megúsztuk, Feri. Most csak amely néhány perc múlva be- az ő boldogtalanságáért, A arra kell vigyáznunk, hogy az következik, s amelynek tervét szembejövő kocsiból kért kis- orvosok minél tovább tartsa- már hónapok óta érlelte. Meg- fiú integetett neki. Feri _ meg- nak benn a kórházban, mert tegye? Ez a kérdés dörömbölt lepődve kapta föl a kezét, és akkor többet fizet a biztosító, a fülében éjszaka, ha álmából félszegen visszaintett. Ezt Az a fontos, hogy elég le­felriadt, Erre kellett válaszol- a kocsit nem lett volna jó ki- gyen a hajójegyre Európáig — nia nappal, amikor józan fejjel választani — mondta, s meg- gondolta Feri, s mereven néz- kiszámította, nincs reménye veregette barátja nyakát. — te a kórházi szoba falán tán- arra, hogy anyagilag rendbe Jól van, öreg fiú, értem, te coló napsugarakat. Eddig so- iöjjön. Végül is döntött, idevaló vagy, legyen, ahogy ha nem érzett élni vágyás Megteszi, karambolozni fog űfcarod ülj ide a volánhoz. ^tette_ hatalmába. Egyre in­pvekkel ezelőtt részletre oszm ' _ kabb erosodott benne az az szekapart vásott kocsijával, A motor fdbugott, es bele- érzés, hogy legyőzi a szégyent, hogy legalább a biztosítótársa- lendítette a sebességbe két hazamegy, s lesz ereje ah- ságtól kapjon némi pénzt. Az “utasat. Fen mar nagyon sok- hoz, hogy többé ne tegye idegenlégiót és a nehéz mun- fzor elképzelte ezeket a ptl- kockára az életét. Van még kát. nem bírja. Hazatérni szó- fonatokat. Olvasta valahol, egy út, amelyen elindulhat. gyell, a lassú éhenháláshoz rl°gy nozvenenui anatm eioii Már rég nem a kaliforniai nincs kedve, maradt hát a 02 ember képzeleteben elvo- napsugarat látta a falon. Kép­karambol. Itt még van egy í zeletében a Jókai liget fái j,., ^ hnmi ilyesmit vart. De nem volt bukkantak fel, a csöndes kis remény .hogy. , %deje végiggondolni, mi tor- pos> amely fasszal nag,; fo­No, induljunk. — lökte tent vele az elmúlt huszonhét lyórmk képzeli magát a' Ró- meg a mellette levő fiatal- esztendőben. Mindig csak az ma-hegy a Béke Szálló kis embert, aki ugyan nem volt a kép tolakodott éléje, am.e- .... , ~ disszidens — amerikai állam- lyet akkor látott, amikor erő- t(rrnya, a Május 1. utca, a tex- polgárvak vallhatta magát —> teljesen, telve vágyakkal Ka- tilművek... de sorsa nemigen különbözött lifomia mesésnek hirdetett Feri, mire gondolsz? — az övétől. Ez a fiú mellette földjére tette a lábát. Mesés hallotta újra barátja hangját, volt minden bajban, és most KaliforniaMesés Kali­is vállalkozott rá, hogy be- förnia. .. Mesés Kalifornia — JaI dobitait ’ ° üljön vele a kocsiba. A baj dübörgőit benne. Ügy érezte, „mariirai csak az, hogy nem értenek mintha a feje szét ákart vol­egyet a karambolosás módja- na pattanni, Szegedi Nandu» széles utakat. »Föl vörösök, proletárok, csillagosok, katonák.« A menetben ott lépkedtek a csillagos sapkás katonák. Azok a katenák, akiknek kezéből a nemzetközi reakció pár hónap múlva kicsavarta a proletár­hazáit vigyázó fegyvereiket. Sötét évek jöttek újbóL Má­jus elsejének még az emlékét is kiirtották volna a hatalom­ra került urak. 1934. május 1-én gyűlést akartak tartani a kaposvári szervezett munká­sok. A rendőrkapitány azon­ban nem adott rá engedélyt. »Mivel az ilyen gyűlés a fenn­álló társadalmi rendre káros volna, kérésüket elutasítom« — szólt az írás. Mégis megünne­pelték május elsejét a szerve­zett munkások. Kettes-hármas csoportokban kisétáltak a kis- laki erdőibe, amely körül lovas- rendőrötk tucatja partyázott. A munkások ott töltötték az egész délutánt. Sokan úgy tet­tek az est közeledtével, mint­ha hazamennének. De nem ha­zamentek, hanem az Egvenesi úti vendéglőbe. A rendőrök azt hitték, hogy jól végezték dol­gukat. Ám tévedtek, ugyanis az Egyenesi úti kiskocsmában késő este dalt zümmögtek: »Ne csüggesszen a bús, zord jelen Szebb jSvö hajnala Int felénk«. Még csaknem tizenegy évet kellett várnia Papp József elvtársinak és társainak eme a szebb hajnalra. 1945. május 1-én kék inges kommunista fiúk és piros ka­lapácsos jelvényt viselő szo­ciáldemokrata ifjak együtt énekelték a zsúfolásig telt kaposvári utcákon: »Üj hajnal harsonázza. Elvtársak, rajta hát.« S Papp elvtárs ott tesz mai seregszemlén is.;. F. L. Ahol a káromkodás pénzbe kerül Egy 1745-ben hozott tör­vény alapján máig is pénz­büntetéssel sújható az, aki az angliai Kent grófságban nyilvánosan káromkodik. A törvény progresszív. Kato­nák és tengerészek egy shil­linget fizetnek »gentlemann­ek viszont ennek dupláját. A felsőbb rétegekhez tartozók 5 shillingért káromkodhatnak. Ha szó szerint betartanék a törvény előírásait, a rendőr­ség csinos összeget szedhet­ne be a grófság gépkocsiktól hemzsegő útvonalain. SOR-OK Apró dolgok Ketten beszélgetnek: — Hiába, kérlek, manap­ság már nem lehet a nők­ben bízni. — Miért? — Képzeld, a minap fel­adtam egy házassági hirde­tést az újságban, és az első válaszlevelet a menyasszo­nyomtól kaptam... Tomicsek a fővárosba kül­di a fiát az egyetemre. Bú­csúzáskor azt mondja a gye­reknek: — Ugye, fiam, gyakran fogsz írná? — Hogyne, papa — feleE a fiú —, de azért néha-néha magadtól is küldhetsz pénzt. * * * Kényszerpihenő a fa tetején Pavao Bubauj jugoszláv vadász az erdőben szembe­találta magát egy anyamed­vével és két bocsával. A medve támadásba lendült, és a vadász futásnak eredt. Közben a támadó már any- nyira megközelítette, hogy lerántotta a válláról a háti­zsákot, és a zsákbál kiszóró­dott az elemózsia — a va­dász szerencséjére. Mert az anyamedve és a két bocs hozzálátott a falatozáshoz. S amíg az állatok eszegettek, a vadász más mentség híján felmászott egy közeli magas fára. Ám a medvék a lakoma után sem hordták el magu­kat, hanem leheveredtek an­nak a fának a tövébe, amely­nek tetején a vadász bújt meg. Egy napot töltött a. fán a vadász, s csak akkor mert lejönni, amikor négy favágó közeledtére a medvék odébb- álltak. A fogpiszkálás divatja 1600 körül különösen elő­kelő viselkedésnek számított a fogak sikkes piszkáiása. A vendégeknek a jó házigazda tálcán kínálta vagy gyü­mölcsbe rejtve szolgáiba fel a csinos kivitelű fogipiszkéló- kat. Egyesek a fülük mellett vagy a szakállukban tartot­ták a fogvájót. A „legrégibb nemes" Csáfordjánosfa legöregebb embere a 90 éves Hantó Sán­dor, cici a falu legrégibb »nemes embere«. Hantó bá­csi ősei a XVII. században kapták meg nemesi kivált­ságlevelüket, amely szerint házába nem szállásolhatnak be senkit, s többek között joga van részt venni az or­szággyűlésen is. Hantó bácsi azonban nem sok hasznát vette régi nemességének, mert életében a járás szék­helyén, Kapuváron is mind­össze két alkalommal járt, s akkor is gyalogszerrel tette meg a 25 kilométeres utat. Az idős ember életében el­ső ízben a napokban ült au­tóba. Hantó Sándor ma is jó egészségnek örvend. Baju­szától, melyet 75 éve hord, nem válna meg a világ min­den kincséért sem, és csak azt sajnálja, hogy nem látta még a fővárosi állatkertet. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11» Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VALLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft» Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébe® Kaposvár, Latinka S. «. (,

Next

/
Thumbnails
Contents