Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-07 / 104. szám

Somogyi Néplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA Van-e emberséges ember?" Miről ír a Béke és Szocializmus áprilisi száma? n EZT KÉRDEZTE tőlem a múltkorában L. G.-né. Felte­hetően »a mi társadalmunk­ban ...« jelszóval sokan talán kétségbe vonják e kérdés idő­szerűségét. Pedig olykor, egy elkeseredett pillanatban, ha a lélekben tanyát ver a kétke­dés, bárkiben fölvetődhet. Igenlő válaszát ki-ki önmaga kell hogy keresse és megtalál­ja. Mert keresni kell. Élnek közöttünk emlberek kiégve, el­hagyottan. De bíznak. Sebzett. Ielkűek, de — bódult ocsúdás- saű — reménykedők. S több­nyire nemhiába, Ök igennel válaszolnak. Mások, akikre sorsuk több szenvedést zúdított, mint em­bertársaikra, helyüket, egyen­súlyukat keresik — egyedül és gyérülő hittel. Ok nem vála­szolnak. Ök kérdeznek. L. G.-NÉ SORSA egy élet tragédiája. Dióhéjban is sok egy embernek. Faji üldözés; a halálkemence árnyékából visz- sza az életbe gyermekével. Hosszú, küzdelmes évek. Vala­ki, akit megtalál, azonban egy tragikus szerencsétlenség után hármójukból egyedül hozzá ke­gyes az élet. Élet? Gyász. Kis­lánya most volna húszéves. Menekülés az emlékektől a munkához. Lassan gyógyuló se­bek. Üjabb hosszú évek gyötrő egyedüllétben. Munka, em­berek, közösség, a kaposvári világítástechnikai üzemben. S ha kevés is a kereset — kenyér az. Munkatársai segítenék: pénzt adnak össze ebédjegyre, élelmiszert ajánlanak fel; ön­érzete azonban erősebb. Nem fogadja el a segítséget Inkább koplal, s közben a munka sem megy rendesen. »Különcködé­sét« nem nézik jó szemmel az emberek. »Nem eszik, de bez­zeg feketére meg cigarettára telik néki! Egyszer a Békében is látták. Lakozza a körmét...« — sorolja a telepvezető, pedig kezdetben maga is jóakarattal segítette. »Érthetetlen!« Elfor­dulnak tőle az emberek, holott súlyos szívbeteg. Hosszú hó­napok óta táppénzes, a válla­lattól mégsem érdeklődik sen­ki hogylétérőL Vajon csak anyagiakkal segíthet egyik em­ber a másikon? Az üzemi szak- szervezet körzeti beteglátoga­tója elküldi neki a betegláto- g&tási lapot. Aláírás végett... Jó szó, emberi szó helyett. Nem ért rá meglátogatni? Családos; nagy a távolság? Lehet. A dol­gozók véleménye megoszlik. Némelyek elítélik, mások mentegetik a betteglá tógá­iét. Mellesleg ugyanez a beteglátogató G. L.-né a na­pokban mégis »eleget tett« a megbízásának. Fölkereste L. G.-nét, és megkérte, írja alá a lapot, igazolja, hogy ott volt Anélkül, hogy a legcsekélyebb érdeklődést mutatta volna a beteg állapota iránt vagy job- bulást kívánt volna neki, Még sohasem hallottam, hogy szív­betegnek a mások szívtelensé­ge különösebben használt vol­na! És egyáltalán: miért tart­ják fenn a világítástechniká­nál a beteglátogatás intézmé­nyét, ha az ilyen bürokratikus formaságokban merül ki? Azért, hogy legyen mit »leje­lenteni«? A telepvezető elismerte, hogy hibáztak. De hozzátette; nem tudják, hogyan sikerül majd megvédeni L. G.-nét munka­társaitól, ha ez a dolog az új­ságba kerül (?!). Valahol itt is hiba van. Szemléletbeli hiba. Az embe­rek sokszor hajlamosak külső­ségékből ítélni, s a közhangu­lat, ha felszítják, valóban kárt tehet alapjában ártatlanokban. Nem jó légkör az ilyen! Aki­nek senkije sincs ezen a vilá­gom, annak az hiányzik lég­ii vérbai a legsúlyosabb betegség Amerikában Egy jelentés közli, hogy • az Egyesült Államokban a vérbaj a legnagyobb gondot okozó, legsú­lyosabb fertőző megbetegedés. A legújabb becslések szerint évente 80—100 000 megbetegedés történik, és általában csak minden negye­dik eset kerül bejelentésre a köz­egészségügyi hatóságoknál. A töb- M magánorvosok kezelik. jobban, ami másnak megszo­kott: a szeretet. Emberség, »gyógyító emberi szó«, megér­tés a közöny helyett. Tartozni valahová TÁRSADALMUNK ember­formáló EREJE a közösség­ben rejlik. De vajon csak a közösség csak a világítástech­nikai ürern dolgozói a felelő­sek azért, hogy egy ember megtalálja a helyét és önma­gát közöttünk? Az egyén épp­úgy felelős ezért. Az egyén akarata nélkül a legtisztább és legerősebb segítő szándék is hajótörést szenved. L. G.-nónek meg kell értenie, hogy munka­társait a jó szándék, a segítő­készség vezette akkor, amikor támogatni akarták szorult anyagi helyzetében. Vissza kell találnia ezekhez az emberek­hez, a közösségbe, s meg kell győződnie arról, hogy közvet­len környezetében is vannak megértő, »emberséges embe­rek«. A meggyőzést azonban nem szabad egyedül a társada­lomra hárítania. Miben segíthet itt a közös­ség? HELYES LENNE, ha az üzem vezetősége gondoskodnék L. G.-né számára olyan munka­körről, amit megrokkant egész­ségével is el tud látni. L. G.-né egyedül maradt, nincsenek hoz­zátartozói. Dolgozótársainak ezért — nem anyagiakkal — inkább tapintattal és jó szóval, megértéssel kellene segíteniük abban, hogy visszanyerhesse önbizalmát és hitét az embe­rekben. Wallinger Endre G. Marchais »A Francia Kommunista Párt politikája és az a Lapszervezetek erősíté­se« című cikkében azt elemzi, hogy milyen feladatok hárul­nak a párt alapszervezeteire a személyi hatalom ellen, a francia demokratikus erők egy­ségének megteremtéséért ví­vott harcban, és hogyan telje­sítik az alapszervezetek ezeket a feladatokat. A. Cordon, a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja arról ír, hogy a spanyol dolgo­zók hogyan harcolnak a fran- cóista diktatúra ellen, amely támaszpontokat bocsátott az amerikai imperializmus ren­delkezésére, agresszív szövet­séget köt Nyugat-Németország- gal és Franciaországgal, és ez­által Európa békéjét fenyegeti. G. Vieira, a Kolumbiai Kom­munista Párt főtitkára »A mi- litarizmus fokozódása Kolum­biában és a kommunista párt taktikája« címmel írt cikket. Roppant érdekes és fontos kér­désre irányítja rá a figyelmet Norman Freed és Kjeid Öster- ling »Gondolatok a propagan­dáról« című cikke, amelyben a tavaszi napfény kicsalogatta az öreglaki Általános Iskola VIII. osztályos tanu­lóit a szabadba. A képein: Rajzóra az iskola melletti réten. Ötödször kerül a bíróság elé Kigyósi Ferenc nagybaj om-lrak- pusztai Lakos március húszadikán záróra után megjelent a kaposvári Kék Egér kisvendéglőnél. Lefeszí­tette a pince ablakán levő lakatot és bemászott Ott azonban csak fát és szenet talált Fölment a lépcsőn, és tovább kutatott, aaját bevallása szerint pénzt keresett Amikor lát­ta, hogy nem talál semmit haza­ment és lefeküdt Két nappal később a Kisfaludy utca környékén látták. Azt kérdez­gette ax emberektől, hogy nem kell-e szenet behordani. Közben kinézett magának egy épületet s éjfél előtt visszatért oda. Tarr Jó­zsef Kisfaludy utca 64. szám alatti lakoshoz tört be, és egy-fazék le­sütött húst lopott. Március 22-én újra lopni akart. Kiss László Nagyszeben utcai la­koshoz akart behatolni. .Az ablakot be is törte, de fölébrédtek a há­ziak, erre megijedt és elmenekült. A már négyszer büntetett Kigyósi Ferenc ügyét átadták az ügyész­ségnek. Nyomozókufyával fogtak el egy bortoivait Gál György és Zsalakó Bálint ka­poskeresztúri lakosok pincéjébe a kaposkeresztüri Varga-hegyen áp­rilis 8-án betörtek. Szőlőművelés­hez használatos eszközöket és kb. 30 liter bort loptak el. Nyomozókutyát vittek a helyszín­re. Az a sertettek pincéjétől kb. 400 méterre levő pincéhez ment a nyo­mok után, majd megfogta az ott levő Kovács Rudolf kaposkeresztó- ri lakost. Később több személy közül ugyancsak Kovácsot válasz­totta ki a kutya. Kovács Rudolf a bizonyítékok súlya alatt beismerte tettét. Elő­zetes letartóztatásban van. szerzők azi vizsgálják, ho­gyan változott meg a propa­gandaeszközök tökéletesedésé­vel a burzsoá propaganda jel­lege, és hogyan lehetne konk­rétabban és differenciáltabban folytatni a kommunista pártok propagandáját. Sok embert foglalkoztató kérdésekre ad magyarázatot »Az el nem kötelezett orszá­gok és a világpolitika« címmei M. Kremnyeo cikké, amely be­mutatja, hogy milyen fontos szerepük van a mai nemzetkö­zi életben az úgynevezett sem­leges államoknak. A folyóirat megemlékezik Husszein Ahmed ar-Radaui (Szálam Adil) élvtársról, az Iraki Kommunista Párt eiső titkáráról és harcostársairól akiket az iraki reakció meg­gyilkolt. Az »Interjú«-rovatban szov­jet tudósok egy csoportja vi­tatkozik a tudománynak a mai társadalomban betöltött sze­repéről. Mit jelent az, hogy a tudomány a társadalom köz­vetlen termelőerejévé válik? Milyen feltételek mellett vá­lik a tudomány közvetlen ter­melőerővé? Hogyan hat a tu­domány és a termelés össze- fanrása a tudós munkájának jellegére? Ezekre és hasonló kérdésekre adnak választ a tu­dósok. »A kommunista és munkás­pártok életéből«-rovat cikket közöl a dél-afrikai kommunis­ták harcának új szakaszáról; az MSZMP kádermunkájának tapasztalatairól; a Panamai Népi Párt taktikai irányvona­láról; a Japán Kommunista Párt kiadói tevékenységéről. Az »Esanecsere«-rovatban egy új vita anyagát közli a lap, amely január 23—26-án zajlott le Prágában huszonkét ország harminchárom marxista tudósának részvételével. A vi­ta címe: »A kommunisták és a demokrácia.« A »Könyvekről és folyóira- tokról«-rovatban Anne Anve- lier ismerteti Walter Ulbricht » Pa rasztfelszabadí íás a Német Demokratikus Köztársaság­ban« című könyvét, amely a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titká­rának a párt parasztpolitikájá­val kapcsolatos beszédeit és cikkeit tartalmazza. Sikkasztó „Robin Hood" A kanadai Calgary város­ban egy banktisztviselő ki­lencezer dollárt sikkasztott a bankból, hogy »modern Ro­bin Hood«-ot játszhasson, vagyis »a gazdagok pénzét a szegényeknek juttassa«. A sikkasztott pénz zömét arra fordította, hogy fiktív »bank­kölcsönöket« nyújtott arra rászoruló szegényeknek. A professzor aznap délelőtt tartott vizitet. Oda ült a fiatal­asszony ágyára, és vigasztalóam megsimogatta arcát: — Nagyon sajnálom, hogy rossz hirt kell közölnöm, ön­nek, asszonyom, sohasem lehet gyermeke.. j Talán ugyanezen a napon adott életet a kaposvári szülé­szeten gyermekének egy má­sik asszony. Két nappal később megszökött. Hiába keresték, kutatták, nem jelentkezett töb­bé. — Már az esküvőnk napján arról beszéltünk, hogy két gyermekünk lesz. Szépek, csin­talanok, akiket majd nagyon lehet szeretni. Azt mondják, nagy dolog a boldogság. Mi boldogok vagyunk. Igaz, hogy néha nehéz az út idáig, de én csak azt tudom mondani, érde­mes volt fáradoznom. Ha újra így kellene kezdenem, végig­csinálnám ismét becsületteL Mi, tetőfedők keveset szok­tunk beszélni. Ott fenn, a ma­gasban vigyázni kell. Munka után megisszuk a pohár borun­kat, váltunk néhány szót és ha- zamegyünk. Nekem már az első lépés külön öröm. Otthon ... De sok háznak adtam már köntöst! S azt, hogy mi az iga­zi otthon, alig néhány éve is­merem. Jól megvoltam én a Szeletel szülői háznál, kilencen ültünk esténként az asztalhoz. És édesanyám, az én édesanyám nagyon tudott szeretni. Oda is mindig örömmel mentem, pe­dig már serkenő bajusszal én lettem a családfő. Az én ottho­nomba is szívesen igyekeztem így munkaidő után. Várt a fi­nom vacsora, a feleség, a ter- vezgetés, mert szeretünk a jö­vőről álmodozni. Most mégis más. Szinte futni szeretnék. És tudom, hogy így van a felesé­gem is. Vár bennünket a csa­ládunk. A két gyerek. Szépek, csintalanok. Nagyon szeretjük eket — Amikor a professzor el­ment, úgy éreztem, magával vitte a boldogságomat. Pedig úgy reménykedtünk, annyira bíztunk ... És én tudtam, hogy férjemnek mit jelentene a gyerek ... Hazajöttem a klini­káról. Vigasztalták egymást, és titokban nem hittünk az or­vostudománynak. Dolgoztunk, tervezgettünk. Akkor kezdtünk hozzá az igazi fészekrakáshoz. Felépítettük a házat, és az egyik szobát gyerekszobának hagytuk. Munka utas rendez­gettük az udvart, & akkor is a gyerekekre gondoltunk. Milyen jól érzik majd magukat a fü­ves udvaron. Ide a kerítés mel­lé hintát teszünk majd, hadd örüljenek ... Pedig nehéz volt hinni. Nehéz volt bízni. Egy­szer egy este eljött hozzánk az anyósom. Ügy szeretem, mint tulajdon anyámat, ö a példaképem. Órákig beszélget­tünk. És másnap délután a fér­jemmel együtt elindultunk a csecsemőotthonba. Egy nagy ta- sak csokoládét vettünk. Osz­tottuk az édességet, és az ab­lakon át néztük a tócsákét. Oda jött egy sápadt, kócos kisgye­rek. Ránk nevetett, elvette a csokoládét, és visszaszaladt a többiekhez. Sejpítve, pöszén magyarázatba kezdett. Mi csak ennyit hallottunk: »Ugye, mondtam, hogy éljön apu- tám ...« Rohantunk a városba ruhát venni, és hazavittük a boldogságot... o A boldogság: Lacika. Akkor kétéves volt és vérszegény. Itt tanult meg beszélni. Övé lett a gyerekszoba. És kimondta a második legszebb szót: — Anyutám... És csacsogáséval betöltötte a házat: — Aputám, itt minden a mienk?. .j És jött a nagy kérdéssel: — Anyutám, nekem miért nincs kistestvérem? ... A szoba falain rengeteg a kép. Lacika telefonál, Lacika hintázik, Lacika a virágok kö­zött, Lacika a réten, Lacika a ház előtt. Az apa: — Van célja az életünknek. Az anya: — Megtanultunk örülni .:. És az élet újabb örömet adott. Tévedett a neves pro­fesszor. Egy nap a fiatalasz- szony sugárzó arccal állt a fér­je elé: — Gyermekem lesz..: Lacika ekkor már ötéves volt. És az ő kérését teljesítet­te az élet. Megszületett a kis­testvére. A szülők álma valóra vált. Megvan a két gyerek, szépek, csintalanok, és nagyon szeretik őket... » • • A krónikás anyák napján jegyezte föl ezt a történetet. Két boldog ember és két kis­gyerek életét. Kérges kezű munkás az apa, halk szavú varrónő az édesanya. Németh Sándor SOK OK Üj autótulajdonos ismerő­söm talpig olajosán tért visz- sza a kirándulásról. — Hogy sikerült a kiruc­canás? — Nagyszerűen — vála­szolta. — Kitisztítottam a porlasztót, beállítottam a szelepeket, és megolajoztam az alvázat. * * * Bruce K. Moore Michigan állambeli (USA) kertész ész­revette, hogy valaki rendsze­resen lopja a dinnyéit. Hogy kedvét szegje a tolvajnak, a következő szövegű táblát ál­lította tó a dinnyeföldre: »■Vigyázat! Egy dinnye meg van mérgezve.« Másnap még egy tábla ékeskedett nagy meglepeté­sére a dinnyék között: »Vi­gyázat! Most már két dinnye van megmér gezve.« A szicíliai Trapanina vá­rosika bírósága hozta az aláb­bi ítéletet: »Törvénysértés olyan fegy­verrel elkövetni öngyilkossá­got, amelyre az öngyilkosje­löltnek nincs fegyverviselési engedélye.« Legelésző macskák Folyik az irodalmi próba az egyik vidéki kultúrcso- portnáL Egy szőke hajú kis­lány éppen Artúr Lundkvist »Láttad-e már?« című ver­sét mondja. Látszik rajta, hogy egy kissé ideges. Szin­te észre se veszi hát, hogy ezt a nagyon szép kis verset átkölti: »... macskák surran­nak a mezsgyenyomon lege­lészni ...« Mert eredetiben a macskák egeres zni surran­nak. Legalábbis a sokévi át­lag szerint így van..: Mire lépett Toldi? Újságolvasó nép lettünk. Nemcsak az idősebbek, ha­nem a gyerekek is szívesen böngiészik naponta a lapokat. Persze a gyerekek olvasási lázának néha komikus követ­kezményei lehetnek. Az egyik kaposvári általános is­kolában dolgozatot írtak a diákok a Toldinak arról a ré­széről, amikor Toldi a zsom- békban megküzd a farkasok­kal. Ezt az egyik kisdiák így fogalmazta meg: »Toldi, ami­kor meglátta a farkast, rá­lépett a Csombéra.. — mj — * * * Egy amerikai vicc Egy öszvér úgy megrágta a farmer anyósát, hogy az belehalt. A gyászszertartásra érkezett pap csodálkozva nézte, milyen nagy tömegű férfi jelent meg, és azt mondta: — Az mér biztos, hegy na­gyon jó asszony lehetett. Mennyi férfi hagyta ott a munkáját, hogy eljöhessen a temetésére... — Nem azért jöttek ezek ide — jegyezte meg a far­mer. — A legtöbbjük szeret­né megvenni az öszvéremet... Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyed Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-1Ő. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Fi Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébe® Kaposvár. Latinka & u. ft,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents