Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-05 / 103. szám

Azt mondják a családjuktól távol élő emberek, hogy »aki egy jó albérleti szobást talál, az kifogta magának a menny­országot«. Nos, néhány ilyen albérleti mennyország kapu­ján mi is bekopogtunk, hogy meggyőződjünk róla, hogyan élnek ott az emberek... Szalma Istv>án utca 13. Ketten egy ágyban Itt lakik albérletben özvegy Horváth Béláné. Bérleménye valamikor mosókonyha volt. Leválasztották szobára és egy kis konyhára. — Hány albérlője van? — Egy fiatal házaspár al­szik a konyhában. A szobá­ban én lakom meg egy ápoló­nő a másik ágyon. A konyha 3x1,80 méteres lyuk. Egy fefchelyféle van ben­ne, azon alszik »kényelmesen« a fiatal pár. A konyhaszek­rénytől, a tűzhelytől mozdui- ni is alig lehet — Mennyit fizetnek? — A házaspár háromszáz forintot, a kislány százhatva- nat. — Hol tisztálkodnak az al­bérlők? — Rendszerint munkahelyü­kön. — És a negyedik albérlő, aki nemrég jött, az hol lakik, hiszen csak három ágya van? — Ja, az új lány? Az az ápolónővel alszik egy ágyban, jól megférnek, nagyon ren­des mind a kettő, ő is száz- hatvan forintot fizet. — Nem sok az? — Kinek mi köze hozzá, hogy hány albérlőt tartok?! Igaz. De mit szólna altkor, ha neki kellene másodmagá­val egy áigyban aludnia? Ady Endre utca X A* egyik szoba fölösleges — Özvegy Novák József né? — Ó, az igen ritkán van itthon.;. Vagy a lányánál van Pápán, vagy pedig kőkúti földjén dolgozgat. Jöjjön más­kor.;. A szomszédok tanácsára több alkalommal, este is, reg­gel is ellátogattam Novákné- hoz, míg sikerült vele beszél­nem. — Ügy tudom, van Madó szobája. — Sajnos, pillanatnyilag nincs. Talán majd májusban. Egyik bérlőm megnősül és el­költözik. Mutatja a szűk, kicsi helyi­séget. Éléskamra lehetett va­lamikor. Egy vaságy és egy kis asztal fér el benne. — Mennyi a bére? — Havi kétszáz. Ugye, nem sok? — Hm. És (kik lennének a lakótársaim? — A TRANSZVILL két ipari tanulója lakik itt még az egyik szobában. Ök is két­száz—kétszáz forintot fizet­nek. A másik szoba nekem kell.;: özvegy Novák Józsefné havi 57,60 forint lakbért fizet. Az egyik szobán kívül kiadta még a kamrát is. Egyedülálló, nyugdíjas. Úgy gondoljuk, fö­lösleges neki az egyik szoba. Jó lenne, ha az egész lakást egy nagycsaládos ember kap­ná meg. Széchenyi tér 5. Bérlő a kamrában Magánosain lakik szoba- konyhás kamrás lakásában Vörös Lajosné. — Tart albérlőket? — Igen, abból élek, semmi más jövedelmem nincs..; — Hányán vannak jelenleg? —• Négyen, de egyikük csak három napot alszik itt. Mind­egyik havi százhatvan forin­tot fizet, ez csak nem sok? Mosok, takarítok rájuk... A tiszta, rendes szobában öt fekhely van. — ön hói lakik?-— A kamrát rendeztem be magamnak. Már évek óta eb­ben lakom, ennek a betege vagyok. Nem lehet fűteni, nincs ablaka, képzelje, meny­nyit szenvedtem a hideg na­pokban. Hatvanhat éves, így tartja fenn magát. Pedig két gyer­meke van ... Nem vehetné magához valamelyikük, hogy ne kelljen így tengetnie éle­tét? Május 1. utca T9. Hárman a sötétben ■— Az albérlői? —1 Csöndesen, mert alsza­nak — mondja özvegy Bizderi Feremmé. — De a szobát azért megnézheti. Koromsötét a szoba, csak a konyha ablakán és ajtaján szűrődik be némi világosság A három albérlő — kettő a textilművek, egy a kórház dolgozója — pihen. — Azért van sötét, hogy nyugodtan alhassanak? — Nem, nem, nincs ablak. Szellőzési lehetőség csak a konyhán keresztül van, ahol én alszom. — Mennyit fizetnek? ■— Száznyolcvan forintot fe­jenként meg a villanyt. Hát bizony a sötét, levegőt­len szoba nem valami alkal­mas három fiatal leánynak. Ady Endre utca 22. Gyakran hatan is alszunk... — Ó, itt átjáróház van;.; — Mit értenék ezen? — Jönnek-mennek az albér­lők, az éjszakai szállást kere­sők anélkül, hogy bárki is tudna róluk ... Ez a ház lakóinak vélemé­nye Újhelyi Palákról. Amikor ott jártunk, három állandó és egy időszakos ágyrajárót ta­láltunk. A szűk, kiesd konyhát — régebben előszoba volt — rendezte be maigának a csa­lád, itt laknak hárman. Akis hálószobában öt fekhely van. Három is sok lenne. — Gyakran hatan is alszunk itt — mondja az egyik albér­lő ..: Ilyenkor betesznek egy vaságyat. — Mit csináljak? Szüksé­gem van a pénzre, csak a lá­nyom keres, beteg férjemet én tartom el már tizenöt éve... No meg hova menjenek azok a szerencsétlenek, akik éjsza­kai szállást, albérletet keres­nek? Én csak jót teszek ve­lük, s mennyit kell mosni, ta­karítani rájuk! — sopánkodik Űjhelyiné. Szükséges rossz Mennyország? Bizony egy albérlő sem büszkélkedhet azzal, hogy ott érzi magát. Szükséges rossz ez, amit néhányan lelkiismeretlenül kihasználnak. A tanácsi kezelésben levő laká­sok albérleti díjait szabályozza egy 1960-ban kiadott rendelet, hatálya azonban nem terjed ki a szabad rendelkezésű házakra. Ezek tu­lajdonosai visszaélhetnek a lehető­ségekkel. A Bartók Béla u. 15. szám alatt például 600 forintot kér­tek egy szobáért. Sürgősen rendez­ni kellene ezt a helvzetet, s sza­bályozni, hogyan kell megosztani az albérleti díjat, ha egy szobát többen mint ágybérlök vesznek igénybe. Azt tapasztaltuk, hogy el­sősorban a TRAN SZVILL, a 13. sz. AKÖV és a Világítástechnikai Vál­lalat dolgozói kénytelenek albér­letben, illetve ágybérletben élni. Kevés üzemnek van saját munkás- szállása. Érdemes lenne a nagyobb vállalatoknak összefogni, hogy megfelelő otthont biztosítsanak családjuktól távol élő munkásaik­nak! Szalai László cAklfutk sietős a dolga Az eszpresszó földszintes há­zak között bújik meg. Két-há- rom lépés csak, és ha nem ég. nek a villanyok, a párok egy. máshoz bújnak. Csöpp asztalok vannak, zöld huzatos székek. Néhány fénykép a falon. A presszógép öreg, ha leengedik a gőzt, nagyokat tüszköl. A be­szélgetés is áthállatszik, hát inkább szótlanul beszélnek a benn ülők. Pillantással meg erősebb kézszorítássál. Körülnéz, szinte settenkedve ül le. Mint a vadász, aki tiltott helyen jár. Elegáns, mint min­dig. Bizony az utóbbi években alaposan megkopaszodott. Ta­nártársai mégis azt mondják, mit sem változott. Csak néhány hajszállal van kevesebbje, és már többet pötyög a kislánya. Sherryt kér. Az abroszt simo­gatja, de nem iszik. Félve néz körül, a legszívesebben elbúj­na. A sarokban tanítványa ül fehér kucsmában és cigarettá­zik. Azt sem veszi észre. Vagy talán nem akarja? (A ház földszintes épületek között bújik meg'. Két-három helyen már omlik a vakolata, de afcik benne laknak, nem cse­rélnék ed még villáért sem. Az asszony a mosóteknő előtt áll. A gázon rotyog a ruha, ma­gasra csap a gőz. Előtte lavór­ban gyerekruha és fehér férfi­ingek. Megtörli a kezét, és azon (tárásán, vizesen a tükör elé lép. Nem, nem változott sem­mit, csak a szarkalábak a sze­me tövésn... És talán, hogy a nyolcadikosok már nem nézik olyan érdeklődéssel... Kinyújtózik, és néhány lé. pést hátrál. Ügy áll most a tü­kör előtt, ahogyan lánykorában szokott. Azután Sóhajt egyet. Elmegy az asztal mellett, ahol kék kötésű füzethalom, egy-egy fazék búslakodik. Megfogja a keze ügyében levő férfiinget. Modem, szép fazonú nyaka van. Csak fogja, és nem foly. tatja a mosást. Az ajtót nézi, de az üveget befújta a pára.) — Csakhogy megjöttél. Tes­sék, parancsolj, foglalj helyet. Nagyon-nagyon vártalak. Igen? Jó, akkor még egy sherryt ké­rek. Szinte csak suttogja a sza­vakat. A Bardot-frizura leül. Kigombolja kabátját, és leteszi világosdrapp táskáját. Szeme csillog. Szép szeme van. Kár, hogy kis szarkalábat rajzolt a szemfestékkel... Nézik egy­mást úgy, hogy megszűnik kö­rülöttük az élet. Két ember van csak, akik Robinzonként ülnek egy elhagyott szigeten. Nézik egymást, és megértik egymást szó nélkül is. Felvisít a gőz, mintha távoli hajó kürt­je volna. A férfi felriad. Alig szűri a szavakat, szinte hörögve sut­tog: = Nagyon kicsi ez a városi Szinte belefullad az ember! Itt nem tehet senki sem olyat, hogy holnap a fél környék ne tudná. Már a kollégáim is... — És sokat sejtetve abbahagy­ja. Remeg a keze, ahogyan a pohárért nyúl. Koccintanák. A kigombolt kabát feszeng. Látszik, hogy nem tetszik neki a hang. A kéz az abrosz szélét gyűrögeti. Hangja, mintha sír­na, de azért simuló és köny- nyed: — Anyámnak is mondták. Tudod, hogy mennyire maradi. Engem nem érdekeli Ha tótá­gast áll is körülöttünk a világ, én mindent vállalok érted! A férfi keze remeg, remeg az asztal is. Látszik a félmoz­dulatán, hogy megfogná az ezüstlakkos ujjakat. Nem meri tálán? ' (Még mindig nem jött haza? Persze-persze, készülni kell a délutáni tagozat óráira! Az én férjem is mindig maszekok Tegnap este is degesz aktatás­kát hozott haza. Ejnye, Klári­ka, hát miért pepi tesz több kökítőt abba a yízbe? Nem kell? Miért? A lavórban már csak néhány kimosatlan ing maradt. Látni sem lehet a gőztől. Az asszony felgyűrt ingujjal áll és hall­gat. A szomszédasszony ül, be­szél, beszél és beszél. Látszik, hogy megszokta. Gyorsan csap­kodja egymáshoz a szavakat. Csapong a fantáziája is. — Látja, a házasságban ez a sorsunk, Klárika. Eltűrni a szeszélyeiket, hogy fehér ing ü v Kéthelyen a Fővárosi Szociális Otthon részére 650 000 forint költ­séggel szennyvíztisztító ciszternát építenek. Nem tart nyári szünetet a műkedvelő művészet Göllében ötvenkét tagú énekkar, tánc- és színjátszó csoport működik Göllében a tsz, az fmsz és a község anyagi és erkölcsi támogatásával. Mun­kájukat a pártvezetőség állan­dóan figyelemmel kíséri. En­nek köszönhető, hogy a falu műkedvelő művészeti élete harmonikusan fejlődik. Jól szerepeltek a járási kulturális szemlén is: a kórus meg a tánccsoport ezüst-, a színját­szók bronzfokoeatú minősítést kaptáit. A munkát a szemle után sem hagyták abba. A kórus május elsején szerepelt, a táncosok és a színjátszók ezu tán lépnek közönség elé. A nyáron is rendszeresen pró­bálnak: újabb táncokat, vi­dám egyfelvonásosokat tanul­nak. Műsoros estet rendeznek, majd közös kiránduláson vesznek részt A község KISZ-fiataljai nemcsak a műkedvelő művé­szeti mozgalomból veszik ki részüket. Társadalmi munká­val parkosítják, szépítik falu­jukat. Az utóbbi hetekben va­sárnaponként mintegy 150 út­törő és negyven KISZ-es dol­gozott a központi tsz-majorban és az óvodánál. A majorban Jásítottak is. Jód. dolgoztak. Januárban tavalyi munkájuk elismeréséképpen megkapták a járási pártbizottság vándor­zászlóját. Ezt szerttnék a jú­liusi értékelés után is meg­tartani. A KISZ-élet Göllében azért is figyelemreméltó, mivel a másutt dolgozó ipari tanulók és a középiskolás diákok is bekapcsolódnak az Ifjúság a szocializmusért-mozgalom tár­sadalmi munka- és kulturális akcióiba. Egy brazil utasszállító repülőgép tragédiája Sao Paulo (MTI). Sao Paulo belvárosa fölött szombaton hajnalban lezuhant egy Convair típusú brazíliai utasszállító repülőgép. A gé­pen 44 utas és öt főből álló személyzet tartózkodott. A repülőgép Rio de Janeiro félé tartott. Rövidesen azután, hogy felszállt a Sao Paulo-i repülőtérről, a gép visszafelé fordult, mert a pilóta motor­hibát észlelt. Leszállni azon­ban nem tudott, mert a gép kigyulladt, majd felrobbant. Az égő roncsok egy három épületből álló háztömbre zu­hantak. A halálos áldozatok számá­ról ellentmondó jelentések ér­keztek. Az AP szerint a re­pülőgépen tartózkodó 49 sze­mély életét vesztette. Más hír­ügynökségek szerint viszont a gép utasai közül csak 35-en estek áldozatul. A szerencsétlenséget bete­tőzte, hogy egy tűzoltóautó a katasztrófa színhelyét körülve­vő tömeg közé rohant. Az autó négy személyt halálra gázolt. Sokan megsebesültek. meg fehér ing, azután este be­fogni a szájunkat, mert hiszen még másfél órányi hátravan, azután belefulladunk a gőzbe meg a szennyesbe. Magsának, Klári, jó. A maga ura egy ara­nyos ember. Egy igazi arany- ember. Bezzeg az enyém... Szinte visszhangoznak a sza­vak. Közben forrni kezd a víz, bele kell önteni a teknőbe. — Mi mosunk, küszködünk, fogunkhoz verjük a pénzt és megöregszünk. És lehet egy szavunk? Kapjuk élte azt, hogy fáradt vagyok, szivem, még sok a munkám, szívem, te is csak idegesítesz, szívem. És csináljuk, mert vállaltul:...) Csapódik az ajtó. Űj vendé­gek jönnek. Már tele van az egész eszpresszó. Kézfogásuk egészen szelíd, szinte mintha nem is alcarnák. Üresek a kupi. cák, csak a szóda gyöngyözik még a poharakban. Ülnek és hallgatnak. A tűsarkú cipó né­ha koppan egyet, azután csú­szik a táska, és gyúródik az ab­rosz. Vissza kell fogni, félő, hogy lecsúszik. A férfi az óráját nézi. Só­hajt. — Látod, kicsim, lejárt az időm! Ügy rohannak a percek, szinte észre sem veszem mel­letted. Alig ültünk csak, és máris mennem kell. És még hi­deg van, és szorít minden. Se­baj, jön a nyár, és jön a Ba­laton! Látszik a mozdulatukon, hogy még szívesen maradná­nak. A férfi megy előre. Neki fizetnie is kell. Csörömpölnek a poharak, ahogyan elmossák őket. A rá­dió twistet játszik. Meg-megre- cseg a hangja. Régóta használ­ják ezt a néprádiót. Ahogy nyí­lik az ajtó, beszökik a hideg. (A fűszertartó és a naptár között lefeszített zsinegen szá­rad a ruha. A fregoli már meg­telt. És még mindig van a la­vórban. A teknő a falnak tá­maszkodik. A vödörben bubo­rékos és szürkés szennyes víz. Kis patakocska indul el. Las­san tekerőzik, keresi a mélye­déseket. A konyhaajtónál meg­akad. Lyukas a vödör, valószí­nűleg onnan folyik. Már csak az utolsó darab hiányzik. Az asszony nyújtóz­kodik, és helyet szorít néki. Ilyenkor télen a konyhában minden gyorsabban szárad, még hogyha elrettenti is a be­lépőt. Az asszonynak éppen csak annyi ideje van, hogy megtö­rölje a kezét. A szobában fel­sír a gyerek, akadozva, mint aki valami rosszat álmodott. Szinte csapódik az ajtó, aho­gyan berohan hozzá.) A hó szennyes kupacokban áll az utcán. Az emberek sie­tősen mennek. Vigyázni kell, mert nagyon csúszós a járda, pedig fölhintették a házmeste­rek. De akinek sietős a dolga, az nem ér rá törődni ilyen ap­róságokkal! Győri D. Balázs iSO&OK Szegény István 1 A belvárosi presszóban történt. Csinos, szőke, sze­müveges lány ült az egyik asztalnál. Előtte levélpapír, rajta a megszólítás: »Kedves István!« A lány idegesen pislog a kijárat felé, aztán tollat ra­gad, és írja: »Ne haragudj, de ebben a zajban képtelen vagyok írni...« Borítékba zárja a levelet, és beteszi a táskájába. Az ajtóban fekete hajú, középmagas férfi jelenik meg. Egyenesen a lányhoz siet. Bocsánatkéröen mond- . ja: — Ne haragudj, drágám, egy kicsit késtem. — Ugyan, Gyuszikám... ; írtam a nagynénémnek egy ! levelet. Szegény István!... — ki — ■ * * * ! Malcolm Magarid angol ; publicista írja a New Sta- ! tesman című folyóiratban: ! »Nem az a baj, hogy a pöli- ; tikusok légvárakat építenek. ; A baj ott kezdődik, hogy mi I fizetjük a házbért.« * * * Adzsubej, a* Izvesztyija , főszerkesztője — úgy látszik ! nem valami lelkes híve az j absztrakt művészeteknek. ; Újságíró kollégáival beszél- ! getve így nyilatkozott: — Elképzelésem szerint az j absztrakt művészet művelői­nek absztrakt honoráriumot kellene fizetni. * * * Élelmes kereskedő Heatford angol városká­ban a 75 éves Reginaid Thompson kifogásolt egy I régiségkereskedés kirakatá- t ba kitett meztelen női por- ( celán figurát. Miután fel- , szólítására a kereskedő nem j volt hajlandó bevenni a i szobrocskát, az öregúr kifi­zette az árét, és a régisóg- ; kereskedő szeme láttára földhöz vágta. Három nappal később Thompson levelet kapott a régiségkereskedőtől. A levél­ben ez állt: »A napokban két teljesen azonos porce­lán aktot szereztem be. Vá- , rom szíves látogatását.« Mennyit ér a szép női láb? Egy londoni bíróságon ki­mondották, hogy »a fiatal nők általában rövid szok­nyát viselnek, és csinos, for­más lábukat karunkban tel­jes joggal sokra értékelik«. Ennek következtében a bíró­ság 1384 font kártérítést ítélt meg a 26 éves Vivian Pettát- nek, akinek a lába egy autó­baleset következtében defor­málódott. • * • Ha egy adófizető buta... Arizona állaim székhelyén, Phoenix városban az adóhiva­tal különös tartalmú levelet — szerelemes levelet — kapott. A levél írója hő érzelmeiről biztosítja kedvesét, majd köz­li: »-Tegnap küldtem be az adó- bevallási ívemet, és jól átejtet­tem az adóhatóságokat.« Az adóhivatal az illetékte­lenül hozzájutott szerelmes le­velet szépen visszaküldte a fel­adónak azzal a megjegyzéssel, hogy rövidesen egy adófelü­gyelő is ellátogat hozzá, mert kíváncsiság ébredt benne a le­vélíró üzleti ügyei iránt. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT •igazgatója. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft* Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébe* Kaposvár, Latinka S. u. fii.

Next

/
Thumbnails
Contents