Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-05 / 103. szám

SOMOGYI NÉPI.AP 4 Vasárnap, 1063. május 5. Sp anyolviasz A februári optimizmus csődje Fából vaskarika Újítás a javából VAN AZ ÜGY NÉHA, hogy minisztratív tévedésről van feltalálják a spanyolviaszt, szó ...« Voltaiképpen azt hinné az j Szerintem azonban sokkal ember, hogy ebből semmiféle j többről. Erkölcsileg is kifogd kár sem származhat. Leg­följebb a feltaláló belátja, hogy valaki megelőzte. A mi esetünkben azonban sokkal több kárt okoz egy ilyen spa­nyolviasz ... Unalmas talán a történet, mégis vissza ücefll térni rá. A Vörös Csillag mozi fűtéséről van szó. Olyan ez, mint egy kör. Valahogy mindig a ki­indulási ponton találjuk ma­gunkat, s nem jutunk előbb­re. Februárban írtunk már arról, hogy a Tervező Iroda mérnökei a főváros leghíre­sebb szakembereivel egyetér­tésben javasolták, hogy a mo­zi fűtését a városi tanács ka­zánjairól oldják meg. A ta­nács akkori vezetőinek felté­telei azonban elfogadhatatla­nok voltak, ezért 48 000 forin­tért új tervet kellett készítet­ni. Féléves huzavona után végre megkapta a Moziüzemi Vállalat az építkezéshez szük­séges 21 négyszögöl telket is. Szavukból optimizmus csen­gett, mert úgy hitték. most már semmi sem akadályozhat­ja a korszerűsítést. Ez az op­timizmus azonban cudar cső­döt mondott... Bálint József elvtárs, a me­gyei tanács tervosztályának vezetője — teljes joggal — be­rendelte a tervet a tervtanács elé. Az anyag azonban, nem tudni miért, még csa> nem is műszaki ember kezébe ke­rült, hanem Kiss Ferencébe, aki különben a tervosztály dolgozója. S a tervek nem ju­tottak el rendeltetési helyük­re. Azt mondják most, elfe­lejtették ráírni, hogy a terv­tanács elé kell bocsátani a papírokat. így há< Kiss Fe­renc önmaga rendelkezett ve­lük, s két hét helyett egy hó­nap múltán visszaküldte a tervet a Moziüzeimi Vállalat" nak. Szó szerint ez állt rajta: »Jóváhagyom. 1963. április 13. Kiss Ferenc.« Alatta pedig: »A tervezettel szemben újítási javaslatomat csatolom. Kérem annak elfogadását. Kiss Fe­renc.« És alatta a tervosztály hivatalos pecsétjei!). EZ FÄBÖL VASKARIKA. Az újítási javaslat ugyanis . homlokegyenest ellenkezik a tervvel, tehát ha annak elfo­gadását javasolják, eleve nem hagyták jóvá az eredetit. És most jön a spanyolviasz ... Kiss Ferenc újítási javasla­tában ezt írja: "... nem a fen- ti terv szerint kell a beruhá­zást megvalósítani, hanem, a mozi mellett, a városi tanács meglévő kazánházából.« És két oldalon leírja számításait. Az ember igazán nem tud­ja, hogy nevessen vagy bosz- szankodjon. Az »újító« ugyan­is pontosan azt mondja el amit korábban a Tervező Iro­da szakemberei. S most arra hivatkozik, bőgj- ő bizony nem tudott az előzetes tár­gyalásokról, s neki joga van újítani. Ha nem fogadják el, elmegy a Találmányi Hivatal­hoz is kiverekedni igazát, jól­lehet nem azért a 3000 forin­tért csinálta.. . EGYSZERŰ LENNE KI­MONDANI, hogy ez nem újí­tás, és végrehajtani a máso­dik tervet. A Moziüzemi Vál­lalat azonban nem teheti. Az építkezést nem kezdhetik el, amíg az újítás sorsa el nem dől. Most miár csak egyetlen, kabaréba kívánkozó epizód következik: A Tervező Iroda ugyanis megkapja a Mozi üzemtől az »újítási javaslatot- felülbírálás céljából. (Maigya rul: a saját javaslatát, amit nem engedtek végrehajtani.) Ez már az aktatologatás, bürokrácia, a huzavona teteje! Megkérdeztem a Tervező Iiroda mérnökét, hogy ő miért nem nyújtotta be újítási ja­vaslatként a tervét. így vála­szolt: »Munka köri kötelessé­gem, hogy a lepra zőaságosabb mepaidá<j ■'«ivisoFam« S tervosrtálv dolgozóiénak r munkaköri kötelessége? Bálint József elvtárs így válaszol: »Megmondtam Kiss elvtársnak, hop-i ez nem újí- fás! Nem hallgatott rám. De végeredmény ben csak egy ad­solható Kiss Ferenc eljárása, jóllehet ő így fogja fel: nem az a lényeg, hogy ki találta ki, hanem az, hogy ki nyújt­ja be az újítást. ÉS MILYEN KART OKO­ZOTT VELE? A mozi korsze­rűsítése először fél évig húzó­dott a meg nem értés miatt, aztán egy évig a helykijelölés miatt, s most, amikor minden készen volna, mint a menny- dörgős mennykő becsap egy »újítás«. Az első negyedévre kérték a szerelőket, kicsúsz­tak a másodikból is, vajon mikor tesznek már pontot az ügy végére??? A tervosztályán most ezt hallom: — Igaz, hogy Kiss Ferenc javaslata nem újítás, hanem munkaköri kötelesség, igaz, hogy nem hozzá tartozó ügy­ben intézkedett, igaz, hagy a terv nem jutott el a tervta­nácsig. Az »újítás« azonban, illetve a TerVező Iroda javas­lata valóban gazdaságosabb, s most már a városi tanács új vezetői is hajlanak rá, hogy a tanácsház kazánjaiból fűtsék majd a Vörös Csillagot. Ha mást nem is, de azt talán si­került elérni Kiss Ferencnek, hogy »újítása«- nyomán mégis az eredeti elképzelés valósul meg... VISSZAÉRKEZTÜNK tehát a kiindulópontra, s ehhez csak­nem két esztendőre volt szük­ség. Most meg a Moziüzemi Vállalat tiltakozik az eredeti megoldás ellen. Félő tehát, hogy újabb tervek, újítások és variációk várhatók a népgaz­daság terhére, míg végül is alighanem napenergiával fog­ják fűteni a Vörös Csillagot... Jávori Béla A% afdndékosásrói Egy viharos tanácsülésen vettem részt az egyik faluban a választások után. Az újdon­sült tanácstagok falujuk iránt érzett felelősségtudatból levál­tották az elnököt és a titkárt. A hozzászólók bátran és őszin­tén mondták el véleményüket. Nem ok nélkül törtek pálcát a két vezető feje fölött. A történet néni tipikus, de tanulságos. Tulajdonképpen az ajándékozás juttatta lejtőre ezt a két embert és velük együtt a harmadikat. Érett fővel kerül­tek a község élére. Éveken át becsületesen dolgoztak, és a falu elégedetten nézte a köz ügyeiért fáradó vezetők mun­káját. Aztán először az elnök, később a titkár vétett. Anya­giasak lettek. Már nem volt elég a fizetés, mellékesre akar­tak szert tenni. A tartalék föl­deken egyéni gazdálkodást folytattak, és szinte verseng­tek egymással. Persze mindez beszédtéma lett a faluban. Né­hány tanácstag már akkor szemtől szembe megmondta az igazat: »Ezt nem szabad csinál­ni, jó fizetésetek van, elégedje­tek meg azzal. Baj lesz belőle, ha rossz utakon jártok.« Itt kezdődött a lejtő. Meg­ijedtek az esetleges vizsgálat­tól, és külön-külön megoldást kerestek. Az ügyet akkor még egy fegyelmivel le lehetett vol­na zárni. Ám más történt. Né­hány nappal később egyik me­gyei vezetőjük érkezett a falu­ba. A titkár szolgálatkészen ka­lauzolta, és a falujárás után uzsonnával kínálta főnökét. A vezető dicsérte a kolbászt és a bort. Nosza, mi sem természe­tesebb, a titkár demdzsont töl­tetett, és csomagot készíttetett a finom harapnivalókból. És a vezető kirakta a lejtő második lépcsőjét. Elfogadta a több száz forintot érő ajándékot, ezzel erkölcsileg lehetetlenné tette magát. így kezdődött. És hordók, sonkák vándoroltak szinte hét­ről hétre a kocsiba. Az elnök sem maradt tétlen. Ö is kitett magáért. Ezután már abban versengtek egymással, hogy ki tud nagyobb sonkával és több borral kedveskedni a főnök­nek. Már fütyültek a figyel­meztetésre. Az erdőirtásnál is saját zsebükre gondoltak. Ta­nácsi pénzből fogadott napszám mosókkal szedették le a jogta­lanul használt földről a ter­mést. Évekig ment így. Voltak be­jelentések, vizsgálatok, jegyző­könyvezések, de az ügy mindig elakadt. Az ajándékozók már félvállról beszéltek a járási ve­zetőkkel is. Tudták, hogy vé­dettek. Biztonságban érezték magukat. Még az említett ta­nácsülésen is felháborodottan, nyeglén próbálták elfojtani az igazságot. Nem sikerült. Össze­roppanva, sápadtan vették tu­domásul a közösség ítéletét. Egyik üzemünkben a ura­dalmi oíróeág foglalkozott ha- Somló üggyel. Az egész délután folyó tárgyaláson csaknem száz munkás foglalt határozot­tan állást. Egy művezető és négy munkás ült a vádlottak padján. A művezető városi, a munkások vidékiek. A négy fa­lusi dolgozó mindössze két éve van az üzemben. Akarták vin­ni valamire, és mivel féltek a leépítéstől, megkörnyékezték a műve," ' Mivel nem találtak ellenk'. és bíztak a siker­ben, nap nap után szerény ajándékkal kopogtak a műve­zető irodájában. Később már a lakására jártak. Hozták a pá­linkát, a bort, a vágott barom­fit, a süldőt. Segítettek a ház körüli munkában, és szentül meg voltak győződve arról, hogy azért nem bocsátották el őket, mert a művezető kiállt értük. Talán sohasem derül ki a do­log, ha egyikük nem követ el fegyelmi vétséget. A határozat kihirdetése után ez a. munkás méregbe gurult, és dühösen ki­fakadt: »Hát ezért tömtem ma­gát? Még egy ilyen vacak ügyet sem hajlandó elintézni?.'« A tárgyaláson tisztázódott az ügy. A művezető semmit sem intézett el. Csupán annyi sze­repe volt a dologban, hogy el­fogadta az ajándékot. A meg­vesztegetni akarók nem része­sültek jogtalan előnyben, csu­pán ajándékoztak .. . Egy felháborodott szülő panaszával foglalkoztak nem­rég a városi tanács illetékesei. Ez az édesanya behódolva az egyik óvodában uralkodó di­vatnak, ajándékkal lepte meg kisgyermeke nevelőjét. Nem előnyt akart, ahogy mondta, inkább háláját szerette volna leróni. Egy virágcsokorral szé­gyellt beállítani, ezért óvato­san tudakozódva megkérdezte, minek örülne a legjobban. Né­hány nappal később drága ajándékot vitt az óvónőnek. Örült, hogy sok más szülő után ö is teljesítette kötelességét. Igen ám, csakhogy az óvó­nőinek nem tetszett az ajándék. S ez tudomására jutott a derék anyának. Szörnyen megsértő­dött, és följelentést tett a ta­nácson. Elmondta, hogy mások már mi mindent adtak. Sorol­ta a drágábbnál drágább dol­gokat, amelyek" egyáltalán nem tekinthetők ajándéknak. A ki­vizsgálás a szülőt igazolta. Az óvónő megfeledkezett a sze­rénységről, és divatot csinált az ajándékozásból. Persze nem egyedül, hanem a szülőkkel együtt. Megkapta büntetését. Sokan sajnálkoztak rajta, és közbenjárásukról biztosították. Ezek is szülők voltak, őket ki bünteti meg? Egyre ritkábban történnek ilytil esetek, de még előfordul­nak. És fölmérhetetlemil sokat tudnak ártani. Úgy tetszik, né­hány ember megfeledkezik ar­ról, hogy erre semmi szükség sincs. Mások céltudatosan te­szik, mert akarnak valamit. Hallottam arról, hogy együk iskolánk igazgatójának lakásán minden vasárnap falusi édes­anyák kopognak egy kis kós­tolóval remélve, hogy csemeté­jüknek előnye származik eb­ből. Munkásokkal, pedagógusok­kal és falusi emberekkel be­szélgettem az ajándékozásról. Ha az ajándékozók és az aján­dékozottak tudnák, hogy a be. csületes emberek hogyan véle­kednek róluk, bizonyára le. szoknának erről a kihalófélben levő divatról. N. S. SEB A SZIVÉN Egy kisfiú háromszor hátba szúrta édesapját. Az édesapát ezek a szúrások mentették meg a gyilkosságtól, az anyát talán a haláltól. Azóta ez a kisfiú sokat sír. Szívmelengetően szép itt minden a Róma-hegyen. Arasz­nyi a fű, nyit az orgona, mada­rak trilláznak, virág pompázik. Csak a kisfiú sír. Csikófrizu- rás, vézna, nyolcéves gyerek. — Miért sírsz? — Azért... akkor ... — Szereted? Bólint, öklével dörzsöli a könnyeit. — Ha józan... Vékony cémahangján meséli a történteket. — Részeg volt. Kitette a nagykést az asztalra, és anyu­ra támadt. Azt kiabálta, hogy megöllek, kiirtalak bennete­ket ... A tettes hallgatja a fiát. El­fordítja a fejét, a semmibe néz. — Amikor leteperte édes­anyámat, odarohantam, és húz­tam a haját. Kiabáltam, kö­nyörögtem: Édesapám. ne bántsd anyukát! Lelökött... Anyukám is rimánkodott ne­ki. Nem hallgatott ránk. Aztán anyukám már nem bírt szólni, mert édesapám fogta a torkát, és fojtogatta . .. A megviselt arcú asszony fel­zokog. A kisfiú folytatja: — Azt hittem, hogy meghalt ■nyám. Felkaptam a kést és szúrtam. Az első szúrás után új rá lelökött. Megint szúrtam. És még egyszer ... Akkor el- ?sett... Később anyu föléledt és kiszaladt. Utánamentem. Mondtam neki, hogy megszűr­öm apámat... A Róma-hegy 10. számú ház- oan nem ez volt az első ilyen 'set. A 33 éves Egres József •desanyja így beszél fiáról. — Ha részeg, mindig meg akarja ölni a feleségét. Aa a szerencsétlen asszony annyit szenvedett már, hogy megvált­hatná a világot... Aranylelkű a fiam, ha józan, de ha iszik, elmegy az esze, és kegyetlenül gonosz ... Tizenhárom éve bo­londja a bornak. Azt többre be­csüli, mint a feleségét és két szép gyerekét. . . A feleségen fakult, kék szí­nű, fehér mintás szoknya van. Fénytelen a szeme. A rettegés ráncokat vésett sápadt arcára. Négyszer hazaköltözött a szü­leihez. Az ura mindig vissza­könyörögte. És visszajött a gye­rekek miatt. A nyolcéves Jós­káért és a hároméves Zsuzsáért mindent eltűrt. Száraz a hang­ja. Nem látja értelmét a pa­naszkodásnak. Sokszor mesélt már erről a kilenc évről. Mi­nek mondja? A hivatalos em­berek eddig csak sajnálkoztak. — Pokol ez az élet... Amíg a férj sebeit a kórház­ban gyógyították, a körzeti or­vos látleletet készített az asz- szony sérüléseiről. Újra meg­próbálkozott, azt kérte, hogy vigyék elvonókúrára férjét. Közbejártak a társadalmi szer­vek, a termelőszövetkezet ve­zetősége. Hiába. A férj nem ír­ta alá a papírt. Éneikül pedig nem intézkedtek. o Borostás képű, vad tekinte tű ez a férfi. Mit érezhet? — Én nem vagyok alkoholis­ta ... Ennyit mond, és sokáig hall­gat. A városból felhallatszok a déli harangszó. — Miért nem megy elvonó­kúrára? — Nem megyek ... Határozott, kemény a válasz. — Saját érdeke lenne. — Most megfogadtam, hogy többet nem iszom, és én állom a szavam. — Hányszor fogadta már meg? — Sokszor ... — És miért szegte meg? — Mert jólesett az első po­hárral, és valahogy nem tud­tam parancsolni magamnak ... A sápadt asszony hallgatja a beszélgetést. Nagyot sóhajt. — Nem haragszom a fiamra... Szeretem... — Mit érzett másnap a kór­házi ágyon? A fűben kapirgáló tyúkokra figyel. * — Arról jobb nem beszélni... — Igaz, hogy még ott is az­zal fenyegetőzött, hogy kiirtja a családját? Nem válaszol. — Nem szeretne békésen, boldogan élni? Hallgat. Mutatja a sebeit. — Lassan begyógyulnak ... Igen. az a három seb begyó gyűl. Van rá orvosság. De azon a napon nemcsak ő kapott se. bet. A nyolcéves Jóska szívén veszélyesebb a szúrás. Azt ki gyógyítja meg? Németh Sándor Mesterséges folyó Megkezdődött az Irtis-folyv vizét Karagandába eljuttató csatorna építése. Ez a mester­séges folyónak is beillő 500 km-es csatorna másodpercen­ként 75 köbméter vizet száUít majd a rohamosan fejlődő ipa­ri központba, Karagandába. Útközben a szűzföldvidék és Közép-Kazahsztán sok ezer hektár szántóföldjének öntö­zését is lehetővé teszi. (MTI). Kutatómunka 75 tokos hidegben a Déli-sarkon Moszkva (MTI). Az Antarktis?; hómezöin bekö­szöntött a tél. Hetvenöt fokos hide­get mértek a Vosztok szovjet meg- figyelőállomáson, ahol a sarki éj­szaka kemény éghajlati viszonyai között egyetlen napig sem szünetel a meteorológiai és a geofizikai ku­tatómunka. Ez évben először dol­goznak télen is a Mologyozsnaja állomás kutatói, szám szerint nyol­cán, akik a gyakori hóviharokban oszlopok között kifeszített kötelek segítségével közlekednek a házak és a műszeres bódék között. TMRT KÖSSÖN SZERZŐDÉST azÁLLATFOR Az 1963. május 1. után kizárólag saját tenyésztésű állatra kötött kis súlyú nevetési és növendék- marha-hizlalási szerződésre takarmányt is bizto­sit az Állatforgalmi Vállalat az alábbiak szerint: Az 1963. évi kis súlyú növendékmarha- nevelési akcióban, ha a termelő az állat fölnevelését 200 kg-os sú­lyig vállalja, a szerződés megkötésekor 1 q abraktakarmány, ha a termelő az állat fölnevelését 300 kg-os sú­lyig vállalja, a szerződés megkötésekor 1 q abraktakarmány, a szerződés megkötésétől számított három hónap múlva újabb I q abraktakarmány, az 1963. évi bika-tinó- és iiszőhizlalási akcióban, ha a termelő az állat felhizlalását bika-tinó ese­tében legalább 430 kg súlyra, üsző esetében, ha a hizlalást legalább 380 kg súlyra vállalja, a szerződés megkötés I q ábrái . rmány, a szerződés megkötésétől számított hat hónap múlva újabb 2 q abrak takarmány beváltására jogosító utalványt kap. enti feltételeken kívül felhívjuk a figyelmet rra, hogy takarmány juttatásban csak a legföljebb 120 kg-os súlyban lekötésre kerülő állatok részesíthetők. í kiadásra kerülő takarmányutalványokat 1963. július I., illetve az ezt követő időpontban váltják be.

Next

/
Thumbnails
Contents