Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-29 / 123. szám

„Jó hangulat kötelező..“ AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYE! TANÁCS LAPJA Országos szövetkezeti kórustalálkozó TAVASZUTÓN ÉS NYAK ELEJÉN adnak találkozót egymásnak a kórusmozgalom hívei országszerte. Ezeknek a találkozóknak mind népsze­rűbb helye megyénkben Sió­fokon kívül Balatonboglár. Az utóbbi községben a KISZÖV rendezésében szom­baton este immár harmadik ízben tartották meg a szövet­kezeti kórusok hangversenyét Hat énekkar szerepelt mint­egy négyszáz dalossal. A kó­rusok föllépése példásain fe­gyelmezett, a hangverseny le­bonyolítása gördülékeny volt, így dicséret illeti a rendező szervet, a Somogy megyei KISZÖV-öt. A műsor összeállítását azon­ban már némi fenntartással fogadtuk. Általában három­négy mű szerepelt a bemu­tatkozó énekkarok repertoár­jában, s ezek legtöbbje — nagyon helyesen •— régi, klasszikus vagy romantikus és mad szerzők alkotásaiból kí­vánt ízelítőt adni. De .A komisszárnak között több al­kalommal szavalok léptek a függöny elé, és — már ke­vésbé szerencsés riiódon — előadtak egy-egy költeményt. Ezek a versek sem témájuk­ban, sem hangulatukban nem illeszkedtek a kórusművek­hez, ellenkezőleg; megtörték a műsor egységét. Gondolunk itt elsősorban a hangverseny címadójának oda erőltetett »Tiszta szívvel« című József Attila-versre és Tóth Árpád »Lélektől lélekig« című meg­rázó költeményére. Helyesebb lett volna a muzsika hangu­latához illeszkedő néhány szó­lóénekkel vagy hangszerszóló­val változatossá tenni a kó­rusművek egymásutánját. Nagy kár. hogy épp az egyet­len odaillő költemény, Illyés Gyula »Bevezető egy Kodály- hangversenyhez« című verse — ami kezdő műsorszámnak kitűnő lehetett volna <— el­maradt. A dicséretes szán­dék, a zenei és irodalmi is­meretterjesztés igénye, sajnos, csak szándék maradt’. Okozó­ja volt ennek a terjengős, pongyola műsorközlés is, amely nemcsak távol áll az igazi ismeretterjesztéstől (a többi között éppen József At­tila »Tiszta szívvel« című költeményével kapcsolatban), hanem töblb meghökkentő gondolata — például Hándel- ről, aki a műsorközlő szerint az opera «megszállottja« volt, s csak úgy »mellesleg köd- möniujjából rázta lei az ora­tóriumokat« — bizony ava- tatlanságról, zenei és irodal­mi tájékozatlanságról is árul­kodik. Meg kell jegyeznünk; a műsorközlő nem a somogyi rendezőkhöz tartozik, úgy tud­juk, az OKISZ vezető mű­vészeti tanácsadója (!). A KÓRUSOK KÖZÖTT két somogyit hallottunk. A fiatal, alig egyéves bogiéri szövetke­zeti kórus szereplése elmé­lyült és szorgalmas munkáról tanúskodott. Műsorszámaik arról győztek meg, hogy a kó­rus jó kezekben, jó úton ha­lad, és kitartó munkával ru­tinos, jó képességű együttessé «forrhat össze1. Női szólamaiknak sokat kell fejlődniük a tömör, egységes/ szín és a tiszta hang­vétel érdekében, mert például Csajkovszkij »Altató dac­ában következetesen alacso­nyan intonálnak. A Mendels- sohn-dal előadása jobban si­került, s különösen itt feltű­nő volt a férfiszólamok egysé­ges, csiszoltabb tónusa. A »Tiszai dallamok« tempóját nagyorí lassúnak találtuk. A Barcsi Szövetkezeti Bi- tott sag kórusának első száma (Palestrina: Már búcsúmat ve­szem) kellemes meglepetést okozott. Finom pianőkkal igé­nyesen árnyalt előadásuk mar egészen közel állt a jó madri­gálénekléshez. Itt is a férfi­kar és helyenként az alt egy­séges, szép hangszínét kell ki­emelnünk. Bárdos »Régi tánc- dai«-a főleg a szoprán erőt­lensége miatt gyengébbre si­került. Tardos Béla mozgalmi indulójának előadásából hiány­zott a lendület. Fogyatékossá­gaik ellenére a kecskeméti kórus mellett a találkozó két legtehetségesebb énekkara kö­zé kell sorolnunk a barcsia­kat. A hangverseny legösszefor- rottabb együttesét a Kecske­méti Kisipari Szövetkezet fér­fikórusának műsorszámai nyo­mán ismerhettük meg. Kitű­nően énekeltek madrigált, de a legnagyobb élményt a Kecs­kemét környéki népdalok mu­zikális és ízes-zamatos elő­adáséval szerezték. S bár a két Kodály-mű (Fölszállott a páva; Karáéi nóták) már va­lamivel halványabban sike­rült, megérdemelten köszön­tötte őket a közönség lelkes ünneplése, vastapsa. A találkozó többi szereplő­je: a Balassagyarmati Kis­ipari Szövetkezetek énekkara, a Budapesti Szolgáltató KISZÖV vegyeskara és Sárvárról a szövetkezeti bizottság férfikó­rusa is közismert és tetszetős számokkal lépett a hallgató­ság elé. Közöttük volt néhány színvonalasabb, emlékezetes- sefob produkció is, azonban ál­talában — a kiemelteket le­számítva — mind a műsor- választásban, mind a művek előadásában jobbéra a köze­pes igény, illetve színvonal uralkodott. VAN AZONBAN EGY KI­EMELKEDŐ ÉRTÉKE a hangversenynek: kórusmoz­galmunk minden ilyen meg­mozdulással erősödik, fejlő­dik. A dalt, a muzsikát sze­rető egyszerű dolgozó embe­rek találkoztak Balatonboglá- ron is. és tegyük hozzá, hosz- szú évek áldozatos társadalmi munkájával jutottak el ide. Szorgalmukat, ambíciójukat elismerés illeti. A zenei kép­zettség, az énektechmikai kész­ség terén még sok a tenniva­ló: előbbre jutni hangképzés- sél, hailüásífejlesztéssel. Ennek reményében várjuk, hogy a következő találkozókon az átla­gos színvonal is meghaladja majd a középszerűt; Wallinger Endre ó' . - . >..• -r* ■ "'«w ' A nagyatádi Szorgalom Tsz-ben géppel kapálják a burgonyát. A felszólítás két telt házra vaió közönséget vonzott a szín­házba hétfőn délután és este. (Lám, tudunk mi nagyon ér­deklődni a kulturális esemé­nyek iránt, kivált akkor, ha a vendégművészek homlokukon a könnyű múzsa csókjával ér­keznek!) Nevetni mindenki szeret. Ámbátor éppen a derülni kí­vánó ember bosszankodik leg­jobban, ha a forintok ellené­ben szolgáltatott derű nem mentes a borútól sem. Ez utób­biban is volt részünk, és ez az oka annak, hogy nem tudtuk százszázalékosan elfogadni a jó hangulat kötelező voltát. Az ŐRI és a Magyar Hirdető műsora speciális feladatot kí­vánt teljesítem. Értjük a mű­sorszállító és -fogadó szándé­kát, célját, és éppen a hatásos­ság kedvéért vetjük fel..; Ha már műsoros támogatásra van szüksége közhasznú munkájá­ban a Magyar Hirdetőnek, pén­zéért miért nem igényel ere. detibb, ötletesebb összeállítású műsort? Egyszóval szerveseb­ben összefüggő, hirdetésre, ta­karékosságra, biztosításra vagy vásárlásra szellemesebben ösz­tökélő műsort? Ebben a válto­zatában a »Jó hangulat köte­lező ... « vajmi kevés meggyő­ző erővel bír. A Pálos Miklós bonyolította »Ki mit tud«-já­ték három ifjú részvevője, va­lamint a Tatár Eszter vezette divatbemutató jelentette a hír­verést. Mindkét »műsorszám« érdekes volt a maga nemében, s mellette tájékoztató jellegű is. A művészek feladata volt biztosítani a jó hangulatot füg­getlenül — sajnos — az est át­fogó céljától. Eltekintve ettől, Szuhay Balázs, Garas Dezső és Latabár Kálmán művészi igénnyel szórakoztatta a közön­séget. Szigorú a mérték? Nem hi­szem. A műsorban még föllé­pett táncdalénekesek azt nyúj­tották, amit megszoktunk tő­lük. Zárai Márta, Vámosi Já­nos és Németh Lehel már úgy­szólván kaposváriak, annyira ismertek számaikkal együtt. Nem hálátlanság, csak vágyó­dás a nagyobb változatosság után: szívesen hallgatnánk fia­talabb pályatársaikat is, akiket még nem kényeztet úgy a rá­dió, televízió, mint az említett táricdalénekeseket! Végül, ha nem is hibátlanul, de jó hangulatban telt az es­ténk. Nem a közönségen mú­lott, hogy a hangulat nem a címben foglalt előírás szerint volt emelkedett. Talán egy zá­ró megjegyzést: az ilyen mű­sorok szerkesztői társalogjanak elmélyültebben a múzsával! Teljesebb siker lesz az osztály­részük, és a közönség is elége­dettebb lesz. Ügy vélein, ez sem mellőzhető szempont. t,. I. Három-négy hét múlva megnyílik a kaposvári bisztró (Tudósítónktól.) Elhúzódott egy kicsit az át­adási határidő, és így június 1. helyett csak húszadika körül nyitják meg Kaposvár új léte­sítményét, a színházzal szem­ben épített bisztrót. A beren­dezés elkészítését egy üzem sem vállalta, így a Vendéglátó Vállalat kénytelen volt saját szakembereivel nekiállni a munkának. Most azonban már jól halad a szerelés, és nem lesz akadálya a megnyitásnak. Az új önkiszolgáló bisztró­ban a hidegkonyhai készítmé­nyektől kezdve a frissen sültig mindent lehet kapni. Egy ki­csit hasonló lesz a szegedi Bo­szorkánykonyhához. A grillsü­tőn a vendég szeme láttára ké­szítik el 3—4 perc alatt a fris­sen sülteket. Nem hiányzik majd a krémkávéfőző gép, a fagylalt- és süteményárusító részleg sem. Fröccsözés, sörki­mérés azonban nem lesz, kizá­rólag palackozott bort és sört árusítanak. Nem fedi a valóságot az a hír, hogy a bisztróban méreg­drága árak lesznek. Az új üz­letben IV. osztályú árakon áru­sítanak. A várható nagy forgalom miatt a bisztró reggel 7 órá­tól éjfélig tart majd nyitva. Zöldségüzlet zöldség nélkül (Tudósítónktól.) Érthető bosszankodással jöt­tek ki a vásárlók május 25-én a tahi zöldség- és gyümölcs- szaküzletből. Zöldhagymát, sa­látát, retket vagy éppen májusi cseresznyét kívántak vásárol­ni, de a zöldárunak délelőtt tíz órakor már se híre. se ham­va nem volt. Tudva azt, hogy szerte a me­gyében igen sok zöldáru van, és a MÉK-kirendeltségek elhelye­zési gondokkal küzdenek, arra kell gondolni, hogy Tabon szer­vezési bajok vannak. Jó lenne, ha a földművesszövetkezet ve­zetői többet törődnének a szak- üzlet munkájával, segítenék, irányítanák. Elsősorban a vá­sárlóközönség érdeke követeli ezt. ff. _ UNUGYI A negyvenes évék elején meghalt egy józan életű, köz- tiszteletnek örvendő nagyvára­di pékmester. Érvényes végren­deletet hagyott hátra, de azt nem említette —sem életében, sem a testamentumban —, hogy valakinek tartozik. Ezért aztán érthető meglepetést kel­tett a rokonság körében, ami­kor az elhunyt pékmester volt jogtanácsosa benyújtott a csa­ládnak egy százezer lejről ki­állított, a néhai pék aláírásával szabályszerűen ellátott magán­váltót. A család megtagadta a fizetést, per kerekedett az ügy­ből, végül az ítélőtábla elren­delte a jogtanácsos irattárának lefoglalását és átvizsgálását. Az anyagot átadták egy írás- szakértőnek. Hosszú böngészés után a szakértő talált egy 1914-ben keltezett temesvári katonai levelezőlapot az él- humyt aláírásávaL — A levelezőlapon és a vál­tón szereplő aláírás tökéletesen egyezett — mondja az írás- szakértő. — Kiderült, hogy a pénzsóvár jogtanácsos hártya- papír segítségével átmásolta az aláírást a váltóra ... A nagyváradi váltóhamisítá­si botrányt csak a második vi­lágháború zűrzavara feledtette el. Az írásszakértő? ... Néhány éve Kaposváron él, és csak ke­vesen tudják, hogy ennek az érdekes tudományágnak egyik legrégebbi hazai művelője. Hu­szonhét éve foglalkozik krimi­nalisztikai írásszakértői mun­kával. — Egy eredetileg vitás kéz­irat a szakértői vélemény után perdöntő bizonyítékul szolgál­, hat-e? Hamisított magánváltó — A tizenöt év múltán kitudódott gyilkosság — Miért „egyéniség" az írógép? — FeltétlenüL Az ember még torzítási szándékkal, sem tudja tökéletese»! elváltoztatni a kézírását. Minden iráskép- ben van néhány kiugró sajátos mozzanat, mely kétségtelenné teszi az írás eredetét: egy »t« betű áthúzása vagy a betű al­só szárának kialakítása. A primitív hamisításoknál gyakran egyszeri rápillantás is elegendő a csalás bizonyítására, de az esetek többségében napo­kat, heteket vesz igénybe a döntő íráselemek fölfedezése és kimutatása. — Egyszer a véletlen segített egy érdekes ügy kibogozásában — mondja az írásszakértő. Az ellenforradalom leve­rése után néhány évvel történt Kecskemét környé­kén. A hatóságok letar­tóztattak egy férfit fegyverrej­tegetés miatt. Ez az ember már tizenöt éve bujkált a tanyavi­lágban álnéven. A környéken átkutatták a padlásokat, s több gondosan becsomagolt lő­fegyvert találtak. S. B. Gy. el­ismerte, hogy valamennyit ő rejtette el, csupán egy máso­dik világháborúból származó rozsdás, véríolto* géppisztoly­ról nem akart tudni. A nyomo­zó gyanúsnak találta, hogy a férfi éppen ezt az egy fegyvert tagadja, és kutatni kezdett. Ki­tudódott, hogy S. B. Gy. nagy­bátyját és nagyrrénjét 1944-ben állítólag géppisztollyal megöl­ték a katonák. A fiatalember tisztességgel eltemettette őket, sírkövet állított, majd eladta a nagybácsi malmát, és a pénz­zel Nyugatra szándékozott szökni. A szökés nem sikerült, azóta bujkált a kecskeméti ta­nyavilágban. A bíróság a tanyák padlásai­ról összegyűjtötte a régi papí­rokat, okmányokat, és a mint­egy 3—4 mázsányi irathalmazt átadták az írásszakértőnek. — Szúrópróbaszerűen keres­géltem a papírok között — mondja az írásszakértő —, s hamarosan kezembe került egy 1943-ból származó leventenap­ló, S. B. Gy. tulajdona ... Ké­sőbb találtam egy kitépett fü­zetlapot ezzel a szöveggel: »A két vén dög hulláját el kéne takarítani...« Az írás kétségte­lenül azonos a leventeriapló vezetőjének — S. B. Gy.-nek — írásával, a lapot is a napló­ból tépte ki, a cédulát egy a* írott foto óta már elhunyt barátjának ír­ta. Sokáig tagadott a gyilkos, de az írásbeli bizonyítékok súlya alatt összeroppant. S. B. Gy.-t életfogytiglani börtönbüntetés­sel sújtották. Régi történeteket említ az írásszakértő névtelen levelek íróiról, hamisítókról, kézzel és géppel írott fenyegető, gyaláz­kodó irományokról — Az írógép is éppen olyan »egyéniség«, mint az ember. A betűtest vastagsága, rajza, ma­gassága, az oldalthúzottság, a betű kopása mind olyan ténye­ző, mely a gépírás megkülön­böztetését lehetővé teszi. Két tökéletesen egyforma írógép nincs még azonos gyártmá­nyúak között sem. Még az is megállapítható, hogy ki írt a gépen, mert az ember egyéni­sége áttevődik a gépre. Min­denkinél más a billentés ereje, az írás szakítottsága. Érdekes eset volt, amikor egy vállalat­nál nyolc írógép közül sikerült megtalálni azt, amelyiken egy fenyegető levelet írtak a fő­nöknek. Azon a gépen az »m« betű alsó szára néhány tized milliméterrel eltért a többitől... Beszélgetésünk elején azt mondta az írásszakértő, hogy sokszor csak árnyalatnyi különbségem múlik egy bíróság aLé idézett em­ber sorsa. Valóban! Meny­nyi mindenről árulkodhat egy »t« betű vagy a géppel »m« tizedmilliméterekkel "rövidebb alsó szára.. s Vincze Jenő A múltkor meglátogattam egyik ismerősömet. Nyolcéves kislányuk átszellemült arccal hallgatta az esti mesét. Mikor befejeződött, az anyja aludni küldte. — Most már tessék lefeküd­ni! — mondta. A kislány könyörgött: — Anyuka, hadd hallgassam meg az Esti Krónikát is. A hangos fotót! Nem sokáig kellett várni, a bemondó kellemes hangon be­jelentette: — Hangos foto. Egy kattanás, és a mikrofon­ból bábeli hangzavar áradt a szobába. A lármából itt-ott egy érthető hangfoszlány szűrődött ki. — Anyuka, van kettőötve­ned? .. . Gá-gá-gá ... — Megnézem... Háp-háp-háp . . . — Egy kiló huszonöt deka... — Köszönöm ... Háp-háp-háp-gá-gá-gá . .. A zaj hirtelen elcsöndesedett; a tájékozatlan hallgató azt hin­né, hogy rosszall sikerült, tech­nikai hibákkal tele riport volt, de a bemondó megnyugtatja: — Folyik a vásárlás a Lehel téri piacon. Arra gondoltam, hogy az új­ságíró nem szerezhetne-e ha­sonló örömet az olvasónak. Próbáljuk meg, s ha sikerül, akkor vezessük be az újságírás­ban is. Előnyösebb lesz, mert min­denki akkor olvassa, amikor idegállapota megengedi. Dobhártyát hasogató zaj... Brrr-brrr . . . brrr ... — Jóska, add ide a csá­kányt ... Brrr___ — Vigyázz! Brrr . . . Drrr ... — Ott a saroknál kezd! Brrr . . . Drrr . . . Aláírás: »Javítják a járdát a Damjanich utca és a Lenin ut­ca kereszteződésénél.« (Ne tessék megijedni, a töké­letesítésig még maradhatnak a fotóriporterek is.) — ki — * * * Alain Delont, a »Rocco és fivérei« c. film címszereplő­jét nem régen Cannes-ban le­tartóztatták. »Az élet öröme« című film forgatásakor az éj­szakai felvételek után szállo­dájába sietett anélkül, hogy jelmezét levetette volna. Ami­kor egy pillanatra megállt az egyik ékszerüzlet kirakata előtt, a rendőrök azonnal el­fogták. Delon a filmen egy gengsztert alakít. * * • Hétfőn este — az első elő­adás után — olyan volt a szín­házi dohányzóhelyiség, mint majális után az erdei tisztás: papírdarabok, süteménymor­zsák, szemét szemét hátán. Lenne egy tiszteletteljes ja­vaslatunk: ha már a takarító személyzet nem söpör a két előadás között, legalább a szerszámokat hagyják ott. Biztos akadnának, akik nem néznék tovább, s kitakaríta­nának — társadalmi munká­ban. ■— w — Femandel, a híres francia komikus egy lelkésszel a túlvilági életről beszélgetett. A pap megkérdezte a mű­vészt, hogy mit gondol, va­jon halála után a mennyor­szágba vagy a pokolba jut-e. — Hát... ami az éghajla- : tot illeti, feltétlenül jobban erezném magam a mennyor- '. szagban, rnszont a pokol sokhal szórakoztatóbb le- j hét, ugyanis ott előbb-utóbb > találkoznék barátaimmal és •; barátnőimmel. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Poiya. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra ü Ft. Index: 25067.-------------------------------f— K észült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, La Unka S. u. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents