Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-26 / 121. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1963. májas tt, ' Befejeződött a biokémiai vándorgyűlés r Hal ag.lt Siófokon Tegnap fejeződött be a Magyar Kémikusok Egyesü­lete biokémiai szakosztá­lyának háromnapos vándor- gyűlése Siófokon. Ez volt a szakosztály ötödik ván­dorgyűlése. Az előzőket is egy kivétellel vidéken rendez­ték meg ezzel is hangsúlyozva, hogy az ország minden részé­nek szakembereit igyekeznek bevonni a biokémikusok fon­tos munkájába. A szakosztály ezúttal azít a feladatot tűzte a gyűlés részvevői elé, hogy cseréljék ki tapasztalataikat a biokémia legújabb eredményeiről, ezek­nek az iparban és mezőgazda­ságban való gyakorlati alkal­mazásairól. A három nají folyamán mintegy hatvan előadás hang­zott el. Az előadók között meglepően sok volt a fiatal szakember. A megnyitót Pa- lágyi Johanda tartotta. A fia­talok éltek a lehe'őséggel, s igazolták, hogy értik dolgukat, rászolgáltak a bizalomra. — Az ötödik vándorgyűlési egy kicsit kísérletnek is szán tűk — hangsúlyozta dr. Ge rendás Mihály professzor, az Országos Vértranszfúziós Szol­gálat osztályvezetője. Az ed­digi szokástól eltérően az elő­adások idejét a lehető legrövi debbre igyekeztek korlátozni, inkább a vitára helyezték a fő súlyt. Hiszen a cél az volt, hogy minél többen mondják el véleményüket egy-egy té­máról. Feladataink egyre növeksze­nek. s elvégzésükhöz mind na­gyobb felkészültség kell. Szük­séges, hogy a gyakorlatban is, az elméletben is nagy lépése­ket tegyünk. A vándorgyűlés ebben segít bennünket, s ezért örömmel veszünk részt rajta. Remélem, hogy a háromnapos tanácskozáson jó néhány olyan eredményről haliunk, ame’yet sikeresen alkalmazhatna gaz­daságunkban. A Siófoki Községi Tanács segítségére sietett a vándor- gyűlés rendezőinek, amikor helyhiánnyal küzdöttek. A ta­nács épületében biztosítottak előadótermet, társalgót, sőt lehetővé tették, hogy a Labo­ratóriumi Felszerelések Gyára műszerkiállítást rendezzem itt, s ezzel kapcsolatban a tanács­kozás másnapján műszeranké- tot tarthassanak. Az apró em­berkék egymás ru­hájába lcapaszkod- va döcögnek a ját­szótér felé. Két fehér köpenyes óvónő irányítja a »■menetet«, óvato­san. féltő gonddal vezetik át a gye­rekhadat az úttes­ten. Egyikük már harmadízben fi­gyelmezteti a sor végén rakoncát- lankodó kisfiút: — Balogh! Már megint... Tetszik nekem ez a B alogh ... Talán hároméves lehet, mokány, fe­kete kis ember, csöppnyi pocakja van, vaskos lába, huncut fekete sze­me. A homokozó­hoz tipeg, félretol­ja a nála három­szor idősebb gye­rekeket, és nagy komolyan munká­hoz lát... — Balogh ... — Fölnéz. A ho­mokozó kópárícá- nyára kuporodok, odahívom. — Te vagy a Ba­logh ...? — Nem bácsi, Tibiké vagyok. — Balogh Tibi­ké? — Balogh Tibi­ké. Gyere játsza­ni. bácsi... Jó? — Előbb beszél­gessünk. Hány éves vagy?, — Nem tudom... — Házat építsz a homokból? — Várat. — Te leszel a várkapitány? — Nem bácsi, én Gagann leszek. — Helyes. Ver­set tudsz? — Tudok. Elszavalja a négysoros versikét. — Mit tudsz még? Behajlítja a tér­dét, és ütemesen ringatja magát. Tvisztel. — A bácsi is tud? — Nem tudok. Komoly baklö­vés volt ez a ki­jelentés, mert Ba­logh, úgy látszik, nem szereti a ma­gamfajta »nem tvistelőket«. Hátat fordít, és négykéz- lábra ereszkedik, mintegy jelezve, hogy a maga ré­széről befejezte az interjút... (Vincire) A vándorgyűlés előadói kö­zött somogyi szakemberekkel is találkoztunk. A szól övessző galagtóztartalmáról Pánczél Márta, a Bala tonboglári Álla­mi Gazdaság munkatársa mondott vitaindítót. — Gazdaságunknak a szőlő- termesztésben szerzett jó híre túljutott az országhatáron — mondotta Pánczél Márta, ami­kor arról érdeklődtünk tőle, mát vár a vándorgyűléstől. — A tárgyalóteremben: A mosolygó betörő Szórakozó gépkocsivezető Nevet a volán mellett a CE 54-86-as rendszámú Moszkvics vezetője, sikerült futásra kényszerítenie a gyalogosokat a Kossuth téren. Ügy szágul­dott lefelé az Április 4. ut­cából, hogy nem lehetett nyu­godtan átmenni a »zebrán«, ugrani, szaladni kellett, ne­hogy gázolás történjék. Aztán visszanevetett, és mint aki jól végezte dolgát, eltűnt a for­gatagban. Tetszett neki, hogy reggeli torna helyett délutáni tornára serkentette a járóke­lőket, s még ő volt a nagyfiú, mert nem gázolt, csak ugrasz­tott. Bs ez, ugye, milyen jó hecc. De félre a tréfával! Bárki is a CE 54-86-os rendszámú Moszkincs tulajdonosa vagy vezetője, a május 23-án 16 óra 10 perckor elkövetett szabály­talanságáért büntetést érde­mel. Szeretettel várjuk vevőinket Májas 1. atca 8. sz. alatt megnyílt boltunkban. A 301-es számú bolt dolgozói (51073) A periratok vaskos kötőé­ben «előkelő« helyet foglalnak el a fényképek. Érdekes felvé­telek. Az ügyész már a tárgya­lás kitűzése előtt figyelmezte­tett: érdemes megnézni őket, jól tükrözik a vádlott »lelkivi­lágát«. A képeket a nyomozó szer­vek készítették Sárközi Gyula elfogása után. A tettessel beál­líttatták a betörés mozzanatait, s akárhányszor kattant a fény­képezőgép, Sárközi mosoly­gott ... Arra kell gondolnom, hogy ez az ember ugyanígy ne­vetett, ugyanilyen cinikus mo­sollyal követte él a betörése­ket is. Sárközi a bíróság előtt is mo­solyog. Az ablakkeret barna négyszögére bámul, s miközben fejére olvassák a terjedelmes vádiratot, látnia kell, hogy az utcán színes nyári ruhába öl­tözött vidám emberek sétálnak, apró, hétköznapi gondjaikról vitatkoznak, talán éppen arról, hogy hol töltsék majd néhány hét múlva a nyári pihenőt: a Balaton partján vagy másutt... Azok az emberek, a barna ab­lakkeret másik oldalán, örül­nek az életnek, jól érzik ma­gukat az apró gondok között, s nem tudják, hogy olyan ablak előtt sétáltak el, ahol rövide­sen ítéletet hirdetnek valaki fölött, akinek nem kell a sza­badság. Szokatlan ezt kimon­dani, de így van: Sárközi Gyu­lának nem kell a szabad­ság. Fiatalkori botlásai és egy ko­rábbi bűncselekménye ellenére megkapta a lehetőséget, hogy becsületesen dolgozzon. Jó szakmája van, asztalos, szépen keresett — és mégis ... Meg­lopta szállásadóját, vendéglők­be, boltokba tört be. Akkor nyolc hónapot kapott; két hó­nappal a büntetés letöltése előtt feltételesen szabadlábra helyezték. 1962. december 22-én szabadult; egy nappal ké­sőbb ácskapoccsal lefeszítette a saentlászlói önkiszolgáló és iparcikkbolt ajtajáról a laka­tot; 28-án Antalszálláson tört be két helyre; január 5-én ké­ső este a kaposvári Ipar Ven­déglőt »látogatta« meg; más­nap Memyén elemelte a tsz kézipénztárát. Sok ezer forint kárt okozott. Miért? — Nem volt szükségem a pénzre — mondja. — Magam­nak sem tudom megmagyaráz­ni, miért követtem el a bűn- cselekményeket. Később: — A menyasszonyommal összevesztem... A bűncselek­ményt azért követtem el, mert börtönbe akartam kerülni ... Mosolyog erőltetettem cini­kusan. A tárgyalás szünetében — félre nem érthető kérdésre — ezt mondja a bírónő: — Megvizsgáltattuk ... Teljesen normális, jóeszű ember. Feltű­nően jól számol. A bíróság délután hirdetett ítéletet Sárközi Gyula bűn­ügyében. — A Népköztársaság nevé­ben .;. A vádlott arcát figyelem. Most nem mosolyog, de egy­kedvű, szenvtelen a tekintete, amikor a bíróság kimondja1 az ítéletet: négyévi és nyolchóna- pi börtönbüntetés ... Ennek az embernek szenvte­len az arca, és egykedvűen bá­mulja a barna ablakkeretet. Látnia kell a színes ruhába öl­tözött sétálgató embereket, s egy pillanatra talán eszébe jut, hogy köztük lehetne ő is. Asz­talos a szakmája, jól keresett— Az ítélet elhangzott. A barna ablakkereten túl zajlik az élet, az emberek jól érák magukat a hétköznapok gondjai és örö­mei között. Sárközi Gyula mögött hosszú időre becsukódott a börtönaj­tó... Vrnrze Jenő ! Veszni hagyjuk, vagy megőrizzük? A kérdés második felét illető igenlő választ majd ké­sőbb. Bízom benne, hogy megértik, miért akkor. A hosszúra nyúlt tél végén egyik reggel nem engedett el maga mellől a rádió. »Leestek a feliér havak« címmel műsort sugárzott. Riport volt. Eleven. Követelte a figyel­met a bemutatottnak, egy Heves megyei járási székhely ci­gányegyüttesének. Azóta dédelgetem a gondolatot, hogy So­mogynak, ahol több mint tizenkétezer cigány él. szintén lehetne egy ilyen népi együttese. Sőt, kellene is lennie! A fejlődés útjai a településekről a falvakba torkollnak. Itt új környezet, új életforma, új tempó várja azokat, akik ma még nomádok vagy még csak részben helyhez kötöttek. Felejtödjenek el, vesszenek ki e népréteg dalai, táncai, meséi, egyszóval folytatást érdemlő hagyományai? Nyugodt lélekkel, ugye. nem mondhatjuk ki erre a kérdésre az igent?! Az utóbbi években akadt néhány inkább lelkesedő, mint a néprajzhoz is értő ember, aki csoportba toborozta lakóhelyének cigányfiatalságát. Nem voltak hosszú életűek ezek a vállalkozások. Nemrég Balaton kiliüben próbálkoz­tak. Talán sikerül megtartani a saját táncaikat táncoló együttest. Talán. És ezenkívül? Ezenkívül nyoma sincs olyan szándéknak, törekvésnek, hogy olyan együttest ala­kítsanak, amely megfelelő támogatással rangosán megélhet a részben már felgyújtott vagy még felgyűjtésre váró nép­rajzi anyagból. Sok főhivatású népművelővel beszélgettem az utóbbi időben erről a hivatalos helyen még ki nemmav tíott tervről. És nem lepett meg, hogy ők is régóta érzik egy cigányegyüttes alakításának szükségét. Am gyakran a biztosabb sikerrel kecsegtető népművelő vállalkozások is elbuknak azon; »»Ki vállalja ezt? Ki legyen a gazdája?« A kilátástalanság miatt talán már nem ts említettem volna a nagy nyilvánosság előtt a cigányegyüttes alapítá­sának gondolatát, de a napokban megint láttam egy mij­ei gánytáncot, amit műcigányok roptak nagy erőlködéssel és olyan zajos sikerrel, mintha valóban nem tudnánk kü­lönbséget tenni a valódi és a giccses között. Megint arra gondoltam, ők maguk hogyan járnák ezt a láncot. Vagy: ők maguk milyen dalokat énekelnének? Bizonyos vagyok benne, hogy ősi szépségű dalokat, mint az volt, amit hal­lottam nem is egyet »Leestek a fehér havak ...« De na­gyon oda tudnánk figyelni ezelcre a veszendőbe menő kin­csekre! Méltán vagyunk nagyon büszkék népi ballada kői tú­szé Umkre. Vajon hányán tudják, hogy milyen hamvas-szé­pek például a cigányballadák? És hadd válaszoljak most a címben föltett kérdés má­sodik felére: őrizzük meg a megbecsülésre érdemes hagyo­mányokat! S ne stilizált kosztümbe bújtatott erőiködök kel, hanem az igaziakkal, a cigányok segítségével. Hasznos lenne, ha mindenről immár hivatalos helye« is szó eshetne. László Ibolya Balatonlellei kérés az AKÖV-höz (Tudósítónktól.) Tavaly óta a balatonlellei és a balatonboglári vasútállo­más között rendszeres buszjá­ratot állított be a 13. sz. AKÖV. A járatok azonban Balatonleite és Balatonboglár legforgalmasabb és legbal- 1 esetveszélyesebb útján, az úgynevezett villasoron közte­lkednek. Ez az útszakasz hé­ttőm és fél kilométer hosszú íés mindössze három és fél mé­ter széles. Korábban az útke­reszteződéseknél ott függött a figyelmeztető tábla: »Min­dennemű jármű csak lépésben közlekedhet.« Most azonban lakott területre megengedett sebességgel robognak az autó­buszok. A kérés az, hogy a menet­rendszerű autóbuszjárat ne a villasoron közlekedjék, ha­nem a 7-es főútvonalon. Ezzel némileg növekszik ugyan az üdülök és a megállóhelyek közötti távolság. azonban csökken a balesetveszély. És ezt kellene elsősorban figye­lembe venni. Mentsük meg a kikaszált fácán- és fogolytoj ásókat! A szálastakarmányok beta­karítása közben a mezőn szor­goskodó emberek gyakran akadnak fogoly-és fácántojás- fészkékre. Az is gyakori, hogy ezek a tojások a kaszálók martalékaivá válnak, feltörik, megisszák, vagy otthagyják ki­hűlni őket. Pedig van egy törvény, amely kimondja, hogy a mezőgazdasági ingatlan tu­lajdonosa, használója köteles a hasznos vadállományt kí­mélni. Népgazdasági érdek ez, hiszen ez a két értékes vad­faj a rovar- és a gyommagvaÜJ fogyasztásával igen nagy hasz­not hajt a mezőgazdaságnak. A vadásztársaságok felké­szültek a fészekaljak megmen­tésére. Ahhoz, hogy ez ered­ménnyel járjon, az szükséges, hogy a földeken dolgozók se­gítsék a vadásztársaságokat, s legalább a kaszálás előtt nj'olc nappal értesítsék őket, hogy összeszedhessék a fogoly- és fácántojásokat, s kikeltetésük­ről gondoskodhassanak. Az ÉM Komárom megyei Vasbetongyár, Lábatlan fölvételre keres férfi segédmiinkA^okat Szállást és egyszeri étkezést térítés ellenében biztosítunk. Kereset teljesítménytől függően. Tanácsi igazolás szükséges. (3559) A MAGY4R JÉGREVÜ vendégjátéka Kaposváron májú» 31-től jnniun 2-ig a vásártéren Előadások naponta este 7 órakor, szombaton és vasárnap délután 4 órakor is PAPRIKACOCKTAIL Csárdástól a twistig (41930) ____ M 6 •« r: HUSZÁROK A BÚCSÚBAN, TISZAVIRÁG, CSÁRDAJELENET CIGÁNYSZVIT, LISZTIÁNA, ORFEUM 1913, TWIST A DIVAT BUDAPEST TÁNCPALOTA 1963. Zenei ve*et6: VVJICSICS TIHAMÉR Rendeli: HORVÁTH TIVADAR Jegyek kaphatók t a Jégrevü szervező irodájában, salnházi Jegyiroda, de. 9 órától, telefont 11-03, valamint a helyszínen, telefont 10-04

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents